A heti bejegyzés egy magyar katonai vonatkozású poszt lett volna. A február 24-én kezdődött Ukrajna elleni Orosz invázió azonban felülírta a témát. Lehet, szeretni - nem szeretni az ukránokat, akár államot akár népet, de észak-keleti szomszédaink, jelentős magyar ajkú lakossággal és olyan területekkel, településekkel amelyekhez hazánk 1000 szállal kötődik.Ukrajna nem úgy kezelte az orosz kisebbség kérdését a Szovjetunió megszűnése óta, ahogy kellett volna, mint minden „újonnan” megalakuló ország identitásválságon is átment. A közös szláv történelmet Ők is ahogy a Oroszok a saját képükre formálták, formálják még a Nagy Honvédő Háború történéseit is.

Katonai erővel megtámadni, lerohanni egy független országot a nemzetközi jog sárbatiprása, az Egyesült Nemzeti Szövetségnek semmibevétele, és nem magyarázható semmivel. 390km-re Debrecentől az Ivano-Frankovszki (Івано-Франківськ)  repülőbázist orosz légi indítású rakétákkal támadták meg. Ukrajnában a katonai célpontokon túl, polgári objektumok is találatot kapnak, rombadőlnek. A civil lakosság szenvedései és a katona fiuk, férjek, rokonok barátok elvesztését semmivel nem lehet igazolni, sem ukrán se orosz oldalról.

A határunk menti ország, Ukrajna Légiereje küzd a fennmaradásért, a lakosság védelméért, az országba területének megtartásáért. A közölt képeim repülő és nyílt napokon készültek a Európa több pont pontján, ahol Ukrajna részt vett. 

 Az Ukrán Légierő címere (forrás: wikipedia)

Az ukrán repülőgépek felségjelzései (forrás: wikipedia)

Ukrajnában az Antonov szponzorálta AVIA SVIT-en kívül  repülőnapokat nem rendeztek, és nyílt napok sem nagyon voltak. A korrupció viszont a hadseregen belül is igen nagy. A bázisokra komoly kenőpénzért belehetett jutni külföldi és ukrán szervezésben. Akik részt vettek ilyeneken azok történelmi képeket készíthettek, hiszen a repülőeszközök egy része már megsemmisült a Donbasz környéki harcokban évekkel ezelőtt, a többi pedig valószínűleg most vagy harcol, vagy már elpusztult.

A most következő képek 20 év alatt készültek különböző külföldi repülőnapokon, kiállításokon, nyílt napokon.

• Szu-15TM. A típust csak a Szovjetunióban rendszeresítették elsősorban a távol-keleten elfogóvadász repülőgépként. A típushoz három polgári repülőgép lelövése is fűződik. 1978-ban és 1983-ban a Korean Air Lines Boeing 707, illetve 747 típusú utasszállító repülőgépét, 1981-ben egy Argentín CL-44 repülőgépet, amely amúgy izraeli fegyveralkatrészeket vitt Iránba és véletlenül Örményország légterébe tévedt. A típusból 1290 darabot gyártottak, de az 1980-as évek végén a legmodernebb 15TM változaton kívül a többit kivonták és MiG-23, MiG-31 valamint Szu-27 típusokkal váltották fel . A 15TM a R98M légiharc rakéták mellett az R-60 hőkövető közelharc rakétákat is tudta hordozni. A Szovjetunió felbomlása után az Orosz Légierő 1994-ben az Ukrán 1996-ban vonta ki a hadrendből.

• Az Ukrán Légierő Kramators és Belbeck bázisokról üzemeltette a típust. Utóbbi a Krím félszigeten van, amely 2014 népszavazás után, mint külön Köztársaság az Orosz Föderációhoz csatlakozott. A népszavazást Ukrajna és a nyugati demokráciák, köztünk hazánk nem fogadta el. (Érdekes módon Koszovói népszavazást viszont igen, szóval a népek önrendelkezési joga, és szuverenitása nem egyenlő). A képen látható Szu-15TM a kassai Repülőmúzeum megbecsült példánya, amelyet Leonyid Kucsma Ukrán elnök adományozott a múzeum részére 

• Az ukrán légierő a Szovjetunió felbomlása után, nehéz, hadászati bombázókkal is rendelkezett. A volt szovjet 184. gárda hadászati bombázóezred tizenkilenc darab Tu-160 repülőgépeiért Oroszország szinte mindent megadott volna, de 1988-ban amerikai "sugallatra" csak nyolc darabot adtak át, és egy kivételével inkább szétvágták a többi repülőgépet. Utóbbi repülőmúzeumba került. A Tu-95 légcsavaros hadászati bombázókból is hármat adtak át Oroszországnak. A képen látható Tu-22M3 bombázó nem légi utántölthető, tehát nincs hadászati kapacitása. A későbbi változatoknál már az orr elejére három órán belül felszerelhető utántöltő csonkot fejlesztettek ki. Az ukrán légierő 29 darabot örökölt meg a Szovjetunióból. A repülőgépek nukleáris hordozó berendezéseit kiszerelték a típusból.

• A "kék" 96-os lajstromszámú bombázó a Poltavai repülőbázison állt hadrendben.

• A Tu-22M3-nak jellegzetes volt az orrészének kiképzése. A típusból összesen 497 épült.

• A modern korban már anakronisztikus volt, de távirányítású 23mm-es GSH-23 ikergépágyú volt az utolsó védelmi eszköz a hátsó légtérből érkező támadás kivédésére.Ukrajna 17darab M3 és 43 darab M3  változatot tartott szolgálatban.

• A 96-os példány a 2002-es pozsonyi repülőnapon. Az előző képek is ott készültek. Ez azonban (forrás: wikipedia). Az utolsó bombázót 2006-ban vágták szét. Poltavában és a kijevi múzeumban is van példány. Kijevben a 96-os van kiállítva (reméljük a háború megkíméli az öreg vasakat).

• Az ukrán Légierő nem állította szolgálatba az Antonov gyár AN-124 hadászati szállító-repülőgépeit, az oroszok azonban napjainkban is használják azokat. A képen az Ukrán Légierő 78820-as lajstromszámú Iljusin IL-76MD hadászati szállító repülőgép látható. Ukrajna a Szovjetuniótól hét darab repülőgéppel örökölt. A 76777-es lajstromszámú 76MD típusú repülőgépet (gyári száma: 0083482490) azonban  2014 júniusban rakétatalálat érte Luhanszk térségében és lezuhant 44 fővel a fedélzetén.

• Az ukrán IL-76MD a 2018-ban a fairfordi Air Tatoo repülőnapon volt a szupport repülőgépe a dinamikus és statikus bemutatóra átrepült Szu-27 harci repülőgépeknek.

• Közelebbi statikus vagy dinamikus programra a jól bevált ANCSA vagyis Antonov AN-26 repülőgépeket alkalmazták szupportra. A 2010-es Kecskeméti repülőnapra a 04-es lajstromjelű repülőgép leszállás előtt. 

• Az AN-26-os saját gyártás, hiszen az Antonov gyár Ukrán. A típusból 22 darab állt szolgálatban az országban. 

• A 44-es oldalszámú AN-26-os a 2016-os Szliácsi repülőnapra kísérte el dinamikus bemutatón résztvevő ukrán repülőgépeket.

• A cápaorr egészen jól állt a veterán Ancsának. A repülőgépe festése megegyezik a Magyarországon hadrendbe állított utolsó 406-os lajstromszámú repülőgépen alkalmazottal, a felségjelek, és a számok természetesen más betűtípusúak, formájúak.

• Égő Il-76 szállítórepülőgépek Melitopol repülőterén (forrás:Twitter)

• Egy lelőtt ukrán An-26 a Kijev melletti Ghosztomel repülőterén (forrás: Twitter)

• Az Antonov An-70 szállító repülőgépe a Le Bourget repülő ipari szakkiállításon Párizsban. A repülőgép példányszáma egyetlen darab (egy másik prototípus lezuhant) A egyetlen példány hadrendbe állt Ukrajnában. Olyan expedíciós feladatot is teljesített, hogy francia csapatokat szállított Maliba néhány éve.

• Az AN-70 egyes számú prototípusa még Oroszországi MAKSz repülő és hadiipari kiállításon 2010-ben.

• Az 57-es lajstromszámú Szu-27 vadászrepülőgép. Az ukránok 26 darab együléses és hat kétüléses példánnyal változattal rendelkeznek. A Szu-27Sz és P együléses változatok voltak eredetileg a megörökölt harci repülőgépek.

• Az 57-es lajstromszámú Szu-27P gurulás közben a 2002-es pozsonyi repülőnapon.A 27P (perehavcsik = elfogó) már egy erősen elavult változat. Az Orosz Ruszkij Vityazi kötelék is ezt cserélte le az modernebb verzióra.

• Az 57-es lajstromszámú  1997-ben Fairfordon. (forrás: jetphotos.com)

• A 08-as Szu-27P statikus bemutatóra felkészítés előtt szintén Pozsonyban.

• A 71-es lajstromszámú Szu-27UP1M egy modernizált változat, amelyen a radar- navigációs és kommunikációs berendezéseket kisebb korszerűsítéssel NATO szabvánnyal részben kompatibilissá tették. A lokátor és a fegyverzet, akárcsak a hajtómű nem változott.

• A 71-es Szliácson. A modernizált változatok Szu-27UB1M illetve Szu-27UP1M típusjelet kapták.

• A 2010-es kecskeméti repülőnap egyik statikus sztárja a 30-as lajstromszámú Szu-27P változat volt.

• Az ukrán vadászgép leszállás közben.
  

• A 69-es lajstromszámú modernizált Szu-27UB1M a 2013-as kecskeméti repülőnapon volt a statikus bemutató része. A repülőnapra érkezés közben készült a fénykép. A 2013-as repülőnapon itt volt a Szu-27P-kel és UB-kkel repülő orosz Ruszkij Vityazi kötelék is.

• A 69-es kétüléses 2013-ban dinamikus programot repült Szliácson.

• A hátsó ülésben lévő oktatónak jobb kilátása van a régebbi típusok oktatópilótáihoz képest.

• Szliácson a program végeztével az állóhelyre gurul a 69-es Szuhoj.

• Az Ukrán Légierő talán legtöbbet külföldön látott repülőgépe az 58-as lajstromszámú Szu-27P1M.

• A starthelyre gurult a bemutatót megkezdeni a pilóta Fairfordon 2018-ban

• Még egy-két pillanat és feldübörögnek az AL-37F gázturbinák. 

• A repülőgép sárkányszerkezetét a CAGI szélcsatornájában kísérletezték ki. Az ott végzett tesztek alapján két repülőgép készült el. A kisebbik a MiG-29, a nagyobb méretű a ТПФИ, Тяжелый Перспективный Фронтовой Истребитель, Nehéz Perspektívikus Frontvadász, Szu–27

• A repülőgép tervezésekor a cél a légifölény megszerzése volt, és szándék szerint a típusnak felül le kellett volna győznie az amerikai F-15 Eagle és F-16 Fighting Falcon repülőgépeket.

• A hatalmas vadászrepülőgép nagy radarreflexiója másodlagos volt a tervezés során. A hatótávolsága alapján el tudta volna orosz bázisokról kísérni a Szu-24, majd a Szu-32 csapásmérő repülőgépeket. 

• A nagy méret ellenére a sárkányszerkezet célszerű kialakítása miatt kiváló manőverezőképessége is típusnak. Ugyanakkor idő kell a hajtóműnek amíg felpörög, tehát "fejben" le kell játszani mindig, hogy legyen megfelelő tolóerő ott ahol a manőverezni szükséges.

• Az ukrán Szu-27-es repülőgépek azonban elavult légiharc fegyverzettel rendelkeznek. A közelharcra az R-73 rakéták sisakcélzóval párosítva napjainkban is megállják a helyüket,  de nagyobb hatótávolságú rakéták csupán az R-27R (ER)( és T (ET). A "R" radarirányítású változat, de annak a passzív változata, tehát a repülőgép lokátorának a rakéta robbanásáig követnie kell a célt, és irányítani a rakétát. A T szintén passzív de infravörös (hőkövető) rakéta. Az ET és ER változatok nagyobb hatótávolságúak, a rakétahajtómű hosszított üzemidejű és hosszabb maga a rakéta is a sima változatoknál. A MiG-29 nem tudja hordozni a nagyobb hatótávolságú változatokat. Mindkét változatnak van modernizált verziója R1 és T1 típusjelöléssel.

• A függesztmény tekintélyes mennyiség lehet, 10 függesztőponton 4,3 tonna fegyverzetet képes hordozni, üzemanyag póttartály nem szükséges, mert hatalmas mennyiségű 9,4 tonna üzemanyag fér a belső tartályokba. Ennyit nem is szoktak tankolni a típusba, a felével is vígan el lehet repkedni. A másik probléma, hogy az ukrán változatok még hagyományos doppler-impulzus lokátorral vannak felszerelve, az orosz Szu-30, Szu-35 PESA rendszerű sugáreltérítéses lokátorokkal felszerelt verzióival szemben.
  

• A 2016-os Hradec Hralovéi repülőnapon a helyi MiG-15UTI kötelékrepülése a 58-as lajstromszámú Szu-27-el

• Landolás után a hagyományosa nyílik a két fékernyő.

• és ha minden igaz, az 58-as is már csak emlék..

• Pilótája Alexander (Olekszandr) Okszancsenko ezredes az Orosz-Ukrán háború során Kijev légterében vesztette életét légiharc közben. (egyes források szerint az "baráti tűz" az ukrán légvédelme lőtte le Szu-27 repülőgépét.

• A MiG-29-esek nem sokszor repültek külföldi repülőnapokra.

• A Ukrán Sólymok (5 MiG-29 9-13s és 1 MiG-29UB) 1992 és 2002 között repültek. Az angliai RIAT-on is repültek. 2002 után 2011-ben L-39 repülőgépekkel próbálták újjáalakítani a bemutatócsapatot de végül nem lett belőle semmi (forrás: aerobaticteams.net).
  

• A "digitfestés" mánia az ukránokat is elérte. Ilyen festésű Szu-27, Szu-25, Szu-24 és MiG-29 repülőgépekről is keringenek fényképet a világhálon. A 05-ös lajstromszámú MiG 9.13-as "pupos" C változat. (forrás: wikipedia)

• A 2013-as Szliácsi  repülőnapra érkezett a 07-es lajstromú Szu-25. A csatarepülőgépekből 17 darab állt hadrendben Ukrajnában. 

• Ukrajna 92 darab csatarepülőgépet örökölt a Szovjetuniótól. A Donbasz környékén is több gépet vesztettek. Mikolajevben és Csortkivben mintegy 60 darabot repültek a Szu-25, Szu-25UB, Szu-25UTG változatokból.Ukrajna minimális modernizáció programja után a "digitfestés" mellett új típusjelzést is kaptak a repülőgépek Su-25M1/Su-25UBM1 névvel

• Nem katonai repülőgép, a de hírek nem voltak megnyugtatóak a világ egyetlen AN-225 Mrija (Álom) nevű szupernehéz szállítórepülőgépével kapcsolatban. Reméljük a legjobbakat, hogy nem volt olyan helyen ahol megrongálódhatott, vagy elpusztulhatott volna. Az ukrán óriás Budapesten is járt 2008-ban

• A nagy köd késleltette a repülőgép érkezését, de végül köd előttem, köd utánam megérkezett. A szinte 0 látótávolság, ellenére nagyon biztonságosan landolt az akkor még Ferihegyinek nevezett nemzetközi repülőterünkre.

• Az orr rész lehajtható. Oldalán az szállítmányozó Antonov elérhetőségei láthatóak. Az Orosz intervencióval a NATO SALIS program is komoly problémákkal fog küzdeni.

• Az AN-225 szupernehéz szállítórepülőgépet hat hajtómű emeli a magasba.

• Az AN-226 Mrija Pápa légterében 2021-ben.

• 2010-ben a kecskeméti repülőnapra érkező ukrán repülőgépeket magyar MiG-29 és JAS-39 géppár fogadta és kísérte be a hírős város repülőterére.

• Az abszolút párás szürke időjárást egy kicsit megfestettem a poszt kedvéért..

• Magyar és Ukrán Nagyvas. Az országok méretének megfelelően..

• 2013-ban már az ukrán Szu-27UB1M és az AN-26 szállító repülőgép húz át a bázis felett tisztelgő repüléssel.

• Ukrán katonai helikoptert még inkább nehéz fotózni az országon kívül. Az UR-MSF lajstromű Mi-8T komoly átalakításon ment keresztül, és a Motor Szics áthajtóművezte. 2013-ban Hradec Hralové repülőnapján mutatták be.

• A 2013-as kecskeméti repülőnapon is statikus bemutatón volt, mint esetleges lehetőség a helikopteres fegyvernem Minyoinak üzemidő hosszabbítására. Ekkor alig volt bevethető magyar katonai forgószárnyas. A döntéshozókat nem érdekelte az ukrán modernizáció, így megrendelés nem történt. A helikopter sorsa jelenleg ismeretlen.