2025. május 7-én India közölte, hogy a Sindoor hadművelet fedőnevű rakéta- és légicsapást hajtott végre kilenc helyszín ellen a Pakisztán által igazgatott Azad Kasmírban és Pakisztán Pandzsáb tartományában. Az első hírek szerint a támadást az indiai légierő Dassault Rafale repülőgépei hajtották végre SCALP-EG rakétákkal és AASM Hammer siklóbombákkal 23 perc időtartamban. A jelentések szerint a művelet során BrahMos cirkálórakétákat, valamint az indiai hadsereg Indiai-izraeli fejlesztésű SkyStriker lőszereit is bevetették. Egy pakisztáni tábornok szerint a csapásokat úgy hajtották végre, hogy az indiai repülőgépek nem léptek be Pakisztán légterébe. Ugyanezt az információt közvetítette az indiai Sajtóinformációs Iroda által közzétett jelentés is.

• Az indiai légicsapások közül az egyik támadásnak a nyomai valamint az Indiai Légierő címere. (forrás: defencesecuritaysia.com)

Az indiai kormány a csapásokat „célzottnak, kimértnek és nem eszkalációs célúnak” minősítette. Azt állította, hogy a rakétacsapások a Dzsais-e-Mohamed és a Lashkar-e-Taiba terrorista csoportok infrastruktúráját célozták; és egyetlen pakisztáni katonai létesítményt sem vettek célba.  A rakétacsapások olyan helyszíneket céloztak, mint a Dzsámija Maszdzsid Szubhan Allah Bahawalpurban és a Markaz-e-Taiba Muridkében, amelyek a Jaish-e-Mohammed, illetve a Lashkar-e-Taiba főhadiszállásai, és állítólag a terrorista kiképzőtáboraik. Az India által állítólag célba vett további helyszínek közé tartozik Abbas, Barnala, Gulpur, Sawai Nala, Syedna Bilal (a pakisztáni fennhatóság alatt álló Azad Kasmírban) és Mehmona Joya a Kotli Loharan West és Sarjal (a pakisztáni Pandzsábban) közelében.

• A május 7-i légicsata sematikus rajza. (forrás: wikipedia).

Pakisztán megerősítette az India által célba vett helyszínekre mért csapásokat, tagadva a Pakisztán által igazgatott Azad Kasmírban található Barnala és Gulpur városokra mért csapásokat, de azt mondta, hogy ezek polgári területek voltak, beleértve mecseteket és lakóövezeteket, és nem terrorista létesítmények. A támadásokra válaszul Shehbaz Sharif pakisztáni miniszterelnök összehívta a Nemzeti Biztonsági Tanács ülését a megtorló csapások koordinálására. Az NSC kijelentette, hogy Pakisztán „fenntartja a jogot, hogy önvédelemből válaszlépéseket tegyen, az általa választott időben, helyen és módon.” A The Guardian szerint Sharif jogot adott a pakisztáni hadseregnek, Asim Munir vezetésével, hogy bármilyen szükséges módon válaszoljon.

• A Pakisztáni Légierő címere (forrás: wikipedia)

A május 6-tól 10-ig (egyesek szerint 11-ig) vívott konfliktus során május 7-én, a Vietnámi háború óta az egyetlen igazi, egyenrangú légi háború volt. Az orosz-ukrán légiháború Oroszország a harcok során végig megőrizte és őrzi légi fölényét - bár légi uralmat nem szerzett. A konfliktus kezdetén Orosz Légierő minőségileg és mennyiségileg is messze felülmúlta és felülmúlja az ukrán légierőt. Ukrajna mostanra nyugati eszközökkel megerősödött, még mindig nem képes egyenrangú ellenféllel szembenézni az oroszokkal, és kénytelen aszimmetrikus hadviseléshez folyamodni, hogy fenntartsa a paritást saját légi szuverenitásának ellenőrzésében.

India és Pakisztán esetében viszont mindkét fél a bevetett repülőgépek tekintetében egyenrangú volt - mind minőségben, mind mennyiségben. Az IAF a Dassault Rafale-t, a Szu-30MKI-t és a MiG-29UPG-t vetette be, amelyek képességekben - és számban - a PAF J-10C, JF-17 Block-III és F-16 Block 52 típusokkal vetekedtek. Az IAF másodosztályú repülőgépei - a Mirage-2000-esek, a SEPECAT Jaguárok és a Tejas Mk.1-esek (az Mk.1A még nem állt szolgálatba) hasonlóan megfeleltek a PAF Mirage-III/5-öseinek, valamint néhány régebbi F-16-os változatnak.

A légicsatában indiai oldalról különböző források szerint mintegy 60-72, pakisztáni részről 42-43 repülőgép vett részt. A harcok során mindkét légierő saját nemzeti légteréből indította a rakétáit, és indiai oldalról a bombákat is innen vetették. Ez azt is jelenti, hogy nagy hatótávolságú látóhatáron túlról indítható - egyébként drága bekerülési költségű - lokátorvezérlésű rakétákat használták, mégpedig nagy számban. India egyébként csak MDBA METEOR rakétából 250 darabot rendelt a Rafale repülőgépekhez, azt, hogy ezek mind leszállításra kerültek arról nincs információ. Az MDBA MICA rakétákból mintegy 1000 darab BVR légiharc RF változatot szerzett be a 200 infravörös változat mellett. Pakisztán 240 darab PL-15E rakétát szerzett be a J-10C és JF-17 Block III. repülőgépekhez.

• A Francia Légi és Űrerők Dassault Rafale repülőgépe. A Dassault Rafale DH változat szintén kétüléses. A kétüléses változatokat elsősorban csapásmérő repülőgép feladatkörben repülik, az együléses modifikáció fő feladata a légifölény kiharcolása..  

• A Pakisztáni Légierő JF-17 harci repülőgépe. A Block III. változatot repülik, amelyhez integrálták a PL-15E nagy hatótávolságú légiharc rakétákat. A JF-17 repülőgépekből 149 darab áll rendszerben az országban, 47 Block I, 62 Block II és 25 Block III. verzió. 26 darab kétüléses JF-17B is hadrendben áll az iszlám országban.

Az első napi nagy légiharc utáni  harcban szintén egyenrangú voltak a felek. Pakisztán bebizonyította, hogy képes célba venni az IAF bázisokat - bár nem feltétlenül okoztak túl nagy kárt -, az indiai fegyveres erők pedig bebizonyították, hogy viszonylag könnyen képesek áttörni a pakisztáni integrált légvédelmi rendszert (IADS). Ezekben a légicsapásokban fejlett - és néhány esetben valóban világszínvonalú - rendszereket vetettek be mind a légvédelmi tevékenységek (S-400, Akash, HQ-9, HQ-16), mind a célpontok eltalálása érdekében (BrahMos, SCALP-EG, Hammer, DRDO SAAW - nem világos, hogy Pakisztán mit használt). Mindezek mellett a konfliktusban drónrajok is voltak, amelyeket mindkét nemzet egymás ellen indított.

• Az indiai légvédelem Akash rendszere. Tizenöt század, 120 indítóállvánnyal áll rendszerben, közte 1S változatból két légvédelmi ezred került felállítása. (forrás: wikipedia)

• Mint az autóskártya, a Rafale és a J-10 összehasonlítása (forrás: dailysabah-com)

A Sindoor hadműveletben IAF azt a félelmetes feladatot kapta, hogy meglehetősen mélyen csapást mérjen a rendkívül jól védett és megfigyelt pakisztáni területekre anélkül, hogy előbb bármilyen ellenséges légvédelmi műveletet (SEAD) hajtott volna végre, vagy előbb célba vette volna a harci légi őrjáraton (CAP) lévő ellenséges vadászgépeket. Egy ilyen bevetés során, egy egyenrangú, rendkívül jó képességű platformokkal és fegyverekkel rendelkező ellenséggel szemben a veszteségek szinte elkerülhetetlenek. Bár az IAF képes volt a csapásmérésre, néhány repülőgépet elvesztett a PAF rendkívül nagy képességű PL-15E látótávolságon túli levegő-levegő rakétája (BVRAAM) miatt. Ez az egyik első tanulság, amit a világ május 6/7-én éjszaka megtanult - a J-10C és a PL-15E-vel felfegyverzett Jf-17 Block-III komoly fenyegetést jelentenek a BVR térben.

•  A J-10C kínai vadászrepülőgépekből 2021 nyaráig 20-25 darabot állítottak rendszerbe Pakisztánban, azóta csak emelkedett a számuk. 2026-ra az összes megrendelt 36 darabot leszállítja Kína. Újabb megrendelések után 2032-re pakisztáni tervek szerint mintegy 90 darabot szeretnének hadrendbe állítani. A levegő-levegő fegyverzetbe PL-10 és PL-15 légiharc rakéták is integrálták, de a régebbi PL-8 és PL-12 rakétákat is hordozhatják. (forrás: wikipedia)

• A PL-15E légiharc rakéta amely SD-10 néven is ismert. A nem exportált változatnak 200+ km, az E= export változat 145 km hatótávolságú.. Használatához valószínűleg AESA lokátor szükséges. Az AIM-120 AMRAAM-hoz hasonlóan aktív lokátor irányítású. Sebessége több mint 5Mach. (forrás: wikipedia)

Pakisztán azt állította, hogy a május 7-i indiai csapások során három Rafale-t, egy MiG-29-est, egy Szu-30MKI-t és egy pilóta nélküli légi járművet lőttek le. Május 8-án egy meg nem nevezett amerikai tisztviselő a Reutersnek azt mondta, hogy „nagy biztonsággal” úgy értékelte, hogy pakisztáni J-10-es repülőgépek lelőttek legalább két indiai vadászgépet; egy másik tisztviselő úgy értékelte, hogy az egyik lelőtt gép egy Dassault Rafale volt. A Washington Post később azt közölte, hogy május 7-ről 3 lezuhant gépet azonosított Indiában, és ezek közül kettőt egy indiai Dassault Rafale és egy Dassault Mirage 2000-es gépként azonosított. május 9-én az indiai igazgatású Dzsammu és Kasmírban helyi kormányzati források azt mondták a Reutersnek, hogy május 7-én három vadászgép zuhant le Indiában, három pilóta kórházba került.

• A Francia Dassault Rafale kétüléses csapásmérő változata két SCALP-EG robotrepülőgépekkel és póttartályokkal. Mint látható BVR rakétákat nem lehetséges ilyen konfigurációban függeszteni. (forrás: facebook)

Május 11-én az indiai légierő arra a kérdésre válaszolva, hogy a haderő szenvedett-e veszteségeket, azt mondta, hogy „a veszteségek a harcok részei”, de nem volt hajlandó tájékoztatást adni arról, hogy történtek-e veszteségek.

Május 15-én a pakisztáni miniszterelnök azt állította, hogy Pakisztán hat vadászgépet lőtt le, amelyek között három Rafale vadászgép, egy Mirage 2000, egy MiG-29 és egy Szuhoj Szu-30 volt. Azt állította, hogy a pakisztáni erők összesen 85 indiai drónt is lelőttek, amelyek között volt egy izraeli gyártmányú Heron UAV, valamint 84 darab quadcopter és megfigyelő drón, amelyeket felderítésre és esetleges célzási célokra használtak.

A veszteségeket a kínai gyártmányú J-10C vadászrepülőgépekről indított látóhatáron túli használható PL-15E rakéták okozták az indiaiaknak. A légicsata utáni elemzések nagy részében elkezdték „temetni” a Dassault Rafale repülőgépeket, hogy a kínai repülőgépek legyőzték Európa egyik legfejlettebb vadászbombázóját. A légiharcokat elemezve azonban árnyalt a történet.

A Dassult Rafale repülőgépekkel több csoportban, több célpontot támadtak. Nincs információ, hogy a csapásmérő kötelékben együléses EH vagy a kétüléses DH változatokat repültek. A légierő állományában 28 darab EH és 8 darab DH változat állt hadrendben. A Pakisztánban mélyebben lévő célpontok ellen a SCALP-EG robotrepülőgépeket indították, közelebbi célok ellen más rajokban repülő francia repülőgépekről viszont AASM  Hammer irányított légibombákat, amelyek hatótávolsága maximum 70 km. Ezt a hatótávolságot is csak úgy lehet elérni, ha a hordozó repülőgép nagy magasságba emelkedik és onnan indítják, „hajítják” a „Hammer”-t. A légibombának nincs hajtóműve. A támadási magasságban a 4. és 4+ generációs repülőgépek is sokkal távolabbról érzékelhetőek, mint alacsony magasságban. Kérdés, hogy miért nem vették észre a kiváló elektronikával rendelkező francia repülőgépek a radarbesugárzásokat. Ez így pontatlan. A francia repülőgépekkel kérdés, hogy megvették-e a fenyegetésekről összegyűjtött különféle sugárzásokat stb. tartalmazó adatbázisokat az indiaiak, egyáltalán volt-e ilyen a szerződésben?

• Az India által bevetett SCALP-EG robotrepülőgép. A képen ez Szu-24-es ukrán repülőgépre van függesztve, amelyre integrálták. A hatótávolsága változattól függően 280-560 km. Azok a Rafale-k amelyek hordozták kisebb veszélyben voltak, mint az AASM Hammer bombákat hordozó Rafale-k. (forrás: wikipedia)

A magyar Gripenek esetében is fel kellett tölteni a repülőgépek adatbázisát, vagy annak egy részét az „potenciálisan” ellenséges és baráti repülőgépek adataival, illetve a légvédelmi (GBAD) radarok adataival. Például talán ennek is köszönhető, hogy a 2012-es repülőnapra érkező Ukrán Szu-27 repülőgépet fogadó magyar Gripenek bizony lokátorral is „megtapogatták” a Flankert, és ezt később fel is említették mint barátságtalan dolgok az ukránok.

• Az Indiai Légierő Szu-30 vadászbombázója az Iniochos hadgyakorlaton. Az indiai licencgyártással együtt mintegy 260 darab áll hadrendben Indiában. A teljes gyártás 272 darab volt indiában. Az indiai változat R-77 , R-27 orosz, Astra indiai nagy hatótávolsága rakétákkal lehet BVR feladatra felfegyverezni.

A május 7-i események azt mutatják, hogy a pakisztáni Erieye (SAAB-2000) AEW&C korai előrejelző repülőgép lokátorát felismerték, de a kínai J-10C és JF-17 Block-III radarjait, akár a felderítő, akár a célkövető módban, bár érzékelték, de nem tudták beazonosítani - valószínűleg az adatbázis hiánya miatt – a Rafale-ok pilótái. Ugyanez érvényes a PL-15E rakéták (amelyek aktív lokátorral rendelkeznek) sugárzására. Egy később kiszivárgott felvételen látható volt, hogy az egyik Rafale infracsapdákat szórt ki. Ez radarirányítású rakéták ellen hatástalan. A nagy magasságban repülő indiai repülőgépek gyakorlatilag légicélt repültek a pakisztáni repülőgépeknek. Azt sem tudni, hogy milyen kiképzettségű pilóták repültek a Rafale repülőgépeken és milyen parancsokat kaptak.

• Chengdu J-10 harci repülőgép kínai felségjelzéssel. A fegyverzete a képen multirole, vagyis önvédelmi légiharc rakétákkal, bombákkal, külső üzemanyag tartályokkal és célmegjelenő konténerrel. A pakisztániak légiharc "vadász" konfigurációban repülték májusban.

• Az indiai 17 repülőszázad címere, amely Dassault Rafale repülőgépeket 2019 óta üzemelteti.Az arany nyilak. az ambalai bázisról repülnek.Jelmondatuk Udayam Ayasram = emelkedj örökké. A másik század a 101-esek a Hasimarai repülőtérről repülnek, jelmondatuk: Anwishyavedhi = keresd és pusztítsd

Az nem került nyilvánosságra, hogy a SCALP-EG és AASM rakéták és bombák mellett a csapásmérő francia repülőgépek milyen légiharc rakétákat hordozhat. Egyáltalán nem biztos, hogy METEOR rakétákat, vagy MICA-RF (electromagnetique) vagyis lokátor irányítású BVR rakétáik voltak. Lehetséges, hogy csak önvédelmi MICA-IR infavörös közelharc fegyverzetet hordoztak. A rakétákkal lelőttek egy Szuhoj Szu-30MKI vadászbombázót is. Ez a repülőgép Oroszországban már a második vonalat képviseli a Szu-35 mögött. Az indiai változat valószínűleg kevésbé érzékeny besugárzó és ellentevékenység rendszerrel rendelkezik, tehát adatbázis hiányában még inkább sebezhető volt. A  kiszivárgó hírek szerint Astra Mk.1 és Derby-ER rakétákat is használtak indiai részről, valószínűsíthetően az orosz/indiai gyártású repülőgépekről. Az Astra 110-160 km hatótávolságú orosz R-77 rakétából kifejlesztett indiai gyártású támadóeszköz, a  Derby-ER az izrali Python légiharc rakéta nagyobb hatótávolságú változata mintegy 50 hatótávolsággal.

• A francia Dassault Rafale kétüléses "B" változata. Gyakorlásra és harci alkalmazásra is egyaránt megfelelő. A képen függesztőpontok leszerelve, és egyetlen póttartállyal repülték.

A Szuhoj a BrahMos levegő-föld rakétát hordozta nagy valószínűséggel, és itt is kérdés, hogy volt-e és ha igen, milyen BVR rakétával felfegyverezve. Egy MiG-29UPG-t is elvesztettek az indiaiak. Ez a repülőgép már nem felel meg a modern légiharcra, egyáltalán nem meglepetés, hogy radarirányítású rakétával lelőtték. Besugárzás érzékelő rendszere, ellentevékenység rendszere korszerűtlen és nem tudni, hogy R-77 „Amramszkij” vagy R-27 (Alamo) talán Astra, illetve Derby BVR rakétákkal repült-e. Vélhetően igen valamenyik BVR rakétával, mert bombavetésre. csapásmérésre alkalmatlan, tehát a védőkíséret egyik tagja lehetett.

• A Szuhoj-30 MKI vadászbombázók a BrhMos rakétával komoly hatótávolságú csapásmérésre képes. Egy darabot lőttek le a Pakisztániak, a többi repülőgép a rakétáival elvégezte a megadott küldetést.

• A Dassault Rafale kétüléses változata az Iniochos gyakorlaton. Póttartályokkal bombákkal felszerelve általában nem függesztenek rá BVR légiharc rakétákat.

•  A MiG-29UPG vadászrepülőgép szinte az utolsó változata a repülőgép családnak. A légiharc rakéták közül már az R-77 aktív radaros BVR-t is lehet függeszteni. Ennek ellenére figyelmeztető, és ellentevékenység rendszerei azonban már elavultak. Védővadászként kísérte az indiai kötelékeket. (forrás: wikipedia)

Ami valószínű, hogy a PL-15E légiharc rakéta hatótávolsága meghaladja az indiaiak összes BVR rakétájának hatósugarát, az MDBA METEOR pedig nem is biztos, hogy függesztésre került az indiai repülőgépekre. Az is biztos, hogy az összes bevetett légiharcrakétát számolva, hiszen több mint 100 repülőgép harcolt, tehát akár többszáz rakétát is kilőhettek, valószínűleg maximális hatótávolság körül távolságokról, rendkívűl alacsony a találati arány. Ez azt is jelenti, hogy sok és drága rakétát pazaroltak el, és a radarirányítású rakéták nem voltak hatékonyak. A célbavett repülőgépek, zavarással, ellentevékenységekkel, manőverekkel a legtöbb ellen megfelelően védekeztek. Az indiai oldalról kilőtt rakéták esetében pakisztáni oldalról nem erősítettek meg veszteségeket. Ez lehet az hindu oldalról bevetett rakéták kisebb hatótávolsága miatt, de lehet, hogy csak megrongáltak repülőgépeket, vagy nincs az eltalált és lezuhant roncsokról fénykép, videófelvétel. A pakisztáni légiharc rakéták biztos találatait is három roncs ténylegesen jelzi. A nagy légicsata, tehát, nagyszámú drága látóhatáron túli légiharcra fejlesztett rakéta indítását is feltételezi, alacsony hatásfokkal. A pakisztániak légigyőzelmeinek egyik oda az is lehet, hogy több szakértő feltételezi, a J-10C vadászbombázók nem kapcsolták be felderítésre AESA lokátoraikat, hanem a SAAB.2000 légtérellenőrző repülőgép lokátorának adataival dolgoztak. A pakisztáni vadászrepülőgépek alacsonyan repültek és a PL-15E rakétákat is AWACS&CO repülőgép adatcsomagjai alapján indították. A végfázis környékén emelkedtek csak fel és kapcsolták be a saját lokátorok a pakisztáni harcászati repülőgépek (bár aktív vezérlésű rakéták esetében kérdés mennyire volt erre szükség, hiszen akkor már a célt a PL-15E saját radarja sugározza be. De az is lehetséges, hogy végig a SAAB adatcsomagok irányították a végcél felé a rakétákat, amíg saját radarjaik nem észlelték azokat.

• Pakisztáni J-10C vadászbombázó géppár. A kacsaszárnyú repülőgép, az izraeli Lavi tevei alapján készült. Külsőre inkább a Eurofightere emlékeztet. (forrás: nationalinteres.org) 

• Két SD-10A vagyis PL-15 légiharc rakéta (forrás: wikipedia) 

A légiharcokban bevetett repülőgépek nagy számához képest viszonylag kevés légiharc veszteség volt. Pakisztáni oldalról meg nem erősített hírek szerint az egyik SAAB-200 Erieye AEW&C légtérfigyelő repülőgépet lőtte le az indiai légvédelem 315 km-ről egy S-400 komplexummal.A lelőtt repülőgépről nincsenek képek, videók, amely bizonyítaná az állítást.

• Astra Mk1 indiai fejlesztésű látóhatáron túl alkalmazható aktív radaror légiharc rakéta. Nem bizonyított hogy indították a légiharcokban, de az sem ha használták, volt-e találat. 

A GBAD-ra térve, az indiai légvédelem kiválóan működött a légitámadást követő napokban a pakisztáni CM400AKG cirkálórakétákat és Fateh-II rövid hatótávolságú ballisztikus rakétákat megsemmisítve. Az S-400 rendszereken túl indai gyártmányú Akash légvédelmi rakétakomplexumok is jól szerepeltek, elsősorban a robotrepülőgépek, drónok ellen. Utóbbiak 20-80 km hatótávolságúak, változattól függően. A hírek szerint a Barak VIII, típusú izraeli-indiai légvédelmi rendszer nem került bevetésre.

A pakisztáni HQ-9 és HQ-16 rendszerek lefedettsége nagyon korlátozott volt. Ennek oka, hogy Pakisztán nagyon kis számban szerezte be őket. Valószínűsíthető, hogy kevesebb mint 1 teljes ezrednyi HQ-16-os áll szolgálatban, és alig 2 ezrednyi HQ-9-es. A május 7-9. között készült felvételek azt is mutatják, hogy több indiai rakétát elfogtak, de egyrészt légvédelmi rakétakészleteik is kimerülhettek, illetve hatótávolságuk messze elmarad az Sz-400 „kill” zónájától.

• Szerb felségjellel kínai légiharc komplexum. A HQ-22-es nem exportálták Pakisztánba, de a HQ-9 és 17-es rendszereket igen.  

• A HQ-17 közel légvédelmi komplexum. Pakisztán mellett például Szerbia is rendszersítette. A Pantsir Sz-1 orosz komplexumok kínai megfelelője, bár csöves tűzfegyverekkel nincs felszerelve.

Összességében leírható, hogy a Dassault Rafale repülőgépekből bár lelőttek többet a pakisztáni légierőben rendszeresített J-10C és JF-17 Block-III repülőgépekről indított PL-15E légiharc rakétával, de ez nem azt jelenti, hogy a kínai repülőgép és légiharc rakéták fölényben lennének az francia repülőgép felett. Az kínai J-10C azonban egy olyan típus, amely állja a harcot a legmodernebb 4 és 4++ repülőgépekkel, akár orosz, európai vagy amerikai típusról van szó. A kínaiak J-20 „lopakodó” repülőgépe, amelyből már több mint 100 darabot legyártottak, valamint a kísérleti 5 és 6 generációs repülőgépek feladják a leckét, az amerikai és európai gyártóknak, és hadügyeknek, hogy a tényleges képességeit feltérképezzék a Kínaiak légierejének.

Az is biztos, hogy az Sz-400 komplexumok jól szerepeltek a konfliktusban, ez kevésbé mondható el a HQ-9/16 kínai légvédelmi rakétarendszerekről, de itt nem tudni, hogy a rakéták mennyisége, a kevés komplexum és az eleve kisebb hatótávolság miatt nem tudták elfogni az indiai rakétákból és robotrepülőgépekből nagyobb mennyiséget.

• S-400 Triumpf (SS-21 Growler) nagy hatótávolságú légvédelmi rakéta indítóállványa. Oroszországon kívül több más nemzet, például India vagy Törökország is szolgálatba állította.

Bár egyik fél sem ért el semmiképpen sem stratégiai vagy döntő győzelmet, taktikai győzelmet mindketten arattak. Legalább 1, de lehet, hogy több IAF-gép lelövése, amiért cserébe a PAF nem szenvedett megerősített veszteségeket, minden bizonnyal a pakisztániak javára írható. Azonban mindaz, ami a 6. nap után történt, India javára szól. Pakisztán a kezdeti harcokat követően nem tudott komolyabb károkat okozni Indiának, India pedig képes volt - ha másért nem is, de - ideiglenesen megbénítani a PAF több bázisát.

Ki nyert? Senki. Ez nem ilyen konfliktus volt. India sikeresen üzent Pakisztánnak, Pakisztán pedig sikeresen üzent a pakisztániaknak. Ez a konfliktus nem ért véget, bár a fegyverek - egyelőre - csendben maradnak.