A Páncélosmúzeum - Musée des Blindes, Saumur Franciaország

Saumur, kisváros a Loire völgyében. A városban megtalálható az errefelé megszokott gondozott kastély, fontos tevékenység a díjlovaglás, (Lovassági Múzeum is van) de legnagyobb nevezetessége a Musee des Blindes (Páncélos járművek Múzeuma). Az angliai Duxford és Bovington, a németországi Münster és a Moszkva melletti Kubinka múzeumai mellett Európa legnagyobb harcjármű gyűjteménye található meg az épületegyüttes falai között. A múzeum 1978-ban nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. A kiállított járművek száma körülbelül 300 darab, de a teljes gyűjtemény körülbelül 880 katonai járműből áll. A harckocsik és egyéb páncélozott harcjárművek közül több mint 200 működőképes és ezek közül válogatva, évente többször különféle eseményeken bemutatókat tartanak a város lóversenypályáján.

A múzeum bejárata. A képen dinamikus bemutató látható, amelyből évente többet is rendeznek. forrás:museedesblindes.fr

A bejáratnál kiállított második világháborús M4A Sherman és a francia hadseregben is jelenleg is hadrendben álló AMX Leclerc harckocsi jelzi, hogy nem mindennapi kiállítást tekinthet meg a látogató. A múzeum nagy kiállítóhelységekben mutatja be a harcjárművek fejlődését.

A múzeum belső elrendezése. forrás:museedesblindes.fr

A belépést követően az előtéren át mehettünk a pénztárhoz ahonnan 10 EUR belépő ellenében lehet a múzeum kiállító helyiségeibe bejutni. Gyermekek 6, családok (két felnőtt, két gyerek) 27 EUR kifizetése ellenében nézhetik meg a kiállítást.

Itt egyben bolt is található temérdek modellel, makettel, katonai ruházattal és könyvek tengerével. Innen az első kiállítórészben a francia fejlesztések kivételével a második világháború utáni nyugati páncélos technika látható.

A második világháború utáni Nyugat és Észak Európai páncélos járműfejlesztés néhány eredménye. forrás:museedesblindes.fr

A páncélosok közül különlegességnek számít a német Jagdpanzer Kanone, amelyet a második világháborús Sturmgeschütz III. Ausf F modern változataként gyártott 1966-ban a Hanomag és a Henschel a 750 darabos sorozatban Bundeswehr és 90 darabot Belgium számára. A 90mm-es löveggel felszerelt páncélvadász másodlagos fegyverzete kettő darab 7,62mm-es géppuska volt, erősen döntött, maximum 50mm-es vastag páncélzattal rendelkezett. A harcjárműre 8 darab ködvetőt is felszereltek. A harcjárművet négyfős személyzet kezelte. 1963 és 1967 között újabb 370 darabot gyártottak Jaguar I. raketenjagdpanzer néven azonos páncéltesttel, de löveg helyett Aerospatiale AS-11 páncéltörő rakétaindítóval. Ezeket néhány évvel később nagyobb hatékonyságú Euromissile KS3 Hot rakétarendszerrel építették át. 1985-ben újabb korszerűsítés után Hot 2 páncéltörő rakétákkal fegyverezték át a járműveket. A németek Jaguar II. néven további harcjárműveket gyártottak le, ezeket amerikai gyártmányú Hughes TOW páncéltörő rakétákkal látták el, majd 1983 és 1985 között a Jagdpanzer Kanone önjáró lövegekből is 163 darabot átépítettek rakétás változatra. A harcjárművek páncélzatát is megerősítették. Összesen 1120 darab Jpz-t gyártottak le a Bundeswehr számára.

A Jagdpanzer Kanone (ágyús vadászpáncélos) egyenesági leszármazottja a német II. világháborus rohamlövegeknek. TOW rakétás változata a mai napig fenyegetést jelentene a legtöbb hadrendben álló harckocsira

Az előd a StuG Ausf. G. III. rohamlöveg, a Wehrmacht mindenese volt. Olcsóbb volt előállítani, mint egy harckocsit és 75mm-es hosszúcsövű lövege minden szövetséges harckocsira veszélyes volt. 10ezer darabot készítettek belőle. Páncélosok elleni alkalmazása elsősorban lesállásokból történt. Michael Wittman a híres német tankász is rohamtüzérként kezdte, az 1.SS. páncéloshadosztály kötelékében.

Az EE-9 Cascavel háromtengelyes 2x6 kerekű felderítő páncélautó Brazil fejlesztés, és 1970-ben állították szolgálatba. A jármű az EE-11 Urutu lövészpáncélos alvázára épült, annak több szerkezeti elemét építették be. A páncélautó több változatban épült. Az első sorozatban az elavult amerikai M3 könnyűharckocsi 37mm-es lövege került a toronyba, a második sorozatot francia H90 toronyba épített 90mm DEFA D 921 löveggel szerelték fel. Ezt a változatot exportra is építették, és ez látható a múzeumban. A brazil fegyveres erők részére a harmadik változatot portugál Cockerill Mk3 licencgyártású 90mm-es löveggel és egy 7,62mm-es párhuzamosított géppuskával szerelték fel. Az utolsó modifikációt új motorral, fejlett éjjellátó berendezésekkel, lézertávmérővel látták el, a toronyba pedig löveg helyett egy 12,7mm-es nehézgéppuskát helyeztek el. Személyzete három fő. A felderítő harcjármű maximális sebesség úton eléri a 100km/órát, kiválóan megfelel békefenntartó feladatokra, konvojkíséretre. Az EE-9 Cascavel jelentős exportsikere a brazil hadiiparnak, Afrika és Dél-Amerika 17 országában rendszeresítették.

Brazil gyártású Cascavel felderítő jármű nincs minden múzeumban.. Lövegével veszélyes ellenfele lehet egy régebbi típusú közepes harckocsinak is, de védettsége csekély, tűzerejéhez és mozgékonyságához viszonyítva.

A Merkava I. izraeli harckocsi az első hazai fejlesztésű nehézpáncélosa a zsidó államnak. Az 1965-ben indult tervezés az izraeli harckocsizó erők háborús tapasztalatait messzemenően figyelembe vette. A napjainkban is egyedülálló kialakítású harckocsi, erősen döntött üreges páncélzattal (spaced armour) ellátott szemből maximális védettséget eredményezett, amely az egyik legjobb a világon. A motortér a világ összes páncélosától eltérően a jármű elejében van, ezzel is védve a négyfős kezelő személyzetet. Az elnyújtott lövegtorony szintén a páncélvédettséget fokozza. A Merkava I. fő fegyverzete az M68 105mm-es harckocsilöveg, a brit Royal Ordnance L7 licencváltozata. A löveg alkalmas a LAHAT páncéltörő rakéta indítására is. Másodlagos fegyverzet gyalogság ellen kettő darab 7,62mm-es géppuska, valamint egyedülálló módon egy 60mm-es aknavető is beépítésre került a toronyba, ez utóbbi elsősorban a városi harcokban használható fegyver. A Merkava rendszeresítése az 1970-es években kezdődött. Körülbelül 250 darabot gyártottak. Az 1982-es libanoni háborúban 180 darabot vetettek be, és a palesztinok elavult harcjárművein túl a szíriai T-72 harckocsik ellen is eredményesen tevékenykedett. A Merkava típus harckocsi családdá bővült. Au első generációs I és IIB változatoknál az üreges páncél volt az újdonság, a II. generáció IIC/D és III-as már kompozit páncélt kapott hasonlóan a Leopard 1A3 - 1A5 változatokéhoz. A harmadik generációs III Dor-Dalet modifikációt a keményfém alapú moduláris kompozit páncélzat helyett brit licenc „Dorchester” páncélzattal építették, amelyben több rétegben döntött nem robbanó reaktív „páncélszendvicsek” vannak, amelyek kumulatív és kinetikus lőszere ellen is jó védelmet nyújtanak. Napjaink Markava IV. páncélosa vékony 50mm-es öntött téglatest formájú tornyára nagyméretű SLERA (önszabályzó, reaktív robbanó) rendszert építettek, amely az ERA és NERA páncélok előnyeit egyesíti. A Merkava IV-es tankok közül volt olyan, ami a 2006. évi Libanoni háborúban a 9M122 Kornet orosz gyártmányú páncéltörő rakétákból 12 találatot kapott, de megvédte kezelőit. Ezekből mindössze hat darabot vesztettek az Izraeliek, de közülük 4-et nagyméretű IED-re (házilag készített) aknára futott. A IV-es változathoz már integrálták a Thropy aktív védelmi rendszert is, amely radarral érzékeli a támadó rakétát és kartácshoz hasonló töltet kilövésével védő a tankot. (utóbbi végzetes lehet saját és ellenséges élőerőre is a harckocsi közelében.

Az izraeli Merkava I-es több múzeumban is megtalálható, ennek ellenére ritkaság Európában Sajnos viszonylag rosszul fotóható helyen került bemutatásra.

Napjainkban az Merkava I-es típus szinte összes példányát átépítették az újabb II-es és III-as változatra, de a tartalékos egységeknél még megtalálható néhány darab eredeti I-es változat.

A második teremben a különböző harckocsi motorok, valamint egy M24 Chaffee könnyű-harckocsi metszet és egy átlátszó műanyagból készített AMX 10RC GIAT harckocsi torony látható.

A harmadik teremben a második világháború utáni Franciaországban rendszeresített francia és külföldi gyártású harcjárművek találhatóak. A gyűjtemény hiányos, mivel több rohamlöveg és önjáró ágyú nem fért már el a helyiségben. Hiányzik például a 105mm-es Mk61, a 155mm-es Mk.F3 valamint a most is hadrendben lévő GIAT AU F1 GCT 155mm-es önjáró tarack, és a PzKpFw. V. Panther sem itt található, bár a francia hadsereg a világháború után rendszeresítette a német páncélost.

Francia harcjárművek terme. Elöl egy AMX-56 Leclerc látható, hátrébb régebbi AMX típusú páncélosok. A hátsó sorban kerekes technika került kiállításra. forrás:museedesblindes.fr

Francia kerekes harcjárművek. A fehérre festett példányok ENSZ misszióban is részt vettek. Az Az AMX-10RC 105mm-es lövege harckocsik ellen a közelmúltig megfelelő fegyver volt. Elődje a 90mm-es löveggel felszerelt ERC-90 Sagaie részt vett az öbölháborúban is. Az új francia haderőfejlesztési programban mindkettőt Jaguár típusú új harcjárművel váltják le, de azokon már nem lesz nagy űrméretű löveggel felszerelt toronyfegyverzet.

A Panhard EBR páncélautót az 1951 és 1960 között gyártották 1179 példányban. A középső két tengelyen lévő kerekeket csak terepen engedték le, és használták.A páncélzata elöl és a tornyon 40, oldalt 20mm volt. Műúton elérte a 115 km/órás sebességet. 90mm-es FL11 vagy 75mm-es FL10/L48 löveggel építették. Aktívan használták az Algériai polgárháborúban, portugál kolóníák háborúiban és az indonéz-maláj konfliktusban. Ma azt mondanánk róla, hogy kiváló konvojkísérő és békefenntartó jármű.

A ERC-90 Sagaie fehér festése jelzi, hogy a páncélautót típust több ENSZ békefenntartó misszióban (Libanon, Bosznia és Koszovó) is bevetteték. A 10mm-es páncélzat a kézifegyverektől és repeszszilánkoktól véd. 411 darabot épített a Panhard és hét országban rendszeresítették.

Az ALR44 nehézharckocsi. Elvetélt tervezés. A fémből készült lánctalp az első világháborút idézi. A franciák több alkalommal nekirugaszkodtak nehézharckocsi építésnek, de végül semelyik nem vált be, csak prototípusok maradtak.

A kiállított járművek között különlegességnek számít a második világháború idején a Vichy kormány titkos támogatásával kezdődött fejlesztésű ARL44 nehézharckocsi. A tervezőire során komoly hatás gyakorolt a német PzKpFw. VIB Királytigris, a brit Churchill és a szovjet JS (Joszif Sztálin) nehézpáncélosok. A háború után a fejlesztés nem szakadt meg, kipróbálták például az amerikai 75mm-es és a brit 17 fontos (90mm-es) ágyút, de végül a DCA45-ös 90mm-es haditengerészeti löveget választották fő tűzfegyvernek. A gyalogság ellen és belövő fegyvernek egy a löveggel párhuzamosított és egy forgatható 7,5mm-es géppuskát szereltek a tankba. Az ARL 44-ből 1950-re készült el, az első 50 tonna súlyú, maximum 120mm-es páncélzatú prototípus. A meghajtásról egy második világháborús német tervezésű Maybach HL 230 motor gondoskodott. Ez a tény mutatja, hogy a franciák nem voltak képesek abban az időszakban megfelelő teljesítményű harckocsimotort fejleszteni. Az ARL44 sebessége még közúton is csak nehezen érte el a 31 km/óra sebességet. Az gyenge mozgékonyságot az alulmotorizáltság mellett az első világháborús mintájú teljesen fém, a páncéltest körül futó lánctalpnak elhelyezése csak tovább rontott. Terepjáró képessége alulmúlta a várakozásokat, harcra alkalmatlanná tette. A harckocsit nem fejlesztették tovább, összesen még két prototípus készült belőle. A második példány az első francia Páncéloshadosztály 501. harckocsizó ezredének Mourmelon-le-Grand-i laktanyájában található.

MX50B nehézharckocsi gyakorlatilag az AMX-13 könnyűpáncélos felhizlalt, védettségben megnövelt változata. Ez sem vált be, Öt darab készült belőle

Az MX50B kísérleti nehézharckocsiból is mindössze öt darab épült. Tervezéskor az 1950-es években a zsákmányolt, illetve továbbgyártott német Párduc mellett az AMX-13 könnyű harckocsi volt francia hadsereg alap páncélosa. Az AMX-13-at is a Párduc német tervezésű, de francia gyártású, 75mm-es Kwk 42L70 ágyújával volt felszerelve. Későbbi sorozatát már 90mm-es francia tervezésű lövegekkel látták el. Az AMX-13-as különleges „lengő” típusú tornyába a világon először automata töltőberendezést építettek be, ezért a löveget mereven rögzítették és az egész torony mozgatták a tűzvezetés során. A harckocsi kezelőszemélyzete a töltőberendezésnek köszönhetően 3 főre csökkenhetett. Mozgékonysága kiváló, védettsége azonban gyenge volt, páncélzatának vastagsága 10 és 40mm között változott. Az AMX-13 harckocsi komoly exportsikereket ért el, közel 20 országba rendszeresítették, illetve a lengőtornyot Ausztria is megvásárolta és Kürrasszir típusú páncélosain rendszeresítette.

Az AMX-13 a maga korában kiváló felderítő harckocsi volt. Exportsikerét mozgékonyságának, erős lövegének és olcsóságának köszönhette. Védettsége elégtelen volt. Összesen 7700 darab készült 1953-1980 között. 29 ország tartotta szolgálatban.

Európában a szovjet ISz-3 (Joszif Sztálin 3) és T-10 nehézharckocsik ellen a könnyű páncélzat és 90mm-es lövege miatt az AMX-13 nem megfelelő ellenfél. A britek Centurion és Conqueror, az amerikaiak M-47/48 típusú nehézpáncélosokkal szállhattak szembe a szovjet tankokkal, de a franciáknak az öreg Párducok selejtezése után ilyen kategóriájú harckocsija nem volt. A közel-keleti sivatagi harctereken a gyakorlatban is beigazolódott, hogy izraeli haderő Centurion páncélosai ellen az egyiptomi AMX-13-asok sebezhetőnek bizonyultak. A franciák az ARL44 projekt mellett már 1946-ban a Somua gyárban megkezdték Somua SM név alatt egy új nehézharckocsi tervezését. A tervek során a német Királytigris terveiből több megoldást is átvettek. 1951-re készült el az első 60 tonnás prototípus. Az AMX-50 fő fegyvere a 120 mm „Cannon Automoteur AMX 50 Foch” típusú löveg, amely kellő rombolóerővel rendelkezett. A löveget egy „Tourelle D” típusú toronyba helyezték el, ami gyakorlatilag egy felnagyított AMX-13 lengőtorony. Másodlagos fegyverzete kettő géppuska volt. A harckocsi védelmét sem hanyagolták el a páncél vastagsága 80-120 mm között változott, motorja a német tervezésű Maybach HL29512VC harckocsi aggregát, a sebességváltó a Párduc váltójának átalakított változata volt. A harckocsi maximális sebessége úton megközelítette az 50 km/órát. A harckocsi arányai azonban nem voltak optimálisak. Magasságához és hosszúságához képest keskeny volt és terepjáró képessége meg sem közelítette sem az amerikai az M-48 Patton sem a brit Conqueror nehézpáncélosét. Az AMX-50-est bemutatták az 1950-es Bastille napi katonai díszszemlén, de a tesztek és módosítások tovább folytak. Közben az amerikaiak 1952-ben a koreai háború idején több ezer M-48-ast páncélost felajánlották Franciaország számára. A franciák elfogadták az amerikai harckocsikat, de európai nehézharckocsi projektbe mentették át az AMX-50 fejlesztését. Az 1950-es évek végéig próbáltak különféle prototípusokat és változtatásokat, amely elsősorban a védettségre, a másodlagos fegyverzetre irányultak. A harmadik és negyedik prototípusnál egy 20mm-es gépágyút szereltek a harckocsitorony tetejére épített kistoronyba. A páncélzatot először növelték, de a harckocsi 65 tonnás össztömeg elérése után a torony páncélvastagságát, védettségének megőrzésével, csökkentették. A harckocsi összsúlyát sikerült 57,5 tonnára fogyasztani. A brit és amerikai nehézharckocsik azonban jobbnak bizonyultak. Az AMX-50 Maybach motorja ekkor már korszerűtlenné vált, ezért a német céggel együttműködve módosított erőforrás kifejlesztésén munkálkodtak. Optimistán a maximális sebességét 65 km-re akarták feltornázni, de nem tudták elérni a megfelelő motorteljesítményt. A harckocsi a sorozatgyártáshoz 1955-ben állt a legközelebb, ekkor az újraszerveződő német hadsereget akarták a tankkal felszerelni. A fejlesztést 1959-ben hagyták abba, és új projektként egy közepes alapharckocsi kifejlesztése kezdődött meg, ami később az AMX-30/32 típusú páncélos lett.

Az AMX-13 könnyűharckocsi négy darab SS-11 páncéltörő rakétával felszerelt változata. A nagyméretű rakéták rontották a kilátást, nehezítették a célzást. Az amerikai és szovjet tervezők más utat jártak be.

A kiállítás különlegessége még az fentebb már említett AMX-13 lengőtornyos harckocsi rakétás változata, amelynél a lövegtorony mellett a páncéltest elejére kettő-kettő SS-11 páncéltörő rakétaindítót szereltek, növelve a tank csapásmérő képességét. Hasonló megoldásokkal amerikai és szovjet harckocsikkal is kísérleteztek, de végül mindkét nagyhatalom a harckocsi lövegcsövéből indítható páncéltörő rakétában találta meg a csapásmérés továbbfejlesztését. Az amerikai M-60A2 nehéz és M551 Sheridan könnyűpáncélos egyaránt alkalmazhatott Shillelag páncéltörő rakétát az ellenséges harckocsik ellen. Az amerikaiak később a merített uránt tartalmazó páncéltörő lövedékek elterjedése után, már nem fejlesztettek lövegcsőből indítható rakétát. A szovjet/orosz harckocsik a T-55AM2 változat 9K116 rakétájától kezdve különféle páncéltörő irányított lövedékeket tudnak indítani ágyúikból, de nem minden alkalmazó országnak adtak el, ilyen altípusú harckocsikat és páncéltörő rakétákat.

A Hornet Melara az egyik első páncéltörő rendszer volt kategóriájában. Hazánkban a szovjet BRDM-2 re telepített 9K113 Konkursz páncéltörő rendszer áll szolgálatban.

Az AMX-30 volt a francia hadsereg alapharckocsija a Leclerc előtt. Az Irak-Iráni háborúban és az Öbölháborúban is rész vett. Utóbbiban a Francia Trikolor mellett az Qatari harckocsizók is AMX-30-al harcoltak az Iraki T-55, T-62 tankok ellen Khafji térségében. Egy katari tankveszteség mellett több iraki páncélost semmisítettek meg. A harckocsit 13 ország rendszeresítette, köztük Spanyolország, Görögország és Szaúd-Arábia is. Összesen 3571 darabot építettek különböző modifikációkban 1960-tól. A tankokat többször modernizálták. A német Leopard1 sokkal jobb konstrukció volt.

AMX-40 az AMX-30 tuningolt változatának a AMX-32-nek továbbfejlesztése volt. 1983-ban tervezték.GIAT CN120-25 model G1 120mm-es ágyújához automata töltőberendezést építettek, de személyzete így is négy fő volt.Hét prototípus készült belőle, mindegyik különbözött a másiktól. A sok újítás ellenére sem hozta a kívánt paramétereket, ezért az egész tervezetet elvetették és 1986-ban új alapokról megkezdték az AMX-56 harckocsi tervezését. Az új alapharckocsinak a neve Leclerc lett.

A negyedik teremben és átjárókban a második világháborúban 1939-40 franciák által használt harcjárművei láthatóak.

A Renault Char B1 Bis nehézharckocsi tervezési alapelveit tekintve konzervatív volt. A lánctalp a páncéltest körül forgott akár az első világháborús tankoknál. Fő fegyverzete egy 75mm-es SA-34 tábori tarack az orrészbe beépítve korlátozott kilövési lehetőséggel rendelkezett, a forgatható tornyába 47mm-es SA-35-es ágyú került. Mindkét löveg 1940-ben bármely német Panzerre komoly veszélyt jelentett. Közvetlen védelemre kettő géppuska állt rendelkezésre. A harckocsi védettsége meglehetősen erős volt. Homlokpáncélzata és lövegtornya 60mm páncélzatot kapott. A Char B1 Bis súlya 30 tonna volt, amely nehezebb volt a német tankokénál. Úton maximum 28 km/órás sebességgel mozgott, terepen ez 20 km alá csökkent és mászóképessége is erősen korlátozottnak bizonyult. A harckocsi legnagyobb problémája a kezelőszemélyzet nagy terheltsége volt. A parancsnok a toronyban egyszemélyben a lövegtöltő és irányzó feladatkört is betöltötte. Hibái ellenére a legerősebb francia második világháborús harckocsi az 1940-es hadjáratban megmutatta oroszlánkörmeit. Volt olyan harchelyzet, mikor egyetlen B1 Bis 13 német harckocsit lőtt ki, miközben több mint 100 találatot kapott különböző űrméretű fegyverekből, de ezek nem tudták áttörni még 500 méterről sem a frontpáncélzatot. A harckocsi egyetlen ellenfele a PzKpFw IV-es 75mm-es löveggel ellátott változata, illetve a hírhedt 88mm-es légelhárító löveg volt. A kiállított B1 Bis, résztvevője volt a De Gaulle tábornok parancsnoksága alatt álló 4. harckocsi hadosztály 1940. május 17-én az Abbeville térségében végrehajtott francia ellentámadásban.

A nagyméretű Renault Char B1 Bis bár nehézkes volt, azonban vastag páncélzatával sok gondot okozott a német páncélosoknak. Az páncéltestbe épített 75mm-es tarack kilövési szögtartománya korlátozott, de a 37mm-es toronyba épített páncéltörő ágyú is ki tudta lőni a Panzereket. A harckocsiból 405 darab épült, tömegesen nem vetették be a francia hadjárat idején, kis darabszámban szétosztották a tankokat a frontvonalon.

A közepes harckocsik közül a Somua S35 volt a francia hadsereg legkorszerűbb tankja, azonban sem elegendő mennyiség nem állt belőlük rendelkezésre, sem megfelelő összevonással nem képeztek belőlük magasabb-egységeket. Az AMC 1935S néven hadrendbe állított tank háromfős legénységgel harcolt. Fegyverzete a forgótoronyba épített 47mm-es SA-35 löveg és egy géppuska volt. A védettséget 40-50mm-es páncélzat biztosította. A 20 tonnás páncélos úton, 40 terepen 30 km/órás maximális sebességet ért el. A tank tervezése során a torony kétfős kezelőszemélyzettel rendelkezett, ami segítette a parancsnokot a harc megvívásában. A rádiós és töltőkezelő feladatkör ellátó katona mellett a parancsnok az irányzó feladatot végezte, a törzsben pedig a vezető ült. A Somua harcászatilag jól teljesített, páncélzata ellenállt a német 37mm-es tankelhárító lövegek tüzének, lövege pedig hatásos volt a Panzerekkel szemben. A francia kapituláció után a Somua harckocsikat a németek tovább használták, elsősorban a második vonalbeli egységeiket, partizánvadász alakulatokat, valamint a velük szövetséges haderőket szerelték fel velük. Néhány példány Magyarországra is került, itt kiképzési célokat szolgált.

Somua S35 volt a második világháborús francia hadsereg legkorszerűbb tankja. Harcmezőn felülmúlta a német Panzer I-III típusokat. A légifölény hiánya és a decentralizált bevetésük azonban csak harcászati sikereket eredményezett. A D'Artagnan nevű példányt (a három testőr nélkül) mozgás közben is láthatta a blogger.

A termek közti kisebb átjáróban híres harckocsizó magasabb egység parancsnokok (De Gaulle, Leclerc, De Lattre D’Tassigny, Erwin Rommel, Georges Patton és Bernard Law Montgomery) viaszfigurái a korukra jellemző harcjárművek társaságában láthatóak. A nyugati tábornokok mellől erősen hiányzik például Mihail Katukov vagy Pável Alekszejevics Rotmisztov. Rommel mellett ne felejtsük el Heinz Guderiant vagy Erich Von Mansteint sem a sorból. Viszont itt található Louis Bossut parancsnok figurája, aki az első világháború francia tankparancsnokai közül kultikus személyiség. Ő egy Saint-Chamond harckocsi mellett figyeli a nézőközönséget.

Charles D'Gaulle viaszfigurája egy R35 (R39) Renault könnyűharckocsi előtt. De'Gaulle a mozgó háború híve volt a konzervatív francia tábornoki karban, ezért, és arrogáns természete miatt sem volt népszerű a francia hadjárat idején 1940-ben. Ekkor a 4. páncélos hadosztály parancsnokának nevezték ki és Montcornet-nél 200 harckocsijával sikeresen feltartoztatta a támadó németeket két napig. Légifedezet és utánpótlás hiányában többet nem tehetett. Az R35 (R39) Char léger Modèle 1935 R gyenge lövegét és rossz terepjáró képességét nem kompenzálta védettsége.1611 darabot építettek 1936-1940 között belőle.

D’ Lattre D’ Tassigny viaszfigurája egy amerikai gyártmányú M3A1 felderítő páncélautóban. A II. világháború során 1940-ben az 5. hadsereg parancsnoka volt, volt majd a Vichy haderő állományában szolgált. 1943-ban átállt Algériában csapataival együtt a Szövetségesekhez és több parancsnoki beosztásban harcolt a nyugati hadjáratban. Ambíciózus és tehetséges tábornok volt. A világháború után Indokínában is vezette a francia erőket. 1951-ben Franciaországba visszatérte után hunyt el Párizs környékén 61 éves korában.

Az Universal Carrier (Bren carrier) a világ egyik első felderítő és csapatszállító járműve volt. 7-10mm-es páncélzata a puskalövedékektől és kisebb repeszektől védett, csúcssebessége viszont 48km/óra volt úton, és terepjáró képessége is megfelelő volt. 57ezer példányt gyártottak belőle 1934-1960 között. Ebben a számban a kanadai és ausztráliai licencgyártás is benn van. Bernard Law Montomery tábornagyról rengeteg könyv olvasható. Az biztos, hogy a Market-Garden hadművelet kivételével, nem a lendületes hadmozdulatok jellemezték pályafutását. A lassú erőfölényből megnyert csaták embere volt. Blogger szerint legnagyobb érdeme, hogy megállította az amerikai csapatok futását az Ardenneki csatában. A többi győzelmét a minden esetben nagy túlerőben és légifölényben vívta ki. A Market-Garden hadművelet amely az Ő szüleménye volt, már tervezésekor is súlyos hibákat tartalmazott. A britek, legnagyobb második világháborús szárazföldi parancsnokukként istenítették. A háború után az Brit Vezérkari Főnök, majd az Európai Szövetséges Erők parancsnok-helyettese is volt.1976-ban hunyt el.

Az ötödik teremben a volt Varsói Szerződés tagállamainak és Jugoszláviának harcjárművei tekinthetőek meg. (A gyűjteménybe elférne a hazánk által gyártott PSZH4 gyalogsági harcjármű és a FUG felderítő úszó gépjármű)

A kiállított T-55 és T-62-es harckocsikat a második öbölháború idején zsákmányolták a francia csapatok „Operation Daguet” hadművelet során. Ez az 1991-es Sivatagi Vihar (Desert Storm) gall műveleteinek fedőneve volt. A franciák az Idegenlégió és a 6. könnyű páncéloshadosztály összesen 18 000 főt számláló egységeivel támogatták a XVIII. amerikai hadtest alárendeltségében a szövetséges erőket.

A Varsói Szerződés harcjárművei.

A T-54/55 a világ egyik legelterjedtebb harckocsija. Több mint 65 ezer darabot gyártottak a Szovjetunióban, Lengyelországban és Csehszlovákiában. Kínában T-59 néven újabb 6 ezer darabot készítettek belőle. Változatai a Varsói Szerződés tagországain kívül, Ázsiában, Latin-Amerikában és Afrika sok országában rendszeresítették. A harckocsit átlagosan 150mm-es homogén acélpáncélzattal építették. A harckocsitest frontpáncélzata a kiállított változatnál 190mm vastagságú volt, a torony frontpáncélja pedig elérte a 203mm-et. 12 hengeres dízelmotorja úton, 50 terepen 30 km/óra sebességgel mozgatta a 41 tonnás járművet. A kezelőszemélyzet 4 fő volt.

Irakban zsákmányolt T-55M harckocsi.A kötényezett oldalpáncélzat modernizálásra utal, de hiányzik a toronyról az Iljics szemöldökének becézett (Brezsnyev pártfőtitkár szemöldökére utaló) előtétpáncélzat, amely a magyar T-55AM harckocsikon is volt.

A kiállított harckocsit 105mm-es L7A3-es brit gyártású löveggel építették át. A párhuzamosított géppuskák maradtak, de típusukat nem lehetett megállapítani. A páncélos tornyára 8 darab ködgránátvetőt, passzív és aktív infravörös érzékelő berendezést valamint, kétcsövű légvédelmi géppuskát szereltek. A harckocsi oldalaira műanyag kötényezést szereltek fel, amelyre több helyen arab nyelvű feliratot festettek. Az iraki zsákmány származását tekintve gyanús abban az értelemben, hogy az L7A3 brit löveget eredetileg csak az izraeli és az egyiptomi hadseregben hadrendbe állított T-54/55 harckocsiknál rendszeresítették.

A zsákmányolt T-62-es harckocsi sivatagi színekre festett korszerűbb, alacsonyabb felépítésű harceszköz. Páncélteste hosszabb és szélesebb, új tervezésű tornya laposabb, és fő fegyverzete nagyobb űrméretű U5TS típusú 115mm-es löveg. Másodlagos fegyverzetként PKT párhuzamosított géppuskát és több változatnál 12,7 mm-es DSzHK nehéz légvédelmi géppuskát is felszereltek a lövegtoronyra, de a kiállított példányon nincs. Frontpáncélzata elérte a 200mm-ert a torony elöl 242mm-es. Az oldal és farpáncélzat sokkal vékonyabb, néhol csak 20mm-es volt. A harckocsit korszerűbb híradástechnikai és felderítő és tűzvezető berendezésekkel látták el, mint az alap T-54/55 tankokat. A harckocsi előnye az olcsó előállíthatóság volt, hátránya elsősorban az éjjellátó berendezések korszerűtlensége és a -4 fokos irányzási lehetőség. Minél nagyobb a lefelé (negatív szögű) tüzelési képesség, annál kisebb felülete látszik ki a harckocsi toronynak a páncélost rejtő fedezék mögött. A közel keleti háborúk során például kiderült, hogy az izraeliek brit gyártmányú Centurion tankjai például sokkal kisebb célterületet mutattak a homokdombok fedezékében, mint a szovjet T sorozat páncélosai. A 115mm-es lövegből páncéltörő rakéta is indítható volt, de páncéltörő képessége nem sokkal haladta meg a 100-es D10T ágyúét. T-62-esből a Szovjetunió, Lengyelország és Csehszlovákia mintegy 23500 darabot gyártott. A T-62-est a T-54/55-öshöz hasonlóan sok országban rendszeresítették. Még mindig szolgálatban áll, elsősorban Afrikai országokban. Nem közismert tény, hogy a Desert Storm hadműveletben a szövetséges koalíció közül a szíriai kontingens 300 darab T-62 harckocsit vonultatott fel, és tevékeny részese volt a Kuvait város felszabadításáért folytatott hadműveletnek az amerikai Tengerészgyalogságot támogatva.

T-62 sivatagi színekben. Szintén zsákmányanyag. Oldalán arab felirat. A T-62 átmenet volt, drágább volt mint elődje, a T-55 100mm-es lövege helyett 115mm-es kapott, de az erősített páncélzatú nyugati típusok megjelenése után gyártását megszüntették. A T-64-től kezdve a sztenderd szovjet/orosz harckocsilövegek űrmérete 125mm.

A kiállított lövészpáncélosok között van a Jugoszlávia által gyártott BOV 3 (Borbeno Oklopno Vozilo 3) önjáró légvédelmi harcjármű, amely érdekes párosítása egy BRDM szerű 4 kerékkel mozgatott páncéltestnek, amelynek tetejére egy 20 mm-es ikercsövű légvédelmi gépágyú került beépítésre. A jármű sebessége megfelelő, úton megközelíti a 100km/órát azonban a védettsége és terepjáró képessége elmarad a hasonló kategóriájú harceszközök mögött. Csak optikai célzó berendezéssel van felszerelve, ezzel csak helikoptereket és lassabban szálló légicélokat lehet eredményesen követni. Harcértéke komolyan megkérdőjelezhető, inkább békefenntartó, konvojkísérő feladatkörben alkalmazható eszköz. A BOV 3-at a balkáni háborúk során zsákmányolták a francia haderő.Bosznia-Hercegovina 39, Horvátország 44, Szerbia 65 darabot tart hadrendben.

A jugoszláv/szerb gyártású BOV 3 (Borbeno Oklopno Vozilo) légvédelmi gépágyúval felszerelt harcjármű magas építése miatt, nem harctérre való, de konvojkísérésre és asszimetrikus viszonyok közötti konfliktusok idején használható jármű. 148 darab áll még rendszerben a Jugoszláv utódköztársaságok fegyveres erőinél.

Akár propagandafotó is lehetne, de a francia múzeumban készült. A PT-76 könnyűharckocsik felderítő feladatokon kívül a tengerészeti és légideszant egységeknél kerültek rendszeresítésre. Közel-keleti és Indokínai háborúkban is használták Őket. Lövege 76mm-es, gyenge páncéltörő képességgel. Védettsége aluminium páncélteste miatt nem megfelelő, mozgékonysága jó. Úszóképes. Kínában a T-55 tornyához hasonló erősebb löveggel ellátott változatát is gyártották. A kiállított példányra a Szovjet tengerészgyalogság zászlaját festették. Volvográdban (ma ismét Caricin) több mint 6000 darabot gyártottak, ebből 100 volt a Magyar Néphadsereg állományában.

GT-MU-SzPR1 parancsnoki rádiós változat. Az alap GT-MU-1D-t csapatszállítónak tervezték 8-10 főt volt képes a kéttagú személyzet mellett hordozni.

2Sz3 Akácija 152mm önjáró löveg, kicsit lepusztult állapotban a múzeum udvarán, felújításra várva. Az amerikai M-109 keleti megfelelője. Magyarországon 18 darab állt szolgálatban az 1980-tól. Először 1984-ben volt a díszszemlén látható. 1993-ban vonták ki. Azóta nem volt megfelelő önjáró tüzérségi rendszer pótlására. A Z2026 haderő fejlesztési program során megrendelt Pz2000 német önjáró páncélozott tarackok néhány év múlva ismét effektív önjáró képességet adnak a tüzér fegyvernemnek. A 2Sz3-ból több mint 4000 darabot gyártottak és 17 országban még hadrendbe tartják. Legmodernebb változata a 2Sz3M3, utódtípusa a 2Sz19 Mjeszta.

Megdöbbentő látvány volt a teremben a Varsói Szerződés páncélos armadájáról készült felettébb kétséges felsorolás.

A francia nyelvű felsorolás a hadosztályok és a páncélosok számában is tévedett. Kellett riogatni a demokráciákat a keleti harckocsi lavínával.

Képzeljük, hogy ezt a tankhadsereget lőszer és üzemanyag javadalmazással feltölteni, és mekkora személyi állomány szükséges a fenti mennyiségű harckocsi üzemeltetéséhez. Számomra mindenesetre erősen túlzó adatnak tűnt ez az óriási mennyiségű páncélos mennyiség feltüntetése.

A következő teremben a szövetségesek által használt II. világháborús harcjárművek tekinthetőek meg.

A kiállításon a szovjet KV-1 (Kliment Vorosilov) nehézharckocsi és Szu-100 rohamlöveg diorámaszerűen van egy félig szétlőtt házban elhelyezve. Az útjelző tábla Sztálingrád irányát mutatja. A dioráma jól elhelyezett, de erősen történelmietlen, mivel 1942-43 telén KV-1-esek harcoltak Sztálingrád környékén, de a Szu-100 rohamlöveget 1944-ben fejlesztették ki, Sorozatgyártásuk 1944. szeptemberben kezdődött meg az Uráli Nehézgépgyárban. Magyarországon, Ausztriában, Lengyelországban, Csehszlovákiában és Németországban kerültek csak bevetésre az európai háború során.

KV-1 harckocsi és Szu-100 rohamlöveg diorámában. A Kliment Vorosilov tank nehezebb páncélzatú és lassabb volt a T-34/76-nál, de a F34/76-os lövegük azonos volt. Vorosilov az orosz lovasság parancsnokaként utálta egyébként a harckocsikat. 3230 darabot gyártottak a Kirov gyárban belőle. Utódtípusa a KV-2-es egy dobozszerű toronnyal felszerelt mozgó erőd volt. Létezett KV-1Sz változat, kisebb védettséggel, de nagyobb sebességgel, annál azonban jobb volt a T-34. A KV-85 továbbfejlesztett változat egyenértékű volt a T-34/85-el, de jobb védettség mellett kisebb volt mozgékonysága. A KV harckocsisorozatot a második világháború során a JSz (Joszif Sztálin) nehézharckocsi család váltotta. A Szu-100 rohamlöveg a T-34 bázisára épült. Először kisebb testvére a Szu-85 készült el, majd a német nehéztankok ellen még erősebb 100mm-es D-10Sz löveget szereltek a döntött homlokpáncélzatú viszonylag alacsony harcjárműbe. Több mint 2300 darabot építettek belőle és tizenegy ország rendszeresítette a világháború után.

A legendás T-34/76. A csatamezők királya széles lánctalpával, erős páncélzatával, dízelmotorjával és kiváló terepjáró képességével. Gyenge pontjai a váltó, a rádió, a kommunikációs eszközök, és a tüzvezető rendszer optikája volt. A 76mm-es lövege halálos volt az összes német harckocsi ellen a Panzer IV-ig. A Panzer V. Párduc és VI. Tigris ellen már nem volt megfelelő, ennek ellenére 1945-ig hadrendbe maradt Európában is. 1943-tól gyártották modernizált változatát a T-34/85-öt, de azok csak 1944-es év második felében jelent meg tömegesen a harcmezőn.

A kiállított harceszközök között ritkaság az M3 Lee/Grant közepes harckocsi. Az Egyesült Államok gyakorlatilag két páncéloshadosztállyal rendelkezett a II. világháború kitörésekor és a PzKpFw Panzer III. és IV. harckocsikkal egyenértékű közepes harckocsija nem volt. A Stuart könnyűharckocsik „kopogtató”-nak is nevezett 37mm-es M6 lövege eredménytelen volt a harcokban, páncélvédettségére jellemző, hogy egy nehézgéppuskával is megfelelő helyen eltalálva a járművet harcképtelenné tehették. Sürgősen szükség volt egy megfelelő védettségű, mozgékony és tűzerős közepes harckocsira. Az M3-as tervei 1939-ben készültek el. A 28 tonnás harckocsi a francia Char 1B-hez és a Churchill Mk I-hez hasonlóan két tüzérségi fegyvert hordozott. A tank páncéltestébe egy 75mm-es Mk2 a páncéltoronyba pedig egy 37mm-es páncéltörő löveg került. A gyalogság elleni 0,5-ös Browning géppuskákat szereltek be. A védettséget is erősítették, a front és toronypáncélzat 51mm-es volt, amely hasonló vastagságú volt, mint a korabeli Panzereké. A sebessége a harckocsinak úton elérte a 40km/órát, és terepjáró képessége is megfelelt az elvárásoknak. Az M3 hátránya a magassága volt, könnyen eltalálható célt jelentett az ellenségnek, valamint a 75mm-es ágyú szűk kilövési lehetőséggel rendelkezett. A harckocsi gyártását vita előzte meg, mert a M4-es harckocsik tervezése is befejeződött, és annak főfegyverzete már központi toronyba került elhelyezésre, ami korszerűtlenné tette a kazamatás elrendezésű M3-at.

Az M3 Lee/Grant átmeneti közepes harckocsi volt az M4 Sherman sorozatgyártásáig. Az oldalra épített 75mm-es főfegyverzet mellett a forgótoronyba lévő 37mm-es páncéltörő ágyú is alkalmas volt a Panzer I-III és az olasz harckocsik kilövésére. A páncélzata is megfelelő volt. A tank viszonylag magas építésű volt, és a tarackot nehézkes volt használni. Afrikában és a csendes óceáni hadszíntereken alkalmazták, Európában a franciaországi partaszállásokon már az M4 Sherman változatokat váltották a brit harckocsik mellett. 6258 darabot gyártottak belőle 1941. augusztus és 1942. decembere között.

A Sherman azonban gyártásra még nem volt alkalmas, és az amerikai fegyveres erőknek, valamint a szövetségeknek szükségük volt egy megfelelő közepes harckocsira. Az brit tankok - a Matildák kivételével - nem állták a küzdelmet a németekkel az afrikai sivatagban, a Szovjetunió pedig hatalmas veszteségeket szenvedett és harckocsigyártását át kellett telepíteni az Urálon túlra. Átmeneti megoldásként az M3 gyártását elrendelték. A harckocsik 1942-ben kerültek ki a sivatagi harctérre és ott igazolta az elvárásokat. Az angol katonák a várva várt páncélosokat az amerikai polgárháború nagy déli hadvezéréről Lee tábornoknak nevezték el. A németek hamar megtanulták, tisztelni az új harckocsikat és lehetőleg 88-as lövegeikkel próbálták nagy távolságról kilőni őket. A Panzer II-es, III-as és az olasz tankok kevés kárt tudtak okozni az M3-ban, az olaszok harcjárművek közül egyedül a Semovente rohamlövegek voltak hatásosak ellenük. A britek csak a szűk tornyot, és a főfegyver elhelyezését kifogásolták. A tornyot átépítették és ide helyezték át a rádiót. Ezeket a módosított tankokat már M3 Grant névvel látták el. Az M3-asokat az afrikai hadszíntéren kívül a Szovjetunióban és a csendes óceáni harcokban is bevetették, de a franciaországi partaszállásban már nem vettek részt, addigra helyüket a M4 Sherman foglalta el.

A Vickers által tervezett Valentie Mk.III-as gyalogsági harckocsinak tervezték a britek 1940-ben. A februárban bemutatott prototípus után júniusban már sorozatban gyártották. Az A10 Mk.II cirkálóharkocsitól - amely mélységi támadásra készült - az Mk.III-ast vastagabb páncélzattal gyalogság támogatására, a front áttörésére tervezték. 40mm-es lövege a német Panzerek ellen nem volt megfelelő, ráadásul brit butaságként repesz-romboló lövedéket nem is kaptak a harckocsizók, csak páncéltörőt, amely nem volt megfelelő élőerő és bunkerek ellen. Az afrikai hadszíntér mellett 1300 darabbal segítették a Szovjetuniót a Land Lease szállítások során. Összesen 8272 darab készült a szigetországban és 1420 darab Kanadában. A Japánok ellen az indiai és új-zélandi erők használták.

Az A12 sorozat Matilda nehézharckocsi sorozat a tipikus brit gyalogsági harckocsik közé tartozott. Erős páncélzat, alulmororizáltság és gyenge terepjáróképesség jellemezte. Lövegének űrmérete megfelelő lett volna, de a brit lövedékek páncéltörő képessége a németeknél kisebb volt. Nem rendelkeztek repesz-romboló lövedékekkel a háború első szakaszában ezért nem tudták kellőképpen támogatni a gyalogságot. Erős páncélzatuk miatt a németek veszélyes ellenfélnek tartották a Matildákat Afrikában, mert csak a 88mm-es légelhárító, és páncéltörő ágyúk tudták leküzdeni nagy távolságból azokat. A különböző változatokból 2987 darabot gyártottak. Utódja a Churchill nehézharckocsi volt.

A34 Comet I. A második világháború vége felé kapták a brit erők. Az volt a második világháború legfejlettebb brit harckocsi. 77mm-es lövegével közel egyenértékű volt a T-34/85-el. A berlini díszszemlén büszkélkedtek vele, amíg meg nem jelentek a szovjet JSz III nehézharckocsik. A brittek mellett 6 nemzetnél ált rendszerben minimális darabszámban. A britek 1958-ig, Myanmar - korábbi Burma - 1980-ig tartotta rendszerben

Az európai tengelyhatalmak harceszközeit újabb hatalmas teremben állították ki.

A múzeum talán legteljesebb gyűjteménye található itt. A Strumtiger rohamlöveg, a Puma felderítő páncélautó, a Mause és néhány féllánctalpas, felderítőjármű kivételével szinte a teljes német páncélos technika megtalálható a múzeumban.

Jó látni, hogy nagyapánk a Don kanyarban és később a világháború során milyen fegyverekkel harcoltak, hiszen harckocsikon túl, különböző rohamlövegeket is átadott a szövetséges Wehrmacht a Magyar Hadseregnek. A rohamlövegek közül a Mardereken több helyen Hotchkiss, illetve Skoda felirat árulkodik, hogy a páncéltest maga francia illetve cseh harckocsi volt. A Hetzer rohamlövegen cseh zászló jelzi, hogy eredetileg a Skoda 38(t) egy csehszlovák fejlesztésű könnyűharckocsi volt, amely modernebbek bizonyult a PzKpFw II-nél, és a németek ezért folytatták a sorozatgyártását. A „németesített” Skoda tank a nyugati hadjáratban sem okozott csalódást, és bevetették a balkáni majd az Szovjetunió elleni háborúban is. Ekkora már elavult a szegecselt páncélzata és lövege már nem felelt meg a T-34-es harckocsik elleni harcra, akkor is folytatták a bevált alváz, és motorikus részek gyártását és egy új ballisztikailag kiváló alakú felépítménnyel látták el a járművet. Fő fegyverzetnek a 75mm-es Pak39L/48 páncéltörő löveget került beépítésre, amely még 1945-ben is jó hatásfokú fegyvernek számított a szövetségesek összes könnyű és közepes harckocsija ellen, beleértve a T-34-es és M4 Sherman tankokat. A szovjet KV és ISz (Joszif Sztálin) sorozat már nem a Hetzer súlycsoportja volt, de ellenük ott voltak a német nehézpáncélosok és 88mm-es lövegek. A gyalogság ellen géppuska került beszerelésre. A Hetzer olcsó és kiváló harceszköz volt, csekély súlya miatt mozgékony (terepen 20, úton 50 km/óra), felépítménye alacsony, ezért kis célfelületet mutatott. Gyengéje a páncélvédettség volt, a futómű terhelhetősége miatt csak 60mm-es frontpáncélzattal és 20mm-es oldalpáncéllal rendelkezett, igaz ezek erősen döntött formája megsokszorozta a védelmet. A szűk belső terület kevés lőszer málházását engedélyezte. A Hetzer kiváló példa volt, hogyan lehet egy harceszközt hosszú ideig először harckocsiként, majd páncélvadászként olcsón előállítási és karbantartási költséggel használni. A Hetzert a cseh hadsereg 1945 után ST-1 néven tovább gyártotta és használta és a svéd hadügyminisztérium is vásárolt az exportra felajánlott példányokból, ezeket később erősebb motorokkal látták el.

A Jagdpanzer 38(t) Hetzer páncélvadász jármű a Skoda 38(t) harckocsi alvázára épült. Kis magassága és mozgékonysága némileg kompenzálta vékony páncélzatát és lövegének gyengeségét. A közepes harckocsik ellen a háború végéig hatásos fegyver volt, repeszgránáttal a gyalogság harcát is támogathatta.

Az 1935-től gyártott Panzerkampfwagen II volt az első használható harckocsi Németországban (az I-es típus, csak géppuskával volt felszerelve). A tankot 20mm-es ágyúval szerelték fel, páncélzata a tornyon 15-30, a harckocsitesten 10-30mm volt. Későbbi változatainak védettségét növelték, de már egy 37mm páncéltörő löveg tüzét sem állta. Először a spanyol polgárháborúban vetették be, jelentős veszteséggel. Lengyelországban és a nyugati hadjáratban még első vonalbeli harceszközként vetették be, néhány példánya Afrikában is harcolt. Később alváza felhasználásával több rohamlöveget (Marder I-II és Sturmpanzer II Wespe) építettek.

PzKpfw IV - közepes a német tankok elnyűhetetlen képviselője volt. 8553 darabot gyártottak belőle, és második világháború elejétől végéig az első vonalban harcolt. Az első 75mm-es löveggel felszerelt páncélost folyamatosan korszerűsítették, elsősorban védettségét növelték valamint fegyverzetét cserélték. A hosszúcsövű Kwk L43/48-as löveggel felszerelt változatok minden közepes harckocsi ellen eredményesen használhatók voltak, közelről,oldalról, hátulról pedig a szovjet nehézharckocsikat is ki tudták lőni.Keskeny lánctalpa miatt mocsaras területeken terepjáró képessége korlátozott volt, de így is felülmúlta az a Párducok és Tigrisek mozgékonyságát. Legutolsó alkalmazása Szíriában volt, amikor a Szírek Panzer IV-esekkel és szovjet T-34 illetve T-54/55 tankokkal harcoltak az Izraeli páncéloserők ellen.

A PzKpfw V Panther tervezésénél felhasználták a T-34 zsákmányolt harckocsiknál szerzett tapasztalatokat. A döntött páncélzat és torony, vékonyabb páncélzattal azonos védettséget adott mint a dobozszerű VI. Tiger. A 75mm-es Kwk42 páncéltörő ágyú, a 88mm-es ágyúnál kisebb űrméretű, de nagy kezdősebességű PzGr 40/42 wolfram magvas páncéltörő gránátja 2km-ről átütött 106mm, 1k-ről 150mm-es páncélzatot. A kurszki csatában még kiforratlan típus (váltóproblémák és a motortér gyulladás) a vártnál nagyobb veszteséget szenvedett, de a gyermekbetegségek elmúltával az egyik legjobb közepes/nehéz harckocsi lett a világháborúban. Háború után a francia hadsereg 503e Régiment de Chars de Combat-ban (nehézharckocsi ezred), 50 darabot rendszerben tartott 1950-es évek végéig.

Marder II és III. A németek a második világháború során az elavult Panzer II és Panzer T38(t) (Skoda) elavult tankok alvázának felhasználásával több rohamlöveget és vadászpáncélost építettek. A Marder II-eseket a PzKpfw II páncéltestére épített 40mm-es PaK 40-es illetve 50mm-es PaK38-as lövegekkel szerelték fel. A magas építésű harcjárművek átmeneti típusok voltak, korszerű páncélvadász járművek kifejlesztése előtt. A gyeng páncélzat mellett problémás volt a célzás, mert a lövegükkel vízszintesen csak erősen korlátozott szögtartományban lehetett irányozni, gyakran az egész járművet mozgatni kellett, hogy egy tankot célba vehessenek. A Marder III. a cseh Skoda tank alvázára épült. A harcjármű gyengeségei a Marder II-vel azonosak voltak. Később ugyanerre az alvázra építették a Jagdpanzer 38(t) Hetzer páncélvadászt, amely alacsony építésével, sokkal használhatóbb harceszköznek bizonyult.

A 10,5 cm leFH18(Sf) auf Geschützwagen 39H(f) egy elavult Hotchkiss H35 könnyűharckocsi alvázra szerelt ormótlan felépítménybe épített 105mm-es leFH 18M tarack. 1942-ben Alfred Becker tüzér őrnagy kapott parancsot a régi francia és belga páncélosállományból önjáró tüzérségi eszközök kialakítására.48 darab készült ebből a csodából, és mellettük 24 darab 7,5 cm PaK40(Sf) auf Geschützwagen 39H(f) páncélvadász járművet is készítettek.

A SdKfz 165. Hummel a Panzerkampfwagen IV. alvázára épített sFH 18/1 L/30-as 150mm tarack, a világhábárú egyik legjobb önjáró tüzérségi fegyvere volt. A nyitott tetejű harcjárműval hatásos tűztámogatást lehetett nyujtani. A páncéloshadosztályok tüzérosztályainál hoztak létre hat Hummelből álló üteget. Az alvázakra harckocsi és más harceszközök gyártásához is szükség volt ezért csak 157 darabot építettek belőle.

A Sturmpanzer IV (Sturmpanzer 43, Sd.Kfz.166) Brummbar páncélozott gyalogsági támogató rohamlöveg volt. Szintén Panzerkampfwagen IV. alvázára építették. 150mm-es StuH43 L/12 lövegét, erődítések, bunkerek elpusztítására tervezték, tankelhárítás nem volt feladata.1943 májusban mutatták be prototípusát. Puszítóereje élőerő ellen is hatékony volt. Használták a keleti és a nyugati fronton egyaránt. 306 darabot építettek belőle.

Leichter Ladungsträger Goliath (Góliát könnyű aknahordozó) egy távirányítású lánctalpas kis jármű volt. 320kg-os tömege mellett 1,5méter hosszú, és 0,85 méter magas és hasonlóan széles. Két elektromos motor hajtotta. Feladatköre az ellenséges harckocsik illetve erődök, bunkerek felrobbantása volt. A távirányítás vezetékes, elektromis parancsközlő.1943-1945 között 4929 darabot építettek. A Góliát nagyon alacsony hatású eszköz volt, elsősorban azért mert a vezetékes irányítás gyakran elszakadt, valamint kis sebessége miatt ki lehetett lőni, illetve a kezelőt is el lehetett vakítani, harcképtelenné tenni. Ennek ellenére a mai robottankok ősét tekinthetjük a távírányítású harceszközben.

Ritkán láthatóak viszont a német önjáró légvédelmi ágyúk. A saumuri múzeumban megtekinthető azonban a 37mm-es ágyúval felszerelt Möbelwagen, amely egy PzKpFw Panzer IV alvázra felszerelt hatalmas dobozszerű felépítménybe telepített egycsövű gépágyú. A felépítmény 30mm páncéllemezekből áll, tüzeléskor a járműnek meg kellett állni, az oldalfalakat lehajtani, és akkor a 360 fokos lövegforgatást a páncéltest belsejében már lehetséges volt. Az oldalfalak lehajtása után a kezelőszemélyzetet a lövegpajzson kívül még a puskagolyók ellen sem védte semmi. A jármű sebessége a lövegtorony leszerelésével jótékonyan növekedett, a Maybach HL 120 aggregáttal elérte úton a 40km/órás sebességet. Terepjáró képessége szintén javult, és egy benzinjavadalmazással közel 200km-es hatótávolsága volt. Az optikai irányzékkal felszerelt 37mm-es ágyú 6500 méter magasságig volt veszélyes a repülőeszközökre, a 200-250 lövés/perc tűzgyorsasága kiválóan megfelelt az elvárásoknak. A gépágyú gyalogság vagy nem páncélozatlan járművek ellen is kiválóan alkalmazható volt. A hatalmas felépítmény azonban, „vonzotta” az ellenséget, akik a fölről akár egy kézigránáttal, vagy egy géppisztolysorozattal, levegőből bármilyen csöves tűzfegyverrel vagy bombával végezhettek a kezelőszemélyzettel. A légvédelmi páncélos 416 darabos lőszer javadalmazása is csekély volt. Ennek ellenére a szövetségesnek sok problémát okozott, mivel a német menetoszlopokat hatékony védelemmel látta el a légiuralmat kivívó szövetséges harcászati légierő csapásai ellen. A Möbelwagenből azonban összesen 240 darab készült, egyszerre soha nem volt annyi a harctéren, hogy megvédjék a harckocsi csoportosításokat, ezért a német páncélos hadosztályok a menetet általában rossz időjárási körülmények között, vagy éjjel végezték, nappal a csapatmozgások lehetőség szerint szüneteltek, és a harckocsik álcázására külön figyelmet fordítottak. Ennek ellenére a nyugati hadszíntéren harcoló Tigris harckocsik javát a szövetségesek vadászbombázókkal pusztították el.

A PzkW IV. felépítményre szerelt 37 mm-es légvédelmi gépágyúval rendelkező páncélost Flakpanzer Möbelwagen néven gyártották 240 példányban. 1944-tő a négycsövű 20mm-es gépágyúval felszerelt Wirbelwind váltotta, de abból már csak mindösszesen 89 darabot építettek.

Az olasz Semonvete da 75/18 rohamlöveget 1942-44-ig gyártották, talán a legfejlettebb olasz önjáró löveg volt. A Semoventéből összesen 262 darabot építettek. Páncéltörő HEAT lövedéke veszélyes volt az M3 Grant/Lee és az M4 Sherman harckocsikra is. Az brit tankokat a Matilda kivételével szintén ki tudta lőni. Afrikai harcokban átlagosan körülbelül 30 Semovente állt az olaszok rendelkezésére. 1943-as olasz fegyverletétel után néhány tucatot a németek is szolgálatba állították több egység között szétszórva azokat. Egyes források szerint 1945-ben Berlinben is harcolt egy példány belőle.

Egy kisebb teremben az első világháború francia tankjait állították ki.

A világháborús tankok közül a Saint Chamond tükrözte a jövő páncélosainak főbb követelményeket. Nagy űrméretű löveg, döntött frontpáncélzat, másodlagos géppuska fegyverzet, tágas belső tér (hely a lőszernek, ergonómia a kezelőszemélyzetnek) valamint nem a páncéltest körül forgó lánctalp.

Az első világháborús francia harckocsik nem annyira híresek, mint a britályok". A Sneider CA16 döntött páncélozata azonban előremutató tervezés volt. A lánctalpak elhelyezése, terepjáró képessége kevésbé.

Érdekes, hogy épp a gyártó ország nem alkalmazta ezt a követelményrendszert egyszerre a második világháborúra készülve a harckocsik tervezésénél és gyártásánál.

A hatodik teremben kísérleti harcjárművek, különböző rakétafegyverek, páncéltörő eszközök, harckocsi lövedékek, filmekhez átalakított járművek vannak elhelyezve. A következő lista nem teljes sok kiállított kisebb eszköz nincs benne.

Ebben a teremben magával ragadja a szemet a VESTA TAP 56 robogó, egy hátasiklás nélküli löveggel egészen bizarr eszköz,megkérdőjelezhető harcértékkel.

Egy halálos kettős. A VESTA TAP 56 és 59 a franciák agymenéséből született. Hátrasiklás nélküli páncéltörő fegyvert (ilyen a Carl Gustáv is, csak jóval modernebb) építettek be egy VESPA mopedbe. A francia ejtőernyős egységek támogatására készítették ((troupes aéroportées, TAP) Az M20 75mm-es fegyver 100mm-es páncél tudott átütni HEAT robbanófejével. A mopedre 6 darab lövedéket lehetett függeszteni. A csapatoknál Bazooka Vespa néven is emlegették. A moped a két fős személyzettel maximális sebességet 60km/óra sebességet tudott elérni.

A Musee des Blindes a felsoroltakon túl még sok-sok érdekes eszközt, járművet, lőszereket, mozit, és mindenféle ritkaságot kínál a látogatóknak, de ezeket személyesen kell végigjárni és megnézni.

Az M4A1 Shermann hosszúcsövű lövege sem volt elég a német Párducok és Tigrisek homlokpáncélzatának áttörésére. Mindenesetre jobb fegyver volt mint a korábbi változatok 75 mm-es M3/M4 rövidcsövű lövege.

Elfoglalták a parkolónkat. A lotaringiai kereszt mutatja, hogy az M4 Shermann Philippe de Hautteclocque „Leclerc” tábornok 2. francia páncéloshadosztályában harcolt.

Személyes élményem még, ahogy gépjárművünkkel parkolni próbáltunk a bejárat előtt az első helyet már elfoglalta egy 76mm-es löveggel ellátott M4A Sherman. Így egy autóhellyel arrébb parkoltunk le. Aztán komoly Maybach motor dübörgését hallottuk. Amilyen gyorsan csak lehetett összeállítottuk barátommal fényképezőgépeinket, és a zajforrás felé vettük utunkat. A lezárt területen területnél már kigördült a 233 toronyszámú PzKpFw VIB. Királytigris. Mellette egy francia második világháborús túlélő D’Artagnan névre keresztelt Souma, és egy szovjet T-34/85 harckocsi állt megrökönyödött szemeink előtt. Mi lesz itt még kérdeztük magunktól. Újabb motorzúgás és megjelent látóteremben a következő nagymacska. A 211 toronyszámú PzKpFw V. Panther méltóságteljesen gördült elő. Utána néhány perc múlva egy M-47 Patton haladt el, majd egy vadonatúj festéssel ellátott szovjet T-72, amely amerikai páncélos mellé tolatott. Utána az eddigiekhez képest jóval halkabb csörömpölés hallatszott és az első világháború egyik legjobb harckocsija egy Renault FT-17 haladt el mellettünk. Még a francia könnyűpáncélost fotóztuk mikor megjelent egy Sherman M4 Firefly. A tárolóhely másik oldalán egy újabb különlegességet pillantottunk meg. A PzKpFw II. Ausf L „Lynx” (Hiúz) változatból csak 100-120 darabot gyártottak és felderítő feladatokra alkalmazták őket. A ráncfelvarrt Panzer II-es 160 lóerős Maybach HL 66 motorjával és széles lánctalpaival úton akár 60 km/órával is száguldhatott, az eredeti fegyverzetét is újabb gyártmányú 20 mm-es gépágyúval cserélték le és páncélját is megerősítették. A páncélost nagyteljesítményű rádióval látták el. Ebből a ritka járműből itt a francia múzeumban egy darab teljesen felújítva, valószínűleg működőképes állapotban, menetkészen várt sorsára.

T-72-es orosz gárdahadosztály jelzéssel. Nálunk rendszerben van, de a nyugati érdeklődök a "betonra pisiltek" amikor meglátták.. A T-72B3 a jelenlegi megmodernebb változat. Az összes modifikációja 125mm-es lövegel van építve. A legújabb korszerű 3VBM típusú APFSDS-T (űrméret alatti páncéltörő) nyillövedéke 1000mm-es hagyományos páncél átütésére képes. 9M119 Svir and 9M119M Refleks típusú irányított páncéltörő rakéták kilövésére is alkalmas. A Magyar Honvédség állományába tartozó T-72M1 tankok, egyszerűsített kivitelű, némileg csökkent harcértékű exportváltozatok, Csehszlovákiában és Lengyelországban is gyártották.

A Panzerkampfwagen VI Ausf. B német nehézharckocsit a PzKpfw VI Tiger I és a PzKpfw V Panther tapasztalatai alapján fejlesztettek ki. A Kőnigstiger (Királytigris) nevet a német hadsereg sohasem használta. Döntött páncélzatú tornyán elöl 185mm-s a páncéltest homlokpáncélzata 150mm volt. Lövege 88mm-es KwK 42 L/71 lövege minden szövetséges és szovjet harckocsit két km távolságból is ki tudott lőni.A gyengesége 69 tonnás tömege, alacsony mozgékonysága nagy szervízigénye volt 1944. január és 1945 március között 492 darabot építettek. A T-34-ből 1940-1944 között 35ezer, M4 Sherman-ból 49ezret gyártottak.

Döbörgött a föld, a Maybach motor és a szívünk amikor megláttunk egy felénk gördülő PzKpfw V Panther harckocsit. Soha nem gondoltam, hogy mozgás közben láthatok egy Párducot.

Az amerikai M47 Patton és a szovjet T-72 harckocsi egymás mellett. Szemmel látható a különböző páncélos tervezési elvek alkalmazása. Az orosz tank laposabb, fegyverzetű modernebb, mint a konzervatív kinézetű amerikai. Igaz elöbbi 20 évvel fiatalabb. Az M1 Abrams gyártásáig a tengerentúli páncélostechnika elmaradt a szovjetttől. Kivétel, elektro-optikai eszközök, kommunikációs berendezések és ergonómia.,

A Panzerkampfwagen II-J Leopard változata, kiváló felderítő harckocsi volt. Futóműve átlapolt és széles lánctalppakkal szerelt, hasonló a Tiger nehézharckocsiéhoz. Lenyűgöző volt mozgás közben látni.

Az első világháború egyik legjobb harckocsija a Char Renault FT mozgásképes múzeumi példánya. A nagyobb méretű különböző Mark I-től kezdőd brit harckocsiknál jóval kisebb, mozgékonyabb és főfegverzetét forgótoronyba épített francia páncélos minden jellemzője jövőbe mutatott, kivéve a lánctalp helyezése és szerkezete. A két fős kezelőszemélyzetű jármű fő fegyvere egy 37mm-es gépágyú volt. Páncélzata 6-16mm volt. Mozgás közben látni valóságos csoda volt.

Az AMX-30 francia alapharckocsi is dinamikus bemutatót tartott. A harckocsi oldalról némileg hasonlít a T-54/55/62 szovjet tankokra. A festése alapján Europai hadszíntéren volt rendszerben. A nyugati alapharckocsik között a gall AMX-30 volt a legkönyebb és legkevésbé védett harcjármű.

Később megtudtuk, hogy modell/makett kiállítást készítettek elő a hétvégére, és ennek alkalmából szerveztek meg a nagyközönségnek a működőképes harcjárművek egy részéből egy kis bemutatót.

Az AMX-56 Leclerc a francia hadsereg alapharckocsija, amelyet 1992-ben állítottak hadrendbe. NATO standard 120mm űrméretű lövegét a GIAT készítette, típusa CN120-26.Különleges módon füstelszívás helyett sűrített levegős elszívóval gyártották. A tank gyakorlatilag egy mozgó számítógép. Saját fejlesztésű apró lukakkal ellátott acéllemezekből készített páncélzatát a Leopardokon is alkalmazott titán-wolfram rendszerű páncélzattal egészítették ki. Galix típusú védelmi rendszere oldalanként 7-7 80mm-es gránátvetővel rendelkezik, amely füst, infra-zavaró, és gyalogság elleni repeszgránát kilövésére is alkalmas. A Leclerc AZUR (Action en Zone Urbaine) városi környezeben vívott harcra erősített védettséggel rendelkezik. Legújabb változata Leclerc XLR néven kerülhet gyártásba. A Leclerc harckocsiból 406+20 darab áll hadrendben francia és 388+46 az Egyesült Arab Emirátusok hadseregében. A +20 és +46 mentő és műszaki járművek a Leclerc alvázra és páncéltestre építveA harckocsinak van páncélozott műszaki jármű, vontatótank, és javítótank változata is.

A múzeum két oldalán és a múzeum mögött vannak restaurálásra váró harcjárművek, illetve különféle fedett tárolókban mozgásképes harckocsik és más páncélozott technikai eszközök. Jómagam belopózva a terület egy részére, néhány restaurálásra váró AMX-13 könnyű, AMX-30, 30B és AMX-32 közepes harckocsit és a hiányolt rohamlövegek közül az Mk61-est és az F3-ast is felfedeztem. Több más harcjármű is külső tárolóban várta sorsát, például egy AMX-13 alvázra épített hídvető harckocsi, és egy ikercsövű gépágyúval és lokátorral felszerelt francia légvédelmi páncélos. Restaurálásra készítenek elő egy PzKpFw V. Panthert amelynek páncéltestére a lövegtornya még nem volt rászerelve. Ugyancsak az udvaron van egy BMP-2 gyalogsági harcjármű, néhány BTR, valamint német és francia műszaki harcjárművek.

Csendesen rohadó AMX-13AA, vagyis légvédelmi gépágyú. Az AMX-13 könnyűharckocsi alvázára és páncéltestére több eltérő feladatkörű harc és műszaki mentőjárművet terveztek.