Az Orosz-Ukrán háborúval kapcsolatban szinte minden hadseregben megkezdődtek az elemzések az elérhető információk alapján a hadműveletekről különféle harcászati eljárásokról. Sok civil, polgári haditechnikai szakértő is feldolgozza az eseményeket. Az információtár egyre gyűlik, több és több részlet jelenik meg, sok esetben akár dezinformáció is a háborús műveletekről.

A több mint egy hónapja zajló légi műveletekről egy kis összefoglalót írtam, amelyben több szerző angolul megjelent anyagát vettem alapul, mellette ismerőseimmel folytatott beszélgetésekből is merítettem, akik közül többen jártak a háború előtt különféle ukrán repülőbázisokon.

Az Orosz inváziót légicsapások előzték meg. Az első órákban bevetett nagyszámú K-55, K-101 robotrepülőgépek egy részét a fekete-tengeri flottacsoport, más részét Tu-160 és Tu-95 hadászati bombázórepülőgépek fedélzetéről indították. A bevetett robotrepülőgépek, szárnyasrakéták illetve 9K720 Iskander ballisztikus rakétamennyiség után, úgy lehetett gondolni, hogy amolyan Orosz Sivatagi Vihar kezdődik el, amelyben lerombolják az ukrán légvédelem komplexumait, vezetési pontjait, rombolják a repülőterek futópályáit, infrastruktúráját, hogy az ukrán merevszárnyú repülőeszközök felszállását megakadályozzák, sőt elpusztítják a vadászbombázó bázisokon állomásozó csapásmérő repülőgépeket, elsősorban a Szu-24-es és Szu-25-ös repülőgépeket. Ez azonban nem így történt. Az első csapás során bár sok ukrán repülőteret ért támadás, de a csapásmérő erők több repülőtere továbbra is használható maradt, és a rendelkezésre álló Szuhoj támadógépek legtöbbje is megúszta a légicsapásokat. A csapásoknak nem volt kellő intenzitása sem, például az első 24 órában körülbelül 150 darab robotrepülőgépet indítottak tizennyolc célpont ellen. Ez jóval kevesebb, mint az nyugati szövetségesek - elsősorban az Egyesült Államok - Irak ellen 2003-ban bevetett több mint 500 cirkáló rakéta indítása, és 1700 légi bevetése.

• Az első éjszakai ballisztikus rakéta, robotrepülőgép és repülőgép támadásainak célpontjai (forrás: twitter)

• 9K720 Iskander közép hatótávolságú ballisztikus rakétából a hordozó jármű kettőt szállíthat és indíthat, akár termonukleáris robbanófejjel is. Hatótávolsága elérheti a 480 km-t és célzási pontossága 20 méter körüli. (forrás: twitter)

• A 3M14 Kalibr robotrepülőgép hadihajóról indítható változata. Korvett nagyságú hajókra is telepíthetőek. Változattól függően elérheti a 2500-4500 km-t a hatótávolsága. Az oroszok AGM-109 Tomahawk robotrepülőgépe.. A Kalibr is felszerelhető termonukleáris robbanófejjel. (forrás: facebook)

• A Tu-160 hadászati bombázók több alkalommal indítottak el levegő-föld rakétákat ukrán célpontokra. A repülésük során elkerülték az ukrán légteret. H-55 és H-101 rakétáikkal akár 2500-3500 km-ről is képesek csapást mérni a célpontjukra.

• Tu-95MSz. Oroszország régebbi típusú robotrepülőgép hordozója. A Tupoljevek képesek a légi indítású Kalibr hordozására is, de H-55 és H-101 különböző változatait is hordozhatják.

• A támadó kötelékeket jellemzően Szu-24MR (разведывательный - Razdvecsnyik) felderítő repülőgépek vezetik, amely elsősorban a légvédelmi rakétákat keresik. Első repülése 1980-ban történt. A terepkövető lokátor mellől kiszerelték az Orion-A támadó radar, és helyettük két panoráma kamerát,RDSz-B0 oldalra néző lokátorokat és infravörös felderítő rendszert szereltek az orr részbe. Felderítő konténert is hordoz. A repülőgépeket az 1990-es évek elején modernizálták, de lehetőséges későbbi újabb korszerűsítés is.

A kérdés miért? Egyrészt politikai akarat is lehetett. Az Orosz vezetők körök - különösen az elszigeteltségében élő Putyin elnök - a háború első napjaiban azt várták, hogy az ukrán lakosság egy része, elsősorban a keleti országrészben, virágokkal és nem fegyverekkel várják az orosz katonai erőket, mint a Krímben 2015-ben.

Arra is gondolhattak, hogy az ukrán elnök, amelyet a háború előtt nem láthattunk valami acélos vezetőnek, és az ukrán kormány néhány nap alatt megbukik, így az új oroszbarát rezsimnek miért is bombáznák szét a bázisait, tehát a lehető legkisebb károkkal akarták átadni az országot számukra. Ez nem csak orosz tévedés volt, több NATO ország vezetése sem jósolt többet Ukrajna számára néhány napnál. Látványos volt például a francia katonai titkosszolgálat vezetőinek elbocsájtása, de az amerikai és brit helyzetértékelők sem voltak hivatásuk csúcsán.

A másik az orosz fegyverek erők nem készültek fel erre a beavatkozásra megfelelően. A Szíriában bevetésen mutatott fegyverek a „maszkirovka” volt, valóságban az ott bevetett robotrepülőgépek és modern repülőeszközök precíziós bombák, rakéták mennyisége korántsem érte el az elégséges mennyiséget. Szíriában is az irányított orosz fegyverek mennyisége alig érte el az 5%-ot. Emlékezzünk csak a Szíria felett készített felvételekre, sokszor Tu-22M4 hadászati bombázók néhány tucat hagyományos bombát dobtak le, Szu-27SzM vagy Sz-35 vadászrepülőgépek kíséretével.

A harmadik ok, hogy nem voltak elégségesek a támadások, az ukrán légvédelmi egységek széttelepítése miatt. Az Ukrán Sz-300PT/PSz és a 9K37-37M BuK komplexumok mozgathatósága, valamint hatékonysága nem tette lehetővé azok négymértékű kikapcsolását, megsemmisítését.

•  5N63RPN rádiólokátor és szállító járműve. A képen látható radar az ekkor még szlovák Nyitrai légvédelmisek által rendszerben tartott Sz-300PMU komplexum eleme volt, azóta átadásra került Ukrajnába.

• Három darab 5P851PU indítóállvány 2-2 darab 5V55R rakétával. Az indítók 4-4 darabot tudnak hordozni és 48 darab rakéta volt a szlovák javadalmazás, de hármat indítottak már gyakorlatokon a bulgáriai Shabla lőtéren. Nem megerősített hírek szerint Mikolajev közelében az átadott üteget megsemmisíttették az Orosz erők.

Ukrajnában a harcrend szerint február 23-án éjjel a harcrend szerint Kijevet négy Sz-300PT és három PSz, Harkovot és Ogyesszát hat Sz-300PSz, Vlovot három Sz-300PT, Mikolajevet kettő Sz-300PT és három PSz, Dnyipropetrovszkot három-három Sz-300PT és PSz védte, összesen mintegy 100 aktív rendszerrel, körülbelül 300 indítóállással.

Az orosz támadások ezek közül mintegy 20-25 darabot iktatott ki az első néhány napban, de a megsemmisített megrongált komplexumok száma ennél magasabb is lehet. Egy fényképekkel illusztrált fegyverveszteségeket kutató oldal szerint 21 darab indítót iktattak ki eddig az orosz támadások.

A problémát később elsősorban a rakétafegyverzet kifogyása okozhatja. Egy Sz-300 ezred változattól is függően szervezetszerűen általában négy ütegből áll és szervezetszerűen 48 indítóállással és 192 darab rakétával rendelkezek. A való életben ennek fele, kétharmada volt a gyakorlatban. Az első csapások akár 7%-át is megsemmisítették az rendelkezésre álló állománynak. Szlovákia által napjainkban átadott 45 darab rakéta tehát sokkal fontosabb lehet Ukrajna számára mint maga az Sz-300PMU komplexum. Kaphatnak az Ukránok még a Bolgár készletből is rakétákat és talán az ottani rendszert is. A Görögországi Sz-300PMU1 már modernebb, és kicsit eltérő technika, arra átképzés is kéne. A rakétái azonban valószínűleg használhatóak lennének.

• Egy 5P851PU indítóállvány (forrás: twitter)

• Az Sz-300PT sem legyőzhetetlen. Orosz támadás után szétrombolt lokátor, és indítóállványok. (forrás: youtube.com)

• Ugyanez az üteg földön készült fotón.(forrás: youtube.com)

• A rakétaszállító és indítójárművek is találatot kaptak. (forrás: youtube.com)

• Azt, hogy mennyire nehéz lehet megtalálni egy passzív és elrejtett rakétaüteget lásd a képen a hazánk 2K12 Kub ütegét, fém álcahálók alatt. A háttérben az 1Sz91 lokátor látható GM568 lánctalpas alvázra telepítve. Utóbbit az álcaháló fedi amely három rétegű részben elfordított fémrácsból készült.
  

• SzT-68M 3D felderítő lokátor szintén álcaháló alatt.

• Az 1Sz91 lokátor látható GM568 alvázon. Az ukránok a Kub utódját a 9K37M1 BukM1 és M2 modernizált légvédelmi rakétarendszert tartják rendszerben, ezeknek a TELAR-ja vagyis indítóállványa a rászerelt szerelt lokátorral önálló célfelderítést is tűzvezetést is lehetséges végezni, de idegen-barát felismerő rendszerrel az indítók nem rendelkeznek. Ukrajna 72 darab komplexumot tartott állományban az Orosz-Ukrán háború kitöréséig, azóta bizonyíthatóan két darabos veszteség keletkezett. Kétséges viszont a rakéta utánpótlás biztosítása.

A 9K33 Osza félaktív lokátorirányítású 15 km hatótávolságú 12 km magasságig hatásos valamint az 5000 méter alatt használható hőkövető rakétarendszerek, mint például, 9K35 Sztrela3 vagy a kézi légvédelmi rakétákat eleve alig lehetett felderíteni és elpusztítani.

• Egy FIM-92 Stinger alegység hadgyakorlaton. Ebből a rakétából is több mint 1000 darabot kaptak az Ukránok katonai segélyként, bár az első héten nem érkezetek meg az országba. A hőkövető rakétás egységeket rendkívül nehéz felderíteni.

• Egy 9K35 Sztrela 10-es önjáró komplexum amelyet Oroszország és Ukrajna is rendszeresített. Az ukránok mintegy 150 darab ilyen indítóval rendelkeztek a háború előtt, azóta bizonyítottan hármat vesztettek a típusból. A rendszer több típusú 9M31M, 9M37, 9M37M és 9M333 rakétát képes hordozni. Magyarország mindössze négy darabbal rendelkezett Szombathelyen. (forrás: Miroslav Gyürősi)

• 9K33 Osza félaktív lokátoros légvédelmi rendszer. Ukrajnában a 9K33M2 Osza-AK áll hadrendben. A rakéták 15 km távolságra repülhetnek, tehát rövid hatótávolságú komplexum, de a repülési magassága elérheti a 12 km-t, vagyis a VSHORAD rendszerekkel ellentétben a nagy magasságon repülés nem menti meg a támadástól a repülőgépeket. Ukrajna 14 komplexumot vesztett el eddig a háborúban.

Az orosz légierő a háború első napjától kezdve kettő-négy Berijev A-50 típusú légtérellenőrző repülőgéppel folyamatosan őrjáratozott, amelyek közül legalább egy Belorusszia, a másik Délnyugat-Oroszország körülbelül Rosztov felett úgy 70-100 km-re az ukrán határtól, az ukrán Sz-300 komplexumok hatótávolságán kívül.

• Berijev A-50 légtérellenőrző repülőgép. A repülő radarok irányítják az Orosz repülőszázadokat a levegő-föld támadások esetén, de a felszálló ukrán harci repülőgépekre is rávezetik a Szu-27SzM illetve Szu-35 vadászrepülőgépeket.

Az A-50-esek koordinálják az orosz légierő mozgását, tehát kvázi légiforgalmi irányítóként működnek. A felderítés más típusok Iljusin Il-20 és Il-22 valamint Tupoljev Tu-214R repülőgépek végzik. Ezek COMINT,ELINT,SIGINT felderítéseket végeznek a különböző Ukrán egységek parancsnokságok forgalmazását figyelik, követik. Az orosz szárazföldi csapatok mellett előretolt irányítók (hasonlóan mint az NATO-ban a J-TAC-ok ) is tevékenykednek, sőt harcászati felderítő mini UAV-kkal is fel vannak szerelve. Az A-50-esek az előretolt irányítók és UAV-ok adatait is megkapják, és prioritásuk alapján kiválasszák a célpontokat és a rendelkezésre álló orosz vadászbombázókhoz rendelik azokat.

A vadászbombázók napi két-három nagyobb támadási hullámban végezték kezdetben bevetéseiket. A hullámokat Szu-24MR felderítő repülőgépek vezették, amelyek elsősorban az Sz-300PT/PSz és 9K37 Buk rendszereket keresték. A Szu-34 és Szu-35 vadászbombázók H-31-es rakétákat hordozva követték az MR-eket, ezekkel támadták az ukrán légvédelmi rakétakomplexumok felderítő és tűzvezető lokátorait.

• Szu-34 frontbombázó, a Szu-24 utódja. 129 darabot gyártottak belőle, és az ukrán háborúban eddig igazoltan öt lőttek le.

• Az egyik elvesztett példány (forrás: https://www.oryxspioenkop.com)

A vadászbombázó pilóták megkapták a műveleti zónájukon belül a potenciális célpontok földrajzi koordinátáit, amelyeket az A-50 radargépeken keresztül az elsősorban magasabb főparancsnokság által kijelölt, vagy legalábbis jóváhagyott. Ezért a Szu-34-es vadászbombázókat nagyobb hatótávolságuk és hosszabb őrjáratozási idejük miatt megbecsültebbek voltak, a kisebb hatótávolságú repülőgépeknél, mint például a Szu-25 csatarepülőgépek. Gyakran előfordult, hogy 15-20 darab vadászbombázóból álló kötelékek köröztek akár kettő-négy ledobható üzemanyag póttartállyal a határtól északra vagy keletre várva, hogy „sorra kerüljenek” a csapásmérésre. A csapásmérő repülőgépek közül azért nem szerepel a MiG-31K, mert ez a típust a Kindzsal rakétával, ami egy levegőből indítható  Iszkander változat, ekkor még nem vetették be. A orosz repülőgépszázadok előre meghatározott térségekben egymástól elkülönítve tevékenykedtek, amely egyszerűsítette a légiirányítók munkáját, és így könnyebben felfederíthetőek voltak az esetleges támadó ukrán repülőgépek.

A orosz vadászbombázók részére a Szu-27SzM és Szu-35 repülőgépek biztosítottak légi fedezetet. A Szu-30 és Szu-34 vadászbombázók a frontvonal mögötti nagyobb célpontok ellen kerültek bevetésre, a Szu-25-ös csatarepülőgépek, illetve a Mi-24, Mi-28 és KA-52 csatahelikopterek közel-támogató (CAS) bevetéseket repültek, illetve a frontvonal mentén lévő célpontokra mértek csapásokat. Megfigyelhető, hogy Belorusszia irányából elsősorban KA-52, a Krím felől pedig Mi-28-al felszerelt egységek repültek.

• Szu-30 vadászbombázó. Kétüléses, nagyjából az amerikai F-15R Strike Eagle orosz megfelelője. Az Orosz Légierő 19 darab Szu-30SzM2 és 119 darab Szu-30SzM1 változatot  tartott hadrendben a háború kezdetéig. A flotta körülbelül 50 darabot állított szolgálatba, amelyekből mindegy 22 darab SzM a többi SzM2 változat.

• A típusból eddig négy darab került veszteséglistára, ebből az egyik látható. Forrás:(https://www.oryxspioenkop.com)

• A Szu-25 csatarepülőgépek több változatban mindkét oldalon harcolnak, elsősorban CAS, vagyis közel légitámogatás feladatkörben. A képen látható orosz repülőgép komoly találatokkal is le tudott szállni hazai bázison. Oroszország mintegy 286 példány tartott hadrendben és eddig kilenc Gracsot vesztettek.

• Ez az orosz Szu-25SzM már nem tudta elérni a bázisát. (forrás: https://www.oryxspioenkop.com)

Ukrajna mintegy 30 darabot tartott még rendszerben, további harmincat letárolt. A Mikolajevi 456 (SzAP) vagyis csatarepülő ezred is legalább öt repülőgépet vesztett a harcokban.

• Az egyik ukrán csatarepülő maradványai. Ukrajna Szu-25M1 és UBM1 néven két modernizált prototípust is létrehozott, de végül sorozatban nem sikerült modernizálni a típust. (forrás: https://www.oryxspioenkop.com)

• Egy orosz Mi-24P harci helikopter. A legidősebb típusa a bevetett orosz harci helikopterek közül. Mint látható nincs Vityebszk önvédelmi rendszer, de még az Iszpánka infravörös lámpa és a motorhőt elvezető hideglevegős  berendezés sincs felszerelve. Fegyverzete viszont négy darab 20-20 nem irányított rakétával teli B20V8 konténer és két-két) K114 Sturm páncéltörő rakéta. (forrás: https://www.oryxspioenkop.com)

Nagy kivétel a helikopteres bevetések sorában a VDV-sekkel (légideszantos katonákkal) telerakott Mi-8MTV helikopterekkel KA-52 csatahelikopterekkel fedezett támadása a Kijev közeli Gosztomel repülőtere ellen. A kellő tervezés hiányában a több helikoptert is vesztett a támadó erő. Ráadásul a repülőteret nem sikerült elfoglalni, pedig több forrás szerint a légideszantosokkal és járművekkel teletömött Iljusin Il-76 szállító-repülőgépekkel felszerelt Pszkovi Légideszant hadosztály csak erre várt.

• Észak felől elsősorban a Ka-52-es helikopterekkel támadtak, amelyek lényegesen korszerűbbek. Oroszország 127 darab Ka-52 ( Аллигатор) Aligátor helikopteréből eddig tíz darabot vesztett. (forrás: https://www.oryxspioenkop.com)

• Ez egyik lelőtt Ka-52-es  (forrás: https://www.oryxspioenkop.com)
  

• A Krím felől elsősorban Mi-28N harci helikopterekkel támadnak az oroszok. Ebből a típusból 90 darab körül áll hadrendben és eddig kettőt vesztettek.

Az ukrán légierő azonban a le nem bombázott Sztaro-Konsztanytonovból vagy Luckből felszálló Szu-24 repülőgépekkel támadást intézett Gosztomel ellen, és a futópálya rongálásával megakadályozta a légideszant hadosztályt szállító repülőgépek bevetését, amelyek dolguk végezetlenül továbbrepültek Belorussziába. Ennek később egy jóval nagyobb egyes hírek szerint több mint 200 helikopterből álló újabb orosz bevetési hullám lett a következménye, akik végül elfoglalták ugyan Gosztomelt, de folyamatosan védekezniük kellett az ukrán egységek ellen, és komoly hídfőt nem tudtak elfoglalni egy Kijev elleni támadáshoz. A szárazföldről Belorussziából beérkező csapategységekkel végül belebonyolódtak egy Bucsa és Irpin körzetében vívott anyagcsatába. Az orosz rögtönzés újabb állomása egy másik Kijev környéki repülőtér volt, ez pedig nem a Boriszpoli Nemzetközi repülőtér lett, hanem Vaszilkovi repülőtér, ahova végül is ejtőernyős támadás is történt, majd légideszantosokat és azok szervezetszerű harci és szállító járműveit is repülőgépeken odaszállították, de innen sem jutottak be Kijevbe. De ez már egy másik történet.

• A Gosztomel elleni támadás egy KA-52 Alligator fedélzetéről (forrás: youtube)

• Gosztomelt mintegy 30 darab Ka-52 Alligator és Mi-8MTV helikopter közös támadásával akarták első nap elfoglalni, de a bevetett ukrán erők ezt visszaverték. A következő akció már 200 darab helikopterrel történt, de csak harcászati sikert könyvelhettek el a VDV-s alakulatok.

• A Mi-8ATV helikopterek már eltérnek a hazánk által is használt Mi-17 exportváltozatoktól.

• A típusból nyolc darabot vesztett eddig Oroszország (forrás: https://www.oryxspioenkop.com)

• Állítólagos kép az Ukrán Szu-24-esek támadásáról Gosztomel repülőterénél (forrás: Twitter)

• Támadás Gosztomel ellen másik videó (forrás: youtube.com)

Az orosz légitámadások pontatlansága már a háború első napjaiban látszott. A precíziós fegyverek hiánya mellett, sok esetben látszott, hogy a pilóták polgári célokat támadnak. Ez így nem igaz, mert a pilóták jó esetben az A-50 repülőgépeken lévő légiirányítók által kijelölt célkoordinátákat támadtak, rossz esetben pedig a bevetés előtt a földön átadott, kézzel írt célkoordinátákra mértek csapást. Előbbi esetben az radargépen lévő irányítónak nincs ideje percekig magyarázni a pilótának mit kell támadni, megadják a koordinátákat és a nyugtázás után a következő repülőgéppel foglalkoztak.

•  Orosz pilótánál talál papírlap cél és navigációs koordinátákkal. (forrás: Twitter)

A mai gépjárművektől eltérően az orosz harcászati repülőgépek navigációs rendszerében nincs lehetőség, város, cím, stb. megadására, hanem földrajzi koordinátákat lehetséges megadni. Néhány lelőtt elfogott orosz hajózónál összetettebb táblázatokat, diagramokat is találtak, amelyek útvonalak/azimutok és a koordináták közti távolsági adatok is szerepeltek.

Tehát nem explicit az orosz pilóták voltak gonoszak, hanem a harcászati légiirányító rendszerükkel ilyen pontosságot lehetett elérni. Több esetben volt olyan találat, amikor oroszul kiírták, hogy az adott épületben kórház, vagy gyerekek vannak. Nos, egy 800-900 km sebességgel repülő katonai repülőgépben a pilótának nincs ideje olvasgatni a földre kiírt szövegeket, üzeneteket. Ráadásul, bizonyított, az ukránok például bejelentették, hogy egy üzletközpontot ért találat, aztán másnap jött a videó, hogy a TIK-TOK-ra kirakta egy észlény, a plázában kézi légvédelmi és páncéltörő rakétákat tároltak, tehát katonai célponttá tették az ukránok a létesítményt.

• A nagy felháborodást kiváló a képen látható épület elleni támadás során a pilóták a gyerekek feliratot vajmi kevéssé láthatták. Drónról persze utólag simán olvasható.. (forrás: Twitter)

 Ilyen események szinte minden háborúban előfordultak, ne felejtsük el, hogy már az első világháborúban német tengeralattjáró által elsüllyesztett „LUSITANIA” óceánjáró is rejtett hadi dugárút, lőszereket és robbanószereket is szállított, sőt rejtett lövegekkel is fel volt szerelve, amikről az utasai nem is tudtak. Ennek ellenére „casus belli”-ként az Amerikai Egyesült Államok ezért lépett be az világháborúba.

Az orosz Légierő felkészülése is hiányos volt a háború elkezdéséhez. Több olyan pilótát is lelőttek, akik Szíriában is tevékenykedtek, egész magas beosztásokban, de bevetették Őket, mert nem volt elég tapasztalt hajózó, különösen ilyen magas intenzítású műveletekhez. A légiharc rakétákból még csak akadt elegendő R-77-es a csekély számú ukrán repülőgép bevetések kivédésére, amelyekből ráadásul kevés irányult az orosz repülőgépek „levadászására”, de precíziós fegyverek rendszeres szállítására az orosz ipar nem készült fel. Az orosz repülőgép ipar és elsősorban a Légierő sok különböző típusú repülőgép fenntartására kell megosztania a forráshiányos költségvetését. A repülőgépek szállítása is viszonylag alacsony számú, elég sok régebbi modernizált típus áll szolgálatban, de ami inkább probléma, hogy a hajózóknak kevés kiképzési idő áll rendelkezésére. Az átlag orosz pilóták kevesebb, mint 100 órát repültek a háború előtt, szemben a NATO 120-200 órás átlagával, ahol ráadásul a szimulátoros gyakorlatok is magasabb színvonalúak. Az oroszok közelmúltbeli műveleti tapasztalatai elsősorban a szíriai bevetésekre korlátozottak, ahol a GBAD fenyegetés viszonylag csekély volt, az Izraeli légvédelmi rendszerek és Légierő pedig nem fenyegette közvetlenül az oroszokat. Az orosz pilótáknak nem volt lehetősége olyan magas szintű és intenzív gyakorlatokon részt venni, mint a TLP vagy Red Flag vagy akár a Frissian Flag és Iniochos gyakorlatok.

• Putyin orosz és Asszad szír elnök orosz pilóták társaságában. A bekarikázott repülőgép-vezető légijárművének lelövése után, ejtőernyővel kiugrott és ukrán fogságba esett (forrás Facebook)

• A tapasztalt hajózókat is bevetették a harcokba. A fenti képen látott pilóta fogságban. (forrás: Facebook)

A célpontok eltalálásához szükséges lenne Oroszországnak is megfelelő lézeres vagy globális helyzet meghatározóval irányított ejtőlőszerek alkalmazására, amelyekből az orosz légierőnek nagyon korlátozott készletei vannak. Vannak repülőgépeik, például a Szu-34 amely rendelkezik fixen beépített lézeres célmegjelölővel, azonban teljes mértékben hiányoznak azok a lézeres célmegjelölő konténerek amelyek a nyugati légierőknél már általánosan léteznek. Az oroszok az olyan konténerekből, mint a Litening, a Sniper, a Panthera stb. csak álmodoznak, még a francia Damocles-t sem tudták lemásolni, a Sapsan névre keresztelt klónja sem került sorozatgyártásra. Ezért az orosz légierő repülőgépeinek le kellett ereszkedniük akár önálló célfelderítés miatt 5000 méter alá, ahol a kézi illetve járművekre szerelt hőkövető, és képalkotó rakéták lőtávolságába kerültek.

A hőkövető kézi légvédelmi rakétákon (Sztrela-2,3 9K310 Igla-1, 9K38 Igla) kívül a 9K33 Osza és 9K31 Sztrela1 és 9K35 Sztrela3 önjáró komplexumok is komoly veszélyt jelentettek az orosz repülőgépekre és helikopterekre. Az EU tagországok és Svédország pedig a megtámadott Ukránok segítségére több ezer kézi légvédelmi rakétát (és hasonló mennyiségű páncéltörő rakétát) is küldtek. Ezek beérkezése folyamatosan történik, a háború első napjaiban még a nyugati légvédelmi rakéták bevetése nem történt.

• Két Orosz hajózó, akik Szu-30SzM repülőgépükben ért a halál. Ők csak parancsot teljesítettek, áldozatok egy értelmetlen háborúban.

Az Ukrán Légierő február 23-án késő este gyorsan kiürítette az ország északi és keleti területein lévő szinte összes légibázisáról a repülőképes gépeit. A harci repülőgépeket és helikoptereket széttelepítettek és elrejtették, a szállító repülőgépek egy részét kirepítették Ukrajnából.  Ezzel együtt sok polgári szállító repülőgépet is külföldre menekítettek, de például Gosztomelben maradt az An-225 Mrija, legalább egy darab An-124 Ruszlán és az Antonov cég egyetlen polgári An-22 Anteus szállító repülőgép. Az Orosz légitámadások egy része ezért hatástalan maradt. Például Ivano-Frankovszk elleni robotrepülőgép csapás gyakorlatilag az eddig is helyi „Jurassic parkként” álló MiG-29 frontvadászok sorát rongálta meg, amelyek amúgy sem voltak alkalmasak repülésre.

Ugyanakkor az Ukrán Légierő elsődleges problémája a kommunikáció, a karbantartás lett. A MiG-29, a Szu-25 és még a Szu-27 is alkalmas akár rossz talajú repülőtérről alkalmazásra, a Szu-25-sök és esetleg a 29-esek füves repülőtérre is le tudnak szállni, de ez csak szükségmegoldás. A karbantartási igényük ilyenkor többszöröse a normális üzemeltetésnek. Az üzemanyag utánpótlás is kérdéses, mert az oroszok ballisztikus rakétáikkal célba vették és megkezdték a légi bázisok üzemanyag tartályainak megsemmisítését is. Ha az üzemanyag akár csak „szennyezett” is lett, annak felhasználása után, akár a gázturbina cseréjét is szükségessé teheti egy bevetés után.

Az Ukrán Légierő repülőgépeivel - körülbelül 30-50 éves némileg modernizált típusokkal - a modernebb Orosz légifölény repülőgépek elleni légiharca szinte öngyilkosságnak tűnik. Az orosz repülőgépek rendelkeztek az A-50 légtérirányító repülőgépek illetve a földi lokátorok által felderítési adataival. Az ukrán repülőgépek fegyverzetében látóhatáron túli légiharcra csak az R-27 rakéták voltak alkalmasak. Ezek közül a R-27E és ER radarirányítású fegyverek, utóbbiak h nagyobb hatótávolságúak, azonban csak az ukrán Szu-27 hordozhatták hosszméretük miatt a MiG-29-esek nem. A két rakétaváltozat megköveteli, hogy a hordozó repülőgépük lokátora a célbajuttatásig megvilágítsa a célpontot. Ezt nevezik az angolszász irodalom „SARH” vezérlésűnek, ilyen volt például az AIM-7 Sparrow. Az R-27 másik változata az R-27T és ET, amely infravörös vezérlésű. Az nagyobb hatótávolságú ET változatot szintén csak a Szu-27 hordozhatja hossza miatt. Rövid hatótávolságú rakéták közül a R-73 rakétákat hordozhatták az Ukrán repülőgépek, ezek minimálisan modernizált változatait hordozzák az Orosz Légierő repülőgépeit is. Az R-27 rakéták ráadásul kényességükről is híresek, a durva talajú repülőtérről történő üzemeltetés során a keletkező rezgések jó eséllyel tönkreteszik az elektronikájukat. Az R-27T és ET az 1970-es 1980-as évek Szovjet légiharc rakétái voltak, napjainkra hőkeresőfejeik elavultak, az oroszok infracsapdák kivetésével valószínűleg eltérítik azokat.

A kommunikációs problémákat az okozza, hogy egyrészt nincsenek repülő radarállomásaik. Ha lettek volna azokat az orosz vadászrepülőgépek amúgy is megsemmisítik az első órákban. Az ukrán légierő parancsnokságának relatíve hosszú ideig tart, amíg felméri, hogy hol vannak a potenciális célpontok, milyen repülőgépek állnak rendelkezésére, ezért csak olyan földi célpontok ellen csak indít bevetéseket, amelyekről biztos lehet, hogy egy adott zónán belül maradnak. Ilyenkor a megmaradt Szu-24 vagy Szu-25 csapásmérő repülőgépeket vetik be ellenük. Az orosz légvédelem erejéről és elhelyezkedéséről az első napokban az ukránoknak kevés információjuk volt, ezért az orosz Sz-27SzM, Szu-30, Szu-35 repülőgépek és az orosz földi légvédelem tevékenysége miatt komoly veszteségeket szenvedtek el.

• Három lelőtt és hősi halált halt MiG-29 pilóta. Kijev Szelleme ide- vagy oda a 29-esekkel a Szu-27SzM vagy Szu-35 ellen repülni öngyilkosság kategória (forrás: Twitter)
  

Vadászrepülőgépeik közül a MiG-29-eseket több esetben alacsonyrepülésben „helikoptervadászatra” küldték, a Szu-27-esekt pedig elfogásra használták.

• Ukrán MiG-29 vadászrepülőgépek valószínűleg helikoptervadász bevetésen. (forrás: youtube.com)

Az első veszteségek alapján az Ukrán légierő harcászata úgy módosult, hogy a földi radarok, (amelyek néhány másodperctől, maximum 1-2 percig voltak bekapcsolva) adatai alapján a vadászrepülő gépek lokátoruk bekapcsolása nélkül repültek a légicélok irányába és a KOLS (a pilótafülke előtt lévő az orrész tetejére épített infravörös felderítő és célzóberendezéssel, illetve szabad szemmel próbálták megtalálni az orosz repülőgépeket. Amennyiben a lokátorokat bekapcsolták, akkor az egyébként sem kis radar keresztmetszetű repülőgépeket érzékelték akár az A-50, akár az orosz harcászati repülőgépek rendszerei. Az orosz Szu-27SzM és Szu-35 repülőgépek az R-77 aktív irányítású légiharc rakétáikkal fölényben voltak, hiszen ezeknél az amerikai AIM-120 és a francia MICA RF rakétákhoz hasonlóan a célfelderítés és rakétaindítás után, már nem szükséges a megtámadott repülőgépet besugározni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a Szu-30, Szu-35 repülőgépek már egy generációval modernebb elektronikai sugáreltérítéses PESA változatú lokátorral vannak felszerelve, a doppler-impulzus lokátorú ukrán repülőgépekkel szemben. Az orosz vadászrepülőgépek technikai fölényük miatt elkerülik a dogfight-nek nevezett közelharcot, ahol az ukrán repülőgépek R-73 rakétáival és sisakcélzóikkal közel egyenrangú ellenfelek lennének, inkább szinte maximális hatótávolságról indított aktív irányítású R-77 rakétákkal operáltak. Az ukránok próbálták az elavult R-27E és ET rakétákkal közelebbről kisebb hatótávolságról támadni az orosz repülőgépeket, de több MiG-29 és Szu-27 vadászgépet vesztettek. Az ukrán vadászrepülőgépeknek sebességre és hatótávolságra volt szükségük és nem manőverezőképességre, mivel az oroszok nem is engedték közelharc távolságra Őket. Valószínűleg több légiharc győzelmes harci pilóták is lettek az első napok légiharcai után orosz oldalon.

Oroszország nem használta a MiG-29-eseket - még az Algériának gyártott, majd visszavett és hadrendbe állított MiG-29SzMT-ket sem első vonalbeli repülőgépként. Az új MiG-35-ből is minimális darabszámot rendelt.

• MiG-29SzMT. Ezek talán az orosz légierő legmodernebb rendszerben álló 29-esei, de már nem számítanak első vonalbeli repülőgépeknek.

• A félaktív (SARH) R-27 rakéták kényesek a karbantartásra és az üzemeltetésre. Az ukránoknak alig van esélye légigyőzelemre az aktív R-77 rakétákkal felszerelt orosz Szu-27SzM és Szu-35 vadászrepülőgépek ellen.

• Egy szökött lovag. Az ukrán pilóta teljesen felfegyverzett Szu-27P vadászrepülőgépével inkább Romániába repült, mint felvegye a harcot a modernebb légiharc rakétákkal repülő mennyiségi fölényben is lévő Oroszokkal szemben. A repülőgépet később visszarepülték Ukrajnába, a pilótát is visszavitték, börtön vagy kivégzés a "jutalma". (forrás: facebook)
  

Az Ukrán repülőgépeket az orosz vadászrepülőgépeken túl az olyan nagy hatótávolságú légvédelmi komplexumok is fenyegették, mint az Sz-400, amelyek közül legalább egyet Kijevtől mintegy 100 km-re északra, a Belorusz határ mellé telepítettek. Ahogy az ukrán Sz-300 rendszerek az orosz felderítő repülőgépeket és légi radarállomásokat tartják távol, úgy az Sz-400 orosz rendszerek az ukrán repülőgépeket tartják alacsonyan, hogy az orosz radarok, és akár az A-50 légtérellenőrzők korai észlelését megelőzzék. Ez viszont az ukrán repülőgépek számára is azt jelenti, hogy a kézi légvédelmi eszközök, vagy járművekre szerelt hőkövető rakéták, de akár csöves légvédelmi fegyverek számára is sebezhetőek. A magasban repülő orosz vadászbombázók, és a vadászfedezet elleni légiharcra azonban néha fel kell „ugraniuk” az ukránoknak is nagyobb magasságra, ilyenkor rögtön a „dupladigit” légvédelmi rakéták célpontjává válnak.

A hírek szerint az ukrán Sz-300, valamint az orosz Sz-400 rakétarendszerek is több repülőgépek lőttek le, az oroszok egyik találata több mint 125 km távolságból érkező rakétával történt.

• Ukrán Szu-25 csatarepülőgépek támadása és lelövése (forrás: youtube.com)

Baráti repülőgépek is ért találat, és veszteség, például a híres 58-as számú modernizált Szu-27P1M és pilótája Olexander (Alexander) Okszancsenkó ezredes, aki bemutatópilótája is volt az ukránoknak is Kijev körzetében ilyen ukrán Sz-300 találat áldozata lett. (más források szerint viszont 150km-ről egy Belorussziában telepített Sz-400 rendszerrel lőtték le repülőgépét.

• Olexander (Alexander) Okszancsenkó ezredes repülőgépét saját Sz-300-as rakétakomplexumuk találta el. A bemutatópilótaként is repülő ezredes hősi halált halt. (forrás: facebook)
  

Az Ukrán Légierőnek szüksége volt egy Hősre. A Kijev szellemként nevezett MiG-29 pilóta már lassan több repülőgépet lőtt le, mint a legeredményesebb sugárhajtású vadászrepülőgépekkel repülő hajózók előtte a történelemben. Ugyanakkor egyes hírek szerint létezhet több légigyőzelmes 29-es pilóta, de ez csak egy „Juice” fedőnevű ukrán hajózóval való interjú alapján feltételezhető.

Az ukránoknak a háború első napjától volt viszont egy olyan fegyverrendszerük, amely ellen az oroszok rendkívül korlátozottan tudnak védekezni, ez pedig a török Bayraktar TB.2 drón. Ukrajna a háború előtt 12 darabot szerzett be ezekből az eszközökből és további 24 darabra adtak le megrendelést. Nos, természetesen az oroszok lőttek le belőlük. Egyszer az orosz parancsokság azt állította, hogy az első 12-ből tizenegyet semmisített meg, de nagyobb valószínűséggel ez 4-5 darab volt.  Az biztos, hogy az orosz csapatlégvédelmi eszközök a 9K37M/K Buk, a 9K330 Tor és a Sz-1/2 Pantszir komplexumok fejlesztése során ilyen eszközök támadására kevéssé számítottak.

• Egy mozgó 9K37 M1-2 Buk üteg  halála. Az orosz légvédelmi egységeket török drón felderítése után pusztították el az ukránok (forrás: twitter)

Az orosz légvédelem feltűnően hatástalan maradt az ilyen drónok ellen. Látható volt, hogy az orosz konvojokat, elsősorban az utánpótlást szállító páncélozatlan járműkonvojokat nem kísérték légvédelmi eszközök. Még a VDV-sek is BTR-D járműveire felszereltek ZSU-23 gépágyúkat a támadásokat elhárítani. A fényképek és videók tanúsága szerint a 9K37 Buk, 9K330 Tor, Sz-1/2 Pantszir komplexumok közül is több eset a török gyártmányú drónok támadásának áldozatul. Ezek egy része azonban menetben, tehát nem harcra kész állapotban volt. Ezt a lokátoruk állása is bizonyította. Az kijelenthető, hogy az ukrán Szu-24 és Szu-25 repülőgépek támadásai és azok hatásossága kisebb, mint a drónok támadása, ami jobban demoralizálja az orosz haderőt.

• Egy ősöreg ZSzU-23-4 Shilka légvédelmi komplexum elhagyottan a csatatéren. A torony tetejéről hiányzik a RBK-2 Tobol (1RL33) lokátor. (forrás: https://www.oryxspioenkop.com)

• Orosz 9K37 Buk M3 egység menetben.(forrás: Twitter)

• Orosz Sz-1 Pantszír elhagyottan, illetve ukrán hadizsákmányként. (forrás: https://www.oryxspioenkop.com)

A TB.2-esek több magasabb parancsokságot és zászlóalj harccsoportok parancsokságait, valamint elektronikai zavaró rendszereket is kiiktattak az orosz haderőből.

Az orosz légvédelem felkészületlenségét jellemzi a orosz Millerovo katonai repülőtér elleni támadás OTR-21 Tocska támadás, amely során öt rakétát lőttek a bázisra és 31. gárda vadászrepülő ezred két Szu-30MSz vadászbombázója is megsemmisült. Az ukránok a háború elején 40-90 darab ilyen rendszerrel rendelkeztek, amelyekhez körülbelül 500 rakéta tartozott. Oroszország kivonta az OTR-21-et amikor az Iskandert hadrendbe állította, de az Orosz-Ukrán háború során később ismét aktíválta a fegyverrendszert.

• Az Ukránok támadófegyvere az OTR-21 (9K79) Tocska ballisztikus rakétarendszer. Hatótávolsága 60 és 185 km között van, típusváltozattól függően. Ukrajna a 60 km csapásmérő távolságú Tocska-U komplexumokkal rendelkezik. A képen a csehszlovákok már kivont rendszere látható.

• A 9M79 rakéta félig látható a Lesany múzeumi példányból.

• A felkészületlenség ára: két Szu-30SzM vadászbombázó semmisült meg az orosz bázison az ukrán támadás után. A hidegháború során a repülőgépeket még földhányásokkal elválasztott állóhelyeken tartották, jó esetben a kigurulásig is ott készítették fel azokat. A képen látható, hogy már Oroszföldön sem preferálják az ilyen kialakítást. (forrás: twitter.com)

A háború és ezen belül a légiháború történéseiről a későbbiekben még sokat lehet írni, elemezni, új adatokat, dokumentumokat, bevetéseket megismerni. Ez a poszt egy olyan kezdemény, amelyet akár később a feltárt, nyilvánosságra hozott új tények akár cáfolnak is majd.

Ami nem kérdés, hogy a NATO és benne hazánk maradjon ki a háborúból, mint hadviselő fél. Cél, hogy minél előbb szülessen egy kompromisszumos béke, amelyet mindkét fél elfogad. Addig pedig az Európai Unió, az Egyesült Államok és általában a szabad világ erkölcsi kötelessége támogatni azt a felet, amelyet területére bevonultak az orosz csapatok.