1921. novemberben, tehát 100 éve megalakult a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület, négy manapság már legendává vált hallgató, Kinstses László, Maier József, Lampich Árpád és Rotter Lajos felhívására.

Később az Egyesület tagjai között olyan repülőgép tervezőket és pilótákat fedezhetünk fel, mint Bánhidy Antal, id. Rubik Ernő, Barkász Emil, Conrád Ernő, Hütl Hümér, Pálffy Elemér, Thorotzkai Péter Samu Béla.

• A Műegyetemi Sportpepülő Egyesület (MSrE) csoportképe (forrás: wikipedia)

Az egyesület első repülőgépe Lampich Árpád L-1-es Mama kedvence 1924-ben repült először. A Műegyetemi műhelyben, amely a „K”épület földszintén kapott helyett, több mint két tucat repülőeszköz született. A Sportrepülő Egyesület repülőgép vezetői pedig több rekordot döntettek meg velük, néhányat sorozatban is gyártottak.

• Lampich Árpád, az első egyetemi repülőgép az L-1 konstruktőre (forrás: Wikipedia)

•  Bánhidy Antal gépészmérnök és pilóta. Több repülési rekordot állított fel. Tartalékos pilótaként Cr-32 vadász és Ju-52m3 szállító repülőgépeken is repült. A háború után Magyarországon a Li-2 repülőgépek berepülő pilótája volt.

Egyik sorozatgyártású repülőgépük volt az 1937-38 között Jancsó Endre és Szegedy József által tervezett M-24. Az egymotoros tandemüléses alsószárnyas konstrukciót olyan repülőgépnek tervezték, amely alkalmas túra és műrepülésre egyaránt. A tervezést Szokolay András és Tóth Ernő gépészmérnök is segítette. Az M-24 aggregátja egy német 75 kW-s (105 lóerős) Hirt HM 504-es motor, amellyel az első behúzható futóműves magyar gyártású repülőgép elérte a 250km/órás sebességet.

• Régi fényében a HA-NAN, hazánk egyetlen behúzható futóműves, magyar tervezésű és gyártású repülőgépe, amely megmaradt a második világháború előtti korszakból 

• A Hirth 504-es még a "régi fényében" csillog, mert eredeti, ezzel a repült a HA-NAN

• Levéve a motorburkolatot a német aggregát jelen állapotában. Esetlegesen felújítva még működőképes is lehet.

• Igen a motorban Bosch alkatrészek is vannak.

• Egy fénykép az M-45-ről. Látható karcsú áramvonalas alakja. (forrás: wikipedia/Fortepan)

• A HA-NAE lajstromú prototípus. A repülőgép sajnálatos módon egy érdi hangártűzben 1942-ben megsemmisült (forrás: wikipedia/Fortepan)
  

Magyarországot 1939-ben a New Yorki világkiállításra meghívták és Szegedy József vezetésével egy különleges utat terveztek a repülőgépnek. Közép-Afrikáig a levegőben, majd Dél-Amerikába hajón kerül volna sor az átkelésre, onnan északra repültek volna New Yorkig. Vadas László és Békássy Miklós az MSrE két legkiválóbb pilótája 1939. február 15-én indult el Budapestről Rómába, onnan Catania, Tripoli, Bengházi és Kairó következett. A repülőgép végül Malacali repülőterén is utána Taborában is megsérült, így a   HA-NAE prototípust vissza kellett szállítani Magyarországra. Az út azonban gazdasági sikert hozott, mert Farukk Egyiptomi király két darabot rendelt a típusból. A HA-BAA és HA-BAB el is készült hazánkban 1940-ben, és átrepülték őket Egyiptomba. A egyik repülőgépet Vadas László és Andrássy Imre gróf, a másikat Tasnádi László és Raczkó Ferenc repülte. A repülőgépeket június 25-én vette át Farukk király, amelyeknek további sorsa ismeretlen.

• A törzs alsó részében a pilótafülkénél két oldalt a futómű felett egy-egy plexivel borított ablakot képeztek, hogy ellenőrizzék a kerekek helyzetét.

Az M-24-ből kilenc darab épült mindösszesen, ezekből kettő  I.284 és I.285 jelzéssel a Magyar Királyi Légierő számára.

• Egy korabeli fotó az M-24-es repülőgépről (forrás: Wikimedia/Fortepan)

• Egy hármas kötelék M-24. A HA-NAN amely egyedüliként megmaradt az utókornak, a HA-NAM sorsa ismeretlen.(forrás: wikipedia/Frotepan)

• A HA-NAN a levegőben (forrás: wikimedia/Fortepan)

A HA-NAN lajstromjelű repülőgépet 1944. december 11-én Szűcs Dénes a Repülő Kísérleti Intézet polgári berepülő repülőgép-vezetője egy lengyel Koslowsky vezetéknevű szerelő-mérnökkel felszállt és elrepült vele Olaszországba az amerikaiak által megszállt zónában lévő Tortoretto repülőterére. Az amerikaiak a repülőgépet elkobozták, repültek is vele. A HA festésre amerikai csillag került és futárszolgálatra megfelelőnek tartották, de a háború után átadták volna az Olasz légierőnek. Végül olasz állami tulajdonba került és két talján szerelő kapta meg a repülőgépet, akik repültek vele, sőt valószínűleg volt egy kényszerleszállásuk is. Az M-24-est később egy repülőgépgyűjtő vásárolta meg aki pirosra festette és I-TITI lajstromjelet festette rá. Az 1970-es években halála után a családja hét más repülőeszközzel együtt a milánói Leonardo da Vinci Tudományos és Műszaki múzeumnak adományozta. Az olaszok nem igazán tudták milyen repülőgép, de a kupola alá felfüggesztették olasz I-TITI lajstrommal.

• A Magyarországra hozatal után így ilyen állapotban volt a HA-NAN, még I-TITI olasz lajstromjelzéssel (forrás: vezess.hu)

Az 1988-as fedezte fel magyar turisták közül egy repülésrajongó, Zsille Péter, hogy ez a M-24 egyik példánya. A megtalálás után évtizedekig tartó huzavona kezdődött az olasz hatóságokkal, ugyanis a Budapesti Közlekedési Múzeum csereként egy másik repülőgépet ajánlott fel, de az olasz törtvények szerint nem lehet visszaadni a repülőgépet, mert múzeumi tulajdonban lévő tárgyak el nem adhatók, sem el nem cserélhetők. Közben a múzeum vezetésében változás történt és több repülőgépek, prototípusokat is, kiraktak az épületből szabadtéri tárolásra, amely során pótolhatatlan olasz ritkaságok rohadtak el az esőben illetve az erős napsütésben.

• A HA-NAN belülről. A pilótafülke és a műszerfal kialakítása még a közeljövő megoldandó feladata, amikor hazatér a repülőgép ideiglenesen Szolnokra. (forrás: vezess.hu)

• A szárnyak már leszerelve, kezdődik a felújítás (forrás: vezess.hu)

A szabadtéri tárolás helyének felkutatásában segített Katona Sándor vitorlázó műrepülő pilóta, aki a 2009-es világbajnokságra készítette fel az olasz csapatot, melynek tagjai a Torinóban rendezett Világjátékokon, valamint a Világbajnokságon is több trófeát szerzetek, majd segítettek az M24-es felkutatásában.

A történet 2017-ben szerencsés fordulatot vett, mert találtak egy kiskaput az olasz törvényben, tehát el nem lehet adni, visszaadni, cserélni, de tárolásra, felújításra és kiállításra – elismerve az olasz tulajdont - átadható a repülőgép.

2014-ben Ungár László pilótaoktató és barátai megalapították a Magyar Régi Vitorlázórepülők Klubját, majd 2016-ban Alapítványt. A klub bázisa a dunaújvárosi repülőtér, ahol értékes régi gépekből álló kollekciójuk is parkol, köztük Rubik Ernő 1948-as R22-es Futárja. Hagyományőrző tevékenységük keretében Ungár Lászlóék támasztottak fel korábban a La Manche csatornát átrepülő Louis Blériot Anzani motoros Blériot IX-es repülőgépet.

• A felújított Blériot IX-es repülőgép, szállításra előkészítve.

• A BME (Budapesti Műszaki Egyetem) aulájában is bemutatták a restaurálás kezdetekor a repülőgépet. (Forrás: bme.hu)

Ungár László és fia Patrik és a köré szerveződött csapat több év alatt körülbelül hét millió forint költséggel, és megszámlálhatatlan munkaórával a leromlott állapotú, de ennek ellenére a feszített vászon miatt a szerkezetig be nem ázott és károsodott repülőgépet darabjaira szedte, felújította, kisebb alkatrészeket újra gyártva, majd újra vásznazva restaurálta. Az anyagi forrást, többek között Besenyi Péter világbajnok műrepülő adta hozzá.A Hirt motor az eredeti maradt a repülőgépben, az nem került cserére.

• A felújítást végző csapat egy része. (forrás: vezess.hu)

• Ungár László a restaurálás atyja és a Magyar Régi Vitorlázó Repülő Alapítvány vezetője (bme.hu)

• Ungár Patrik előadása a HA-NAN-ról (forrás: bme.hu)

• Világbajnok műrepülőnk Besenyei Péter is melléállt az M-24 ügyének és anyagi segítséget is nyújtott. (forrás: bme.hu)

A repülőgépet azonban vissza kellett szállítani Olaszországba 2021. szeptemberében, de ígéret van, hogy a repülőgépet tartós tárolásra megkapja a milánói múzeumtól a szolnoki Reptár és akkor a magyar repülőtörténelem jeles, de elfeledett repülőgépét megismerhetik, láthatják  az érdeklődök.

• A HA-NAN restaurálás után. Piros fehér zöld, és zöld fehér piros...

• A pilótafülke kabinjának teteje is újragyártás.

• Jelenlegi állapotában a pilóta ülése a fülkében. A repülőgép-vezetők egyébként ejtőernyővel a fenekük alatt vezették az M-24-est. (forrás: bme.hu)

• A raktárépület, ideális helyszín volt a fényképek elkészítésére.

• A repülőgép orr része a pilótafülkével és futóművel.

• Leszedett motorburkolattal és szárnyakkal. A Blogger is segédkezett a szárnyak leemelésében. Jó volt minimális részben ugyan, de a szállítás előkészítésében segédkezni.

• A szárnyak már szinte szállításra előkészítve.

Az M-24-es repülőgépek sorsa:

HA-NAE prototípus, 1942-ben hangártűzben elégett,

HA-BAA és HA-BAB 1940-ben leszállításra kerültek Farukk királynak Egyiptomba. további sorsuk ismeretlen,

HA-NAM sorsa ismeretlen,

HA-NAN erről a repülőgépről szól a blogbejegyzés. Jelenleg Olaszországban van, visszavárjuk a Reptárba,

HA-NAW erősebb Hirth HM-605 motorral építetek, sorsa ismeretlen,

I.284 és I.285 Magyar Királyi Légierő számára épített példányok. Sorsuk ismeretlen

M-24 műszaki adatok

Magasság: 2,16méter

Törzshossz: 7,1 méter

Fesztávolság: 8,5 méter

szárnyfelület: 14,6 m2

üres tömeg: 475 kg

felszállósúly: 710kg

Motor: HM-504A2 105 lóerő (75 kW)

HA-506A 160 Lóerő (119 kW)

• A HA-NAN ismét Olaszországban. Remélem 2022-ben a RepTár ki tudja állítani a magyar repülés egyetlen utolsó megmaradt magyar építésű és gyártású repülőgépét. (forrás: Ungár László, Facebook)