A szerb Légierő története egészen a 18. század végéig nyúlik vissza. A repülés számos szerb feltaláló figyelmét felkeltette, és közülük néhány jelentős eredményeket ért el (K. Mazarovic, O. Kostovic, N. Tesla). A „vazduhoplovni nastroj” („légi gép”) és a „vazduhoplovje” („repülőgép”) kifejezések 1844-ben jelentek meg Szerbiában („Novine serbske” („szerb újság”)). Az első léggömböt 1873-ban Belgrád felett, 1880-ban pedig Pancsevo felett repítette (egy francia léggömbös N. Bede).

1893-ban Szerbiában tervezték a léggömbök katonai bevezetését. Az első szerbiai léghajós Koszta Miletics hadnagy volt, aki a Petrográd melletti Műszaki Repüléstechnikai Iskolában (1901. február 14. - 1902. november 12.) megkapta a kötött és szabad léggömbök pilóta rangot, valamint kiküldött galambok kezelésére is kiképezték. Projektjei szerint a szerb fegyveres erők galamb-állomásokat állítottak fel (1908-ban a Nis melletti Medoszevacban és 1909-ben Pirotban). A fogadóünnepségen, 1909. április 19-én Koszta Miletics szerb zászló alatt repítette a „Szerbia” nevű gömb alakú lufit. A léggömb katonai használatának feltételeit 1913-ban hozták létre, amikor a "hidrogénegységet" aktiválták. Katonai lufikat használtak az szerbek az első világháborúban is.

Az első repülős Vlagyimir Alekszics Pancsevóból aki 1909. október 17-én egy vitorlázó repülőgépet repített gumikötéllel és Iván Szarics Szabadkáról, aki 1910. júniusában egy saját maga gyártott repülőgéppel repült. Utóbbi magyar ember volt tisztességes neve Szárits János volt és hazánkban is mint a magyar repülés úttörőjét tiszteljük. Sokáig élt, 90 évesen 1966-ban hunyt el Szabadkán, ahol szinte egész életét töltötte.

• Szárits János (Iván Szarics) akit két nemzet is az aviatikai hősök között tartanak számon. Szerintem felesleges vitázni, hogy egy magyar nemzetiségű, de végig a Szerbiai Szabadkán élő repülőember melyik nemzet  a történelmébe tartozik. A legjobb megoldás, hogy mindkettőjébe.

• Szárits János első számú repülőgépének replikája a batajnicai repülőmúzeumban. (forrás: https://www.muzejvazduhoplovstva.org.rs)

Az első szerbiai repülőkadétok versenyét 1911 májusában nyitották meg, és a következő évben a szerb pilóták első osztálya kezdte meg képzését: Milos Ilics és Jovan Jugovics hadnagyok, Zivojin Stankovics másodhadnagy, Mihajló Petrovics őrmester és Mirodrag Tomics altisztek. Vojiszlav Novisics 1912. május 21. és szeptember 8. között sikeresen teljesítette repülési kiképzését a Párizs melletti Etamps kisvárosban egy pilótaiskolában, és pilóta kinevezést kapott. 1912 őszén Szerbia beszerezte az első katonai  repülőgépét.

A szerb fegyveres erők repülési parancsnokságát 1912. december 24-én hozták létre; a parancsnok Koszta Miletics őrnagy volt. A következőkből állt: repülőgép-osztag (12 repülőgép), léggömb-osztag (3 léggömb), hidrogén-egység és küldőgalamb-szolgáltatás. Szerbia a világ első 15 országa között van, ahol katonai repülés kezdődött, és az első öt között volt, amely repülőgépeket használt harci akciókban (balkáni háborúk). Mihajló Petrovics őrmester, az első szerb pilóta, 1913. március 20-án, Skadar közelében, lőtték le, így ő volt a szerbiai katonai repülés első, a világon a harci repülés második áldozata.

• Francia tervezésű a Nieuport 17-es biplán, amelyet sok nemzet, köztük a szerbek is használtak a Nagy Háború során.

Az első világháború kezdetén, 1914-ben a szerb fegyveres erők a következők voltak: egy repülőgépes egység négy repülőgépből és egy léggömb csapat két léggömbből. 1916 májusában felállították a „szerb repülési”  parancsnokságot és öt szerb – francia századot. 1916-ban a szerb repülő századnak 270 embere volt (32 pilóta, 16 felderítő és 40 szerelő). A „Njeporsko osztag - értelemszerűen Nieuport francia repülőgépekkel - 1916. december 16-án, az első szerb század 1918. január 17-én alakult meg, parancsnoka Brankó Vukoszavljevics százados volt. A második szerb század megalakulása után 1918. május 1-jén megalakult a mintegy 500 emberrel és 40 repülőgéppel rendelkező szerb repülőezred, amely részt vett a szaloniki front áttörésében. 1918 végére a szerb repülőezred Skopjén, Nisen és Belgrádon keresztül érkezett Újvidékre. A balkáni háborúkban és az első világháborúban a szerb repülés négy léggömböt, valamint 180 különböző típusú és típusú repülőgépet használt. 75 pilótát, 50 felderítő operátort, nagyszámú repüléstechnikai szerelőt és más szakembert képeztek ki.

• Az első felfegyverzett szerb repülőgép egy Bleriot XI-2 volt 1915-ben. (forrás: wikipedia)

1941-ben Szerbia lerohanásakor, amelyben hazánk is tevékenyen részt vett, a szerb repülőgépek 1416 (933 vadász és 423 bombázó) bevetésen vettek részt. Repülőgépeik között német gyártmányú Bf-109 vadászrepülőgépeken kívül brit Hawker Hunter vadászok és Bristol Blenheim bombázók is voltak. Saját gyártású repülőgépeket is alkalmaztak, például az Ikarusz IK-2 sorozatot. A légicsatákban a szerb légierő felmorzsolódott, a pilóták és műszakiak egy része  a Közel-Keletre ment, és a szövetségesekkel együtt folytatta harcát.

• Egy Hawker Hurricane az Aeronautical Múzeumból. A felségjelzés természetesen jugoszláv.

• Egy zászló, egy felségjel alatt harcoltak a németektől beszerzett Bf-109G2 vadászrepülőkkel. Az Luftwaffe szám és minőségbeli fölénye ellen, amelyet a Magyar Királyi Légierő is támogatott a Jugoszlávoknak (szerbeknek) esélyük sem volt.

1942 májusában a Jugoszlávia Népei Felszabadító Hadseregban megalakult a „partizán repülés”, a Legfelsõbb Repülő Parancsnokság. 1943-ban létrehozták az Első Repülő Bázist, amely összegyűjtötte a személyzetet és külföldre küldte őket kiképzésre. 1944 végére Jugoszlávia felszabadult területén több mint 50 repülőtér és 140 mező állt rendelkezésre a szövetséges repülőgépek fogadására. A Közel-Kelet RAF-nál szolgáló jugoszláv repülősökből és a Jugoszláviai Népek Felszabadító Hadseregének egységeiből megalakult 1944. április 22-én a 352. (jugoszláv) később nevén a Jugoszláv Népi Felszabadító Hadsereg első százada, majd a 351. (jugoszláv), amely a  második század lett. 1944. október 29-én a felszabadult Belgrádban megalakult a Jugoszláviai Népek Felszabadító Hadseregének Légierő-parancsnoksága. 1944 végén megalakult repülő hadosztály mintegy 5500 ember és 250 darab  Il-2 és Jak-3/9 típusú repülőgép (három vadász- és három támadó-repülőezred, hat reptéri szolgálati zászlóalj és támogató). 1945 tavaszán a jugoszláv légierő a következőket tartalmazta: Zimony központ, négy légiezred, szállító légiezred; négy légierő regionális parancsnokság 16 repülőtéri parancsnoksággal, logisztikai egységek, berendezések, légierő katonai iskolái, Légierő Tesztközpont. Megkezdődött a repülésipar és az infrastruktúra rekonstrukciója. 

• Jak-3 jugoszláv felségjellel. Mielőtt Tito marsall a nyugat láncos kutyája lett, jelentős szovjet fegyverzet is került az ország birtokába.(forrás: https://www.muzejvazduhoplovstva.org.rs)

A Jugoszláv Légierőt 1947-ben hozták létre, és 1949-ben hat hadosztályból és néhány önálló repülőezredből állt. Megkezdődött a szerb Sz-49-es harci dugattyús gépek gyártása. Külföldről, az Egyesült Államokból és Nagy-Britanniából dugattyús és sugárhajtású repülőgépeket szerezték be. 1955-ben a jugoszláv légierőnek két hadteste, benne hat hadosztály, 19 darab harci és támogató ezred és négy kiképzőezrede volt. A katonai oktatás átszervezése megtörtént. 1959. július 27-én a légierő parancsnokságait és egységeit a területi légvédelemmel egy haderőnembeintegrálták - a légierőbe és a légvédelembe.

• Folland Gnat F.1 amely Nagy-Britannia egyik legkisebb méretű sugárhajtású vadászrepülőgépe volt. Jugoszlávia is beszerezte, de csak két példányt tesztelésre az egyik le is zuhant 1958-ban. Nem került hadrendbe.Az indiai-pakisztáni háborúk során viszonylag eredményesen tevékenykedtek a hindusok oldalán.

• Az F-86D Sabre, a késő lokátoros változat. Alul nem irányítható rakéták indítókonténere látható. Szintén a Jugoszláv Légierőnél repült.

Az 1960-as évek közepén a légierő és a légvédelem 20 repülőezredből (67 századból) állt. Az harci és kiképző repülési egységekbe körülbelül 700 repülő és körülbelül 1000 pilóta tartózkodott. A 1970-es évek elején körülbelül 600 darab - köztük 320 darab sugárhajtású repülőgép állt hadrendben és 1018 pilóta volt állományban. A 1970-es évek végére az állomány 39 századra, 770 repülőeszközre csökkent 1048 pilótalétszámmal. 1975 és 1985 között csökkent az élőerő száma. A katonai oktatás átszervezésével 1985-ben a légierő iskoláit és intézményeit funkcióik szerint csoportosították.

• Három repülő relikvia. A két saját gyártású a légcsavaros SzOKO Kraguj kiképző és COIN (partizánvadász), valamint a szintén kiképző és könnyű csapásmérő SzOKO Galeb sugárhajtású repülőgépek. Középen egy MiG-21UM, amely nélkül nem lehet a harci 21BiSz-eket sem üzemeltetni.

A Jugoszláv Repüléstechnikai Intézet megtervezte és a repülési ipar megkezdte saját sugárhajtású repülőgépek gyártását. A „Galeb-2” prototípus először 1961-ben, a „Jastreb” könnyű csapásmérő repülőgép 1965-ben, az „Orao” vadászbombázó 1974-ben, a „Galeb-4” gyakorló és csapásmérő repülőgép 1978-ban repült először. Az „Utva” gyárban iskola és kiképző feladatokra az „Utva-75 repülőgépeket gyártották. A légierő és a légvédelem technológiai és műszaki korszerűsítésének csúcspontja egy hazai többcélú szuperszonikus repülőgép (YU - szuperszonikus) projektje volt, amely magában foglalta a legfejlettebb tudományos és technikai eredmények és technológiák megvalósítását, azonban Jugoszlávia felbomlása megakadályozta ezt a programot.

• Négy SzOKO Super Galeb, amelyek Jugoszlávia régi nagy kötelékére a Repülő Csillagokra emlékeztettek kötelékrepülésükkel.

Az ország felosztása után a repülési ipar egyes programjait 1994-ig életben tartották, módosításokat hajtottak végre a Supergaleb G-4M-en, az "Utva" gyár megkezdte az ultrakönnyű repülőgépek gyártását, és folytatta a "Lasta" dugattyús meghajtású repülőgépek fejlesztését. Az új repülőgépeket bemutatták például az avianói (olaszországi) nemzetközi repülőgép-kiállításon 1996-ban. A következő években a batajnicai repülőtéren megrendezett nemzetközi légibemutatók megmutatták a jugoszláv légierő vitalitását. 1997. októberében a "Flying Stars" Repülő csillagok Bulgáriában, majd Csehországban vett részt.

• Egy fehérre festett SzOKO Galeb G.2-es is a statikus sor dísze volt.

A koszovói válság után 1999. március 24-én a NATO beavatkozása során a szerb légierő felvette a harcot a támadókkal. Egyetlen modernebb repülőgéptípusuk a MiG-29 vadászrepülőgépekkel ellátott egységük a batajnicai "Fekete lovagok" repülőszázada volt. A légiháború 78 napja alatt a összesen 41 katonája halt meg a légierőnek köztük három vadászrepülő pilóta: Zoran Radosavljevics őrnagy, Djurics alezredes és Milenko Pavlovics ezredes.

• Európa legöregebb MIG-29-esei a szerbeké voltak. A 14 darab 9.12A sorozatú vadászrepülőgép és kettő 9.51-es kétüléses vadász-gyakorló repülőgép még 1987-ben állt szolgálatba Szerbiában. A NATO elleni háború végére csak négy vadász és egy UB maradt a flottából.
  

• A NATO elleni légiháborúban nemcsak szerb veszteségek voltak. David Goldfein 555, Triple Nickel vadászrepülő századparancsnok lelőtt F-16C roncsai.

• Dani Zoltán S-125 Nyeva brigádja pedig F-117A Nighthawk repülőgépet szedett le az égből. Szerb és egyes nyugati visszaemlékezések szerint egy másik F-117A is legalábbis javithatatlan sérüléseket kapott a légvédelemtől, Dani Zoltán jelentése alapján rakétás egysége egy B-2 nehézbombázón is találatot ért el. A hivatalos amerikai források ezeket nem támasszák alá, de nem is cáfolják. Igaz emlékezzünk rá, hogy Irak felett egy MiG-25 légigyőzelmet F/A-18 felett több évtizedig titkoltak.

A veszteségeket nem tudták pótolni és 2012-ben egy kivérzett, és a modernizálás kezdetén járó légierő ünnepelte 100. születésnapját

• A 100. éves a Szerb légierő lógója.

• A batajnicai repülőtér rajza. Mint látható a nézőktől komoly távolságra zajlottak a bemutatók, gyakorlatilag még teleobjektívekkel is nehezen lehetett fényképezni.

• A repülőnapon részt vevő országok, és repülőgépek.

A vadászrepülők a békebeli air policy, tehát légirendészeti feladatokat tudták ellátni. A vadászerők gerincét MiG–21Bisz repülőgépek alkották, számuk kb. 8-10. A pilóták a 21UM-ekkel gyakorolnak. A légirendészeti feladatok során a készültségi géppár sok esetben még légiharcrakétát sem hordoztak, polgári repülőgépek ellen a beépített gépágyút is megfelelőnek itélték. A 21-esek fegyverzetének csúcsát modernizált R–60 rakéták alkották. A háborút túlélő Batajnicai Fekete Lovagok MiG-29 repülőszázadának öt Fulcrumja maradt meg, de az egyik együléses repülőgép 2010-ben lezuhant egy demórepülés gyakorlása közben, és Randjelovics alezredes, aki túlélte a NATO elleni háborút egy katapultálással, itt már nem tehetett semmit, repülőhalált halt. A maradék négy gépből kettő harci és egy UB a levegőben vett részt a repülőnapon, a negyedik a statikus bemutató része volt.

• A NATO légiháború utáni túlélő Nagyvasak közül kettő harci változat gurul felszálláshoz.

• A nyitó vegyes-kötelék. A vezér MiG-21UM mögötti 29-esek (két harci és egy UB Fulcrum) repült.

• A földi csapásmérés eszköze a SzOKO J-22 Orao (Sas). A keleti Jaguárként emlegetett típus jugoszláv változatai sokkal jobb minőségben készültek, mint a Romániában gyártott verziók, amelyeket gyakorlatilag ki kellett selejtezni.

A csapásmérő kapacitás körülbelül egy tucat J–22 (JN, IN,INJ) Orao, amelyet a másik fejlesztő ország, Románia már egy évtizede kivont a szolgálatból. A támadógépek műszerezettsége a 70-as évek végét idézte. Lassan kivonásra érett típus. 25-30 G4 (G4M) Super Galeb a legkorszerűbb otthoni gyártású repülőgép, hangsebesség alatti, gyakorló és könnyű támadó szerepkörre egyaránt alkalmas típus. Négy felfüggesztési pontjára szabadesésű bombákat és nem irányított rakétákat lehet függeszteni.

• Két G4M Super Galeb, amely gyakorló és könnyű csapásmérő repülőgép. A szerb gyártású repülőgépek talán a legtöbbet használt harci repülőgépek, mivel üzemeltetésük olcsóbb, mint a szuperszonikus típusoké

A légcsavaros kategóriában az alap iskola- és gyakorlótípusok váltása folyik, a Lasta és Utva-75 repülőgépek partizánvadász bevetésekre is alkalmasak.

• Az Utva Lasta 95V-54  a legmodernebb alapkiképző repülőgépe a Szerb Légierőnek. Eddig 37 darab épült és ezekből 20 exportra az Iraki légierőnek.
  

• Utva 75A21 típusú kiképző repülőgépek köteléke. Szerbia amit tud, saját repülőgép iparával készített el. Nálunk is lehetett volna például hasonló képességű akár kompozit alapkiképző repülőgépeket előállítani mint a Zlin-ek, de a politikai és a haderő máshogy döntött. (Ebben közrejátszhatott, hogy a cseh repülőgépek már beváltak több haderőnél, bár tegyük hozzá, hogyha így nézzük, akkor a KC-390 Milleneum meg gyakorlatilag két prototípus után került Magyarország részéről beszerzésre)

Szerbia Mi–17 helikoptereiből mindössze 2012-ben mindössze kettő volt üzemképes, de hazai licencgyártású Gazelle (Hera) helikopterekből páncéltörő és felderítő változatokkal is rendelkeztek. Szállító feladatra két An–26 közepes szállító repülőgépet alkalmaztak, ebből egyik repült, egy statikus bemutatón volt. A többi Antonov néhány An–2 kivételével repülésre alkalmatlan.

• Szerb Mi-8 (Az akkori kettő üzemképesből az egyik, és Szoko HO-45 Hera (Jugoszláviában licencben gyártott francia tervezésű SA.342L-1 Gazelle forgószárnyasok.

• Vegyes helikopterkötelék Szoko HO-45 Hera felderítő, a HN-42(45)M Gama viszont felfegyverzett változat.

A Belgrád melletti batajnicai repülőbázison 16 ország 27 különféle típusú repülőeszköze vett részt az ünnepi repülőnapon.

A házigazdák repülőerejük teljes vertikumát felvonultatták. A program Lasta és Utva típusú repülőgépek áthúzásával kezdődött, majd a Mi–17 és Gazelle helikopterekből álló vegyes kötelék darált végig a beton felett. A legnagyobb teljesítményű J–22 Orao vadászbombázók négygépes kötelékét egy MiG–29UM és három MiG–29A/UB vegyeskötelék követte. G4 Super Galeb gyakorló- és könnyű támadógépek a szerb trikolórt húzták végig az égen. A statikus soron is kiállították a szerb légierő gépeit, köztük az előzőekben említett típusok mellett a kormány Jak–40 VIP szállítóját.

• A Szerb Légierőben N-62 típusjelzéssel alkalmazzák a G4M Super Galebeket.

A nyitóformációhoz tartozott, hogy az ejtőernyősök a nemzeti lobogóval ugrást hajtottak végre. A formációk áthúzása után képességbemutató vette kezdetét, amelyben Orao és Super Galeb gépek imitált támadást hajtottak végre a repülőtér ellen, két Fulcrum fedezete alatt.

• A Szerb nemzeti lobogóval ért földet az egyik ejtőernyős.

• A Super Galebek repülőtér elleni támadása során infracsapdák tömegét zúdították. A képen három látható a típusból

A hazai repülőeszközök közül imitált légi harcot is bemutatott egy MiG–21UM és két Fulcrum. Szólóbemutatókat tartottak Gazelle helikopterrel, valamint díszfestésű Oraóval és Lastával.

• Szóló bemutató repüléskor az olasz MB-339PAN repülőgépekhez (Frecce Tricolori) hasonlóan a Touchert bemutatták Super Galebbel is.

A többi repülést elsősorban a külföldi légierők repülőeszközei mutatták be. Szerbia a jelen és a közeljövő katonai repülőeszköz-piaca. Ennek megfelelően Olaszország – amely az Airbus cégcsoport több vállalatának székhelye – a Eurofightert küldte dinamikus bemutatóra. Az oroszok a Szliacson már látott MiG–29M2-vel repültek, és a kubinkai Sztrizsi (Fecskék) bemutatóköteléket küldték. A Fecskék inkább fecskécskék voltak, mivel az ötgépes formáció háromgépes alakzatra csökkent. A negyedik gép tartalék volt, ötöt meg nem tudtak küldeni, mivel a parancsnokot, Valerij Morozov ezredest 2012-ben azonnali hatállyal elbocsátották az Orosz Légierő kötelékéből, mivel eladta a jogvédett Fecskék-jelvényét polgári vállalkozóknak. A háromgépes formáció azonban kiváló kötelékrepülést mutatott be, majd egy szóló demót is repült az egység egyik pilótája.

• Egy komoly vendég, Oroszországból szeretettel a MIG-29M2 volt. A 9.15-ös gyári változatra épült, amely komoly eltér a régebbi nálunk is használt 9.12, és az orosz 9.13-as változattól. Körülbelül ilyen paraméterekkel kellett volna rendelkezni az orosz repülőgépnek, amikor megjelent az F-16C/D. Akkor azonban a Szovjetunió széthullott és nem volt pénz.

• A lokátora azonban még mindig sima doppler-impulzus, egyszerűen az orosz ipar nem képes, legalábbis sorozatban gyártani megfelelő méretű, hűtése PESA/AESA radar a MiG-nek. Érdekes módon költséghatékonyságból az együléses változatok és a kétüléses kabintetejét kapták meg, ezzel megnövekedett légellenállást is.

• Szemből is látható, hogy "kopoltyúknak vége, tehát guruláskor is a hagyományos beömlő nyíláson kapja a hajtómű a levegőt. A szárnyakon lévő féklapok miatt nem fér rájuk a megnövelt hatótávolságú R-27T rakéta, azonban az R-77-est integrációja sikerült, akárcsak a modernizált R-74-es közelharc rakétáké. Légi utántöltési lehetőség nincs. A repülőgépből az orosz légierő nem kért, de Algéria 14, Egyiptom 46 darabot állít szolgálatba. Szerbia nem vásárolt a típusból, de használt 9.12 és 9.13-as orosz és fehérorosz repülőgépeket kapott, illetve szerzett be, amelyet nagyjavítással próbálnak az "M" változathoz hasonló harcértékűre modernizálni.

• A "Fecskék" csökkent mennyiségű csapata. A három repülőgép így is szépet repült de a teljes kötelék öt darabból áll.

• Ez egyik orosz kísérő repülőgép a keleti Hercules, AN-12 szállítógép volt. Az ukránok által gyártott négymotorosból még mindig sok példány repül, elsősorban Oroszországban és a szovjet utódállamokban valamint ázsiai és afrikai kontinensen.

• A C-160 Transall, amelyet meg Nyugat Európa Herculeseként is neveztek. A török repülőgép saját nemzeti bemutatócsapatuk a Török Csillagok festését viselte.

• Egy IL-76-os az orosz szállító légierőből. A 76-os az egyik legpotensebb légi szállítójármű a világon. Közel 1000 darabot építettek már a típusból, amelynek modernizált változatait napjainkban is gyártják.

Amerikai részről az Avianói Repülőbázis Buzzard századának kettő F–16C Block52 gépe és egy KC–135 tanker került statikus bemutatóra. Falcon azonban megmutatkozott a levegőben is, a norvégok légierőnek bemutatóján. A svédek az utolsó pillanatban kérték meg hazánkat, hogy dinamikus bemutatót repüljön az egyik magyar JAS–39-es. A 32 oldalszámú Charlie változatú magyar együléses harcigép, pilótánk néhány óra gyakorlása után Kecskemétről törzs alatti póttartállyal (tehát nem tudatosan felkészített demóról volt szó) végezte el feladatát.

• A Buzzards (Ölyvek) egyik F-16CM vadászbombázója. Pilótái hogy érezhették magukat? Mint az a brit repülőgép-vezető, aki megkérdezte az 1950-es évek elején a Frankfurti irányítótornyot a bejöveteli irány helyességéről. A torony válaszolt: Most repül is először? A pilóta: Nem, de 1944-ben minden el volt sötétítve..

• Az amerikai légi utántöltők igáslova a KC-135 Stratotanker. Lassan-lassan felváltja a KC-46 Pegasus, amely a 767-es alapjaira épült, de még sok víz lefolyik a Dunán amíg az utolsó 135-öst búcsúztatni fogják.

• A Dán Királyi Légierő díszfestett F-16AM vadászrepülőgépe dinamikus bemutatón is bemutatkozott. A 78-094 gyári számú Falcon F-16Block10-ként 1981. júniusban készült el. 2010-ben a Dán Légierő 60. éves fennállásának tiszteletére kapta meg a épen látható festését. Napjainkban is a 730. században Block20 MLU-ra modernizálva repül.
  

• Az Airbus (akkor még EADS) Eurofighter vadászrepülőgépe Olasz színekben mutatta be a manőverezés magasiskoláját.

• Hazánk szinte az utolsó pillanatban kapta meg a kérést a SAAB-tól, hogy dinamikus programot repüljenek a Pumák. A 32-es oldalszámú JAS-39C (EBSHU) Griffünk törzs középponti póttartállyal egyenesen Batajnicába repült majd a program végén ismét hazai repülőtér felé vette az irányt.

Az olaszok a szállítófronton is támadtak és statikus és dinamikus programban is szerepeltették a C–27J Spártai szállító repülőgépet. A sógoroknak UH–60 Blackhawk helikoptere statikus, valamint SAAB 105OE többfeladatú harci repülőgépei dinamikus és statikus bemutatót tartott. Szomorú, de a szerb repülőnap áldozatokat is követelt: a Román Légierő IAR–99 Soim gyakorló repülőgépe gyakorlás közben még otthon lezuhant és a személyzet egyik tagja repülőhalált halt. A civil szereplést egy másik haláleset akadályozta: a bákói gyár berepülőpilótája román gyártású UL géppel, magasfeszültségű vezetékbe akadt és lezuhant. Romániát végül statikusan egy SOCAT (Superpuma) helikopter képviselte.

• Az Osztrák Heer egyik UH-60 Blackhawk helikoptere. A forgószárnyasokat fontos katasztrófavédelmi feladatkörrel is alkalmazzák a sógorék.

• A Szlovének egyik AS.532 Cougar helikoptere. Nekünk ennél fejlettebb, de hasonló külsejű H-225M forgószárnyasaink lesznek. Érdekes módon hazánk az utolsó amely a kissé avítt külsejű forgószárnyast rendelte meg nagyobb számban, a briteknek az Airbus már a jóval modernebb alakú H-725M-et ajánlja.

• Egy régebbi Puma, a licencgyártású AS.330 román licencgyártású változata.

• A Francia Légierő (Armee de' La Air) amelyet manapság már az űrerő kifejezéssel is bővítettek egyik régi Alpha Jet gyakorló repülőgépét küldte el statikus bemutatóra Szerbiába.

• Egy másik ősöreg típus, az SAAB 105OS, amelyet éppen ebben az évben vontak ki az sógorok a szolgálatból. A Tigrisfestésű repülőgép is mutatja, hogy a Tiger Association tagja volt a század fennállása során.

• A Jak-40-es kormánygépe a Szerb Légierőnek. A három hajtóműves Jakovlev korának egyik biztonságos és kiváló utas és VIP szállító repülőgépe volt.

Fentieken túl polgári repülőgépek – köztük egy ATR –, valamint civilek által repült G2 Galeb is repült a szerb repülőnapon.

2012. óta eltelt majd egy évtized. Manapság a szerb katonai repülés lassan-lassan de erősödik. Keletről és nyugatról egyaránt szereznek be új, vagy modernizált repülőeszközöket, légvédelmi komplexumokat. Nyugatról például H145M helikopterek kerültek hadrendbe, de keletről Oroszországból is beszereztek modernebb Mi-35 és Mi-8MTV típusokat. Fehérororszországból és Oroszországból gyakorlatilag modernizált 9.13-as alapú MiG-29-eseket kaptak, amelyek egységesítése folyik, és a végén mindegyik harci változatra integrálják a modernizált R-74-es közel, és R-77 BVR rakétákat. Saját projekt az Orao 2.0, amely a régi támadógép korszerűsített változata.A légvédelem a Pancir és esetleg talán Sz-300 légvédelmi komplexumokkal váltja fel a régi technikáját.

• Oroszországtól kapott MiG-29C (9.13-as) vadászrepülőgép

• Oroszországtól kapott MIG-29 vadászrepülőgépek 2018-ban.

• Szintén Orosz beszerzés volt a Mi-171 közepes szállító helikopterekből is néhány darab.

• Airbus H145M helikoptereket saját fejlesztésű fegyverrendszerekkel is ellátják (intergálják a HForce-ba)

• Szerb Pantsir Sz-1 (SA-22 Greyhound) kis hatótávolságú légvédelmi rendszer (forrás: www.vs.rs)

Ezek a fejlesztések jelzik, hogy Szerbia lavírozva az Európai Unió és Oroszország között, de fejleszti korszerűsíti légierejét és légvédelmi képességeit.