A NATO csatlakozás előtti időszakban a Magyar Néphadsereg, majd Honvédség, jelentős elektronikai harcképességgel rendelkezett. Az elektronikai harcra kijelölt szervezetek technikai felszereltsége általánosságban az 1970-es évek fejlettségi szintjén volt. Az alapvető rádió- és rádiótechnikai felderítő berendezések kis része hazai fejlesztésű volt, a legtöbb eszköz, azonban a Szovjetunióból került beszerzésre. A vezetési pontok rendszere alapvetően magyar fejlesztés volt, és ugyan minden „gyermekbetegségét” hordozta az új fejlesztéseknek, mégis messze meghaladta az akkori Magyar Néphadsereg színvonalát.

A rendszerváltást követően az állami, politikai, katonai vezetés nem tartott igényt ezekre a szervezetekre, és képességekre. Ennek ellenére az első Délszláv válság idején – 1991-1992 – a Magyar Köztársaság déli határán kitelepülve a Honvédség elektronikai harcra kijelölt egységei, alegységei biztosították az alapvető rádió- és rádiótechnikai felderítési adatokat a katonai és politikai vezetés számára.

NATO csatlakozásunk után azonnal az egyik alapvető követelmény volt, hogy a légvédelmi rendszerünk a lehető leggyorsabban képes legyen csatlakozni a NATINADS-hoz. A veszprémi „Sziklában” megkezdődtek az átépítések, modernizálások. A fejlesztések nem voltak elégségesek, hogy a harcálláspont képes kommunikálni az elöljárói és az alárendelt csapatszintekkel is. Ennek következtében indult meg KUB légvédelmi rendszer modernizálása, NATO kompatibilissé tétele. A kezelőállomány elektronikai harc felkészítésének, gyakoroltatásának feltételei a Magyar Honvédségben a 2000-es évek elejére megszűntek. A NATO Déli-régió Parancsnokság, ahova Magyarország tartozott igyekezett megadni a lehető legtöbb segítséget, hogy képesek legyünk megfelelni az elvárásoknak.

A nyelvi és technikai kompatibilitás megteremtésén túl a segítők nagyon fontosnak ítélték, hogy a Légierő alakulatai minél előbb csatlakozzanak a NATO Integrált Légvédelmi Rendszerébe, amely biztosítja az egységes légtér felügyeletet és védelmet. Az integráció azonban elképzelhetetlen volt a hajózó, repülésirányító, radarállomás kezelő, harcálláspontokra beosztott, és földi telepítésű légvédelemnél szolgáló állomány elektronikai harc felkészítése nélkül. Ezért már 2000-ben megkezdődtek az első elektronikai harc gyakorlatok, melynek a legfőbb anyagi támogatását a NATO finanszírozta és napjainkban is finanszírozza.

• A 2004. évi NATINADS gyakorlaton résztvevő két elektronikai zavaró repülőgéptípus. Az Bombardier Learjet 35A és a Dassault Falcon 20E

• A 26-os oldalszámú MiG-29UB repülőgép taxizik az elektronikai zavaró repülőgépek előtt a zónában.

A 2004-ben megtartott elektronikai harc gyakorlatot új megközelítéssel kezelte a Honvédség. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Elektronikai Harc Tanszéke segítette az alakulatokat az általános elektronikai harcra előadások megtartásával. A tanszék négyfős tanári csoportot biztosított az MH 12. Légvédelmi Rakétadandár számára.

A dandár a 2004-es gyakorlaton a következő eszközökkel vett részt:

• 2 db K–1P FDC13; tűzelosztó központ
• 1 db SzT–68U/M14 (TIN SHIELD) Közepes hatótávolságú „D–F” sávú radarállomás
• 1 db P–18M15 (SPOON REST) Közepes hatótávolságú „A” sávú radarállomás
• 1 db PRV–1616 (THIN SKIN-B) Közepes hatótávolságú „G–J” sávú magasságmérő radarállomás
• 4 db SzURN (STRAIGHT FLUSH) 2K12 (SA-6) KUB légvédelmi rakétarendszer önjáró lánctalpas felderítő és rávezető radarállomás harcjármű
• 8 db PU, 2K12 (SA-6) KUB légvédelmi rakétarendszer lánctalpas indítóállvány
• 4 db SHORAR MCP Coordination post MiSTRAL-2 légvédelmi rakétarendszer
• 4 db ATLAS indítóállvány MiSTRAL-2 légvédelmi rakétarendszer.

• Az MH 12 Légvédelmi rakétadandár 1. légvédelmi rakétaosztályának felvarrója (forrás: facebook)

A légvédelmi eszközök egy részét a Kecskeméti Repülőbázis területére szállították és az alegységek a telepítési követelményekben meghatározott, egymástól való előírt távolság normák figyelmen kívül hagyásával összezsúfolva kerültek letelepítésre. A szabványok figyelmen kívül hagyására az őrzés-védelem, valamint a takarékossági intézkedések miatt volt szükség. A gyakorlaton résztvevő állomány ellátása ilyen módon jóval egyszerűbb volt és a kitelepült csoportosítás vezetési pont (GOC20) és a tűzalegységek (FU21) együttműködése, a feladatok, célok elosztása is egyszerűbbé vált. A zavaró és ellentevékenységet ellátó repülőgépek és helikopterek célkiválasztását viszont a repülőbázis zajló egyéb kiképzési repülések nehezítették. A kitelepült alegységek elhelyezkedését az következő számú ábra szemléltet.

• A 2004-es gyakorlat kitelepített légvédelmi eszközeinek vázlatos elhelyzkedése (forrás: Repüléstudományi Közlemények)

Az elektronikai harc gyakorlat ideje alatt a dandár felderítő főnökének lehetősége volt részt venni a repülések előtti, valamint a repülések utáni eligazításokon. A fontosabb pontosítások elvégezhetők voltak a zavarást végző állománnyal. Megkönnyítette a zavarokra, zavarásra, zavar elleni védelemre vonatkozó adatok cseréjét, a következő ütemre való felkészülést mindkét félnek. A zavarások ütemezését az alábbi számú táblázat szemlélteti.

• A légvédelmi rakétadandár kitelepült eszközei, a zavaró repülőgépek típusai és a zavarás ütemezése (forrás: Repüléstudományi Közlemények)

A gyakoroltatásban a nyugati kontraktor cégek zavaró repülőgépein kívül MiG–29 és L–39 repülőgépek, valamint Mi-24 harci helikopterek is részt vettek. Ezek a repülőeszközök biztosították a bonyolult légi helyzetet és különböző manővereket hajtottak végre a kitelepült légvédelmi alegységek ellen. Zavar fedezete alatt gyakoroltatták a légvédelmi kezelőállományt a támadó légi célok felderítésében, azonosításában, elfogásában és leküzdésében. A repülések előtti és utáni eligazításokon szintén lehetősége volt a légvédelmi rakétadandár gyakorlatvezetésének, hogy egyeztesse a feladatokat, és megossza a tapasztalatokat a kecskeméti hajózó állománnyal.

• Az 59/1 Puma harcászati repülőszázad felvarrója (forrás: facebook)

A gyakorlaton a légvédelmi rakétadandár kirendelt állománya nagyon jó eredményeket ért el. A célok jelentős százalékát zavarás körülményei között képes volt követni, a zavar fedezete alatt támadó repülőgépek és helikopterek ellen alkalmazni tudta eszközeit. Az ilyen típusú gyakorlás mind a repülőgép és helikoptervezető és a radarállomás kezelő légvédelmi rakéta tüzér állomány részére kölcsönösen előnyös volt. A tapasztalatok feldolgozása kölcsönös előnyöket jelent mindegyik fél számára.

• Az 59/2 Dongó harcászati repülőszázad felvarrója (forrás: facebook)

• A 02-es oldalszámú MiG-29B típusú frontvadász repülőgép az 59/1 Puma harcászati repülőszázad állományából.

• A 26-os oldalszámú MiG-29UB gyakorló vadászrepülőgép az 59/1 Puma harcászati repülőszázad állományából.

• A célrepülések az L-39ZO gyakorló repülőgépek feladata is volt.

• A 119-es oldalszámú L-39ZO gyakorló repülőgép az 59/2 Dongó harcászati repülőszázad állományából.

• Jak-52M alapfokú gyakorló repülőgép a kecskeméti futópályán taxizik.

A NATINADS gyakorlat nagyon jól szolgálta a radarkezelő és légvédelmi beosztású szakállomány elektronikai hadviselés környezetben végrehajtandó szakfeladataira való felkészítését. A teljes resztvevő állomány megtapasztalhatta, hogy az egyes zavartípusoknak milyen hatása van, vagy lehet a különböző hullámtartományú radarokra. Gyakorlatot szerezhettek bonyolult körülmények között a légi célok követésében, megkülönböztetésében, zavar körülményei közötti tűzvezetésben, a zavarvédelmi eljárások begyakorlásában, és megtapasztalhatták, hogy technikai eszközeik ismerete és magas szintű jártasság feladataik maradéktalan ellátásához. Gyakorlatot és jártasságot szereztek a zavarok elhárításában, NATO követelményeknek megfelelő jelentésében.

•  MiG-29 felvarró (forrás: facebook)

A gyakorlaton a média is lehetőséget kapott riport készítésére, de annak lényegét és fontosságát nem emelték ki a szervezők. Nem véletlenül a készült sajtóanyagok zömén a magyar repülőgépek illetve az el nem rejthető zavaró repülőgépek voltak láthatóak, de a légvédelmi rakétadandár eszközeihez nem mutatták be, valamint nem volt sajtótájékoztató anyag amely rendszerbe foglalta volna a gyakorlat lényegét.

• SzT-68 lokátor és Mi-24 harci helikopter a Kecskeméti Repülőbázis sarkában létrehozott kis légvédelmi csoportosításnál. A képet egy későbbi gyakorlaton készítettem.

• A 2K12 KUB (SA-6) légvédelmi rakétarendszer egyik önjáró felderítő lánctalpas rávezető radarállomás harcjárműve. Hátul a SzT-68 lokátor, felül Mi-24V harci helikopter. Ez a kép sem a NATINADS 2004-n készült, hanem később egy másik hasonló gyakorlaton.

A 2004-es gyakorlatra három elektronikai zavaró repülőgép érkezett. Ezek a repülőgépek nem a NATO országok légierős repülőgépei voltak. Elektronikai harcra "polgári" cégeket alapítottak több országban, amely erre a feladatra átalakított repülőgépeket, és tapasztalat, nagyrészt volt katonákat alkalmazott személyzetnek.

A gyakorlaton az Európai Cobham cég Dassault Falcon 20E típusú repülőgép négy felfüggesztett zavarókonténerrel repült. Ez a kontraktor napjainkban  már nem létezik, az amerikai Draken csoport Európai részlege lett. A Draken célrepülést, felderítő repüléseket, pilóta és hajózó kiképzést valamint elektronikai harckiképzést és például az Orosz-Ukrán háború során elektronikai felderítést is végez. Repülőgépei közül három Falcon 20 mellett, Aero L-159-es ALCA repülőgépeket és más típusokat is alkalmaz.

A Cobham az G-FRAI német lajstromjelű repülőgéppel vett részt a NATINADS 2004-en.

A másik cég amerikai volt, bár repülőgépei a brit királyságban Manchesteri repülőtéren is sokszor láthatóak, mint ottani központ. A cég feladatkörei szinte azonosak a Drakennel.  A Phoenix Air 30 éves gyakorlattal rendelkezik a nyugati légierők kiképzésével kapcsolatban és 400 ezer órát repültek eddig, gyakorló, tesztelő és ellenőrző repülések során. A Phoenixnek 1999 és 2009 között első számú partnere az Egyesült Államok haditengerészete volt. Azóta is az EWAT Program (Electronic Warfare Aircraft) egyik fő résztvevője.

Magyarországon az ULW-21 elektronikai konténert használták, amely az ALQ-167 elektronikai pod egyik változata. A konténer régebbi modifikációit integrálták az A-6E, EA-6A, EP-3J, F-14A/B, F/A-18A-D EC-24A és NKC-135 katonai repülőgépekre.

A Phoenix amerikai Air N549PA (49-es) és az N541PA (41-es) lajstromjelű  repülőgéppel vett részt a gyakorlaton.

• A Cobham Air Aviation Services Dassault Falcon 20E elektronikai zavaró repülőgépe 2004-ben. Napjainkban a Cobham zavaró repülőgépei a Draken Europe állományában vannak, de feladatuk azonos.

• A Dassault Falcon 20E repülőgépek tágasabb belső térrel rendelkeznek, mint a Bombardier Learjet repülőgépek.

• 2004-ben a felfüggesztett elektronikai zavarókonténerek más típusúak voltak mint napjainkban.

• A Dassault Falcon 20E változata emelkedik a levegőbe a kecskeméti futópályáról.

• Levegőben a zavaró repülőgép, indulhat a gyakorlat.

• A Phoenix Air kettő ALQ-167 zavarókonténerrel felszerelt N541PA lajstromjelű Bombardier Learjet 35A repülőgép leszállás közben Kecskeméten.

• A zónában a Phoenix 41-es zavaró repülőgépe.

• A 49-es zavaró repülőgép is mellette állt.

• Az ALQ-167 NATO MEWGS feliratú elektronikai zavaró konténer. 2005-ben már más rövidítés szerepel az külsőre azonos konténerek oldalán, valószínűleg a jelen alváltozat is már jóval modernebb.

• A zavarókonténereket ellenőrzi, cseréli a Phoenix Air személyzete.

Ami biztos és napjainkban is fontos, hogy hazánkban évente rendeznek hasonló gyakorlatokat. A 2025-ös is a közelmúltban fejeződött be, igaz az alakulatok száma és neve már megváltozott és a technika legnagyobb része is, hiszen már JAS-39 Gripen vadászrepülőgépek valamint az új ELTA lokátorok, a Norvég-Amerikai NASAMS rakétarendszer és a MiSTRAL-3 rakétarendszer bevonásával került lebonyolításra.

A 2025-ös NATINADS gyakorlaton a francia székhelyű Aviation Defense Service (AVdef) Dassault Falcon 20 E-5 F-GPAD lajstromjelű és a Combham Dassault Falcon 20E G-FRAU lajstromjelű repülőgépe vettek részt. A francia cég is célrepülés, célvontatás, felderítés, elektronikai harc és harckiképzés valamint a repülő személyzetek oktatása feladatkörökben nyújt szolgáltatás elsősorban az európai országok számára.

• Az F-GPAD lajstromjelű repülőgépe az AVdef elektronikai harckiképzéssel is foglalkozó kontraktor cégnek. (forrás: Berta László)

• A zavarókonténerek oldalán, amelyek az ALQ-167 egyik változata a NATO JEWCS az atlanti szervezet elektronikai hadviseléssel foglalkozó részlegére utalhat. (forrás: Berta László)

• A zavarókonténerek két típusa is látható a Dassault Falcon 20E-5 függesztőpontjain.(forrás: Berta László)

• A G.FRAU lajstromjelű Cobham (ma már Draken Europe) Falcon E-20 zavaró repülőgépe. Valószínűleg nem került a cégjelzés átfestésre (forrás: Berta László)

A poszt nem jöhetett volna létre Bozsóki Attila, az elektronikai harc gyakorlatok kiképzési tapasztalatai, együttműködési lehetőségi a légierő csapataival tanulmánya nélkül. A tanulmány a Repüléstudomány Közlemények repüléstudományi konferencia 2012-es különszámában jelent meg.