Egy német repülőmúzum a lengyel határ mellett - Rothenburg/Oberlausitz

Németországban keleti térségében a volt Német Demokratikus Köztársaság területén, a lengyel és a cseh határhoz közel Rothenburg/Oberlausitz volt katonai repülőtér mellett található a Luftfahrttechnischer Museumsverein. A Repülőmúzeumi Egyesület által fenntartott múzeum keleti és nyugati repülőgépek, helikopterek, hajtóművek, katapultülések, fegyverzetek és repülőtéri technika eszközök gyűjtőhelye.

A repülőmúzeum Németország szélén található, Csehországból és Lengyelországból is könnyen megközelíthető

A múzeum felé, a régi katonai repülőtér környéki utakon kiállított drónok mutatják az utat.

A Rothenburg/Oberlausitz repülőterét a szovjet légierő építette 1953-1954 között és 1956-ig Il-28-as közepes bombázó repülőgépek települtek a bázisra. 1957. áprilistól a kamenzi Repülő Szakközépiskola (3. század) Jak-18A és Jak-18U, majd szeptembertől MiG-15 repülőgépei kerültek ide 1958. januárig. Utánuk modernebb technika az FG-2 (a későbbi JG-2) MiG-15 és MiG-17-esei telepítették a repülőtérre 1960 elejéig. 1960 elején a FAG-3 (Fliegerausbildungsgeschwader-3) repülő kiképző ezred otthona lett Rothenburg. A kiképzőszázad MiG-15, MiG-15UTI, MiG-17 típusokkal repült. 1961. március 1-jétől nevet váltott az alakulat, Jagdflieger ausbildungs geschwader (vadászpilóta kiképző század ) (JAG-15) név alatt folyt tovább a kiképzés egészen 1970. március 1-ig.

A múzeum lógója

1968-tól a Német Demokratikus Köztársaságban Heinz Kapelle nevét viselte a repülőegység

A FAG-15 elsősorban MiG-21 típusváltozatokat repült.

Heinz Kapelle az 1930-as években a Kommunistischer Jugendverband Deutschlands (KJVD) vezetője volt Berlinben. Semmi köze nem volt a repüléshez. 1941. július 1-én vézeték ki kommunista tevékenységéért. (forrás: gdw-berlin.de)

A repült típusok közé a MiG-15 lengyel változata a WSK Lim-5 került. 1964 tavaszán megjelentek a MiG-21F-13, majd MiG-21U szuperszonikus kétüléses gyakorló repülőgépek. Ekkor az egység megnevezése Fliegerausbildungsgeschwader-15 pilótakiképző repülőszázad (FAG-15) hadrendi lajstrom mellett Heinz Kapelle nevét viselte. 1989. októberből MiG-21USzM típusváltozat került a repülőtérre, de 1990-ben az utolsó katonai repülésre szeptember 20-án került sor, a 780-as oldalszámú MiG-21PFM/SzpSz változattal.

A repülőmúzeum fedett kiállítóhelységeiben több kiállítás látható. Itt található egy katapult gyűjtemény, amelyben a PZL TS-11 Iskra, az Aero L-29 Delfin és L-39 Albatrosz, a MiG-17, MiG-19, Lim-5 és Lim-6, a MiG-21, MiG-29 és az F-104, illetve F-104G repülőgépek vészelhagyására készített szerkezetek kerülnek bemutatásra.

A PZL-11 Iskra lengyel gyakorló repülőgép katapultülése.

A KK-2 katapultülés volt a MiG-15, Lim-5 és Lim-6 repülőgépeken rendszeresítve.

Az Aero Vodochody a VSz1-BRI katapultüléseket építette be az L-39 Albatrosz gyakorló repülőgépekbe

A keleti repülőgéptípusokhoz rendszeresített fegyverzet közül is több látható, köztük R3U gyakorló rakéta, RSz-2USz, rakéta, UPJ-23-250 (9A681) gépágyú konténer, NR-30 (9-A-086) 30mm-es és GSz-23 (9-A-472) kétcsövű gépágyú, Sz-13-300-0 fotógéppuska és konténere, amellyel a MiG-21 és 23 repülőgépek pilonjára függesztették. Látható ADA-39 fényképezőgép amely a MiG-21F-13 bal szárnyába fényszóró helyére szerelhető, illetve a KKR-1 felderítő konténernek PA-1 és UA-47A fényképezőgépei.

A Szovjetunió első légiharc rakétája a K-5 volt, Rsz-1U gyári jelzéssel. A RSz-2 USz (K-5M) rakéta, ennek modernizált változata volt. A 13 kg-os rakéta, hatásos lőtávolsága elvileg 2-6km volt, a gyakorlatban megbízhatatlan fegyver volt. Magyarországon a MiG-19PM, MiG-21PF és a MiG-21MF vadászrepülőgépek fegyverzetéhez is rendszeresítették.

A K-13 gyári jelzéssel R-3U gyakorló rakéta nyitott adatrögzítő szerkezete. Az R-3 az amerikai AIM-9B Sidewinder légiharc rakétán alapuló tervezés, amellyel egy kínai repülőgépet eltaláltak Taiwan körzetében, de nem robbant fel és hazahozta a sárkányszerkezetbe szorult rakétát.

Szovjet gyártmányú gépágyúk. NR-30 (Нудельман-Рихтер НР–30) 30mm-es, GSz-23 (ГШ–23) 23mm ikergépágyú és UPK-23-250 23mm-es ikergépágyú konténer. A GSz-23 a MiG-21 és MiG-23 vadászrepülőgépek fedélzeti tűzfegyvere volt. A 30mm-es löveget a MiG-19, a MiG-21F a Szu-7 és Szu-17 repülőgépekbe szerelték

Az Sz-13-300-100-0Sz fotógéppuska és konténere.

A legfontosabbak azonban a volt repülőtér szabadtéri kiállításán látható repülőeszközök.

A legtöbb repülőgép az orosz MiG tervezőiroda terméke, és a Kelet-német légierő is repülte azokat. A lengyel repülőgépgyártást is az orosz repülőgépgyártó licence a PZL Mielec Lim-5 repülőgépe reprezentálja.

Az szovjet-orosz gyártású harci repülőgépek sora a múzeumban. A képet a Szu-22M4-hez támasztott létráról készítettem.

A MiG-21BiSz (75B) vadászrepülőgép.1977-től állt szolgálatban Kelet-Németországban a JG-8 vadászrepülő ezrednél. 1126 órát repült.

MiG-21MF (96F gyártmány) vadászrepülőgép. Az első négy tartós változata a 21-es típuscsaládnak. 1975-ben állt rendszerben a Peenemündei JG-9 vadászrepülő ezredben. Az egyik az utolsó legyártott MF változatnak.

A MiG-21M (96-os gyártmány) vadászrepülőgép. 1969-től állt hadrendben a Nationale Volksarmee (NVA) Légierőben. 1985-ben átépítették felderítő változatnak. Utána a TAFS-47 felderítő egységben repült. Az NDK gyártmányú CLA-85 és 87 típusú felderítő konténereket is integrálták a típushoz. 1629 órát repült. A repülőgép alatt UB-32M nem irányított rakétákat hordozó konténereket helyeztek el.

MiG-21PFM-SzPSz/K (94A gyártmány) vadászrepülőgép. 1968-tól a Cottbusi JG-1 vadászrepülő ezredben repült. 1924 órát repült 1990. szeptemberéig. A törzse alatt látható a GP-9 gépágyú konténer egy PSz-23 ikergépágyúval

MiG-21F-13 (74-es gyártmány) vadászrepülőgép. 1962-ben Marxweldében a JG-8 vadászrepülő ezredben állt hadrendbe. 1976-ben a JG-3 vette át, majd ugyanabban az esztendőben az AFS-31. 1986-tól az TAFS-47. Mindkettő felderítőegység (Aufklärungsfliegerstaffel) illetve (Taktische Aufklärungsfliegerstaffel). 1985-ben vonták ki a szolgálatból.

MiG-19PM vadászrepülőgép. Az 1959-ben JG-3 vadászrepülő ezredben állt hadrendben az NDK-ban és tíz évig állt szolgálatban. A típus gúnyneve "békegalamb" volt, mivel beépített tűzfegyverrel nem rendelkezett és a kettő/négy darab alacsony találati valószínűséggel rendelkező K-5 (RSz-2U) légiharc rakéta pedig indítása után fegyvertelen volt. Hazánk is rendszeresítette a típust, 12 darab MiG-19PM állt rendszerbe hazánkban 1959 - 1973 között.

A MiG-17F Lengyelországban gyártott változata volt a WSK Lim-5 vadászbombázó. A gyári száma: 1C 60-30 és 1957. júliustól a JG-7 vadászrepülő ezredben állt hadrendben. 1972-ben a JBG-37 vadászbombázó ezred kapta meg a repülőgépet, ahol 1985 novemberéig repült, majd onnan vonták ki a rendszerből.

A MiG-15UTI, (I-312Szt gyári jelzése) vagyis kétüléses gyakorló repülőgép licencgyártása volt az Aero CS-102. Ez a repülőgép tehát Khbely-ben készült 1957-ben, és egy évvel később került a Nationale Volksarmee JAG-25 ezred állományába. Innen Rothenburgba, tehát a jelen múzeum repülőterén szolgált 1966-ig. A MiG-15 gyakorló repülőgépek 1984-ig álltak hadrendben a kelet-német légierőben.

MiG-23BN (32-24B gyártmány) vadászbombázó repülőgép. A MiG-23-as gépcsalád dedikáltan földi csapásmérő változata. Az orr része nem tartalmaz lokátort, csak lézertávmérő. A "papucs" orrész jobb kilátást biztosít a pilótáknak. A MiG-23BN elsősorban exportváltozatnak épült, a Szovjet légierő csupán 100 darab körül állított rendszerbe. A 23BN alapján kifejlesztették a Szu-27-est amely elsősorban hajtóműben, avionikában és fegyverzetben volt modernebb a MiG-23BN változatnál. A 23-asok 23mm-es ikergépágyúja helyett például 30mm-es G-Sz-6-30 hatcsövű tűzfegyvert építettek be. A MiG-23BN változatoknak a kelet-németeknél érdekes módon MiG-24BN típusként álltak hadrendben. A repülőgépet 1979. júliusban állították hadrendbe a JBG-34 vadászbombázó ezrednél. A német egyesülés után a Luftwaffe is rendszeresítette nagyon rövid ideig 20+38 lajstromszámon.

MiG-21U (66-os gyártmány) kétüléses gyakorló repülőgép. 1967. júliusban a JG-3 vadászrepülő ezredben állt hadrendben. 1972-ben átkerült a JG-8 ezredbe. 1973-ban a JG-2 vadászalakulat kapta meg, majd 1977. márciusban érkezett Rothenburgban a FAG-15 állományába. Itt 1990. március 5-án repült utoljára.

MiG-21USz (68-as gyártmány) kétüléses gyakorló repülőgép. 1968-ban gyártották és 1969-ben a JG-9 vadászrepülő ezred állományába került. 1973-ban átadták a JG-2 ezrednek, majd 1989. szeptembertől a FAG-15 egységhez. Utolsó repülésére 1990. szeptember 9-én szállt fel.

A Szuhoj irodát egyetlen Szu-22M4 vadászbombázó képviseli.

Szu-24M4 csapásmérő repülőgép. A Nationale Volksarmee állományába repülőgépeken szétszerelve szállították 48 darab együléses és nyolc darab Szu-24UM változatot. Rothenburgban szerelték össze a repülőgépeket és innen kerültek a Laage-i repülőtérre. A kiállított repülőgép a Marinefliegersgeschwader 28, (haditengerészeti repülőezred) állományába 1985-ben került, összesen 576 órát repült. A Luftwaffe is átvette és rövid ideig ott is rendszerben állt.

KP-100 Beton gyakorló bomba mellett UB-32M nem irányított rakétákat hordozó konténer, K-13 gyári jelzéssel R-3U gyakorló rakéta került függesztésre a kiállított repülőgépre. Beépített tűzfegyvere NR-30 típusjelzésű 30mm-es gépágyú szintén látható.

Az Aero Vodochody Aero L-29 Delfin és L-39 Albatrosz repülőgépei mellett a csehszlovák repülőipart a Letov Let-410MA utasszállító repülőgép egyik példánya, és két Letov KT-8 Légicél képviseli.

A cseh Aero L-29 Delfin kétüléses kiképző repülőgép, 1966 júniusban állt hadrendbe az Nationale Volksarmee állományába.

A 313-as lajstromszámú L-29 Delfin szintén1966-ban került a Kelet-Német Légierőbe. A szárnypilonon R54-7M típusú négy darab Sz-5 nem irányított rakétákat indítására alkalmas konténer került függesztésre.

Aero L-39ZO Albatrosz kétüléses gyakorlórepülőgép. Ebből a változatból kapott Németország egyesülése után hazánk is 24 darabot, amelyből 20 állt szolgálatba, négy pedig alkatrészbázisként szolgált. A repülőgép festése félrevezető, a sárga szárnyvég azt jelzi, hogy nem felfegyverezhető repülőgép (ilyenek voltak a hazánk által kapott repülőgépek is, mert nem voltak a pilonok bekötve.) Itt viszont két nem irányított rakétakonténer is került függesztményként a repülőgépre.

A 143-as oldalszámú Aero L-39ZO és a 296 oldalszámú MiG-21U kétüléses gyakorló repülőgépek. A teljesítményük, sebességük között nagy különbség van.

A Kunovicei Letov gyár egyik sikeres terméke az L-410 könnyű közforgalmi repülőgép. Ennek UVP változatát repült 12 darabot a Luftstreitkräfte der Nationalen Volksarmee. 1971-től napjainkig több változatban 1000 darabnál több L-410-est gyártott a cseh repülőgépipar.

A képen látható 0503-as oldalszámú viszont 1976-ben épült L-410 viszont cseh polgári légiközlekedésben vett részt.

Letov KT-04 vontatott légicél. 1972-től gyártották és a Csehszlovák, majd szlovák és a Keleti-Német Légierő használta.

A volt keleti tábor helikoptereinek nagy részét a Mil tervezőiroda készítette. A Mi-2Sz és Mi-14PL helikopterek is ez az intézet tervezte.

Mi-2Sz helikopter. A lengyel PZL Mielec gyártotta. Huszonöt darab állt rendszerben a Kelet-Németországban.

A nyugati oldalt legkomolyabb vadászbombázója a Lockheed F-10G Starfigter, amely kiállításra került. Mellette a Canadair CL-13B Mk.6 Sabre vadászbombázó (az F-86F Sabre kanadai licencgyártása) két Olasz Fiat G91R/3 felderítő repülőgépe, a Rockwell OV-10B Bronco csatarepülőgép (amelyet célvontatásra használtak Nyugat-Németországban látható még a kiállításon.

Lockheed F-104G Starfighter vadászbombázó repülőgép. Németországban készült licencgyártásban MBB konszernnél.

1971.július 21-én repült a gép először, majd ugyanezen év szeptemberében Büchelbe a JaboG 33-hoz került, majd 1986-ban a JaboG-34-hez. 1988.november 4-én vonták ki a használatból, 2797 repült óra után. Az F-104 mellett a többi Lutfwaffe által repült típus látható.

Az F-104-es Csillagharcos oldalára festett Nagymacska alatt a következő felirat látható: Egy, de Oroszlán

Canadair CL-13B Mk.6 Sabre (F-86F Sabre) vadászrepülőgép. A Luftwaffe legtöbb légigyőzelemmel rendelkező pilótája Erich Hartmann ezredes az F-86F után az F-100 Supersabre típus rendszeresítését favorizálta az F-104 helyett. A politika győzött és Hartmann nyugállományba került. Később két másik experte pilóta, Gunther Rall és Johannes Steinhoff által megváltoztatott kiképzési tervek drasztikusan csökkentette a gyakorlórepüléseken történt balesetek és halálesetek számát.

A Canadair CL-13 Sabre Mk5 változatból 75, az Mk6 verzióból 225 darabot szerzett be a Luftwaffe, amelyek a JG71,73 és 73 ezredben repültek. Az utolsó Mk6 változatot 1983-ban vonták ki a szolgálatból.

Az olasz FIAT gyártotta G.91 R/3 Gina felderítő repülőgép. A Luftwaffe állományában kb. 450 darab szolgált a típusból. Ezekből 316-ot Flugzeug Union Südnél Németországban licencben gyártott. A kiállított példány olasz gyártású.

A G.91 teljes gyártása 770 darab volt. A FIAT vadászbombázót egységes NATO kezdeményezésre tervezték, a tagállamok részére. Németországon és Olaszországon túl azonban csak Portugália rendszeresítette, a többi európai ország saját vagy amerikai típusokat rendszeresített.

Ez a kékre festett G.91R/3 a genderkesee-i repülőtér gateguard repülőgépe volt. A kiállított Gina is ott készült Németországban.

North American OV-10B célvontató repülőgép. A Luftwaffe nem csatarepülőnek, hanem célvontató feladatokra használta, fegyverzetet nem rendszeresítettek hozzájuk. Települési helyük a Lübeck-Blankensee repülőtere volt.

A Broncoból 12 darab OV-10B(Z) és hat darab OV-10B volt a Luftwaffe állományában. A 12 darabos változat a teljes legyártott mennyiség volt, tehát német megrendelésre készült, erősebbGE-85-J-4 hajtóművekkel.

A Dornier Do-27 egymotoros rövid futópályáról üzemeltethető, könnyű szállító és megfigyelő repülőgép, amelynek első felszállására 1955-ben került sor. A típust a német, spanyol, portugál és izraeli légierő rendszeresítette. A hispánok licencben gyártották, a kiállított motor nélküli repülőgépek is onnan származnak

A típusból 23 változatban 571 darabot készítettek, amelyek nagy része kivonásuk után a polgári repülésben tovább repültek, napjainkban is van repülőképes példány.

A repülőgépek mellett sok repülőgépmotort, turbinát és más alkatrészeket is lehet találni a múzeum kiállításában.

WK-1F gázturbina, a brit Rolls-Royce Nene licencváltozata.Többek között a MiG-17F, PF és PFU változatok is ezzel a hajtóművel repültek.

Az Izotov GTD-350 hajtómű a Mil Mi-2 helikopterek erőforrása volt.

A VR-2 reduktor, rotoragy és vezérlőautomatika a Mi-2 helikopterben került alkalmazásra.

A Ljuka AL-21F3 gázturbina többek között a Szu-22, Szu-24 és a MiG-23B repülőgépekbe került beépítésre.

Tumanszkij R-35-300 gázturbina a MiG-23 típuscsalád ML,P és MLD változatainak hajtóműve volt.Utánégető alkalmazásával 122,6 kN tolóerővel rendelkezett.

Tumanszkij R-11F2Sz-300 gázturbina. A MiG-21M, PFM, SzpSz, USz, UM és R változatokba került beépítésre.

A Klimov RD-33 gázturbina a MiG-29 típuscsalád hajtóműve, utolsó változatait kivéve az égéstér nem megfelelő tervezésnek köszönhetően utánégető üzemmód nélkül erősen füstölt.