Franciaország nem szívesen emlékszik vissza 1940-es fegyverletétele és az 1944-es felszabadulása közti időkre, ha a Vichy Kormányzat fegyveres erőinek történetét tanulmányoznánk.

Franciaország megadja magát

Franciaország - Nagy-Britannia, Ausztrália, Új-Zéland és India oldalán - 1939. szeptember 3-án válaszul, Lengyelország lerohanására, hadat üzent Németországnak. A történet ismert, Lengyelország veresége után Hitler nyugat felé fordította a III. Birodalom erejét. Először Dánia, Norvégia majd Luxemburg, Belgium, Hollandia és Franciaország következett. A villámháború bevált és 1940. június 14-én a Wermacht bevonult Párizsba.

A francia légierőt – akárcsak a páncélos és gépesített csapatokat – szétforgácsolták a front teljes területén, alárendelték őket a földrajzi körzetben lévő hadsereg parancsnokságoknak. A légierő vezérkara rendelkezett ugyan a repülőegységek felett, de ahogy D’ Astier de La Vigneire repülőtábornok megjegyezte, „Minden este kellett hívnom a hadseregcsoportok parancsnokságait, hogy van-e valami feladat a számukra. Mindig azt válaszolták, nincs ránk szükségük”. Girier repülőtábornok, egy 30 bombázóból és 40 vadászrepülőgépből álló alakulat parancsnoka volt, visszaemlékezéseiben írta, „Könnyedén teljesíthettünk volna akár napi 40 bevetést is, de soha nem kaptam parancsot előre meghatározott célokkal,sem a vezérkartól, sem attól a hadseregtől, amely alá beosztották egységemet”.

• A Caudron C.714 Cyclone egy nagyon gyenge teljesítményű vadászrepülőgép volt, amelyből összesen 90 darab épült. Az 1936-ban kiírt követelményekre tervezett repülőgép utolsó változatának négy darab 7,5mm-es MAC géppuska fegyverzete volt. A francia légierő először 20 darabot rendelt 1938-ban, majd még 70 darabot. Az 1940-ben kezdődő sorozatgyártás után kiderült, hogy súlyos konstrukciós hibái miatt emelkedőképessége és sebessége sem növelhető, ezért már 1940. februárban kivonták az aktív szolgálatból. 80 darabot Finnországnak akartak átadni, de végül csak hat darabot küldtek át a finneknek. A típus annyira nem vált, be, hogy a finnek se kötelezték pilótáikat a típussal harcolni. Kettő a háború során megsérült az utolsó CA-556 típusjelzésű példányt 1949. december 30-án vonták ki.  A galloknál maradt repülőgépekből 35 darabot adtak át a Lengyel Varsói Repülőszázadnak a Groupe de Chasse Polonnais I/145-nek. A lengyelek ezekkel 1940. június 8 és 11. között négy darab Dornier Do-17 bombázó mellett öt Bf-110-es romboló és három Bf-109 vadászrepülőgépek lőttek le. Saját veszteség kilenc Caudron a levegőben és ugyanannyi a földön.

Massenger de Marancourt repülőtábornok Bretagnetól a Pireneusokig terjedő 3. légikörzet parancsnoka volt. A tábornoknak Toursban 200 repülőgépe állomásozott, köztük 150 vadonatúj a német Messerschmitt Bf-109E-vel közel egyenértékű Bloch-151 vadászrepülőgép. Egy másik repülőtéren 30 vadászgépe települt, de egy hónapig nem jött bevetési parancs. Az ország déli részére települt egységek jóformán részt sem vettek a harcokba, csak átvették az ipar által gyártott új repülőgépeket.

• A Curtiss Hawk-75 egy amerikai vadászrepülőgép. A1938. decemberétől kezdődött szállítása Franciaországba. 1939-től az első egység a Groupe de Chasse II/5 La Fayette repülte a híres Sziú indiánfejes festéssel H75-C1 típusjelzéssel. 316 darabot vásárolt belőle Franciaország a német megszállás előtt. A Hawk pilóták 230 légigyőzelmet arattak, 29 gépes veszteséggel. A háború elejének 11 francia ász pilótájából hét a H75-C1-el repült. A Vichy Légierő egységei az észak-afrikai szövetséges partaszállás során összecsaptak a brit és amerikai repülőgépekkel és 15 gépet vesztettek, hét darab F4F Wildcat vadászgép ellenében.

Azok a pilóták, akiket viszont bevetettek, vitézül harcoltak. A franciák 46 nap alatt 935 német repülőgépet lőttek le. A saját veszteség több mint 750 repülőgép volt. Berlint a háború során először a Jules Verne nevű Farman-223 típusú éjszakai bombázó repülőgéppel 1940. június 7-én bombázták.

• Farman 222 és 223 szögletes kialakítású éjszakai bombázó repülőgépek voltak csekély sebességgel, de 8km csúcsmagassággal. Pontos, célzott bombavetést nem lehetett várni tőlük A 222-esből minden változatot beleszámítva 45, a 223-ből amely kicsit áramvonalasabb orrésszel rendelkezett mindössze nyolc darabot gyártottak. A Francia fegyverletétel után a megmaradt példányokat szállító repülőgépnek használták. (forrás: wikipedia)

Párizs elfoglalását követően a Francia Köztársaság állami szervei Bordeuxba menekültek. Paul Reynaud miniszterelnök lemondott és június 16-án az első világháborús hős, Verdun Oroszlánja, Phillipe Pétain marsall alakított kormányt. A szövetségesek a további fegyveres harcot, az ellenállás folytatását várták, azonban Pétain fegyverszünetet kért Németországtól. A bejelentést követően a Brit Királyi Légierő erőit kivonták Franciaországból. Június 18-án Charles de Gaulle, aki ekkor hadügyminisztériumi államtitkár volt, emigrált Angliába és bejelentette a Francia Ellenállási Bizottság (Szabad Franciaország) megalakulását, és a németek elleni harc folytatását. 1940. június 22-én, Franciaország kapitulált a német, 24-én az olasz haderők előtt.

• A Dewoitine D-520 talán a második világháború legsikeresebb francia vadászrepülőgépe volt. 1939-ben repült először, de gyártási nehézségek miatt a háború elejéig nem sikerült nagyobb darabszámot készíteni a típusból. Összesen több mint 900 darab készült belőle, a fegyverletétel sem akadályozta a gyártását, a Vichy Légierő mellett Bulgária, Románia harcra, Olaszország és a Luftwaffe pedig gyakorló vadászrepülőgépként használta. A típusjelölése D.520C.1 volt.

A kapituláció értelmében Franciaországot két részre osztották fel. Az északi rész, központban Párizzsal megszállt övezeté vált. Franciaország déli részén maradt a francia közigazgatás.

A fegyverszünet és a kapituláció továbbra is engedélyezte a franciáknak fegyveres erő fenntartását. A rendőrség, és csendőrség belbiztonsági alakulatai mellett önkéntes alapon 100 000 fős hadsereget is fenntarthattak. A Légierő minden repülését június 25-től fel kellett függeszteni, repülőeszközeiket szeptember 15-ig szét kellett volna bontani. Bergeret tábornok közbeavatkozására, azonban az erre vonatkozó cikkelyt törölték a fegyverszüneti egyezményből. A németek újabb időpontként november 27-i határidőt szabtak a Légierő feloszlatására, de ennek ellenére 1942-ig a Secrétariat Général a la Defence Aérienne (SGDA) irányítása alatt az Armée de l’Air (d Vichy) fennmaradhatott. A haditengerészet nagyobb egységeit leszereltették és nem futhattak ki a kikötőjükből. Néhány hadihajó üzembe tartását amelyek között könnyűcirkálók is voltak engedélyezték a németek és az olaszok.

A Francia Légierő a fegyverszünet idejére modernebb, ütőképesebb volt, mint a hadműveletek kezdetén. Az Armée de l’Air sok korszerű repülőgéppel rendelkezett, mivel a francia repülőipar a német bombázások ellenére 1131 darab repülőgépet - köztük 668 vadászt és 335 bombázót - köztük adott át a repülőegységeknek.

A francia katonai repülőipart a fegyverszünet után tovább üzemeltették. Náci igényekre gyártottak német tervezésű repülőgépeket, illetve hozzájuk alkatrészeket és részegységeket. A német típusokon kívül francia gyártmányok is készültek. Például a Bloch MB-174 felderítő-bombázóból, több mint 50 darabot építettek iskolagépnek a Luftwaffe számára, de a saját légiflottának is építettek belőle. A Potez-63 nehézvadász repülőgépek a németek mellett Románia és Svájc számára is készültek és a Vichy Légierő is további példányokat kapott belőlük. A Dewoitine D-520 vadászrepülőgépből a Vichy kormány 740 darabot gyártott saját légierő számára. (Ezekből 411 darabot foglaltak le a németek később 1942-ben Franciaországban, közülük sokat átadva Olaszországnak, Bulgárianak és Romániának).

• A Poter 63 (F) felderítő, romboló és nehézvadász repülőgép jobban bevált mint a Bristol Blenheim. A 63.11-es változat 1938-ban repült először. 1940. júniusáig 925 darabot adtak át a francia légierőnek. A fegyverletétel után a Vichy Légierő és a szabad francia repülőcsapatok is használták Észak-Afrikában és a Közel-keleten.1944-ben a németek 40 darabot adtak hazánknak az ekkor már elavult típusból. (forrás: wikipedia)

A franciáknak a Kolóniákon lévő légierő sértetlen maradt. Indokina, Szíria, Madagaszkár, Közép Afrika, Nyugat Afrika légitámaszpontjain lévő egységek rendelkezésre álltak. Észak Afrikában közel 640 repülőgéppel rendelkeztek. Ezek között korszerű Curtiss Hawk H-75, Morane-Solnier MS-406, és Dewoitine D-520 vadász, Bloch MB-174/175 vadászbombázó, Glenn Martin (Maryland), LéO-451, Douglas DB-7 (Boston, Havoc) és Amiot-315 bombázó repülőgépek voltak. Sok régebbi Potez 63.11 és Farman-222 repülőgép is állomásozott Marokkó, Algéria és Tunézia területén.

• Marcel Bloch az MB.150-155-ös sorozattal tette le komoly névjegyét elősör a francia repüléstörténetben. Ezek a vadászgépek egyenértékűek voltak a német Bf-109 sorozattal, a messzerekkel. A Vichy Légierő 33 darab MB.115C.1 változatot repült. Bloch hazafi volt, és a francia ellenállásban is részt vett Dassault néven. Igen Ő később Marcel Dassaultként a francia sugárhajtású repülőgépek tervezőjeként vált világhírűvé.

Brit támadások - Oran, Mars el-Kébir és Dakar

A Compiégnei erdőben aláírt fegyverszünet után sem köszöntött béke Franciaországba. A levegőben megkezdődött a később angliai csatának nevezett német légi offenzíva. Franciaország felett a Luftwaffe harci és szállító repülőgépei repültek, Nyugat-Franciaország, (elsősorban a csatornaövezet) sok repülőterére német repülőegységek települtek

A francia flotta erőivel kapcsolatban Darlan tengernagy, haditengerészeti miniszter, ugyan parancsot adott, hogy egyetlen francia hadihajó sem kerülhet német kézre, de a brit kormány attól tartott, hogy a francia hajók valamilyen módon németeké lesznek.

A francia csatahajókkal, nehézcirkálókkal és a Béarn repülőgép hordozóval megerősödő Kriegsmarine az olasz flottával egyesülve, ütőerőben közel egyenértékűvé vált volna a Királyi Haditengerészettel szemben, amely ráadásul szét volt szórva világtengereken és óceánokon. A csendes vagy indiai óceáni brit flottaegység nem segíthetett volna egy esetleges dél-angliai invázió visszaverésében, a honi flotta (Home Fleet), ereje nem biztosíthatta a szigetország partjait. A francia hajók semlegesítése érdekében 1940. július 3-án Churchill utasítására megkezdődött a Katapult hadművelet. Brit flottaegységek jelentek meg a francia haditengerészet anyaországon kívüli bázisainál. A brit kikötőkben lévő kisebb hajók legénységet internálták, illetve csatlakozhattak a Szabad Francia Erőkhöz. A Martinique szigeténél lévő flottilla a háború végéig az állomáshelyén maradt. Az Afrikában állomásozó francia támaszpontoknál máshogy alakultak a dolgok. James Sommerville tengernagy parancsnoksága alá tartozó „H” Force nevű nagy harcértékű tengerészeti köteléke az oráni támaszpontnál Marcel Gensoul francia tengernagyhoz ultimátumot intézett, hogy a kikötőben állomásozó francia flotta csatlakozzon hozzájuk.

• James Sommerville brit tengernagy. Az első világháborúban már szolgált a haditengerészetnél. A Dunkerque-nél részt vett az brit hadsereg evakuálásában. Több tengeri csatát parancsnoksága alatt nyertek meg a britek az olasz flotta ellen. Pályafutása során a Mers-el-Kéberinél lévő francia flottát vezetése alatt semlegesítette a brit flottakötelék. (forrás: wikipedia)

Az ultimátumot a francia admirális megtagadta és a britek megtámadták a kikötőben horgonyzó francia flottaegységet. A francia hajók békehelyzetben voltak, nem tudták például forgatni lövegtornyaikat. A brit flottilla a védekezni nem tudó franciákat nehézágyúkkal lőtte. A csatahajók közül a Provance elsüllyedt, Bretagne felrobbant, a Starbourg csatacirkáló súlyosan megrongálódott. A Francia Légierő először avatkozott a harcokba a régi szövetségessel szemben. Pennes tábornok parancsára a GC (Group Chasseur - vadászcsoport) I/5. és II/5. század vadászgépei még idejében érkezetek, hogy a HMS Ark Royal brit repülőgép hordozóról felszállt Fairey Swordfish és Blackburn Skua repülőgépeket elüldözzék a légtérből, így nem sikerül a francia hajókat teljesen megsemmisíteni. A franciák két angol repülőgép biztos lelövését és kettőnek a megrongálását jelentették. A britek egy Skua zuhanóbombázó elvesztését ismerték be.

• A Strasbourg csatacirkáló, a francia hajóhad egyik büszkesége volt. A testvérhajó Dunkerque-t  komolyan megrongálták a brit flotta repülőgépei és tüzérsége a Mers el-Kébiri támadás során. A Strasbourg és kísérő rombolói sértetlenek maradtak. A  két csatacirkáló később Toulonba hajózott, és mindkettőt elsülyesztették a franciák 1942. november 22-én, hogy ne kerüljenek német kézre. A háború után a Dunkerque-t uszóképesség tették raktárhajóként szolgált 1959-es szétbontásáig. A Strasbourg viszont 1944-ben még komoly találatok érték és végül bár újjáépítését tervbe vették, 1955-ben lebontották.

Másnap a Mers el-Kébirben horgonyzó Dunkerque csatahajót a HMS Ark Royal-ról indított Swordfish torpedóvető gépek támadták meg. A Kardhalak rádiós lövészei ráadásul a menekülő francia matrózokkal teli csónakokra fedélzeti géppuskákkal tüzet nyitottak. Összesen 1297 gall tengerész halt meg Dakar közelében. A francia vadászrepülők késve értek a légtérbe. A franciákat megdöbbentette a véres valóság. 1940. július 4-én a francia kormány megszakította a diplomáciai kapcsolatot Nagy-Britanniával. Közleményben figyelmeztették a brit kormányt, hogy brit hajók és repülőgépek ne közeledjenek a francia partokhoz. A francia tengerészet és légierő parancsot kapott, hogy figyelmeztetés nélkül támadjon meg minden angol egységet.

Franciaország katonái vegyes érzelmekkel fogadták a brit támadás hírét. Hűségesek voltak hazájukhoz, kormányukhoz, Pétainhoz, azonban De Gaulle hangja közvetítette a reményt a BBC rádióhullámain. A választás minden katonának komoly problémát okozott. Készek voltak tovább harcolni Németország és Olaszország ellen, de éppen a szövetséges Brit Királyi Hajóhad támadta meg a francia Flottát. 1940 júliusának első napjaiban a légierő sok személyzete inkább szívesen bombázta volna a brit erőket, mint az akkor a törvényes francia kormány által árulónak kikiáltott De Gaulle csapataihoz csatlakozzon. A légierőnél általános parancs volt érvényben, a hogy francia katonák tüzet nyissanak bármilyen repülőgépre, ami szökést kísérel meg. Az engedelmesség volt a szabály.

1940. július 4-én Gibraltártól 30km-re délnyugatra a RAF egyik Sunderland típusú tengeralattjáró vadász repülőcsónakra három francia Curtiss Hawk-75 típusú vadászrepülőgép támadt. Egy vadászgépet a britek lelőttek, egy másik megrongálódott. Július 8-án francia repülőgépek nagy magasságban húztak át Gibraltár felett és kioldottak néhány bombát, melyek célt tévesztve a tengerbe zuhantak. A brit támadások tovább folytatódtak. Július 8-án Dakarnál a HMS Hermes repülőgép hordozó Swordfish gépei támadták a vadonatúj, még teljesen el sem készült Richelieu csatahajót, amelynek sikerült sérülten elmenekülnie.

• A Fairey Swodfish - a repülő Kardhal. A brit tengerészpilóták alacsony sebessége, ódivatú kialakítása miatt "Cekker"-nek becézték. A lassú, könnyen irányítható repülőgép torpedóvető-bombázóként, felderítőként és tengeralatjáró vadászként is megállta helyét a háborúban. A típushoz köthető a német Bismarck csatahajó, valamint a Tarantói kikötőben állomásozó olasz flotta elpusztítása. Előbbiben a német csatahajó kormánylapátját találta el egy Kardhalról indított torpedó, Tarantónál egy csatahajó elsüllyesztése, két csatahajó komoly megrongálása fűződik a típushoz.

Laval francia miniszterelnök és Darlan tengernagy, tengerészeti miniszter a kabinettől követelte, hogy üzenjenek hadat Nagy-Britanniának. Július 10-én Darlan megbeszélést folytatott az olasz haditengerészet vezetőivel, hogy intézzenek közös támadás Alexandria ellen, támadják meg a nyugat-afrikai brit gyarmatot és bombázzák Gibraltárt.

Július 11-én a francia kormány ténylegesen Vichybe költözött. Phillipe Pétain marsall miniszterelnök az Alkotmányozó Nemzetgyűlés felhatalmazása alapján tejhatalommal átvette az államfői jogkört is.

Július 18-án a Francia Légierő a brit támadások viszonzásaként bombatámadást intézett Gibraltár ellen. A „Szikla” rövid kifutópályája, valamint elhelyezkedése a nagyobb vadászrepülő kontingens telepítését kizárta, valamint a RAF Fighter Command egységeire az anyaországban volt szükség. Gibraltár légvédelmét ezért 94mm-es nehéz légvédelmi lövegekkel, fényszórókkal, mobil légvédelmi tüzérezreddel erősítették meg, és sok új óvóhelyet és alagutakat is ástak.

A francia támadás, amelyben körülbelül 40 bombázógép vett részt, nem okozott károkat. Inkább csak figyelemfelhívó volt, hogy rendelkeznek csapásmérő képességgel. A támadás után a francia-brit harcok intenzitása csökkent. Nagyobb légi csatákról nincsenek feljegyzések, a RAF a német Luftwaffe és az olasz Regia Aeronautica repülőgépei ellen küzdött Anglia légterében és Afrikában. Néhány esetben brit bombázóerők támadták a boulogne-i, calais-i, dunkerque-i kikötőkben inváziós erők szállítására összegyűjtött uszályokat, valamint zavarótámadásokat hajtottak végre franciaországi és belgiumi német repülőterek ellen.

A nyár végén, szeptember elején a francia gyarmatok egy része, köztük Csád Polinézia és Új-Kaledónia De Gaulle mellé állt. Három nap múlva követte őket Kamerun, Kongó és Gabon. A brit kormány az események hatása alatt parancsot adott a Királyi Haditengerészetnek, hogy Észak Afrikában partra szállítsanak De Gaulle Szabad Francia erőiből, közel 2500 katonát. A cél a franciák Észak Afrikai gyarmatainak elszakítása volt az anyaországtól, valamint az ott állomásozó katonai egységek De Gaulle parancsoksága alá helyezése volt.

• Charles De Gaulle tábornok. Az első világháborúban is szolgált, a másodikat páncéloshadosztály parancsnokként kezdte, majd a francia fegyverletétel után Londonban megalakította  szabad francia mozgalmat. Annak vezetője lett, később több esetben vezette Franciaországot miniszterelnökként, köztársasági elnökként. Végletekig nacionalista és francia volt.

1940.szeptember 23-án a Királyi Haditengerészet harci köteléke Cunningham tengernagy parancsnoksága alatt megtámadta Dakart, hogy a partraszállást előkészítse. A „Menace” hadművelet, brit részről balul sikerült, mivel a kikötőben állomásozó francia hajók és a partvédelmi tüzérség a HMS Cumberland nehézcirkálót harcképtelenné lőtték, és a HMS Resolution csatahajót komolyan megrongálták. A HMS Ark Royal brit repülőgép hordozóról felszállt Swordfish torpedóvetők Dakar felett röplapot szórtak, mikor a francia légierő Curtiss Hawk H-75 gépei elfogták őket. Másnap a brit Flottalégierő 21 darab Fulmar vadászt és 30 darab Swordfish és Skua torpedóvető-bombázót emelt a levegőbe, de francia vadászgépek fogadták őket Dakar légterében. Glenn Martin-167F bombázók támadták a brit hajókat. A franciák 81 bevetéssel biztosították a partvédelmi ütegek és a saját flottaegységük küzdelmét. A harc végén francia veszteség egy lelőtt és több megrongált Curtiss Hawk H-75 vadászgép volt. A brit Flottalégierő hordozófedélzeti gépeiből 11 darabot lőttek le, és legalább ennyit rongáltak meg a légi csatákban.

Gibraltár francia bombázása

Pétain marsall kormánya ellentámadást rendelt el. Másnap az Armée de l’Air (d Vichy) hat bombázóosztálya és a haditengerészeti repülők négy százada kapott parancsot Gibraltár bombázására. A bombázók Algériában az oráni, tafaraoui, meknesi, medinai és Marokkóban a Port Lyautley-i repülőtéren települtek. Az egyesített bombázóerő 64 darab repülőgépet számlált. Az akció bejelentették a német és az olasz fegyverszüneti bizottságnak, amely természetesen elfogadta a támadást. A köteléket Tarnier repülőtábornok, a Marokkóban állomásozó francia repülőalakulatok parancsnoka vezette. A hadműveletben a legkorszerűbb francia repülőgépek vettek részt. 18 darab LéO-451, 27 darab amerikai Douglas DB-7 és 19 darab Glenn Martin-167F (Maryland) bombázó. Az első LéO-451 bombázók 12 óra 20 perckor a GB (Group Bombardier – bombázócsoport) I/23. és II/23. századaiból a meknesi repülőtérről emelkedtek a levegőbe.

• Egy LéO-451 (F) típusú bombázó repülőgép, A francia repülőgépipar háború előtti legkorszerűbb bombázója volt. A sorozatgyártása viszont későn indult be, így a fegyverletételig mindössze 580 darab készül a típusból. A háború után 12 személyes utas, valamint 17 ejtőernyőst hordozó változattá alakították át a megmaradt repülőgépeket és néhány példány az 1950-es évek közepéig repült Franciaországban.

Rolland hadnagy visszaemlékezése szerint Gibraltárig 300km-t kellett repülni. „13 óra környékén körülbelül 6000 méter magasságban értük el a célpontot. Vékony felhőréteg borította a Sziklát és a kikötő nagy részét. Az angol légvédelem azonnal hevesen tüzelni kezdett. Egyetlen RAF vadász sem volt a levegőben. A kikötő felett kioldottuk a rakományunkat, néhány 500, 300, 100 kg-os bombát, s pontosan meg tudtuk figyelni, ahogy becsapódtak.”

• Egy Vichy DB-7 bombázó. Az amerikaiak A-20 Havoc, a britek és a Szovjetunió Boston néven üzemeltette. Gyári neve Douglas bomber 7 volt. 1939 és 1944 között 7478 darabot gyártottak belőle. A szövetségesek partaszállása után a szabad francia I/120 Lorraine alakulat RAF parancsnokság alatt újabb változatokkal Boston IIIA-t, majd később Boston IV-eket repülte.(forrás: wikipedia)
  

13 óra 30 és 14 óra 15 között a bombázók védelmére bevetett francia GC II/3. század, 12 darab Dewoitine D-520-as, a GC I/5. század, és a GC II/5. század összesen 24 darab Curtiss Hawk H-75 vadászrepülőgépe is Gibraltár felett tartózkodott. A Királyi Légierő gépeit nem emelték a légtérbe. A hadműveletet 16.15-kor a Port Lyautley-i alakulat 12 darab Glenn Martin-167F bombázója fejezte be. A francia gépek összesen 35 tonna bombát dobtak le, Egy órával később a GB I/22. század 4 darab Glenn Martin-167F bombázója repült el a Szikla felett, felderítve a támadás eredményét. Az erőd déli részét, a déli mólót és egy nagyobb hajót ért találat. A HMS Renown csatacirkálónak teljes gőzzel kellett kimenekülni a nyílt tengerre közben kétszer is alig kerülte el a bombákat. Észak Gibraltárban több helyen tűz keletkezett. A francia gépek veszteség nélkül tértek vissza a támaszpontjaikra. Közben Dakarnál is folyt a küzdelem. A francia Bévéziers tengeralattjáró torpedótalálatot ért el a Resolution brit csatahajón.

• Egy partvédő löveg Dakarban. A francia tüzérség több esetben késleltette a szövetségesek partaszállását.(forrás: wikipedia)
  

Másnap szeptember 25-én újabb Gibraltár elleni bevetés következett. A bombázóerőt megerősítették még kettő századdal. 15 óra és 16.15 között összesen 83 francia bombázó támadta a briteket. A bombázók ezúttal vadász fedezet nélkül repültek, de a Királyi Légierő ismét nem emelt gépeket a levegőbe. A támadók 56 tonna bombát dobtak Gibraltárra. A brit légvédelem egy LéO-451 repülőgépet eltalált, és a CB II/23. század bombázója a tengerbe zuhant. 13 darab francia repülőgép megrongálódott a légvédelmi tűzben. A felderítők a támaszponton és a kikötőben állapítottak meg találatokat. A Brit Királyi Haditengerészet felfegyverzett hajója a HMS Stella Sírius elsüllyed a bombatámadás következtében.

• Glenn Martin 16F bombázókat szintén az utolsó pillanatban szerezte be Franciaország. Az első példányokat készpénzben szerezték be. Tervezték Le Havre környéki repülőgépgyárban licencgyártását is. 1940 májusban 77 darab áll szolgálatban. Franciaország fegyverletételéig 245 darab került leszállításra  A harcokban végül az 40 repülőgép veszett oda. A vichy légierő aktívan alkalmazta a típust a szövetségesek ellen, Dakar, Gibraltár felett és Szíriában.(forrás: wikipedia)
  

A Gibraltár elleni hadművelet volt a II. Világháborúban francia légierő legnagyobb támadása. (A németek elleni harcban 1940. június 5-én a harcok csúcspontján csak 77 bombázó repülőgépet vetettek be a teljes frontvonalon és ezek egy része kiöregedett típusú volt)

A légicsapásokra a britek nem válaszoltak. A birt és Szabad-francia erők azonban visszavonultak Szenegálból és Észak Afrikában is végett ért a „Menace” hadművelet. Dakar Vichy francia kézen maradt.  1940. december 12-én titkos szerződést kötött a Vichy és a Brit Kormány a gyarmati status quo fenntartásáról.

Szíria és Libanon – harc az olajért

A brit-francia harcok azonban nem véglegesen fejeződtek be. A Közel Keleten Szíria és Libanon francia fennhatóság alatt állt, míg Palesztina és Jordánia brit kézen volt. 1941. április 13-án Irakban felkelés tört ki. Vezetője Rachid Ali a tengelyhatalmaktól kért segítséget. A szövetségesek üzemanyag utánpótlásának nagy részét az iraki olajmezőkből fedezték. Az Iraq Pertoleum Company kútjaiból az üzemanyagot Haifánál hajózták be. Irak elvesztése egyben azt is jelentette volna, hogy Vichy francia együttműködéssel a tengelyhatalmak kapták volna a közel-keleti üzemanyagot.

• Egy Dewoitine D.520C.1 Észak-Afrika felett. 

A Luftwaffe már korábban, május 10-én néhány Messershmitt Bf-110 romboló és Junkers Ju-52 teherszállító repülőgépet Irakba küldött segíteni a lázadóknak. Utánpótlás, és sivatagi felszerelés számukra nem volt megfelelően biztosítva. A brittek számára akkor vált világossá, hogy tengelyhatalmi légierő is van a térségben, mikor tudomásukra jutott, hogy a Vichy francia GC I/7. század Morane-Soulnier MS-406 vadászai földre kényszerítették a 4/ZG/76. rombolóezred három Messerschmitt Bf-110 kétmotoros gépét a Szíriai Palmira repülőtere felett. A németek engedély nélkül repültek francia terület fölé. A Luftwaffe Bf-110 romboló repülőgépiből Irakba egy teljes század települt át és hat darab Heinkel H-111 bombázó követte Őket. A németek Junk különítmény néven Moszul repülőteréről kezdték meg a harctevékenységet. Az olaszok Fiat a Cr-42-es gépekkel felszerelt 155a hadrendi számú vadászezredet küldték, szintén számottevő utánpótlás nélkül Irakba. Irak, Libanon és Szíria felett német, olasz, brit és francia repülőgépek jelentek meg és vívtak légicsatákat. Az iraki felkelést a szövetségesek leverték. Május 30-án a német különítmény egyetlen megmaradt Heinkel H-111 bombázója és néhány túlélő olasz vadászgép áttelepült a rodoszi támaszpontra. A szövetségesek figyelme Szíria és Libanon, a két francia gyarmatra irányult.

• A Morane-Saulnier MS.406-os vadászreplőgépekből 1176 darab épült, de 450 km/órás sebessége egy 20mm-es Hispano-Suiza gépágyúja amely sokszor beragadt és két 7,5mm-es MAC géppuskája miatt könnyű prédája volt a német és a szövetséges vadászrepülőgépeknek egyaránt.

1941. június elején Brit és Lengyel csapatok vonultak be Szíriába, Szabad Francia egységek támogatásával. A levegőben a RAF és a RAAF (Királyi Ausztrál Légierő) támogatta őket. A Vichy Köztársaság gyarmati erői szembeszálltak a támadással. A francia légierő egységei a Rayak repülőtérre települtek. A GC I/7. vadászrepülő század Morane-Saulnier MS-406 vadászokkal, a GB I/39. bombázószázad Glenn Martin 167F bombázókkal, a GR. II/39 felderítőszázad Potez 63.11 felderítő repülőgépek rendelkezett. A gyarmati erők, a harci gépek mellett tucatnyi kétfedelű futár és támogató feladatkörben alkalmazható repülőgéppel is rendelkeztek.

A francia pilóták közül többen, például Cuffaut hadnagy tanúja volt a Mers el-Kebiri mészárlásnak. Látta az angol repülőket, amelyek röplapokat szórtak a rayaki bázis felett, bennük kérve, hogy a francia pilóták ne harcoljanak. Másnap a brit gépek visszatértek és végiggéppuskázták a repülőteret, megölve két pilótát és két szerelőt. A készenléti vadászok felszálltak és az első francia légigyőzelmet, CG I/7. század pilótája André Vullemain hadnagy Morane-Saulnier MS-406-os vadászrepülőgépével aratta egy Bristol Blenheim bombázó felett.

• A Bristol Blenheim, egy könnyűbombázó és romboló repülőgép volt, kicsit a német Bf-110 brit megfelelője. Vadászgépként csak éjszaka volt esélye, könnyűbombázóként viszont sebessége tette sebezhetővé. Nem volt egy sikeres típus, ennek ellenére 4.422 darabot építettek belőle. A Blenheimmel repülő egységek a  bevetéseken súlyos veszteségeket szenvedtek.

A francia légierő MS-406 vadászgépei ekkor már elavultnak számítottak, de a szövetségesek sem küldtek korszerű repülőgépeket a térségbe. A Királyi Légierő öreg kétfedelű Gloster Gladiator vadászgépeit a Flottalégierő Fairey Fulmar vadászai támogatták. Néhány egységet régebbi változatú – Európában már nem használt – Hawker Hurricane Mk.I. vadászokkal láttak el. A térségben tevékenykedő Királyi Ausztrál Légierő (SAAF) modernebb, amerikai gyártmányú P-40 Tomahawk vadászgépekkel repült. 

• A P-40 Warhawk/Kittyhawk a Curtiss Hawk-75 továbbfejlesztett változata volt. Elsősorban az erős fegyverzet és strapabíróság jellemezte, szinte a világháború összes hadszintenén megforduklt. Vadászrepülőgépként Allison motorja miatt kevéssé vált be, a modernebb német repülőgépekkel szemben hátrányban volt. Alacsonytámadóként vadászbombázóként azonban kiválóan bevált.

A Vichy Kormány erősítésként a GC III/6. vadászszázadot küldte Szíriába. A századot a franciák legmodernebb Dewoitine-520 vadászrepülőgépeivel fegyverezték fel. A francia vadászok az út során Algériából a Földközi-tenger északi partja mentén repültek és a rayaki bázisra érkeztek meg. Útközben a semleges Törökország felett két gépet vesztettek.

• A Fiat Cr.42 a Gloster Gladiator olasz testvére. Magyar vonatkozása is, van, hiszem a Honvéd Királyi Légierő 72 darabot repült a típusból.

A Vichy haditengerészet könnyűcirkálókat és rombolókat is átirányított a közel-keleti támaszpontjaira. 1941. június 5-én három brit Bristol Blenheim bombázta az aleppoi repülőteret. A repülőtéren több olasz Fiat CR-42 vadász és SM.79 Savoya szállító repülőgépet megsemmisítettek. A brit gépeket végül három francia Morane-Saulnier MS-406-os vadászgép támadta meg és űzte el a légtérből. Június 8-án a Királyi Légierő 60 gépe támadta a rayaki francia légitámaszpontot. Az első hullámban érkező Hawker Hurricane vadászbombázóknak a GB I/39. század korszerű Glenn Martin-167 bombázóit kellett volna a földön megsemmisíteni. A francia bombázók, azonban a levegőben voltak és brit konvojokat bombáztak. A Hurricane gépek távozása után röviddel az ausztrál 3. ezred öt darab P-40 Tomahawk gépe ellenállás nélkül támadta a repülőteret.

• A brit Hawker Hurricane vadászrepülőgép. A vegyes fa-fém építésű típus a háború korai szakaszában sikeresen harcolt a korai Bf-109 vadászrepülőgépek ellen is, de elsősorban a bombázó és romboló repülőgépek ellen vetették be. Késői példányait inkább "Hurribomber"-ként vagyis vadászbombázóként vetették be, gépágyúkkal felszerelve. Az angliai légicsatán kívül Málta védelmében vált legendássá a Hurricane.

A francia légvédelem nem nyitott tüzet, mert összetévesztette őket saját gépeivel. Tomahawkokkal a franciák első ízben kerültek harcérintkezésbe. Június 10-én a brit légvédelem lelőtte Deraa felett Roger Jacobi századost a GC III/6. század híres vadászpilótáját. Délután a francia repülősök parancsot kaptak, hogy űzzék el a Libanoni partok mellé felsorakozott kisebb brit hadihajókat, de kiderült, hogy a komoly légi fedezet mellett a teljes 15. brit cirkálóraj felvonult a védőállások lövetésére, ezért a franciák az akciót gyorsan leállították. A harcok folyamán minden fél tovább erősítette légierejét a térségben. A Vichy Kormány 159 darab vadászrepülőgépet összpontosított a térségben, tapasztalt vadászpilótákkal és Dewoitine-520 típusú gépekkel. A franciák a GC III/6. és GC II/3. valamint a haditengerészeti légierő 1.AC vadászszázadaival próbálták meg a légifölényt kiharcolni a Szövetséges légierő ellen.

• A D.520C.1  vadászrepülőgépek festései közül néhány. A Vichy Légierő a piros-sorga festést használta, amely elütött a tengelyhatalmak és a szövetségesek festésmintájától is.

A Dewoitine-520 vadászrepülőgépek veszteségeket okoztak a brit alakulatoknak, mert a P-40 Tomahawk és régebbi változatú Hurricane vadászok harcértéke több paraméterben nem érte el a francia típusét. A franciák Martin-167F bombázói folyamatosan támadták a brit csapatösszevonásokat. Az egyik brit konvojt több napra feltartoztatták. Június 28-án a SAAF P-40 Tomahawk vadászai meglepték a Vichy légierő zárt alakzatban, vadászvédelem nélkül repülő 6 darab Glenn Martin-167F bombázóját és lelőtték őket. Az ausztrálok veszteséget nem szenvedtek.

1941.június 29-én a Havas Hírügynökség jelentette, hogy a RAF gépei bombázták Bejrutban a francia főparancsnok rezidenciáját, eredmény: sok civil halott és nagyszámú sebesült. A francia kormány szóvivője közölte, hogy a brit flotta lőtte Dél-Libanonban a parti állásokat. A francia légierő a haditengerészeti repülőegységekkel közösen támadta a brit hajókat.

A szövetségesek blokád alá vették a közel-keleti francia területeket. A tengeri összeköttetést megbénították. A tengelyhatalmak nem tudtak hathatós segítséget adni, mivel tengerészeti erejük minimális volt a térségben. Az olasz flotta nem heverte ki a Tarantó elleni légitámadást, a németeknek néhány tengeralattjárójuk volt a Földközi tengeren. A franciák utánpótlása elapadt, helyzetük kilátástalanná vált, különösen, mikor Bejrut térségében egy lőszer és utánpótlás szállító hajójukat elsüllyesztették. A Vichy erők ennek ellenére keményen küzdöttek. A brit-lengyel és szabad francia csapatok június 20-án elfoglalták Damaszkuszt.

• A Gloster Gladiator prototípusa 1934-ben emelkedett először a levegőbe 1937-től gyártották sorozatban. Összesen 747 darab készült a típusból. A Gladiator elavultsága ellenére a háború sok hadszínterén repült, köztük Franciaországban a brit expedíciós erőknél, az angliai légicsatában, Észak-Afrika felett, Málta védelmében.. Pat Pattle 15,5 légigyőzelmet ért el a típussal az olasz légierő vadász és bombázó repülőgépei ellen ezenkívül volt négy valószínű lelövése és hat ellenséges repülőgépet megrongált vele.

Az utolsó légi erősítés, a Tuniszból átirányított GC II/3. század 12 darab Dewoitine-520 vadászrepülőgépe 1941. július 3-án érkezett a rodoszi német-olasz repülőbázisra, de azon a napon a francia erők a szíriai Palmirában letették a fegyvert. A szíriai hadjárat során a franciák 289 darab - ebből 200 korszerű - repülőgépet vetettek be. A harcok során több mint 3000 bevetést hajtottak végre a Vichy légierő pilótái. A veszteségük 179 darab repülőgép volt, de közülük légicsatában körülbelül két tucat gépet lőttek le. A többi repülőgépet a földön, üzemanyaghiány miatt hagyták hátra. A Szíriában maradt gépek egy részét a Szabad Francia Légierő (Forces Aériennes Francaises Libres) mint hadizsákmányt átvette és tovább repülte. A Dewoitine D-520-al repülő századok összesen 27 gépet vesztettek. Ebből 10 darabot P-40 Tomahawk, 2 darabot Gloster Gladiator, 1-1 darabot Hawker Hurricane és Fairey Fulmar vadászgépek lőttek le. Három darab D-520-al pilótáik átálltak a Szabad Francia oldalra, a többi gép a földön semmisült meg. Francia adatok szerint Pierre Le Gloan főhadnagy 7 igazolt és 2 lehetséges légi győzelmet aratott. Leon Jaques Richars kapitány hat, Marcel Stenou hadnagy kilenc, Jaques Du Merle zászlós három igazolt légi győzelmet ért el.

• Az egyik legsikeresebb D.520-as pilóta Pierre Le Gloan volt, aki 18 repülőgépet lőtt le (négy németet, hét olasz és hét britet), és kettő kivételével mindegyiket a D.520-assal érte el.

A szövetségesek jelentések szerint a Brit Királyi Légierő 12, a többi szövetséges légierő (SAAF, Szabad Francia) 19 darab repülőgépe semmisült meg, és sok gépük megrongálódott.

• Morane-Saulnier MS.406-os vadászrepülőgépeknél pózoló Ausztrál katonák a szír hadjárat befejezése után. (forrás: wikipedia)

A szíriai hadjárat befejezése után a Vichy erők és a szövetségesek nem bocsátkoztak nagyobb katonai vállalkozásokba egymás ellen, de a brit gépek rendszeresen zavaró és felderítő repüléseket hajtottak végre francia területek felett. A Vichy légierő több esetben támadta ezeket a repülőgépeket, 1942. augusztus 12-én például a híres francia ász Louis Delfino Dakar felett egy lelőtt egy Wellington bombázót. Delfino később a szovjet arcvonalon küzdő Normandie-Niemen francia vadászrepülő század pilótájaként harcolt a németek ellen. Az angol veterán Billy Drake, aki már az 1940-es franciaországi hadjáratban is harcolt, Sierra Leonétól nem messze szedett le egy Vichy M-167 felderítő repülőgépet.

 Madagaszkár elfoglalása

Újabb csapás 1942. májusban érte Vichy Franciaországot, mikor madagaszkári – mai Ceylon - gyarmatán szálltak partra a britek. A gyarmaton egy század (17 darab) Morane-Saulnier MS-406 vadászrepülőgép, egy darab Potez-63.11-es felderítő és néhány Potez-25-ös gyarmati repülőgép állomásozott. A brit Flotta Légiereje a HMS Illustrious és a HMS Indomitable fedélzetére települt összesen 20 darab  Grumann F4F-e Wildcat (Martler Mk.II) 12 darab Fairey Fulmar és 6 darab Hawker Sea Hurricane MkI.A vadász, 20 darab Fairey Swordfish, és 24 darab Fairey Albacore bombázó és torpedóvető repülőgépből állt.  Május 5-7 között a britek vadászai 4 darab Potez 25-ös és három darab Morane-Saulnier MS-406-os repülőgépet lőttek le, egyet pedig a földön semmisítettek meg. A gyarmat távol volt az anyaországtól, és rádióüzeneteken kívül sok segítségben nem reménykedhettek a „colon” kormányhű katonái. Szeptember 6-ra a Szövetséges erők elfoglalták a szigetet. Addigra már csak egy Morane vadász és a Potez-63.11 felderítő repülőgép maradt repülőképes állapotban.

• Egy Dewoitine D.520 vadászrepülőgép Észak-Afrikában. A képen látható példányon nincs a vichy piros-sárga festés.

A Torch, (Fáklya) hadművelet - a Vichy Francia Köztársaság vége Európában

A Vichy Köztársaság francia erői és a Szövetséges hatalmak következő összecsapására 1942. november 8-tól került sor. A Fáklya (Torch) hadművelet során brit-amerikai csapatok szálltak partra, Marokkóban és Algériában. Az Észak-Afrikai francia haderő nagy része Pétain marsall parancsára ellenállt az egyesített haderőnek.

• A Fáklya (Torch) hadművelet vázlata, amelyet brit, amerikai és szabad-francia csapatok hajtottak végre Észak-Afrikában. (forrás: wikipedia)

A francia repülőegységek Marrakesh, Meknes, Agadir, Casablanca és Rabat körüli repülőtereken állomásoztak. Összesített erejük 86 vadászrepülőgép és 78 bombázó volt. Az észak-afrikai francia légierő a hazai gyártású Morane-Saulnier MS-406, Dewoitine D-520 és LéO-451 típusok mellett amerikai építésű Douglas DB-7, Martin-167F bombázókkal és Curtiss Hawk H-75 vadászokkal volt felszerelve. Az amerikai flottalégierő a Ranger, Sangamon, Santee, Suwannee repülőgép hordozókon települt F4F Wildcat vadászrepülőket és SBD Dauntless zuhanóbombázókat vetette be. A brit repülőgépek egy része hordozókról, másik részük Gibraltárról támogatta a partraszállást. A Vichy erők típusai a szövetségesek repülőgépeinél korszerűtlenebbek voltak, de a harcban edzett veterán francia pilóták kezében még mindig veszélyes fegyvernek számítottak.

• Egy F4F Wildcat vadászrepülőgép. A Grumann egyik első "macska" típusa. A híres wildcat, hellcat, bearcat vadászrepülőgép család a Vought Corsair mellett a legtöbb repülőgépet lőtte le távol-keleten a japánok elleni háborúban. Az F4F nem fordulóharcra termett, viszont erős szerkezete miatt a magasból rácsapás és felhúzás taktikájával a japán A6M Zero (零式艦上戦闘機,rei siki kandzsó szentóki, vagyis „nulla típusú elfogó vadászrepülőgép” ellen is  eredményes volt. Az utódtípus F6F Hellcat nagyobb harcértékű volt, de kisebb hordozókon maradtak a Wildcat repülőgépek, amelyet csapásmérő feladatokat is repültek, sőt tengeralattjárók ellen is bevetették. Az Észak-Afrika partaszállás során a szintén amerikai gyártású Curtiss Hawk-75 francia vadászrepülőgépekkel is légicsatákba keveredtek.

• Egy másik F4F, de brit színekben. Az angolok által Martlet-nek is nevezett repülőgépek Európában is harcoltak, hordozófedélzeti vadászrepülőként is, több esetben a német Focke-Wulf 190 változatok ellen. A brit kísérő-hordozók egyik fő típusa volt, a német légierő repülőgépei ellen. A brit Flottalégierő (Fleet in Arm)1071 darabot állított szolgálatba a Martlet I-V változatokból.

Az első F4F vadászgépek 7.30-körül támadták meg a rabati repülőteret és megsemmisítették a GB I/22. kilenc darab LéO-451 bombázóját. Közben Casablancánál az SBD Dauntless zuhanóbombázók a Jean Bart csatahajóra csaptak le, és súlyosan megrongálták. A cazesi repülőtéren állomásozó GB I/32. bombázószázadon amerikai vadászgépek alacsonytámadásban ütöttek rajta, és gépeik közül többet megsemmisítettek. A hordozókra visszatérő Wildcat vadászokra viszont saját légvédelmük nyitott tüzet és lőtt le több gépet. Az orani bázisra települt GC III/3. vadászszázad elfogott el egy brit Fairey Albacore torpedóvető-bombázó köteléket. A Dewoitine D-520-as vadászokkal felszerelt egység még aznap újabb szabad vadászatot hajtott végre, és rátámadt egy Angliából érkező C-47-es kötelékre, amely amerikai ejtőernyősöket szállított. A szállítógépeket az egyik brit repülőgép hordozóról Sea Hurricane vadászgépek kísérték. A franciák saját állításuk szerint három C-47-est, hat Albacore-t és néhány kísérővadászt lőttek le, 4 saját veszteség ellenében.

• A Morane-Saulnier MS.406-os a francia légierő fő típusa volt a második világháborúban. A típus rosszabb repülési tulajdonságokkal és gyengébb fegyverzettel rendelkezett a német Bf-109 változatoknál. A németek légiharcban több mint 150 darabot lőttek le, a földön pedig 250-300 darabot semmisítettek meg. Svájc licencben gyártotta módosított változatként. Horvátország, Finnország, Törökország és Litvánia is rendszeresítette a Vichy légierőben is továbbszolgált a fegyverletétel után.

A vichy erők LéO-451 bombázókkal bevetését kísérelték meg a partraszálló erők ellen, de azokat Hurricane és Seafire brit vadászgépek fogták el. A kísérő Dewoitine D-520 gépekből egyet lelőttek. A szövetségesek Gibraltárról felszálló Spitfire vadászgépekkel mértek csapást a tafaraoui repülőtérre és géppuskatűzzel három D-520 gépet lőttek szét. Francia felderítő repülőgépek észlelték az USS. Ranger repülőgép hordozót és semlegesíteni próbálták a GB I/32. bombázószázaddal. A gall bombázókat a VF-41 repülőszázad F4F Wildcat gépei megtámadták és három Douglas DB-7 repülőgépet semmisítették meg. A dakari kikötőt a nap közben több amerikai légitámadás érte. A mólókban súlyos károk keletkeztek, 10 szállítóhajó, 3 romboló és 3 tengeralattjáró süllyedt el. A nap végére a franciák 17 szövetséges repülőgép igazolt, 3 valószínűleg lelövését jelentették, de elvesztettek 13 darab vadászgépet. Öt francia pilóta meghalt, négy megsebesült. Pierre Poupart őrmester 4 igazolt és 3 lehetséges győzelmet, Georges Blanck százados – aki már 1940-ben németek elleni harc ásza volt a franciáknak – három igazolt és két lehetséges légigyőzelmet aratott.

• Napjainkban is repült francia felségjellel Cutriss Hawk-75 a veterán repülőnapokon. Vichy felségjellel azonban soha nem láthatjuk repülni..

A partraszállás politika következményeként Vichyi köztársaság megszakította a diplomáciai kapcsolatokat az USA-val.
November 9-én két francia Douglas DB-7 a partraszállás körzetét támadta Safi körzetében. Az egyik gépet eltalálták, kényszerleszállás során lezuhant, teljes legénysége meghalt. A GC I/5. vadászszázadból november 9-én légigyőzelmet ért el Jeremie Bressieux tiszthelyettes, de közben a század négy gépet vesztett a légiharcokban. Még aznap 13 darab Wildcat támadta a médiounali repülőteret és a GC II/5. századnak összesen 11 darab gépét lőtték szét a földön. Casablanca felett négy napig voltak légiharcok. A GC II/5. Curtiss Hawk H-75 vadászgépei mellett a francia haditengerészeti légierő 1F századának D-520 vadászgépei szálltak szembe a támadó F4F Wildcat és SBD Dauntless kötelékekkel. A franciák 6 darab Hawk-ját lelőtték, 5 darabot megrongáltak, és a D-520 vadászok közül is elvesztettek kettőt. Vichy adatok szerint 8 darab Wildcat vadászgépet igazoltan, egyet pedig valószínűleg megsemmisítettek és számos amerikai gépet megrongáltak. Az 1F század Dewoitine gépei további három F4F-et lőttek le. A francia gépeknek nem sikerült áttörni az SBD bombázókhoz, azok a városban és a kikötőben komoly károkat okoztak. Az amerikaiak a negyedik napon váratlan támadással a földön lepték meg az 1F századot, és kilenc Dewoitine vadászgépet lőttek szét.

• A Vichy Légierő Bloch 151 vadászrepülőgépei őrjárat közben. A típust a Luftwaffe is kiértékelte, és a Focke-Wulf 190-es tervei során figyelembe vették az eredményeket.

Az amerikai tengerészet F4F gépei Médiounát is többször támadták és a földön lévő vadászrepülőgépek nagy részét megsemmisítettek. A franciák az amerikai hordozók felderítésére küldtek két Potez típusú repülőgépet, de ezeket levadászták az őrjáratozó amerikai Vadmacskák. A Potez felderítőgépekből Chichaoua repülőtéren SBD-k és F4F harci gépek újabb négy darabot tettek veszteséglistára. A GC I/5. század Curtiss Hawk vadászai kísérték a partraszálló erők elleni bevetésre a megmaradt bombázókból összeállított francia köteléket, de az amerikai vadászok fogadták őket a levegőben. Négy Hawk-ot lelőttek, kettő pilóta meghalt. Egy Wildcat is veszteséglistára került. A GC II/5. század D-520 gépeiből 6 darabot a földön semmisítettek meg. A veszteségek miatt és politikai megfontolásból a francia repülőszázadokat Észak-Algériába vonták vissza, ugyanakkor Tunisz felett közben megjelentek a francia anyaországból érkezett GR II/33. század Bloch MB-174-es felderítőgépei, a francia jelenlétet demonstrálva, de már november 10-én megérkeztek az első német ejtőernyős csapatok is Tuniszba.

November 11-án Nogués táboronok a Vichy fegyveres erők főparancsnoka tűzszünetet kért Észak-Afrikában. Ez nem gátolta meg az amerikai haditengerészetet, hogy a Marakesi repülőtér ellen támadást hajtson végre, melynek eredményként újabb francia gépeket semmisítettek el a földön.

• Egy kényszerleszállt D.520.C1 vadászrepülőgép a sivatagban. (forrás: wikipedia)

November 12-én a Vichy francia egységeknek már csak 37 darab vadászrepülője és 40 darab bombázója volt bevethető állapotban.

A Torch (Fáklya) hadművelet Szövetséges győzelemmel végződött, a franciák repülőkatonák közül tizenkettő légierős és tizenegy haditengerészeti pilóta halt meg.

November 14-én megkezdődött a német partraszállás a Tuniszban a tenger felől is, a vichyi kormány hozzájárulásával. A francia gyarmati erők néhány egysége ellenállást tanúsított. Az amerikai csapatok közben elfoglalták Oránt és másnap Casablancát.

November 13-án Eisenhower tábornok és Darlan tengernagy (Pétain francia államfő helyettese) beleegyezésével Marokkóban és Algériában befejeződtek az angolszász - francia harcok.

• Csata után. Szétlőtt Martin 16F amerikai gyártású bombázók roncsai Észak-Afrikában. Látható a Vichy jelzés a függőleges és vízszintes vezérsíkokon.(forrás: wikipedia)

November 24-én a kollaboráns Darlan tengernagy meggyilkolása után Giraud tábornok vette át az Észak-Afrika francia gyarmatok politikai vezetését, aki november 13. óta a Szabad Francia csapatok főparancsnoka is volt.

November 27-én Németország lerohanta Franciaország el nem foglalt zónáját és elrendelte 1942. december 1-én a Vichy Francia fegyveres erők teljes feloszlatását. Toulonban a vereséget soha nem szenvedett francia flotta 78 hajóját, köztük 3 csatahajót, 7 cirkálót és 36 rombolót elsüllyesztette, hogy ne kerüljenek német kézbe.

A Vichy egységekben szolgáló sok tiszt és katona ekkor döntött, hogy a Szabad Francia csapatokkal közösen, azokba tagozódva harcoljon a közös ellenség a náci Németország ellen.

Francia Indokina a világháborúban

Amíg Európában a Vichy Franciaország támogatta a szövetségesek ellen a tengelyhatalmakat, addig az Indokinai gyarmatokon 1940-ban Japán és Francia Indokina megállapodást írt alá a Tonkini francia repülőtér Japán használatáról. Indokina hűséges volt a Vichy Francia Kormányzathoz és döntésüket a jóval nagyobb és erősebb Japán haderő fölénye is indokolta. A franciák repülőgép állománya minimális volt, harci repülőgépként néhány Morane-Saulnier MS-406 vadászgéppel, három darab kétmotoros Potez-631 nehézvadászgéppel, négy darab elavult Farman F221 éjszakai nehézbombázóval és három darab Potez-540 felderítőgéppel rendelkeztek. Sok 1920-as évekből származó kétfedelű „gyarmati” repülőgépük volt, azonban ezek tényleges harcértékkel nem rendelkeztek. Egy haditengerészeti repülőszázad is állomásozott a térségben, hidroplánjaik a francia flotta indokinai egységeinek fedélzetén voltak.

• Japán csapatok Saigonban 1941-ben. Ma Ho Shi Minh nevét viselő város francia stílusú épületekkel van tele. (forrás: Wikipedia)

A japán erők a repülőtér használata során sok esetben a franciák által nem engedélyezett területekre is berepültek és ez több esetben éles helyzetet eredményezett. 1940. szeptember 25-én légiharc bontakozott ki francia és japán repülőgépek között. A franciák egy Potez 25-ös kétfedelű felderítőgépet, a japánok egy Ki-27 vadászrepülőgépet vesztettek. Másnap egy Ki-21 típusú gépet is lelőttek a franciák. A két légierő több korlátozott földi rácsapást is végrehajtott a másik fél csapatai ellen. Két nap múlva a katonai akciókat leállították és ideiglenes diplomáciai megállapodás született.

• A Curtiss Hawk-75 elődje a P-36C Hawk volt. Külsőleg is hasonlít az utódjához. A Curtiss előtte a Hawk III-at gyártotta, amely még kétfedelű biplán volt. A képen a P-36C láható.

A japánok után újabb hatalom támadta meg Francia Indokinát. Thaiföld (akkori néven Sziám) viszonylag erős ország volt. Az 1900-as években sok tartományt vesztett, ennek egyik része volt Vichy Indokina. Az anyaország segítsége nélküli gyarmat visszaszerzéséhez megfelelő időpontnak látszott 1940. december hónapja. A Thai Légierő japán és amerikai repülőgépeket rendszeresített. Vadászrepülőik japán Ki-43 Hayabusa, Ki-27 Nate, Curtiss Hawk H-75, Hawk-111, Vought Corsair V-100, bombázó repülőgépeik Ki-21 Sally, Martin-193 típusúak voltak. Harvard gyakorlógépekkel is rendelkeztek. 1940. december 9-én egy Thai Corsair lelőtt egy Vichy kétfedelű repülőgépet. A következő néhány nap folyamán légiharcokban a thai légierő egy Hawk-111 és egy Corsair V-100 repülőgépet vesztett. Mindkét ország bombázta egymás területét. 1941. január 11-én a thai légierő támadó kötelékét állították meg a Vichy Indokinai vadászok. Két francia veszteség mellett, három vadászrepülőgépet és egy bombázót lőttek le. Január 31-én Japán felügyelet mellett kötött a két ország fegyverszünetet.

• A Japán Császárság repülőcsapatai minőségi és mennyiségi fölényben voltak a francia gyarmati légierővel szemben.

• A Morane-Saulnier 406-os nem volt ellenfele sem a Zero, sem a Hayabusa japán vadászoknak.

Újabb békeidőszak következett be Indokinában, de 1942. januárban a Japán Császári Légierő tévedésből lelőtt két darab Morane-Saulnier SM-406 vadászgépet. Indoklás szerint tévesen amerikai P-40 vadászoknak azonosították a francia repülőket. Az amerikai Önkéntes Légierő (A Repülő Tigrisek) gépei Kínából 1942. januárban több felderítő repülést és szabad vadászatot hajtottak végre Indokina felett. A Kínai Légierő szovjet gyártmányú SB-3 bombázói is portyáztak Indokínai légtérben. A Vichy légierő több esetben a japán katonai hatóságokkal együttműködve tevékenykedett. Szégyenletes tény, de a brit flotta két csatahajóját a HMS Prince Of Wales-t és a HMS Repulse-t elsüllyesztő japán gépek egy részét a Vichy francia gyarmati légierő szerelői szolgálták ki a repülőtereken a támadás előtt.

• Vietnámi plakát a Vichy francia megszállás idejéről. (forrás: wikipedia)

1942.decembertől kezdődően egyre több olyan holland, brit, amerikai és kínai pilóta került Indokinába, akiknek gépét lelőtték. A szövetséges rajtaütések is szaporodtak. 1942. december 14-én például a repülő Tigrisek 14 darab P-40 Tomahawk és 4 darab P-43 Lancer géppel szabad vadászaton repültek Nyugat Hanoi környékén, mikor megláttak egy öreg kétfedelű repülőgépet alacsony magasságban a város felé repülni. Bruce Holloway alezredes visszaemlékezett. „Úgy tudtam, hogy a japánok nem engedik meg a franciáknak, hogy repüljenek, ezért habozás nélkül megtámadtam a biplánt, amely azonnal kigyulladt, majd felrobbant.” A megsemmisített repülőgép a Vichy Légierőhöz tartozott. Holloway egy héttel később egy másik francia kétfedelű gépet is lelőtt. Később az amerikai 15. Légi hadsereg is bevetéseket hajtott végre Indokina felett.

• Egy P-40 Kittyhawk alulnézettben. A francia katonákat és polgári lakosságot Hanoiban nem védte meg a néhány tucat alacsonyrepülésben áthúzó amerikai vadászrepülőgép a japánok bosszújától.

1943-tól a háború végéig a francia gépek nagy része repülőképes állapotban maradt, de tényleges harci bevetéseket sem a Japánok sem a Szövetségesek ellen nem repültek. Érdekesség, hogy a részben Kína, részben az amerikai OSS (titkosszolgálat) által kiképzett, és támogatott Ho Shi Minh vezette partizánok ellen, akiknek célja volt Indokina (Vietnám) felszabadítása a francia és a japán megszállás alól, a Vichy gyarmati katonaság, több esetben repülőgépek támogatásával több katonai akciót vezetett. Tragédia, hogy a gyarmati franciák ellenségnek tekintették a vietnámi gerillákat, pedig segítségükkel sokan megmenekültek volna 1945-ben a háború végén történt Indokínai mészárlásokból, amikor a japánok a már megbízhatatlannak ítélt francia gyarmati erők és polgári lakosság ellen erőszakos cselekmények sorozatát követték el. Az amerikaiak több bevetésben alacsony repüléssel támadták a japán csapatokat, de ezzel nem tudták megállítani az európaiak elleni kegyetlenkedéseket. A világháború végével együtt ért végett a Vichy Légierő története az Indokínai térségben.

Összefoglalás:

A „Vichy” Francia Légierő hajózói a német fegyverszünet után is katonai esküjükhöz híven teljesítették kötelességüket. A brit haditengerészetnek a francia flotta elleni támadásai, bár az oka egyértelmű, több száz katona, matróz, és civil halálát okozta. A francia katonák - köztük a légierő és a haditengerészeti légierő katonái - Franciaországot, városaikat, fegyvereiket, hajóikat, polgári lakosságukat védte, akár Észak-Afrika, akár Szíria, akár más gyarmati területen. A gall repülősök összesen 125 ismert és bizonyított légigyőzelmet arattak szövetséges repülők felett. A légigyőzelmet elérő pilóták nagy része a németekkel szemben is harcolt, a Vichy Franciaország létrejötte előtt, és bukása után, az Francia Légierő és Haditengerészeti Légierő állományában.

Indokínában a franciák - az erőfölény miatt - kényszerűen együttműködtek a Japán Császári Haderővel. Több esetben adtak közvetlen és közvetett segítséget a japánoknak a brit és amerikai flottaegységek elleni harcokban. A gyarmati francia erőket lekötötte a vietnámi partizánok elleni harc, a gyarmati légierő nem vett részt a szövetségesek és a tengelyhatalmak közti harcokban.  

Az írás a Hadtechnika 2015/4 és 5. számában cikkem kiegészített változata.