Az elmúlt évszázad a motoros repülés kezdete is volt egyben. A XX. század régebbi repülőeszközeit Európában néhány nagyobb repülőnapon lehet a levegőben megtekinteni. Az angliai Duxford, a németországi Hahnweide mellett a Párizstől délkeletre található La Ferté Alais melletti Cerny füves repterén évente Les Temps Helices illetve Féte Aérienne néven rendezett repülőnapon volt mindig található érdekesség és különlegesség.

• A La Ferté Alais falu melletti Cerny Aérodrome délnyugatra van egy órányi autózásra a a francia fővárostól. (forrás: ajbs.fr)

Duxford sajnos már nem a Flying Legends nevű rendezvény színtere, a bérleti díjak, a gazdasági megszorítások felülírták az Old Timer (a veterán) repülést.

A Blogger 2006-ban Duxfordban tett első látogatása után 2007-ben Cerny repülőterére látogatott.

• A 2007. évi Féte Aérianne plakátja (forrás: ajbrs.fr)

A május 26-27-én tartott rendezvényt  (minden évben Pünkösd előtti szombat és vasárnap tartják a Féte Aérienne repülőnapot) nem fogadta kegyeibe az időjárás. Sajnos szombaton és vasárnap masszív felhőzet, némi napsütéses ablakokkal, tette próbára a repülés ünnepét.

• A statikus bemutatókon és dinamikus programon kívül hagyományőrzők és különféle repülős relikviákat árusító standok között is lehet nézelődni és természetesen vásárolni. Itt a Szovjetunióban harcolt Normandia-Nyeman francia repülőezredre emlékeztető kereskedelmi termékeket lehet beszerezni. A repülőezred 1945-ös hazatérte után (Jak-3 vadászaikat is magukkal hozhatták) a francia légierő kötelekében repült tovább. Napjainkban Dassault Rafale  C harci repülőgépeik vannak, az Escadron de Chasse 2/30 Normandie-Niemen alakulatnál. (forrás: ajbrs.fr)

• A néző tágas füves fás területről nézhetik a repülőparádét. Mint látható maga a repülőtér is füves nincs beton vagy aszfalt futópálya. (forrás:ajbrs.fr)

A Duxfordi és a La Ferté-i repülőnap közti nagy különbség, hogy a brit eseményen a legtöbb repülőgép brit vagy amerikai gyártású és akár 10-20 Spitfire,  5-8 Hurricane vadászrepülőgépek tömeges jelenetek is voltak, valamint elsősorban második világháborús repülőgép vettek részt, Franciaországban viszont az adott típusból általában egy-két példány repül és több első világháború körüli, illetve sok régi polgári repülőgépet is meg lehet tekintetni.

Az eseménynek helyet adó Cerny repülőtér egyben a Jean Batiste Salis alapítvány székhelye.

• Jean Baptiste Salis emléktáblája a repülőtéren (forrás: ajbrs.fr)

Salis a második világháborúban erdészként vett részt az ellenállásban (la Résistance). Az erők közepén fakitermelésnek álcázva irtást hozott létre, amelyre éjjelente a legendás Westland Lysander (brit PO-2) gépekkel hozták az utánpótlást a "maquis"-oknak. A háború után ennek emlékére Salis alapítványt hozott létre, amely veterán repülőgépeket üzemeltetett, valamint repülőnapot rendez. Ez utóbbit kicsit feltételesen is írhatnám, mivel az utolsó években, Sallis halála után a repülőnapokat már profi és sajnos profit orientált rendezők vitték. Ez azt is jelentette, hogy a korábban az egyértelműen a régi és csak itt látható francia repülőgépek mellett megjelentek modern műrepülőgépek, valamint áthúznak utasszállító repülőgépek, és néha kötelék is láthatóak.

• Salis fiatalon 1912-ben korában 15 évesen három repülőgép roncsot vett, ezekből újjáépített egy Hanriot Libelulle típust, de első felszállása után lezuhant vele. Nem adta fel és az első világháborúban repülőgép szerelőként tevékenykedett. (forrás: ajbrs.fr)

• A szerelőből pilóta lett, majd a lövészárkokat is megjárta és megsebesült a verduni csatában. Gyógyulása után a a Pau-i repülőiskola oktató és tesztpilótája lett, a háború végére 1900 repült órát gyűjtött. A háború után két társával és három Morane repülőgéppel műrepülő köteléket alakított, de már 1937-től gyűjtötte a régi repülőgépeket. (forrás: ajbrs.fr)

A légcsavaros csodák mellett vonzóvá teszi La Fertét, hogy az Aéronavale (Francia haditengerészeti Légierő) magáénak is tekinti az eseményt, és gyakorlatilag csak itt láthatóak dinamikus bemutató közben repülőeszközeik.

•  A Salis alapítvány emblémája. (forrás: wikipedia)

2007-ben a 35. Féte Aérienne (légi szalon) került megrendezésre. A rossz idő sajnos távol tartotta a modern francia flottalégierő repülőgépeit, és a beígért német F-4F Phantom II. sem tudott repülni. Viszont több idő maradt a régebbi elsősorban légcsavaros repülőgépek bemutatójára.

A rendezvényen résztvevő repülőgépeket a rendezvény szabályai szerint délelőtt a földön lehet megtekinteni, a repülőtér egyik végén ahol szép sorokban várják a felszállást, vagy csak a statikus bemutatót. Erre külön kell fizetni. Megéri. A repülőgépeket a tulajdonosok és sokszor egyben pilóták készítik fel a délutáni repülőbemutatóra, amely általában 13 óra felé kezdődik és az esti órákig tart. Életem első Féte Aérienne-ján is annyi repülőgép jött össze, hogy a blogra 100 körüli képet kéne felrakni, hogy mindegyik dokumentálva legyen, ez meg olvashatatlan. Ezért inkább egy kis válogatást, 2007-ből, mi is repült La Fertében:

• A 2007-es év revelációja a Fokker D VIIF német vadászrepülőgép replikája volt, amely talán a legkiválóbb harci gép volt az első világháborúban.

• A Fokker D. VII.pilótája már a feladatra összpontosít. A géppuskák, bár nem éles lövedéket lőnek, de sorozataikat lehetett hallani a bemutató során.

• A repülőgépet Reinhold Platz tervezte. Olyan kiváló tulajdonságai voltak, hogy a háború után az összes német példányt át kellett adni a szövetségeseknek. Mintegy 1700 darab készült. Magyarországon a Tanácsköztársaság idejében a többek között ezzel a típussal is felfegyverzett Vörös Légjáró csapatok, az első világháborús magyar pilótákkal, mint Endresz György későbbi óceán-repülő, vagy Vitéz Háry László parancsnoksága alatt harcoltak a cseh és román csapatok repülőegységeivel.

• A német légierő legendás, bár korántsem csatadöntő típusa a Fokker Dr.I. (a Dreidecker)  vagyis háromszárnyú. Manfred Von Richthofent,  a "Rote Kampfflieger" bárót szinte mindig ezzel ábrázolják, bár ellenfelei többségét Albatros D.II, D V. típusú repülőgépekkel lőtte le.

• A képen látható Fokker Dr I. replika francia tulajdonosé és francia lajstrommal repült.

• A német oldalon szükség volt még repülőgépre a bemutató során, így egy a Boeing Stearman  PT-17 német kereszttel vett részt a dinamikus bemutatón.

• A hadjáték brit résztvevője, a  Royal Aircraft Factory SE5a típusának egyik replikája. A Brit Királyi Repülőhadtest 1917-től repülte a típust.

• A Royal Aircraft Factory SE5a egy másik replikája alkotta a Brit kontingens repülőgépeit a hadijátékon.

• Francia Morane-Saulnier AI vadászrepülőgép.Jóval kisebb hírnévre tett szert mint a Nieuport 17, vagy a SPAD 7 típusok. 1918 januárban jelent meg a harcterek felett a Escadrille 156 állományában. Kiváló műrepülő tulajdonságokkal rendelkezett.

• A Morane-Saulnier AI gyárilag MS.29C később SM.30C a gyakorlóváltozat pedig MS.30E típusjelzéssel készült. A belga Aviation Militaire és a Egyesült Államok hadseregének expedíciós erői is repülték.A háború után a híres francia ász Charles Nungesser az 1920-as években műrepülő bemutatókat tartott a típussal, amelyből 1210 darab épült.

•  Miként nézett ki mozgásban az első világháborús légibalett. (forrás: youtube)

• Morane-Saulnier MS-138.ep2 A kétüléses katonai gyakorló repülőgép 1927-ben emelkedett először a levegőbe. A repülőgépen erősen érződik az első világháború hatása. A francia Légierő és a haditengerészet egyaránt használta.

A típusból 178 darabot gyártottak, és a hazai haderőn kívül Dánia, Görögország és Paraguay légierői is repülték.

• A Morane következő katonai gyakorló repülőgépe az MS.315 volt. Ez a típus 1932 októberben repült először. 101 kW teljesítményű Salmson 9Nc motorjával maximálisan 170km sebességet ért el. Továbbfejlesztett változata az MS.316 majd 317 volt. A három változatból összesen 356 darabot építettek.

• A Salis alapítvány két MS.317-el is rendelkezik. A második világháborút túlélő gyakorló repülőgépekből 1960-ban 40 darabot modernizáltak 164Kw teljesítményű Continental W670-K motorokkal. A francia légierőn és haditengerészeten kívül a perui légierő is repülte kisebb számban a típust. Az F-BCNL lajstromjelű példányon látható a francia trikolórra festve, hogy Morane-Saulnier cég 1914-1991-ig tervezett és gyártott repülőgépeket.

• A németek legendás kis futópálya igényű repülőgépe a Fieseler Fi-156 Storch vagyis Gólya. Ezzel a repülőgéppel hajtották végre például Ottó Skorzeny vezetésével Mussolini olasz diktátor kiszabadítását 1943-vége felé a Grand Sasso hegyről.

• A franciák nemes egyszerűséggel tovább folytatták a remekül bevált repülőgép gyártását a második világháború után, és elsősorban az Armée de l'Air vagyis a légierő és a Aviation Légère de l’Armée de Terre, tehát a hadsereg repülőcsapatai vettették be 1945 és 1958 között az Indokínai és Algériai háborúban a futárrepülőgépet. A Morane-Saulnier MS.500 - 506-os sorozat amelyet Criquet-nek neveztek el, elsősorban motorjaiban volt eltérő a német Gólyától. Az 500-as még a maradék Argus motorkkal készült, később Renault 6Q, Salmson 9ab, Jacobs R-755-A2 és végül Lycoming hajtóműveket is építettek a némileg módosított törzsorr résszel készülő repülőgépekbe. 2007-ben egy ritka Aéronavale, vagyis haditengerészeti festésű Criquet repülését láthattuk.

• 2007-ben sok gyakorló, kiképző repülőgépet láthattunk dinamikus bemutatón. A Bücker Bü-133 Jungmeister a Bü-131 Jungman kétüléses oktató repülőgép továbbfejlesztése. 1935-ben emelkedett először a levegőbe. 1936-ban a Nemzetközi Műrepülő bajnokságon ismerték meg külföldön. A repülőgépet licencben gyártotta Svájc és a spanyolok is gyártotta CASA 1-333 típusjelzéssel. Németországban körülbelül 250 darab készült. A Magyar Királyi Légierő is szolgálatba állította.

• Egy Bücker Bü-131E Jungman, illetve pontosabban annak spanyol licencváltozata a CASA 1.131E. A Jungman 1934-ben repült először és világsiker lett. A németeken túl 14 nemzet köztük Magyarország tartotta rendszerben. Hazánk 244 darabot szerzett be. Licencben gyártotta Japán Kokusai Ki-86A, Spanyolország CASA 1.131, Csehszlovákia Tatra T-131 és Aero C-104 típusjelzéssel. Az eredeti német Hirth HM 504 motor beszerezhetetlen lett a második világháború után ezért a Csehek Walter Minor 4-II motorokkal építették 1961-ig, mintegy 160 darabos gyártással.

 

• Egy belga gyakorló repülőgép. A Stampe-Vertongen SV.4 első repülése 1934-ben volt. Belgium 35 darabot gyártott a világháború előtt. A háború után ismét gyártásba került és 65 darab készült el 1948 és 1955 között a Stampe et Renard repülőgépgyárba. Az SV.4C változatot a francia SNCAN (Société Nationale de Constructions Aéronautiques du Nord) és az algériai Atelier Industriel de l'Aéronautique d'Alger 940 példányt gyártott. Belga Kongó és A Brit Királyi Légierő 510. repülőszázadánál is rendszerben volt. Utolsó példányait 1975-ben vonták ki a rendszerből. A Rothams műrepülő csapata 1970 és 1973 között ezt a típust repülte

• Egy másik német gyakorló repülőgép a Focke-Wulf FW-44 Stieglitz szintén a 1930-as évek oktató repülőgépe. Kurt Tank vezette tervezőcsapat által konstruált repülőgép 1932-ben repült először. A típus sikeres volt Németországon kívül is 20 ország, köztük hazánk repülte. Brazília, Argentína, Kolumbia és Chile is repülte, tehát Dél-Amerikában komoly népszerűség vette körül, de Kína is rendszerbe állította. A típusból 3000 darab felett gyártottak, több országban -például Argentínában - licencgyártása is folyt.

• A német gyakorló repülők után térjünk át a britekére. A De Havilland DH-82 Tiger Moth az egyik leghíresebb közülük. 1931-től kezdődő gyártása 1944-ben  érte végett, de a RAF 1959-ben vonta ki a szolgálatból. Összesen 11 alváltozatban 8868 darab épült belőle.
  

• A gyakorló repülőgépek, tüzérségi megfigyelőként és parti parancsnokság (Coastal Command) őrjáratain is részt vettek a második világháború során. Felfegyverzett változata nyolc darab mintegy 10 kg-os bombát hordozhatott. 42 országban állt rendszerben. Több repülőképes példány van belőle elsősorban a brit szigeteken.

• De Havilland Canada DHC-1Chipmunk. 1947 és 1965 között 16 fő változatban 1283 darab készült belőle. 23 légierő rendszeresítette. A Királyi Légierő kívül többek között Kanada, Portugália, Egyiptom,Thaiföld és a Belga légierő is rendszerben tartotta. A Tiger Moth utódja. Viszonylag sok civil példány repül napjainkban is.

• Az amerikai Boeing PT-13D Kaydet, amely francia lajstromszámmal repült. A Steaman Model 75 alváltozata.  1934-től kezdték gyártani és 10620 darabot építettek 11 változatban a típusból. Az amerikai hadsereg és a flotta légiereje, valamint a Kanadai Királyi Légierőn kívül 23 ország rendszeresítette.

• A Boeing helyi vetélytársa a Naval Air Factory (vagyis a haditengerészet saját repülőgépgyára) amely Philadelphiában volt 1936-ben repült először és 1942-ig 997 darabot építettek belőle. Kiváló repülőgép volt, nem maradt el a Stearman mögött. A flotta 1961-ig tartotta rendszerben. A flotta, a tengerészgyalogság és a parti parancsnokságon kívül, csak a Chilei repülősök repülték, utóbbiak kilenc darabot rendszeresítettek.

• Willy Messerschmitt tervezte túra és futárrepülőgép 1934-ben emelkedett először a magasba. Ekkor még nem Messerscmitté a Bayerische Flugzeugwerke gyár, ezért Bf-108 Taifon (Tájhun) a típusjelzése. 1945-ig gyártották Németországban. Összesen 885 darab készült belőle.

• 2007-ban a Messerschsmitt Stiftung volt az a cég, amely a legtöbb repülőképes a német tervezőzseni által konstruált repülőgépes eszközt birtokolta. Ez a repülőgép is az Ő tulajdonuk volt. Az EADS európai repülőgyártó konzorcium felvállalta az alapítvány pénzügyi támogatását, ezért került a veterán Bf-108-ra is a lógójuk.

• Ez a repülőgép is Bf-108 oldalági rokona. A franciák a háború után tovább gyártották a típust, de az eredeti Argus AS10C1 motorokkal felszerelt 268 darabos sorozat  francia meghajtással. A Nord  Pinqouin  (Pingvin) 1100 Noralpha  típusjelű változatot a Nord Aviation gyártotta, amely már 1944 óta tehát még a háború befejezése előtt  megkezdte a típus sorozatban termelését. A Renault 6Q10 motoros repülőgépekből négy változatban 200 darabot építettek. Látható az Renault erőforrás miatt eltérő orr rész lemezezése. Csak a francia haderők alkalmazták.
  

• A Polikarpov Po-2  a világ egyik legnagyobb darabszámban gyártott, futár, mezőgazdasági és még 1000 feladatra épített repülőgépéből jutott La Fertébe is. A Для Сталина "Za Sztalina"  (Sztálintért) felirat a második világháború idején általánosnak mondható volt. A Po-2 repülőgépeket éjszakai zavaróbombázónak alkalmazták sok esetben női pilótákkal. Nagy kárt nem okoztak de állandóan gondot okoztak az éjjeli vadászvédelemnek, és komoly pszichikai hatása volt a légiriadóknak. Magyarországon a Gold Timer alapítvány üzemeltetett napjainkban egy Po-2 repülőgépet.

• A Putyini politika és az Orosz-Ukrán háború miatt manapság az egész világ demokratikus közössége elítéli Oroszországot. A második világháború során, viszont a demokráciák szövetséget kötöttek a Szovjet diktatúrával, hogy legyőzzenek egy még veszélyesebb diktatúrát, Németországot. A Jak-3-asok Jakovlev tervezőintézet talán legjobb vadászrepülőgépe volt, amely a Lavocskin iroda (La-5,7,9,11) vadászaival együtt mennyiségi fölényükön kívül, minőségileg is megközelítették, elérték a keleti hadszíntéren bevetett német légcsavaros repülőgépet színvonalát. Az első Jak-3 prototípus 1943.február végén emelkedett először a levegőbe és a kurszki csatában már harcolt néhány tesztpéldány. Tömeges gyártása 1944-ben  indult és 4848 darab készült belőle 1946 augusztusig. 1991 és 2002 között 21 darab Jak-3, Jak-7 és Jak-9 repülőgépet építettek a Jakovlev repülőgépgyárban, elsősorban nyugati gyűjtők számára. A Jak-3UWP  egy amerikai Pratt & Whitney R-2000 motorral ellátott Jak-3 repülőgép.

• A Normadia-Nyeman francia repülőezred tiszteletére festették ezt  a másik példányt. A franciák 99 darab saját veszteség mellett 273 légigyőzelmet arattak a típussal.

• A két Jak-3UWP szoros formációban.

• A második világháborús Jak-3 repülőgépek a Hispano-Suiza nem hivatalos licence alapján gyártott Klimov VK-105/107 V12 folyadékhűtéses motorokkal repültek. A P&W motorok viszont léghűtésesek ezért a Jak-3UPW utángyártott repülőgépek orr része jelentősen eltér az eredeti példányok lemezelésétől.

• Ez viszont igazi Bf-109G6 vadászrepülőgép, amely a Messerschmitt Stiftungnál repült 2007-ben. Azóta eladták és a Hangar 10 repülőgép gyűjteményét erősíti. Az eredetiség azonban viszonylagos, mivel a repülőgép törzse szárnyai, egy spanyol HA-1112-M1L típusé (amely a Bf-109G licencgyártása, de Merlin motorral repült). Nos ebbe az airframe-be építettek egy eredeti Daimler-Benz DB-605 motort, és a tényleges G változat orr részére nagyban hasonlító lemezezést végeztek az alapítványnál. Az EADS már ekkor is szponzor volt.

• A levegőben gyönyörű látványt nyújtott a Bf-109G-6, a Messzer. A "Gustav" első változata már 1941-ben elkészült és a korábbi változatok DB-601 motorja helyett erősebb 605-ös építettek bele. A G-6 változatnál a motor feletti MG-17 géppuskákat MG-131 nehéz-géppuskákra a motorba épített MG-151 20mm-es gépágyú helyett, pedig MK-108 gépágyú került. A gyártott "Messzerek" több mint 70%-a G verzió volt, ebben benne van a Győri Vagon és Gépgyárban építettek 309 darab repülőgép is.

• A Német törvények tiltják a "horogkereszt" használatát, ezért az eredeti felségjel nem kerülhetett a repülőgépre felfestve. Annyira betartják a törvényt, hogy a Manching-i Messerschmitt múzeumban, még a tárlókban bemutatott fényképekről is leretusálták a fasiszta jelképet.

• Egy Merlin motoros "Messzer". A  Hispano Aviación HA-1112-M1L típusú repülőgép amelyet a spanyolok a Merlin motor miatt átalakított orrész alapján "Buchon"-nak vagyis galambnak hívtak, a festése egy harmadik birodalomban repült experte pilóta Bf-109-esének festése alapján készült.

• A Spanyol "messzer" eredetileg G-2 változat lett volna, de a DB-605A motorok beszerzési hiánya miatt, Hispano-Suiza HS 89-12Z erőforrással gyártottak HA-1109-J1L változatot. Utána jött a HA-1112-K1L változat HS 17-12Z motorral és 65 darabos sorozattal, de a végén a Rolls-Royce Merlin 500-45 hajtómű került a későbbi változatokba beépítésre. A spanyol Merlin motoros változatokat 1954-től gyártották, és végül 239 darab készült az összes modifikációt beleértve. Harcban próbált típus, Spanyol-Szahara felett alacsony-támadóként vetettek be néhány példányt. A teljesen elavult vadászokat végül 1965. decemberében nyugdíjazták. Nagyon sok filmben játszották el később német testvéreiket. Több repülőgépet eredeti Daimler-Benz DB601/605 motorokkal visszaépítettek német Bf-109G változatokká.

• A Bf-109 brit ellenfelei a Hawker Hurricane és a Supermarine Spitfire voltak. A képen látható BD707 lajstromú egy Hurricane IIB. változat. Az első Hurricane 1935-ben emelkedett a levegőbe és 37-től gyártották sorozatban. Fa-fém építésű repülőgép, vászonborítással, tehát átmenet volt a modern fémépítésű légcsavaros vadászok és a régebbi repülőgépek között.1944-ig gyártották Angliában és Kanadában összesen 14.487 darabszámban. 

• A Hawker Hurricane IIB. változat képes volt kettő darab 110, vagy 230kg-os bomba, illetve két darab 200 literes ledobható üzemanyag póttartály hordozására. Maximális sebessége 484km/óra volt. Szárnyanként 6-6 darab 7,7mm-es géppuska volt a fedélzeti tűzfegyvere. A változatból 3050 darabot építettek. 

A leghíresebb brit második világháborús vadászrepülőgép a Supermarine Spitfire. Az EP20 lajstromjelű példány a The Fighter Collection tulajdona. R.J.Mitchell tervezte repülőgép először 1936. márciusban repült. A sorozatgyártása 1938-ban indult. A Merlin és később Griffon motoros változataiból 1948-ig összesen 20.351 darab készült. A típust az Ír repülőhadtest vonta ki utoljára1961-ben

• A Supermarine Spifire LF Mk.Vb változatot a Focke-Wulf 190 német vadászgépek ellen fejlesztették ki. Az Mk.V variánsokból 6487 darab épült. A képen látható repülőgép gyártási száma 2403 és 1942-ben építették. A motorja Rolls-Royce Merlin 55 típus. Ez a repülőgép hét légigyőzelemben vett részt Brit és Kanadai repülőszázadokban.1993 és 1995 között teljes restauráción esett át.

• A két brit vadász felszállásra készül a Cerny Aérodrom füves pályájáról.

• A tengerentúli Egyesült Államok Hadseregének Repülőhadteste repülte ez a P-40M-10CU változatú Warhawk/Tomahawk vadászrepülőgépet. A Curtiss gyár a teljesen fémszerkezetű repülőgépet a P-36 Hawkból fejlesztette ki. 1938 októberben emelkedett először a levegőbe. Az elődtípus sárkányszerkezetének nagy részét felhasználták, ezzel jelentősen rövidült a fejlesztés ideje és költsége. Az 1944. novemberig tartó gyártás alatt 13.738 darabot építtetek a típusból. A Warhawk nem volt kiemelkedő képességű repülőgép, de lövedékállósága, nagy tűzereje, könnyű vezethetősége és a gyors szállítási idő miatt, 28 ország állította hadrendbe. A repülőgép vadászként kevésbé volt hatékony, kis és közepes magasságon viszont bombázó repülőgépek illetve földi célpontok ellen jól használhatták.

• Bár az afrikai és európai hadszíntéren is jelentős számú P-40 repült, de ez a 43-5802 lajstromú példány az Aleuti Tigrisek repülőszázadának jelzéseit viselte. A Warhawk név az Amerikai Hadsereg Légierőnek elnevezése, a Szovjetunióban és a Brit Nemzetközösség országaiban  P-40B/C variánsok Tomahawk, F-40D utáni változatok Kittyhawk néven repülték. A brazil légierő 1958-ban vonta ki a rendszerből. Napjainkban is egy tucat repülőképes P-40 van a világon.

• Az amerikai Hadsereg Repülőerőinek talán leghíresebb vadászrepülőgépe a North American P-51 Mustang volt. Az amerikai gyár 1940-es brit rendelés alapján 117 nap alatt fejlesztette ki a típust, amelynek első változatai ekkor még Allison V-1710-8 motorokkal repült. A motor miatt gyenge teljesítményű repülőgépeket, alacsony támadásra, vadászbombázóként alkalmazták. A pilótafülke rácsos kialakítása sem segítette a kilátást. A brit Rolls-Royce Merlin motor és a törzsszerkezet összeházasítása eredményezte a kiváló teljesítményű repülőgépet, amelynek D változata látható a képen. Ez a változat már "Malcolm" buborékkabinnal, lamináris szárnyprofillal készült. A nagy hatótávolsága ideális kísérővadász repülőgéppé tette a típust.

• A Merlin motort az amerikai Packard licencben gyártotta, így sikerült a típusból 15.875 darabot készíteni, amely Európa és a távol-keleti harctereken túl, F-51 jelzéssel, már vadászbombázóként a koreai háborúban is résztvett. A Nooky-Booky IV nevű repülőgép F-AZSB lajstrommal francia tulajdonban van. A típusból nagyon sok repülőképes állapotú létezik, elsősorban az Egyesült Államokban.

• Ami az amerikai hadsereg légierőnek és elsősorban az európai hadszíntéren a P-51 Mustang, az amerikai  tengerészgyalogság és a flottalégierő részére az F4U Corsair (Kalóz-Korzár) volt.A Vought repülőgépgyár 1938-ban kezdte meg fejlesztését Igor Sikorsky és Rex Beisel tervei alapján, első repülése 1940 májusban volt. Az első amerikai vadászrepülőgép volt, amely vízszintes repülés során elérte a 640 km/órás sebességet. A "hosszú orrú" típusból a kilátás viszonylag rossz volt, és a nagy leszállási sebessége miatt csak a nagyobb flottahordozókra lehetett telepíteni, a többiek a F6F Hellcat-t repülték. A hosszú orrész a Pratt&Whitney R-2800 típusú motorjának valamelyik változatát borította. A típust a Brewster F3A, a Goodyear F2, F3G típusjellel is gyártotta. A gyártás nem maradt abban a világháború után sem 1952-ben készült az utolsó példány.

• Az F4U Corsair, mint szinte minden hordozófedélzeti repülőgép a szárnyait behajtva kerül tárolási helyzetbe. Az amerikai haderőn kívül, a britek, franciák is alkalmazták repülőgép-hordozó hajóikon, és a világháború után is bevetésre kerültek. A típusból 12.618 darabot gyártottak.

• A két Corsair francia tulajdonú, Christope Jacquard illetve a Les Ailes de l' Aero társaság tulajdonában volt 2007-ben.

• Az F4U Corsair nem csak vadászrepülőgépként, hanem nagy tűzereje miatt alacsonytámadó vadászbombázóként is kiváló típus volt, elsősorban az amerikai tengerészgyalogság repülte utóbbi feladatkörben.

• A Grumman F4F Wildcat, F6F Hellcat tengerészeti hordozófedélzeti vadászrepülőgép sorozatának utolsó világháborús típusa az F8F Bearcat volt. A Bearcat 1944.augusztusban végezte első repülését, és 1945-ben került ki a Flottalégierőhöz. Az első egység a VF-21 májusban kapta meg, de a típus légiharcban nem vett részt.

• Az amerikai haderő mellett, a francia és a Thai légierő állította szolgálatba. A franciák az Indokínai háború során körülbelül 200 példányt repültek, de légiharcban nem vettek részt. Az amerikai flotta 1963-abn vonta ki utolsó példányait. A Blue Angels is repülte a típust. A repülőgép a duxfordi Fighter Collection tulajdonában volt 2007-ben.

• A Curtiss amerikai repülőgépgyár P-36 vadászrepülőgépe 1935 májusban repült először.  Sorozatgyártása 1938-ban indult. Az Egyesült Államok hadereje nem kért a típusból,de Hollandia és Franciaország is megrendelte. Később a Brit Nemzetközösség már országai is adtak le rendelést a P-36-ra. Franciaország 300 darabot rendeltek amelyeket Curtiss H75-C1 Hawk néven állítottak szolgálatba. Az első légigyőzelmet 1939. szeptember 20-án André-Armand Legrand őrmester (sergeant) érte el a típussal a Groupe de Chasse II/5 La-Fayette században. A század jelvénye az indiánfej volt, és az első világháborúban alapították a francia haderőben önként jelentkező amerikai pilóták egységeként.  Az első áldozata a típusnak a Luftwaffe 3/JG53 egyik Bf-109E vadászrepülőgépe volt.

• 1939-1940-es francia fegyverletétel között 230 igazolt, és 81 lehetséges légigyőzelmet arattak a Hawk-al, 29 saját gépveszteség mellett.  A Vichy francia állam tovább repülte a típust és részt vett a Mers El-Kebir illetve a Dakari csatában a brit flottalégierő ellen. 1942-ben szintén bevetették a szövetségesek ellen a vadászokat a Fáklya hadművelet (Operation Torch) során az amerikai és brit repülőgépe ellen. Az amerikai flotta F4F Wildcat vadászai 15 darabot lőttek le az ekkor már kissé elavult típusból. Ez volt az egyetlen hadművelet, ahol mindkét oldalon amerikai gyártású repülőgépekkel is harcoltak a felek. A gyártás végén  215 darab P-36 készült amerikai igényre a hadsereg repülőhadtestének és több mint 900 exportváltozatként. Utoljára a 1954-ban Argentina vonta ki a hadrendjéből a típust.

• A Douglas A-1 Skyraider (AD4 Skyraider típusjelzést is viselte a második világháborús légcsavaros hordozófedélzeti bombázórepülés csúcsa. 1945. március 18-án emelkedett első alkalommal a levegőbe, és 1945-be állt szolgálatba. A világháborúban már nem vett részt, a koreai háborúban viszont igen. 1957-ig gyártották 3180 darab készült belőle. Az első egység a VA-55 volt, amely a típussal harcba repült, pilótánként mindössze 10 órás átképzés után. A Skyraider még légigyőzelmet is aratott G.H.Linnemeier és V.S Kramer egy Polikarpov Po-2 biplánt szedett le a háború során. 1954. júliusban viszont a Kínai Légierő Lavocskin  (valószínűleg La-11) vadászai lőttek le egyet belőlük. A koreai háború után a vietnámi háborúban is komoly szerepet játszott a Skyraider.

• Mint hordozófedélzeti repülőgép a Skyraider szárnyai is felhajthatóak. A vietnámi háború során a kutató-mentő helikopterek tűzfedezetét adták amikor a pilótákat ki kellett menteni. Közeli légi támogatási feladatokat (CAS) is repültek. A repülőgépet tíz ország, köztük például a svédek is rendszerbe állították. A képen látható francia tulajdonban van lajstromjele: F-AZDP és AD-4N Skyraider változat. Eredetileg az amerikai flottalégierő 124143/RM-205 jelzésével repült, festése is ezt mutatja. Később a Gaboni légierő kapta meg, és TR-KFP jelzéssel állt rendszerben.

• A Boeing B-17 Flying Fortess, vagyis repülő erőd, az amerikai haderő Európa felett leggyakrabban használt nehézbombázó repülőgépe volt. A bombázót 1934-ben fejlesztették ki és repülési próbái 1935-ben zajlottak. A bombázó védelmét 11 darab, a G változattól már 13 darab 12,7mm-es nehéz-géppuska látta el. Összesen 12.731 darabot gyártottak és a második világháború összes hadszínterén repültek.A képen látható példány francia tulajdonú a Salis alapítvány repülőgépe B-17G változat. Lajstromjele: F-AZDX. Napjainkban már leállították statikus kiállítás része, de még van benne maradék repülőidő és tervezik ismét repültetni.

• A Junkers Ju-52/3m polgári utasszállítónak, majd később katonai teherszállítónak és ejtőernyős ugratásra is alkalmazott repülőgép volt. 1930-ban volt az első felszállása. A második világháború előtt európai polgári repülésben is jelentős szerepet játszott. A második világháborúban Rotterdam, Narvik, Kréta és Lérosz feletti ejtőernyős ugratások, valamint a Sztálingrádi légihíd legfőbb típusa. Németországon kívül spanyol, francia és magyar licencgyártása is zajlott.

• Hazánkban a Pestszentlőrinci Ipartelepek Rt gyártotta 1944 őszéig. A 17 személyes repülőgépet három darab BMW 132T csillagmotor repítette 3x660KW-t teljesítménnyel. Később erősebb motoros változatokat is készítettek. Ez a repülőgép az EADS emlékrepülőgépe, de Svájcban is három-négy repülőképes példánya van még belőle. 

• A North American T-6 Texan iskola és gyakorló repülőgép talán a legelterjedtebb légcsavaros a nyugati féltekén. Nagyon sok alkalmazása ismert, célvontató, mezőgazdasági és még rengeteg más feladatra. 1935. április 1-én repült először.15.492 készült belőle. La Fertében ezekkel a repülőgépekkel játszák el a Pearl Harbour-i japán támadást. A különféle felségjelű és festésű, lajstromú repülőgépek a japán támadókat alakítják, ahogy felszállás után kötelékbe rendeződnek, majd imitált bombázást hajtanak végre. Ez a repülőgép francia lajstromban repült.

Egy másik francia lajtromú példány az amerikai hadsereg repülőhadtestének festésével.

• A Salis Alapítvány tulajdonában van ez a "A6M Zero-nak" némileg átalakított japán festésű T-6-os. A Texanok több filmben játszottak japán repülőgépeket, de van F6F Hellcat-nak átépített példány is. A T-6-ból ténylegesen készítettek harci repülőgépeket. Az Ausztrál Királyi Légierő CAC Wirraway néven kétüléses csatarepülőgépet (755 darab), és Boomerang névvel vadászrepülő gépet (250 darab) is kialakított a T-6 terveinek minimális átalakításával. A típust a britek Harvard néven repülték. A japánok is megvették a licencét még békeidőben és K10W1 jelzéssel gyártották.

• Az átalakított A6M Zeró - Texan.

• A kötelébe rendeződött Texanok.

• Leborítás a célra. Mint látható három amerikai, egy brit és egy japán felségjelzésű Texan van a képen.

• Három T-6 repült a nézők előtt. Az első repülőgépen a Normandiai inváziós csíkok láthatóak, amelyet 1944. júniusában festettek fel a  szövetséges repülőgépekre.

• A Piper J-3 Cub tüzérségi és felderítő repülőgépből három is repült La Fertében. 1938 és 1947 között gyártottak az amerikai "Storch" repülőgépet.19.888 épült az Államokban, 150 darab Kanadában és 253 T-G8 vitorlázóváltozat is készült. Ez a repülőgép francia tulajdonban volt 2007-ben, Az  L-4J alváltozatból 1680 darab épült.

• Ez egy WAG Aero Sport Trainer, amely nagyon hasonlít a világháborús tüzérségi felderítő repülőgépre, de nem az. 1975-ben repült a típus először és a Piper J-3 "modernizált változata. Ez a példány F-PJBS lajstromszámmal repült.

• Az L-4H változat az amerikai tengerészgyalogság színeiben repült, de szintén francia tulajdonú repülőgép.Ebből a változatból 1801 darabot gyártottak.

• A T-28 Trojan mintha a második világháborús P-47 Thunderbolt unokaöccse lenne. De ez csak a látszat, mert a Nort American Aviation a T-6 Texan oktató repülőgép utódjának tervezte a T-28-ast. A prototípus felszállására 1949. szeptemberben került sor és 1950-1957 között gyártották sorozatban a Légierő és a Haditengerészet, valamint a Marine számára. A repülőgépből összese 1948 darabot készítettek nyolc változatban. A képen látható példány francia lajstromban van, de az amerikai tengerészet színeire festve repülik. A képen látható T-28C-t az amerikai  haditengerészet 1984-ig repülte, ekkor váltotta fel a T-34C Mentor. A repülőgép érdekessége, hogy eredetileg hordozófedélzeti üzemeltetésre is alkalmas volt, látható a landoláshoz szükséges horog a függőleges vezérsík alatt.

• Egy sárgára festett haditengerészeti színre festett változat. A sárga szín jelzi, hogy gyakorló változat és nem csatarepülő. A típust 29 ország tartotta rendszerben és több háborúban mint csatarepülőgépet alkalmazták., A T-28D és az AT-28D felfegyverzett csatarepülőgép változatok voltak. A T-28D-k 3-3, a D5 modifikációk 4-4 függesztőponttal rendelkeztek. A függesztőpontokon géppuska konténerek, nem irányított LAU -32A rakétakonténerek mellett Mk.81 és 82 valamint BLU 1C/B és 10/8 bombákat is hordozhatott. A képen látható változat egy T-28F Fennec, amelynek gyári száma: 174-602 volt, és a 135 ALA lajstromot viselte a francia légierőben. Jelenleg F-AZHR a lajstromjele.
  

• A franciák is repülték a típust, sőt T-28F és T-28S Fennec néven csatarepülő változatot bevetették az Algériai polgárháborúban. A típushoz a géppuska konténeren kívül francia gyártású különböző típusú MATRA és SNEB konténerekből indítható nem irányított rakétákat SERAM T10 nehéz rakétákat valamint napalm tartályokat integráltak.

• Egy T-28S Fennec példány. A típusból 148 darabot építettek át Pacific Airmotive változatra a Sud-Aviation repülőgépgyárban 1964 és 1967 között.Polgári lajstromjele: F-AZKG, gyári száma: 174 -111 volt.
  

• Egy DC-3 közforgalmi repülőgép, amely két festéssel van ellátva. Egyik oldala a KLM (a holland királyi légitársaság) festését viselte 2007-ben (The Flying Dutchman - A holland repülő emberek) felirat volt látható.

• A másik oldalon az Air France (a francia nemzeti légitársaság) színeire festve repült. 

• Egy másik DC-3 amelyik amerikai N49AG lajstromszámmal emelkedik fel La Ferté füves futópályájáról. Ez a repülőgép egy C-53 Skytrooper (DC-3A-457) változat, tehát katonai példány volt egykoron 11737 gyártási számon.

• A helikopterek is szerves részei voltak a 2007-es eseménynek, mert (Centenaire de l'Hélicoptére) vagyis 100 éve repültek a forgószárnyasok szerintük. ŐK Paul Cornu Lisieux-i 1907. novemberi repülésétől számították ez az évet. A képen a Német Légierő 70+80 oldalszámú UH-1D forgószárnyasa,amelyet licencben a Dornier repülőgépgyár épített és a LTG-61 szállítóezred repülte.

• Egy kisebb forgószárnyas még az 1950-es évekből 

• A francia hadsereg repülőhadtestének páncéltörő helikoptere. A Süd Aviaton, későbbi nevén Aérospatiale SA.342 Gazelle típusú könnyű többcélú helikopterei egyik alváltozata  az SA.342M Viviane, amely 2-2 Euromissile HOT páncéltörő rakétát hordozhat. A típust az Eurcopter Tigra/Tiger váltotta, de még szolgáltba állnak Gazelle helikopterek a francia haderőben.

• Az SA432 sikeres típus volt, közel 40 ország repülte katonai változatait. A helikopter 1967-ben emelkedett először a levegőbe, de csak 1970-től került sorozatgyártásba. 1775 darab készült belőle.

• A francia hadsereg két alaphelikoptere volt az SA330 Puma közepes szállítóhelikopter (a francia Mi-8), illetve a SA.342 Gazelle könnyű többcélú forgószárnyas.

• Kötelékek is részvettek a 2007-es Feté Aérianne-n. A kevéssé ismert Cartouche Dorée a francia légierő akkori légcsavaros gyarkoló repülőgépeivel a Soccata TB-30 Epsilon típussal repültek. A repülőgép prototípusa 1979. decemberben szált fel először és 1983-tól kerültek sorozatgyártásba. Nem egy sikeres típus volt, a francia légierőn kívül csak a portugál, valamint Szenegál és Togó állította szolgálatba.1989-ig gyártották az Epsilon-t. Franciaország 34-et, Portugália 18-at , Togo három, Szenegál kettő repülőgépet repült. A franciák 2019-ben vonták ki a szolgálatból.

• A  Cartouche Dorée tapasztalt oktatópilótákból álló kötelék nagyon szép bemutatót tartott. Bloggernek sikerült még egy alkalommal Luxeuil-i repülőbázison gyönyörködni repülésükben.

• Francia repülőnap nem maradhat el a Patrouille de France Alpha Jet kötelékének repülése nélkül. Róluk nem írok külön, már sok posztban szerepeltek. A francia kötelékrepülés csúcsát jelentik.

 

 

•  Egy kis vásárolható ajándél a Féte Aérienne bögre.

• Egy kis La Ferté érzés 2007 (forrás: youtube)

• A második rész.. (forrás: youtube)

 2022-ben is lesz. Mindenkinek ajánlom aki szereti a veterán repülést.