Egyszer volt egy Légikiállítás - Le Bourget Air Salon - Párizs 2003

Európában a COVID járvány előtt négy helyszínen tartottak nagyobb repülőkiállításokat. A moszkvai MAKSz és a berlini ILA azonban kiállítókat tekintve elmaradt a brit Farnborough-i és a Párizsi Légikiállítás mögött.

A párizsi légi kiállítás logója (forrás: wikipedia)

Az ezredforduló környékén jó néhány Párizs Le-Bourget repülőterén rendezett kiállításon vettem részt . Ekkor még a repülőjegy viszonylag drága volt számomra, így általában vonattal tettem meg a Budapest-Párizs útvonalat. Ebben segített persze, hogy MÁV alkalmazottként csak helyjegyet kellett váltanom. Gyakorlatilag péntek délután indultam a Keleti Pályaudvarról Münchenbe, ahova körülbelül 21 óra tájékán ért be a szerelvény. A vonatok érkezése és indulása között néhány perc volt csak a tartalék, de rendszerint egymás melletti vágányon voltak, így gyors átszállás után már robogtam is tovább Párizs irányába. Oda reggel 7-re érkezett a szerelvény a Gare Est-re a francia főváros keleti pályaudvarára. Egy friss sonkás baget és egy ásványvíz után, a pályaudvartól a 173-as autóbusszal indultam Le-Bourget repülőterére. Ott átvettem az akkreditációt és már benn is voltam.

A kiállításon este 18 óráig tartózkodtam általában, majd a 173-asal vissza a pályaudvarra, onnan este 9-kor indult vissza a vonat Münchenbe, ahova kora reggel érkeztem. A pályaudvaron még volt idő reggelizni néhány percig, majd irány Budapest. Vasárnap délután már ismét Magyarországon voltam. Az útra fehérneműn kívül csak fényképezőgép, esőkabát és egy tartalék póló jutott a szűkös poggyászba, de visszafelé mégis nehéz volt a sok prospektust, és brosúrát cipelni.

Egy nem hivatalos ábrázolás (forrás: wikipedia)

2003-ban még a szokásos "szappantartó" fényképezőgép mellett analóg videokamera volt az útitárs (amelyen ugyan volt némi zoom, de kézremegésgátló még nem, így erősen kérdőjeles minőség maradt rám a Hi8-as kazettákon.).

Olympus Camedia C.960 digitális fényképezőgép. 3x optikai zoom, és 1,3 megapixel felbontás. Nos ezzel kellett kezdeni valamit a kiállításon.

2003-ban, a 45. Légiszalont tartották. Alig volt keleti országban katonai repülőgép, mivel akkoriban volt egy-két ki nem fizetett számlája az Orosz államnak és komolyabb vasak nem repülhettek a kiállításra, mert attól tartottak, hogy lefoglalják a repülőgépeket. Az amerikaiak is részben bojkottálták a kiállítást, a francia kormány Irakkal kapcsolatos politikája miatt, de ennek ellenére a repülőválaszték jelentős volt. A francia katonai és polgári cégek szinte minden típusukat kiállították és az európai, ázsiai vezetésű gyárak és tervezőintézetek túlnyomó része ott volt. Az Egyesült Államokból bár kevesebb típus és kisebb mennyiségű kiállító érkezett, a hazaiakkal vetekedő kínálatot mutattak fel. Mindig megnéztem Magyarország szomszédait is hogy miket állítottak ki. Természetesen Oroszország, Kína, Japán, Dél-Korea és Törökország sem maradhatott ki, ekkor még elsősorban az ilyen kiállításokon lehetett beszerezni anyagokat az által gyártott repülőgépekről, helikopterekről.

Nézzük tehát a teljesség legkisebb igénye nélkül, hogy mit is került bemutatásra 2003-ban

Ha már Franciaország, akkor Dassault Aviation és annak akkori legmodernebb repülőgépe a Rafale. Ebből persze többféle mert a légierő (Armeé d' La Air) egy és kétüléses repülőgépe mellett ott volt a Rafale M (Marine) amely a Charles de Gaulle hordozó fedélzeti ezredének harci repülőgépe.

A képen látható Rafale a három ledobható üzemanyag póttartály mellett két MICA légiharc rakéta makettel volt felfegyverezve. A MICA RF aktív radarvezérlésű az IR viszont infravörös (hőkövető) légiharc rakéta. A lokátorvezérlésű becsült hatótávolsága mintegy 80 km, az infravörös irányítású természetesen jóval kevesebb. A rakéták több éles konfliktusban is részt vettek azonban légigyőzelmet még nem szereztek, bár a Líbiai konfliktus idején egy guruló Líbiai gépre indítottak MICA-t, de mivel az nem repült, nem számít légigyőzelemnek. A repülőgép előtti lévő torlósugaras "rakétáról"a következő képen írok.

Itt közelről látható az ASMP-A nevű levegő-föld támadófegyver ami amilyen szép, olyan halálos, mert a francia légierő és haditengerészeti légierő termonukleáris támadórakétája. A gyakorló makett van a képen. Az ASMP-A hivatalos nevén Air-Sol Moyenne Portée - közepes hatótávolságú földfelszín elleni rakéta több mint 500 km hatótávolságú és TN81 nukleáris robbanófejjel van felszerelve, amelynek hatóereje 100 és 300 kT között változtatható. Az első változatot sokáig a Mirage N (Nucleairé) támadógépek hordozták, majd azokat több mint három évtizedes szolgálat után kivonták és az utód Rafale lett az "atomhordozó", méghozzá az EC-1/91 Gascogne repülőszázad, amely St.Dizierben állomásozik.

A Rafale nem elsősorban nukleáris hordozó, hanem modern többfeladatú harci repülőgép, amely talán az összes negyedik generációs repülőgép közül a legalacsonyabb lokátor keresztmetszettel rendelkezik. Persze "pucéran", mert ha megrakják a pilonjait különféle fegyverzettel, akkor vége a lopakodásnak, és nincs belső fegyvertere. Az majd az utód FCAS-nak lesz. A képen a SCLAP/Storm Shadow robotrepülőgép, MICA légiharc rakéta és a háttérben szabadesésű bombakit látható.

A Rafale rendelkezik beépített tűzfegyverrel, mégpedig a DEFA 30mm-es gépágyújának 791-es típusával, amely nem újdonság, több évtizede gyártják, és kiváló gépágyú.

A Rafale közelmúltig egyik gyenge pontja volt, hogy nem gyártott a francia ipar modern célmegjelölő konténert.A 2003-ban kiállított Thales Damocles, harmadik generációs konténer nem összemérhető a modernebb amerikai és izraeli Litening III vagy Sniper célmegjelölővel. Napjainkban már kész az utód a Thalios, illetve a felderítő változat a RecoNG.

A Rafale amerikai és francia vegyes fegyverzetéből is bemutattak néhányat. A GBU-12 Paveway II lézerirányítású bombakittből külön dupla felfüggesztésű pilont is készítettek, A GBU-22 Pavevay III infravörös irányítófejjel is felszerelhető. Mindkettő 227 kg-os (500 lb) ejtőlőszer. Az AASM a franciák válasza az Mk.82 bombákra szerelhető kittekre. Az "Armement Air-Sol Modulaire" levegő-föld moduláris fegyver 125,250,500,1000 kg bombái az irányzókittel manőverezőképesebbek és egyben drágábbak a viszonylag alacsony számú gyártás miatt az amerikai változatoknál. Az ASTAC a Mirage F1-hez és a Mirage D (Diversificé) vagyis bombázó változathoz kifejlesztett felderítő konténer, amelyet 2004-től fejlesztettek.

A Mirage 2005-F volt a francia légierő legmodernebb "Délibábja". Ez és a későbbi 2005-Mk2 és a 2000-9 voltak a francia delta ténylegesen multirole, többfeladatos változatai. A 2000-5F napjainkban is rendszerben áll kisebb ráncfelvarrásokkal a Cigognes (gólyák) repülőezrednél. A repülőgépre függesztett a lokátorvezérlésű MICA RF látható. 2003-ban még megrendelhető volt a Dassault cégtől a Mirage 2000 is.

A régebbi francia többfeladatos mellett is azonos fegyverek voltak mint a Rafale-nál, kivéve a PGM2000 amely az Egyesült Arab Emirátusok (UAE) pénzéből és részben közreműködésével kifejlesztett precíziós támadó rakéta. Hatótávolsága 20km, és gyakorlatilag a PGM500 az 227 a PGM2000 egy tonnás bombát hordoz

Egy furcsán kinéző gépágyú konténer. A Pod Bi-Canons 765 kg-os súlyú és két AMD-BA 30mm-es gépágyú került beépítésre. A Tajvani Légierő rendszeresítette saját "Délibáb" vadászaihoz.

A két gépágyús konténer felszerelve egy tajvani vadászra (forrás: Airliners.net - Dennis Chang)

GBU-24, egy amerikai bomba amelyet a Mirage és a Rafale is hordozhat. A Paveway III ejtőlőszer családba tartozó bombakitett az Mk.84 mellett a BLU-109, BLU-116 szabadesésű kalapácsokra is fel lehet szerelni, mindegyik 910 kg-os tömegű.

A repülőgép ipari kiállításokon kirakott fegyverintegrációk, illetve makettek sokszor csak elképzelések maradnak. Itt az Eurofigher (Typhoon) fegyverarzenálja látható. Felismerhető két közelharc rakéta, a német IRIS-T és a brit AIM-132 ASRAAM. Nos mindkettő ténylegesen integrálásra került, és napjainkban is kategóriájában modern fegyvernek számít. Az ALARM radarelhárító rakétát viszont már kivonta a Királyi Légierő, de egyes információk szerint a Szaúdi Légierőben még rendszerben tartják. A JDAM bomba (egyesített támadó lőszer) amerikai fejlesztésű és sok harci repülőgépre került integrálásra.

Az Eurofighter fedélzeti tűzfegyvere a Mauser 27mm-es gépágyúja.

A JAS-39 Gripen körül is függesztmények hada. A Taurus/KEPD350 robotrepülőgép amely közel azonos a Storm Shadow robotrepülőgéppel, napjainkban lesz csak a Gripenekre ténylegesen integrálva. A 300-500+ km hatótávolságú támadófegyver 400-450 kg harci fejrésszel rendelkezik. Közös bennük továbbá, hogy mindkettő tervezésében és gyártásában a francia MDBA is részt vett. Az Taurus/KEPD350 európai delták mellett a német Tornadok, a spanyol F/A-18+ valamint a dél-koreaiaknak gyártott F-15K harci repülőgépekre is integrálásra került. A DWS39 (Bombkapsel 90 Mjölner) konténer a belső függesztőponton egy aknaszóró (clusterbomb) amelyet Svédország miután aláírta az ilyen kategóriájú fegyverek tilalmáról szóló nemzetközi egyezményt, kivont a rendszerből. Hasonló elven működik az amerikai AGM-154 Joint Stanoff Weapon. A Derby egy izraeli közepes hatótávolságú levegő-levegő rakéta aminek integrációja érdeklődés hiányában elmaradt, mivel a megrendelő országok a Raytheon AIM-120 AMRAAM és az MDBA Meteor BVR fegyvereit részesítették előnyben,

A Brimstone nevű az MDBA brit részlege által tervezett és páncéltörő rakéták a Tornado, Typhoon (EF2000) és a Gripen fegyverzetébe integrálásra kerültek, az F-35A viszont eddig kimaradt a sorból. A Spice levegő-föld bombacsalád az izraeli Rafael cég gyártmánya 113, 453 és 907 kg változatokban készül. Találati valószínűsége 3 méter, és az F-15, F-16, Tornado, Mirage2000, Szu-30MKI és a Tejas Mk2 is hordozhatja a svéd repülőgépen kívül. Érdekesség még a végül a C és D változatokon nem rendszeresített infravörös érzékelőrendszer mock-up a pilótafülke előtt. Az Erik már rendelkezik passzív infravörös felderítő rendszerrel.

A BAe Hawk-hoz egy 100x is újragondolt és mindig korszerűsített gyakorló repülőgéphez is tekintélyes mennyiségű fegyvermakettet raktak. A típusnak Hawk200 néven együléses harci változata is van, azonban a transzszonikus sebesség vadászgépnek nem ideális, tehát a csapásmérő funkciója van. Az önvédelemre ennek ellenére az amerikai AIM-9 Sidewinder, a brit AIM-132 ASRAAM és a francia Magic2 is integrálásra került. A hőkövető rakéták hatótávolsága körülbelül 20km. Látható a Raytheon AGM-65 Maverick levegő-föld támadórakétája is, amely 20-60km közötti hatótávolsággal rendelkezik változattól függően. Hazánk is rendelkezik két változatából 20-20 repeszromboló illetve páncéltörő példánnyal (némileg kevesebbel, mert néhány ellődözésre került gyakorlás során Visdel-ben.) Ami fontos, hogy van légi utántöltő csonk, amely komoly hatótávolság illetve őrjárati időt növelő eszköz. A töltőcsonk merev beépítése kisebb hibalehetőséget rejt magában a behúzható változatoknál, ugyanakkor korlátozza a kilátást és megnöveli a radar keresztmetszetet.

Az Aero L-159B ALCA többfeladatú gyakorló repülőgépe körül is voltak függesztmények. A póttartályok mellett az AGM-65 a Hawk-nál is ott volt, akárcsak az AIM-9 Sidewinder hőkövető rakéta. A Plamen gépágyú konténer 23mm-es löveget rejt. Az L-159 Mk.82 szabadesésű, vagy GBU-12 lézerirányítású bombákat is hordozhat, utóbbi esetben a cél megvilágítását földről J-TAC katonának, vagy a levegőből másik repülőgépnek kell végezni, mert célmegjelölő konténer nem került integrálásra. A merev légi utántöltő csonk a sorozatgyártású példányokba végül nem kerül, de helye, tervezése megtörtént. A repülőgép olasz Grifo lokátora jó paraméterekkel rendelkezik, többek között navigációs, levegő-levegő és levegő-föld opciókkal. A Grifo némileg nagyobb tányérú változata van az F-5 Tiger vadászbombázókba is beépítve. Az L-159 jóval nagyobb potenciállal rendelkezik mint a L-39NG amelyet hazánkra is rá akarnak sózni az Aero többségi tulajdonát megvásároló magyar kormányközeli körök.

Az Aeromacchi MB339CD, amely az M345 (áttervezett és modernizált SIAI-Marchetti S.211) és M346 előtt az exportra készített kétüléses gyakorló-csapásmérő repülőgép volt az olaszoknál. Az MB339-es PAN változatát repülik. A típus először 1976-ban repült először és 1979-től gyártották sorozatban.

A légi utántöltés ebben a kategóriában is szinte alapfelszerelés volt legalább a prototípusokon.

Az Alenia M-346 Master talán első prototípusa. Az elődnél már jóval fejlettebb airframe jellemzi és eredetileg is 5. generációs harci repülőgépekre való kiképzésre tervezték. Az orr részébe már lokátor is építhető és felfegyverzett változata is van napjainkban. Olaszországon kívül, már Görögország, Lengyelország és Izrael is hadrendbe állította. Az Alenia napjainkban már Leonardo néven futó hadiipari cégcsoport tagja.

Az MB-339 is hordozhat AIM-9 és Magic hőkövető légiharc rakétákat, gépágyú és géppuska konténereket, SNEB és Zuni irányított rakétákat és szabadesésű bombákat.A gyártón túl még nyolc légierő alkalmazta, köztük Argentína és Peru. 14 változatban építették, köztük együléses MB-339K Veltro II harci változatban is. Összesen 230 darab készült belőle.

A cseh Aero Vodochody L-39 repülőgépének izraeli elektronikával turbózott változata. Az L-39ZO nyitott orrában azonban nem látható lokátor.Az ELTA-ELBIT csoport modernizálta a Thai Királyi Légierő Albatroszait. Ez a repülőgép azonban ukrán megrendelésre készült, de végül Izrael nem korszerűsítette a keleti szomszédunk Albáit.

Az M346 orosz ikertestvére a JAK-130-as. A közös tervezés után az Olaszok és Oroszok útja különvált, így két külső szinte hasonló repülőgép néha egymás ellen is küzd a világpiacon, bár a vásároló országok köre más. A Jak-130 szintén könnyű támadó repülőgépként is használható, láthatólag a veterán Sz-8 nem irányított rakétákat is hordozhatta már 2003-ban, akár a külső pilon végén látható R-73 légiharcrakétát. A legbelső pilonon egy KAB-500Kr irányított bomba makettet láthattunk.

Egy jobb kép a Jak-130-ról (forrás: ABpic.co.uk - Brian Brickers)

Az EADS is tervezett új generációs gyakorló repülőgépet, amelyet az akkoriban már pedzegetett alacsony érzékelhetőségű airframe-el akartak gyártani. A tandemüléses MAKO (A makócápáról nevezték el amely a faja leggyorsabb ragadozója több mint 60km/órás sebességgel képes úszni.) tervezése már 1999-ben indult, hogy 2007-ben is csak mock-upként kerüljön bemutatásra. A projekt végül megbukott. A gyakorlórakéta azért jutott a Mako mellé is.

A Dél-Koreai KAI T-50 gyakorló repülőgép 001-es példánya. A dél-koreai repülőgép komoly amerikai Lockheed-Martin segédlettel készült, és TA-50 kétüléses harci-gyakorló és FA-50 néven együléses könnyű harci repülőgép változata van. Utóbbi a szabadesésű Mk.82 és 83 bombákon kívül GBU-12 lézer és JDAM GPS irányított levegő-föld fegyverzetet is hordozhat, nem is szólva a KEPD350 robotrepülőgépről, AGM-65 földi támadórakétáról és légi ellenféllel is megküzdhet AIM-9 Sidewinder hőkövető rakétáival. Ami nem lett integrálva az látóhatáron túli légiharc fegyverzet, amelyet egyébként az izraeli EL/M-2032 lokátora képes lenne irányítani. A Sniper célmegjelölő konténer szintén integrációra került. Elméletben az AIM-120 rakéták is elérhetőek lesznek majd az FA-50 Block20 változatánál. A TA-50/FA-50 kiváló választás lenne kisebb országok légierőinek is, mivel hangsebesség feletti repülésre is képes, azonban az amerikai gyártó nem engedi olyan piacra, köztük Európába, ahol veszélyeztethetné olcsóbb árával az F-16V repülőgépek eladását. Indonézia, Irak, Fülöp szigetek és Thaiföld rendszeresítette Dél-Koreán kívül. Ezekből egyedül a Fülöp-szigeteknek engedélyezték könnyű csapásmérésre is képes változat beszerzését. Napjainkig több mint 200 darab készült a típusból.

Az Amerikai Légierő és Haditengerészeti Légierő is "light" embargót választotta. Az USAFE a Spangdahlemben állomásozó 52. vadászrepülő ezred F-16 századának parancsnoki gépét állította ki. Az 1993-ben készült Block50C a 23. FS (Fighter Squadron) állományába került.

A 91-352-es 2011-ben már az új radarelnyelő festéssel a Líbiai Odissey Dawn hadműveletben. (forrás: f-16.net)

Az F-15 a csapásmérő E változata a Strike Eagle. Az illeszkedő póttartályokra bombákat és rakétákat is lehet függeszteni. A repülőgép teljes értékű vadászváltozatként is, AIM-120, AIM-7 BVR és AIM-9 közelharc rakétákat hordozhat. A repülőgép kétüléses akár a légifölény-gyakorló B és D modifikáció. A repülőgép a 492. vadászrepülő századba tartozott, amely az angliai Lakenheathi támaszponton állomásozik, ez USAFE F-15 repülőgépeinek bázisa. A "Madhatters" (Vadkalaposok) a 48. vadászrepülő ezred állományába tartoznak.

A haditengerészet az E-2 Hawkeye radargéppet (légtérellenőrző repülőgéppet) is kiállított az az F/A-18 támadók mellett. A teljes néven VX-20, Air Test and Evaluation Squadron Twenty, (AIRTEVRON TWO ZERO) a Patuxent River támaszponton települt kísérleti és kiértékelő százada az Egyesült Államok flottalégierőnek. A képen látható C-2 még a régebbi B változat, nem az öttollú légcsavarral felszerelt modernebb C modifikáció.De hát 2003-ban vagyunk..

Az akkori jövő, és a mostani jelen harci repülőgépe, az F-35, 2003-ban még csak mock-up és még fontos résztvevő Törökország. Az airframe többé-kevésbé már felismerhető. Az EOTS-nak is látszik a helye.

Az Alenia C-27J Spartan egyik prototípusa. Ellentevékenység rendszer, utántöltő csőcsonk hiányzik és a pilótafülke üvegezése is kicsit más. Az 1999-ben repült típus, ekkor már egy éve gyártásban volt. Napjainkban a mérsékelt érdeklődés miatt gyártás viszonylag alacsony ütemű jelenleg 87 darabnál tart.

A 344-es lajstromszámú C-27J Spartan-t dinamikus bemutatóra húzzák ki a kifutópályára. Az MM62127 lajstromszámú repülőgép az Olasz Légierő kiértékelő századából volt Pratica di Mare-ből. Szlovákia és Bulgária is beszerzett a típusból, Lengyelország és Csehország viszont a konkurens CASA C-295 típust választotta.
A Szlovák Légierő veterán AN-24B szállító-repülőgépe indul haza a Le-Bourget repülőteréről. Az 5803-as lajstromszámú példányt kivonták a szolgálatból az 5605 lajstromszámú repülőgép a hejcei katasztrófája után.

Az amerikai AH-64 Apache helikopter mellett két európai csatagép, a Eurocopter Tiger és a Westland/Augusta A129 Mangusta forgószárnyasai is statikus kiállításon vettek részt. A francia-német-spanyol koprodukcióban épített Tiger könnyebb, gyorsabb, agilisabb, de kevésbé páncélozott, mint amerikai társa. A gyártó országokon túl csekély exportsikert ért el velük az európai gyártó, több NATO ország inkább az Apache-t vásárolták meg. A tigrisből összesen 180 darabot készítettek. Az egyetlen független beszerző ország Ausztrália alkatrész utánpótlás, elektronikai hibák és alacsony hadrafoghatóság miatt kivonja a típust és helyette AH-64E Guardian amerikai csatahelikoptereket rendelt meg. Mielőtt ekéznénk az európai technikákat a Kaman Super Seasprite esetében éppen fordítva történt, ott az aussziknak az amerikai technikától lett tele a ... , ezért a rendszerbe se nagyon állított helikoptereket kivonták a haderőtől.

Az olaszok büszkesége az A-129 Mangusta. Mára már a brit Westland is társtulajdonosa a cégnek. A Mangustából Olaszország 60 darabot épített (+ hét példány demonstrátor és prototípus). Ezeket kétszer is átépítették, modernizálták, és napjainkban is potens forgószárnyas. A licencével Törökországban tendert nyertek és a T-129-ből már most többet készítettek, mint az eredeti Mongúzból, a gyártása napjainkban is folyik, méghozzá helyi modernizációval egybekötötten.

Az Augusta/Westland A109LUH (Light Utility Helcopter) gyakorlatilag az Airbus H145M olasz megfelelője, régebbi elektronikával. A képen látható példány a Dél-Afrikai Légierő részére készített példány volt. A helikopterre az ellentevékenyég rendszert még nem szereltek. Mellett gépágyú konténert látható.Az alul látható két "tekercs" a vízreszálláshoz szükséges felfújható légtömlő. A típus 1971-től gyártják és 34 ország haderőiben rendszeresítették. A gyártó jelenleg a Leonardo S.p.A nevet viseli.

Az NH90 egyik prototípusa. A közös európai NH indrustries gyártmánya két fő változatban, NFH (NATO Fregatt Helicopter) és TTH (Tactical Transport Helicopter) készül napjainkban is. Az egyik első túlnyomórészt kompozitból készült forgószárnyas rendszerbe állítása elején sok problémával küzdött, de napjainkra közel 500 darabot adtak el, 1996-os bemutatkozását követően. Németország, Franciaország, Görögország, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Új-Zéland, Omán, Katar, Spanyolország és Svédország rendszeresítette eddig.

Egy S-61N helikopter, amely az olaszoknál került kiállításra.A Sikorsky SH-3 Sea King késői reinkarnációja polgári felhasználásra készült, csekély 119 darab készült belőle, ami amerikai léptékkel nézve bukás. Maga a típus 1959-ben repült először és 1961-től került sorozatgyártásra. A katonai változat sokkal sikeresebb volt, több mint 1300 darabot gyártottak.

Nyugat Európa legnagyobb forgószárnyasa a Merlin 101-es amely elsősorban tengerészeti helikopter. Járőrözésre, felderítésre és tengeralattjáró elhárításra készült, de korai előrejelző/légtérirányító változata is repül a Brit Királyi Haditengerészetnél. 2003-ban az Olasz flotta állította ki a MM81488 lajstromszámú ASW vagyis tengeralattjáró-vadász változatot. Legutóbb Lengyelország szerezett be négy példányt a kiöregedett MI-14 forgószárnyasai helyére. (forrás: facebook)

Egy EC-120B helikopter az Eurocopter kínálatából. A Colibri nevű forgószárnyasból 1988-as gyártás megindítása óta több mint 700 darabot építettek Merignanban. Nyolc haderő is szolgálatba állította, közte a gyártó Franciákon kívül a spanyolok, a malájok és a kínaiak is Utóbbiak a Harbin repülőgépgyár HC-120 licencváltozatát repülik

Hol volt ekkor még az Airbus A380? A tervezőasztalon. Az európai repülőgépgyártó legnagyobb sorozatban gyártott repülőgépe, a kecses vonalú szerintem nagy szép A340-642-es volt. Az F-WWCA lajstromjelű repülőgép minden nap repült a kiállításon.

A vetélytárs Boeing 777-300 típusú szélestörzsű jet-je sok nézőt vonzott. Az N5017V gyári számú repülőgép 2003. februárban gördült ki a gyárból, tehát vadiúj volt. A Japan Airlinesnek készült és jelenleg is ott repül.

Később japán színekben (forrás: www.airliners.net)

Egy homályos kép (digiális nagyítás,) az Embraer 170 egyik első példánya. A PP-XJS lajstromjelű példány felszállás előtt.

Az Ukrán Antonov a Szovjetunió szétesése után vegetált, majd lassan tönkremegy. Az AN-74TK sugárhajtású repülőgép még AN-72 típusjelzéssel 1983-ban repült először. Az AN-32 utódtípusa lett volna. Összesen 195 darab készült belőle.

Egy másik AN-74 modifikáció a levegőben. (forrás: wikipedia)

Szintén Antonov, de az AN-140 turboprop repülőgép. Az AN-24 leváltására tervezett repülőgépet Irán is sorozatban építette, Ukrajnából szállított alkatrészekből. Körülbelül 35 darab készült a típusból 1997-es megjelenése óta. Amennyiben az Ukrán-Orosz ellentét nem lenne, a két ország belső piacán is több száz repülőgépnek volna helye. Az AN-140 helyett Oroszország a gyengébb IL-112 típust sorozatgyártását készíti elő.

AN-140-es repülőgép a levegőben (forrás: wikipedia)

A múlt, a francia-brit Concorde, a szuperszonikus álom. Az F-BTSD Concorde 101-es példány statikus bemutatón vett részt. A szovjet Tu-144-el a hasebesség feletti polgári repülés álma is szertefoszlott a repülőgépek kivonásával. A háttérben a Dassault Falcon 20 üzleti repülőgépe látható.

A Drónok, robotrepülőgépek között egy nagy felderítőrobot a Norton Grumman RQ-4 Global Hawk amely az Egyesült Államok és nemzetközi légtérben közlekedhet, azonban az Eurohawk néven rendszerbe állított NATO illetve német repülőgépek nem kaptak engedélyt autonóm használatra Európa felett. Tengerészeti változata az MQ-4 Triton.Napjainkig 42 darab készült a felderítő drónból, amely 18km magasan is képes tevékenykedni és napjainkban Szevasztopol és Fedoszija kikötőit és védelmi erőt szondázzák nemzetközi légtérből, az olaszországi Sigonella támaszpontról indulva és érkezve.

A Norton-Grumman MQ-8C Fire Scout robothelikoptere elsősorban felderítő, aknakereső és tengeralattjáró felderítő feladatokra készült. A mérete alapján fregatt nagyságú hajókra már telepíthető. napjainkig több mint 96 darabot építettek és rendszeresítettek az Egyesült Államok haditengerészeténél.

Ugyan múzeumi tárgy, de ne feledkezzünk el a Super Mirage 4000 harci repülőgépről, amelyből két prototípus készült, azonban egyenértékű lett volna az amerikai F-15-ös vadászrepülőgéppel. A fejlesztés rendben folyt, de a Franciaország fiskális helyzete nem engedte meg, hogy beruházzon egy ilyen drága repülőgépbe, így a "kistesó" a Mirage 2000 került csak rendszeresítésre.

Egy kis rövidfilm az 1997-es Le-Bourgeti repüléséből a Mirage-4000 harci repülőgép prototípusának. (forrás: youtube)

Le Bourget varázsát a 1900-as évek elején épült, persze modernizált hangárok is jelentik amelyek valahogy hozzátartoznak a francia repülőtérhez.

Minden kiállítás során néhány veterán repülőgépet is láthatnak a nézők. 2003-ban még a Breitling is komolyan beszállt az Old Timer repülésbe, sajnos Európában ezt mára már felszámolta. A képen egy F6F-5K Hellcat repülőgép látható, amely a legjobb vadásza volt a második világháborús amerikai flottalégierőnek. Gyári száma: 40467/19.

Egy másik flottalégierős repülőgép (gyermekeim szerint a Kapitány repcsi a Repülők című amerikai animációs filmből). A repülőgép eredetileg egy F-8U Corsair, de annak Goodyear által gyártott licencváltozata amelyet FG-1D típusjellel építettek. Gyári száma: 92844/8

Egy P-47D Thunderbolt amerikai nehézvadász az USAF állományából. Eredeti gyári száma: 42-26671/MX-X volt. A "Menydörgés" az első amerikai egymotoros vadászrepülőgép volt, amely az Európa felett tevékenykedő 8. és 15. légihadsereg nehézbombázóit kísérővadászként tudta védeni. Később a P-51 Mustang vadászok térnyerése után az amerikai harcászati légierőben csatarepülőként repültek.

Európai repülőnap, légikiállítás nem maradhat Supermarine Spitfire repülés nélkül. Az Mk.IX.B változatot húzzák a felszálló zónába.

Egy nagy különlegesség a francia Caudron C.714 Cyclone vadászrepülőgép. Az 1936-ban első felszállása után, még négy évig toldozgatták a terveket és a prototípusokat,hogy a szegényes teljesítményen javítsanak. 1940-től gyártották sorozatban, de a franciák első vonalban nem vetették be, hanem átadták az országukba menekült Lengyel pilótáknak, gyakorlása, sőt harci repülőgépnek. A lengyelül I/145 Polski Dywizjon Myśliwski, franciául GC1/145 Groupe de Chasse Polonais repülte.Fegyverzete négy darab MAC 1934 7,5mm-es géppuska volt, sebessége pedig maximum 460 km volt.A lengyelek 45 bevetésen 12 repülőgépet lőttek le velük, köztük Dornier Do-17 bombázókat, Bf-110 nehézvadászokat, sőt Bf-109 messzereket is. Ők kilenc gépet vesztettek légiharcban és ugyanennyit lőttek szét a németek a repülőterükön. A finn légierő hat repülőgéphez jutott amelyet az 1940-es téli háborúban használtak a Szovjetek ellen.

Egy korabeli kép a finnek egyik példányáról. (forrás: wikipedia)

Egy lengyel Cyclone a GC1/145 egységtől. (forrás: wikipedia)

A Caudron C.714 Cyclone felszállás előtt.

Egy Boeing B-17 Flying Fortess (repülő erőd). A B-17G Pink Lady francia tulajdonban van, gyári száma: 44-8846. A repülőgépet 1945-ben kapta az 511. bombázószázad és hat bevetést teljesített Németország felett. La Fertében tervezik, hogy a 2020-as évek végén újra repülni fog, a 2010-ig dinamikus programot is repülő öreg nehézbombázó.

Egy francia 1950-es évekbeli sugárhajtású gyakorló repülőgép a CM.170 Fouga Magister. A típusból 929 darab készült összesen, egy részük a finn Valmet, a Heinkel-Messerschmitt és az izraeli IAI-nál. 19 ország állította hadrendbe.

Az orosz MiG standja a kiállításon. A képen látható makett a MiG-AT, amelyet francia hajtóművel és kooperációval készítettek volna, de a Jak-130 nyerte végül az orosz gyakorló repülőgép sorozatgyártását, akkor még az Aleniával közösen. Már 2003-ban sem volt önálló a tervezőiroda, a stand felirata Russian Aircraft Corporation volt.