A németországi, Alsó-Szászországban, Hannovertől északkeletre található Wunstorf, amely napjainkban a legfontosabb katonai szállítórepülőgép bázisa a Német Légierőnek. A repülőtér a Luftransportgeschwader 62-nek, (LTG62) vagyis a 62. Szállító Repülőezrednek az otthona, amely Airbus A400M Atlas szállítórepülőgépekkel van felfegyverezve.

• Hannoverhez közel fekszik Wunstorf, ahol a szállítórepülőbázis és a múzeum található. (forrás. Wikipedia)

Wunstorf 1936 óta katonai repülőtér. A második világháború után brit megszállási övezetben fekve a Királyi Légierő bázisa volt 1957-ig, majd az újjáalakuló Luftwaffe szállító repülőinek támaszpontja lett.

• A Wunstorfi repülőtér és javítóbázison napjainkban. A Luftwaffe elsőszámú A400M bázisán a közeljövőben majd 40 darab Airbus szállítórepülőgép fog állomásozni. (forrás: Wikipedia)
  

Az LTG62-nél fennállása óta, négy repülőeszköz került rendszeresítésre. Nord Noratlas, C-160 Transall és jelenleg Airbus A400M. Rövid ideig az alakulat állományába Bell UH-1D helikopterek is voltak.

• A LTG62 =Lufttransportergeschwafer 62 lógói.

• A címerállat holló becsületes neve Hans Huckebein és egy népszerű rajzfilmfigura volt.(forrás: Wikipedia)
  

A bázis mellett található a „Traditionsgemeinschaft” Múzeum amely a Német katonai szállítórepülősöknek állít emléket.

• A múzeum bejárata. A múzeumot a Traditionsgemeinschaft Lufttransport Wunstorf e.V. tartja fenn.

A múzeum kilenc légijármű kiállításán túl, sok makettet, felszerelést, személyes tárgyakat és dokumentumokat őriz a második világháborútól- napjainkig a szállítórepülőgépekkel kapcsolatosan. A repülőgép állomány becses darabja a 6693/DB+RD lajstromszámú Junkers Ju-52/3mg4e szállítórepülőgép, amely 1986-ban komoly restaurálás után vált kiállíthatóvá, miután 40 évig a norvégiai Hartvikvann – tó mélyéről a felszínre hozták.

• A legendás repülőgép a Ju-52/3mg4e, amely résztvevője volt Norvégiai hadjáratnak.

 A repülőgép az 1940-es Norvég hadjáratban vett részt. Narviknál a Kriegsmarine által partaszállított, de a szövetséges Brit-Francia és Norvég haderő által körülzárt német hegyivadászok utánpótlását nem lehetett tenger felől eljuttatni. A haditengerészet 10 rombolóját és néhány szállítóhajót is megsemmisített a HMS Warspite csatahajó vezette túlerejű brit tengerészeti kötelék. A német hadvezetőség a narviki hegyes, sziklás geográfiai jellemzőit figyelembe véve 13 darab Junkers JU-52M ellátmánnyal és lőszerrel megrakott repülőgépet a környékbeli Hartvikvann tó jegére irányított, azt repülőtérként használva utánpótlást szállított Dietl tábornok egységének. A leszállt repülőgépeknek azonban nem volt elég üzemanyaga a visszaútra, így egy repülőgéppel sikerül felszállni, a többi pedig a tavaszi olvasáskor a tóba süllyedt. Narvikot és Norvégiát sikerült elfoglalni a németeknek, a repülőgépeket pedig „leírták”. A hideg hegyi tóban a Ju-52-esek jó állapotban megmaradtak. 1986-ban négy Junkerest nagyjából éppen emeltek ki. Kettő Norvégiában maradt, két Németországnak visszaadott repülőgép az a Dessau-i, és a Wunstorf-i múzeumban került kiállításra. A Junkers mellett külön tárlat foglalkozik az eseménnyel, több fényképpel a jégen álló, illetve elsüllyedt repülőgépekről.

• Nem lehetett könnyű leszállás a befagyott tó jegén, amely nem volt elég vastag, hogy a megrakott repülőgépek súlyát megtartsa.

• Két Junkers már kirakodás után. A közelebbin látható, hogy szárnyait aládúcolták, a futók valószínűleg félig jégbe, vízbe fagyva.

• Motorcserék nélkül nem emelkedhetett volna a többet a levegőbe. A kipakolt szállítmány mellett álló hegyivadászok kitartottak felmentésükig a francia-lengyel expedíciós erő és a brit hadihajók tüzérségi tüze ellenére.

• Egy Ju-52 amely túlélte a leszállást

 A múzeum belső kiállítótermék is Ju-52 Halle névre keresztelték tiszteletére.

•  A múzeumi példány pilótafülkéje kissé viseltes műszerek és egész műszercsoportok hiányoznak.

• A repülőgép előtt kis figura korabeli pilóta és őrkatona ruházatban

• Igen ez harci változat volt, látható a pilótafülke tetejére szerelt MG15 típusú géppuska. A törzs közép tetejére szintén volt egy lőállás építve

A belső múzeumi részen a „Tante Ju – Ju Mama” mellett a DM-3224 lajstromszámú eredeti alkatrészeket is tartalmazó DFS 230 vitorlázó szállítógép replika is kiállításra került. A típus a második világháborúban légideszant és teherszállító vitorlázó repülőgép, amelyből több változatban, összesen 1603 darabot gyártottak. Tervezése a Német Vitorlázórepülési Kutatóintézetben (Deutsche Forschungsanstalt für Segelflug - DFS) Hans Jakobs vezetésével történt és prototípusa 1937-ben repült először. A személyzete egy főből állt, aki a pilóta volt, és mellette kilenc katonát tudott szállítani. A gyártását először Sonnebergben kezdték meg, de később több más üzem is bekapcsolódott a termelésbe. A típus első bevetésére 1940. május 10-án került sor, amikor Belgiumban a híres Eben Emael erőd elleni légideszant támadás katonáit szállította kilenc vitorlázó repülőgép. A legtöbb DFS 230-ast 1941-ben a Krétai légideszant hadművelet során vetették be. A győztes csatában a Luftwaffe ejtőernyős-vadász (fallschirmjager) és hegyivadász alakulatok szállítása során, az élőerő mellett a vitorlázógépekből is olyan súlyos veszteségeket szenvedtek, hogy hasonló méretű deszanthadműveletet nem hajtottak végre. 1943-ban 10 darabot használtak a típusból a fogvatartott Benito Mussolini Gran Sasso hegyéről való kiszabadítására. A leszálló úthossz csökkentésére az C-1 változatú vitorlák orr részébe fékezőrakétákat szereltek. A később elkészült DFS 230-asokat elsősorban teherszállításra használták, a különböző katlanokba, erődökbe körülzárt német egységek utánpótlására. Budapest ostroma során a budai Vérmezőre érkeztek meg 1945. februárig a szállítmányok.

• A DFS 230 törzsének replikája. A vitorlázó repülőgép a brit és amerikai deszantgliderekhez képest jóval kisebb teherbírású volt. Igaz a németek is építettek nagyobbat, például a Messerschmitt Me 321-est, amely maximálisan 200 katonát vagy 22 tonna terhet tudott szállítani. A DFS 230 pilótával együtt tíz főt vagy 2 tonna körüli terhet.

• A DFS 230-asok legnagyobb és véresebb bevetése, Kréta 1941. május 20 - június 1. Az eredeti felvételen Német ejtőernyős hagyja el a vitorlázó repülőgépet leszállás után. (forrás: Wikipedia)

A második világháborús Luftwaffe szállító repülőgépes fegyvernem parancsnokára Friedrich-Wilhelm „Fritz” Morzik tábornokra külön festmény és életútja emlékezik. Ilyen ritkán van a náci múltat nagyon komolyan szégyenlő és több hazájáért küzdő katonát is tévesen elitélő háború utáni Németországban. Emlékezzünk Werner Mölders, Adolf Galland és a többi pilóta és magasabb beosztású tiszt háború utáni hivatalos állami megítélésére.

• A múzeumban kiállítátott festmény: Friedrich-Wilhelm „Fritz” Morzik vezérőrnagy a német szállítórepülők parancsnoka 1945-ben,

• Morzik tábornok fényképe, aláírásával. (Forrás:Wikipedia)

Fritz Morzik az első világháború előtt már a Feldfliegerabteilung alakulat tagja volt és 1915-ben pilótaként az „Ázsia Hadtest, ”Pascha” repülési osztályának volt tagja, amely a török haderőt támogatta. A háború után rövid ideig az Aero Llolyd, majd a Junkers dessau-i üzemében is dolgozott. 1928-ban a Berlini repülőiskola igazgatója lett. Morzik sportrepülőként 1929-ben első nyertese volt a „Nemzetközi Túradíjnak” (Challenge International de Tourisme). Győzelme után még háromszor repült a versenyen. 1934-ben századosként a Luftwaffe kísérleti repülőiskolájának vezetője, 1939. augusztus és 1941. augusztus között a Kampfgeschwader zBV1 szállítórepülőszázad parancsnoka volt. 1942 elején a Gyemjanszki katlanba rekedt német erők utánpótlását szervezte meg a szállító repülős egységével. A sikeres műveletet követően 1942. április 16-án a vaskereszt Lovagresztjét (Ritterkreuz des Eisemen Kreuzes) kapta. Rendfokozata a háború során emelkedett ezredes majd 1943-ban vezérőrnagy. 1945. február 10-én nevezik ki a Wermacht légiszállítási parancsnokának (Lufttransportchef der Wehrmacht) megtartva a XIV repülőhadtest parancsnoki beosztását. A szállító légierő ekkor már csak „nevében” létezett. A második világháború után 1966-ban adták ki emlékiratait. 1985. júniusban hunyt el freudenstadti otthonában.

• 1960-ban jelent meg visszaemlékezése Morzik tábornoknak a német szállító repülősökről. Később angolul is kiadták. Sajnos magyar kiadás egyelőre nincs.

A belső térben egy Schneider Rehbein SG-38 vitorlázó repülőgép és az 25+95 lajstromszámú Dornier Do-28D2 Skyservant könnyű szállítórepülőgép is kiállításra került.

• Egy modernebb repülőgép a belső kiállítótérben. A Dornier Do-28 könnyű szállítórepülőgépet Németországban hosszú ideig gyártották kisebb sorozatban.

A Dornier-28D2 Skyservant a második világháború utáni Nyugat-Németország egyik viszonylag sikeres könnyű többcélú repülőgépe volt. A Dornier Flugzeugbau GmbH gyártotta kissorozatban viszonylag hosszú ideig. A Do-28A/B változatokat 1959-től a D variánst 1966-tól építették. Összesen tizenhat alváltozatban 353 darab készült, a jelenlegi alapjaitól modernizált Do-228 változat kivételével. Utóbbi a Dornier mellett a RUAG és az indai Hindustian Aeronautics Limited közös fejlesztése, amelyből Európában 1982-1997 között a Dornier, majd annak megszűnése után a RUAG gyárában 245, Indiában pedig 125 darabot készítettek.

• A Dornier előtt is figurák. Repülőtéri tűzoltó és pilótaruhában.

A szabadtéri múzeumi részt két szállító repülőgép uralja, a Nord N2501F Noratlas és a C-160D Transall. Mellettük egy volt kelet-német Mi-8T és egy nyugat-német Bell UH-1D Iroquis helikopter áll. Kicsit kakukktojás a Focke Wulf FwP149D, amely az olasz Piaggio licencgyártása.

A Luftwaffe napjainkban is üzemben tartja a C-160 Transall szállítórepülőgépeket Hohn repülőbázison, de korábban Wunstorfban is repülték. A közös francia-német szállítórepülőgép, az európai Hercules, bár annál némileg könnyebb.A Luftwaffe 110 darab C-160D változatot üzemeltetett, majd az 20 darabot eladott Törökországnak. Azok típusjele C-160T lett és más festést is kaptak.A kiállított példány a 51+07-es lajstromszámot viselte.

• A német változatokat modernizálták a jelenleg repülő példányok nagy részénél a pilótafülke felett kompozit elem található. A képet 2018-ban a Wunstorfi bázison készítettem.
  

• A Nord 2501 Noratlas szintén Francia-Német kooprodukció, bár tervezését a gall Société Nationale de Construction Aéronautique du Nord végezte.A prototípus (F-WFKL) 1949-ben emelkedett először a levegőbe.A 7.5 tonna teherkapacitású vagy 45 felfegyverzett katona, illetve 39 ejtőernyős szállítására képes repülőgépből Nyugat-Németország 25 francia gyártású példányt rendszeresített, majd licencben a Flugzeugbau Nord 189 darabot épített.

• Két SNECMA Hercules légcsavaros motorja egyenként maximálisan1521 kW-t adott le.Sebessége 440 km/óra volt hatótávolsága elérte a 3000km-t. A gyártó országokon kívül az izraeli, a görög és a portugál légierő is rendszeresítette. A GR+248-as lajstromú repülőgép eredeti francia gyártású példány.

• A Focke Wulf FWP.149 az olasz Piaggio P,149 gyakorló és könnyű szállító repülőgép német licencgyártása volt.  Az alsószárnyas egymotoros légcsavaros repülőgép prototípusa1953. júniusban repült először. Az Olasz és a Német haderőn kívül, Izrael, Nigéria, Tanzánia ,Uganda légierői és a svájci Swissair pilótaiskolája állította rendszerbe, Németországban a Luftwaffe mellett a Marinefliegerek, vagyis a tengerészeti légierő is repülte.

• A Német Légierő 1957 és 1990 között repülte, a négyszemélyes változatot.A repülőgépből az olaszok 88 darabot a németek 190 darabot gyártottak,  Az FWP.149D változat utazósebessége 285, maximális sebessége 304 km/óra volt, hatótávolsága 1090 km. A repülőgép amerikai Lycoming 60-480b1A6 motorja 200kW-s volt. Néhány példánya repülőképes, velük repülő és nyílt napokon lehet találkozni a levegőben.

• A Nyugat-Német Haderő alaphelikoptere volt a Bell UH-1D Iroquis. A vietnámi háború ikonikus forgószárnyasát a német Dornier is sorozatban gyártotta. Az UH-1D változatból 352 darabot építettek német földön, és a Bundeswehr 1967-től 1981-ig repülte a típust.A típusvariáns 105cm-es hosszabb törzzsel készült, mint előző altípusok a személyzete 4 fő lehetett és 8-10 katonát vagy több hordágyat tudott hordozni.A német hadsereg és a légierő is könnyű támogatónak alkalmazta, de SAR (seach and rescue - kutató-mentő) feladatkörben repülték a leghosszabb ideig. Az LTG62-nél is rendszerben áll. Utolsó példányait 2020-ban vonták ki a Német haderőből.

• A Kelet-Német Légerőtől átvett Mi-8T azonos feladatkörben repült mint a Huey, de jóval nagyobb befogadóképességgel rendelkezett. Németország újraegyesítése után a Légierő 36, a flotta 15 és a hadsereg is átvett 40 darabot. Az LTG-62 1990 és 1993 között repülte a forgószárnyast. A múzeumi 93+03 lajstromszámú díszfestett helikopter gyártási száma: 10511 volt, és a Keletnémet Légierőben (Kommando Luftstreitkräfte / Luftverteidigung (Kdo LSK / LV) repült. A Kdo LSK/LV vezetési központként szolgált (C3) irányításim kommunikációs és parancsnoki feladatkörökben.

• A Wunstorfi repülőbázis A400M repülőgépek üzemeltetésre új hangárokat, épületeket épitettek és a gurulóutakat, és állóhelyeket is modernizálták. A felújítási munkák közben találták a kiállított bombákat az építési területen.

A Lufttransportmuseum kötelező minden repülésrajongónak, ha Németországban Hannover felé látogat. A múzeum jelenleg a COVID járvány miatt zárva tart, de egyébként április 1-től október 31-ig fogadják a látogatókat. A felnőtt belépőjegy ára 4 EUR, 14-18 év között 2, és alatta 6 éves kortól 1 EUR. Egyetlen euró + pénzért, pedig a C-160D belsejét is kinyitják a látogató számára. A múzeum mellett pedig ragyogó rálátás van a bázisra, ahonnan az A400M szállítórepülőgépek repülését is megtekinthetik a látogatók..