• A TS-11 Iskra egyedi formája, szép naplementében landoláskor

Lengyelországban, az 1950-es években a szovjet gyártmányú sugárhajtású repülőgépek pilótaképzésére Tadeusz Soltyk főkonstruktőr vezetésével 1957-ben megkezdődött egy sugárhajtású gyakorló repülőgép tervezése. Soltyk a Lengyel repülőipar legendás tervezője volt. 1909-ben született, 1934-ben Varsóban a Műszaki Egyetem Gépészmérnöki karán végzett. Az Állami Repülőgépgyárak (PZL) tervező részlegénél kezdett dolgozni. Az első repülőgépként a PZL.23 Karas gyorsbombázó tervein dolgozott, majd a PZL.46 gyártásának előkészületben vett részt. A II. világháború kitörésekor már Stanislaw Praussnak a PZL főkonstruktőrének helyettese volt. 1944. végén, a szovjet csapatok által megszállt Lublinban megalakult az első Repülőgéptervező és gyártó Intézet az LWD, ahol Soltyk lett a főtervező. Az intézet hamarosan Lódzba költözött. Itt egymás után készültek a LWD Szpak, Zak, Mis és Junak többfeladatú repülőgépek tervei. Mindegyikből kisebb sorozatot is gyártottak. Az LWD-t 1949-ben számolták fel, és Soltyk a Varsói Repülési Intézetben folytatta pályafutását. 1952-ben kinevezték főtervezőnek. 1953-ben a TS-9 Junak modernizált harmadik változatát is elkészítették, majd 1957-ben a TS-8 Bies gyakorló repülőgépet építették meg, de még abban az évben Soltyk tervezőirodáját a WSK-Odeke (ma WSK PZL-Okede) vállalat tervezőirodájához csatolták. A tervező repülőgépei TS jelölése a kereszt és vezetéknevének kezdőbetüiből adódik.

• A négy pilonra kisebb bombák, nem irányított rakéták/rakétakonténerek is függeszthetők
  

Sugárhajtású gyakorló repülőgépeket fejlesztését a lengyeleken kívül a keleti blokk országaiból a szovjet Jakovlev és a cseh Aero Vodochody tervezőirodák is megkezdték. A lengyel repülőgép csökkentett méretű modelljét a varsói Repülési Intézetben tesztelték. Az új gyakorlógépet lengyel tervezésű hajtóművel szerették volna gyártani, de a WSK HO-10 hajtómű fejlesztésének elhúzódása miatt az első prototípusba Jugoszláviából beszerzett 7,8 kN tolóerejű brit Armstron Siddeley Viper 8 gázturbinát építettek. Az első felszállást Andrzej Ablamowicz berepülőpilóta 1960. február 5-én hajtotta végre. Az második repülőgép még brit turbinával repült, de a további prototípusok már a lengyel gyártású hajtóművel készültek, és ezekbe már gépágyút is szereltek.

A TS-11 hagyományos kialakítású, trapéz alakú szárnyakkal tervezett, fémépítésű repülőgép. A pilótafülke, hermetizált, tandem elrendezésű. A hajtómű levegő beömlőnyílásai kétoldalt a szárnytőbe került kialakításra, a gázturbina fúvócsövét a farokrész alatt vezették ki, emiatt különleges az alakja. Az alap TS-11 elektronikája az 50-es éveknek megfelelő volt. Felszerelték többek között ARK-9 rádió iránytűvel, RV-PA rádiós magasságmérővel. Lokátorral nem rendelkezett.

• Műszerfal, igen az 1950-es évek

A repülőgép katonai célra készült, ezért a törzs jobb oldalán gondolába épített egy darab 23mm-es 115P gépágyút – a szovjet Nugyelman-Szuranov NR-23 licencgyártott változatát - szereltek be. A gépágyú javadalmazása 40 lőszer. A TS-11-be beépíthető volt az ugyancsak 23mm-es 150P gépágyú is. A szárnyakon lévő két felfüggesztési pontokon összesen 400 kg fegyverzet hordozhat. A fegyverek 100 kg-os bombák, illetve Mars 4 és Zeusz-1 indítókban Sz-5, Sz-5K és Sz-5M levegő-föld nem irányított rakétákból állhatnak. Az Sz-13 fotógéppuskával gyakorlólövészetek eredményét lehet ellenőrizni. A TS-11 BISz változathoz 7,62mm-es géppuskakonténereket is integrálták, valamint felszerelték ASzP-3NM-1 giroszkópos, félautomata célzó berendezéseket.

• Teljes fegyverzetben. Könnyű csapásmérőként is számítottak az Iskra repülőgépekre

A lengyelek a Varsói Szerződés egységes kiképző és gyakorló repülőgép pályázatára is benevezték a repülőgépet. A tender egyébként egyedülálló volt a Keleti blokknál, abban a tekintetben, hogy versenyeztették Varsói szerződés országaiban tervezett és épített repülőgépeket és nem szovjet típust erőltettek rá a tagországokra. A Szovjetunióban végzett repülési teszteken a Jak-30, a TS-11 és az L-29 gyakorló repülőgép vett részt. A TS-11 második prototípusát Ardrzej Ablamowicz berepülő pilóta és Menetú mérnök repülte a Szovjetunióba Varsó-Minszk-Szmolenszk-Kubinka-Monyino útvonalon. A teszteket a Szovjet Légierő és a CAGI berepülőpilótái végezték. A lengyel gép kiváló eredmény ért el, de hasonlóan jól szerepelt a csehszlovák Delfin is. A lengyelek szerint politikai döntés alapján választották ki győztesnek az Aero Vodochody termékét.  A Lengyelek ezért a TS-11 döntöttek a sorozatgyártásáról és a hazai repülőegységeknél kívánták szolgálatba állítani.

• A fő vetélytárs a csehszlovák Aero Vodochody L-29 Delfin gyakorló repülőgépe, nyerte a VSZ "tenderét" 

• A Szovjet Jak-30 nem lett sikeres típus

A TS-11-el 1964-ben világrekordokat is felállították. A harmadik prototípus SO-1 gázturbinás változata a FAI 1730-3000kg-os Jet súlycsoportban 1964. szeptember 2-én 715 km/órás majd két nappal rá 839 km/órás sebességi állított fel. Ezt a rekordot 1966-ben az olasz Aeromacchi MB.326-os típus döntötte meg.

• Az Iskra az 1965-tól 2016-ig minden Lengyel merveszárnyú harci repülőgép vezető kiképzőtípusa volt.

A nullszériás repülőgépek sorozatgyártása már 1963-ban megkezdődött. A gázturbinát tovább tökéletesítették és 1966-tól már 9,8 kN-s tolóerejű SO-1 sugárhajtóművel gyártották a tervező nevének kezdőbetűiből TS-11 típusjelzéssel ellátott gyakorló repülőgépet. A repülőgépnek az Iskra (Szikra) nevet adták. Később növelt élettartamú és 10,8 kN tolóerejű SO-3, majd SO-3W gázturbinával gyártották a TS-11-est.

• A tereptarka festés sem volt idegen az Iskra-k között.

A repülőgépet folyamatosan korszerűsítették és 20 változatot alakítottak ki belőle.

Fontosabb modifikációk:

• TS-11 Iskra BISz A – Első sorozatgyártású változat
• TS-11 Iskra BISz B (Iskra 100) – Négy szárny fegyver felfüggesztési ponttal
• TS-11 Iskra BISz C (Iskra 200) – Együléses felderítő, AFA-39 fényképezőgépekkel (5 darab készült, 1983-ben kétüléses gyakorló változattá alakították át.
• TS-11 Iskra BISz D – 1973-tól India részére gyártott változat
• TS-11 Iskra BISz-DF – Kétüléses felderítő változat, fegyverzettel és négy AFA-39 fényképezőgéppel
• TS-11 Iskra R – 1991-ben épített Bendix/King RDS-81 radarral felszerelt kétüléses haditengerészeti felderítő változat (6 darabos sorozat)
• TS-11 Iskra BR200 – Együléses felderítő és vadászbombázó változat prototípus
• TS-11 Iskra MR – 1998-ban az ICAO előírásainak megfelelő avionikával felszerelt változat a Bielo-Czerwone Iskry bemutató repülőkötelék részére.
• TS-11 Iskra Jet és TS-11 Spark – A Lengyel Légierő állományából kivont, fegyverzet nélküli felújított és modernizált polgári változat
• TS-11F Iskra – F-16 C/D pilótakiképzésére átalakított prototípus.

• Gyakorlóbomba és MARS rakétakonténer két függesztőponton

• A TS-11 1618-as oldalszámú példányának szárnyai alá nem szereltek fel függesztőpilont

 A sorozatgyártás befejezéséig összesen 424 darab TS-11 Iskra-t készítettek. Lengyelországon kívül egyedüli exportsikerként Indiában is rendszeresítették az Iskra-t. Az Indiai Légierő 1975-ben 50 darab TS-11 BISz D-t vásárolt, majd 1990-ben újabb 50 darabot szereztek be a típusból. Az első sorozat repülőgépeit 1975-ben még Antonov AN-12 repülőgépekkel szállították át Indiába, a második sorozatot már Bydgoszcz-ból az Indiai Légierő IL-76-os szállítógépeivel juttatták el a megrendelőnek.

• Indai színekben a szolgálat közben

Az indiai Légierő a TS-11 Iskra-t 2004. december 16-án vonta ki a Légierő hadrendjéből. A 100 repülőgépből 7 darabot vesztettek balesetekben, amelyben 4 fő halt meg.

• Kivonás után is megbecsült példány

A lengyelek tervezőintézetek már 1950-és évek végén új gyakorlógép tervezésén munkálkodtak. A PZL-nél Soltyk 1959-ben kezdett el foglalkozni az Iskra utódjának szánt TS-16 Grot hangsebesség feletti kiképző-gyakorló és könnyű harci repülőgép terveivel, azonban csak a teljes méretű makettje készült el. 1963-ban Sołtyk fejlesztési terveit törölték. Soltyk 1967-ben az Automatizálási és Vezérléstechnikai Ipari Intézetbe ment dolgozni, ahol a továbbiakban hajók vezérlőberendezéseinek fejlesztésével foglalkozott. (Az 1960-as évek a lengyel hajógyártás nagy fellendülésének időszaka volt.) Repülőgépekkel hosszú ideig nem foglalkozott. Csupán az 1980-as években tért vissza eredeti szakmájához. Ekkor már a TS-11 Iskra erősen elavultnak számított, a típust Lengyelország ismét saját gyártmányú korszerű gyakorló repülőgéppel akarta felváltani. Az utódjának tervezett, külsőleg a német-francia Alpha Jet-re emlékeztető I-22 Iryda, amelynek tervezési tanácsadójaként Soltyk is dolgozott, néhány prototípusa elkészült, azonban a magas fejlesztési költségek, valamint súlyos tervezési hibák miatt a programot leállították.

• Elöttem az utódom? Nem, mert az I-22 Iryda nem vált be, gyakorlatilag csak prototípusai és "0" széria létezett.

• I-22 Iryda

• Kicsit a Dornier Alpha Jet-re hajaz az I-22 Iryda sárkányszerkezete, a francia-német kiképzőgép azonban sikeres lett

A program leállítása után, az Iskrák üzemidejét hosszabbították. Taeusz Soltyk még részt vett a PZL-130 Orlik turbolégcsavaros iskolagép tervezésében, mint tanácsadó, végül 1992-ben nyugállományba vonult. 2004-ben 95 évesen korában hunyt el.

2000-ben a Lengyel Légierő és haditengerészeti repülőcsapatainál a TS-11 Iskra gyakorló repülőgépekből még több mint 100 példány állt szolgálatban. A repülőgépek nagy része a deblini 58., a radomi 60., és a biala podlaskai 61. gyakorló ezredben teljesített szolgálatot, de a Lengyel légierő harci egységeknél is volt néhány darab Iskra. A tengerészet repülő alakulatainál a Cewice -Siemirowicei 7. különleges ezred repülte a gépeket.

• A Swidwini Szu-22-es ezrednél is üzemeltek a TS-11 gyakorló repülőgépek

2004-ben a haditengerészeti TS-11 repülőgépeket átvette a légierő.

• Felszállás

• és landolás a 1618-as oldalszámú Szikrával

Az Amerikai Egyesült Államoktól megrendelt F-16C/D Block52 Jastreb vadászbombázók pilótáinak kiképzéséhez, újabb változatot készítettek a típusból, de a modernizált pilótafülkével ellátott és korszerűsített TS-11F nem felelt meg a követelményeknek.

• Az F-16 Jastreb (a lengyel Viperek neve) repülőgép-vezetők kiképzésére kifejlesztett "F" változat pilótafülkéje már HUD-ot is tartalmazott

Lengyelország 2011. június 3-án 5 külföldi gyártó részére küldte meg első 450 milliós dollár értékű tenderét 16 darab kiképző, gyakorló repülőgép beszerzésére. Az új repülőgépeknek a haladó kiképzésen kívül komoly harcászati kapacitással kellett rendelkeznie. A követelmények között szerepelt fly-by-ware avionikai rendszer. nagy hatótávolságú lokátor, és lézer irányítású bombák célba juttatására megfelelő felszereltség. (A leendő harci-kiképző repülőgépnek gyakorlatilag az Egyesült Államokból beszerzett F-16 Block 52C/D vadászbombázók a BVR légiharcrakétákon kívül fegyverzetét kellett volna hordoznia.)

A gyártók közül a brit BAE Systems a Hawk AJT, az olasz Alenia Aeromacchi M-346 Master, a korai KAI és az amerikai Lockheed Martin a T-50P a finn Patria a korszerűsített Hawk Mk51/51A, a cseh Aero Vodochody az L-159T1-el jelentkezett. Gyakorlatilag csak az M-346 Master és a T-50P volt esélyes, mivel ezek a legújabb tervezésű repülőgépek rendelkeztek fly-by-ware rendszerrel. A T-50P több berendezése és belső kialakítása nagyban egyezik az F-16-os repülőgéppel. Az első tenderkiírás alapján a tervek szerint a 2011 végén hirdettek volna győztest. 2011. októberben a lengyel védelmi minisztérium, törölte azt eredeti 456 millió dolláros tendert, és helyette kiírt újabb tendert, amely „csak” kiképző, iskolagép típusra vonatozó paramétereket tartalmazott, így a korábban kiesett finn és cseh cégek is jó eséllyel indulhattak. Az új tender eredményét 2013. december 13-án hirdették ki és az Alenia örülhetett, mert az M346 Master nyerte meg az öreg kiképző repülőgép pótlását. A nyolc repülőgép + szimulátor és terméktámogatáshoz, négy repülőgépes opciót is tartalmazott a szerződés. Az első Masterek 2016. november 14-én érkeztek meg és a Deblini 4. kiképzőezred állományát erősítik. A Lengyel pilótaképzés 2018. februárban indult és Miroslaw Kopec százados volt az első Lengyel hajózó, aki otthon repült a típussal. Márciusban a Lengyelek lehívták a négy repülőgépes opciót így 12 gépes századnyi erő áll rendelkezésre 2020-ban már a kiképző repülőgépekből.

• Az utód, az Alenia-Leonardó M-346 Master kiképző repülőgépe

 A tervek szerint 2020-ig még repülnek a TS-11 Iskra repülőgépek. Napjainkban még 36 példány áll hadrendben, de ezekből majd egy tucat a Bielo-Czerwone Iskry bemutatócsapat piros-fehér repülőgépei.

A szovjet MiG-29 és Szu-22 típusokkal felfegyverzett harci alakulatok rendelkeznek néhány darab Iskra repülőgéppel az F-16-os bázisokon már nem teljesítenek szolgálatot. Deblinben minimális számú TS-11 gyakorlógéppel még repülnek. A Bielo-Czerwone Iskry bemutató repülőkötelék is repüli még típust.

• egy TS-11 a piros-fehér kockás bemutatócsapat repülőgépei közül

A bemutatócsapat 1969-ben alakult a radomi 60. gyakorló ezredben és először Rombik Display Team néven 4 darab TS-11-el repült, de első nagybemutatkozásra 1971-ben Deblinben került sor. Sok bemutatót nem tartottak, majd 1981-ben feloszlatták a csapatot. A Lengyel bemutatókötelék újjáélesztése 1984-ben történt. Ekkor már jelenlegi nevükön és piros-fehér színre festett gépekkel repültek. Külföldön 1991-ben a taszári repülőnapon, majd Belgiumban mutatkoztak be. 1993-ben először repültek az angliai RIAT-on, amely a legnagyobb repülőnap Európában. A demócsapat a Deblini, az 1. Gyakorló Repülő Központban állomásozik.

• Kötelékrepülés magas fokon

• Egyénileg is kiváló programot repülnek a "piros-fehérek" a TS-11MR Iskra-val

1998-ben kapták a TS-11 Iskra MR változatú, ICAO előírásainak megfelelő avionikával felszerelt repülőgépeiket. A gépek üzemideje a 2010-es évekre már erősen korlátozott, így a karbantartási és gyakorlási lehetőségektől függően kisebb-nagyobb létszámú kötelékekben bemutatóznak Lengyelországban és Európa repülőnapjain. Egyelőre nem ismeretes, hogy a TS-11 kivonása után mi lesz a csapattal.

• Magyarországon is repültek Kecskeméti Repülőnapon

• Feladatra előkészítés. Lassan-lassan váltótípus után kell nézni a bemutatócsapatnak is.

A kivont TS-11 Iskra repülőgépek jó néhány példányban megtalálhatóak Lengyelországban különböző út menti emlékműként (nincsenek összefestve, mint hazánkban szokás minden szabadon lévő műalkotással), valamint polgári használatra átalakított gépekkel – jelenleg közülük többet Brit, Amerikai és Ausztrál gyűjtők vásároltak - még hosszú ideig lehet dinamikus bemutatón is találkozni.

• Egy magánkézben lévő TS-11-es bemutatórepülés közben a Radomi Repülőnapon

• Magánkézben, de a hajózók volt Katonai pilóták

• Kivonás után legalább két tucat példány már múzeumok gyüjteményében található