Nyugdíjas Kalózok - az A-7 Corsair története

Görögországban az LTV A-7 Corsair II. bombázó repülőgépet 2014. november 17-én vonták ki a Légierő állományából. A típus az Egyesült Államok haditengerészetében, Légierejében, valamint Portugália Görögország Légierejében és Thaiföldi haditengerészetnél teljesítettek szolgálatot.

kele_kaloz.jpg

A Blogger az utolsó Fekete Kalózzal

Az A-7 bombázók tervezése, rövid leírása és típusváltozatai:

A bombázót a 1963. júliusban kiadott VAX VAX (Heavier-than–Air Attacak Experiemental) kiírás alapján tervezték, amelynek célja az US.Navy részére az A4 Skyhawk támadó repülőgépnél nagyobb kapacitású hordozófedélzeti bombázó létrehozása volt. Négy pályázó volt. A Douglas A-4D-6 Skyhawk újrahajtóművezett nehezebb változata, a Grumann A-6 (Model 128 GB-12) együléses Intruder modifikációja, a Nort American Avitation AF-1E Fury és a Ling-Temco-Vought (LTV) V-463 repülőgépe. A V-463-as tervezet a Vought F-8F Crusader szuperszonikus vadászrepülőgép alapján készült. A főbb eltérések, hogy a géptörzs rövidebb és zömökebb, de nagyobb teherbírású, és újjátervezték és három felfüggesztési ponttal látták el a szárnyakat. A repülőgépet a Pratt&Whitney TP30P-6 típusú 50,5 KN erejű sugárhajtóművével tervezték. Az utánégető nélküli gázturbinával a bombázó szubszonikus hang alattisebességű volt, de hatótávolsága az alacsony fogyasztású sugárhajtóművel, belső üzemanyagtartályokkal 1981 km volt, de két külső függesztésű póttartállyal elérte a 2485 km-t, és levegőben történő tankolásra is felkészítették. A bombázóba a világon először fejmagasságú kijelzőt (HUD-ot) terveztek, valamint az AN/APN-153 Doppler radar mellett egy AN/APQ-116 terepkövető lokátorral is felszerelték. A négy típus közül 1964. február 11-én a haditengerészet az LTV gépét választotta, elsősorban azért, mert a legolcsóbb volt, és a leggyorsabb szállítást ígérték a pályázók közül. A gépet A-7 típusjelzéssel látták el. A szerződés szerint egy prototípust, hat tesztgépet, valamint 35 darab A-7A bombázórepülőt kellett legyártani 1967-ig. Az YA-7A első felszállása 1965. szeptember 26-án került sor John Konrad tesztpilótával. November 10-én keresztelték az A-7 típust Corsair II-nek, amely tisztelgés a Vought cég második világháborúban repült dugattyús motoros Corsair (Kalóz) vadászbombázója előtt. 1996. november 15-én kapta az első bombázót meg az USS. America VA-147 hajófedélzeti százada. A század 1967. júniusban kapta meg a „combat ready” minősítést. A gyártás felfutott és újabb 140 gépet rendeltek a Navy részére. A tengerészet elégedett volt a típussal, mivel több min 9 tonna fegyverzetet bírt szállítani, ami gyakorlatilag a Navy teljes légi fegyvertárát felölte, a különböző szabadesésű bombától kezdve a levegő-föld támadó rakétát, az elektro-optikai (TV irányítású) fegyverzetet. Később Integrálásra került a Pave Penny célmegjelölő berendezés tehát az A-7 képes volt megvilágítani a célokat saját lézerirányítású bombáinak és más támadó gépek számára.

1413739141_54.jpg

Jellegzetes sárkányszerkezete a fordulékonyságot és a repülőgép hordozóra való fel és leszállásra optimalizált

A Corsair II. légiharcra is alkalmas volt, két AIM-9 Sidewinder hőkövető rakétát tudott hordozni, a törzs két oldalára felfüggesztve, tehát nem a szárnyak 6 felfüggesztőpontját használva. Beépített tűzfegyverrel is rendelkezett, kettő darab Colt Mk.12 gépágyúhoz 600 darab lőszer fért el. A repülőgép hordozók századait egymás után fegyverezték az A-7A típusra, amelyet közben 1967-ben már Vietnam felett is bevettek. Itt kiderült, hogy jóval nagyobb az A-4-nél a túlélési esélye, köszöntően a bór-karbid pilótafülke páncélzatnak, a McDonnell Douglas Escapac katapultülésnek, és a sokszorosított hidraulika rendszernek. Összesen 199 darab A-7A-t építettek az LTV-nél, majd átálltak a A-7B változat gyártására, amelyben kisebb fejlesztéseket is beépítettek. A gép, új Pratt&Whitney TF-30-P-8 gázturbinát kapott, amelynek 8%-al volt nagyobb a tolóereje az eredeti változatnál, valamint rendszeresítették a TACAN navigációs rendszert és új radar magasságmérőt is kapott. 1968. február 6-án John Engle teszt pilóta repülte az első A-7B változatot. Egyetlen év alatt 196 darabot gyártottak az új modifikációból, amelynek első példányait az USS. Enterprise VA-146 és VA-125 századai kaptak. A hordozó a századok minősítése után 1969-ben Vietnami küldetésre indult. Az első bevetéseket a Tonkini öböl felett repülték 1969. január 6-án. Ebben az évben egy A-7 veszett el baleset következtében.

1413739740_09.jpg

A-7H teljes fegyverzetben

A bombázónak eredetileg nem készítettek kétüléses gyakorló változatot, ennek a jele az A-7C lett volna, azonban a flotta nem rendelte meg. Az A-7C jelölést ezért az Amerikai Légierő által rendelt gépek kapták volna. 1965-ban a Corsair teljesítményével felkeltette a Légierő figyelmét és megrendelte a LTV-től a saját változatát. Az új modifikáció Allison TF-41-A-1 gázturbinával a Colt gépágyúk helyett egyetlen M61 6 csövű forgóágyúval, más HUD-dal. Az Allison hajtóművek azonban késtek, ezért az első 67 példányt az A-7B szabvány TF-30-P-8 turbinákkal gyártották le, valamint a légierőnél duplikált helyett a flotta háromszorozott hidraulika rendszerével. Az első A-7C bombázókat tengerészek VA-122 NAS kiképző alakulata kapta Lemoore haditengerészeti támaszponton. A 67 gépet két század a VA-82 és a VA-86 repülte. Később mindegyik A-7C átalakították a flottánál A-7E-re, de eredeti típusjelüket megtartották.

1413739066_88_1.jpg

Az egyik utolsó görög A-7 taxizás közben az Araxosi légitámaszpont betonján

Az USAF változatot végül A-7D-nek nevezték el. A F-100 Super Sabre-t felváltó bombázók gyakorlatilag azért kerültek a Légierő állományába, mert sokkal olcsóbb és gyorsabb volt egy bevált tengerészeti gépet átalakítani saját igényekre, mint egy új tendert végigvezetve és teljesen új technikát bevezetni. 1965. november 5-én jelentette be igényét a Légierő az LTV-nél. A Delta változatnál 20 nagyobb változatást kértek, amelyek közül legfontosabb a nagyobb tolóerejű Rolls-Royce Spey RB162-256 amerikai licencváltozata az Allison TF-41-A-1 gázturbina beépítése volt. A bombázó így sem érte el a hangsebességet, azonban gyorsabbá és agilisabbá vált. A Vulcan gépágyút baloldalon helyezték el, és 1000 lövedéket tudtak betölteni a törzs-orrészbe. Az AN/ASN-91 számítógép a navigációt és fegyverzetkezelést könnyítette. Az AN/ASN-90 inerciális navigációs készülék mellett az AN/APN-100 doppler impulzus radar és az AN/APG-126 terepkövető lokátor élvonalbeli komoly elektronikai felszerelés volt. Az AN/AVQ-7 HUD segítette a pilótát ne kelljen állandóan a műszerekre figyelnie. Új katapult berendezést építettek a gépbe, amely szintén McDonell Douglass Escapac volt, de IC típusjelű modernizálással. A tengerészeti gépektől eltérő gumiabroncsok és fékek kerültek az új változatba. Az első öt darab „YD” változat tesztelésre készült. Ezeken még megtartották a légi utántöltési berendezést. 1968. április 6-án az első Allison hajtóműves példányok is megkezdték a teszteket. A sorozatgyártás 1968. december 23-án indult és 1969. augusztusban kapta meg az első gépeket az 57. TFW (harcászati repülőezred) a Luke és a 354. TFW Myrtle Beach repülőbázisokon Dél Karolinában. Összesen 459 bombázó épült 1975ig és az összeseset a Tactical Air Command (harcászati Légi Parancsnokság) kapta.

A Haditengerészetnek vietnami háború végére azonban 11 darab Kalóz 2-ese semmisült meg a harcokban, és további 12 balesetben. A harci veszteségekből 7 darab a vietnami légelhárító rakéták számlájára írható. Az A-7 bombázók komoly szerepet kaptak a Linebacker I. és II. hadműveletekben, valamint a Haipongi kikötő elleni támadássorozatban.

A Légierő 1972-ben a 354. TFW állományába tartozó 72 darab A-7D bombázót küldte a Korat Repülőbázisra Thaiföldre. A gépekkel 10 héten keresztül átlagosan napi 62 bevetést hajtottak végre. A Kalóz kettesek összesen 6568 bevetésen vettek, 16.819 repült órával. 1972. végén az A-7 bombázók vették át a Douglas A-1E Skyraider légcsavarosoktól a CAS (közeli légi támogató) küldetéseket. A háború végére 12.928 harci bevetést repültek és csak négy darab A-7D veszett oda. A támadások során 288.795 repült óra alatt 186.000 tonna bombát és rakétát indítottak. A vietnami háború során összesen 20 században és 10 repülőgép hordozón teljesítettek szolgálatot A-7 bombázók. Statisztika szerint 1670 bevetésre jutott egy gépveszteség, és összesen 54 darab Kalóz Kettes került veszteséglistára. A bombázó megérdemelte a SLUF (Short, Little Ughly Fucker – „Rövid, Kicsi, Csúnya Odacsapó”) becenevét.

1413739323_18_1.jpg

Görög A7-esek Araxos felett

1973-ban a Légierő megkezdte az A-7-esek átadását az ANG (Repülő Nemzeti Gárda) részére. 1987-ben már tíz amerikai állam és Puerto Rico gárdistái repültek Kalózzal. Összesen 14 század kapott A-7 bombázót. A gépek közül sok új gyári építésű volt. Ezeket később ellátták Pave Penny lézeres célmegjelölő konténerrel, amelyeket a hajtóműve ömlő nyílása alá szereltek. 1988-ban 40 darab A-7D és 8 darab A-7K felújítottak és modernizáltak. Új Low Altidtide Night Attack LANA berendezésükkel lehetővé vált az éjjeli földközeli csapásmérés. A modernizáció során FLIR éjjellátó valamint nagylátószögű HUD, új NavWeap fedélzeti számítógép és korszerűbb robotpilóta került a bombázókba.

A haditengerészet, amely a korábbi változatokat repülte, és a vietnami háború során gyorsan kopott a bombázók üzemideje úgy döntött, hogy a Légierős bombázók Allison hajtóművét beépítteti saját gépeibe. Az új változat az A-7E típusjelet kapta és az USAF változat szinte valamennyi modernizációját átvették, valamint behúzható légi utántöltő berendezést kapott. Az első tengerész A-7E 1969. március 9-én repült. Az „E” változatot 1979-ig gyártották és 529 darabot építettek belőle. Összesen 22 tengerész repülőszázadnál rendszeresítették a típust, amelye folyamatosan korszerűsítettek. 222 gépet elláttak a Texas Instrumens AM/AAR-45 FLIR berendezéssel, valamint egy Marconi típusú úgy HUD-dal. A modernizált típus első gépe 1978. szeptember 15-én repült, és a VA-81 század kapta az első gépeket 1979-ben. 1972-ben az LTV magánfinanszírozásban készített egy kétüléses oktató változatot. Az YA-7H típusjelű gépet is John Konrad repülte be a tengerészet részére. Az A-7H típusjelet azonban nem kaphatta meg az oktatóváltozat, mivel a Görög légierő által megrendelt Corsairek kapták a H, mint Hellenic jelöléseket. Az egyetlen ilyen gyakorlógépet később tesztelésre használta a Vought, majd kiselejtezte, de egy magánember, aki volt katonai pilóta volt, repülőképes állapotban tartja a mai napig.

A YA-7H típusjelű oktató demonstrátor azonban felkeltette a tengerészet figyelmét, és ha új gépet nem is szereztek be, de 24 darab A-7B és 36 A-7C változatot átépítette kétüléses TA-7C gyakorlónak. Az első gépet 1975. december 17-én repült az első átépített Corsair II, majd 1977-ig az összes módosított repülőgépet leszállították.

1982-ben nyolc TA-C módosították elektronikus agresszor változatra EA-7LS típusjellel. A gépekkel a szovjet típusok elektronikus zavarását szimulálták a VAQ-34-es századnál a Point Mugu tengerészeti támaszponton Kaliforniában.

1413739149_99_1.jpg

Korábban kivont példányok az Araxosi repülőbázison. A Tigrisfestéses A7-es sok európai repülőnap sztárja volt

1984-be újabb 49 tengerészeti gépet modernizáltak. Új TF-41-A-402 gázturbinákat és Stencel katapultüléseket kaptak, de eredeti típusjellel repültek tovább.

A Légierő is kétüléses gyakorló gépekre tartott igényt a Nemzeti Gárda részére, ezért 1979-ben az LTV elkészítette az A-7D bombázó TA-7D kétüléses, harci gyakorló modifikációját. A némileg kisebb hatótávolságot kivéve az új A-7K modifikáció teljes harcértékű típusváltozat volt. Az emelt hátsó ülés beépítése miatt a törzset 46 cm-el hosszabbították meg a szárny előtt és 40,6 cm a szárny után. Az A-7K is hordozta, akár a TV vezérlésű irányított rakétákat, és a Pave Penny célmegjelölő konténerrel a lézerirányítású bombákat. Az átépítés helyett végül, a prototípuson kívül 30 darab új A-7K-t építettek. Az első gépet 1980. októberben adták át a Nemzeti Gárdának, az utolsót 1981-ben.

1981-ben az A-7E bombázók 300 harci bevetésen vettek részt Grenada felett, majd 1983-ban Libanon felett harcoltak a Kalózok. 1983. december 4-én egyik A-7 támadót szíriai légvédelem Libanon felett lelőtte. 1986-ban Líbia ellen bevetett A-7E verziók AGM-88 HARM és AGM-45 Shirke típusú radarelhárító rakétákkal támadták a légvédelem állásait. 1989-ben Panama felett a 100. TFG (Ohiói Nemzeti Gárda A-7D különítménye 45 percig volt harcérintkezésben a panamai katonákkal.

A nemzeti gárdisták az 1990-es évek elejéig repülték a bombázókat, de 1993-ra már mindet kivonták a szárazföldi repülő haderőnemektől. A váltótípus a Lockheed Martin F-16 Falcon volt.

1413739544_96.jpg

Görög A-7H felszállás közben

1987-től kezdve a Kalózok kezdték felváltani a McDonell-Douglas (ma Boeing) F/A-18 vadászbombázók.

Az Iraki Sivatagi Vihar hadműveletben már csak az USS John F. Kennedy VA-46 és 72 századai repülték a típust. A Vörös tengerről indított bevetéseken TV irányítású Walleye, és HARM rakétákkal támadták az iraki erőket, valamint jelentős mennyiségű tanker bevetést is végrehajtottak.

1993-ban az A-7K flottát is kivonták az AMARC (jelenleg AMARG) repülőgép tárolóhelyre küldték a sivatagba.

1985-ben az Amerikai Légierő közvetlen légitámogatásra az A-10 csatarepülők mellé egy szuperszonikus típust is szeretett volna hadrendbe állítani. Az LTV az A-7 hangsebességen felüli változatát kínálta, amely elérte volna az 1,2 Mach sebességet. Az A-7F/F Plus Strikemastert és sikeres marketingkampány alapján elfogadta a Légirő és legyártottak egy prototípust. A gépet egy Pratt & Whitney F100-PW-220 utánégetős hajtóművel szerelték fel, a törzset meghosszabbították és áttervezték. A 130 cm-el hosszabb bombázó, új szárnyakat és nagyobb kormánylapokat kapott, a pilótafülke HITAS rendszerű lett és újabb HUD és FLIR került bele. Az M-61 forgócsöves gépágyú mellett 7880 jg fegyverzetet hordozhatott nyolc pilonon. Az első repülésre 1989. november 29-én került sor Jim Read az LTV tesztpilótájának vezetésével. A második tesztgép 1990. április 3-án repült és átlépte a hangsebességet. A két géppel Edwards repülőbázison komplex tesztprogramot hajtottak végre. A LTV javaslata alapján 396 darab nemzeti gárdista A-7D/K és 96 darab tengerész Corsairt építettek volna át A-7F szabvánnyá. 1990-ben a programot törölték a döntéshozók, és rájöttek, hogy az F-16 vadászbombázók tudják támogatni a CAS bevetéseket. Érdekes véletlen, de az Kalózokat, az F-8 Crusader szuperszonikus vadászrepülő alapján tervezték, és végül ismét szuperszonikus repülőgép volt az utolsó változata.

Az LTV az exportpiac felé is kacsingatott, de az A-7G változata a svájci tenderre nem volt megfelelő, helyette a Hawker Hunter támadógépeket rendszeresítették a helvétek.

Az első külföldi értékesítés 1974-ben az Elliniki Polimiki Aeroporia (Görög Légierő) részére 60 darab A-7H (Hellenic) bombázó volt, amelyet újonnan gyártottak le. A hellének alapvetően a tengerészeti A-7E modifikációt kapták meg néhány módosítással. Az egyik alapvető különbség, hogy nincs beépítve a légi utántöltő berendezés. A másik, hogy a Kalózok kaptak egy saját indító berendezést, amely egy akkumulátorral hajtott kis motor, ami a gázturbinát indítja. A levegő-föld fegyverzet integráció változatlan maradt, más kérdés, hogy nem minden az amerikai haditengerészet által használt fegyvertípust rendszeresítették. Légiharcra a AIM-9L Sidewinder-t intergálták az A-7H változatokhoz. 1975. május 6-án repült az első görögöknek készített bombázó, majd 1977-re az mindegyik példányt leszállították a Helléneknek. Az A-7H az elavult Republic F-84F Thunderstreak vadászbombázókat váltotta a Görög Légierőben. Az első gépeket 1975-ben a 115. Pterix Mahis (ezred) a 346 és a 345. két százada (mira) kapta. Utóbbi századnál végzeték a típusátképzést. A Krétai ezred Souda Bay támaszpontra települt. A 110. ezred 347. Dioseos százada 1997-től repülte a típust Larisszában. A görögök TA-7H harci-gyakorló bombázókat is beszereztek. Az öt kétüléses gép a légi utántöltés hiányán kívül az A-7K változattal azonos felszereltségű volt. A TA-7H-ket 1980. július és december között kerültek Görögországba.

1413739169_55.jpg

Egy kannibalizált példány Görögországban

A Corsair II. rendkívül népszerű volt a hajózók és a műszakiak között is, és kiválóan teljesítettek a partvédelmi, hajók elleni, különféle bombázó gyakorló bevetéseken. 1990-es évekre azonban a repült órákat nagyrészt kirepülték a típusból, így a görögök újabb 36 darab használt haditengerészeti A-7E és 14 TA-7C-t vásároltak. A használt amerikai változatból és néhány átvezényelt A-7H-ból alakították meg 1992-ben az Araxosi 116. ezred 335. Tigris ás 336. Olympos századát. A gépekkel az F-104G Starfighter vadászbombázókat váltották fel.

Az eredeti típussal repülő Larisszai századot 1992-ben fegyverezték át Lockheed Martin F-16 vadászbombázókra. Nevüket is Perseusz-ra változtatták és a Nea Anchialosi bázisra települtek. 2001-ben a Krétati 346. „Jason” század is F-16-osra váltott és Larisszába költözött, 2002-ben a 347. század A-7H gépeit is kivonták, a századot feloszlatták.

A századoktól kivont gépeket átrepülték Araxosba, ahol a két század üzemeltetéséhez szükséges alkatrészbázisként szolgáltak. Az maradék két század intenzíven használta a bombázókat, elsősorban alacsony magasságú hajó elleni támadásokat gyakoroltak velük. Az A-7-esek a legtöbb esetben aszimmetrikus fegyverzettel repültek, egyik szárny alatt póttartállyal, és két függesztési ponton fegyverzettel, a másik szárny három pilonján szintén több típusú bombával és rakétákkal. Rendszeresítették a Pave Penny célmegjelölő konténereket is, és több Paveway lézervezérlésű bombakittet.

A szeretett bombázók intenzív használata miatt az A-7 bombázók teljes görög szolgálati ideje alatt 32 gépet vesztettek, ami a gépek több mint 30%-a. Ebből három kétüléses változat volt. Az elveszett gépek 13 pilótája halt repülőhalált a balesetekben.

1413739114_70.jpg

A Fekete Kalóz. A Corsair (korzár) királyi menlevéllel hajózó kalózok neve volt a XVI-XVIII században.

Az Araxosi 116. ezrednél 1999. december 9 óta 6 bombázó zuhant le, de tény, hogy a repülésbiztonság a 116. ezrednél A-7 gépeinél a 2000-es évek közepe óta magasabb szinten volt, ezt bizonyítja, hogy 2006. szeptember 20-án a Tigrisek vesztettek egy A-7E bombázót, - pilótája Petrosz Hatszilisz katapultált és megmenekült - és utána csak 2014. augusztus 26-án csapódott a földbe egy Corsair II, amelynek pilótáját szintén megmentette a katapult berendezés.

A 335. Tigris század A-7 gépeit 2008-ban vonták ki a szolgálatból, és fegyverezték át őket ultramodern F-16Block52+ vadászbombázókra.

1413739560_02.jpg

A váltótípus, az F-16 Block 52. A képen a kétüléses D változat látható

Az utolsó görög A-7 századnál a 336. Olympos Mira-nál, 2014. október 18-án ünnepélyes keretek között vonták ki a bombázókat.

A Portugál Légierő 1970-ben döntött, hogy repülőgépparkját hatékony bombázókkal erősítené meg. A minimális forrással rendelkező luzitánok, új típus beszerzésére nem is gondolhattak, így az amerikai haditengerészet Davis-Monthani AMARCK (AMARG) bázison letárolt 20 darab A-7 bombázóját vásároltak meg. A tartósan letárolt gépeket a Vought felújította és A-7E szabványra korszerűsítette. A gépekbe TF-30-P408 gázturbinákat szerelte, viszont az E változattal ellentétben megtartották a két Colt gépágyút. A bombázók új típusjelet A-7P-t kaptak. A 20 darab Corsair szállítása 1980.decemberben kezdődött, és 1981-ben a Forca Aerea Portuguesa, 302. és 304. repülőcsoportja kapta a bombázókat Monte Realban három alkatrészbázisnak felhasználható nem repülőképes további géppel együtt. Az A-7P-k a veterán F-86 Sabre vadászbombázókat váltotta. A kiképzőgépre sem volt kezdetben pénz, ezért három évig egy TA-7C volt kölcsönbérleti szerződés alapján Portugáliában típusátképzésre. 1983-ban aláírtak egy újabb szerződést, további 24 darab A-7P és hat TA-7P vásárlásáról. A gépeket 1984-ben kezdte a Vought szállítani, és a 303. századot fegyverezték át velük. Minden bombázót leszállított az amerikai gyártó 1986. májusig, és tovább 20 repülésképtelen ex. tengerészeti A-7A gépek is kapott Portugália alkatrészforrásnak.

A Luzitánok a bombázó feladatkör mellett légirendészeti célra, gyakorlatilag elfogóvadászként is használták a típust AIM-9P kis-hatótávolságú hőkövető rakétákkal. Az A-7P-ket tengerészeti és partvédelmi bevetések mellett közeli légitámogató feladatra nem irányított bombák mellett AGM-65A Maverick rakétákkal alkalmazták. A bombázókra infracsapda és radarzavaró kivető berendezéseket szereltek valamint AN/ALQ-131 zavarókonténer integráltak.

1413739475_32_1.jpg

Az utolsó repülésre előkészítés közben.

1990-es években a Portugálok beszereztek 17 darab F-16A és három darab F-16B vadászbombázót, majd újabb beszerzések után és 1994-től kezdve az A-7 típust kiselejtezése megkezdődött. Az utolsó üzemeltető a 304. századot 1999-ben 63.600 repült óra után fegyverezték az a Falconokra.

A Portugál Légierő 16 gépet vesztett el balesetben, ebből legalább 5 alkalommal sikeresen katapultált a személyzet.

Thaiföld 1995-ben a Királyi Thai Tengerészeti Repülőhadtest számára vásárolt 14 darab A-7E és négy TA-7C bombázót partvédelmi és tengerészeti járőr feladatra. A használt gépeket a Jaksonville-i tengerészeti támaszponton az átadás előtt átvizsgálták és nagyjavításon estek át. A gépeket a 104 század U-Tapao-ban egy volt B-52-es bázison üzemeltette. Kettő további repülésképtelen bombázót kaptak alkatrészbázisnak. A Corsair II. volt a Thai haditengerészet első harci repülőgépe. Az üzemeltetésről nincsenek adatok, de több éve nem repültek velük. A Thai tengerészek két század BAe System AV-8 Harrier vadászbombázót is rendszeresítettek és ezekkel elméletileg repülnek, de az A-7 gépeket hivatalosan nem vonták ki, valószínűleg nagyjavítás után levegőbe is emelkedhetnének.

A Vought LTV A-7 bombázó repülőgépek gyártását 1983-ban fejezték be, és összesen 1.545 darabot (más forrás szerint 1.476 darabot) építettek belőlük.

1413739503_58.jpg

A7-es taxizás közben feladat végrehajtása után

Nyílt nap és kivonási ünnepség:

A világ utolsó A-7 bombázóinak kivonását, az egyébként a légierőt nagyon titkosan kezelő Görög Légierő egy előzetes akkreditációhoz kötött nyílt nappal, és az azt követő napon az ünnepi állománygyűléssel ünnepelte. Ez azért is volt különleges, mert a Görög Légierőnél gyakorlatilag évente Athén feletti repülésén kívül csak Szent Mihály a légierő védőszentjének napján (hétvégéjén) lehet a bázisokra bejutni, ahol általában csak statikus bemutatóra raknak ki néhány repülőgépet. Egyéb napokon Görögországban a katonai és polgári repülőterek környékén a fényképezés tilos.

Nem véletlenül tehát több mint 300 újságíró és spotter volt a nyílt napon, valamint körülbelül 1000-1500-an vettek részt a kivonási ünnepségen.

Az előzetes akkreditáció után a bázis parkolójába jutottunk, majd az útlevelek ellenőrzése után kaptuk meg nyakbavalóinkat. Meglepetésre magyarul köszöntöttek minket, mivel az egyik polgári alkalmazott anno még hazánkban tanult.

Először a kivont repülőgépeket lehetett megtekinteni. Szinte az összes Kalóz ott volt a roncstemetőben, ahol távolabb a még régebbi F-104 Starfighter törzs sárkányszerkezetek is ott hevertek a földön futómű, hajtómű és szárnyak nélkül. A TA-7C 154404 számú volt US.NAVY oktatóbombázó, azért volt különösen érdekes, mivel a portugál légierőben szolgált TA-7P-ként, és talán az egyetlen Kalóz, amely szolgált, Amerikában Haditengerészetnél és Európa két légierejében is.  

1413739161_24.jpg

Egy halott Kalóz

Három kétüléses TA-7C gépet készítettek elő repülésre. Sajnos együléses változatot nem repültek, bár az Olymposnak nevezett 160616 lajstromjelű fekete Kalózfestésű együléses Corsair II. hajtóműpróba után, végiggördült a kifutópályán, majd a másnapi statikus bemutatóhelyre taxizott. A hajtóműpróba alatt maga Jack Sparrow kapitány, is tiszteletét tette egy kalóznak öltözött szerelő képében. A szerelők között nagyon sok hölgy volt, az állomány fele a gyengébbik nemből került ki.

A Tigris század F-16-osai a nyílt naptól nem zavartatva folytatták kiképzési repüléseiket, valamint a Raynair utasszállítójának landolása is jelezte, hogy Araxos katonai és polgári repülőtér is egyben.

A három TA-7C gyakorló bombázóból sajnos délelőtt az egyik műszaki hiba miatt nem repült, de délutánra már összeállt a háromgépes kötelék. A hivatalosan utolsó kiképzési napnak tartott repülésen, egy-egy órát maradtak távol a Kalózok Kettesek, majd egy-egy áthúzással köszöntettek be a repülőtérre. A Görög Légierő Deadelus bemutatócsapata Texan II. légcsavaros gyakorló repülőgéppel, a Szoudai bázisról érkezett Zeusz bemutatócsapat CFT tartályos díszfestésű F-16C-vel repült. A bázison olcsón lehetett enni és innivalót kapni, utóbbi a 29-30 fokos nagy páratartalmú melegben nagyon is jól esett. A század pólóit, patcheit, valamint sapkáit nagy számban vették a nézők, és megjelent egy kiváló minőségű görög-angol nyelvű könyv is az A-7-esek hellén történetéről.

Másnap 11-kor vette kezdetét az ünnepség, amelyen résztvett Demetris Avramopoulos védelmi miniszter Ioannis Lampropoulos védelmi miniszterhelyettes, Michail Kostarakos vezérkari főnök, Evangelos Apostolakis altengernagy a tengerészet vezérkari főnöke és Evangelos Tournas a légierő vezérkari főnöke, valamint az egykori és jelenlegi görög üzemeltetők és hajózók, és rokonaik. A médián kívül a hazafias nevelés részként még iskolás csoportokat is vendégül látták az ezrednél.

unnepseg1.jpg

Búcsúbeszéd

A statikus bemutatón egy póttartályos TA-7C gyakorló bombázó mellett kiállítottak egy A-7E bombázót hat Paveway lézerbombával és két önvédelmi AIM-9 légiharc rakétával. Egy másik TA-7C előtt a hordozható fegyverzet nagy része bemutatásra került. Szintén megtekinthető volt a fekete díszfestésű A-7E is. Statikusan bemutatkozott a Tigrisek F-16 Block 52+ ”C” egy illetve „D” kétüléses vadászbombázója, valamint az egyik hangárban láthattuk egy karbantartáson lévő Viperát is, de azt nem lehetett lefényképezni.

A díszünnepséget egy nagy hangárban tartották, ahol gondosan letakarva egy A-7-es várakozott vadonatúj díszfestéssel. Az ünnepség elején felolvasták a 13 hajózó nevét, akik életüket adták az Kalózok üzemeltetése során, majd a 336-osok parancsnoka Apostolos Papadopoulos őrnagy rövid beszéde után leplezték le a díszfestésű A-7 bombázót, amely ezüst alapszínére a gépek oldalszáma és repülési idejük volt felfestve. A védelmi miniszter bejelentette, hogy a 336. századot nem feloszlatják, hanem 2015-ben F-16Block52+ vadászbombázókra fegyverzik át. A 115. ezredben a jövőben 30 F-16-os vadászbombázó repült. Az ünnepi beszédek után egy görög-keleti pópa is megáldotta a repülőgépet, a jelenlevőket és az egész Görög Légierőt.

img_3699_1.jpg

Jack Sparrow személyesen is búcsúztatta a Corsait A-7H bombázórepülőgépeket

Következő esemény két TA-7C startolása volt, majd egy F-16C és egy F-4E Phantom II. is felszállt. Utána következett az előző nap már látott két demórepülés, amelyből a Zeusz infracsapda szórással tovább növelte a vizuális élvezetet. A két TA-7C egy gyors szimulált reptér elleni támadási gyakorlatot hajtott végre. Eredetileg hárommal tervezték, de a technika ördöge ismét közbeszólt, valószínűleg már nem költöttek többet a gépek üzemben tartására, mert tartalék bombázó nem készítettek elő. A támadás egy percig tartott. majd a bombázók eltűntek, hogy az egyikük egy négygépes kötelékben néhány perc után visszatérjen. A F-16C, F-4E, Mirage-2000-5 és TA-7C kötelék áthúzása után, a francia típus kivételével a többi az Araxosi bázison landolt, örömére a fényképészeknek. Sajnos a Mirage Andravida felé vette az irányt.

1413739297_33_1.jpg

A zárókötelék, sajnos ellenfényben, F-16, MIrage-2000H, F-4E és az ünnepelt az A7 bombázó repülőgép

Az ünnepség hivatalos része ezzel lezárult, és a délelőtt még nem fényképezhető A-7 kabin fotózása is lehetővé vált. Az utolsó díszfestésű Kalóz is leleplezésre került, ezüst alapszínére a gépek oldalszáma és repülési idejük volt felfestve.

1413739655_90.jpg

Az ünnepségre átfestett pédány

Összegezve a típus görögországi történetét, az A-7 bombázók, megfelelően teljesítettek egy olyan országban, ahol a készültség nem két repülőgépes légirendészeti feladatra, hanem komoly, légvédelmi, és csapásmérő feladatokra áll minden időben készen, amelyhez megfelelő számú repült óra, és nagyszámú gyakorló bevetés szükséges. A Kalóz Kettesekből a Görögök majdnem egyharmadát balesetben elvesztették, ami a típus 40 éves szolgálatát tekintve sem kedvező arány. Az Araxosi ezrednél, azonban amely az utolsó két századot 30 évig üzemeltette, 2006. után kilenc évig nem vesztettek A-7 bombázót. A kivonás szükséges volt, mivel a típus hadrafoghatósága lecsökkent, és 440 ezer repült óra, és 355 ezer bevetés után az analóg műszerezettségű, légi utántöltés nélküli bombázót a jóval magasabb harcértékű, többfeladatos Lockheed-Martin F-16 Block 52+ váltotta fel.

forrás:

http://en.wikipedia.org/wiki/LTV_A-7_Corsair_II

http://corsair2.us/

http://www.aircraftinformation.info/art_A7.htm

http://www.combataircraft.com/en/Military-Aircraft/Vought/A-7-Corsair-II/

www.scramble.org

http://www.haf.gr/en/

http://www.airvectors.net/ava7.html

http://www.globalaviationresource.com/v2/2014/10/27/aviation-feature-hellenic-air-force-a-7-corsair-ii-retirement-16-17-october-2014/

Osprey Publishing: Peter Mersky, Norman W Birzer - US.Navy A-7 Corsair II. Units of the Vietnam War

Osprey Publishing: Robert F. Dorr – Vought A-7 Corsair II.