2008. július 13. és 29. között került sor a Magyar és az Amerikai Légierő „LOAD DIFFUSER elnevezésű közös kiképzési repüléssorozatára. Az eltérő repülőgép típusok miatt amerikai részől, ezt DACT (Dissimilar Air Combat Training) nevezték. 2007-ben az volt az esztendő legkomolyabb hazai rendezésű nemzetközi hadgyakorlata. Az Egyesült Államokból a Louisiniai Nemzeti Gárda 159. vadászrepülő ezredének (159.TFW) 122. százada települt át a kecskeméti Szentgyörgyi Dezső Repülőbázisra. Az amerikai fél áttelepülést skóciai leszállással és pihenéssel július 12-13 között hajtották végre. Pénteken nyolc darab később még kettő F-15 "Eagle" vadászrepülőgép landolt a Kecskeméten, kiszolgálásukat 170 fős műszaki szakembergárda végezte. A szükséges logisztikát egy C-5A nehéz szállító repülőgéppel repítették át a tengerentúlról. A Galaxy mellett egy C-130 szállítógépet is igénybe vettek. A gyakorlat idején a Hercules Kecskeméten és Pápán is megfordult. A F-15 Eagle (Sas) vadászok közül kettő a régi „A” változathoz, a többi nyolc az újabb C változathoz tartozott. Napjainkban már nincs "A" változat az Amerikai haderő repülőeszközei között.

• A gyakorlat felvarrója: (forrás: facebook)

A 122. század JZ (Jazz) egy New Orleans közelében lévő bázison települ. A támaszpont hivatalos neve NAS JRB (Naval Air Station Joint Reserve Base) ami magyarul haditengerészeti támaszpont, összhaderőnemi tartalék bázis. Ilyen vegyes támaszpont még az Államokban is ritka, hiszen általában egyetlen haderőnem egységei települnek a egy repülőtérre. A déli állam bázisán viszont a légierő, a haditengerészet és a nemzeti gárda egységei osztoznak, valamint itt végzik Amerika déli területéről a P&W100 hajtóművek nagyjavítását. A gárdistáknál 2006-ban kezdődött a régi F-15A-kről az átfegyverzés a modernebb C változatra. Az átfegyverzés során a 15 gépes alakulatot 18 gépesre bővítették.Az eredeti neve a századnak Coonass Militia volt, ez 1992-ben Cajun Militiára változtatták, majd az 1990-es évek végén lett napjainkig is a Bayou Militia a nem hivatalos elnevezésük. 

• A 122. vadászrepülő század a Bayou Militia felvarrója: (forrás: wikipedia)

Július 13-án délután háromnegyed ötkor szállt le az első F-15-ös a kecskeméti betonra, majd négy gép landolása után az amerikai erők parancsnoka, Michael Lopinto ezredes felkereste a Kecskeméti Repülőbázis parancsnokát Pető István dandártábornokot. A találkozóra rendhagyó helyen a készültségi épületben kerül sor Pető tábornok ugyanis 24 órás készültségi szolgálatban volt. Ez nagyon érdekes lehetett az amerikaiaknak, hogy „egycsillagos” tábornok QRA (Quick Reaction Alert) készültségi szolgálatot ad, de azt hogy miért történt, azt néhány kilőtt gépágyútöltény, egy lőgyakorlat és az anekdoták homálya burkolja.

• Michael Lopinto ezredes (hátul) egy F-15 kabinjában. (forrás: historicimages.com)

• Pető István dandártábornokként a Kecskeméti Repülőbázis parancsnoka volt. Későbbiekben NATO beosztásokban tevékenykedett, többek között a Libiai elleni hadművelet idején Olaszországban a CAOC-5 (Combined Air Operation Centre Five) parancsnokhelyetteseként teljesített szolgálatot.

• Egy Sas leszállóban a kecskeméti futópályára. 

• Az F-15 repülőgépek "A" és "C"  bár bombahordozásra is alkalmas volt, az egyetlen amerikai negyedik generációs légifölény vadászrepülőgép volt.

• Az F-15 kiváló tervezése és hatalmas üzemanyag hordozásra képes üzemanyagrendszere miatt, akár légi utántöltés nélkül is képes Amerikából Európa repülni. A típusból eddig mintegy 1198 darab épült, ebben a darabszámban nincsenek bent a kétüléses és vadászbombázó változatok, viszont a japán licencpéldányok igen.

• A Bayeu Militia 1985-2006 között repülte az A és B változatot, és 2006-tól a "C" és "D" modifikációkat repüli.

Az amerikaiak elsősorban a MiG-29-el való légiharc gyakorlása miatt jöttek, mivel akkoriban ilyen típusú repülőgépekkel rendelkeztek azok az országok, amely potenciális bevetési zónának tekinthetőek. Azonban ez a kívánságuk finoman szólva, nagyon korlátozottan teljesülhetett. A magyar "Nagyvas" gépállományunkat üzemeltető műszaki alakulat az alkatrész utánpótlás területén nagyon súlyos üzemeltetési problémákkal küzdött. Pontos adatok természetesen nem voltak ismertek, de tény, hogy például az elpusztult 15-ös oldalszámú MiG-29 első futóműve tartalék alkatrészként volt raktározva. A hollandiai Leuwaardenbe tartott Open Dagen nyílt repülőnapra kirendelt „UB” repülőgépünknél hazatelepülésekor a rádió mondott csődöt, német adatok szerint vizuális azonosítására a németországi neuburgi készültség Eurofighter gépeit emelték a magasba. Az orosz gépekbe építhető alkatrészek hiánya, illetve a beépített alkatrészek kímélése miatt a MiG-29B és UB típusú repülőgépek használatát korlátozták. A gépeknél tilos volt az utánégető használata, illetve egyes hírek szerint tiltottak voltak a 3 „G”-nél nagyobb szerkezeti terhelésű fordulók manőverek. A kétüléses gyakorló UB repülőgépeknél, még több és súlyosabb korlátozás van érvényben. Akkori vélemények szerint ilyen drasztikus rendelkezésekkel lehetett az orosz gépekkel kihúzni a Gripen hadrendbe állításág terjedő időszakot. Ez azonban részben felelt meg az igazságnak. A tény, hogy a magyar politikai és katonai vezetés nem akart a minimálisnál többet költeni az orosz vadászrepülőgépekre, mivel már megérkeztek a svéd JAS-39 Gripen harci repülőgépek, és azokra és az infrastruktúra mérsékelt fejlesztésére fordították az erősen limitált erőforrásokat.

• A 09-es MiG-29 frontvadász repülőgépünk leszállás közben, a háttérben egy amerikai F-15 fordul a leszálló irányra. 

• A 09-es lajstromszámú MiG.29B vadászrepülőgép gyári száma: 2960535157 volt. 1993-tól 2008-ig repült hazánk légierejében. 

• Az RD-33 gázturbinák kormolása és füstje távolról látható tette a repülőgépet. A füst utánégető bekapcsolása után megszűnt, de akkor az üzemanyagfogyasztás emelkedett nagymértékben. Az elégtelen hatótávolság/ repülési idő a Szu-27 típuscsaládnak kedvezett. A MiG-29 a műszaki problémák és a orosz védelmi iparban a helyezkedések miatt miatt kiszorultak az exportból. Manapság néhány tengerészet MiG-29K és MiG-35 változatot gyártanak hazai megrendelésre valamint pilóta nélküli harci repülőgépeken is dolgoznak.

Ez az álláspont nagyon káros volt, hiszen a pilóták repült óráinak száma folyamatosan csökkent, olyannyira hogy a repülésbiztonsági korlátokat is feszegette. A 2008. április MiG-29 balesetnél 17-i balesetnél erősen közrejátszott a humán faktor, Peszeki Zoltán a pilótája, aki egyben a légierő egyik bemutató pilótája is volt, abban az előző félévben 6,5 órát repülhetett.  

A korlátozások másik célja volt viszont, hogy a MiG-29 vadászrepülőgépek kivonása után, a potenciális vevők számára egy használható, a nagyjavítást nem azonnal igénylő Fulcrum flottát tudunk felkínálni. Nos ebből szinte semmi nem valósult, meg, mivel egyetlen üzemképes repülőgépet sem volt képes hazánk eladni.

• A 09.es leszállás közben. Hazánk a szocialista kormányzás alatt a Gripen nehézkes hadrendbe állítása mellett, lerohasztotta a MiG-29 flottát, a szupport és javítási kapacitásra fordított pénz allokálásával. A MiG-29 modernizálásokkal még egy évtizedig megfelelő lett volna békebeli légi és légtér rendészeti feladatok ellátásra hazánk és a balti misszióban egyaránt.

Az biztos, hogy volt olyan nap amikor két együléses gépünk készültségben, a 26-os UB Hollandiában volt, az amerikaiak egyedül a  9-es oldalszámú MiG-29B ellen repültek 1:1, 1:2 elleni közeli légiharc gyakorlatokat. Hétfőn a 10-es számú 29-es volt az amerikaiak ellenfele. A korlátozások miatt, az első héten „Fulcrum” pilótáink minden igyekezete ellenére komoly hátrányban voltak a légiharcban a gárdisták ellen. A mieink úgy indultak a szimulált légicsatába, mint egy ökölvívó, akinek az egyik keze hátra van kötve. Egyedüli előnyt a R-73 és a SJEL sisakcélzó jelentett, mivel a gárdisták nem minden gépéhez volt integrálva az AIM-9X Sidewinder rakéta és a hozzá tartozó JHMCS sisakcélzó, illetve a fényképek alapján legalábbis nem mindig viselték. Az AIM-9X és az R-73 rakétákkal hasonló arányban arattak szimulált légigyőzelmet a magyar pilóták és a gárdisták. Az amerikaiak az első héten utánégetővel emelkedtek, mint a rakéta, és légiharc során is használták a forszázst, hétfőtől már módosított feltételek alapján repültek, utánégető nélkül. Így a MiG-ek közeli légiharc esélyei javultak. Július 24-én a MiG-29-sünk egyik felfüggesztési pontjára az R-27 (AA-10 Alamo) közepes hatótávolságú légiharc rakéta súly makettje is fel volt függesztve, tehát lehet, hogy a MiG-ekkel a gyakorlat nem csak közelharcból állt.

• A repülőgépek modernizálására létezett egy "turul" projekt, amelyben többfeladatúvá korszerűsítés és üzemidő hosszabítás is szerepelt. A hazai politika viszont a "nyugati vadászrepülő beszerzése" témában feszült egymásnak az olcsóbb korszerűsítés helyett.

Az első napokban a kijelölt légterekkel megismerkedett amerikai pilóták a modern JAS-39C/D EBSHU típusú harci repülőgépeink ellen is gyakoroltak BVR (Beyond Visual Range), vagyis látóhatáron túli, illetve kis távolságú légiharcot.

A Magyar Légierő története során ekkor először repültek a pilótáink olyan gyakorlaton, mikor BVR légiharcot legalábbis azonos távolságról és hatékonysággal kezdeményezhették, mint az ellenfelek. Eddig a MiG-29 radarja, és az elavult R-27 (AA-10 Alamo) félaktív lokátor vezérlésű közepes hatótávolságú légiharc rakéta, együttesen az eredményezte, hogy a magyar gépeknek meg kellett próbálni elhárítani az ellenfél AIM-120 AMRAAM „lődd ki és felejsd el” elven működő aktív lokátoros légiharcrakétáit, amelyeket az orosz típusnál távolabbról és sokkal nagyobb találati pontossággal lehet használni, majd közelharcot próbáltak kezdeményezni a kiváló R-73-as hőkövető rakétákkal és sisakcélzóval.

• A 40-es lajstromszámú JAS-39EBSHU harci repülőgép leszállás közben. A repülőgép gyári száma: 39.311. A 40-es 2007 óta szolgálja nemzetünket.

• A 43-as "delta" Gripen repülőgép gyári száma: 39.852. A 42-es példánnyal együtt két darab kétüléses oktató-vadászbombázó repülőgépet bérelt Magyarország. A 42-est casvlai összetörése után a 44-es oldalszámú  JAS-39D váltotta.

• Amerika, magyar két jó barát. egy-egy JAS-39 és F-15 géppár közös úthúzása Kecskemét felett.

Most azonban a Gripenek szintén AIM-120 rakétákkal voltak szimuláltan felfegyverezve, valamint az amerikai APG-63/70 lokátorok méltó ellenfélre találtak a svéd PS05/A modern készülékben. A kijelölt hazai légterekben nem lehet maximálisan hatótávolságon szimulálni ezeket az eszközöket, de kérdés, hogy az APG-63/70 kétszer akkora antennafelülete vagy a Gripen jóval kisebb radarreflexiója volt előnyösebb a BVR légiharc gyakorlatokon. A Griff és Sas pilóták Fox-3 jelzéssel adták tudtára a másik félnek és a földieknek a szimulált rakétaindítást, majd kifordultak rövid időre, de üzemanyag takarékossági okokból utána rögtön továbbrepültek az „ellenség” fél felé a légi közelharc gyakorlására.

• Az F-15 vadászrepülőgépek leszállás közben. 

• Egy vegyes géppár áthúzása. 

• A 36-es leszállás közben, mögötte egy F-15-os látható a "hosszú falon".

A közelharc területén a Griffek hátrányban voltak, akár a tolóerő/tömeg arányt akár a fegyverzetet nézzük. Az éleslövészetről éppen csak visszatért Puma század AIM-9LI-1 rakétái, sokkal kisebb szögben alkalmazhatóak, mint az AIM-9X. Ezért a Gripen pilóták sokkal több esetben hallottak Fox-2 jelzést, vagyis amerikai rakétaindítást, mint amennyit Ők kerültek indítópozícióba. A Sas pilótáknak problémát okozott a jól megválasztott álcafestésű, kisméretű Gripen vizuális észlelése és követése, ráadásul hazánk digitális repülőgépéhez képest az F-15 Sasok műszerfala több kijelzőt tartalmaz és ergonómiailag munkaigényesebb, ezért az amerikai pilótáknak többször és hosszabb ideig kellett a kabin belsejére figyelniük, mint a Griff hajózóknak. Az előny-hátrány listát még lehet fokozni, azzal, hogy hivatalosan nem tudható, a levegőben Missouri államban szétesett F-15 óta, a gyakran több ezer órát repült gépekre amerikai oldalról volt egyedi korlátozás. Magyar oldalról sincsenek adatok, hogy a kiképzés akkori szakaszában – a JAS-39 gépek jelenleg „csak” rendszerben, de nem hadrendben álltak – voltak-e repülési korlátozások

Az 1:1, 1:2, elleni távoli és közeli légiharcon túl 2:2 elleni gyakorlásra már nem került sor. A Gripen hajózóink még nem készültek fel rá, MiG-29 pilótáknak már nem is tervezték. Gondoljunk vissza, hogy néhány éve még a MIG-ekkel COMAO missziókat repültek hajózóink a NATO Armeet gyakorlatokon, sőt felmerült kisebb packet (csomag, részfeladat) vezetése is részünkről.

• A MiG-29-es kiborít, a két F-15-ös ezt némileg később teszi meg. 

• Egy másik vegyes kötelék. Az 1:1 és 2:1 gyakorló légiharcokon túl repülőgép hiány miatt, több 29-es nem állt rendelkezésre.

A légiharcon kívül további lényeges kérdések voltak, amelyekre jelenleg hivatalos választ még nem kaphatunk. Az amerikai gépeken működött a Link16 kommunikációs rendszer, addig a Gripeneinkbe a Link16 beépítése akkor még nem történt meg, valamint titokvédelmi problémák miatt nem használhattuk a svéd TIDLS rendszert sem, amely sok szakértő szerint korszerűbb a Link16-nál is. Amennyiben elektronikai hadviselést is gyakoroltak a gárdistákkal a mieink, akkor legalább feltölthették az adattárat az amerikai Sas mindkét változatának jellemzőivel, mivel adatvédelmi okok nem kaptunk feltöltött adattárakat sem. Emlékezzünk vissza 2007-ben éppen ezért jöttek a francia Rafale gépek, hogy a Gripenről, és persze vica versa a francia kacsáról is az elektronikai nyomok bekerüljenek az adattárakba. Az F15-ös gépekbe az ALQ-135 zavarórendszer van beépítve. A C változatokon láthatóak volt a pótlólagosan beépített mellső zavaróantennák. A Sasok ALR-56C besugárzásjelzőit a később digitális vevőegységgel korszerűsítették. A Griffek EWS39 integrált védelmi rendszere korszerűbb volt, és hatékonyabb, de az adattárak programozása korlátozhatta a működését.

A nemzeti gárdisták rendszeresítették a svéd BOL csapdaszórókat, de ezeket hazánk felett nem használták. A BOP/C csapdaszórókat a mieink sem használták a gyakorlaton.

A második héten június 19-én és 24-én négy F-15 települt Pápa tartalék repülőtérre. A második áttelepülés során a C-130 Hercules is a Sasokkal tartott. A nemzeti gárdisták eredetileg Pápát akarták bázisnak, de végül a jobb infrastruktúra – például a videokonferencia lehetőség – miatt döntöttek Kecskemét mellett. Az amerikaiaknak Pápa volt a gyakorlaton a tartalék repülőtér, a mieinknek Szolnok.

• Az F-15C amerikai repülőgépek manapság komoly légiharcos potenciállal rendelkeznek, lassan kikopnak a USAF állományából, és helyettük F-35A és néhány helyen F-15EX a váltótípus.

Az amerikai repülősök számára érdekes célpontot jelentettek a szolnoki helikopterbázis Mi-24 harci helikopterei, amelyek a gyakorlat második hetében két napon át célt repültek a nemzeti gárdistáknak. A Hind-ek nem adták olcsón a bőrüket, manőverzőképességük próbára tette a gárdistákat. Az itt történt gyakorló légiharcokról egy értékes blogbekegyzés is tanuskodik:

https://airbase.blog.hu/2010/02/28/szokatlan_legiharc

A JAS-39-esek és F-15-ösök nem a magyarországi gyakorlatsorozaton kerültek először szembe egymással.  A svéd Légierő Gripenjei az angliai lakenheathi, illetve az alaszkai elmensdorfi ezred gépeivel vívtak szimulált légiharcot.

A Svéd Légierő gépei 2007-ben ideiglenesen áttelepültek Amerikába a híres Red Flag gyakorlatra.

Az amerikai pilóták kiképzési szintjéről sokat nem tudni, de az ANG gárdistái idősebbek, viszont több repült órával rendelkeznek az USAF átlagos hajózóihoz képest. A louisinai egység ritkán hagyja el bázisrepülőterét és a Noble Eagle hadműveleten kívül ritkán őrjáratoznak. Az Észak Amerikai Egyesített Légvédelmi Parancsnokság (NORAD) keretében készültséget adnak a mexikói öböl térségében.

Az amerikaiak a gyakorlat mellett megtekinthették a cseh Aero Vodochody L-159B ALCA kétüléses harci-gyakorló repülőgépét, amely a kecskeméti bázison tartózkodott. A Magyar Légierő a Gripen pilóták kiképzéséhez használta az akkor még teljesen cseh cégtől bérelt gyakorlógépet. Az ALCA-ra a vörös Puma fejes századjelvény is fel volt festve.

• Ekkor repültek még az Aero L-39ZO oktató, gyakorló repülőgépek. Gazdasági meggondolások miatt a cseh gyár tulajdonjoga magyar többségű, ezért több mint fél tucat L-39NG repülőgép került megrendelésere innen, több változatban. Saját meggyőződésem, hogy négy példányon túl csak pénzkidobás egyetlen harci repülőgépszázadhoz 12+  gyakorló repülőgépet rendszeresíteni. 

• A 135-ös oldalszámú Aero L-39ZO gyakorló repülőgép. A gyári száma: 831135 volt. 1994-től 2009-ig repült. A szolgálattá a Kelet-Német Légierőben 216 lajstromszámmal kezdte, majd 28+43 Lutwaffe jelzés került rá. Jelenleg Lettországban, Turkuban látható. 

• Az Aero L-159B ALCA kétüléses harci-gyakorló repülőgépe. Prototípus volt, és a hazánk vette igénybe több mint kettő évig a pilóták gyakorlására. A lokátort például Magyarországon nem használták. 

• Egy alkalmi L-159 és L-39 géppár a bázis felett.

Scott Tyler alezredes F-15 pilóta és az amerikai egység parancsnokhelyettese azt mondta a gyakorlatról, hogy "Bemutattuk az F-15-ös képességeit, és a HunAF ugyanezt tette a Fulcrummal és a Gripenekkel. Az első MiG-29-es elleni légiharc volt életem legszebb bevetése. Mi harcosokként harcoltunk, de barátokként beszélgettünk." Tyler, megkapta a lehetőséget, hogy JAS-39 Gripen hátsó ülésén repüljön a gyakorlati oktatás érdekében.

Az amerikaiak számára óriási élményt jelentett a MiG-ek elleni gyakorló légiharc. John "Dingo" Freed őrnagy így látta: Életünk legjobb pillanatát élték át. "Ez az a repülőgép, amelyre kiképeztek minket, hogy harcoljunk ellenük" mondta. "Ez az. Ez a valaha volt legjobb repülés."

Két hét alatt a HuAF több lett, mint NATO-szövetségesek, hanem magyar barátaink lettek" - mondta Lopinto a magyarokkal való repülés utolsó napján."Ez kiemelkedő volt.

• A 405-os lajstromszámú An-26 közepes szállítórepülőgép kivonásra került már a légierőből.A gyári száma: 03405 volt. 1975-ben állt szolgálatba.

• A 406-os oldalszámú Ancsa 2020-ban került kivonásra a légierőből. A gyári száma: 03406 volt. 1975-től repült Magyar színekben.

Külön érdekesség volt, hogy az amerikai erők 50967 lajstromjelű C-130 Hercules repülőgépe korábban Stormfighter (Viharvadász), vagyis szélvihar, időjárás felderítő feladatkörben is repül a karibi térségben.

• A napjainkban már 50 éves Hercules, 1989-ben került a Bayou Militia-hoz, 1999-ben még WC-130H változatként repült, majd átépítés után (forrás:airhistory.net)

• 2000-tól EC-130H modifikációra építették át a repülőgépet. (forrás:airhistory.net)