A Świętokrzyskie vajdaságban Skarżysko-Kamienna viszonylag fiatal város, amely 1923-ban kapta meg a városi rangot, de a Kamienna folyó völgyében már az őskor óta létezik település, köszönhetően az ércekben gazdag vidéknek, ahol fekszik.  A térségben acélművek virágoztak, és a második világháború után az Állami Lőszergyár, valamint számos más, a hadiiparhoz kapcsolódó iparág is a városban található.  Itt harcoltak a Józef Piłsudski által vezényelt lengyel alakultak az I. világháborúban. 1939-ben a lengyel hadsereg védte a területet a német inváziótól, és a Henryk Dobrzański "Hubal" őrnagy parancsnoksága alatt harcoltak a németek csapatok ellen.

• Henryk Dobrzański őrnagy a 110. tartalékos lovasezredben szolgált, és egységével harcolt 1939-ben a Lengyelországot megtámadó Német és Szovjet hadsereg ellen. Szeptember 20-án parancsot kaptak, hogy meneküljenek az akkor semleges Litvániába, de alakulata nem engedelmeskedett, hanem folyamatosan harcolva Varsó felé indultak. A Biberza folyónál a Vörös Hadsereg bekerítette az egységet, onnan súlyos harcok után törtek ki. Az ezredparancsok a kitörés után feloszlatta az alakulatot, de Dobrzański őrnagy 180 katonával tovább vonult Varsó felé. A főváros kapitulált 27-én, mielőtt odaértek volna. 50 ember élt a lehetőséggel, hogy Magyarország illetve Románia felé elmeneküljön, hanem Kielce környékén maradt, hogy megvárja a szövetségesek felmentő seregeit. Megesküdtek, hogy a háború végéig harcolnak.(képforrás: wikipedia)
  

• Dobrzański őrnagy alakulata a "Lengyel Hadsereg Elkülönített Egysége" (Oddział Wydzielony Wojska Polskiego) nevet vette fel. Október 6-án csaptak először le a németekre és 1940. márciusig több rajtaütést hajtottak végre. A németek a polgári lakosság elleni megtorlással válaszoltak. A helyi lakosság az egység ellen fordult, és a külföldre menekült Kormányzati Küldöttségi Iroda is arra utasította Őket, hogy oszlassák fel az egységet. A hazafiak megtagadták a parancsot, de 1940. április 30-án Anielin falú mellett rátaláltak a németek a csapatra és a kialakult harcban a legtöbb katonák és az Őrnagyot is megölték. A csapat maradéka 1940. június 25-ig folytatta a harcot, majd a kapott parancs értelmében feloszlottak. Képforrás: (wikipedia)

A múzeum egy felújított acélgyári adminisztrációs épületben kapott helyet, amely eredetileg 1836-1838-ban épült.  A múzeumot 1969-ben a Skarżysko-Kamienna Amatőrök Társasága szervezte meg Közösségi Városi Múzeumként.  A múzeum irányítását 1982-ben a helyi önkormányzat vette át, ekkor a múzeum neve Zygmunt Berling tábornok Emlékmúzeum lett.  1991-ben a nevét a jelenlegi nevére változtatták. A névváltoztatás célja, hogy emléket állítsanak a Fehér Sas ellenállási szervezet tagjainak hősiességének, akiket 1940-ben a Brzaskai járásban végrehajtott tömeges kivégzések során lőttek agyon.  A Fehér Sas Múzeum (lengyelül: Muzeum im. Orła Białego) ma Lengyelország egyik legnagyobb haditechnikai gyűjteményével rendelkezik.

• A múzeum lógoja: (forrás: muzeum.skarzysko.pl)

A múzeumban nagy gyűjtemény található orosz, lengyel és német második világháborús és háború utáni haditechnikai eszközökből. A haditechnikai eszközök egy 2 hektáros állandó szabadtéri kiállításon láthatók, és tankokat, tüzérségi eszközöket, páncélozott járműveket, rakétákat és repülőgépeket tartalmaznak. A múzeum a város és a régió történetével kapcsolatos dokumentumokat és történelmi anyagokat, valamint a II. világháborútól kezdve a hadtörténelemmel kapcsolatos tárgyakat is gyűjt.

A múzeum a rejówi öntöde felügyelőjének egykori lakóházában kapott helyet, amely 1836-1838-ban épült. A helyi iparhoz kapcsolódó kiállításoknak ad otthont, többek között a Państwowa Fabryka Amunicji (Nemzeti Lőszergyár) kiállításának. A második világháború alatt a lőszergyárat a német HASAG vállalat vette át, és kényszermunkásokat alkalmazott. Az Orzel Bialy (Fehér Sas) helyi ellenállási csoport tagjait elfogták, lelőtték és a közeli erdőkben két tömegsírban temették el. A múzeum rájuk és a lőszergyártás során használt pikrinsavgázok által megmérgezett, védtelen kényszermunkások ezreire emlékezik. A múzeumban egyéb kiállítások is megtekinthetők a leśni partizánokról, a Lengyel Néphadseregről és a nyugati lengyel hadseregről.

• A múzeum főbejárata

Számos állandó kiállítási tárgy kapcsolódik az 1939 szeptemberében lezajlott védelmi háborúhoz, a lengyel hadsereg katonáinak fegyvereivel, felszereléseivel és egyenruháival, katonai jelvényekkel és személyes dokumentumokkal.  A sok érdekes tárgy között van egy lengyel páncéltörő puska (kb. Ur M1935), lengyel Vis pisztolyok, lengyel BAR 28-as modell, lengyel Browning 30-as modell géppisztolyok és a földalattiak számára helyben gyártott Sten típusú géppisztolyok.

Az egyik kiállítási tárgy a német megszállás alatt Skarżysko-Kamienna polgárainak és a környéken élőknek a kiirtásával foglalkozik. Az ellenálló "Fehér Sas" szervezeteket 1940. februárban fedezték fel és fogták el, illetve számolták fel a németek. 1940. júniusban több mint 1200 a szervezettel kapcsolatban álló embert öltek meg tömeges kivégzések során. 

A Lengyel Állami Lőszergyárat a "Hasag" német fegyverkezési konszern vette át, és munkatábort létesítettek.  A foglyok tömegesen haltak meg az embertelen körülmények között végzett kemény munka következtében.  Ez a kiállítás ezeket a tragikus eseményeket mutatja be, és gazdag történeti-grafikai dokumentációt találunk, amely számos dokumentumot, az áldozatok személyes emléktárgyait a terrorról, a koncentrációs táborokból származó leveleket, a börtönökből kicsempészett leveleket, számos fényképet és a megszálló hatóságok utasításait tartalmazza.

Egy másik kiállítás a lengyel földalatti ellenállás és a partizáncsapatok fejlődését és tevékenységét mutatja be a régióban, amely magában foglalja a parancsnokságként használt egyes struktúrák eredeti dokumentumait, utasításokat, jelentéseket, titkos újságokat, katonák dokumentumait, valamint a gerillaharc különböző fegyvereinek és felszereléseinek gazdag gyűjteményét.  Vannak lengyel és német fegyverek, a szövetségesek fegyverei, valamint aknákból és gránátokból álló házi készítésű fegyverek és a brit Sten típusú géppisztoly.

• A lengyel nemzeti zászló a sassal, és alatt lévő zászló szövege: világ proletárjai egyesüljetek.

• 60mm-es aknavető a második világháborúból

• Egy Maxim wz. 1910/28 és egy SzG-43 géppuska.

• K-750 oldalkocsis motorkerékpár. Az orosz gyártmányú járművet a lengyel hadsereg is rendszeresítette. A motor oldalkocsijára fegyverállványt építettek amelyen golyószórót, vagy könnyű géppuskát hordoztak. 

• Maxim wz. 1910/28 géppuska 

• A háború tüzérségi fegyvertára, aknavető és ágyú töltények, gránátok, lövedékek. 

• 3M6 Smell páncéltörő rakéta.Az 1950-es évek végén kifejlesztett harceszközt 1961-tól 1966-ig gyártották.A 2K15 és 2K16 páncéltörő komplexumok rakétája volt, amelyeket GAZ-69 terepjárók illetve BRDM-1 könnyű páncélozott járművek hordoztak. Lengyelország és Magyarország is rendszeresítette

• Aknagránátok.

A kiállítások a II. világháború után az orosz megszállással valamint a Varsói Szerződés idejével folytatódnak, amely szovjet és lengyel fegyvereket tartalmaz, mint például a PPSzh 41, PPSz 43, DP 28, RP 46, SzG 43 AKM-ekkel, AKMS-ekkel, RPG-kkel stb.

A múzeumnak a turisták számára fő vonzereje a szabadtéri kiállítás.  Itt látható Lengyelország egyik legnagyobb nehézfegyver-gyűjteménye, több mint 100 darab nagyméretű haditechnikai eszközzel.  A Nemzetvédelmi Minisztériummal és a lengyel hadsereggel való együttműködésnek köszönhetően sokféle történelmi nehézfegyverzetet állítottak össze, amelyek között megtalálhatóak: tüzérségi lövegek, páncéltörő fegyverek, légvédelmi löveg és rakéták, rakéta sorozatvetők, német és szovjet harckocsik, páncélozott járművek, repülőgépek és helikopterek valamint számos különböző típusú katonai jármű. A szabadtéri kiállítás éke az ORP "Odważny" (a Bátor) torpedónaszád. A hajó lengyel terv alapján Lengyelországban készült hét megépített 664-es típusú motoros torpedónaszád egyetlen megmaradt egysége.

• ORP "Odważny" (a Bátor) torpedónaszád. A 664. osztályú hajót lengyel tervek alapján 1972-ben kezdték építeni és 1973. februárban bocsájtották vízre, szeptembertől állt hadrendbe. 1986-ig szolgált a flottában.

• A fő fegyverzete négy darab 553  milliméteres 53-65K torpedó, amely négy torpedóvető csőben az orrészben volt felszerelve

• Csöves tüzérsége a szakirodalom szerint kivonáskor két darab AK-230 pontvédelmi gépágyú, azonban a múzeumban kiállított hajón az első gépágyú helyére a szolgálatba állításkor rendszerben álló, régebbi típusú toronyban elhelyezett 25 mm 2M-3M iker légvédelmi gépágyú került felszerelésre.

• Az 25 mm 2M-3M iker légvédelmi gépágyú oldalról.

• A fegyverzetbe tartozó 533mm-es 53-65K típusú torpedó

•  A fegyverzetbe tartozó 533mm-es 53-65K típusú torpedó egy másik példánya metszetvágásokkal.

• Az ORP Wicher lengyel torpedóromboló hajócsavarja. A hajó 1939-ben süllyedt el a világháború kezdetén. Testvérhajója az ORP Burza volt amely végigharcolta a második világháborút. Utóbbi múzeumhajóként 1977-ig látható volt, aztán felújítás helyett szétvágták. Jelenleg az ORP Blyskawica romboló a múzeumhajó Gdyniában, amely szintén részt vett a második világháború tengeri csatáiban.
  

A ORP Burza romboló múzeumhajóként Gdyniában. (forrás.wikipedia)

•  25 mm 2M-3M iker légvédelmi gépágyú

• tengerészeti 2M7 14,5mm-es nehéz ikergéppuska torony

• haditengerészeti 85mm-es 90-K tengerészeti lövegtorony

• Sz-2 Szopka hajó ellen szárnyas rakéta, a hadihajókra telepített KSz-1 komplexum partvédelmi változata. Létezett levegőből indítható verzió amelyeket a Tu-4 és Tu-16 bombázó repülőgépekről lehetett bevetni. A rakéták típusa B-163.

• Lengyelország kettő indítóállványt, irányítórendszert és 16 rakétát vásárolt a Szovjetuniótól célfelderítő és célkövető lokátorokkal. A rendszer 1963-tól tíz évig állt rendszerben a 9. parti tüzérségi század állományában. 1973-ban kilenc rakétát lőtéren elhasználtak, majd elavultsága miatt a rendszert kivonták. A kivonást indikálhatta, hogy a Yom-Kippur háborúban az egyiptomiak négy rakétát lőttek ki izraeli hajókra, de azok elhárító rendszerei megzavarták a rakétairányító sugarát a tűvezető lokátornak, így egyetlen találatot sem értek el.

A múzeum egyik fő feladata a második világháborúból származó tárgyi emlékek összegyűjtése, amelyek közé tartozik német Sturmgeschütz IV. önjáró löveg, Pz. Kpfw IV német harckocsi törzse és egy StuG 42 önjáró löveg egy része is felújítás alatt áll.

• A Sturmgeschütz IV (Sd.Kfz. 167, rövidítve StuG IV)a Pz.kpfw. IV-es harckocsi alvázak és a StuG III-as felépítményének és lövegének összeházasításából keletkezett. A rohamlöveg, amelynek nincs forgótornya, olcsóbb és gyorsabb előállítású volt a IV-es Panzereknél.

• A 7,5 Kwk L/48 típusú löveg minden harckocsira veszélyes volt a keleti és nyugati hadszíntéren egyaránt. 

• A rohamlövegből 1108 darabot gyártottak valamint 31 módosított változatot. A típus legyártott darabszáma  csekély volt a szövetségesek páncélozott harcjármű fölényének ellensúlyozására.

• A Pz.kpfw. IV-es harckocsi alváza.A Jędrzejów melletti Lścinben (Świętokrzyskie vajdaság) feltárt német közepes harckocsi 1945 januárjában a Vörös Hadsereggel folytatott harcok során megsemmisült.

• A képen látható BRDM-1  (Боевая разведывательная дозорная машина, Bojevaja razvedivatyelnaja dozornaja masina) felderítő és járőr páncélautó résztvett a Négy páncélos és a kutya című lengyel filmsorozat forgatásán, ezért festették a lengyeltől eltérő színekre.

• A járműre hátul a Wermacht által viselt felségjelhez hasonló jelzést festettek.

• A Sonderkraftfahrzeug 251 (rövidítve Sd.Kfz. 251) a második világháborúban alkalmazott német általános rendeltetésű ún. féllánctalpas páncélozott harci jármű maradványa. A járművet a második világháború után OT-810 típusjelzéssel tovább gyártották Csehszlovákiában. Összesen 15252 darab készült a német gyártás során.

• A Panzerkampfwagen V Panther (jelentése párduc) közepes/nehéz harckocsi alváza és futóműve. Az un. átlapolt futógörgős alváz tipikusan német találmány és több harcjárművön is alkalmazták.
  

• T-34-85 közepes harckocsi. A szovjet páncéloserők 1944-1945-ben legnagyobb példányszámban előállított változata volt. A német Tigris és Párduc harckocsik tűzerejének ellensúlyozása érdekében az eredeti T-34-76 változatokat, amelyek rövid 76mm-es lövege már nem volt képes kellő távolságon belül átütni a német Panzerek páncélzatát ezzel az új nagyobb méretű toronnyal felszerelt és 85mm-es löveggel valamint némileg vastagabb páncélzatú harckocsikkal cserélték le.

• A T-34 alvázára fejlesztett CW-34 műszaki páncélozott harcjármű

• A műszaki harcjárművet VT-34-ként a Szovjetunió is alkalmazta.

• WPT páncélozott műszaki harcjármű. Az elavult Szu-100 rohamlöveg alvázának és felépítményének felhasználásával és a módosításával gyártották kis sorozatban.

• A WZT-2 műszaki harctámogató járművek a T-55 harckocsi alvázának felhasználásával készültek.

• A WZT-2 többfeladatú páncélozott műszaki harctámogató járművet tolólappal és daruval is felszerelték.

• Az ASzU-85 egy légideszant harcjármű. Az alumínium páncélzatú 15,5 tonnás rohamlöveg fegyverzete egy darab 85 mm-es löveg illetve másodlagos fegyverzetként légvédelmi géppuska is felszerelhető. Az Antonov An-12 szállító repülőgépek egy, az An-22 szállító repülőgépek kettő páncélost tudtak hordozni. A járművet 1965-ben az októberi vihar gyakorlat során mutatták be a lengyel haderőnél. ahol a pomerániai 6. légideszant hadosztály 4130 katonáját szállítottak a Kelet németországi Erfurtba. A lengyel ejtőernyősöket a kaunasi 7. gárda légideszant hadosztály AszU-85 önjáró tüzérségi százada támogatta. Kaunas a mai Litvániában található.

• Az ASzU-85 lövegek közül 25 darabot szerzett be Lengyelország. A járművek a 35. önjáró tüzérségi század állományába kerültek és 1976-ig álltak hadrendben. A harcjármű alváza megegyezik a PT-76 könnyű úszó harckocsi alvázával, amelyet további járművek (légvédelmi rakétakomplexumok, lövészpáncélosok, tüzérségi vontatok) kifejlesztésekor is felhasználtak.

• BTR-152 páncélozott teherautókat, amelyeket az első lövészpáncélosoknak is lehet tekinteni az 1940-es évek második felében fejlesztették ki a Szovjetunióban. A BTR szállítójármű személyzete egy vezető és egy parancsnok, és szállítható volt 17 katona. fegyverzetnek egy darab 7,62mm-es SzGMB géppuskát lehetett a vezetőfülke tetejére szerelni. 1963-ig 12421 darabot gyártottak, amely a Varsói Szerződés országaiban is rendszeresítettek. A felülről nyitott járműváltozat csapatszállításra volt alkalmas.

• A BTR-152 bádogtetős modifikációja mozgó parancsnoki harcálláspontként szolgált.

• A BTR-40 páncélozott terepjárót 1948 és 1960 között gyártották a Szovjetunióban. Alapja a GAZ-63 gépkocsi volt. Kettő fős legénységgel, hat illetve nyolc főt tudott szállítani.A felülről nyitott konstrukcióban a lövészek sebezhetőbbek voltak a zárt változatú csapatszállítóknál, de a teherautón szállított lövészeknél nagyobb biztonságban voltak. A múzeumi példány szépen felújított változat volt. Lengyelország 400, hazánk 200 darabot állított szolgálatba a közel 8500 darabos gyártásból.

• A BRDM-1  (Боевая разведывательная дозорная машина, Bojevaja razvedivatyelnaja dozornaja masina) felderítő és járőr páncélautó.A több mint 10 ezer darabos gyártásból Lengyelország 800 darabot rendszeresített

• A típust két-pár un. mankókerékkel látták el,amely nehezebb terepen segítette haladását. A BRDM-1 járműcsalád több páncéltörő komplexum hordozóeszköze volt, de vegyi felderítő, sugárfelderítő és sok más változatot is építettek belőle.

• A BRDM-2 felderítő és járőr páncélozott harcjárművet még napjainkban is gyártják modernizált változatban, BRDM-2MSz típusjelzéssel. A járműcsaládban nagyon sok változat készült, páncéltörő és légvédelmi rakétahordozó, vegyi és sugárfelderítő, és sok más modifikációban.

• Magyarországon néhány éve még 40-50 darab állt szolgálatban elsősorban a 9M113 és 9M14 páncéltörő komplexumok hordozójárműveként. A képen látható 2P26 lengyel típusjelzésű változat a 9M113 Maljutka páncéltörő komplexum indítójárműve.
  

• A BRDM-2 eredeti változata egy forgótornyos páncélozott felderítő harcjármű, amely 14,5mm-es KPVT valamint egy 7.62mm-es PKT géppuskával a toronyban. A képen látható jármű fegyverzetét kiszerelték, a múzeum belsejében a fegyverzet megtekinthető.

• A BTR-60B típusú páncélozott szállító harcjárművek minőségi előrelépést jelentettek a BTR-152 páncélozott tehergépkocsik után. Az első változatokban a gépesített lövészek helye felülről nyitott volt, de gyorsan áttértek a zárt változatokra. A БТР – Бронетранспортёр / Bronyetranszportyor; magyarul: páncélozott szállító jármű) jelenleg is gyártásban van BTR-82 illetve BTR-90 típusjelzésű modernizált változatban.

• A BTR-60B változatok két fős legénység mellett tizenkettő katonát tudtak hordozni. A torony és fegyverzete megegyezett a BRDM-2 tornyával és két géppuskás lőfegyvereivel. A lengyel haderő viszonylag kis számban rendszeresítette a 60-as változatot. A BTR-80 és 80A változatok napjainkban is a Magyar Honvédség lövészpáncélosainak gerincét adja.

• Az OT-WZ 64 cseh jelzéssel OT-64 SKOT harcjárműveket  1963-tól az 1970-es évek elejéig gyártották. Ezért a két nemzet minimális mennyiségi BTR-70-80-as járművet szerzett be. A 4500 darab SKOT a FSC Lublini Fabryka Samochodów Ciężarowych) gyárában készült. Két fő személyzet mellett tíz illetve tizennyolc főt szállító változatokat gyártottak.

• A forgatható páncéltorony változatok fegyverzete megegyezett a BTR-60-80-as és a BRDM-2 járművek fegyverzetével, egy-egy nehéz és könnyű-géppuska. Húsz országban álltak, vagy állnak még napjainkban is szolgálatban.

• A 140mm-es rakétákat kilövő BM-14-17 rakéta sorozatvető GAZ-63 típusú gépjárműre szerelt változata.

•  BM-148U32 változat, (BM-14-16) amelyet ZiSz-151 tehergépjármű szerelt indítóállvánnyal került építésre.A 140mm-es rakétákból három változatot gyártottak. M14-OF nagy robbanóerejű 3,68 kg harci fejrésszel, M-14-D fehér foszfort tartalmazó füstölő robbanószerrel, és M-14-Sz 2,2 kg-os vegyi töltettel rendelkező robbanófejjel. A MB-14-es sorozatvető családod 1990-ben vonták ki a szolgálatból Oroszországban,de több változata más nemzeteknél még rendszerben áll.

• A BM-13 legendás "Katyusa" sorozatvető ZiSz-151 tehergépjárműre szerelve. Ezek a járművek csak a háború után kerültek a Szovjetunióban gyártásra, előtte jóval kezdetlegesebb ZiSz-5 és 6 típusú járművekre kerül felszerelése a rakétavető.

• A BM-14 140mm-es rakéta sorozatvető vontatható változata. RPU-14 típusjelzéssel orosz változata 16 darab rakétát képes hordozni és indítani, ez a lengyel WP-8Zváltozat vagy egy "light" kialakítású nyolcas indítóval van felszerelve. Az RPU-14-es és a WP-8Z  vontatott sorozatvetőket kifejezetten a légideszant csapatok részére fejlesztették ki.

• A folyóátkelések nélkülözhetetlen résztvevője a hadicsónak. Erre a csónakra hátul motort lehetett erősíteni.

• A DUKW egy kétéltű folyami átkelésekhez használható, korlátozott terepjáró képessége szállítójármű. A második világháború éveiben az Egyesült Államokban fejlesztették ki GMC Chevrolet gyárban, de a britek és szovjetek is kaptak a szállítások során.21147 darabot gyártottak belőle 1942 és 1945 között. A Szovjetunió részére 586 darabot szállítottak, de 1952-ben BAV-485 néven alapjain elkezdték gyártani. A képen látható ZiSz-485 orosz gyártású változat látható,amelyet Lengyelország is szolgálatba állított.

• Egy másik folyóátkelésere alkalmas eszköz amely a PTSz (ПТС – Плавающий транспортёр средний / Plavajuscsij trasnzportyor szrednyij, magyarul: közepes úszó szállító jármű) elődje.

• Sz-75 Dvina légvédelmi rakétakomplexum indítóállványa.Az Dvina rendszer képen látható rakétája az alap V-750-es került kiállításra. A rakétákból majd két tucat változatot készítettek köztük a V-755 és V-759 modernizált verziókat, valamint a nukleáris fejrészű V-760 változatokat.

A Dvina modernizált változata a Sz-75M Volhov volt.Ennek indítóállványa látható a képen V-750M rakétával.

• PKM-2 légvédelmi géppuska. A 14,5mm-es iker légvédelmi géppuskák 2km hatótávolsággal rendelkezett és maximum 300 m/s sebességgel érkező légieszközök ellen volt hatásos.

• A 14,5mm-es géppuskákból több változat (ZU-2 illetve ZPU-2) is kiállításra került.

•  152mm-es M1938 mintájú ML-20 tarack. A löveg kiváló állapotban került bemutatásra a múzeumban.

• 122mm-es 1938M mintájú M-30 tarack.

• 100mm-es M1944 mintájú BSz-3 páncéltörő ágyú.

• A BSz-3 löveg oldalnézetből.

•  107mm-es B11-es hátrasiklás nélküli löveg.

• 76mm-es M1942 mintájú  ZiSz-3 löveg.

•  M1942 mintájú 45mm-es páncéltörő ágyú

•  M1938 mintájú 107mm-es hegyi aknavető.

•  M1938 mintájú 120mm-es aknavető

•  120mm-es aknavető. Ez a fegyver tömege folytán már vontatható változatban került a fegyverzetbe.

• Szu-7BKL. A Szu-7 szuperszonikus vadászbombázót 1957-től 1972-ig gyártottak a Szovjetunióban. 1847 darab készült belőle.A Szu-7 egyik hátránya, hogy a nyilazott szárnyával több kilométeres futópályát igényelt. A BKL változat  két darab SzPRD gyorsító rakétával rövidebb futópályával rendelkező repülőtérről is alkalmazható volt, a landolásnál pedig két fékező ernyő biztosította többek között a rövidebb fékezést. Ezt a változatot 1965-től 1972-ig gyártották, de 267 darabot gyártottak csak belőle. Lengyelország 1964 és 1990 között három változatban is üzemeltette a Szu-7 repülőgépeket. Hat darab 7BM, 33 darab Szu-7BKL és nyolc darab kétüléses Szu-7U repülőgép állt szolgálatba polák barátainknál.

• TS-8 Bies. A Bies vagyis Ördög nevet kapó gyakorló repülőgép a PZL Mieleci gyárában készült. 1957 és 1978 között a három prototípus is beszámítva 251 darabot gyártottak a típusból. Három fő változatot építettek, A BI és a BIII verzió csak 10-10 darabos kis sorozat készült a BII-ből 229-et építettek. A repülőgépeket az 1960-as évektől a TS-11 Iskra váltotta fel a légierőben és a felszabaduló repülőgépek a civil repüléshez, repülőklubokhoz kerültek. Kettő darabot Indonézia vásárolt meg.

• Jak-23 vadászrepülőgép sorozatgyártása jóval kisebb darabszámú volt, mint az előremutató konkurens MIG tervezőiroda MiG-15 gyártmányé. Két évig 1949-50-ben építettek belőle 310 darabot. Érdekes módon ezek a repülőgépek egy része is exportra került. A Jak-23 gyártása során csak három darab kétüléses JAK-23UTI készült. A típust hét ország légierejében rendszeresítették.

• Bulgária és Lengyelország 100-as nagyságrendben állította hadrendbe, Románia 62, Csehszlovákia 20 darabot szerzett be, de Albánia és Észak-Korea is repülte a típust. A románok Jak-23DC jelzéssel kétüléses konverziót is üzemeltettek. Csehszlovákia és Lengyelország is megkapta a licencét, de végül mindkét ország a lényegesen modernebb MiG-15-öst gyártotta saját típusjelzéssel. 

• MiG-17PF vadászrepülőgép 1952-ben állt szolgálatba a Szovjetunióban. A repülőgép fegyverzete három darab NR 23mm-es gépágyúból állt. A típusváltozatból 662 darabot építettek. A repülőgép már rendelkezett "Izumrud-5" nevű fedélzeti lokátorral, ennek hatótávolsága azonban csekély néhány km volt, és földháttérben lévő célokkal nem tudott mit kezdeni.  Lengyelország licencben ezt a változatot Lim-5P típusjelzéssel építette 159  darabos szériában.

• A lengyel építésű MiG-17 (Lim-6) változatokat a gyártó országon kívül, Kelet-Németországban,  Egyiptomiban és Indonéziában is rendszerbe állították.Bissau-Guinea a volt NDK-s változatokat az 1980-as évekig repülte. A MiG-17-es erős fegyverzetével és fordulékonyságával a Vietnámi háború során 28 légigyőzelmet szereztek sokkal modernebb amerikai repülőgépek ellen.

• Az 1526-os oldalszámú Lim-2 repülőgép. A MiG-15BiSZ licencgyártása 1954-től 1956-ig folyt a WSK Mielec repülőgépgyárban a PLZ Swidnik együttműködésével.

• A Lim-2 változatból 500 darab épült. Az első száz még szovjet VK-1A gázturbinával , a többit már a lengyel licenc Lisz-2 hajtóművel készült el.

• A Lim-6MR egy felderítőváltozata a MIG-17 típusnak,amelyet Lim-6 jelzéssel Lengyelországban készült. Érdekessége, hogy a Lim-6P átépítése, tehát 6MR változatokat eredetileg nem gyártottak. Az MR a felderítésen kívül csapásmérő képességgel is rendelkezett. ezt mutatja a nem irányított rakéták hordozására alkalmas MARS-2 konténer függesztmény.

• A MARS-2 konténer az 57mm-es Sz-5 rakétákból 16 darabot hordozhatott. Mellette lévő szárnypilonon 500 liter üzemanyag számára készült póttartályt került függesztésre.

• MiG-21PF változat. A 76-os gyártmányként is ismert PF az első lokátorral felszerelt MiG-21 verzió. Az RP-21 Szaphir lokátor néhány km-es látótávolsága az éjszakai és a rossz idős bevetéseknél jelenthetett némi előnyt. A fegyverzete visszalépés volt az F-13-hoz képest, mivel gépágyúkkal nem rendelkezett, csak két  darab Rsz2-USz lokátor, vagy R-3Sz hőkövető rakétát hordozhatott.

• Iljusin IL-14P repülőgép. A pontos típusjele VEB-14P, mivel Kelet-Németországban VEB Flugzeugwerke Dresden licencben gyártott repülőgépe. A 18-32 fős székezéssel is ellátható változattal együtt a Lengyel Légierőben 12 darab állt rendszerben több verzióban.

• Az Il-14-ből a licenc nélkül másolt kínai Y-6 típusjelzéssel gyártott változatokat  nem számolva összesen 1348 darab épült. A legyen légierő Il-14, 14-T, és VEP-14P és T verziókat repülte az1980-as évekig.

• A repülőgépet belülről is meg lehet tekinteni. A pilótafülke némi műszerhiánnyal.

• A rádiós helye az Il-14-es fedélzetén.

• Az utastér egy része.

• A másik oldala az utastérnek más szék elrendezéssel.

• Egy panorámakép a repülőgép belsejéről.

• PZL SM-2 helikopter, a szovjet Mi-1 licencváltozata. A WSK-PZL Swidnik gyár épített három prototípust, majd 83 sorozatgyártású példányt 1961 és 1964 között. A négyszemélyes helikopterből Csehszlovákia és Románia is vásárolt.

• Az SM-2 helikopter fegyverzettel nem rendelkezett. A lengyel légierő és a flotta is rendszerben tartotta. Később a rendőrség a biztonsági szolgálatok majd a mentők is alkalmazták. Az 1970-es évek elején a Mi-2 licencváltozatokkal cserélték le megmaradt példányokat.

• A katonának is szükséges élelmiszer. A hadsereg a hasával menetel szól a régi mondás. A tábori konyhákból három típus is kiállítása került. (KP320/60, KP42M mellett a harmadik tábori konyha típusjelzését nem fényképeztem le). A kiállított tábori konyhákat a szovjet hadsereg fejlesztette ki, de a lengyel haderő is rendszeresítette

• KPN típusú tábori sütöde kemencéje.

A Fehér Sas Múzeum egy kicsit félreesik a kitaposott ösvénytől, de mindenképpen megéri meglátogatni.  A folyamatosan vitatott régió gazdag katonai történelmét, valamint a fegyverek és tárgyak számos kiállítási tárgyát jól bemutatják. Radomtól körülbelül 40, Varsótól 140 kilométerre található. A felnőtt belépő 6 PL (kb. 3 USD).

A múzeum, honlapja: https://muzeum.skarzysko.pl/