A Győzelem Napja - Díszszemle, földi csapatok - hol fotózzuk Moszkvában május 9-én

Az előző posztomon a május 9-i Győzelem Napi díszszemlének a légiparádé részét mutattam be. Az ünnepség azonban reggel 9-kor a szárazföli parádéval kezdődik minden évben, Moszkvában. A Vörös Térre, (Красная площадь / Krasznaja ploscsagy) amelyet szinte hermetikusan lezárnak nem lehetséges akkreditáció nélkül bejutni, fényképezni meg annál is kevesebb az esély. A képeket ezért a főpróba napján a Tverszkaja sugárúton a Puskin térnél, május 9-én pedig a Moszkva folyót túlpartjáról készítettem.

A díszszemlét még a Szovjet időkben vezették be az akkori Kommunista Párt vezetői, hogy emlékezzenek az 1917-es Nagy Októberi forradalomra. Ez nem naptári félrevezetés, az Oroszországban akkor használt julián naptár szerint október 25, a mi időszámításunk szerint november 7. A két legemlékezetesebb díszszemle közül az egyiket 1941-ben tartották, amikor a Német Közép Hadseregcsoport által ostromlott városban megtartották a felvonulást, a csapatok azonban onnan egyenesen a frontra indultak. Moszkvát a „tél tábornok”, a hosszúra nyúlt német ellátási vonalak és a Távol-keletről és Szibériából átvezényelt friss csapatok mentették meg, sőt ellentámadásukkal 100-250 km-rel verték vissza a németeket.

1945. június 24-én Moszkvában megtartott győzelmi parádén - ez azóta is a legnagyobb díszszemle, 40 000 katona és 1850 jármű vett rajta részt - Georgij Konsztantyinovics Zsukov fehér lovon fogadta a Konsztantyin Rokosszovszkij fekete lovon vezette csapatok tisztelgését. A parádén részt vett a lengyel hadsereg egy kisebb egysége is, de persze a fő szerep a Vörös Hadsereg különféle haderő- fegyver- és csapatnemeivé volt, és a teljes politikai és katonai vezetés is megjelent a szemlén, mások mellett látható volt Sztálin, Molotov (külügyi népbiztos) és a polgárháborúban hírnevet szerzett Bugyonnij tábornagy is. Az is érdekes, hogy a pár hónappal korábbi berlini parádéval ellentétben ide nem jutott a vadonatúj JSz-3-as nehéz-harckocsikból – lehet azokkal a nyugati szövetségeseket akarták csak riogatni – vagy legalábbis kimaradtak az összefoglalóból.

A világháború után a Szovjetunió bukásáig november 7-én minden évben megtartották az eseményt és általában a legmodernebb harci-technikai eszközöket is felvonultatták , sok esetben „maszkirovka” (félrevezető) célzattal is. Leonyid Brezsnyev pártfőtitkár regnálása idején a 2. Tamanyi gárda gépesített hadosztály (2-я гвардейская мотострелковая Таманская ордена Октябрьской Революции Краснознаменная ордена Суворова дивизия имени М. И. Калинина) páncélosait láthattuk a Magyar televízióban is minden évben közvetített eseményen.

Az 1990-2000-es években „önkorlátozás” miatt a hadászati rakétákat nem vonultattak fel a díszszemléken.

A kommunizmus bukása után május 9-re tették át a dátumot, a második világháború (Oroszországban a Nagy Honvédő Háború) európai befejezésének időpontjára. 2013-tól a 4. Kantyimirovszkajai gárda harckocsi hadosztály (4-я гвардейская танковая Кантемировская дивизия, Gvardeiskaya Tankovaya Kantemirovskaya Divisiya) a pretoriánius divízió.

A kis történeti előzmény után lássuk, milyen harci-technikai eszközöket láthattunk 2016-ban. A díszszemlén felvonuló gyalogos zászlóaljakat (amelyek Oroszország fegyvernemeit, valamint a katonai főiskolákat, akadémiákat és más fegyveres testületeket képviseltek), sajnos csak távolról a Moszkva folyó túloldaláról láthattuk, tehát róluk csak néhány kép készült.

Május 9-én a Moszkva folyón a rendőrség őrnaszádja is cirkált.

A Szpaszkaja torony (Спасская башняa) a Kreml leghíresebb kapubástyája. Moszkvai idő szerint 10 óra, kezdődik az ünnepség.

és eldördülnek a sortüzek (természetesen "vaktölténnyel")..

A Díszszemle parancsnoka, és a védelmi miniszter és a vezérkari főnök.

A limuzinban Szergej Kuzsugetovics Sojgu (Серге́й Кужуге́тович Шойгу). Építőmérnök, a közgazdasági tudományok kandidátusa. Hadseregtábornok, az Oroszországi Föderáció hőse. 2012-től védelmi miniszter.

Egy potyautas polgári jármű,(Moszkva osztályú személyszállító hajó) az Auróra I. (nem ez nem az az Auróra cirkáló). Az elején érdekes ágyúmakettel.

.. és a díszelgő csapatok megindulnak.

Putyin "lányai". A hófehér díszegyenruhás hölgyek nagy érdeklődést keltve vonultak fel a Vörös Téren.

Egymás után érkeztek a különböző fegyvernemek és katonai iskolák díszelgői.

A tengerészek zászlóit tekintve az sarló-kalapácsos a hősi múltat jelképezi.

A "deszantnyikok" is felvonultak.

.. csak menetelnek, menetelnek.

A díszszemlén a Honvédő háborúban használt harckocsik haladnak az élen. A gyakorláskor tréleren vitték a T-34-85 típusú tankokat.

A GAZ-233115 TigerM SzPN páncélozott terepjáró az amerikai HMWWW megfelelője.

A moszkvai rendőrségnek sem csak orosz gyártású autói vannak, lásd az élen haladó BMW-t. A rendőrök mögött érkeznek a GAZ-233115-ös terepjárók.

VPK-233116 Tigr-M páncélozott terepjáróra telepített 9K135 Kornet D-1 páncéltörő komplexumok.

Hasonlót várhatunk a Gidrán magyar gyártású harcjárművek és az izraeli Spike MR/LR kombinációjától.

Páncélozott csapatszállító/teherszállító járművek oszlopai a Tverszkaján.

Páncélozott csapatszállító/teherszállító platform is egyszerre a KAMAZ-63968 Tajfun-K.

Hasonló feladatra képes a Ural-63095 Tajfun-U páncélozott gépjárműcsalád.

Hol vannak a kék dízelgőzt kipuffogó szörnyetegek? Ezek is hangosak és eszik a gázolajat, de jóval modernebb járművek.

A BTR-82A páncélozott szállító jármű, fő részeiben egyezik a hazánkban is rendszerszesített BTR-80A járművekhez. A motorja erősebb, és optikai berendezései is korszerűbbek.

Az Orosz légideszant alakulatok ökle a MBD-4M deszant harcjármű

A BMD-4-et (Боевая Машина Десанта-4"; Boyevaya Mashina Desanta-4) 2006-tól gyártják, alacsony sorozatban. Fő tűzfegyvere a 100mm-es 2A70 löveg, amely modern harckocsik megsemmisítéséhez elégtelen, de minden másra megfelelő. Az orosz doktrína szerint a legjobb az a tűzerő, amely azonnal rendelkezésre áll.

A B-10 Kurganyec-25 Objekt 693 páncélozott harcjármű a Lynx orosz megfelelője. Moduláris páncélzat és fegyverzet jellemzi.

A B-10 Kurganyec páncéltestére több torony illeszthető. A "Epokha" toronyban a gépágyún kívül négy 9M133 Kornet EM páncéltörő rakétát, szenzorokat és ködvetőket is hordozhat.

A Kurganyec egy másik, toronnyal. A járműből három fő változatot terveztek.(Objekt 693, IFV - gyalogsági harcjármű, Objekt 695, APC - csapatszállító harcjármű (ez látható a gépen) és 25 ARV műszaki harcjármű)

A Kurganyecek is gyakorlatilag kézzel fogható közelséggel vonultak el előttünk.

A 2016-os díszszemlén két harckocsitípus vonult fel. A régebbi a T-90A volt. Az eredeti T-90-es 1992-ben mutatkozott be a nyilvánosság előtt, a képen látható változat prototípusai Objekt 188A1 jelzést kapták.

A modernizált változatok gyártását 2004-ben kezdték meg, és több forrás szerint 1667 darabot gyártottak belőle. A harckocsi V–92SZ2 típusú motorral, új toronnyal, valamint 125 mm-es, 2A46M-5 sima csövű ágyúval, kompozit páncélzattal és reaktív páncélzattal, ESSA éjjellátó rendszerrel csak Oroszország részére készült.

A T-90A harckocsioszlop a Tverszkaján. A tankok harcban próbált alváltozatok, sikerrel szerepeltek a Szíriai konfliktusban (polgárháborúban) a kormányerők oldalán.

A T-90-esek Szíriában használták először a TSU–1–7 Stora–1 EOCMDAS egy elektro-optikai védelmi rendszert, ami számítógéppel összekötött, a két OTSU-1-7 elektro-optikai egységből (az ágyú két oldalán látható 2 „doboz”), és a torony tetején lévő besugárzás jelzőkből (2 db TSU-1-11, 2 db TSU-1) áll. A rendszer lényege, hogy megzavarja a SACLOS és a lézer-rávezetésű rakétákat, amik így optimális esetben irányíthatatlanná válnak, és elvétik a célt. A lázadok TOW rakétáival - bekapcsolt zavarás esetén - nem sok T-90A-t sikerült kilőni. A T-90-est napjainkban is modernizálják. A T-90M és MSz változatok sok egyéb mellett korszerűbb Relikt reaktív előtétpáncélzatot és új 2A82 löveget kaptak.

A T-14 Objekt 148 Armata. Napjaink orosz és talán a világ harckocsigyártásának csúcsa. A kezelőszemélyzete az előző orosz tankokkal egyezően három fő (ez az automata töltőberendezés miatt lehetséges, mert nincs töltőkezelő a T-64-es harckocsik óta). A három fő közül azonban a toronyban senki sem tartózkodik, mindenki a páncéltest belsejében lévő lévő személyzeti térben foglal helyett egymás mellett és digitális és elektro-optikai szenzorokkal tevékenykedik.

Az T-14 Armata szemből. A harckocsi tervezése lényeges eltér a régebbi orosz páncélosokétól. A szögletes torony nagyobb részén a régebbi harckocsiknál gyengébb páncélzatú, viszont elektronikai szenzorokkal, pld AESA rendszerű lokátorral, infravörös és látható hullámsávú kamerákkal van felszerelve. A harckocsi tömege 55 tonna felett van.

Oldalról is látható a különbség. A T-14-es körülbelül másfélszer nagyobb méretű mint a T-90 széria páncélosai. A 360 fokos körlátás biztosító szenzorok, a torony alsó részébe szerelt "ködvetők" (amelyek különböző hullámsávban akadályozzák a harckocsi bemérését) A védelmi rendszere a "Afganit" (Афганит) ellentevékenység rendszeren túl a "Malahit" néven a világ első aktív elektrodinamikus (ERA) páncélzata.

Elöl a T-90A mögötte a T-14 Armata. Az Armata 2A82-1M típusú 125mm-es löveggel van felszerelve, amelybe a torony mérete és a kezelők hiányában hosszabb méretű "Telnik, és Vacuum penetrátorokat lehet tölteni. Az ágyúcsőből indítható a 9M119-1M Invar-M/Refleks és a 3UBK21 páncéltörő rakéták, amelyek helikopterek ellen is használhatóak. Az Armata tornya 150mm-es körüli űrméretű lövegű lövegre is elő van készítve.

T-14 Armata a Kreml falainál. A harckocsit 2020-ban Szíriában is tesztelték, bár a tesztről sem fényképeket, sem videófelvételeket nem hoztak nyilvánosságra. A harckocsiból 120 darabot rendeltek, amely csekély mennyiség, de rendkívül drága fegyverrendszer és az orosz katonai szaktérők (és a politika) szerint a modernizált T-72B3, T-80BVM és T-90MSz harckocsik is elegendőek, alacsonyabb költségráfordítással a páncélostechnika szinten tartására.

2Sz19M2 Mszta-Sz önjáró lövegek sora a felvezető BTR-82 páncélozott szállítójármű mögött.

Hazánkban még egy tucatnyi 2Sz3 Akacija 152mm-es önjárólöveg voltak hadrendben. Ezeknek a tüzérségi eszközöknek a leváltására tervezett 2Sz19-et 1992-ben mutatták be Oroszországban. Az fő tűzfegyvere a űrmérete szintén 152mm-es. 2A64 tarack, amelynek hatásos lőtávolsága lövedéktől függően eléri a 28,5 km-et. Összesen hat darab ködgránátvető és egy 12,7mm-es NSzVT nehézgéppuska egészíti ki a fegyverzetet.

A 2Sz19 változatai nyolc országban állnak szolgálatban. Összesen 1130 darabot gyártottak belőle. A Szír és Donbassz konfliktusokban harcban próbált önjáró lövegek. A 2Sz19M2 Mszta-Sz (Mszta-M, -M2) modernizált változatok lőtávolsága eléri a 40km-t, de így is elmarad a hazánkban rendszeresítésre kerülő német Pzh2000 páncélozott önjáró tarackétól..

A 2Sz35 Koalicija-SzV (Коалиция–СВ) 2014-ben jelent meg, mint a 2Sz19M2 Msta-Sz lényegesen áttervezett változata. Az alvázát a T-14 Armata alapharckocsihoz készítették. Először két darab egymás feletti 152mm-es tarack volt a tervezett fő fegyverzet, de súly, célzási(irányzási) és kiszolgálási problémák miatt végül hagyományos felépítésű még megoldású önjáró lövegnek készült. A löveg 2A88-as típusú, valószínűleg 40+ km hatótávolsággal.

A 2Sz35 Koalicija-SzV önjáró lövegből összesen 12 darabot rendeltek meg, tehát még prototípusok, előszéria stádiumában van

Az Önjáró lövegek a Tverszkaján, a Vörös Térrel vonulás előtt.

A NATO által egyik legtöbbet emlegetett orosz harcászati rakétarendszere a 9K720 Iszkander-M (Искандер). A rakétarendszer 2006-tól áll szolgálatban az OTR-21 Tocska utódjaként. A Tocska például a Csehszlovák haderő fegyverzetében is megtalálható volt és a Lesany tankmúzeumban megtekinthető. A "Szkander bég" rendszer a Grúz és Szír konfliktusokban is bizonyította pontosságát.A 9M723 rakéta Röppályája nem ballisztikus hanem "lapos". 6-7 Mach körüli repülési sebessége és röppályája miatt nehezen leküzdhető rakéta. Hatótávolsága körülbelül 500km. Nukleáris fejrésszel is felszerelhető. Algéria (48 indító) és Örményország (25 indító) is rendszerben tartja Iszkander-E változatát.

A 9K720 ISzkander harcászati rakétarendszer 9P78-1 indítójárműve.

A 9P78-1 indítójárműve a 8x8 kerekű MZKT-79306 jármű változata.

A 9T250 szállító-töltő jármű szintén MZKT-79306 bázisán alapul. A jármű két rakétát képes szállítani.

A légideszant alakulatokat egy zászlóval ellátott BMD-4 ("Боевая Машина Десанта-4"; Boyevaya Mashina Desanta-4) típusú deszant harcjármű vezette.

BMD-4 a háttérben, elöl pedig a szintén légiszállítású BTR-M Rakuszka-M (Objeckt 955) páncélozott szállítójármű

A BTR-M Rakuszja-M páncélozott páncélozott szállító harcjárművek oszlopa a Tverszkaján.

A BTR-M Rakuszka-M páncélozott szállító harcjárművek két fős személyzettel 13 harcos képesek szállítani. A védettségét alumínium alapú páncélzat biztosítja. Önvédelmi fegyverzete egy 7,62mm-es géppuskából áll. IL-76 szállító repülőgépek és Mi-26 helikopterek is képesek mozgatni. A prototípusát 2009-ban mutatták be, és 2013-tól gyártják sorozatban. Egyes források szerint van 30mm-es gránátvetővel, illetve 9K333 Verba közel-légvédelmi rendszerrel felszerelt változata is.

Légvédelmi egységek oszlopa közeledik. Elöl a 9K332 Tor-M2U hátul a 9K317 Buk-M3 légvédelmi rakétarendszerek elemei.

A 9K332 Tor légvédelmi rakétarendszer 9A332 indítójárműve (TELAR), amelyre felderítésre és célkövetésre is alkalmas lokátor is telepítésre került. A NATO kódja: SA-15 "Gauntlet" . A közel-légvédelmi rendszer 1975-ben állt hadrendbe. Folyamatosan modernizálják, főbb változatai: Tor, M1, M2 és M1-U2, de számos alváltozata is létezik. 9M330 és az újabb 9M338 rakétákat hordozhatja. 17 országban rendszeresítették.

A rakétarendszer harcban próbált típus az oszét és karabahi konfliktusban és valószínűsíthetően a Szír konfliktusban is bevetésre került. Egy jármű nyolc rakétát tud hordozni. A 9M330 és 338-asok 12+ km hatótávolságúak tehát un. SHORAD (közel-légvédelmi) rakéták. Hajófedélzeti változat a ZK95 Kindzsal. Az iráni köztársasági gárda légvédelme, rossz célazonosítás - vélt amerikai cirkálórakéta támadás - miatt 2020. január 9-én egy ukrán utasszállító repülőgépet.

A 9K37 Buk (Бук) közepes hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer a hazánkban napjainkban is rendszerben álló 9K12 Kub felváltására hozták létre még az 1970-esk években. A repülőgépek és helikopterek elleni feladatkörét kiegészítették, robotrepülőgépek, szárnyas-rakéták elleni tevékenységgel. Főbb szárazföldi változatai: 9K37 Buk, 2K37 -M1 -M2 és M3. A 2016-os díszszemlén a Buk-M2 rendszer 9A317 indítójárművei (TELAR) amely célfelderítést és célravezetést és képes végezni) vonultak fel.

A 9K37 Buk rendszer főbb elemei: célfelderítő rádiólokátor, szállító-indító jármű célravezető lokátorral és indítójármű. Az M2 változat 9A317 lánctalpas járművei négy darab 9M38, vagy 9M317 légvédelmi rakétát és alverzióit képesek hordozni, amelyek hatótávolsága 2-50km közötti. A rendszernek létezik gumikerekes járművekre telepített változata is. 17 ország tartja rendszerben. Ezzel a rendszerrel lőtt le egy Tu-22R felderítő repülőgépet Grúzia, illetve ilyen rendszer TELAR-ból indított rakétával lőtték le a Donbassz felett a Maláj légitársaság Boeing 777-200ER utasszállító repülőgépét. Utóbbi eseteen, hogy szakadárok kaparintottak meg egy ukrán célravezető lokátorral felszerelt indítójárművet, vagy az ukrán légvédelem indított tévedésből rakétát, nincs egyértelmű válasz sok nemzetközi vizsgálat eredményétől függetlenül.

A 96K6 Pancir Sz-1 (Панцирь-С1) légvédelmi rakétarendszer gyakorlatilag hasonló hatótávolságú, mint a Tor csapatlégvédelmi rakétarendszer. Alapvetően az Sz-300PMU, Sz-400, Sz-500 nagy hatótávolságú légvédelmi rakatrendszerek közel-légvédelmét látja és, repülőgépek, helikoptereken túl, robotrepülőgépek, szárnyas-rakéták elleni kapacitással. A légvédelmi rendszer NATO kódja: SA-22 Greyhound. A Pancir több változata létezik, gumikerekes és lánctalpas járműre telepítve. 1995-ben mutatták be, mint a 9K22 Tunguszka légvédelmi rakétarendszer utódját. A főbb változatai: Sz-1, Sz-1M, Sz-1EM, -Sz2, Sz2E - SzM -SzA. A díszszemlén a gumikerekes 6 darab légvédelmi rakétával felszerelt Sz-1 változatokat mutatták be. A rakéták 57E6-os változatok, amelyek maximális hatótávolsága körülbelül 20km. Harcban próbált típus. Líbiába, Szíriában és az Ukrán konfliktusban is bevetették. Szíriában nagyon hatékony volt bevetése, gyakorlatilag akkor lehetett megsemmisíteni a rendszereket, ha több irányból egyidejűleg támadták, túlterhelték, nem volt támogatása, illetve nem harchelyzetben volt. A rakétarendszer körülbelül megfelel a hazánkban rendszeresített francia MISTRAL légvédelmi rakétarendszernek, de a hordozójármű egyben célfelderítő és célravezető lokátorral is felszerelt, a francia rendszert hordozójárművein, illetve indítóállványain nincs célfelderítő rádiólokátor, csak elektoroptikai célzórendszer manuális célravezetéssel.

Az 40R6 Sz-400 Triumph (C-400 Триумф, Triumf) nagy hatótávolságú rakétarendszer elemei a Tverszkaján. A rakétarendszer 2006-tól telepítik de ez csak viszonylagos megközelítési dátum. A légvédelmi rendszer régebbi típusjelzése: Sz-300PMU-3 volt. A rakétarendszer elsődleges célja nagy hatótávolságból felvenni a harcot az ellenséges repülőeszközökkel. Korlátozottan ABM (vagyis ballisztikus rakétaelhárító) képessége is van, de ilyen feladatra az Sz-500-at fejlesztették ki, ahogy az amerikai Patriot és THAAD rendszerek is egymás mellett léteznek eltérő feladatkörben.

A díszszemlén a négy rakétát hordozó 5P85SE2 indítójárművek vonultak fel. Az Sz-400-at a gyártó országon túl Kína és Törökország is rendszeresítette, utóbbi esetében rendkívül nagy hisztit kiváltva amerikai körökben, akik a Patriot rendszert akarták eladni a törököknek. Az F-35 alacsony érzékelhetőségű repülőgépek export megrendelését az Egyesült Államok a rakétabeszerzés miatt felmondta, és az F-35 Törökországban gyártott alkatrészeinek kiváltására is komoly erőfeszítéseket tettek. India is valószínűleg az Sz-400 üzemeltetők közé fog a közeljövőben tartozni.

Az Sz-400 többféle légvédelmi rakétával telepíthető: Nagy hatótávolságú rakétája a 40N6 (400 km) és 48N6 (250 km), közepes hatóválságú a 9M96E2 (120 km), és van rövid hatóválságú 9M96E (40 km) rakéta is köztük. Az Sz-400 a Szíriában állomásozó orosz expedíciós erők légvédelmi ernyőjének is a része.

Az R-24 Jarsz (RS Ярс - ракета стратегическая) az orosz hadászati rakétacsapatok mozgatható interkontinentális ballisztikus rakétarendszerei közelednek a Tverszkaján. A menet élén egy relikvia UAZ-469B könnyű terepjáró, amely hazánk is még kis darabszámban rendszerben áll.

Az R-24 rakétarendszer indító és hordozójárműve a 8x8-as kerékrendszerrel ellátott 15U175M.

Az interkontinentális mozgatható ballisztikus rakétarendszer elődje a Topol szintén gumikerekes hordozható volt. A Jarsz és a Topol rakétarendszereknek is fejlesztettek vasúti járműre telepített változatot. Az RSz-24 esetében Barguzin BZhRK (БЖРК) a vasúti változat neve. A rakéták több robbanófejesek. három-négy 500Kt-s, vagy 4-6 150 Kt-s hatóerejű nukleáris töltetett hordozhatnak, esetlegesen rakétacsalival közösen. Hagyományos robbanófejes változata nincs. Hatótávolsága elérheti a 12ezer km-t, sebessége a 6,8 km/másodpercet (24500 km/órát)

A RSz-24 Jarsz mellett az RT-2PM2 «Topol-M» (Russian: РТ-2ПМ2 «Тополь-M) is hadrendben áll. Az RSz-26 (РС-26 Рубеж) rakétarendszer pedig 2010 óta áll szolgálatban. Az orosz mozgató rakéták mellett a hadászati rakétaerők silókba telepített nehézrakétái (Rsz-28 Szarmat és R-36 Ciklon) és a haditengerészet ballisztikus rakétákat hordozó tengeralattjárói is a hadászati triád részét képviselik a Tu-160, Tu-95MSz és MiG-32K repülőgépekre nukleáris robbanófejjel ellátott rakéták illetve szabadesésű bombák mellett.

A díszszemlét a BMP-K K17 VPK-7829 Bumerang (Бумеранг) zárta, amelyek alapvetően a BTR-80-as páncélozott szállítójármű családot váltaná fel az orosz haderőben. Prototípusa 2013-ben mutatkozott be. A három fős személyzettel 8-9 fő katonát hordozó gyalogsági harcjármű körülbelül 30 tonnás és a Boxer kerekes harcjármű orosz megfelelője. A tornyán 9M133 Kornet-E páncéltörő rakétákat és 2A42 Sipunov 30mm-es gépágyút hordozhat.

A VPK-7829 Bumerang kifejlesztője az Arzamaszi Gépgyár - AMZ (АМЗ – Арзамасский машиностроительный завод),amely a GAZ járműgyártó csoporthoz tartozik. A Bumerang fejlesztés folyik, gyakorlatilag 10 éve már nagyobb sorozat nem készült, ez fejlesztési problémákra és viszonylagos drágaságára is visszavezethető.

A VPK-7829 Bumerang gyalogsági harcjármű egyik "tartalék" példánya tolatás közben. A Bumeráng rendszeresítési problémája nem egyedi, hiszen a T-15, Objekt 149 gyalogsági harcjármű amely az Armata alvázára épített BMP, szintén nem került sorozatgyártásra.

A díszszemlén több olyan járművel is találkozhattunk a gyakorlás folyamán, amelyek nem vonultak fel a Vörös Téren, hanem a műszaki technikai biztosítást végezték.

A GAZ-24 Volga személygépjármű a Szovjetunió veterán gépkocsija. Az 5 fő befogadóképességű autót több változatban a Gorkovsky Avtomobilny Zavod gyártotta 1971-1992 között.