A Brit Királyi Légierő (Royal Air Force, RAF) a második világháború után nagyszámú nehézbombázóval rendelkezett. A légcsavaros repülőgépeket az 1950-es években felváltották a „V” erőként is nevezett sugárhajtású Vickers Valiant, Handley Page Victor és Hawker Siddeley (később Avro) Vulcan hadászati bombázók, amelyek szabadesésű „Blue Danube” (Kék Duna) nevű atombombákkal felfegyverezve képezték az Amerikai Egyesült Államok Stratégiai Bombázó Parancsnoksága mellett a stratégiai légi támadóerőt a Varsói Szerződés tagországai ellen.

A "V" erők három bombázórepülőgép típusait az 1947.januárban  a Brit Légügyi minisztérium által kiírt ki B.35/46 számú követelményrendszer alapján tervezték .A szárazföldi telepítésű bombázónak 4500 kg-os bombaterhet képes 1700-2800 km. távolságra hordozni, 930 km-es utazósebességgel, 11-15.000 méter  magasságban. A legnagyobb tömeg 45 tonna. Az atombombázás mellett legyen képes 9100 kg-os bombaterhet is hordozni. Később a OR.230 követelményrendszer szerint a bombázóknak 3700 km-es hatósugár volt szükséges és 91 tonna teljes terhelés. Hat tervezőiroda nyújtott be ajánlatott, amiből végül a három győztes bombázót kiválasztották. 

Az AVRO Siddeley repülőgépét Roy Chadwick technikai igazgató felügyelte, aki a második világháború legjobb brit nehézbombázóját az AVRO Lancastert tervezte. Magának a repülőgépnek főkonstruktőre Stuart Davies volt és AVRO 698 projektszám alatt dolgoztak. 1947. augusztusban a balesetben elhunyt Chadwick helyét Sir William Farren vette át. A nagyméretű bombázóhoz négy AVRO 707 számú kísérleti vadászméretű repülőgépet is használtak. Ezeket később nem gyártották sorozatban.

• Nagy és kis denevérek.. A Vulcan két prototípusát (VX770 és VX777) AVRO 707-es (két "A" egy "B" és egy "C") gyártmányú kísérleti repülőgépek kísérték. Utóbbiak végül nem kerültek sorozatgyártásra.. (forrás: Wikipedia)

A Valiant és Victor bombázókat a hatvanas években kivonták a bombázóerők állományából és nagyrészüket légi utántöltő repülőgépnek építették át.

• Vickers Valiant. A "V" bombázók közül ezt a típust vonták ki először a hadrendből. (forrás: Wikipedia)

• Handley-Page Victor. A bombázó pályafutás után hosszú ideig, 1993-ig  tanker repülőgépként szolgálta a Királynő Légierejét (forrás: Wikipedia)

Az Avro Vulcan azonban az atom és hagyományos bombák mellett a Blue Steel (Kék Acél) levegő-föld rakétákkal továbbra is szolgálatba maradt. A Vulcanból a prototípusokkal együtt összesen 136 darabot építettek.

Az első prototípus (VX770) 1952. augusztus 30-án Roly Falk berepülő pilótával emelkedett a levegőbe.A sorozatgyártás 1955.februárban indult az XA889-esel. Az első 15 példány Olympus 101 gázturbinákkal repült, amelyek egyenként maximum 49kN tolóerőt adtak le. A 16-i példány már Olympus 102-vel került ki a gyártósorról. A módosított hajtómű már 53kN tolóerejű volt, de a fejlesztése nem állt le az Olympus 104-esek már 60kN tolóereje volt. Végül több lépcsőfok után elkészült az Olympus 301 hajtómű amely 89kN maximális tolóerővel rendelkezett. (Összehasonlításként hazánk JAS-39 Gripen vadászrepülőinek sugárhajtóműve a Volvo RM-12 tolóereje 54kN, utánégetéssel 80,5 kN)

A szabadesésű bombák mellett komolyan fejlesztették a különféle levegő-föld atomrakéta fegyverzetet, hogy a bombázóval ne kelljen berepülni az ellenséges légvédelem központjába.  A legutolsó 1960-as bombázótervezet szerint a Vulcan B.2-ből 28 darabot átalakítottak volna, valamint új B.3 változatokat is gyártottak volna ballisztikus rakétahordozónak. A repülőgépek a Blue Steel atom támadórakéták helyett amerikai gyártmányú Douglas GAM-87 Skybolt termonukleáris ballisztikus rakétákat hordoztak volna. A B.2-esek kettő a B.3 változatok hat darab függesztésére lettek volna kialakítva. A Skybolt 5000 km hatótávolság mellett egy darab W59 típusú 1Mt-s robbanófejjel rendelkezett. A programot J.F.Kenedy elnök utasítására végül 1962-ben törölték és helyette végül amerikai Polaris rakétákkal felszerelt brit Resolution osztályú hadászati atomtengeralattjárók (boomer-ek) vették át a stratégiai elrettentés egy részét.

• A GAM-87 Skybolt az RAF Cosford-i múzeumában (forrás: Wikipedia)

A Vulcanok az 1960-70 és években a tankernek átalakított Valiant repülőgépekkel járőröztek. Szingapúrban és a ciprusi Akrotiriben is állomásoztak Vulcan hadászati bombázó századok. A brit repülőgépek az amerikaikkal közös TIOP integrált műveleti tervek alapján működtek. A legkomolyabb QRA készenlét négy perces reagálási idővel 1962. október-novemberben a kubai válság idején volt.

Az 1960-70-es években több alkalommal vettek  részt az Egyesült Államokban a SAC (Strategic Air Command - Stratégiai Légiparancsokság) által tartott bombázóversenyeken. Itt általában az amerikai B-52 személyzetekkel versenyeztek. Vulcan repülőgépek emuláltak szovjet bombázókat az 1960. -61. és 62-ben rendezett Operation Skyshield műveletekben, amelyben a NORAD ellen repültek. A szimulált gyakorlatok során virtuálisan elpusztították New York, Chicago  és Washington nagyvárosokat is. A gyakorlatok eredményei 1997-ig titkosak voltak. 1974-ben ismét túljártak a jenkik eszén a Giant Voice gyakorlat során amikor sikeresen elkerülték az amerikai kontinenset védő vadászrepülő erőket.

• Az Avro Vulcan egyik kivont példánya. A típusból 19 darab megtekinthető napjainkban különböző gyűjteményekben, múzeumokban (forrás: Wikipedia)

Az Avro Vulcan B.1.főbb adatai:

• A jellegzetes pilótafülke. Oldalra nem igazán jó a kilátás, de ez nem egy manőverző légiharcra fejlesztett vadászrepülőgép..

Legtovább a B.2A bombázóváltozatot tartották szolgálatba 1984-ig. A korábbi B.1 és B.2 bombázó modifikációk átépítésével B.2 tengerészeti felderítő és K.2 légi utántöltő verziókat is alkalmaztak. A 2-es számú változatok már újabb Olympus 201,202,203 hajtóművekkel és némileg nagyobb fesztávolságú szárnyakkal repültek. Vulcan bombázókkal 1982-ben az Argentína elleni Falkland-szigeteki háborúban az Operation Black Buck hadművelet során öt nagy 15000 km hatótávolságú támadást hajtottak végre. A bevetések alkalmával több légi utántöltéssel egyhuzamban 16 órát repültek.Három támadásnál a célpont Port Stanley repülőtere volt, amely kifutópályáit hagyományos 450 kg-os bombákkal rombolták, kettő esetben a háború elején sebtében a bombázókhoz integrált amerikai gyártású AGM-45A Standard típusú radarelhárító rakétákat indítottak a repülőtér közelében lévő amerikai gyártmányú Westinghouse AN/TPS-43 3D, és svájci gyártmányú Orelikon Skyguard tűzvezető lokátorok ellen. A támadások megakadályozták, hogy szuperszonikus argentin támadógépek települjenek a Falkland-szigetekre, de a repülőtérről a háború alatt A-4Q Skyhawk, MB-339 Aeromacchi, FMA IA-58 Pucara harci és C-130 Hercules szállító repülőgépeket üzemeltettek. A brit támadások elsősorban arra mutattak rá, hogy megvan a politikai és katonai képesség és elszántság, hogy a konfliktus eszkalálódása esetén az Argentin anyaországot is támadják.

A Vulcan repülőgépek a konfliktusban bevetésenként 5 millió liter kerozin használtak fel. Utolsó hatodik bevetésen letört a Vulcan bombázó-repülőgép töltőcsonkja, ezért a semleges Brazíliában szálltak le F-5 vadászok kíséretében. A titkos iratokat a személyzet megsemmisítette.

• AGM-45 Shirke radarelhárító rakéta, az AGM-88 HARM elődje. A britek gyors kapkodással integrálták a Vulcan-hoz 1982-ben a Falkland/Malvin szigeteki konfliktus idején, hogy semlegesítsék a Port Stanley-i repülőtérnél felállított lokátorokat. (forrás: Wikipedia)

• Vulcan hadászati bombázó az 1982-es Falkland/Malvin szigeteki brit-argentin konfliktus idejét Ascencion szigetnél készült fényképen. (forrás: Wikipedia)

A Vulcan repülőgépek 1982-es támadása a világ leghosszabb bevetései voltak egészen 1991-ig, amikor egy amerikai B-52 Stratofortess bombázó az Egyesült Államokból többszöri utántöltéssel bombázta Irakot, majd Nagy Britanniában a Mildenhall-i repülőbázison landolt.

• Az XH558-as a 2010-es Farnborough-i kiállításon

A Vulcan repülőgépek közül 1982-ben kivonták a bombázóváltozatokat, de hat repülőgépet légi utántöltő repülőképként még két évig rendszerben tartottak.

Az XH558-as lajtromjelű Avro Vulcan 1960. június 1-én hajtotta végre szűzfelszállását tizenkettedik példányaként a típusnak. A bombázót átadták a Légierőnek és a RAF Finningley repülőterére került, ahol a 230 OCU kötelékében repült nyolc évig. 1968-ban a Lincolnshirei bázisra telepítették át, ahol a Waddington Wing egyik repülőgépe volt. A bombázót 1973-ban átalakították tengerészeti felderítő repülőgépnek, majd újabb átalakítás után 1982-ben és K.2 légi utántöltőként is üzemeltették. 1985-ben visszaépítették bombázónak és 1985-ig B.2 modifikációként állt szolgálatban. 1986 és 1992 között még a Királyi Légierő állományába tartozott.

• A blooger 1992-ben a Boscombe Dawn-ban rendezett RIAT-on találkozott először a típussal. Akkori képem tükrözi a rendelkezésemre álló analóg zoom nélküli fényképezőgép technikát..

1993-ben a Légierő eladta a C. Walton Ltd-nek és 1993. március 23-án átrepülték a Burningthorpe-i repülőtérre. A repülőgépet üzemképes állapotban tartottak, és évente többször megtartott Cold War (Hidegháború) rendezvényeken gyors taxizást mutattak be vele a kifutópályán, akárcsak a repülőtéren üzemeltetett többi régebbi típusú sugárhajtású Victor, Buccaneer vagy éppen Lightning repülőgépekkel.

• Ugyanakkor láthattam az English Electric Lightning vadászrepülőgépet, amellyel manapság mozgás közben csak Burningthorpe repülőterén találkozhatunk..

• Az XH558. taxizik a kifutópályához Fairfordon az Air Tatto Repülőnapon 2010-ben

1997-ben egy kis csapat, Dr. Robert Plemming vezetésével elkötelezte magát, hogy a repülőgépet repülőképes állapotba hozza, az engedélyeket megszerzi és üzemelteti, bár kezdettől tudták, hogy rendkívül költséges vállalkozásba fognak bele. A kis csapat megalapította a Vulcan To The Sky Trust nevű céget. A tagok közül többen már üzemeltették a típust illetve a Királyi Légierőben dolgoztak. 1998 és 2000 között megállapodásokat kötöttek az egykori gyártokkal és alkatrész beszállítókkal, illetve az öreg bombázót műszakilag teljeskörűen átvizsgálták. Megállapították, hogy a repülőképessé tétel, alkatrészek, dokumentáció, üzemeltetési körülmények biztosítása, engedélyek beszerezése körülbelül 3,5 millió fontsterlingbe kerül. 2003-ban a helyreállítási munkákra sikeres ajánlatot tett a Heritage Lottery Foung (Lottery Emlékalapítvány) amely 2,7 millió fonttal anyagilag is segítette a munkát. Ahhoz, hogy a Vulcan ismét a levegőbe emelkedjen több mint 100 ember dolgozott a repülőgépen és az egész ország hozzájárulásokat adott a munkálatokhoz. Az anyagi eszközök több esetben kritikus mértékűre zsugorodtak, de folyamatosan érkeztek adományok, és a britek lelkesen vásároltak Vulcan XH558-as reklámtárgyakat. (A cég honlapján boltot üzemeltetet és különféle ruházati darabok, bögrék, kulcstartók, könyvek, DVD-k és egyéb ajándéktárgyak mellett még XH558-as bort is forgalmaznak.) 2006. augusztus 1-én a bombázó hét év után először kigördült a hangárból. Ekkor 1,3 millió fontsterling állt még rendelkezésre a gép befejezéséhez. A felajánlások, adományok azonban továbbra is érkeztek. Sok híres ember is nevét adta a vállalkozáshoz, például 2007. márciusban Margaret Thatcher volt miniszterelnök asszony is a támogatók sorába állt. Augusztusban a Rolls-Royce (volt Bristol) Olympus hajtóművek - amelyekből négy darab tartalékot is megvettek a Királyi Légierőtől – ismét feldübörögtek. További kettő hónapra volt szükséges, hogy az újjáépített XH558-as készen álljon a repülésre. 2007. október 18-án több 100 munkaóra, 7 millió fontsterling elköltése és 14 évvel az utolsó landolás után, a Vulcan 34 percre a levegőbe emelkedett. Másnap a brit sajtó a The Times-től a Daily Telegraphig tele volt a nevezetes eseménnyel. A véső engedélyeket a gép üzemeltetéséhez a Vulcan To The Sky Trust 2008. július 3-án kapta meg, és két nappal rá, már a Királyi Légierő Waddingtoni Repülőnapján az ugyancsak Roy Chadwick által tervezett AVRO Lancasterrel repült kötelékben.

• A történelmi közös repülés másik résztvevője az AVRO Lancaster a második világháború legjobb brit nehézbombázója 2014-ben Fairfordban. 

• Az Oympus 202-es gázturbina, a Vulcanok hajtóműve

Az XH558-as előzetes tervek szerint 2007-ben már több brit repülőnapon repült volna, de a Fairfordi Royal International Air Tattoo-n kívül motorproblémák miatt ezeket törölték. Az Olympus 202-es erőforrások több mint 20 éves konstrukciók, amelyek rendkívül megbízhatóak, de bonyolult és szigorú ellenőrzéseket igényeltek. A tartalékmotorok is két évtizedesek és azok átvizsgálása is időt és pénzt emésztett fel. Ezeket a gyakorlatilag 0 órás turbinákat építették a gépbe és az onnan kiszerelt hajtóműveket pedig felújításra továbbadták a Rolls Royce felé. 2008. április 14-én már a következő évadra készültek, mikor Cottesmore felett a kiegészítő tápegységben (APU) kisebb tűz ütött ki. A kényszerleszállás sikerült a Királyi Légierő repülőbázisán, ahol kiderült, hogy tüzet elektromos hiba okozta. Április 14-én kettő órás próbarepülést terveztek Cambridge és Marham között, de az egyik futómű ajtó mikrokapcsoló probléma miatt nem záródott be, így visszatértek a Burningthrope repülőtérre. Májusban a repülőgép több esetben a Légierő Coningsby bázisán tartózkodott, ahol a Lancaster és Eurofighter Typhoonnal gépekkel együtt több légi és földi reklámfotózáson vett részt. Június 9-én megkapta a repülőgép az engedélyeket a repülőbemutatókra, és a júniusi Waddingtoni repülőnappal kezdetét vette az évad. Az XH558-as 2008-ban hét repülőnapon mutatkozott be a nagyközönségnek. Több alkalommal az adott helyszínen azonban műszaki problémák, illetve a rossz időjárás miatt csak statikusan állították ki a Vulcan hadászati bombázót.

• A jellegzetes denevérszárny jól megfigyelhető. A Vulcan méretéhez képest kiváló műrepülő tulajdonságokkal rendelkezett.

A 2009-es évadban repült át először külföldi bemutatóra az XH558-as, a hollandiai Volkel felett június 19-én és 20-án a kontinentális Európa is megcsodálhatta a hatalmas denevérszárnyakat. 2009-ben még 24 repülőnapon vett részt a Vulcan. köztük a brit repülőnapokon túl szeptember 20-án a belgiumi Sanicolei rendezvényen.

• Az HX558-as Farnborough-ban a Légikiállításon 2010-ban.

2010-es évad rosszul indult, mivel a repülőgép csak VFR (vagyis látás alapján történő) repülésre kapott engedélyt, IFR (műszerek alapján történő) repülésre nem. A VFR alapján a repülés kisebb magasságban történik, ráadásul a földközeli turbulens levegőáramlások növelik a turbinák fogyasztását, és nagyobb ütemben fárasszák a géptörzset. Az Olympus 202-es hajtóművek élettartama és az óránként 3200 fontba kerülő repült óra szintén korlátozta a dinamikus repülések mennyiségét és időtartamát. Ezért 2010. évre 30-40 órás éves repülési időt terveztek, tehát kevesebb bemutatón vett részt a Vulcan. Több esetben a repülési idő csökkentést úgy oldották meg a szervezők és a Vulcan To The Sky Trust, hogy kettő napos eseményeken, az első napon megérkeztek és repültek, a második napon pedig statikus bemutatón állították ki a repülőgépet, illetve az első napon amennyiben rossz idő volt, akkor a második „tartalék” napon tartottak dinamikus bemutatót.

• A denevérszárnyak segítették az emelkedést is, ilyen állásszöggel B-52-es például nem látható.

A 2010-es évad július 3-án kezdődött a Waddingtoni Repülőnapon, és a flotta repülőnapján Yeoviltonban, a Fairfordi RIAT-on valamint a Farnborough-i Repülőipari kiállításon is repült a Vulcan bombázó.

A Vulcan To The Sky Trust tervei között szerepelt, hogy 2015-ig, amikor lejár a repülőgép szerkezet élettartama, és körülbelül addig tartanak ki a rendelkezésre álló hajtóművek üzemórái is, repülőképesen tartsák a bombázót.

2010-ben átköltöztek a RAF Brize Norton-i bázisáról Lynehamba. Innen a 2011-ben Doncaster Sheffield „Robin Hood” Repülőterére települtek.

• Ez a kép mutatja, hogy a nagy mérete ellenére milyen kecses repülőgép volt a veterán Denevér..

A 2011-es szezon a tervezettnél előbb ért végett, mivel az egyik üzemanyagtartálynál szivárgás keletkezett, amelynek javítása elhúzódott. 2012-ben az XH558 Erzsébet királynő uralkodásának 60. éve alkalmából a Buckingham palota feletti rendezett áthúzáson a Királyi Légierő repülőgépei között repült, és az évben még 30 bemutatót tartott.

• A Vulcan XH558 műrepülés közben.. A négy Olympus 202 turbina komolyan tolta a bombázót.

2015-ben augusztus 15-én lezuhant a Sorehami Repülőnapon egy Hawker Hunter. A baleset után a brit légügyi hatóság szigorúbb szabályokat hozott a civil kézben lévő Old Timer repülőgépek üzemeltetésével, repültetésével kapcsolatban. A korlátozások miatt a Durham-i repülőbemutatóját elhalasztották a Vulcan bombázónak, de az augusztus 27-én repülőprogramját nem sorolták műrepülésnek, így kisebb korlátozásokkal,de még lehetett a bemutatókat folytatni. A repülések vége 2015. őszén jött el.

• Egy szűken bedöntött forduló az XH558-tól

A BAE System, a Marshall Aerospace és a Rolls-Royce együttesen már 2013-ban döntött arról, hogy nem tudja a repülőgép üzemeltetésének biztonságát 2015. után biztosítani. Erre a döntésre a sárkányszerkezet és a gázturbinák felülvizsgálata után került sor. Az sem lett volna megoldás, hogy csökkentett óraszámban repülték volna a típust, mert a problémák a naptári időtartamhoz és nem a repült órákhoz kapcsolódtak.

Október 10-11-én az utolsó repüléseket hajtották végre Anglia felett. Az első napon észak-, a második napon pedig a dél Anglia felett repültek. Az út során elrepültek a Manchesteri volt AVRO gyár (Woodford repülőtér) felett, ahol gyártották az XH558-at, Derbyben lévő Rolls-Royce gyár felett, amelyben a gázturbinákat készítették, az RAF Waddingtoni repülőtere felett, ami 1960-68 között volt a veterán bombázó hazai bázisa volt. A RAF több jelenlegi és volt bázisa felett (Leeming, Manstor, Burningthorpe. Brize Norton, Cosford) szintén áthúztak az öreg bombázóval. Az XH558-asnak nem voltak nagyobb kereskedelmi szponzorai a BAE-nek, a Rolls-Royce-nak és  a Masrshall Aerospacenek is fizettek illetve reklámjogokat adtak, ezért a repülőképesség fenntartásáig folyamatosan támaszkodtak adományokra. A repülőgép üzemeltetésének éves költsége körülbelül 800 000 fontsterlingbe került, függően a repülési órák számától, alkatrész felhasználástól, engedélyek és biztosítások árától. A Vulcan To The Sky Trust ennek fedezetére Klub-ot alapított, amely forrásokat keresett, adománygyüjtő rendezvényeken és repülőnapokon az üzemeltetés biztosítására.Az üzemeltetőknek minden évben gondot okozott a fenti összeg megfelelő időben történő előteremtése és ez sokszor veszélyeztette az évad indulásának idejét, valamint a repülőnapokon való részvételt. Kevesebb pénzből kevesebb repülőnapon tudták bemutatni a veterán bombázó-repülőgépet. Az üzemeltetésnek minden évben volt olyan határköltsége, hogy amennyiben az abban szereplő összeg nem gyűlik össze, akkor az adott évben a Vulcan nem emelkedhetett a levegőbe, nem mutatkozhatott be a nagyközönségnek. Az üzemeltetési idő alatt azonban mindig sikerült a nemzeti összefogás és levegőbe emelkedett az XH558-as. 

• Ráfordulás a felszállópályára..

• Emelkedés közben

• Leszállás során..

• Leszállás után..

A 2015. októberben földre kényszerült öreg bombázó napjainkban is megtekinthető a Doncasteri repülőtéren épült hangárkomplexumban. Az Alapítványa is működik, a belépőjegyek árából valamint különféle rendezvények szervezéséből illetve marketingtárgyak, szuvenírek eladásából fedezik a kiállítást és állagbantartást. A Vulcan To The Sky Alapítvány ezen felül komolyan beszállt egy kisebb, de hasonlóan ikonikus bombázó-repülőgép repülőgépessé tételébe, ez pedig az English Electric Canberra WK163 lajstromszámú példányának restaurálásába.

• Igen szép bombamennyiséget cipelhetett a Vulcan. A kép a Royal Air Force Hendoni Múzeumában készült.

Aki AVRO Vulcan repülőgépet akar mozgásban látni és hallani az Olympus hajtóművek robaját, arra is van ritkán lehetőség, mert a XL426-os és a XM655-ös példányokkal, Southend illetve Wellesbourne Mountford repülőtéren időnként hajtóműpróbákat és gurulásokat tartanak. Hírek szerint néha az XH558-as is előbújik a hangárból egy kis sétára a repülőtéren..

• Egy másik túlélő az XJ824, a Duxfordi Repülőmúzeumban.

Az írás a Haditechnika 2011/2 számában megjelent cikkem bővített változata.