Múzeum a Tóparton

Rómától nem messze északra fekvő Lago di Bracciano tó partjánál Vigna Di Valle településnél egy repüléstörténeti múzeumot találhatunk. A tó számára nem újdonság a levegőben szálló gépmadarak „látványa”. Az l. világégés során itt az olasz légierő hidroplánjainak és prototípusainak tesztjei zajlottak és állomáshelye is volt egyben. Mivel a tó mentesül a tengeren tapasztalható nagyobb széltől és erősebb hullámzástól ezért a hidroplánoknak és amphíbiáknak tökéletes központot adott. Maga a tó manapság már a színvonalas múzeummal emlékeztet a múltra.

A hidroplánbázis néhai területén található a múzeum. Természetesen a repülés szerelmeseinek azonnal feltűnik, hogy a kültéri kiáltás különbözik a többi múzeumban megszokottól. Mindössze három gépet állítottak ki külső helyszínen. Egy Grumman HU-16A, mely hasát jobban megfigyelve látható lesz a jellegzetes hajóra emlékeztető kialakítás.

Grumnan HA-16A Albatross amphíbia

Kicsit arrább található a Piaggio P166ML-1 állapota alapján mintha csak pár napja lenne kitéve az elemeknek. Közvetlen mellette pedig a Piaggio PD-808GE, festése megkopva, néhol rozsdásan és a pilótafülke üvege néhol megrepedve. 

Piaggio PD-808GE

Még néhány emléktábla – köztük Benitó Mussolinire aki a egyéb ténykedése ellenére, repülés nagy szerelmese volt, és Italo Balbo repülőtábornokra emlékezve - és szobor alkotja velük együtt a külső tárlatot

A vízparttal szemben lévő épületkomplexum falát nagy üvegablakok képezik. Ahogy belépünk, a hangárba egyből szembekerül velünk egy ll. világháborús vadászgép a Macchi MC.202 Folgore. Festése a régi fényében tündöklött, mintha csak pár percre lenne távol a pilótája és készen várná annak visszatérését. Természetesen ez a múzeumban dolgozók kemény munkájának és a szorgalmas restaurálásnak köszönhető, ami a többi gépen is észrevehető. Látható Macchi MC.205 Veltro és Fiat G55 vadászrepülőgép. 

Macchi MC.205 Veltro

Fiat G-55 Centauro

Ezeket a vadászokat a híres német második világháborús Daimler Benz DB sorozatú motorokkal (többek között a Bf-109-esek hajtóművei voltak) tervezték az olasz mérnökök. Az előtérben lévő gépek között találhatóak katonai szállítógépek például SM-79 Spaviero, vadászok, mint a Macchi 200 Saeta, vagy olyan gyakorló gépek mint, a Nardi is.

Macchi 200 Saeta 

Nardi Piaggio FN305

A szövetségesek repülőgépei között egy P-51 Mustang és egy Supermarine Spitfire IX-es valamint vagy DC-3 szállítógép is látható, ezeket a háború végén az szövetségesekhez átállt országban már olasz pilóták is repülték.

Douglass DC-3 Skytrain

Fiat G.121 és Supermarine Spitfire Mk IX.

Ahogy haladunk a modernebb repülőgépekhez egy falszakaszon megtalálhatjuk az összes olasz légi ász képét mellette pedig leírva a századuk és sikereik rövid összegzését. A fémhíd végén egy vetítőszobában régi videó felvételeket ismételgetnek. A második tárlatban már a korban közelebb álló gépeket csodálhatják, a látogatók. Megtaláljuk itt a Frecce Tricolori által repült típusokat az F-86E Sabre-tól a Fiat G91-en keresztül jelenlegi MB339PAN-ig.

Fiat G-91PAN- Frecce Tricolori

MB 339PAN - Frecce Tricolori

Hamarosan újabb típus kerülhet a gyűjteménybe, mivel a műrepülő csapatot M345-ös gépekre kerülnek átképzésre, az elsővel 0-as oldalszámmal már Rivoltóban gyakorolnak.

Az 1950-es 60-as évek amerikai vadászbombázói közül többek között látható az Olasz Légierőben is repült Republic F-84F Thunderstreak, F-84GThunderjet, RF-84F Thunderflash és North American F-86K Sabre,

Republic F84F Thunderstreak

Republic RF-84F Thunderflash

Republic F-84F Thunderjet

North American F-86K Sabre

A gyakorló repülőgépek közül kiemelendő az olasz gyártású Fiat G80 3B és az amerikai Lockheed RT-33A

Fiat G30 3B

Lockheed RT-33A

Óriási helyet foglal a Lockheed F-104G "Starfighter" mivel a bemutatóterem közepén helyezték el. Pilótafülkéje mellet megtalálható a teljes „G” ruha amit egykori gazdája ebben a gépcsodában használt. A Csillagvadászt Európában az olaszok repülték utoljára, és a megfelelő üzemeltetéssel, módosításokkal nem is voltak, olyan tragikus mutatóik, mint a Német Légierőnek.

Lockheed-Fiat F-104G Starfighter

A tengerészeti repülők közül az amerikai gyártású Grumman S2F-1 Tacker is megtalálható a gyűjteményben

Grumman S2F-1 Tracker

Hátrább egy Panavia Tornado ADV-t ismerhetnek fel a bámészkodó nézők, amely azért érdekes, mert a támadó IDS és Recce változatait ma is repülik a Regia Aeronautica századai, az ADV viszont réskitöltő típus volt, a kivont Startfighter és az Eurofighter között. A britektől bérelt gépek azonban rossz húzásnak bizonyultak alacsony hadrafoghatóságuk miatt, ezért e példány kivételével visszaadták a vadászokat a Királyi Légierőnek, és F-16A/B vadászbombázókat béreltek helyettük Amerikából.

PANAVIA Tornado F-3

A mennyezetről lelóg a SAI Ambrosini "Canguro Palas". Zöld festésén láthatjuk a gépek torz tükörképét. Leghátul a terem sarkában elbújva észrevehetjük az AMX International "Ghibli"-t. Ezt a könnyű támadógépet másfél évtizede még hazánk eljövendő vadászbombázójaként is emlegették. A Brazil-Olasz együttműködésben gyártott repülőket mindkét országban korszerűsítették, az Olaszok Istranában repülik az Afganisztánban is bevetett AMX AMI gépeiket. Kitűnik a kiáltásból egy évfordulós emlék, egy szárnydarab rajta egy 50-es és a pilóták aláírásai.

Aeritalia AMX Ghibli

Még két kiállító terem tartozik a múzeumhoz. Közvetlen az első kiáltás mellet lévőben találunk két világháború közti és ll. világháborús típusokat, köztük magyar vonatkozású Romeo Ro-41 gyakorló és a Fiat Cr.32 és Cr42 biplán vadászgépeket, amelyekkel a Magyar Királyi Légierő is repült annak idején. Itt vannak kiállítva a Schneider kupa sebességhajhász repülői.

Fiat Cr-42

Az olaszok Macchi M39-el például Italo Balbo vezetésével 414 km/órás átlagsebességgel nyerték el a kupát. 1934-ben a tűzpiros MC72–el Francesco Agelló pilótával 709,209 km/h-s világrekordot állított fel.

MC72

Itt került kiállításra a világ egyik első sugárhajtású gépe, a Campini-Caproni CC.2.

Campini-Caproni CC.2.

Negyedik hangárban az Első világháború előtti és közvetlen a világégésben szolgálatot tevő gépeket találhatóak. Itt is van magyar vonatkozású repülőeszköz a Lohner L-127, mellyel az Osztrák-Magyar Monarchiában repültek pilótáink, köztük a tengerészet ásza a 9 légigyőzelmes Gottfried von Banfield sorhajó-hadnagy, az egyetlen pilóta, aki megkapta a Katonai Mária Terézia rend Lovagkeresztjét. Természetesen olasz, német, és francia első világháborús masinák is megtekinthetőek a kiállító teremben, például a Bécset is bombázó Ansaldo SVA 5-ös. Megtalálható a Wright fivérek által készített Wright N°4 másolata, amivel útnak indították a repülés.

A két magyar vonatkozású hangár novemberig csak kívülről és ablakon át tekinthető meg, mert a tetőszerkezet felújítása miatt zárva vannak.

A múzeum részeként találhatunk egy boltot ahol könyveket, pólókat és egyéb repüléssel kapcsolatos tárgyakat lehet vásárolni és egy büfét ahol olasz kávét szürcsölve beszélhetik, meg a látogatok a múzeum látványosságait.

Összegzés képen: Rómától nem mesze található Lago di Bracciano egy kikapcsolódásra és túrázásra is alkalmas tó, amit az olaszok megspékeltek egy világszínvonalú egyedi repülőgépekkel teli múzeummal. A kiállításon megtekinthető gépek tökéletes állapotban vannak és körbejárhatóan elrendezve az ott dolgozóknak köszönhetően. A múzeum állami tulajdonban van ezért ingyenesen látogatható. A látogató csoportok azt a kis eurót, amit a belépőkön megspórolnak, minden bizonnyal elszórják a véleményem szerint túlárazott boltban. Aki Olaszországban jár a főváros környékén és a repülés szerelmesei közé sorolja magát annak érdemes ellátogatnia erre a helyre, ha teheti.