Altenburg-Nobitz repülőterén kis magánmúzeumot találhatunk.Több katonai és polgári repülőeszköz társaságában található egy Brequet Br.1150 Atlantic tengeralattjáró-vadász repülőgép. A 61+12 lajstromjelű ASW (Anti Submarine Warfare) vagyis speciálisan tengeralattjárók felderítésére és megsemmisítésére tervezett repülőgép típusa 24. példányaként 1966. december 19-én épült. A Német Tengerészeti Légierő harmadik ezredében (Marinefliegergaschwader 3 MFG) állt szolgálatba, amelyet Graf Zeppelin grófról neveztek el, Nordholzban. A repülőgép a tengeralattjáró vadász feladaton kívül békeidőben partvédelmi járőr és felderítő repülőgépként is szolgálta nyugat-Németországot , majd az egyesült Németországot (Német Szövetségi Köztársaság,). 2007-ben került kivonásra a haderőből, és az altenburgi repülőtéren 10.925,5 repült óra után április 7-én került sor utolsó leszállására.

• A 61+12 lajstromszámú Breguet Br.1150 Atlantic tengeralattjáró elhárító repülőgép az Altenburgi múzeumban.

• Egy plakát a múzeumból.

A Múzeumban kaptunk egy órás  előadást, a jelenleg is működő elektromos hálózattal rendelkező repülőgépben, hogyan is vadásztak szovjet/orosz tengeralattjárókra a Marinefliegerek az Atlantic-kal.

A tényeges tevékenység bemutatása előtt, azonban kis összefoglaló, az Amerikai és NATO erők tengeralattjárók elleni hadviselésről:

A tengeralattjárók elleni (Anti Submarine Warfare - ASW) légi hadviselés alapjai:

Az ASW repülőgép a legerősebb fegyverplatform, amely tengeralattjáró elleni küzdelemre összpontosít.

A tengeralattjárók elleni harc lehetőségei:

• ellenséges támaszponton, partok közelében, felvonulási és járőr útvonalukon,
• olyan területen, ahol földrajzi geológiai vagy más szempontok miatt korlátozott a mozgásuk,
• nyílt tengeren, óceánokon,
• konvojok, tengerészeti harci kötelékék közelében.

Ellenséges támaszpont, és partok közelében kockázatos ASW repülőgépeket bevetni, még abban az esetben is, ha manapság, már a könnyű légitorpedók, aknák és vízibombák mellett levegő-vízfelszín rakétákkal is felszerelhetőek a nagyobb méretű repülőgépek.

• A Breguet Atlantic 2 amely a Br.1150 francia továbbfejlesztése lézerirányítású bombavetés gyakorlás közben. Igen az Aéronavale Atlantic repülőgépeinek az érzékelői és fegyverzete is jelentős modernizálást kaptak.(forrás: wikipedia)

A felvonulási és járőr útvonalakon hosszútávú passzív felderítő berendezések (pld. SOSUS rendszer szonárbójái, álcázott „kereskedelmi” hajók és hadihajók, tengeralattjárók által vontatott passzív hangradar rendszerek) segítségével lehet esetlegesen tengeralattjáró által gerjesztett anomáliákat felderíteni, azokat ASW repülőgépekkel viszonylag gyorsan elérni, és az anomáliáknál folytatott kereső tevékenységgel - akár tengeralattjáró vadász hajó csoportok valamint saját vadász-tengeralattjárók bevonásával - az ellenséges tengeralattjárókat azonosítani, követni és céljától eltéríteni, megrongálni vagy megsemmisíteni.

Konvoj vagy alkalmi harci kötelék (például hordozós alkalmai harci csoport (Carrier Battle Group - GBG, Carrier Strike Group STG) körüli védőernyőben ASW repülőgépek alkalmazásával az előző bekezdés céljait elérni.

• Egy CSG (Carrier Strike Group) vázlatos összetétele. A hidegháború idején, még Carrier Battle Group volt a neve vagyis a Hordozós Harci Egységből, Hordozós Csapásmérő Egység lett, de ezenkívül nem történt komoly változás a flottakötelék összetételében, maximum a repülőgépek száma lett némileg kevesebb a hordozókon.(forrás: Twitter)

A tengeralattjárók legyőzése közelharcban:

Az ASW erőknek előbb fel kell felderíteni és legyőzni az ellenséges tengeralattjárókat, mint azok a védett erők, területen elleni fegyvereik távolságon belülre kerülnek. Alternatívaként a baráti hajók és repülőgépek visszavághatnak tengeralattjáró ellen, akkor is, ha az már támadását elindította, a támadása folyamatban van. Az ASW repülőgépek kulcsszerepet játszanak a közelharcban. Kiváló eszközök a támadás elrettentésére, a közeledő tengeralattjáró felderítésére, vagy a támadása utáni gyors reagálásra.

Az ellenséges tengeralattjárók által indított fegyverek legyőzése az ASW védelem utolsó védvonala. Az ASW repülőgépeknek nincs nagy szerepük már ekkor. Ha a repülők véletlenül meglátnak egy beérkező torpedót vagy rakétát, akkor figyelmeztethetik a közeli hadihajók legénységét, hogy tegyenek kitérő manővereket és aktiválják a védelmi rendszereket. Egyébként a járőröző repülőgépek leginkább arra hasznosak, hogy észleljék, honnan jött a támadás, gyorsan közeledjenek, és elkezdjék átkutatni a területet annak reményében, hogy felfedezik a támadó tengeralattjárót, és támadással válaszolnak.

• Az Egyesült Államok különféle érzékelőrendszerei a világ óceánjain és tengerein (forrás: wikipedia)

A Breguet Br.1150 Atlantic repülőgépek megjelenése idején, amelyet az 1970-es évek elejétől számíthatunk az amerikai haditengerészet egy sor számítógéppel támogatott keresési (CAS) tervezési eszközt kezdett használni. Ezek az eszközök matematikai függvényeket használtak egy szovjet tengeralattjáró valószínűsíthető mozgásparamétereinek, például az iránynak, a sebességnek és a mélységnek a leírására. A CAS-rendszer egy-egy jelzőinformáció birtokában valószínűségi térképet készít arról, hogy a célpont hol található a legvalószínűbben, és ajánlott keresési tervet ad, amelyet az USA és a NATO repülőgépei és vadász tengeralattjárói már több mint egy évtizede gyűjtöttek sok esetben a szovjet tengeralattjárók titkos követése során. Az elemzőknek rengeteg kapcsolat felvételi jelentés állt rendelkezésükre. Ez a gazdag adathalmaz tökéletesen párosul a CAS technikákkal és a gyorsan fejlődő számítógépekkel. A műveleti központokba áramló kapcsolat felvételi adatok visszaáramlanak a műveleti központba. Az adatokhoz egy megbízhatósági értéket rendelnek, és bekerülnek egy számítógépes adatbázisba. A CAS-rendszer szinte valós időben frissíti a valószínűségi függvényt és módosította a keresést. Ezek a rendszerek rendkívül hatékonyak, és a gyakorlatok és a valós üldözések során nagymértékben javítják a felderítési arányokat.

• A SOSUS lehallgatórendszer az 1970-es évek idején. Izland és a brit partok között viszont CAPTOR típusú mélytengeri aknazár is "védte" az Atlanti Oceánt és fenyegette a szovjet tengeralattjárókat (forrás: facebook)

Az 1970-es évek közepe óta a NATO kiváló légi ASW erőkkel rendelkezik. A SOSUS megbízható és bevethető jelzőrendszert kínált. A CAS rendszerek optimális keresési terveket biztosítanak. Az őrjáratozó repülőgépek képesek gyorsan megérkezni egy felfedezett anomália térségébe és nagyszámú szonárbója felhasználásával különféle keresési mintát alkalmazva felderíteni a célpontot, általában konvergenciazóna-taktikát alkalmazva. Ez lehetővé tette a nyugati haditengerészetek számára, hogy a szovjet, orosz tengeralattjárókat veszélyben tartsák, vagy felderítést végezzenek.

• Sematikus rajza a különböző tengeralattjáró érzékelők működésének a tengeralattjáró helyének pontos meghatározásához. Egyszerű háromszögeléssel pontosan megállapítható a helye (bár a vízmélység, sótartalom és a különböző hőmérsékletű vízrétegek becsaphatják kicsit az érzékelőket. Akár egyetlen érzékelő is ad irányt, ha a tengeralattjáró "zaja / kavitációja" benn van az adattárban és tudjuk milyen irányban haladt el az érzékelő mellett, valamint milyen távolságban.. (forrás: twitter)

A nagy hatótávolságú tengeralattjáró elhárító repülőgépek legfontosabb felderítő rendszere a hanglokátorral, vagy szonárral felszerelt bója. Ezek lehetnek aktív és passzív rendszerűek, és vannak speciális bóják is.

• SSQ-47B szonárbója, az Altantic egyik bójatípusa

• Itt már jobban látható. 4 frekvenciás UHF/VHF tartományú sugárzásra és érzékelésre képes 13 cm átmérője és 91 cm hosszúságú hanglokátort tartalmazó bója. A P-3 Orion repülőgépekhez is rendszeresítésre került.( forrás: wikimedia)

Az aktív bóják hangenergiát bocsátanak ki a vízbe, és figyelik a visszaérkező visszhangot, majd UHF/VHF rádión keresztül továbbítják az információt - általában a távolságot és az irányt - a fogadó hajónak vagy repülőgépnek. Az eredeti aktív szonár bóják a telepítést követően előre meghatározott ideig folyamatosan pingeltek. Később megjelentek a Command Activated Sonobuoy System – CASS vagyis parancsra aktíválódó bóják, amelyek lehetővé tették, hogy a repülőgép rádiókapcsolaton keresztül indítsa el a pingeket (vagy a bóják lebegtetését). Ebből alakult ki a DICASS (Directional CASS), amelyben a visszavert visszhang segítéségével, annak erőssége alapján a távolsági adatokon kívül irányadatokat is tartalmaz.

A passzív szonár bóják nem bocsátanak ki semmilyen sugárzást, hanem inkább figyelnek, várva, hogy a hajók vagy tengeralattjárók hanghullámai (például az erőmű, a propeller vagy az ajtócsukódás és egyéb zajok), illetve más a tenger hagyományos hangjaitól eltérő akusztikus jelek, például egy repülőgép fekete dobozának jeladója elérje a hidrofont (víz alatti mikrofont). A hangot ezután UHF/VHF rádión keresztül továbbítják a fogadó hajóra vagy repülőgépre.

A speciális hang bóják:

BT - A bathythermo (tengeri hőmérsékletet mérő) bója (BT) különböző mélységekben történő bathythermográfiai és/vagy sótartalom-méréseket továbbít. A szonár bóják mintázatának lefektetését gyakran megelőzi egy vagy több bathythermo (hőmérsékletmérő) bója fektetése a víz sűrűség/hőmérséklet rétegek felderítésére, amelyek szonár reflektorként vagy - fordítva - hullámvezetőként működhetnek.

SAR - A keresési és mentési (SAR) bóját úgy tervezték, hogy úszó rádiófrekvenciás jelzőbójaként működjön. Mint ilyen, arra szolgál, hogy segítsen megjelölni egy repülőgép lezuhanásának helyszínét, egy elsüllyedt hajót vagy túlélőket a tengeren.

ATAC/DLC-A - levegőben szállítható kommunikációs (ATAC) és down-link kommunikációs (DLC) bóják, mint például az UQC vagy a "gertrúd", a repülőgép és a tengeralattjáró, illetve a hajó és a tengeralattjáró közötti kommunikáció eszközeként szolgálnak.

A bóják által a repülőgépre, helikopterre, hajókra vagy egyéb platformokra sugárzott adatokat számítógépekkel támogatott akusztikai operátorok és harcászati koordinátorok elemzik, értelmezve a szonár bója információit.

Az aktív és/vagy passzív szonár bójákat mezőkben vagy rácsokban lehet elhelyezni a kezdeti észleléshez. Ezt követően aktív bójákat használnak a pontos helymeghatározáshoz. Passzív bójákat is ki lehet helyezni a felszínen, hogy háromszögeléssel viszonylag pontos helymeghatározást tegyenek lehetővé. Több repülőgép vagy hajó figyeli a mintát, vagy passzívan hallgatva, vagy aktívan sugározva, hogy a tengeralattjárót a szonár-hálózatba terelje. Néha a szonár bóják telepítési minta formája rács vagy más tömb alakzatot vesz fel, és összetett sugáralakító jelfeldolgozást alkalmaznak, hogy túllépjenek az egyetlen vagy korlátozott számú hidrofon képességein.

• Keresési minta, majd érzékelés után támadás. Az német tengeralattjáró vadász Atlantic repülőgépek elsősorban a Balti tenger felett végezték repüléseiket. (forrás: F-40 Die Flugzeuge die Bundeswehr)
  

Földrajzi tényezők és műveleti megfontolások arra késztették a különböző NATO légi fegyverzeteket, hogy különböző ASW-szerepeket fogadjanak el. Norvégia a szovjet haditengerészet által az Atlanti-óceán északi részéhez való hozzáféréshez használt gyakorlóterületek és tranzitútvonalak mellett fekszik. ASW repülőgépeik gyakran elsőként érkeztek egy járőrözésre induló szovjet hajó fölé. A brit Királyi Légierő és a Királyi Haditengerészet volt felelős a nyugati megközelítések védelméért minden európai konfliktus során. Gyakran léptek fel a Grönland, Izland és az Egyesült Királyság (GIUK) résén áthaladó hajók ellen. Ezeken a vizeken gyakran járőröztek szovjet dízel tengeralattjárók, ami lehetővé tette a britek számára, hogy erős ASW csoportosításokat alakítsanak ki hagyományos tengeralattjárók ellen sekély vízi tevékenységre.

A kanadai fegyveres erők gyakran tevékenykednek előretolt szovjet rakétahordozó tengeralattjárók ellen. Csatlakoztak hozzájuk amerikai honfitársaik, akik szintén a „boomereket” az SSBN (tehát nukleáris meghajtású hadászati rakétákat hordozó) szovjet tengeralattjárókat figyelték, miközben azok az Atlanti-óceánon Új-Fundland és a Bermudák előtti járőrözési területre, illetve a Csendes-óceán északi részén lévő műveleti területeikre hajóztak, illetve onnan távoztak.

A balti tengeren a német, a GIUK körzetében a francia és a földközi tengeren az olasz haditengerészet Brequet Br.1150  Atlantic repülőgépei keresték a szovjet tengeralattjárókat.

1970-es évek végére a szovjetek tudatára ébredtek annak, hogy tengeralattjáró flottájuk mennyire sebezhető a NATO ASW-erők általi észleléssel és követéssel szemben. A szovjetek majd később Oroszország radikális csendesítési és tengeralattjáró-átalakítási erőfeszítésekbe kezdtek, csökkenteni a NATO által a lopakodás és az érzékelő-teljesítmény terén élvezett előnyét. Az orosz tengeralattjárók napjainkban már lényegesen nehezebben felderíthetőek külső burkolatuk, csendesebb reaktoraik, szivattyúik, valamint kisebb kavitációs hatással rendelkező modernebb hajócsavarjaik miatt. Az Orosz hajók azonban még mindig nem érik el, még az új orosz egységek sem az amerikai vagy brit atom, illetve a NATO tagországok egy részének hagyományos meghajtású tengeralattjáróinak alacsony zajszintjét. Ennek egyik érdekes részlete, hogy a két hajócsavaros megoldású nagyobb zajt keltő tengeralattjárók még mindig rendszerben állnak az orosz flottánál.

A Breguet Br.1150 Atantic tengerészeti járőr és tengeralattjáró elhárító repülőgép:

A Breguet-Atlantic az amerikai Lockheed Martin P-2 Neptune ASW repülőgép utódtípusára 1958-ban kiírt NATO követelménye alapján került tervezése. A kilenc országból benyújtott 24 terv közül a Breguet volt a sikeres ajánlattevő, Br.1150-es tervét választották ki.

• A Breguet Br.1150 Atlantic gyártásában részt vevő cégek. (az avionika, elektronika, fegyverzet nincs is benne). (forrás: F-40 Die Flugzeuge die Bundeswehr)

Az első Atlantic prototípus 1961. október 21-én repült először, és 1965-ben állt szolgálatba a francia és a német haditengerészetnél. A Breguet által vezetett európai konzorcium összesen 87 darab Atlanticot gyártott 1974-ig. További megrendelők voltak Olaszország, Hollandia.  1975-ben Pakisztán három volt francia haditengerészeti Atlanticot vásárolt.

• Pakisztáni Breguet Br.1150 Atlantic festése (Wikipedia)

Németország öt, az ELINT (elektronikai felderítés) számára átalakított Atlanticot is rendszeresített.

Az Atlantic egy középszárnyas, fémépítésű, két hajtóműves járőr és tengeralattjáró felderítő és elhárító repülőgép. Hat beépített üzemanyagtartályának kapacitása 21 000 liter ez szükség esetén a szárnyakra szerelt üzemanyag póttartályokkal növelhető.

• Az utastér elrendezése a munkaállomásokkal.(forrás: F-40 Die Flugzeuge die Bundeswehr)

A repülőgép hajtóművei Rolly-Royce RR.Tyne Mk.21 turbolégcsavaros 4.488 kW-os gázturbina. Ezzel az Atlantic maximális 650 km/órás sebességgel tud repülni, az utazósebessége 555km/óra, tengeralattjáró keresés esetén 320 km/órás sebességgel képes a terület felett kutatni. A hatótávolsága 7.700 km, de akár 12 órán keresztül is a levegőben képes maradni, 314-320 km-es sebességgel mintegy 1000km akciórádiusz mellett.

A futómű tricikli elrendezésű Messier-Hispano által szállított behúzható háromkerekű, ikerkerekes megoldással. Alaprendszerek közé tartozik a Snecma légkondicionáló és nyomáskiegyenlítő rendszere, amely nyomása 207 bar (3 000 lb/sq in). Az elektromos rendszer 28,5 V egyenáramot, 115/200 V változó frekvenciájú váltakozó áramot és 115/200 V stabilizált frekvenciájú váltakozó áramot biztosít. Az vízfelszíni kereső lokátor GTCP 85-100 APU-ja külön az első törzs jobb oldalán, a radartér szomszédságában, a motorok indításához és a földi légkondicionáláshoz található, valamint rendelkezik egy 20 kWA váltakozó áramú generátorral és egy 4 kW egyenáramú generátorral is vészhelyzeti áramellátásához.

• A 61+12 lajstromszámú Atlantic Wittmundhaven repülőterén.

A dupla kétfedélzetű törzsben a nyomás alatt álló felső fedélzet elég tágas mind a normál műveleti személyzet (két pilóta, egy fedélzeti mérnök, három megfigyelő, egy rádiónavigátor, ESM/ECM/MAD kezelő, radar/IFF kezelő, taktikai koordinátor és két akusztikus érzékelő kezelő), és a hosszú távú bevetésekhez szükséges helyettesítő személyzet számára.

• Az orrészben a megfigyelő csak távcsövében és Mark. 1 típusú szemgolyóiban bízhatott periszkóp  illetve árulkodó hullámok és esetleg a felszínközeli tengeralattjáró árnyékának keresése közben. (forrás: F-40 Die Flugzeuge die Bundeswehr)

• Az oldalablakban is optikai megfigyelésre volt lehetőség.

A fő fegyverzetet a nyomásmentes alsó törzsrészben lévő fegyvertérben szállítják. A fegyverek közé tartoznak NATO-szabványú bombák, (175 kg-os amerikai vagy francia mélységi bombák. HVAR nem irányított rakéták, Mk.46 Brush, DM4 vagy az LX.4 akusztikus fejjel ellátott célkövető könnyű légi torpedók, illetve négy darab szárny alatti Matra AM.39 Exocet levegő-föld rakéta nukleáris vagy nagy robbanóerejű robbanófejjel.

•  Felderítő pod egy Atlantic szárny alatti függesztőpontján. (forrás: F-40 Die Flugzeuge die Bundeswehr)

• Szintén felderítő pod, két "nedves" filmre dolgozó kamera volt beszerelve a konténerbe. (forrás: F-40 Die Flugzeuge die Bundeswehr)

• A konténer a múzeumban sajnos már nem a legjobb állapotban. Talán ha függesztették volna..

• A szonárbójákat kivető szerkezet

• Egy kazettába 15 volt beállítva.

• Különleges bójákat, illetve a vízfelszínen festékjelölést tartalmazó tartályokat ezzel a szerkeezettel lehetett kivetni.

• A kivető oldalra a gép fara felé volt beépítve.

• Itt szintén  volt lehetőség bója kivetésre.

• A Breguet Br.1150 fegyverkamrája. Torpedókat  és vizibombákat hordozhatott.

• A far felől a bombakamra feletti nyomásálló utastérbe érkezéskor ez volt látható.

• A hosszú bevetéseken elkelt a konyha is a meleg ételre, italra vágyó személyzet számára.

• Kis étkezősarok is rendelkezésre állt.

• A váltószemélyzet aludhatott is..

• A mellékhelyiség sem hiányozhatott.

• Nem hivatalos személyzeti patch.( (forrás: F-40 Die Flugzeuge die Bundeswehr)

• Egy másik a kilencedik személyzettől. ( (forrás: F-40 Die Flugzeuge die Bundeswehr)

• A harmadik személyzet sajátos patch-e (forrás: F-40 Die Flugzeuge die Bundeswehr)

A fegyvertérben a német tengerészeti légierő ezekből a fegyverekből 8 darab Mk.46 mod2, vagy DM 4A1 légitorpedót, illetve 12 darab vizibombát, illetve mixelve négy torpedót és nyolc vizibombát hordozott. A repülőgép felszerelésébe tartozott, még 40 darab festékkel töltött jelző, 24 darab füstjelző, 32 darab füstparton és 96 darab víz alatti használható Mk.72/Mk.84 jelzőtöltet.

• A 61+12-es Atlantic szemből. Jól látható a bombakamra és felette az utastér. A megfigyelő az orr rész elejében ült. 

• Wittmundhaven repülőbázison médianapon vendégségben a tengeralattjáró elhárító repülőgép.

• A program végeztével visszatérés Nordholzba, a tengerészeti légierő támaszpontra. A 3.MGS Graff Zeppelin állományába tartoztak a tengeralattjáró vadászok..

• 2006-ban a hollandiai Leeuwardenben rendezett OPEN DAGEN egyik résztvevője volt a 61+11-es lajstromszámú Atlantic.

A pilóták kabinja LN 33 Decca navigációs rendszerrel volt felszerelve, a szonár egy nyolc csatornás nagy frekvenciás hanglokátor, amely mágnesszalagra rögzítette az adatokat. a szárnyvégen passzív EW 1017A típusú ESM berendezés került felszerelésre

• Az APS-134 vízfelszini keresőradar polisztirol borítása már némileg kifakult.

• A MAD (elektromágneses anomália detektor) fullánkja a repülőgépből hátrafelé hosszan kinyúlik.

• Érzékelő antenna borítása.

• ..és egy másiké.

Az elektronikai berendezések közé tartozik egy visszahúzható APS-134 típusú Thomson-CSF levegő-vízfelszín radarberendezés, egy MAD - mágneses anomália kereső – farokfullánk, illetve egy EN7A típusú, infravörös szenzor  és egy Jezebel 2 AQA5 Mod/AQA1 elektromos elhárító konténer a függőleges vezérsík tetején. A szonárbójákat a fő fegyverzeti rekesz hátsó részében tárolják, a teljes hátsó törzs felső és alsó része szintén szonárbóják és a jelzőrakéták tárolására szolgál. A fő fegyvertér előtti rekesz a visszahúzható Thomson-CSF radarhoz tartozik. Ez előtte lévő az alsó orr-rész további tárolóhelyként szolgál katonai felszerelés és az APU számára. 

• A Graf Zeppelin haditengerészeti repülőezred címere (forrás: F-40 Die Flugzeuge die Bundeswehr)

• Az egyik operátor pultja. A trakcball (hanyategér) előtt analóg képernyő. ez még az 1970-es évek technikája.

• Egy másik képernyő bekapcsolva. A lokátor képe.

• A tengeri helyzetképet manuálisan színes ceruzákkal rögzítették. 

• A ledobott szonárbóják illetve a hajók elhelyezkedése.

• A Vadászat a Vörös Októberre című filmben már digitálisan látható volt a képernyőn a hanglokátor képe, itt még plotterek nyomtatták ki a képet. Amit látunk egy orosz tengeralattjáró kavitációja.

• A kis képernyőn is látható volt különféle anomália, hullámmozgás.

• Az adatokat analóg kazettákra és mágnesszalagokra is rögzítették.  

• Egy SVHS (SuperVHS) videómagnóra is rögzítették az képernyőn látható eseményeket.Ekkor nem volt nagyobb felbontású eszköz elérhető.

• A tengeralattjárók elleni fegyverzet elsősorban könnyű (leichte) torpedókból állt.  (forrás: F-40 Die Flugzeuge die Bundeswehr)

A szonárbóják a repülőgép legfontosabb felderítőeszközei közé tartoztak. Maximum 87 darab szónárbóját voltak képesek szállítani a bevetésekre. Ezek passzív SSQ41B vagy 53D, illetve Aktív SSQ 47B, vagy passzív és aktív tevékenységre is használható SSQ36 vagy 536 típusúak voltak

• A Német haditengerészeti repülők Breguet Br.1150 Atlantic repülőgépének elektronikai rendszerei (forrás: F-40 Die Flugzeuge die Bundeswehr)

A Német Flottalégierő Breguet Br.1150 Atlantic repülőgépei 61+00-től 61+20 ig kerültek lajstromozásra. Ezek közül elektronikai felderítésre a 61+00, 61+02, 61+03, 61+18 és 61+19 lajstromszámú példányokat használták, amelyek a 3. haditengerészeti repülőezredben szolgáltak.

• Az elektronikai felderítők jelzése. (forrás: F-40 Die Flugzeuge die Bundeswehr)

Napjaink tengeralattjáró elhárító repülőgépei és a közeljövő típusai:

Napjainkra az ASW repülőgépek új generációja két típusra szűkült. A britek saját BAe System MRA4Nimrod repülőgépe, amely a régi Comet közforgalmi repülőgép legutolsó reinkarnációja volt. Első repülésére 2004-ben repült sor. Három régebbi átalakított Nimrod és két prototípus és rengeteg pénz elköltése után 2011-ben törölték a projektet.

• A Cometből kifejlesztett MRA4Nimrod, óriási pénznyelőnek bizonyult.

• A Brit Flotta Seaking és Merlin típusú nagyméretű helikopterei közül vannak légtérellenőrző és tengeralattjáró elhárító változatok is.

• Rövidebb távon a Lynx (Sea Lynx Mk88. HAS.3) valamint a Wildcat ASW helikopterek torpedókkal felszerelt változatai leselkednek a tengeralattjárókra. A forgószárnyasok előnye, hogy fregatt nagyságú hadihajókról, valamint kereskedelmi hajókról is üzemeltethetőek.

A több flottában még hadrendben álló francia Brequet Atlantic 2 és az amerikai P-3 Orion tengeralattjáró vadászrepülőgép utódtípusai a Boeing P-8 Poseidon és a Japán Kawasaki P-1.

• A francia Breguet Altantic 2 típusú tengeralattjáró vadász repülőgépe. Modernebb avionika, elektronika és fegyverzet. Látható például a régebbi változattól eltérő függőleges vezérsík. A németeknek is felajánlották, de ők használt P-3 Orion amerikai gyártású négymotoros tengerészeti járőr repülőgépeket vásároltak.

• A bombakamra is némileg más belülről, a függesztmények változása miatt.

• A szárnyakról eltűntek a függesztési pontok.

• Atlantic nagyjavításon. (forrás: facebook)

• A P-3 Orionok elődje a P2V Neptune volt. Mindkét típust a Lockheed gyár készítette tengerészeti járőr repülőgépnek, tengeralattjáró elhárító kapacitással.

• Egy német P-3 Orion landolása nordholzi tengerészeti repülőtéren.

• A farokvégi MAD fullánk a P-3 Orionokról sem hiányozhat.

• Kiállításon, nyílt napokon is látható még a Lockheed tengeralattjáró elhárító repülőgépe, de ezek is felváltásra kerülnek a Boeing P-8 Poseidon rendszerbe állításával.

Érdekesség viszont, hogy a második világháború után több hordozófedélzeti ASW repülőgépet kifejlesztettek, de ez a kategória napjainkra eltűnt. Az S-3 Viking volt az utolsó tengeralattjáró-vadász, amely a Grumman S2 Tracker két hajtóműves légcsavaros ASW repülőgép hordozófedélzetre készült utódja volt.  Az első repülése 1972-ben volt, és 1974-től állt az amerikai haditengerészet hordozóin szolgálatba. 188 darab készült a típusból. A két sugárhajtóműves klasszikus formájú repülőgép első változatai még a farokrészből kiálló AN/ASQ-81 MAD szenzorral készültek.

• Tengeralattjáró vadászként már nem, de tűzoltó repülőgépként még volt alkalmam megfotózni a Grumann S2 Tracker repülőgépét. Ahol most a vizet hordozza, ott bombakamra volt eredetileg.

A repülőgép rendelkezett egy AN/APS-116 levegő - vízfelszín kereső lokátorral, majd a modernizált példánya egy AN/APS-137 ISAR típusú (képalkotó) radarberendezéssel. OR-89 típusú 3x optikai zoomos FLIR, tehát infravörös kamerát is beépítettek a repülőgépbe. Az AN/ARS-2 érzékelővel vették a 60 darab ledobható szonárbója adását, amelyek aktív és passzív módban is képesek voltak dolgozni. Ezekből 59 harcászati egy pedig aktív kutató-mentő bója volt. A négyfős személyzet dolgát könnyítette az AN/ALR-47 ESM, az AN/ASN-92 inerciális navigációs és a TACAN navigációs rendszer.

• S-3 Viking, az utolsó hordozófedélzetről üzemeltetett tengeralattjáró elhárító repülőgép. A típut légi utántöltésre tengerészeti járőrként valamint elektronikus felderítésre is használták. (forrás: wikipedia)

A Szovjetunió felbomlása után, az Orosz flotta egységei elsősorban pénzhiány és a politikai káosz időszakában szinte alig merészkedtek ki a kikötőkből és a hadrafogható tengeralattjárók is erősen megfogyatkoztak. Az S-3 repülőgépek egy részét ezért ES-3A típusjelzéssel elektronikai hadviselésre és felderítésre alakították át. A többi S-3 repülőgépeket légi utántöltésre használták. 2016-ra utódtípus nélkül kivonták az US. NAVY állományából a típust.

Az amerikai flotta a Vikingek kivonása óta Seahawk típusú ASW helikopterekkel rendelkezik, hordozófedélzeti ASW merevszárnyú repülőgépekkel nem.

• Egy Sea King, amely sokáig tengeralattjáró vadász helikopterként is megállta a helyét, az amerikai, illetve más flották egységein. A képen látható helikopter belga, és nem tengeralattjáró elhárító feladatú. A csónak alakú test lehetővé tette, hogy a típus több változata is vízre tudjon leszállni.

• Az amerikai flotta egyik SH-60 Seahawk helikoptere. Ennek a típusnak több változata is tengeralattjáró vadászatra specializált felszereléssel van ellátva.

• MH-60R SeaHawk merülőszonárral.(forrás: wikipedia)

A francia flottában hordozófedélzeti típusként az 1956-ban először repült Bréguet Br.1050 Alizé repülőgépeket alkalmaztak, amelyek sorozatgyártását 1959-ben kezdték meg és 89 darabot építettek 1962-ig. Az Aéronavale repülőgépe felszíni CSF lokátorral mélységi bombákkal illetve torpedókat hordozott. A modernizált változatába Thomon-CSF TTD Optronique Chlio FLIR-rel (infravörös kamerával) is felszerelésre került. Az Atlantic ESM rendszeréből több elemet is sikerült beépíteni a típusba. Franciaország az Alizét 2000-es években vonta ki a hadrendből.  Az indiai haditengerészet az INS Vikrant (R11) hordozóhoz vásárolt 14 darab példányt, amelyek 1961-től 1991-ig álltak szolgálatban.

• A Breguet Br.1050 Alizé az utolsó francia hordozófedélzeti tengeralattjáró vadász repülőgép volt. 

• A típust kivonták a flottaszolgálatból, de egy példánya legalább még repülőképes a flotta "memorial" emlék kötelékében.

• Breguet Br.1050 Alizé 2. a Clemenceau hordozó fedélzetén (forrás: facebook)

A brit flotta az 1949-ben először repült és 1953-ban szolgálatba állított Fairey Gannet AS.4 változatú tengeralattjáró vadászrepülőgépeket állította szolgálatba, amelyek ASW változatából 303 darabot építettek 1959-ig. Mellette 45 darab légtér előrejelző változatot is gyártottak. A tengeralattjáró vadászokat utód nélkül vonták ki 1978-ban.

• A Fairey Gannet a Brit Királyi Flotta és a Német Haditengerészet tengeralattjáró vadásza is volt, A Royal Navy hordozófedélzetről is alkalmazta. Ez a változat egy brit, légtérellenőrző verzió.

• A német tengerészek az A.S.4/T.5 változatokat repülték.(forrás:F-40 Die Flugzeuge die Bundeswehr)

• Egy Fairey Gannet múzeumi példány a Berlin-Gatow-i repülőmúzeumból.

A XXI. század ASW repülőgépe a P-8 Poseidon. A Boeing 737-800ERX közforgalmi repülőgép terveinek és fődarabjainak felhasználásával, a 737-900 szárnyának implementálásával konstruálták ezt a többcélú haditengerészeti járőr repülőgépet, amelynek egyik fő feladata a tengeralattjárók elleni harc. A P-8 típusjelzésű és a hellének tenger istenének Poseidonnak a nevére keresztelt repülőgép felszíni hajók felderítésére azonosítására és ellenük való tevékenységre, valamint ELINT – elektronikus hírszerzési – feladatokra is alkalmas. A típusra 2004-ben kötöttek szerződés, ekkor öt darab repülőgépet építettek a típusból. Ezek T-1-től T-5-ig, rendszerfejlesztési prototípusok voltak. 2009-ben készült el az első a T-1 belőlük. A prototípusok után kezdődött el sorozatgyártásuk. 

• A két vetélytárs. Az amerikai P-8 Poseidon és a japán Kawasaki P.1 (forrás: wikipedia)

A 2010-es évek második részében több NATO és Amerikával baráti ország is rendszeresítette és a gyártó haditengerészete is egyre nagyobb számban állítja hadrendbe.

Jelenleg 150 P-8-as áll szolgálatban világszerte; az Amerikai Haditengerészet (112x), az Indiai Légierő (12x, P-8I Neptune néven), az Ausztrál Királyi Légierő (12x), a Királyi Légierő (9x) és a Norvég Királyi Légierő (5x). A 150 repülőgép nem tartalmazza azt a hat tesztrepülőgépet (T1-T6), amelyet a program korai szakaszában az amerikai haditengerészetnek szállítottak.

A következő fegyveres erők rendeltek a P-8A Poseidonból, és ezeket az elkövetkező években fogják leszállítani: Új-Zélandi Királyi Légierő (4x), Koreai Köztársaság Haditengerészete (6x) és a Német Haditengerészet (5x). A hírek szerint Németország további hét P-8-ast fog vásárolni, így a flotta létszáma tizenkét repülőgépre emelkedik. Ezt azonban hivatalosan még nem erősítették meg.

A P-8-asok a bevált CFM56 típusú gázturbinákkal repülnek, ezek például a magyar A319-112 típusú csapatszállító repülőgépek hajtóművei is. Tolóerejük egyenként maximálisan 120kN. A típus maximális sebessége 907 km/óra, utazósebessége 815 km/óra. A hatótávolsága a repülőgépnek mintegy 2220 km, de átrepülési hatótávolsága eléri a 8300 km-t illetve négy órán keresztül képes tengeralattjáró vadászatra.

A legfontosabb berendezéseik az orrészbe szerelt AESA illetve a géptörzs alá szerelt szintetikus apertúrájú Raytheon APX-10 lokátorok.

A szárnyakon 2-2 darab felfüggesztési pont van, a törzs belsejében öt darab függesztési pont található. A függesztőpontokra lehet például négy bombazáras fegyvertartókat is felszerelni, így lehetséges 36 darab SBD siklóbombát is hordozni. Ez a konfiguráció azonban elméleti, bár a 12500 méteres csúcsmagasságban is repülhető P-8-ast komoly légvédelemmel nem rendelkező országok felett akár bombázó repülőgépként is lehet alkalmazni. Sokkal fontosabb, hogy integrálásra került felszíni illetve földi célok ellen a fenti említett GBU-39 siklóbomba, az AGM-84H/K rakéták, AGM-154 JSOW GPS irányítású nagy hatótávolságú siklóbomba, az AGM-158 JASSM nagy hatótávolságú robotrepülőgép is. A P-8 természetesen hordozhat AGM-84 Harpoon hajó elleni rakétákat.

A repülőgépbe AN/ALQ-240 elektronikai felderítő és az AN/APS-154 légtérellenőrző rendszereket is integráltak, de 2015 után a megépített példányok megkapták az APS-149 Littorial Surveillance Radar System (LSRS) rendszert is. 

• P-8 Poseidon felszállás előtt a Fairfordi Air Tatoo repülőnapon.

A tengeralattjárók elleni hadviselésre Anti-submarine Warfare Weapon Capability (HAAWC) integrált rendszert építettek a Poseidonba, amely AN/ASQ-508 MAD-dal, vagyis mágneses anomália deketrorral (a szokásos farokfullánkkal) is rendelkezik. Tengeralattjárók ellen a Mk.48 és 54 torpedók, mélységi bombák, mélytengeri aknák használhatóak. A Poseidon együtt tud működni az MQ-4C Triton tengerészeti felderítő UAV-okkal. Ezek egyébként napjainkban a fekete tenger nemzetközi vizei fölött is tevékenykednek, komoly segítséget nyújtva Ukrajnának az Oroszország ellen folyó háborúban. Kanada, Olaszország, Törökország, Szaúd-Arábia, Malajzia és a NATO is potenciális megrendelő, azonban nem biztos, hogy a törökök, a szaúdiak és a malájok megkapják a típust.

• A P-8 Poseidon valószínűleg a NATO nagyobb tengeri/óceáni felségvizekkel rendelkező államinál rendszeresítésre kerül.

A típus változatai: P-8A Poseidon és P-8AGS az amerikai haditengerészetnél, utóbbi egy az E-8 Joint Stars utódja, a P-8I Neptune az Indiának gyártott változat, a Poseidon MRA1 a Brit Királyi Légierő repülőgépe.

A Japán Kawasaki P1 első repülésére 2007-ben került sor. A repülőgépet a P-3C Orion tengerészeti járőr repülőgép utódjának tervezték. A sorozatgyártása 2013-ban kezdődött. Exportsiker eddig nem fűződik a típushoz, potenciális vásárlók közé tartozik Franciaország, Vietnám és Thaiföld. A négy hajtóműves típus maximális sebessége eléri a 995 km/órát, cirkálósebessége 883 km/óra. Hatótávolsága 8000 km, járőrtevékenységet 2500 km sugarú térségben végezhet. A szolgálati csúcsmagassága 13.500 méter. A fegyverzetnek nyolc függesztési pont került kiépítésre, ebből négy a szárnyaknál a többi belső térben. A fegyverzet maximális súlya 9 tonna lehet. Levegő-föld rakéták közül AGM-84 Harpoon, ASM-1C és AGM-65 Maverick került integrálására, tengeralattjárók és hajók ellen Mk-46, Type 97 és Type 12 torpedókat valamint tengeri aknák és mélységi bombákat is hordozhat. A P1-es 30 előre programozott és 70 passzív szonárbóját szállíthat. A fegyverzet elektronika és felderítőeszközök nélkül nem érne semmit. A beépített lokátort a Toshiba szállítja HPS-106 típusú AESA sugáreltérítéses radar. A szonár is japán a NEC (Nippon Electric Company) terméke, akárcsak a Shinko Eletrcic Co.Ltd ASW rendszere. A Mitsubishi szállítja az önvédelmi rendszereket, amely MAWS, RWR, ESM CMD alrendszerekből áll. A Kawasaki P1-et négy darab IHI F7 típusú 60kN tolóerejű hajtómű mozgatja. Prototípus szinten volt két hajtóműves változata is a repülőgépnek.

• Kawasaki P1 a levegőben (forrás: wikipedia)

Összefoglalás:

A világ óceánjain is tengerein a búvárnaszádok megjelenése óta szükséges volt azok elleni védelemre eszközöket kifejleszteni. Az első világháború idején a konvojrendszer és a kísérő rombolók, a második világháború idején fentiek mellett a haditengerészeti légierő lett a felszíni hajók legfontosabb védelmi eszközei. A repülőeszközök sebessége jóval meghaladja a tengeralattjárókét, ezért azokat kikötőiben és felvonulási területein is támadhatja. A felszínen haladó tengeralattjárók elsősorban a repülőgépek támadásai ellen voltak sebezhetőek. A második világháború után az atommeghajtás és a hagyományos tengeralattjárók egyéb zárt meghajtórendszerei valamint a snorkel, légperiszkóp miatt jóval ritkábban hajóznak a felszínen. Ennek ellenére a különböző szonárrendszerek valamint mágneses anomális detektorok fel tudják fedezni a tengeralattjárókat. Az ASW repülőgépek elsősorban a szovjet flotta virágkorában voltak nagyobb számban rendszerben a NATO országokban. Az orosz flotta jóval kevesebb tengeralattjárót tart aktív szolgálatban, ezért a rájuk vadászó haditengerészeti rendszerek száma is csökkent, akár a vadász-tengeralattjárók, akár a rombolók és fregattok, akár a repülőeszközök tekintetében. A repülőgép hordozó fedélzeti tengeralattjáró elhárító repülőgépek kivonásra kerültek, helyüket az akár kísérőhajókról is üzemeltethető helikopterek vették át. A nagy hatótávolságú repülőgépek továbbra is az egyik legfontosabb tengeralattjáró felderítő és megsemmisítő eszközök. A francia Brequet Br.1150 Altantic tengerészeti járőr és tengeralattjáró vadászrepülőgép erősen modernizált változata a Breguet Altantic 2 napjainkban is szolgálatban áll Franciaországban. Az amerikai P-3 Orion és orosz megfelelőik az Iljusin Il-38 repülőgépek szintén még hadrendben állnak több országban. Két új tengerészeti járőrrepülőgép a P-8 Poseidon és a Kawasaki P-1 pedig az ezredforduló utáni fejlesztéseket tartalmazza, amellyel a jelen és közeljövő víz alatti fenyegetéseire adhat választ a nagy hatótávolságú, sebességű, hálózati hadviselésre is képes felderítő és megsemmisítő képességével.