Lengyel barátaink sok katonai vonatkozású Múzeumot tartanak fenn. Egyesek magán, de a legtöbb állami kézben van. A légierő és a haditengerészet felszereléseit, fegyverzetét például két nagyobb múzeumban Krakkóban illetve Gdyniában lehet megtekinteni. Varsóban van a mi Hadtörténeti múzeumunknak megfelelő kiállítás.

• Mint Szibéria? Nem ez valódi lengyel fenyves. Drzonow-ba ilyen szép úton juthatunk el.

A lubusi vajdaság (cca. megye), zielona górai járásban Drzonowi kastélyban és parkjában, amely egyébként Swidnica helységhez tartozik, 1978. januárban nyílt meg jelen posztban bemutatott múzeum.

• A múzeum bejáratánál lévő tábla meghatározza a múzeumot és területi hovatartozását: Lubuskie katonai múzeum Zielona központjában, Droznoviban.

• A múzeum bejárata egyben a kastély gyalogos bejárata is volt egykoron.

A múzeumban belsejében állandó és időszakos kiállítások is találhatóak. Ottjártamkor 2018-ban éppen az 1918-ban visszaszerzett függetlenség alkalmából volt időszakos bemutató.

Külön kiállítóteremben van a Légierő felszerelése, fegyverzetét is bemutató tárlat. Egy másik teremben szárazföldi alakulatok kézifegyvereit, akna illetve páncéltörő és kézi légvédelmi rakétavetőit láthattuk. A képek csak néhány tárlót mutatnak be, sokkal több szoba és terem van töméntelen fegyverrel és hadieszközzel tele.

• Gyalogsági fegyverek kis tárlata. Géppisztolyok, puskák és gépkarabélyok a tárolóban, pisztolyok bajonettek, golyószórók és géppuskák.

• Lengyel egyenruhák. A két szélső ruhánál a fejfedő a polák barátaink jellegzetes sapkája, annyira lengyel, mint a huszáraink csákója (gyakorlatilag ez is valami hasonló.) A tároló alján egy Schwarzlose MG.07.12 géppuska látható.

• A kiállításon német gyalogsági fegyvereket is láthattunk. A híres villámgéppuska a Maschinengewehr 42 (MG42) sem hiányozhatott a gyűjteményből.

• Két lengyel egyenruha a varsói felkelés idejéből. Gyakorlatilag az egyik egy német uniformis a sisakon lévő piros-fehér csík jelzi, hogy felkelő viseli. (meg jó célpont a mesterlövészeknek). A másik egyenruhához tartozó német fegyver a Mashninenpistole 40, amely 9mm-es parabellum töltényeket lőtt ki, és különösképpen nem volt se pontos, se nagy tűzerejű. Több mint egymillió darabot gyártottak belőle. Az utódja a Sturmgewehr 44 sokkal modernebb és jobb fegyver volt, mondhatni Kalasnyikov AK-47 gépkarabélyának nagybátyja.

• A lengyel repülők a keleti és a nyugati fronton is repültek, de a brit RAF oldalán harcoló vadász, bombázó  repülőszázadok volt a híresebbek. Négy bombázó, tizenegy vadász, egy felderítő és egy tüzérségi megfigyelő század harcolt a nyugati oldalon.

• Páncélelhárító és légvédelmi rakétafegyverzet a VSz idejéből. RPG-2 és RPG-7 gránátvetők valamint 9K32 Sztrela-2 légi légelhárító rakétavető.

• Az SzRD-5M Kvant távolságmérőt a  MiG-12F, F-13, és U valamint a Szu-7 vadászrepülőgépek Mach kúpja mögött helyezték el, gyakorlatilag a lokátor helyett. Sok értelme nem volt. Ezekkel a repülőgépekkel nappali harcban lehetett valamit kezdeni, és fegyverzetük hatótávolsága sem haladta meg a 4km-et.

• K-5 légiharc rakéta (NATO kód: AA-1 Alkali) gyakorló változata. 1957-1977 között gyártották az akkori Leningrádban (ma Szent Pétervár). Hatótávolsága 2-6 km volt. Találati valószínűsége, no erről ne beszéljünk, minden esetre az utód Vimpel K-13A (R-3Sz) teljesen más konstrukció volt. Nem véletlenül, mert egy korai AIM-9B légigharc rakéta alapján készítették, amellyel seggbe durrantottak egy kínai repülőgépet a tajvaniak, de hazarepült az értékes zsákmánnyal..

• A két utód. Alul a R-3Sz, (NATO kód: AA-2 Atoll) és az R-60 (NATO kód: AA-8 Aphid) passzív infrafejes (hőkövető) rakéták. Utóbbi már szembetámadásra is alkalmas és jelenleg is több országban áll szolgálatban. Lengyelországban a Szu-22M4 csapásmérő és MiG-29 frontvadász repülőgépek fegyverzetében, de például Szlovákiában, Szerbiában és Bulgáriában is a Fulcrumok is hordozzák. A Buleszok Szu-25M repülőgépeihez is rendszeresítették.

• Az R-3Sz (K-13A, 310-es gyártmány) fejrésze

• UB-16-57UM rakétablokk. A konténer 16 darab Sz-5 nem irányított rakéta hordozására és indítására alkalmas. A konténer és a rakéták hivatalosan Magyarországon is hadrendben vannak a Mi-24V/P a Mi-8 és Mi-17 helikopterek fegyverzetében. A 24-esek és a 17-esek inkább a UB-32, 32-A-24 konténert hordozzák, amely dupla mennyiségű rakétát hordozhat.

• Az 57mm-es Sz-5 rakétaváltozatokból kis válogatás. Sz-5 (ARSz-57) repesz-romboló,Sz-5M modernizált szintén repesz-romboló, Sz-5MO megnövelt 2,1kg-os harci fejrésszel, Sz-5KO kumulatív repesz romboló. A kiállított változatokon túl még sok más modifikációt is gyártottak a szovjetek (oroszok) például világító töltetes, sőt radarzavaró változatot is, utóbbiban dipólkötegeket helyeztek el.

 A kastély körül a légierő, a szárazföldi csapatok és a haditengerészet harceszközeit, felszerelését láthattuk.

• Nem Gábor Áron rézágyúja, bár Jozef Zacharias Bem - Bem József (apó) révén némi kötődésünk lenne. Ő egyébként katonai karrierjét Törökországban mint Murat Pasa fejezte be. Elsősorban kisebb hadosztályok, hadseregek vezetéséhez értett, Másik 1948-49-es lengyel hősünk Henryk Dembinsky (Dembinszki Henrik) bár altábornagyként főparancsnokságig vitte közel sem volt akkor stratégia mint Bem.

• A tüzérségi fegyverek sora. Ágyuk, tarackok, tarackágyúk, légvédelmi lövegek sorakoznak a kastély pázsitjára rakott beton alapzatokon.

• A 152mm-es ML-20 (M1937/85) tábori tarackágyú lengyel változata. Eredeti kerekeit a KrAZ-255B gépjármű kerekeire cserélték. A tüzérség olyan haderőnem, hogy egy-egy kiváló konstrukciójú löveg, akár fél évszázadig is megfelelő fegyver lehet.

• Egy vadállat. A 2Sz7 Pion 203mm-es önjáró ágyú 1986-tól 2006-ig volt a Lengyel haderő fegyverzetében nyolc darabos mennyiségben. A löveg maximális lőtávolsága rakéta-póthajtású lövedékkel eléri a 47,5km-t. ami napjainkban is tekintélyes távolság. Csehszlovákia is rendszerben tartotta. Hazánkban nem állt szolgálatban. Kilenc országban állt hadrendben, köztük Ukrajna és Oroszország is modernizálja a komplexumot.

• A kettő Sz-68 típúsú 57mm-es gépágyúval felszerelt ZSzU-57-2 légvédelmi páncélos, a ZSzU-23-4 elődje. A T-54 harckocsi alvázára telepítették. Elméleti tűzgyorsasága 70 lövés/perc volt. Hazánkban 24 darab állt 1964-70 között szolgálatban. Jelenleg is több országban még hadrendben áll. Bevetették napjainkban még a szír háborúban, előtte pedig a délszláv konfliktusban, elsősorban földi célok ellen. Oroszországban 1960-ig gyártották és 2023, Észak-Koreában pedig 250? darab épült belőle.

• T-34-85-os harckocsi. Az első változatok még 76mm-es ágyúkkal voltak felszerelve, majd a Panzerkampwagen V. és VI. megjelenése után a 85mm-es löveggel és áttervezett toronnyal, valamint némileg erősített frontpáncélzattal gyártották tovább a legendás tankcsaládot. Lengyelországban 1949-től az első lépcsős erők alapharckocsija volt.(akkorra koptak ki a régebbi 34-76-os változatok). Az 1950-es években második vonalbeli és tartalékos erőkhöz kerültek. Érdekes módon 1952 és 1956 között a lengyel Zaklady Mechanicze in Labedy licencben gyártotta. 1986-ig hadrendben állt a Lengyel fegyveres erőknél.

• A WZT-1 (Wor Zabezpieceznia Technicznego) műszaki-mentő-járművet 1970 és 1978 között  a lengyel Zaklady Mechanicze in Labedy a BTSz-2 műszaki-mentő licence alapján gyártotta. Alváza először a T-54, majd a T-55 alapharckocsiké volt. Fegyverzete egy 12,7mm-es nehéz-géppuska volt, de egy RPG-7 gránátvetőt is rendszeresítettek hozzá.

• A Szu-85 rohamlöveg (vadászpáncélos) a T-34-85 bázisán alapult. A rohamlöveg frontpáncélzata erősebb volt a harckocsiénál, viszont nagyobb szögben a teljes testtel kellett célra tartani. A rohamlövegek előállítása egyszerűbb és olcsóbb volt, akár német akár szovjet oldalon, mint a harckocsiké. A rohamlöveg a szovjet hadsereg 11. páncélos hadtestének 1493.ezredében állították hadrendbe, és Kunowicze közelében kapott találatot. A szovjetek otthagyták és a háború után az ottani temetőben volt először kiállítva.

• A PT-76B úszó felderítő harckocsi. Kis számban Magyarországon is hadrendben volt. A lengyelek 1957-től kezdődően összesen 112 darabot állítottak rendszerbe. Lövege a 76,2mm-es D-56TS tanklöveg volt, amelyhez egy 7,62mm-es géppuskát is szereltek. A lengyelek 1972-től egy DSzK (DszKM) 12,7mm-es nehéz-géppuskával is növelték tűzerejét. A kiállított tank a 7. légideszant hadosztály hadrendjébe tartozott. A PT-76 felderítő szerepkörén kívül a légideszant alakulatok mozgékonyságát is növelte. Az alumínium páncélzat védettsége minimális volt, de tűzereje és mozgékonysága, valamint úszóképessége előnyes volt a háborúk során. Kiemelkedően jól szerepelt a vietnámi háborúban a mocsaras, vizes terepeken.

• A T-55 harckocsi talán a világ egyik legelterjetebb, és még napjainkban is rendszerben álló páncélosa. Magyarországon is alapharckocsiként szolgált. 100mm-es D-10T2Sz löveggel, és jellegzetes alakú tornyával szinte követe volt a szovjet harckocsigyártásnak. Több változatban gyártották, így például Labedyben 1964 és 1981 között. Több mint 50 országban állt, vagy áll hadrendben.

• A WPT-34 műszaki-mentő jármű lengyel fejlesztés. A Wojskowym Instytucie Techniki Pancernej i Samochodowej w Sulejówku - Páncélos és Jármű technológiai kutatóintézet - fejlesztette az 1960-as években a T-34-85 tankalváz felhasználásával. Az 1960-as évek végéig gyártották.

• A BTR-50PU páncélozott szállító jármű. A BMP sorozat előtt a BTR kerekes, illetve lánctalpas szállítójárművek voltak a gépesített gyalogság harctéri hordozói. A láncos BTR-ket később különféle lövegek vontatására is használták. A BTR-50 alváza egyezik a PT-76 úszó felderítő harckocsiéval. Gyártása 1952 és 1970 között folyt. Lengyelország OT-62TOPAS néven állította rendszerbe. Magyarországon is 150 darab áltt szolgálatban.

• A WPT-76 (Wóz Pogotowia Technicznego) műszaki-mentő jármű szintén lengyel fejlesztés és a PT-76-os alvázára építették.

• Egy nehéz vas. A Szu-152-es rohamlöveg még a második világháború második felében került kifejlesztésre. ML-20 Lövege rövid távon robbanó lőszerrel még a V-ös és VI. német tankok (Panther és Tiger) páncélzatával is megbirkózott. Alváza a KV-1 nehézharckocsijé volt, ergo sebessége sem érte el az 50km/órát. 670 darabot gyártottak belőle, ami szovjet viszonylatban elenyésző mennyiség

• A Szu-152-est csak a Szovjetek rendszeresítették, de a lengyel hadsereg kiképzési célokra kapott 1949-ben három darabot. Ebből kettő látható az itteni múzeumban.

• Egy másik T-34/85 típusú harckocsi. Ezen festés nincs, erősen kopott. Valószínűleg restaurálásra vár.

• Magyar fegyver, lengyel kézben. A Csepel által gyártott D-442 FUG (Felderítő úszó gépkocsi) 1966-ban közel 100-as darabszámban került beszerzésere Lengyel részről. A FUG-ot  Csehszlovákia is rendszeresítette.

• A BRDM (9A31) alvázára szerelt 9K31 Sztrela 1 VSHORAD (kis hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer). A négy rakéta hőkövető infravörös fejű passzív rávezetéssel találta el a célt. Optikai célzóberendezéssel rendelkezik.

• Egy cseh projekttel indult páncélozott szállítójármű  A SKOT tervezése 1959-ben kezdődött, Lengyelország 1961-ben csatlakozott a programhoz. Lublinban 1963 és 1972 között közel 2500 darabot készítettek belőle. A kiállított példány egy SKOT-2AP lengyel verzió, amelyet 1969-től gyártottak. A forgótoronyban és 14,7mm-es KPVT és egy 7,62 VT géppuska volt rendszeresített fegyverzete. Összességében magasabb és nehezebb, mint a szovjet BTR-60-80-as járműcsalád.

• Két Sz-152-es rohamlöveg mögöttük egy T-34-85-ös elöl, pedig egy T-34-76 M1942-es közepes harckocsi. Előbbi nagyon szépen felújtásra kerül és az Lengyel Sas is újrafestve mutatja a felségjelzést.

• A lengyelek sokfajta vízi átkeléshez szükséges eszközt állítottak rendszerbe. A PTG K-61-es lánctalpas úszó szállítójármű az egyik ezek közül.

• A PTSz-M korszerűsített közepes úszó szállító jármű, amelyet honvédségünk is rendszerben tart.

• A GSzP-55 önjáró komprendszer. A két jármű (balos és jobbos) összekapcsolása után egy 52 tonna teherbírású komp keletkezik. 

• KH-200 motorcsónak, tréleren.

• Liszunov Li-2P közforgalmi repülőgép. A gyári száma: 18423203. A világon Hazánkban van egyedül repképes, a Gold Timer alapítvány által üzemeltetett Kármán Tódor névre elkeresztelt példány. A Li-2, gyakorlatilag a DC-3/C-47 orosz gyártása, amely, kissé lassabb, nehezebb mint az amerikai változat. A kiállított példány a Lengyel légitársaságnál (LOT) repült. A lengyel haderő 17 darabot bérelt a LOT-tól és 1974-ig repülték a típust.

• A távolabbi nagy repülőgép egy IL-14T-es csapatszállító, amelynek polgári légiforgalmi változata is van. Az IL-14 a MALERT és a MALÉV színeiben is repült. Közelebbi a Jak-11 kiképző repülőgép, amelyet 64233 gyári számon a leningrádi 272. repülőgépgyár 1954. júliusi gyártása. Radomban a pilótaiskolában repült.

• Az IL-10 (Párduc) amely az IL-2 csatarepülőgép továbbfejlesztése. Az 5339-es gyári számú példány, nem szovjet, hanem cseh gyártású, AVIA B-33 a típusjelzése. A lengyelek 1949-ben állították rendszerbe. Hazánk is hadrendbe állította a típust,1949-től 1956-ig 159 darabot.

• Szuhoj SzU-7U (Ucsebnij) kétüléses gyakorló változat. Nyolc darabot állított Lengyelország rendszerbe a harci változatok mellé. A 2905-ös gyári számú változat 1984-be került a 7. felderítő-bombázó ezredhez (7 Pułk Lotnictwa Bombowo-Rozpoznawczego) és összesen csak 5 évig repült, 1989-ig. 1990, augusztusban kivonták a hadrendből a típust. Az utód Szu-22-es viszont még mindig szolgálatban áll Lengyelországban (utolsóként az európai NATO haderőknél).

• MiG-21U (66-400 gyártmány). A kétüléses gyakorló vadászrepülőgépből hat példány került Lengyelországba. A 661318-as gyártási számú példány Grúziában a tbiliszi gyárban készült 1965-ben. 1990-ben vonták ki a szolgálatból Minsk-Mazowieckiben. Hazánk légiereje is repülte a típust, egy példány megtekinthető a szolnoki REPTÁR-ban.

• Talán a legkönnyebb és legszebb vonalvezetésű MiG-21-es változat volt a 21F-13 (74-es gyártmány) amely nappali vadászrepülőgép volt. Sebességben jobb, volt minden másban rosszabb a MiG-17-nél. Nagy hátránya a lokátor hiánya volt. 25 darab állt Lengyelországban szolgálatban. A kiállított példány 1963-tól 1980-ig állt rendszerben. Magyarországon szintén hadrendben állt a típus

• A MiG-21PFM (94N gyártmány) már lokátorral ellátott vadász, vadászbombázó változat, amelyből 132 darabot vásárolt Lengyelország. 12 darab RN-24/28 nukleáris szabadesésű bomba hordozására is alkalmas volt. A 94N7815 gyári számú repülőgép 1968-ban készült a moszkvai GAZ-30-as MiG gyárban. A PFM a törzs alatt GP-9-es konténerben GS-23mm-es ikercsövű gépágyút hordozott, törzs alatti két pontra a kiállított példánya SzPRD-99 startrakétát szereltek.

• MiG-21R felderítő változat. Lengyelország 1968 és 1972 között 36 darabot vásárolt. A 1423-as gyártási száma 94R011423 volt. 1968-ban érkezett Lengyelországba és utoljára 2000 októberében emelkedett a levegőbe.A repülőgép törzs alatt "R" típusú rádióelektronikai felderítő konténer került függesztésre, amelybe besugárzás jelzőket és SzRO-2 infracsapda vetőket is beépítettek. A repülőgép mellett egy "D" típusú fotó-felderítő konténer van, amely 7 kamera mellett szintén besugárzás jelzőket és infracsapda vetőket is tartalmazott. A vadászváltozatoknak nem volt infracsapda vetői, például a románok a LanceR-t utólagosan szerelték fel ilyen eszközzel.

• A PZL-Mielec által tervezett és gyártott TS-11 Iskra Lengyelországban és Indiában került hadrendbe. A Szovjetúnió és a többi VSz tagország egy versenytender!!! eredményeként a Jak-40 és a Iskra ellenében az Aero L-39 Albatroszt rendszeresítette. A lengyelek a saját repülőipar miatt folytatták az Iskra programot és legyártottak 424 darabot. A képen látható változat a TS-11BiSz BR (200 Iskra) felderítő és könnyű csapásmérő repülőgép. A hátsó ülés helyén üzemanyagtartály, a repülőgépbe három darab fényképezőképet is építettek, a szárnyak alatti négy pilonon pedig szabadesésű bombákat és a képen látható Sz-5 nem irányított rakétakonténereket hordozhat.  A hajtóműve SO-3 típusú 10,8kN-s gázturbina volt. A 1H-0823/4H-0823 gyártási számú példány 1972-ben emelkedett a levegőbe. Nem került sorozatgyártásra elsősorban a gyenge repülési jellemzők valamint az aktív és passzív ellentevékenység rendszerek hiánya, és az önálló célfelderítésre alkalmatlansága miatt.

• Egy másik változat a TS-11BiSz Iskra C. Felderítő és tüzérségi célhelyesbítő feladatkörre tervezték 1971-ben. Akkor még drónokról csak álmodoztak a tüzérek. A hátsó kabinban navigációs pult és a felderítő eszközök kezelőszerve kerül a repülőgép-vezető eszközök helyére. A fegyverzete egy darab 7,62mm-es géppuska. Három darab A-39 fényképezőgépet is beépítettek a repülőgépbe, amelynek a gyári száma: 2H-0530

• A PZL-Mielec Lim5R vadászbombázó és felderítő repülőgépe a MiG-17F lengyel licencváltozata. 1959 és 1960 között, tehát egy év alatt 36 darab épült. Felderítésre egy AFA-39 fényképezőgép került beépítésre a törzs hátsó részébe. Az orrészbe a fegyverzete két 23mm-es NR-23 és egy 37mm-es N-37D gépágyú. A szárnyak alatti pilonon üzemanyag póttartályt, vagy szabadesésű bombát hordozhatott.

• MiG-ek (bocsánat Lim-ek) armadája, a kastély kertjében. A 112-es oldalszámú Lim-2, a MiG-15BiSz licencgyártása volt, azon belül is a vadász gyakorló, vagyis SBLim-2 (Szkolno-Bojowy) iskola-harci változaté.A típus utolsó repülésére 1993-ban került sor. 

• Elöl PZL-Lim hátul TS-11 repülőgépek, mindegyik a lengyel PZL termékei. A 8020-as oldalszámú egy SBLim-2A csapásmérő és tüzérségi felderítő repülőgép, amelynek gyári száma: 1B-02020. A 1721-es oldalszámú1C-1721-es gyári számú pedig egy Lim-5R felderítő/bombázó.

• Egy Szu-22M4-es csapásmérő, amelyet még napjainkban is használnak swidwin bázisra települve. Utódja az F-35A lesz, amely vadász és csapásmérő feladatra is használható ötödik generációs alacsony érzékelhetőségű harci repülőgép. A lengyel barátaink gatyájukat is rájuk fogják költeni, de hát az Ő döntésük. A Szu-22-esek alacsonytámadásban még ma is megállnak a helyüket, megfelelő elektronika és "smart" fegyverzettel. A képen látható példány két törzs alatti póttartállyal, két 32 darab Sz-5 rakétát hordozó UB-32-57 konténerrel és két hátrafelé tüzelő SzPPU-22-01 gépágyú konténerrel van felszerelve, a beépített kettő darab 30mm-es gépágyú mellett.

• Az SzPPU-22-01 hátrafelé tüzelő gépágyú konténert arra találták ki, hogy a támadó repülőgép elöl a kézi légvédelmi rakétások és gyalogosok árokba bújnak, majd utána kiemelkedve felállva lőnek a repülőgépre, indítanák a hőkövető rakétákat. Nos ezekkel a gépágyúkkal szépen meg lehetne szórni ezeket a katonákat. Az elmélet és a gyakorlat kevéssé találkozott alkalmazáskor. 

• Az  IL-28 bombázó repülőgépből 98 darabot állított hadrendbe Lengyelország, az első példányok 1952-ben érkeztek meg. Utolsó repülésükre 1979-ben került sor. Az 50 lajstromszámú repülőgépet 1955. februárban gyártották 56538 számmal. Hazánk szintén rendszerben tartotta a típust, bár nem bombázó, hanem célvontató feladatkörben repülték.

• A Mil Mi-1T helikopter licencgyártása 1957-ben indult, SM-1 típusjelzéssel. A helikoptereket 1956 és 1963 között, tehát összesen csak hét évig repülték. A képen látható forgószárnyas még eredeti szovjet gyártású az 1956 elején leszállított négy példány egyik Mi-1U gyári száma: 96801105

• A képen látható helikopter már lengyel mérnökök munkája a továbbfejlesztett SM-2 forgószárnyas, amely 1959-ben repült először. A megnövelt fülkében négy fő repülhetett. 1960 és 1963 között 86 helikopter készül el. 1979-ig repülték őket a Lengyel haderőben, néhány darab Csehszlovákiába és Romániába is került. A helikopter gyári száma: S201005.

• Egy Mi-4A szállítóhelikopter, amely törzs alatti lövészteknőjében géppuskás is helyett kapott. 1958. augusztustól 23 darab állt hadrendben Lengyelhonban. A gyári száma: 03141

• Ha már repülőeszközök, akkor légvédelmi komplexumok. A Sz-125 Nyeva (NATO kód: SA-3 Goa) légelhárító rendszer, közepes és alacsony magasságon repülő célok ellen fejlesztették ki, mivel az Sz-75 Volhov/Dvina az alacsony támadó repülőgépek és helikopterek elfogására alkalmatlan volt. Az modernizált változat Sz-125M Pecsora néven a mai napig beszerezhető Oroszországból. Az Sz-125 legnagyobb skalpja Dani Zoltán lérak egységénél a lelőtt F-117A alacsony érzékelhetőségű bombázó repülőgép, de az avianói ezredparancsnok F-16C vadászbombázója is ilyen komplexum rakétatalálatát követően hullott le az égből. Az öböl háború során is lőttek le vele F-16-ost és ért találat B-25H nehézbombázót is. Lengyelország még mobil változatát (T-54/55 harckocsi alvázra telepítve) is hadrendbe állította. Lengyelország jelenlegi ismereteim szerint még 12 mobil indítóállvány tart szolgálatban.

• Az Sz-75 Dvina/Volhov (NATO kód: SA-2 Guideline) rakétái. Az 1953-ban szolgálatba állított rendszer a vietnámi, majd az 1973-as arab-izraeli háború során is komoly fenyegetést jelentett a szovjet fejlesztésű rakétarendszer elsősorban a nehézbombázókra, de a vadászbombázókra is, közepes és nagy magasságban. Zavarórendszerekkel és kitérő manőverezéssel kikerülhető volt a rakéta. A rakétaegységek felderítésére és megsemmisítésére alakították ki a Wild Wiesel (Vadmenyét) repülőegységeket az Egyesült Államok haderőinél. A leghíresebb lelövés Gary Powers U-2 felderítő repülőgépének leszedése volt, amelyet nem a légierő, hanem a CIA repült, a légierő pilótáival és annak közreműködésével. A repülőgép roncsai megtekinthetőek Moszkvában a Vörös Hadsereg Központi Múzeumában.

• A K11M1 Krug-M1 (SA-4B Ganef) közepes hatótávolságú csapatlégvédelmi rakétarendszer. A képen a 2P24 szállító és indítójármű látható két 3M8M3 rakétával.

• A rakétákat az 1Sz32 rakéta rávezető állomás irányította célra. A lengyel haderőben 1976 és 2011 között állt szolgálatban a komplexum a 61. Brygada Wojsk Obrony Przeciwlotniczej (légvédelmi dandár) állományában. Magyarországon a keszthelyi ezrednél állt hadrendben 1997-ig

• Ez már nem légvédelem. A 9K52 Luna-M (NATO kód: Frog-7) kis hatótávolságú ballisztikus rakétatüzérségi rendszer. Hatótávolsága mintegy 70km. A 9M21 típusú rakéták szárnystabilizáltak, irányíthatatlanok.A Zil-135 teherautón alapuló 9P113 hordozó-indító járművek mozgékony. Magyar hadseregben is rendszerben állt, akárcsak a lengyeleknél. A rakéta atom robbanófejjel felszerelhetőek voltak, hazánkban szovjet kézben voltak a nukleáris robbanófejek. Hagyományos robbanószerrel éles bevetésen is részt vettek, például az öböl háborúban az amerikai 3. gyalogos hadosztály egyik dandárparancsokságát találták telibe egy ilyen rakétával. A hordozójármű rakétája torzó. Lengyelország 1966-ban állított hadrendbe 49 darabot amelyek 2001-ben kerültek kivonásra.
  

• Légvédelemhez szükségesek a lokátorok, radarok bemérő eszközök. A P-12 (1RL14) Jenyiszej (NATO kód: Spoon Rest) rádiólokátor egy Z-157 tehergépjárműre szerelt antennás gépkocsi.Lengyelországban Maria néven rendszeresítették. Hatótávolsága maximum 200 km volt, 25km magasságig.

• P-15 Danuta.(NATO kód: Flat Face A) felderítő lokátor. A radar 1955-ben kezdték fejleszteni az Sz-125 Nyeva légvédelmi rakétarendszer alacsony repülési profilú céljainak felderítésére. Az UHF hullámsávú radar hatótávolsága 150km volt, 3 km magasságig. A Zil-157 tehergépjárműre épített radar tíz perc alatt vált üzemképessé. Későbbi változata a P-19 Danube (Duna) volt, amelynek hatótávolsága 190km-re, pontossága pedig oldalszögben 2 fokra nőtt. Ez a változatot 1973-ban rendszeresítette Magyarország és 1997-ig 21 darab szolgálta hazánk légterének védelmét.
  

• A haditengerészet eszközei szárazföldön. Gépágyúk, torpedóvetők, vízibombavetők. Ezeket nem részletezem. 

A bemutatót eszközökön és fegyverek nem az összes ott látható rendszert és komplexumot mutatják be. A többit azonban az poszt nagysága miatt mellőzőm, és biztatok mindenkit, hogy a COVID-19 járvány után látogasson el ide, a Lubuskie katonai múzeumba.