• A Múzeum legbecsesebb darabja az SK C/34 típusú 38cm-es hajóágyú

A Jütland - Skagerrak tengerszoros, amely elválasztja Dániát és Norvégiát az első és a második világháború éveiben fontos szerepet játszott a Brit és a Német flotta haditerveiben. Egyrészt német kikötőkben megnehezítette a német kereskedelmi és hadihajók kifutását, az Északi tengerre és az Atlanti Óceánra, másrészt, a brit flotta előjutatását a balti tenger felé.

Az első világháborúban a Royal Navy cirkálói őrjáratoztak a térségben és a brit Home Fleet, a csatahajókból álló főerők várták a német Síktengeri Flotta felbukkanását és kitörését az Északi tengerre. Erre néhány kisebb csatacirkálókból álló flottilla összecsapását követően 1916. május 31 és június 1 között került sor a két hajóhad között. A világ legnagyobb tengeri csatája gyakorlatilag döntetlenül végződött. A németek harcászati sikert értek el, több és nagyobb harcértékű hajókat süllyesztettek el, rongáltak meg, több brit tengerész halt meg az ütközetben. A hadászati siker viszont a brit flottáé volt, mert megakadályozták a németek kitörését az Északi tengerre. A német flotta visszatért a kieli támaszpontjára sebeit nyalogatni és a háború során már ekkora méretű csatát nem kezdeményezett. A brit flotta veszteségeit gyors ütemben pótolta, de soha nem kísérelte meg a csataflottával, Winston Churchill tervei ellenére a tengerszoroson való áttörést.

A második világháborúban a helyzet, hasonló volt, annyi különbséggel, hogy a német flotta lényegesen gyengébb volt, mint a Királyi Hajóhad. A Harmadik Birodalom a második világháború alatt a felszíni flotta részére a Scharnhorst és Gneisenau csatacirkáló mellett a Bismarck és a Tirpitz két nagy csatahajót építette meg, többi hajó csak gyengébb harcértékű zsebcsatahajók, nehéz és könnyűcirkálók, rombolók és kisebb egységek voltak. A két csatacirkáló néhányszor kitört az Atlanti Óceánra, majd a franciaországi Brest kikötőjébe futott be. A Bismarckot és kísérőhajóját, a Princz Eugen nehézcirkálót észlelték a tengerszorosban. Az első tengeri csata során a németek elsüllyesztették a brit Hood csatacirkálót, de néhány nap múlva az összevont angol egységek megsemmisítették a német csatahajót. A Princz Eugen Brest kikötőjébe menekült. A francia kikötőben rekedt hajókat a németeknek a Cerberus hadművelet során sikerült a La Manche Csatornán keresztül Északi tengeri norvég, valamint Balti támaszpontokra menekíteni.

A Barents tengeri Sportpalast és az Novaja Zemlja körzetében végrehajtott Regenbogen hadműveletekben a sikertelen felszíni támadás után Hitler elrendelte a nagyobb német hadihajók leszerelését, lövegeinek parti erődökbe való beépítését, legénységük tengeralattjárókra, vagy szárazföldi szolgálatba beosztását. Karl Dönitz tengernagynak, aki Reader főtengernagyot váltotta a német flotta parancsnoki posztján nagy nehézséggel sikerült a parancsot visszavonatni.

Az biztos, azonban, hogy a németek a legnagyobb csatahajók részére tervezett és épített 38 cm/52 (14.96") SK C/34 lövegeket parti erődökbe is helyezték.

• Kép a háborús időkből. Így nézett ki egy álcázott lövegtorony

Az SK C/34 típusú ágyukat első világháborús Bayern osztályú csatahajók 38cm-es L/45 csőhosszúságú lövegeinek modernizált változatainak tekintették. Ennek ellenére tervezésük 1934-ben kezdődött a Krupp-nál kezdődött és 1938-ra volt kész az első példányuk. A lövegek (nem a páncéltornyok!) súlya 111 tonna volt.  Hosszúk 19,63 méter, tűzgyorsaságuk elérte a 2,3-3 lövést percenként.

Hatótávolságuk a lövegcsövek emelkedésétől, a lőszertől függött. A 800 kg-os páncéltörő lövedékekkel 30 fokos csőemelkedéssel elérték a 36,5 km lőtávot, és elméletileg 52 fokos csőemelkedéssel a 42 km-t is. A feleannyi súlyú 452kg-os repeszgránáttal maximális 52 fokos csőemelkedéssel 54,9km-re is tudtak lőni. Persze a célzott lövés leadása és a találati valószínűség együtthatója már erősen minimális volt. A páncéltornyok egyébként lét löveggel voltak ellátva és súlyuk 1052 tonna volt.  

• A hantsholmi 38cm-es ágyútorony makettje a múzeumból

 Az ágyukhoz a következő lövedékeket gyártották sorozatban

Páncéltörő APC L (Psgr L.), repeszromboló fenékgyújtós (Spr.gr.L) repeszromboló orrgyújtós (Spr.gr.L) Siegfried partvédelmi repeszromboló HE L/ Si.gr.L és CA SAP L (Spr.rl L.)

• A lövedéket el is kellett juttatni a csőbe

 A Bismarck és Tirpitz csatahajók 4x2 löveges tornyain kívül kívül át akarták velük fegyverezni 3x2 ágyús toronnyal a Scharnhorst és Gneisenau csatacirkálókat, valamint a Szovjetuniónak később eladott harmadik csatacirkálót is, amelyet később Kronstadt osztálynak neveztek. A két német csatacirkáló közül bombatámadás során a Gneisenau súlyosan megsérült a hajógyárban, ahol többek között az új lövegekkel fegyverezték volna át, a Scharnhorst átfegyverzésére a hajó folyamatos harci feladatai miatt remény sem volt. A Szovjetunió 16 lövegek rendelt a Szevasztopol és a Kronstadt osztály részére, de nem szállították le azokat.

A hajókon kívül Franciaországba Haringzelles-től három kilométerre a Gris-Nez foknál négy löveget állítottak fel, amellyel gyakran tüzeltek a Doveri szorosnál. Franciaországba tervezték még két üteg felállítását. A Cap de la Hague és a Paimpoli parti erődök tervei elkészültek, de kivitelezésükre nem került sor.

Négy löveget Oxsby, négyet Hantsholm parti erődjeiben helyeztek el Dániában, három löveget pedig Hantsholmmal szemben a norvégiai Vara erőd Kristiansandban helyeztek el.  A dán és norvég ütegek feladata a Balti tenger bejáratának védelme volt.

• Kiegészítő 15 cm-es löveg páncéltornya a háború idejéből

• A 38cm-es löveg páncéltornyának betonalapja

• A lőszerszállító kisvonat ma is üzemképes, a látogatok beutazhatják vele a múzeumot

 A dán Hantsholmi és a norvég Vara üteg manapság múzeumként üzemel. Kristiansandban az egyik teljes helyreállított páncéltorony a 380 mm-es löveggel megtekinthető, a dán múzeumban egy löveg van kiállítva, de maga a több kilométeres parti erőd, amely jóval nagyobb területen fekszik, mint a négy 38-as lövegtorony területe, bejárható. A nagy lövegeket a német hadmérnökök nem egymagában építették beton koszorúba szerelt forgatható tornyokba, hanem föld feletti és alatti betonerőd rendszer részeként állították hadrendbe. A nehézlövegeket páncélkupolába épített kisebb 15 cm-es űrméretű ágyúk, nehéz 8,8 cm-es és (a hírhedt 88-asok) és könnyű négycsövű légvédelmi gépágyúk, Würzburg és Freya radarrendszerek, légvédelmi fényszórók, lövegenként több távmérő, legénységi szállások, és kiszolgáló létesítmények, lőszerraktárak, gyakorlatilag egy önálló erődkomplexum védte. Az erődök sem önmagukban harcoltak, folyamatos kapcsolatban voltak a Luftwaffe vadászerőivel, mivel feltételezték, hogy a nehéz hajóágyukon kívül az erődökre komoly fenyegetést jelenthettek a brit Bomber Command és az amerikai 8. bombázóhadsereg nehézbombázó repülőgépei. Elsősorban a 617. bombázószázad a híres Gátrobbantok Tallyboy és AduÁsz (5 és 10 tonnás) bombái fenyegették a lövegeket. Nem hanyagolták el a partizánveszélyt, illetve a kommandós támadás lehetőségét sem, ezért kisebb bunkerek is készültek akár a part, akár a szárazföld belseje felé, amelyben lövész és nehézfegyveres szakaszok várták az esetleges ellenséget. Az időjárás volt a fő nehézség. Dániában a hosszú tél és a rövid nyár miatt a hó és hideg tette próbára az itt szolgáló katonákat, de mégis sokkal kényelmesebb volt itt szolgálni, mint a keleti fronton, vagy nyugatin, különösen a normandiai partaszállás után.

• A 38cm-es ágyú tüzelésre készen várta a szorosba betörő ellenséges hajókat
  

Az dán és norvég erődök a tengerszorosba telepített aknazárakkal gyakorlatilag lezárták a balti tenger bejáratát. Nem véletlenül a második világháború során egyetlen nehéz szövetséges hajóegység sem támadta meg sem az erődöket, sem kísérelte meg a bejutást a szorosba. Hitler bár betegesen rettegett egy norvégiai partaszállástól, biztos volt, hogy a két erőd megvédi a harmadik birodalom beltengerének tekintett Balti tengert, amelyen 1944-ig a szövetséges bombázások csúcspontjáig felszíni hajók gyártását javítását valamint a legénység kiképzését is végezték, és a háború végéig a tengeralattjárósok is itt készültek fel a harci feladatokra.

• Lőszerszállító kiskocsi a Hantsholmi múzeumban

Akit érdekel a második világháború egyik különlegessége a Hantsholmi Erőd, az bejárhatja. A múzeumon kívül a lőszerszállító kisvasút is működik, amely részben a föld alatt, részben mély védett árokban fut, bejárva a nehézlövegek közti út egy részét. A parti erődök bár elhagyatottak, de körbejárhatóak, zseblámpával belül is megtekinthetőek.

• Hálókörlet az erődben. Bár mélyen a föld alatt voltak a hideg északi tél megkeserítette a katonák életét

• Tisztaság, német módra. Az erődben fontos volt a higiénia

• A Zord északi fekvés miatt, minden háló, és lakókörlet, munkahelység fűtéssel volt ellátva.

A múzeum központi épületében kiállítás emlékeztet az erőd és a második világháború történetére. A belső térben megtekinthetőek: Német Pak 35/36 3,7cm és Pak 40 7,5cm-es, valamint Orosz 45mm-es páncéltörő ágyúk, Oerlikon és négycsövű Vierlingflak C/38 légvédelmi gépágyúk valamint egy különlegesség, az 50mm-es német M19 félautomata aknavető. Utóbbiból 96 darabot készítettek a világháború idején a németek és földbeépített páncélkupolába és betonszerkezet voltak eredetileg telepítve. Két töltőkezelő kezelte, a félautomata berendezést, amellyel célozni nem lehetett, gyakorlatilag a felszínen, csak az aknavető vége és azt lezáró páncélfedél volt látható, a kissé távolabbra helyezett katonák mozgására és muníció ki és berakodására használt ajtón kívül. A kivetett aknagránátokkal, területtűzzel lefoghatták a célnak kijelölt és előre meghatározott partszakaszt.

• Az M19 félautomata aknavető

• Az aknavetőt, kis aknákat tartalmazó rakaszokkal töltötték

• Szükség esetén, ha nem volt áram, manuális módon is lehetett tölteni az aknavetőt. A rakaszok a falak mentén elhelyezett polcokon.

Egy lelőtt B-17 légcsavarja és egy a Kanadai Légierő Lockheed Hudsonjának függőleges vezérsíkja is a kiállítás része, a repülőgépeket a körzetben lőtték le. A múzeum kis egyenruha-gyűjteményben megtalálható a Magyar Királyi Honvédség egyenruhája is, hiszen Koppenhága környékén 1944 végétől közel tízezer könnyűfegyverzetű magyar katona szolgált, felváltva a nyugati frontra vezényelt német egységeket. A magyar katonák 1945 tavaszán több napig utcai harcot vívtak a volt szövetségeseikkel, mikor Őket is a nyugati frontra akarták vezényelni. Innen kerültek fogságba, sajnos a britek kiszolgáltatták őket a szovjeteknek.

• Lőszerszállító daruk, és sínek vezetnek a lövegekhez

• Az Erődmúzeum épületében, páncéltörő és légvédelmi ágyúk is kiállításra kerültek.

• Kilátás egy megfigyelőállásból az Skagerrak szorosra.

• Ennyi látszott a tenger felől egy lövegállásból, és még ez is álcázva volt fákkal, bokrokkal, ágakkal és levelekkel.

• Egy 10,5cm-es tengerészeti löveg a múzeum szabadtéri kiállításán.

• Útbaigazítás a múzeum felé.

A Hantsholmi Erőd februártól novemberig mindennap megtekinthető. A belépő ára: 75 dán korona, a kisvasúttal 25 dán koronaért lehet utazni. A múzeum boltjában dán és angol nyelvű könyvek mellett makettek, modellek és kisebb relikviák is vásárolhatóak, kis büfé és étterem is a látogatók rendelkezésére áll. A múzeum címe:

MuseumsCenter Hanstholm  Postboks 102 Molevej 29  DK-7730 Hanstholm

honlapjuk: http://www.museumscenterhanstholm.dk/

Felhasznált irodalom:

http://www.museumscenterhanstholm.dk/

http://www.navweaps.com/Weapons/WNGER_15-52_skc34.htm

http://en.wikipedia.org/wiki/38_cm_SK_C/34_naval_gun

http://en.wikipedia.org/wiki/M19_Maschinengranatwerfer

https://tombrossman.com/blog/2012/german-bunkers-at-corbiere-m19-fortress-mortar/