Németországban Hamburgtól délre találhatjuk Munstert a kiképzőtérség központi települése.)

• Az a Munster, ahol a Panzermuseum található

A település tündéri, szokásos német tisztasággal, de a fő látványossága a Deutsches Panzermuseum (Német páncélos múzeum). Németországot a „Panzerek” hazájának és hamarosan ismét a magyar harckocsi fegyvernem beszállítójának is nevezhetjük, de a kiállításon más nemzetek tankjait, páncélozott szállítójárműveit és felszerelését is megtekinthetjük.

• A Panzermuseum logója a bejáratnál.(https://daspanzermuseum.de)

A múzeum katonai része, a német páncélozott csapatok és a hadsereg felderítő csapatainak képzési gyűjteménye és a hadsereg a kiállítások nagy részét (több mint 95% -át) biztosítja és fenntartja.

• A mai tisztjelöltek is gyakran látogatják a múzeumot, lévén, hogy a Bundeswehr Panzerwaffe oktatási központja is egyben.

Az oktatási gyűjteményt a parancsnokok intenzíven támogatják. Több mint 180 harcjármű tekinthető meg, amelyeket jó állapotban. Önkéntesek segítenek a gyűjtemény fenntartásában, a kiállítások gondozásában, karbantartásában és bemutatásában. Az oktatási gyűjtemény 1973 óta létezik. Ez a legnagyobb német gyűjtemény, amely egyben a Bundeswehr múzeum- és gyűjteményrendszerének szerves része.

A harckocsit nem a németek találták fel. Leonardo da Vinci is már tervezett harcjárművet a reneszánsz korban, de ne feledkezzünk meg a cseh huszita harci szekerekről sem, amelyeket nagy számban vetett be Hunyadi János is a törökök elleni háborúk során. Ezeket a harceszközök, amelyek erősre épített fa lovas-kocsik voltak, fa és bőrpáncélzattal rendelkeztek, a lóvontatásuk voltak, és a kocsisokat nagy pavéza pajzsok, a lovakat pedig szintén bőrpáncélzat védte. A szekerekre cseh néven houficne-ket, vagyis szakállas puskákat szereltek, közelharcra pedig a személyzet szálfegyvereket alkalmazott. A lóvontatás azonban terepjáró képességüket és sebességüket korlátozta, a halott katonák, lovak pedig a csatatéren megállásra késztette a járműveket, amelyeket egyébként szekérvárként összekapcsolva (wagenburg) védelemre is fel lehetett használni.

• Leonardo da'Vinci harci járművének terve (wikipedia)

• Huszita harci szekér rekonstrukció (cruxalba.hu)

A modern háborúk során, azonban a brit hadsereg alkalmazott először harckocsikat az Első világháború során, ezzel próbálva - több más fegyver kifejlesztése mellett – az állásháborút mozgó háborúvá változtatni. Az 1916-ban megjelent Mark I. harckocsikat, amelyet a Somme-i csatában harcoltak először csakhamar követték a Mark sorozat többi járművei, például a Mark IV-es amelyet már tömegesen vetettek be a harcmezőn. A britek az új harcjárműveket „tank (tartály)” néven álcázva szállítottak a frontvonalra, azóta is tank-ként ismeri sok nyelvben is a világ a harckocsikat, vagy páncélosokat.  (angolul: Armour, németül Panzer)

Az 1917. november 17-én kezdődő Cambrai csatában a hosszadalmas tüzérségi előkészítés és gyalogoshullámok támadásai helyett, rövid tüzérségi csapás után 437 brit harckocsi mászott elő és indult a német vonalak felé, hat gyalogoshadosztály támogatásával. A német állásokat áttörték, de hadászati tartalékok nélkül, és támadás végül megtorpant, részint azért, mert a harckocsiknak sem üzemanyaga, sem lőszere nem volt a siker továbbfejlesztéséhez. A németek tábori ágyukkal, majd azokból kifejlesztett tankelhárító lövegekkel igyekeztek megállítani a brit és francia harckocsikat, de gyorsan próbáltak szintén harckocsikat kifejleszteni. 1917. májusára ki is fejlesztették az A7V Sturmpanzerwagen (páncélozott rohamharckocsi) nevű járművet, amely mindenre jó volt, csak támadásra nem. A lassú hét méter hosszú és három méter széles páncélozott tűzfészek nagy vasúti vagonként nézett ki és 18 fős legénységgel rendelkezett. Szinte teljesen használhatatlan volt. A hadtörténelem első páncélos csatájára 1818. április 28-án került sor a Villers-Bretonneux környékén a brit Mark IV és az A7V-k között.

• Az első világháború egyetlen bevetett német típusa az A7V replikája. A brit és francia tankokhoz képest nagyon kezdetleges jármű volt.

A Német Páncélosmúzeum gyakorlatilag innen kezdi a német páncélos fegyvernem bemutatását. A bejáraton átjutva az első harcjármű az egyik Wotan névre keresztelt A7V replikája.A Wotan mellett látható egy kisebb harcjármű az LK II (LeichterKampwagen II – II. számú könnyű harckocsi), amelyet az első világháború után eladtak Svédországnak. Az jármű eredeti, a Svéd Hadtörténeti múzeumban 1993-ban került vissza Németországba a jármű.

• A LeichterKampwagen II, már használhatóbb gépezet volt. Aki Worlds of Tank programmal játszik, ezt kapja először, ha a német harckocsikat választja. A LK.II. 1918-as tervezésű, a világháború után eladták Svédországnak, 1993-ban adták vissza Németországnak.
  

A Weimari Köztársaságnak a Tiranoni békediktátum megtiltotta komolyabb harceszközök birtoklását, így a hadseregnek sem voltak harckocsijai. A Daimler DZVR 21 páncélkocsit is rendészeti célokra használták, majd Hitler hatalomra jutása után, a Wehrmacht rádiós járműként és kiképzési feladatokat látott el az előnytelen szerkezetű járművekkel 1935-ig.

• A Daimler DZVR 21 páncélautó. Rendőri tevékenységre alkalmas, harctérre nem való.

A Wehrmacht első igazi harckocsija a Panzerkampfwagen I. Ausf. volt. Az 1933-ban elkészült prototípust 1493 sorozatgyártású példány követte. A Panzer I. inkább lélektani fegyver volt, mint hatásos harceszköz, hiszen páncélzata, a kézifegyverek ellen védett és két 7,92cm géppuskája sem volt acélos fegyverzet. Legutolsó változata védettségét kicsit megerősítették, és tornyába 20mm-es gépágyút építettek. A Panzer I. végigharcolta a lengyel és a nyugati hadjáratot, sőt még a Barbarossa hadművelet elején is alkalmazták. Később oktatási feladatokra használták a megmaradt járműveket, illetve tüzérségi vontatónak, vagy páncélvadászok alvázának használták.

• A Panzerkapmpfwagen I. inkább lélektani hatású tank volt. Két MG13 géppuskája majd később 20mm-es lövege komolyabb harckocsik ellen nem sokat ért. Ennek ellenére az 1940-es Nyugati hadjárat során még a páncéloshadosztályok egyik alaptípusa volt.

A LT vz.38 csehszlovák gyártású könnyűharckocsi az ország német megszállása után került a Német Véderő hadrendjébe Panzerkampwagen38(t) Sd.Kfz 140 típusjelzéssel. a (t) az Tschechoslowakei szó első betűjéből ered. A 38(t) jobb harckocsinak bizonyult a Panzer I és II típusoknál, mivel fegyverzete erősebb, védettsége nagyobb, valamint futóműve is megfelelő volt.  A páncélzatát viszont szegecseléssel erősítették egymáshoz, amelynél már létezett jobb módszer, a hegesztés és az egész torony egyben kiöntése.

• Egy tank a szomszédból. A Panzerkampwagen38(t)A Skoda gyártmánya, eredeti típusjelzése LT vz. 38 vlt. A Panzer II-nél, erősebb löveggel és jobb védettséggel rendelkezett. A lánctalp is jól konstruált volt. Még a Szovjetunió lerohanásakor is kiegészítette az elsősorban Panzer III és IV-el felszerelt hadosztályok harcjármű anyagát. Később alvázával több rohamlövegek, páncélvadászt terveztek gyártottak.

A Panzerkampfwagen III. Ausf volt a németek első igazán jó harckocsija. Védettsége a világháború elején megfelelőnek bizonyult, sebessége elérte a 40km/órát, hatótávolsága pedig a 165km-t. Az első változatok tömege 15 az utolsó változatoké már 23 tonnát is elérte.  A Panzer III. először csak 37mm-s löveggel volt felszerelve, de későbbi változatait már 50mm-es Kwk38, Kwk39 lövege Tungsteen magos páncéltörő lőszerrel még a T-34 ellen is hatásos fegyvernek bizonyult. A harckocsi azonban elérte fejlődése csúcsát így 5774 darab után megszüntették gyártását. Utolsó nagyobb számú bevetése a Kurszki csatában volt, ekkor a támadó német Panzerkeil-ek (páncélosékek) 2465 darab tankja közül 809 volt III-as osztályú. Ekkor már a erősített változatú T-34-esek minőségi fölényben voltak vele szemben, nem is szólva, a KV harckocsi család tagjairól A kiváló tervezésű alváza azonban továbbra is gyártásba került, illetve a maradék harckocsik egy részének alváza volt olyan rohamlövegek alapja, mint a Stug III, vagy a StuH 42.

• A Panzerkampfwagen III. a második világháború első időszakának legnagyobb darabszámban használt harckocsija volt. Még az 1943-as Kurszki csatában is komoly szerepet kapott hosszú 50mm-es löveggel felszerelt változata. Ennek ellenére elavult volt már ekkor, a T-34 sokkal jobb védettséggel, és tűzerővel rendelkezett. A kiállított harckocsi a DAK (Deusche Africa Korps) sivatagi színeit viseli. Erwin Rommel ebből a típusból kapta a legtöbbet tengeri szállítással, és ezekkel kergette többször is végig Észak Afrikán keresztül a szövetséges erőket.

A Panzerkapmfwagen IV. Ausf. (a németek PanzerFir ként nevezték) volt a német harckocsik igáslova. A háború kezdetétől a végéig megfelelő harcértéke volt, köszönhetően a folyamatos korszerűsítésének. A modernizálások egy része a védettség erősítette, a másik a löveg űrméretének, illetve csőhosszúságának növelésével a páncéltörő képességét javította. A Panzer IV-est 1937-től gyártotta a Krupp Művek, először rövid csövű 75mm-es KwkL/24 ágyúval. Ekkor nem is a páncélosok, hanem gyalogsági támogató harcjárműnek. A nyugati hadjárat során is kis darabszámban alkalmazásra, mivel nagyon keveset gyártottak belőle. A Szovjetunió ellen támadás során azonban az egyetlen német harckocsi volt, amely harcértéke többé-kevésbé elérte a T-34-esét. A harctéri tapasztalatok során 75mm-es lövege elégségesnek bizonyult a közepes harckocsik és a szovjet KV család tankjai ellen is, de a löveg csőhosszúságával valamint páncéltörő lőszerének fejlesztésével annak harcértékét folyamatosan fejlesztették. A védettségét a torony és a orrpáncélzat vastagságának növelésével erősítették, később a torony köré szerelt páncéllemezzel és a futómű kötényezésével szintén növekedett a védettség. A változatások nyomán a 17 tonnás tömege 26 tonnára nőtt, de ezzel még mindig megbirkózott a jól tervezett futóműve. A futómű szinte egyetlen gyengéje a vékony lánctalp volt (akárcsak a III. típusnál) így ingoványos, mocsaras, homokos talajon terepjáró képessége korlátozott volt. A Panzerfirből 8553 darabot készítettek. A Magyar Királyi Honvédség 1942-1945 között összesen 84 darabot állított belőle szolgálatba. Érdekes módon hazánkban nem közepes, hanem nehézharckocsinak nevezték a típust és a II. Magyar Hadsereg állományába tartozó 1. Tábor Páncéloshadosztály 32 darabbal indult neki az orosz sztyeppének. A múzeumban látható jármű 1942-ben készült változat, és Észak-Afrikában harcolt az Afrika hadtest állományában.  A Panzerfir páncéljának közepén a DAK (Deustland Afrika Korps) jelzése látható.

• A Panzerkampfwagen IV, a háború német igáslova volt. Már a Nyugati hadjáratban is harcolt, igaz rövid 75mm-es ágyúval, későbbi változatait hosszabb kaliberhossz löveg, és javított védettség jellemezte. A háború végéig gyártották, és minden harckocsi ellen veszélyes volt. (Védettsége már 1944. után nem felelt meg a követelményeknek. Utolsó bevetése Szíriában volt, ahol a szovjet T-34/T-55 harckocsikkal együtt harcoltak velük az Izraeli hadsereg tankjai ellen. A kiállított "G"-változat 1942-ben készült és szintén megjárta Észak-Afrikát, Tobruk környékén lett a britek hadizsákmánya.
  

A múzeumban látható a Panzerkampfwagen VI. Ausf egyik példánya, amelyet Tiger (Tigris) néven sokkal többen ismernek. Érdekessége, hogy több példányban rakták össze, és néhány darabját utólagos gyártották le. A lövege a híres 88mm-es KwK 36 L/56 harckocsiágyú, amely minden szövetséges és szovjet harckocsi páncélját képes volt átütni. A nehézharckocsit 1943-ban a Kurszki csatában vetették be először nagyobb darabszámban, és elsősorban kiváló optikájú célzórendszerével, és nagy hatótávolságú lövegével rengeteg szovjet tankot és rohamlöveget lőttek ki vele. Ennek ellenére a szovjet hadvezetésnek nem volt meglepetés a Tiger, mivel kísérleti jelleggel bevetette néhány darabos előszériáját az Észak Hadseregcsoport Leningrád (ma ismét Szentpétervár) környékén. Az egyik Panzer VI-os a harcok végén hadizsákmány lett, és a Szovjet tervezők megismerték és felkészültek rá.  A Tigris miatt a T-34 harckocsikat új 85mm-es löveggel látták el, valamint a KV harckocsi családot is felváltotta, a JSz (Joszif Sztálin) nehézharckocsi család, utóbbit az új típusú német tank ellen tervezték. A Tigris konzervatív sőt, helyenként régimódi megoldásokkal készült, például döntött páncélzatnak, se híre-se hamva nincs a konstrukcióban. A motorja alultervezett, sok problémát okozott. A gyártása drága volt, javítási, karbantartási lehetősége pedig nehézkes. Összesen 1355 darabot készítettek belőle. Amennyi birodalmi márkába került, abból körülbelül 5x annyi Panzer IV-est lehetett volna hadrendbe állítani. A csekély számú Tiger-t a hadsereg tizenkét, és az Waffen SS (harcoló SS) három nehézpáncélos osztálya (schwerePanzer-Abteilung) alkalmazta. Magyar harckocsizók 1944. tavasszal a Kárpátok előterében rövid ideig kiváló eredménnyel alkalmaztak 10-12 darabot, amelyből a harcok után megmaradt három példányt visszaadták a német csapatoknak.

• A Legendás Tigris, leánykori nevén Panzerkampfwagen VI. Szögletes építése már tervezésekor sem volt előremutató, azonban páncélvastagsága miatt (szemből 12cm) így is komolyan védett harcjármű volt. A 88mm-es KwK 36/L56 löveg és a kiváló tűzvezető rendszere miatt minden harcjármű ellen veszélyes volt, akár 2000 méter távolságból is. Előállítása drága volt, karbantartása nehézkes. Több szakértő szerint inkább a IV-es és a V-ös Panther gyártására kellett volna fordítani a Tigerre szánt erőforrásokat.

A harckocsi mellett látható a Wehrmacht nehézpáncélos osztályainak számait tartalmazó kis emléktábla.

• A Werhmacht  tizenkét nehézpáncélos osztályának címerei. (schwerePanzer-Abteilung). A Waffen SS hadosztályok emblémái a szokásos módon hiányoznak..

A Tigrisnél is volt nagyobb ragadozója a német hadseregnek a második világháborúban. Ez pedig a Panzerkampfwagen VI. Ausf B. A németek soha nem hivatkoztak rá hivatalosan Königstigerként, királytigrisként. A múzeumi példányt, amely az 501. SS nehézpáncélos osztályban harcolt, La Capelle közelében zsákmányolták a szövetségesek 1944-ben, miután legénysége elhagyta (üzemanyaga kifogyott, felrobbantani nem tudták.) 1945-be a tengerentúlra szállították tesztelése, onnan 1960. decemberben került Münsterbe. A toronyszáma eredetileg 121-es volt. 1982-ban restaurálták jelenlegi állapotára. A Panzerkampfwagen VI. Ausf B gyakorlatilag a Tiger és a Panther (tehát az V-ös és VI-osPanzer) üzemeltetésének tapasztalatai felhasználásával készült. A tapasztalatok egy részét jól használták fel, például döntött páncélzata miatt szinte kilőhetetlen volt, a másik részét viszont nem vették figyelembe, ezért nehezebb volt mint elődei, emiatt lassabb, több üzemanyagot fogyasztott, drágább, nehezebben karbantartható jármű lett, amelyet lőszerének és üzemanyagának elfogyása után nem lehetett kimenteni a harcmezőről. 493 darabos gyártása is jelzi, hogy nem volt sikerszéria. A legnagyobb számú bevetése a Wacht am Rhein (őrjárat a Rajnán) hadműveletben volt 1944. december 16-an. Ez a nyugati hadtörténelem az ardenneki offenzívának is nevezi. Ekkor az 501. és 506. SS Páncélos osztályok összesen 52 Királytigrise is bevetésre került, de a sűrű erdő és a nehéz hegyi terep miatt, még a páncélos Ász Peiper is inkább a régebbi Panzerfir és Panzer V. Panther harckocsikat alkalmazta, a nehéz Panzer VI.B-k a menetoszlop végén próbálták felvenni a lépést a könnyebb és mozgékonyabb társaikkal.

• A Panzerkampfwagen VI. Ausf B. Döntött erős páncélzat, kiváló löveg és tüzvezetés, de alacsony mozgékonyság jellemezte. 493 darabot gyártottak belőle, mennyiségéből adódóan soha nem lett csatadöntő fegyver, kisebb harcászati sikereket lehetett vele elérni. Valószínűleg nem érte meg kifejlesztésére és gyártására fordított erőforrásokat. Hivatalos soha nem kapta meg a Königstiger (Királytigris) nevet. A múzeumban látható példány 1944-ben a 501. SS. schwere Panzerabteilung (nehézpáncélos osztály) állományában harcolt, és La Capelle térségében zsákmányként került Amerikai kézbe. 1945-ben tesztelésre az Államokba szállították meg 1960. decemberben került Münsterbe.
  

Érdekes módon a Panzerkampfwagen V. Aufs. Pantherből nem látható kiállított példány Münsterben.

A második világháború német harckocsik mellett jelentős rohamlöveg, önjáró tüzérségi eszköz is látható a kiállításon. 

A Panzerkampfwagen III és IV alvázra több elgondolásból kezdtek forgótorony nélküli néha nagyobb űrméretű löveggel ellátott páncéltestet építeni. Az egyik elgondolás Erich VonManstein, a kiváló páncélostábornok – aki a második világháború után aktívan vett részt a NATO védelmi doktrínájának kidolgozásában és a Német Szövetségi Köztársaság haderejének fejlesztésében – nevéhez fűződik. Ő a gyalogág számára akart olyan harc járművet, amely megsemmisíti az ellenség tüzérségi fegyvereit, támpontjait valamint védelmet ad ellenséges harckocsik támadásakor. Ehhez a bevált alvázra 75mm-es először rövid, ha folyamatosan növelt csőhosszúságú löveget építettek be egy viszonylag vékony páncélzattal felszerelt forgatható toronnyal nem rendelkező viszonylag alacsony felépítménybe. A homlokpáncélt fokozatosan erősítették, a háború vége felé, már gyakorlatilag a harckocsik frontpáncélzatával egyező védettséggel. A rohamtüzérek fegyvere a rohamlöveg végül egy a harckocsiknál olcsóbb, nagy pusztítóképességű harcjármű lett. A Sturmgesütz  III. változatok a III-as tankok alvázára építették. A leghasználhatóbb változat a StUG III F és G modifikáció volt. 1943-tól kezdődően nagyobb rombolóerővel rendelkező sturmhaubitze 42 rohamtarackokat (SutH 42) is építették 105mm-es tarackkal, ezek nem a páncélelhárítás, hanem az ellenséges támpontok, erődök, élőerő ellen volt hatásos. A StuG és StuH változatokból 10.000 darabot készítettek. A másik elgondolás a vadászpáncélos kialakítása volt. Ez a harcjármű olcsóbb előállítású volt mint a harckocsi, homlokpáncélzata azonos, vagy végül erősebb volt mint a tankoknak, és velük egyező, vagy nagyobb űrméretű páncéltörő löveget lehetett beleépíteni.  Ezeknek a harcjárműveknek neve német Jagdpanzer (vadászpáncélos) volt és a IV. V.VI és VII-es tankalvázakra építették azokat. A nevük követte a tankok nevét, tehát a V. Panther alvázú a Jagdpanther, a VI. Tiger alvázú a Jagdtiger nevet kapta.A legnagyobb számban a Jagdpanzer IV-est építették. A páncéloscsapatok felügyelőjének kinevezett Heinz Guderian páncélostábornok ellenezte a koncepciót, szerinte, minden tankalvázra épített jármű gyengítette a megfelelő számú harckocsigyártás volumenét.A  vadászpáncélosok hívei szerint a korai német ilyen harcjárművek, (Marder I-III) nagyon hatásosak voltak, de páncélvédettségük miatt könnyen kilőtték Őket.  1943-re készült el az első IV-es alvázú páncélvadász, amelyet nagyerejű, hosszúcsövű 75mm-es löveggel szereltek fel. A hosszú és súlyos ágyú miatt a harcjármű fejnehéz lett, és terepjáró képessége is korlátozott volt. A katonák „Guderian kacsának” nevezték. A vadászhívek várakozásai ellenére a teljesítményük nem volt jobb a StuG IV-es rohamlövegekénél, bár védettségük erősebb volt. Összesen csak 769-et gyártottak belőle.

• A Jagdpanzer IV. rohamlöveg, (vadászpáncélos) a Panzerkampfwagen IV. alvázára épített harcjármű.A németek Guderian Kacsának nevezték, azért, mert a páncélostábornok ellenezte kifejlesztését. Nem volt sokkal nagyobb harcértéke mint a StuG III. rohamlöveg hosszú 75mm-es löveggel felszerelt változatának.
  

A következő változat már a Párduc testére épített Jagdpanther volt, amelyből 415 darabot készítettek, vagy úgy is leírható, hogy építésük miatt annyival kevesebb Panther tankot sikerült legyártani.  A Vadászpárduc, már KwK 88-as löveggel épült, de azok hatásfoka nem sokkal haladta meg a Párduc 75mm-es lövegének páncéltörő képességét. A Jagdpanther szemből szinte leküzdhetetlen volt, és nagyobb számban a nyugati fronton harcoltak a Normandiai és az Ardenneki csatákban.

• A Jagdpanzer V. Jagdpanther (Vadászpárduc) eggyel emelte a tétet. Védekező harcra tervezték, szemből szinte kilöhetetlen volt. Ugyanakkor kifejlesztéséhez a Párduc alváza kellett, ezzel is csökkent a Párducok száma. Jól konstruált védett, tűzerős és viszonylag mozgékony nehéz vadászpáncélos volt.

A megalomán tankvadászok királya a PanzerjagerTigerAusf. B. Jagdtiger volt, amely a Királytigris alvázára épített döntött páncélestbe éptett 128mm-es PaK 44/L55 harckocsiágyúval készült. Lövedékének semmilyen harcjármű páncélzata nem állt ellen, és szemből kilőhetetlen volt.  A hat fős személyzetű óriás mozgékonysága kritikán aluli volt és 71 tonnás tömegét alig birták el hidak és átereszek, ez nagyon korlátozta bevethetőségét. A szövetséges légierő uralta légtér miatt inkább éjszaka mozgatták, de V-12 Maybach HL 230-as erőforrása rengeteg üzemanyagot fogyasztott. Összesen 88 darabot készítettek a járműből, valóságos harcértékét erősen felértékelték.  Egyetlen vadászpáncélos volt, amely kiváló volt kategóriájában és ár-érték arányában. A Jagdpanzer38(t) Hetzer, amely az elavult cseh Skoda LT38 könnyűharckocsi alvázára épített zárt páncéltestű 75mm-es löveggel rendelkezett. A 15 tonnás jármű viszonylag vékony páncélzata erősen döntött volt, ez védettségét növelte, és magasságát csökkentette. A háború végéig a nehézpáncélosok kivételével minden harckocsit ki tudott lőni. Mozgékony volt, és olcsó előállítású. A testében viszonylag kényelmetlen volt a személyzet elhelyezése, és kevés lőszert tudott magával vinni. Ennek ellenére nagyon használható fegyver volt. A régi alvázak felhasználásával több, mint 2800 darabot építettek.

• A Jagdpanzer38(t) Hetzer korszerű alakja, erősen döntött páncélzata ellenére sem nagyon védett jármű, mert a régi SKODA alváz nem bírt nehezebb páncélzatot. A 75mm-es lövege azonban a ISz tankok és ISzU rohamlövegek kivételével minden tankra veszélyes volt.

• A Sturmpanzer IV Brummbar rohamlöveg, nem páncélosok, hanem erődök, bunkerek és előerő ellen készültek. A "rohampáncélos" nem váltotta meg a világot, amikorra kifejlesztették a III. Birodalom már védelemre kényszerült, nem ellenséges erődök, elleni harcra.

A rohamlövege és páncélvadászok mellett kialakult a harckocsialvázra épített önjáró tüzérség is. . készültek olyan egyértelműen erődök bunkerek, védművek bombázására alkalmas harceszközök is, mint a 150mm-es rövidcsövű lövegű Sturmpanzer IV. Brummbar, vagy a Sturmmörserwagen 606/4 RW61 Sturmtiger. Utóbbi fő fegyvere egy 380mm-es rakétalövedék indítására alkalmas haditengerészeti mozsár volt. A 6km-es lőtávolságú fegyvernek nem sok értelme volt, mivel 1944. márciusban készült el az első három példánya, és ekkor már a náci Németország már védekező harcokat vívott, kivéve két nagyobb ellentámadást, és nem akadt gyakorlatilag célpont a fegyvernek. Többek között ezért is, mindössze 18 darab készült ebből a harcjárműből.

• A Sturmmöserwagen, Sturmtiger rohamlöveg 380mm-es tengerészeti mozsárágyúval volt felszerelve. A mozsárból rakétát indított. 18 példányt építettek, amelyek nem változtathatták meg a történelem menetét.

Ezeknél azonban sokkal nagyobb harcértékű kiváló tüzérségi eszközök, mint a 105mm-es leFH 18/2 löveggel felszerelt Wespe, vagy a 150mm-es sFH18/1 löveggel felszerelt Hummel önjáró löveg. Utóbbi még manapság is félelmetes fegyver lenne aszimmetrikus hadviselésű konfliktusban, ahol nem érheti modern páncéltörő eszköz találata. A Hummel szintén a IV. Panzer alvázra épült és a nyitott küzdőteret enyhén döntött, alvázra csavarozott páncéllemezek védték. 1942 után ezek alkották többek között a páncéloshadosztályok tüzérségnek nehéz osztályát. 1944-ig 600 darabot készítettek belőlük, közülük 150-et lőszerszállító változatként használtak. A löveg 13 km hatótávolsága bőven elegendő volt és négy lövést lehetett perceként leadni, begyakorolt személyzettel.

• Egy Skoda alvázra szerelt korai páncélvadász, a Panzerjager 38 (t) Marder III. A magas építésű harcjármű védettsége gyenge volt, de 75mm Pak 40/3 lövege áttörte a T-34 és KV-1 harckocsik páncélzatát. Később erre alvázra a Hetzer páncélvadászokat szerelték, amelyek jóval alacsonyabb építésűek voltak és döntött páncélzatuk is jobb védettséget biztosított, pedig a páncélvastagságot nem növelték, mert nem bírta volna el a futómű.

• Talán a legsikerültebb önjáró tüzérségi fegyver volt a 15cm SFH GW.III/IV Hummel. A 13 km lőtávolságra percenként négy lövést tudott gyakorlott kezelőszemélyzet leadni. A Hummelt a német páncéloshadosztályok nehéztüzér ezredeiben  állították hadrendbe.

A láncos technika mellett kerekes harcjárművek is tartoztak a Wehrmacht kötelékébe, ezek közül az egyik legerősebb a 50mm-es páncéltörő ágyúval felszerelt Sd.Kfz.234/2 páncélgépkocsi, a Puma volt.  Ez a harcjármű az Sd.kfz.234 járműcsalád egyik utolsónak kifejlesztett járműve volt, elődei is általában felderítő feladatra készültek és 8x8-as meghajtásúak voltak. A nehéz páncélgépkocsik a Szovjetunió megtámadása után egyre kevésbé feleltek meg a feladatuknak, mivel magas építésűek és gyengén páncélozottak voltak, terepjáró képességük pedig nem a keleti front követelményeinek felet meg. A Puma egyébként cseh jármű a TATRA fejlesztette ki (mint protekturátusi cég). A dízelmotoros nehéz páncélgépkocsi 1000 km-t is meg tudott tenni műúton egy tanknyi üzemanyaggal, és elején és hátulján ki járművezető állás készítettek bele. A Puma is továbbfejlesztésre került, 234/3 Schwere Panzerspahwagen 75mm KwK51 löveggel felszerelt nyitott küzdőterű tűztámogató járművé. Ebből 88 darab készült 1944-bne. A Páncélvadász változat a Sd.kfz.234/4 volt, amelybe már egy PaK-40 nehéz páncéltőről öveket építettek, szintén nyitott küzdőtérbe. Pár fokos szögtartományban lehetett irányozni. Ebből 89 példányt építettek a háború végéig.

• Az Sd.Kfz. 234/4 Puma páncélgépkocsi védettsége nem állt arányban a tűzerejével. A 75mm-es PaK40 páncéltörő ágyúval szűk tartományban lehetett célozni, ezért a páncéltesttel kellett célra állni. A 4x4 kerekes jármű korlátozott terepjáró képességgel rendelkezett.

A Német fegyverek mellett második világháborús szövetséges harckocsikat is lehet látni a múzeumban.  Ilyen például az M41A1 Sherman amerikai közepes harckocsi, amelynek tornya M4A3E8-as amelynek lövege jobb páncélátütő képességgel rendelkezett az alap Sherman 75mm-es M3/M4 lövege.

• A második világháború legnagyobb darabszámban gyártott amerikai harckocsija volt a Sherman közepes harckocsicsalád. A magas oktánszámú benzinnel működő tankokat a brittek, csak "Ronson öngyujtó"-nak nevezték, mert találat esetén sok esetben nagy lánggal kezdett égni. A bemutatott példány teste M4A1-es változaté, de a torony M4A3E8-as. A test és torony is öntött, de voltak szegecselt Sherman változatok is.

Látható egy M10 Achilles brit páncélvadász jármű. Ez az amerikai M10 tankvadász jármű (amelyet Michiganban gyártottak) angolosított változata. A M10-ből 1942. szeptember és 1943. december között épült 6046 darab amerikai igényekre, és a Királynő alakulatainak is készült 1100 darab. Az amerikai M7 löveget a 76mm-es (17 pdr - fontos) harckocsi ágyúra cserélték. Ez volt a sztenderd lövege a Shermann Firefly nevű brit változatának. A löveg közel egyenértékű volt a KwK40 tankágyúnak, amely a Panzerkampfwagen IV harckocsik és Sturmgesütz III. rohamlövegek nagy részének tűzfegyvere volt. Az Achillest elsősorban a Brit és Kanadai Királyi tüzérség páncélelhárító ezredeiben használták, amelyek a páncéloshadosztályokhoz voltak rendelve.

• A 17 fontos (pdr) 76mm-es löveggel felszerelt M10 Achilles páncélvadász az amerikai M10 Jackson páncélvadász angolosított példánya. A lövege megegyezett a Sherman Firefly lövegével. Ez volt a legeffektívebb lövege a brit tankosoknak, amellyel Panther és a Tiger harckocsik ellen sem kellett feltett kézzel harcba menni.

Az Achilles mellett látható az A34 Comet közepes harckocsi, amely világháború legmodernebb brit tankja volt. Harcértéke meghaladta a Panzerkampwagen IV-t, és megközelítette az V. Panther típusét. Ennek ellenére látható előnytelen alakja (alig van rajta kerekített, vagy döntött páncélzat.)

• Az A34 Comet brit közepes harckocsi volt a második világháború legfejletebb hadrendbe állított brit tankja. Gyakorlatilag a Panzerkampfwagen IV-el egyenrangú volt, ez mutatja, hogy milyen volt az angol harckocsifejlesztés.. A Berlinben rendezett győzelmi parádén büszkék volták rá nagyon a britek, de aztán meglátták a ISz-3 szovjet harckocsikat..

A Centurion harckocsi szintén a második világháború idején tervezett nehézharckocsi volt, azonban csak 1946-ban állt szolgálatba a brit páncélosezredeknél. A harckocsit először 76mm-es (17 pdr – fontos), majd 84mm-es (20 pdr – fontos) a végén pedig a NATO sztendert 105mm-es L7 harckocsilöveggel építették. Az arab-izraeli háborúk során kíválóan szerepelt, ez elsősorban a zsídó állam kiválóan kiképzett katonái mellett a negatív irányban (lefelé) irányítható lövegének, és a jó tűzvezető berendezéseinek is köszönhető. A harckocsi családból 88 változatban összesen 4423 darabot gyártottak.

• Talán a hidegháború legsikerültebb brit páncélosa volt a Centurion harckocsicsalád. Az Mk.12-es változat a Rajnai Brit hadsereg állományába tartozott. A Centurion harcban próbált tank,az Izraeli páncélosok elsősorban kiváló és alacsony negatív szögtartományba is állítható lövege miatt, gyakorlatilag dombok mögül lőtték ki a támadó T-34, T-54, T-55 harkocsikkal rendelkező arab páncéloserők járműveit.

A Keleti frontról is vannak harcjárművek. A T-34-es 76mm, illetve 85mm-es ágyús változatai is helyet kaptak a múzeumban, akárcsak a Szu-100 rohamlöveg (inkább vadászpáncélos), amely szintén a T-34 megbízható alvázára épült, ugyanaz a dízelmotor hajtotta, azonban döntött páncélzatú felépítményébe 100mm-es löveget építettek (volt előtte 85mm-es változat is).

• A T-35/85-ös a 76mm-es löveggel felszerelt régebbi T-34 tankok felváltására készült, válaszként a Panzerkampfwagen V és VI rendszerbe állítására. A 85mm-es lövege jóval nagyobb kezdősebességgel lőtte ki a páncéltörő lövedékeket mint az elődváltozat. A gyenge tűzvezető rendszer és a rossz taktika miatt, azonban nem voltak ellenfelei nagy távolságból a Tiger és Panter harckocsiknak, de a sok lúd disznót győz taktika mindig sikeres volt. A világháború után Koreában is megállták a helyüket, és a háború kezdetén a Walker Bulldoggal felszerelt Amerikai és Dél-Koreai páncéloserők egyetlen T-34-est sem tudták kilőni, azok viszont megtizedelték az ellenséget.

A második világháború után a Németországot a győztesek kettéosztották. Illetve négy felé, de a nyugati szövetségesek (Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország) által megszállt területek Német Szövetségi Köztársaság, a Szovjetek által megszállt terület pedig, Német Demokratikus Köztársaság néven képezett államalakulatot. A nyugati rész először amerikai, majd saját gyártású harcjárműveket állított szolgálatba az újálalakított Bundeswehr (szövetségi véderő) állományába, a keleti rész Néphadseregét (Nationale Volksarmee) szovjet tervezésű/ gyártású eszközökkel látták el.

A Volksarmee kötelékébe tartoztak a kiállított T-54AM és T-55AM, AM2, AM2B, T-62, T-72M1 közepes és PT-76 könnyű úszóharckocsik. A T-54 és T-55 tankok gyakorlatilag az első MBT (Main Battle Tank) vagyis általános harckocsik lettek a Varsói Szerződésnél, miután a JS majd T-10 nehézharckocsi családot kivonták a hadrendből. Ezek modern kagyló alakú öntött tornyukkal, tűzerejükkel, és védettségükkel jobbak voltak az amerikai M47-M48 típuscsaládba tartozó amerikai harckocsiknál, amelyek magas építésűek voltak, hatótávolságuk és sebességük is kisebb volt a keleti páncélosoknál. A kagyló alakú torony nemcsak a páncéltörő lövedékek, hanem a nukleáris fegyverek lökéshulláma ellen is védettebb volt a nyugati páncélosokénál. A keleti páncélosok gyengeségei voltak a a harckocsilöveg negatív irányba (lefelé) fordításának minimális lehetősége, a célzó és kommunikációs rendszerek sem érték el a precíziós nyugati eszközökét. A T-62 kissé módosított toronnyal, erősebb 115mm-es löveggel készült, de átmeneti típus volt, mivel a lövegének (az ahhoz gyártott lövedékeknek) nem volt lényegesen jobb páncélátütő képessége az előző 100mm-es ágyúké. Szovjetunióban Harkovban terveztek és gyártottak egy drága, de kíváló harckocsit a T-64-est, amelyeket nem exportáltak. Ennek már 125mm-es lövege, automata töltője, (ezzel kisebb számú személyzete), lézer távmérője komplex tűzvezető rendszere, új kialakítású teste, tornya, kompozit-páncélzata volt. Olcsósított változatának tekinthető a T-72, amely, azonban az Uralvagonzavod tervezett a T-62 utódjának, több részegységei azonban azonos volt a T-64-el, és szintén 125mm-es löveg, automata töltőberendezés, több változatában kompozit páncélzat jellemezte.

• A T-54AM alapharckocsi.A sima T-54-hez képest ez már függőleges irányú stabilizátorral készült és képes volt víz alatti átkelésre. A torony alakja kiváló nemcsak a ballisztikai tulajdonsága miatt, hanem a nukleáris fegyverek lökéshulláma ellen is a legjobb védelmet adta.

A Kelet Német hadsereg T-34 változatokból 872 darabot tartott rendszerben.

A T-54 típuscsalád tíz változatból (főként T54/T-54A/ T-54AM) 690 darabot, a T-55 típuscsalád öt változatából (főként T-55/T-55A/ T-55A(P)/ AM/ VT55)  2461 darabot, a T-72 típuscsalád hat változatából (főként T-72/T-72M/T-72M1) változatból 658 darabot állított rendszerbe. A T-62-es nem került a Keletnémet hadsereg állományába a Varsói Szerződés államai közül csak Bulgáriában üzemeltették.

• A T-55AM harckocsi még fejlettebb volt, bár kivülről nem sokat változott a T-54-hez képest. Mindenesetre volt már infravörös lámpája, amely az éjszakai harcot segítette.

• A T-55AM2B alapharckocsi már erősített típus volt. A tornyot elölről és oldalról egy "Iljics szemöldökének" nevezett műanyag előtétpáncélzat védte (utalás V.I. Brezsnyev szovjet pártfőtitkár erős szemöldökére), A torony tetejére légvédelmi géppuskát is szereltek, sőt infravörös irányzék mellett lézeres távmérővel is felszerelték. Hasonló modernizált változatú T-55AM harckocsik voltak hazánk haderejében is. A blogger Szabadszálláson volt katona és Végh Ferenc ezredes (később vezérezredes a honvédség vezérkari főnöke) parancsnoksága alatt gyakorlaton legyőztük velük a Tataiak T-72-eseit, amire különösen büszkék voltunk..

A PT-76 könnyű, úszóharckocsiból (PT-76K1/PT-76B) 170 darabot rendszeresítettek.

• A PT-76 úszóharckocsi  felderítőként szerepelt Magyarországon, de az Észak-Vietnami hadsereg kiválóan alkalmazta a Déliek ellen mocsaras terepen. A kínaiak továbbfejlesztették a T-55 tankok tornyához hasonlóval és 90mm-es később 105mm-es löveggel növelve a tűzerőt. Az eredeti alumínium páncéltest védettsége csekély volt.

• A T-72M1 harckocsi az alaptank modernizált változata volt. A bemutatott példányra felszerelték a KMT-6 aknakifordító ekét. Ezt nálunk általában nem használták. A müanyag kötényezés védte fütőművet. Hazánkban még két században (zászlóalj szervezetben) állnak szolgálatba a 125mm-es löveggel felszerelt T-72 harckocsik, őket váltja fel a Leopard 2A5-ös majd később A Leopard 2A7+

A tankokon kívül rendszeresített páncélozott szállítójárművek, gyalogsági harcjárművek szintén a kiállítás részei. Ilyenek többek között a BRM-1K, felderítő, BMP-1 SP2, BMP-2 gyalogsági harcjárművek. Némi átfedés is van, hiszen a BMP-1A1 Ost. változatot a Egyesített Német hadsereg is néhány változtatással üzemben tartotta rövid ideig. A hátsó ajtóban lévő üzemanyag tárolót habbal töltötték fel, nyugati fényszórókkal és füstgránátvetőkkel szerelték fel őket, a 9M1111 Fagot páncéltörő rakétákat eltávolították. A BTR-70-es és 80-as harcjárművekből is több látható a múzeumban.

• A BMP-1 (БМП – Боевая машина пехоты / Bojevaja masina pehoti) az első korszerű gyalogsági harcjármű volt. A gyenge 76mm-es löveget a kisebb űrméretű gépágyú váltotta, korszerűen döntött páncélzata elölről megfelelő védettséget biztosított. Tervezési hibája volt a hátsó ajtókba szerelt üzemanyagtartály. A képen látható BMP-1A1 Ost, a Bundeswehr által átvett példány, amelyet átalakítottak. Az ajtótartályokat habbal töltötték fel, füstgránátvetőket szereltek rá és új fényszórókat is beépítettek. A 9M111 Fagot páncéltörő rakétaindítokat leszerelték, és nem cserélték át nyugati típusra.

A nyugat-német oldal is nagyszámú harcjárművet tartalmaz. A Bundeswehr 1955. november 12-i megalakítása után alapvetően amerikai technikával került felfegyverzésre. Ilyen volt a második világháború végén kifejlesztett M41 Walker Bulldog könnyű harckocsi, amelyre a magyar olvasók a Halál 50 órája című film (angolul Battle of Bulge) jeleneteiből ismerhet, amikor az M4 Sherman tankokat emulálták velük. A kiváló terepjáró képességű páncélosok, azonban valóságban gyenge védettséggel, és közepes harckocsik ellen sem használható löveggel készültek, az Észak-Koreai T-34 tankok közül egyet sem tudtak kilőni a típussal felfegyverzett dél-koreai és amerikai harckocsizók.  Az amerikaiak az 1960-as évek végén le is cserélték őket az M551 Sheridan könnyű harckocsikra, amelyek szintén nem bizonyultak sikertípusnak.

Az M47, és M48 Patton nehéz harckocsik konzervatív magas építésű erős páncélzatú, jó tűzvezető és kommunikációs rendszerrel felszerelt harcjárművek voltak. Elődjük a szintén Patton névre keresztelt M46 tank volt. Az M47-ből nyolc változatban 8576 darab készült. Ebből 1102 darab került a Bundeswehr állományába. Az M48-as már sikeresebb típus volt, bár hátrányai megmaradtak. A Chrysler 12000 darabot készített belőle. Főbb változatai a M48, M48A1-A5 voltak. A Nyugatnémetek több variánst is rendszerben tartottak, így a Kampfpanzer M48A2C, M48A2GA2 és a Super M48 változatokat. Utóbbikat kettő brit tervezésű 105mm-es L7 löveggel látták el (akárcsak a Leopard I. páncélosokat) így a lőszerük kompatibilis volt. A Super M48 a Leopard MTU dízelmotorját is megkapta az átépítés során. Keiler Minenraumpanzer néven műszaki harcjárművet is építettek belőle. Az utolsó Super M48A2G tankokat 1993-ban selejtezték ki a Bundeswehr állományából.

• A második világháború utáni Bundeswehr első harckocsijai az M41 Walker Bulldog könnyűharckocsik voltak. Ezek bár impozánsan néztek ki, de lövegük alkalmatlan volt akár a T-34 kilövésére is, védettségük sem volt megfelelő. A Halál 51 órája című filmben a Sherman tankokat emulálták velük. (az német Tigriseket pedig M-47 tankokkal játszották el.) 

• Az M48A2C Patton a típikus 1950-60 évek amerikai nehézharckocsija. Robosztus építés, magas felépítmény, jó tűzvezető rendszer. Az Egyesült Államok az M60-as tankokig nem voltak képessek a szovjet harckocsikkal egyenértékű páncélosokat létrehozni. Az M1 Abhrams viszont etalon lett utána a világon.

A Nyugatnémetek a tankok mellett szolgálatba állították M39 páncélozott szállító járműveket is, amelyeket a második világháborús M18 Hellcat páncélvadász alvázára építették. A koreai háborúban használták az amerikaiak. A Bundeswehr 32 darabbal a Panzergrenadier-Lehrbatallion (páncélgránátos tanhadosztály) állományát erősítette meg Munsterben. A harcjárműveket az 1960-as években a Schützenpanzer Lang HS.30 járművekkel váltották fel.

A páncélozott szállító és felderítő járműparkot a régi ellenséggel, Franciaországgal közösen fejlesztett Schützenpanzer SPz 11-2 Kurz lánctalpasokkal is megerősítették. Az 1959-től 1967-ig gyártott járműcsaládot a Hotchkiss et Cie tervezte és gyártotta le. Az 5 fős személyzetű 20mm-es gépágyúval felszerelt járművek krom-nikkel-molidéniummal erősített és erősen döntött acéllemezekből készített páncélja kis védettséget adott. A járműcsaládból készült Sanitatspanzer (vagyis harci mentőjármű), Beobachtungpazner (felderítőpáncélos), Mörsertráger (aknavetős jármű), Radarpanzer  (AN/TPS-33 lokátorral felszerelt tüzérségi felderítő jármű sőt még Spahpanzer SP.I.C 90mm-es ágyúval épített prototípus is készült. A harcjármű változatokból összesen 2374 készült és 1982-ig álltak szolgálatban.

A német kormány páncélos szakértői, köztük például Von Manstein a szovjet harckocsik ellen az elavuló amerikai M47 és M48 felváltására új tank kifejlesztését ajánlották. Ezt először a francia-német együttműködés keretében készítették volna, bár elvárás volt a brit 105mm-es L7 löveg, majd az olaszok is beszálltak a projektbe. Azonban több nekirugaszkodás után a franciák 1963-ban saját AMX-30 tankjuk mellett tették le voksukat, az olaszok az amerikai M60A1-t rendszeresítették volna, és végül 1963-ban a Krauss-Maffei és a Krupp-Mak által kifejlesztett Leopard 1 lett a válasz a szovjet T-54/T-55/T-62 harckocsikra. Az erős fegyverzetű, gyors, közepes védettségű Leopard, egy modern Panther, persze teljesen más építéssel, fegyverzettel, de ez is támadó harckocsi, amelyben a mozgékonyság és a tűzerő után csak harmadik a védettség.  A tankból harckocsicsalád lett, amelynek az alaptípus után a Leopard A1-A6-ig vannak főbb változatai. Épült belőlük Bergepanzer (műszaki harcjármű) két változat is és az alvázára építették a Biber hídvető és Gepard légvédelmi páncélost.

• A Leopard I harckocsicsalád a Bundeswehr mellett sok országban állt hadrendbe. Talán a legoroszosabb nyugati tank, a mozgékonyság, tüzerő és védettség szentháromságában utóbbi kisebb, igazi mozgó, támadó hadviselére építették ellentétben a brit védekező nehézharkocsikkal. A franciák mindenfélével kísérleteztek, de a AMX-13 könnyűharckocsiknál erősebb közepes tankjaik jóval bonyolultabb és rosszabb konstrukciók lettek a Leopard 1-nél. Később az AMX-30 változatokkal már némi exportsikert is elértek. A Leopard 1 erősen modernizált változatait még több ország rendszerben tartja.

A tankból 6565 darabot építettek és 15 országban állt illetve még áll hadrendben. Akik még rendszerben tartják azok több modernizációt hajtottak végre, részben a gyártóval közösen a páncéloson.  Utolsó változatába már az utód Leopard 2 120mm-es lövegét építették be, de az A6-os változat végül megmaradt prototípus szinten.

A Munsteri Múzeumban szinte minden változatot meg lehet tekinteni, amelyet a Bundeswehr rendszerben tartott.

A Leopard 2 előtt meg kell említeni a Münsteri Múzeum egyik ékességét az MBT-70 (német elnevezése KPz-70) harckocsi egyik prototípusát. Az MBT-70 az Egyesült Államok és Nyugat-Németország közös fejlesztésű szupertankja , amely a legkorszerűbb szovjet harckocsi típusok felett is a minőségi fölényben lett volna. Az innovatív páncélos azonban olyan horribilis költségeket emésztett fel, már a fejlesztési stádiumban, hogy az elkészült 14 prototípus ellenére - amelyek egymástól is sokban különböztek - a Németek 1969-ben elköltött 476 millió márka után visszaléptek a projektből. Az KPz-70 például 152mm-es SM150 ágyújából indíthatta volna Shillelagh páncéltörő rakétát (ezt később az amerikai M60-as egyik változata és a M555 Sheridan könnyűtank örökölte meg) Különleges ötvözetű kompozit páncélja is rengeteg pénzt emésztett fel. A tank elérte a 69 km/óra sebességet, amely az 1960-as évek végén szinte világrekord volt. Munsteren kívül egy másik eltérő változat van Koblenzben, és az Egyesült Államok Aberdeen-i illetve Connecticuti tankmúzeumaiban is láthatóak prototípusok.

• A KPz70 (MBT-70) az amerikai és a német harckocsigyártás közös gyermeket lett volna. Végül túl bonyolult és drága volt a sorozatgyártásra, ezért a német fél 476millió márka elköltése után otthagyta a projektet. Munsteren kívül prototípusok Koblenzben és az Egyesült Államokban is két helyen láthatóak, de mindegyik eltérő. A fejlesztés nem veszett kárba, több itt kifejlesztett rendszer és újtás is helyett kapott például a Leopard II-ben.

Németország az új alapharkocsi kifejlesztését végül maga kezdte meg és a KPz-70 és a Keiler prototípusok után elkészült új tank a Leopard 2 nevet kapta. Ennek egyik prototípusa is látható a múzeumban. A Leopard 2, az Egyesült Államokban is volt kiértékelésen, de a hazai ipart támogatva az USA az XM-1 Abhrams kifejlesztését támogatta. Ennek ellenére például a 120mm-es L44 ágyú licencét, illetve a 7. számú prototípust is megvásárolták. A többi már a jelen és a jövő története. A Leopard 2 tankcsalád A7 változatát már hazánk is beszerezte. A Leopard gyakorlatilag a NATO és Európa közös harckocsija lett. Csak az Egyesült Államok, Franciaország és a brit hadsereg alkalmazza saját fejlesztésű páncélosait.

• A Leopard 2 A4 harckocsi. Kívülről kicsit olyan mint a Panzerkampfwagen VI. Tiger modernizált változatban. Különösen a szögletes torony emlékeztet rá, de ott ez a szögletesség csak az előtétpáncélzat moduljaiból áll. A löveg és a tűzvezető rendszer a mai napig megállja a helyét.Hazánk 12 darab 2A5 változatot kap gyakorló harckocsinak, ameddig legyárták nekünk az A7+ tankokat. Az A6 és A7 változatok tornya már erősen eltérő hegyes, még vastagabb és bonyolultabb előtétpáncélzattal növelt védettségűek, és lövegük is hosszabb kaliberhosszú,

A harckocsik mellett a lövészpáncélosok és gyalogsági harcjárművek tekintetében is saját gyártásra állt át a Bundeswehr. A 8x8 kerekes Luchs A2 páncélozott felderítőjármű (Spahpanzer) 1968 és 74 között volt gyártásban és 408 darab készült belőle a Daimler-Benz, Porsche és Thyssen-Henschel vállalkozásában. A német véderő 2009-ben vonta ki utolsó példányait. A 20mm-es gépágyúval és 7,62 mm-es géppuskával felszerelt tornyú harcjármű 19,5 tonnás tömegével kívülről némileg hasonlított a szovjet BTR sorozatra, azonban személyzete csak négy fő és feladatköre is eltért.

• Luchs A2 páncélozott felderítőjármű (Spahpanzer)kívülről egy BTR-nek is megfelelne, de motorja és terepjáró képessége jobb volt, a hazánkban jelenleg is szolgáló szovjet tervezésű páncélozott harcszállítójármű

Utódja a 2x2-es kerékkel rendelkező Leichter Gepanzerter Spahwagen (LGS) Fennek könnyű páncélozott felderítőjármű, amely Német-Holland közös gyártású és 2003-tól áll hadrendben. A 10 tonna tömegű páncélgépjármű HK GMG 40mm-es gránátvetővel és Rheinmetall MG3 géppuskával van felszerelve, de elsősorban felderítő-képessége kiemelkedő. Sebessége műúton elére a 115 km/órát. 632 darabot építettek eddig belőle a Német és a Holland hadsereg számára, de a Katari Emír is rendelt 32 darabot szárazföldi csapatainak.

• A Fennek (Leichter Gepanzerter Spahwagen (LGS)) felderítőjármű nagy sebessége mellett terepjáróként sem rossz. A fegyverzete csak a szokásos Rheinmetall MG3 géppuska, de a felderítőszenzorai rendkívül korszerűek. Nem véletlenül a hollandok is nagy számban állították szolgálatba.

A KMW által gyártott DINGO 2 Bodenüberwachtungsradar páncélozott felderítőjármű, a DINGO járműcsalád tagja, ami gyakorlatilag a HMWW német megfelelője. A több mint 90 km/órás végsebességű jármű 11 tonnás és több változatban gyártják a német haderő részére. Van felderítő, szállító, egészségügyi, karbantartó, csapatszállító verzió is belőle. Az amerikai TEXTRON is megvette licencét és M1117 Armoured securty Vechile for the MRAP néven gyártaná némileg módosított változatát.

• Egy másik felderítőjármű a DINGO2 terepjáróra applikált szenzoregyüttes A jármű neve is jelzi, (Bodenüberwachtungsradar) hogy lokátort is tartalmaz a készlet.

A német páncélgránátosok 1960-1980 között a Shutzenpanzer Lang HS.30 gyalogsági harcjárművel indultak volna bevetésre. A svájci Hispano-Suiza tervei alapján a Hanomag és Henschel  2176 darabot gyártott, a némileg az M113-ra hajazó, de annál alacsonyabb, és döntöttebb páncélzatú harcjárműből.  Tornyos változatában 20mm-es L/86 HS 820 gépágyút és 7,62mm-es MG3 géppuskát szereltek. A járműcsaládnak volt csapatszállító, parancsnoki, aknavetős, páncéltörő-rakéta hordozó változata is. Utóbbi a Raketenjagdpanzer 1, francia gyártmányú nagyméretű Nord SS.11 irányítot páncéltörő rakétákkal volt felszerelve. Ezt csakhamar kivonták, és helyette a Raketenjagdpanzer 2 állt szolgálatba, amely változattól függően jóval korszerűbb HOT és MILAN rakétákat is tudott hordozni.

• A Raketenjagdpanzer 1, a HS.30 lövészpáncélos alvázára épített francia gyártmányú Nord S.11 páncéltörő rakétarendszert hordozta. A nagyméretű rakéta nem volt túlságosan sikeres típus, a nyugatnémet hadseregben is csakhamar leváltásra került, és helyette a Raketenjagdpanzer 2 és 3 állt hadrendbe.

Ami keleten a BMP volt, az a Nyugatnémet haderőnél az SPz Mader gyalogsági harcjárműcsalád. Talán nem túlzás, hogy kiváló terepjáró képesség, megfelelő védettség, jó tűzerő jellemezi, és folyamatosan modernizált változatai jelenleg is megállják a helyüket a harcmezőn aszimmetrikus hadviseléstől a magas intenzitású harcokig.  Az 1971-ben megjelent első változat a HS 30 csapatszállító jármű felváltására készült. Főbb változatai a Marder 1, A1, A3, és A5 voltak, jelenleg a Marder 1A5 a legkorszerűbb. A majd 30 tonnás harcjármű 20mm-es Rheinmetall MK20Rh gépágyúval, 7,62mm-es MG3 géppuskával felszerelt toronnyal épült, de több MILAN páncéltörő rakétás felszerelésére is lehetőség van. Személyzete 3 fő és még 6-7 páncélgránátost tud páncéltestében szállítani. A sebességű műúton eléri a 70km/órát. Alvázára többek között az Argentin TAM (Tanque Argentino Mediano) harckocsit is építették, de van argentin lövészpáncélos és önjáró löveg változata is. 2136 darabot építettek a harcjárműből Németországban, és jelenleg is rendelhetőek modernizált változatai. A Bundeswehr még 390 darabot tart hadrendben, de Chile 390, Jordánia és Indonézia is 50-50 darabot használ még belőle.

• A Marder járműcsalád a németek általános lövészpáncélosa volt. A nyugati gyalogsági harcjárművek általában védettebbek és nehezebbek voltak a keleti változatokénál. A németek Marder-je a brit Warrior és az amerikai Bradley típusokkal versengett a demokráciák piacán..

A kiállítás eléggé megdöbbentő tárlata egy kisebb épületrészbe van összezsúfolva, amelyet belül faállványzat is tart. Itt különféle páncélvadászok, önjáró lövegek, harckocsik más harcjárművek vannak,szorosan összezsúfolva. Az mPzh M44 önjáró tarackot a korábban már bemutatott Walker Bulldog alvázát felhasználva építették a 1950-es évek elején. A fő fegyvere egy rövid csövű L/23-as 155mm-es tarack volt.

• A Walker Bulldog alvázra épített mPzh M44 önjáró tarack csak átmeneti megoldás volt, a nehetebb és nagyobb kaliberű M109 önjáró tüzérségi rendszer kifejlesztése előtt.

A 32 tonnás jármű páncélzata kézifegyverek és tüzérségi repeszek ellen védett, kezelői száma 5 fő volt. A Német haderő kis mennyiségben tartotta rendszerben. Utódja az M109 önjáró tarack volt, amely 40 év szolgálat után napjainkban is rendszerben áll, sok hadseregben, köztük a gyártó Egyesült Államok fegyveres erőinél is. Az M109 főbb változata M109, A1, A1B, A2, A3, A3B, A4, A5 és jelenlegi változata az M109A6 Paladin. (Van még néhány variáns, például a K55, K55A1 vagy a M109PIM)

• Az M109 még sok-sok országban áll rendszerben és A6-os "Paladin" változata ma is rendkívül korszerű A németek azonban kivonták Az A3GE változataikat és a saját gyártású Panzerhaubitze 2000 került helyette hadrendbe. Mi kihagytuk az amerikai típust és a 2Sz1 Gvozgyika 2004-es és 2Sz3 Akacija  1993-as kivonása után, a közeljövőben állítjuk szolgálatba.

A Bundeswehr az M109A2 illetve A3 változatból állított hadrendbe 570 darabot, amelyet A3GE A1/A2 változatra építettek át, de 2007. júliusban kivonták a német fegyveres erők állományából. A tarack repesz-romboló, páncéltörő és más gránátok mellett például képes például ADAM nevű lövedékeivel aknamezőt telepíteni (egy lövedék 36 darab gyalogság elleni vagy 9 darab RAAM páncéltörő aknát tartalmaz). Egyetlen tarackkal egy óra alatt 2400 darab ADAM aknát tud kilőni. Az aknamező mérete körülbelül 400x400 méter. A tarack M712 Copperhead lövedékének lézerrel lehet kijelölni a célpontját (helikopterrel, gyalogos katonával). Az M898 SADARM hasonló, de végfázisban lokátorral kijelölt célra lehet irányítani, tehát például tankelhárításra is alkalmas. egyik napjainkban kifejlesztett M982 Excalibur ERAP a végfázisban GPS adatokat használ és ezért pontosabb a hagyományos lőszereknél Az M54 AFAP egy harcászati atom robbanófejes lőszer volt, amelyből körülbelül 300 darab készült. Az M110 lövedék mustárgázt tartalmazott, az M121A1 pedig ennél is hatásosabb GB illetve VX vegyi harcanyagot, tehát az amerikai hadseregtől sem állt és áll távol a tömegpusztító fegyverek alkalmazása. Ezeket a vegyi lőszereket az 1970-es években kivonták, de tényleges megsemmisítésükről nem lehet tudni. 1980-as években rendszerbe állítottak egy M687 bináris vegyi töltetű lövedéket, amelyet 1997-ben vontak ki a szolgálatból. Az M126 típusú 155mm-es tarack kezdetben 18 km volt, de különleges rakéta póthajtású gránáttal, 30 km-re lévő célok ellen is alkalmazható. Az M109A6 Paladin már új M284 löveggel és új toronnyal épült.

Az M109 pótlását a német ipar tette lehetővé a Panzerhaubitze 2000 (Pzh2000) önjáró (páncélos) tarackágyúval. Ennek egy példányát is meg lehet tekinteni. A Krauss-Maffei Wegmann a Pzh2000-ből a német hadsereg mellett hat további nemzet, köztük Magyarország részére is gyárt, vagy gyártani fog példányokat. A Rheinmetall 155mm-es L/52 löveggel felszerelt harcjármű másodlagos fegyverzete a németeknél szinte minden járműre integrált MG3 géppuska. A löveg hatásos lőtávolsága hagyományos lövedékkel 30km rakéta póthajtásúval 56km. Közvetlen irányzással tankok ellen is hatásos 1200 méterig.  Afganisztánban a holland hadsereg vetette be Kandahar térségében. A tálibok Tarin Kowt szörnyetegei, a szövetséges erők az ISAF hosszú karjának nevezték. Németország 154 darabot tart rendszerben, hazánk pedig 2018. decemberben rendelt meg 24 darabot.

• A kiállítás "istálló részébe" befért egy Panzerhaubitze 2000-es is. A közejövőben ék alakú felségjellel 24 darab honvédségünknél is hadrendbe áll.

A Nyugatnémet haderő légvédelmi harcjárműveket is rendszerbe állított. Az M42 „Duster” két 40mm-esM2A1 gépágyúval repülőgépek, helikopterek és könnyű páncélozott, illetve páncélozatlan célok és élőerő ellen is használható volt. A löveg amerikai elnevezése ellenére is Bofors fejlesztés. Éles bevetésre került Vietnamban és a Libanoni háborúban. Összesen 3700 darabot építettek belőle. A Bundeswehr 1976-tól saját fejlesztésű GEPARD SPAAG légvédelmi páncélosával váltotta ki a típust.

• Az M42 Duster, a saját gyártsú Gepard rendszerbe állításáig volt a csapatlégvédelemben a Nyugat-német haderőben. A nem tulságosan sikeres típus csak optikai célzórendszerrel volt felszerelve. 

A Gepard amelynek másik elnevezése FlakPanzer B2É önjáró páncélozott gépágyú, gyakorlatilag a nyugati Shilka volt. A lokátorral is felszerelt harcjárművet az 1960as években fejlesztették, de 1970-es években kezdték meg sorozatgyártását. A 46 tonnás jármű, a Leopard I. alvázára építve, teljesen feltöltött munícióval és üzemanyaggal 52 tonnás (tehát egy harckocsi tömegű), két darab 35mm-es Oerlikon légvédelmi gépágyúval van felszerelve, amelybe egy javadalmazással csövenként 320 légvédelmi és 20 tankelhárító lövedék. Rendelkezik 2x6 darab 76mm-es ködgránátvetővel. Németország 377 darabot épített saját használatra, amelyből 94 darab tartalékállományba van jelenleg is, miután a SysFla rendszerrel 2010-ben az első vonalbeli egységektől kivonták. Románia 43, Brazília 36 darab volt ex Bundeswehr járművet szerzett be. Hollandia, Belgium, Chile és Jordánia is rendszerben tartotta.

• A FlakPanzer B2É Gepard, Németországban már kivonásra került, de például Románia a kivont Flakpanzerből 43 darabot állított szolgálatba. Nálunk kivonták a ZSzU-23-4 Shilka légvédelmi páncélosokat és utána nem volt semmink. A csapatlégvédelem a MANPADS-ok kivonása után egyedül a korszerű MISTRAL francia rakétarendszerre épül hazánkban.

A Marder lövészpáncélos vagy Leopard 1 alvázara is lehetett telepíteni a ROLAND légvédelmi rakétakomplexumokat. 1983-ban a Roland 2-es rakétákkal felszerelt légvédelmi rendszer Mader alvázra épült Németországban, a franciák viszont az AMX-30R harckocsialvázra telepítették. Létezik (statikus)konténeres, és 6x6 illetve 8x8 kerekes járműre telepített változat is. Modernizált változata a Roland LVB (Luftverlastbarkeit), amely légi szállítású és 10 darab teherautóval szállítható és gyorsan telepíthető, légvédelmi rakéta és parancsnoki központ is egyúttal. (HFKaAFüSys) A komplexum már új Roland 3 rakétákkal van felszerelve. Hasonló rendszer a Roland NVD (NutzuingDauerVerlangert) amely szintén parancsközpont és Roland 3 rakétákkal felszerelt rendszer. A Német hadsereg 84 FlaRakPz 1A2, a Luftwaffe FlakRakRad néven pedig 40 darabot tart rendszerben. A Roland3 hatásos lőtávolsága 6 km.

A kis épületben látható a 90mm-es löveggel felszerelt Kanonenjagdpanzer 4 páncélvadász, amely a Stug III. rohamlöveg hidegháborús változata volt, és ugyanerre az alvázra épített RakJagdPanzer 3. Jaguar, amely A3 HOT páncéltörő rakétával volt felszerelve. RakJagdPanzer 4. Jaguar 2, amerikai gyártmányú TOW páncéltörő rakétáival nagyobb lőtávolságú és harcértékű változat volt.

• A Raketenpanzer 3 és 4 (Jaguár I, és II.) az 90mm-es ágyús változat alvázára lett fejlesztve. A 3-as európai HOT a 4-es amerikai TOW páncéltörő rendszert kapott. Utóbbi hatásos páncéltőrő képessége és lőtávolság nagyobb volt.

Külföldi tankok közül itt látható az SK 105 A2 Kürassier, amely a francia AMX-13 könnyű harckocsi némileg módosított változataként Nyugati szomszédunk Ausztria tartott hadrendben. A gyártást a SAUER (Steyer-Damiler-Puch) végezte és exportsikereket is elért. Argentina 150, Marokkó 110 darabot szerzett be, de Brazilia, Botswana, Tunézia és Irak is hadrendbe tartotta.

• A sogórok AMX-13 tankja a  SK 105 A2 Kürassier.  A gyártást az osztrák Sauer végezte és 286 darabot állítottak szolgálatba, a saját fejlesztésű alvázra szerelt AMX-01 "lengőtornyos" tankból. Nem állította volna meg a T-55-öseinket, ezért a Ausztria is beszerzett Leopard-okat.

A svéd Stridvagn (Strv) 103-c tank fix páncéltestbe épített 105mm-es L/62 Bofors lövegével különlegesség volt a tankgyártás történetében. A tank irányzását a teljes páncéltesttel végezték, tehát páncélvadász jármű, mert toronnyal nem rendelkezett.

• A Stridvagn (Strv) 103 torony nélküli harckocsi voltaképpen egy rendkívül alacsony építésű páncéltörő ágyúval felszerelt rohamlöveg. 1970-1990 között a svédek tartották hadrendben aztán helyette Leopard II-ket vásároltak. A "harckocsi" a páncéltest mozgatásával is célzott, tehát álló helyzetben lehetett vele pontosan célozni.

A Merkava Mk I. Izraeli harckocsi szintén különleges kialakításáról híresült el. A harckocsi motorja a jármű elejében van, ezzel is védve a kezelőszemélyzetet, valamint hátul ahol a hagyományos harckocsik motortere található, lövészeket is szállíthatott. 105mm-es löveggel volt felszerelve. A Mervaka harckocsi család tagjai a legjobb védettségű páncélosok közé tartoztak. Az Mk1-es már kivonásra került, jelenleg IV-es a sorozatú, de még mindig hasonló kialakítású harckocsik állnak a zsidó államban, hadrendben. 

• Sokan a tankok királyának tartják az Izraeli Merkva harckocsicsaládot. Az erősen védett és kiváló tűzerejű harckocsik felépítése erősen eltér a hagyományos páncélosokétől. Elöl a harckocsimotor, hátul lövészeket is szállíthat, a tornyában a 105 illetve 120mm-es löveg mellett aknatevőt is beépítettek. A kiállított tank a Merkava I. változat 105mm-es löveggel.

A kiállításon látható egy M60 Patton harckocsi, MrPz M48 Keiler aknamentesítő tank, a német légideszant alakulatok járművei, a  Kraka Typ 640 könnyű terepjáró, amely páncéltörő rakétákat is szállíthatott, a DKW Munga F91/4 könnyű terepjáró M40 hátrasiklás nélküli ágyúval, illetve a Wiesel légideszant páncéloscsalád 20 mm-es ágyúval felszerelt változata. A Wieselből létezik több variáns, például sebesültszállító, vagy FIM-92 Stinger légvédelmi rakétával felszerelt OCELOT légelhárító rendszer is.

• Kraka Typ 640 könnyű terepjáró  a német ejtőernyős csapatok részére került kifejlesztésre. láthatólag a egyszerű felépítésű és "rakterében" akár kézi páncéltörő rakétarendszereket is szállíthat. A képem PARS-TOW rakétákkal látható, de van aknavetős és 20mm-es gépágyús változat is.

• A Wiesel kisharkocsi a német légideszant csapatok támogatására lett kifejlesztve, a C-160 Transall és a A400M szállító repülőképen túl a CH-53 nehéz helikopterek is hordozhatják. A "Menyét" járműcsaládból van 20mm-es gépágyús változat (ez látható a képen), de a múzeumban látható az OCELOT légvédelmi páncélos is, amely amerikai Stinger légvédelmi rakétás variáns. Létezik még csapatszállító, sebesültszállító, páncéltörő és aknavetős típusváltozat is. A kistank védettsége elégtelen, de légi szállíthatósága, sebessége és kompakt építése miatt a légideszantos egységeknek effektív, de nehezebb járműveket nem lehet rendszerbe állítani.

A múzeumot fegyver és egyenruha kiállítás teszi teljessé, amelynek egyik becses darabja Günther Von Kluge altábornagy marsallbotja. Katonai pályája során már az első világháborúban törzstisztként szolgált, sőt részt vett 1916-ban a Verduni csatában. 1936-ban már altábornagy volt. A lengyel hadjáratban 1939-ben a 4 hadsereget vezényelte. A nyugati hadjárat során Ő vezette azokat az erőket, amellyel az Ardenneken keresztül támadta meg Franciaországot. 1940-ban a Szovjetunió elleni támadás során összekülönbözött egy másik legendával Heinz Gurderian tábornokkal. 1941. végén a Közép Hadseregcsoportot vezette a keleti fronton, 1943. októberig, amikor autóbalesetben megsérült. 1944-ben gyógyulása után átvette a Nyugati frontot. A katonai ellenállás vezetője Henning von Treschkow az Ő vezérkari főnöke volt, Kluge is részt vett az ellenállásban. A sikertelen merénylet után Hitler Berlinbe parancsolta, de Ő a repülőgépen ciánkapszulával vetett véget életének. Von Kluge beceneve a katonák között der kluge Hans (okos Hans) volt.

• Günther Von Kluge marsallbotja. A marsallbot a második világháborús német parancsnokok ikonikus felszerelési tárgya volt, gyakorlati hasznát nem vették. Kluge, akit katonái okos Hans-nak neveztek, már a Moszkvai csata előtt összekülöbözött a páncéloszseni Heinz Guderiannal. Klugét végül "okossága" sem mentette meg a háború vége előtt öngyilkos lett,

• Néhány egyenruha, az egyenruha és kézifegyver kiállításból. Annak gyüjteménye külön bejegyzést érdemelne.

Egy másik hasonlóan kiemelkedő ereklye Erwin Rommel kabátja és halotti maszkja. Rommel már az első világháborúban is kitüntette magát, egy rohamcsapat parancsnoka volt már 1914-ben. 1915-ben már a II. osztályú Vaskereszt tulajdonosa, majd 1916-ban a Románok aztán Olaszországban a Caporettoi áttörésnél is harcolt, az Alpenkorps (Hegyi hadtest) állományában. Ekkor kapta meg a Pour La Merite (Blue Max) kitüntetést, amely Németország legmagasabb elismerése volt. 1917-ben Franciaországban, majd ismét Romániában harcolt. A háború után is katonai pályán maradt, és a bécsújhelyi, majd Potsdami katonai akadémián is tanított, ezredesi rendfokozatban. 1939-ben a lengyel hadjárat során Adolf Hitler testőrségének volt a vezetője (nem volt tagja az SS-nek) vezérőrnagyként. Utána a 7. páncélos hadosztály parancsnoka lett, és velük harcolta végig a francia hadjáratot. A 7. hadosztályt „szellem” hadosztályként emlegették, mert sokszor még felettesei sem tudták, hogy éppen hol jár az alakulat és hol csap le az ellenségre. 1941-ben megkapta a Lovagkeresztet, majd szabad választásából az Afrika hadtestet vezette. 1941 és 1943 között a sokszoros túlerőben lévő szövetséges csapatok ellen sikert, sikerre halmozott észak-Afrikában, majdnem elfoglalta a Szuezi csatornát is, de végül a túlerő győzedelmeskedett és El-Alamein után már nem volt kérdés, hogy Rommel és a Német-Olasz csapatok nem arathatnak győzelmet. Hazatérte után először Olaszországban, majd az Atlanti Fal megerősítését kapta feladatul a "B" hadseregcsoport élén Franciaországban. Megérezte, hogy Normandiában fognak partaszállni a szövetségesek. Ebben nézetkülönbsége volt Gerd Von Runstedttel és Adolf Hitlerrel szemben. Szabadságon volt Németországban, amikor a D-Day megtörtént. Rommel visszatért, de akkora már a Szövetséges Erők már áttörték a német védelmi rendszert. Rommel 1944 tavasza óta tudott a Németországban kibontakozó ellenállási mozgalomról és szimpatizált is vele. 1944. július 17-én légitámadás után autójával balesetet szenvedett, koponyatörése és több más sérülése is volt. A Hitler elleni sikertelen merénylet után hozzá is elért a végzet, de érdemei miatt engedélyt kapott, hogy öngyilkos legyen, de nem tudni, hogy méregkapszulával vetett végett az életének, vagy Jürgen Stroop SS Gruppenführer végzett vele. Állami temetést kapott, Runstedt mondta a gyászbeszédét.

• Erwin Rommel, kabátja és halotti maszkja. Rommal a britektől a Sivatagi Róka nevet kapta. Kiemelkedő páncélosparancsnokként a Nyugati hadjárat után Észak-Afrikában vezette több évig sikerrel a német-olasz csapatokat a túlerőben lévő szövetségesek seregekkel szemben. A szövetségesek szerencséséje szabadságon tartózkodott a D-Day idején, nem volt Normandiában csapatainál.

A múzeum még nagyon sok különféle járművet, fegyverrendszert és felszerelést mutat be, tehát a COVID-19 után aki majd kirándulásra és utazásra is mer gondolni, és a múzeumok is kinyitnak, annak ajánlom a Deutches Panzermuseum megtekintését.

• (https://daspanzermuseum.de)