15 éve, 2005 márciusának első napjaiban különleges vendégek érkeztek a Kecskeméti Vitéz Szentgyörgyi Dezső nevét viselő Repülőbázisra. A Királyi Haditengerészet (Royal Navy) 899. századának a „Repülő Öklök”-nek négy FA-2 Sea Harrier helyből felszálló repülőgépe települt a hírős városba és majd egy héten keresztül az akkor nálunk még szolgálatban álló MiG-29 vadászrepülőgépek ellen vívtak gyakorló légiharcokat.

• A Brit Királyi Flotta Yeoviltoni Légi Tengerészeti Állomás címere. A Heron név a repülőtér nevére utal.

A 899. repülőszázad Yeovilton-i NAS-ról (Naval Air Station) vagyis Tengerészeti Repülő Állomásról érkezett hazánkba. A briteknél a Flottalégierő nem Bázisokra, hanem Repülőállomásokra települt (ha éppen nincsenek a repülő eszközök valamelyik hadihajó fedélzetén). A Flottalégierő hivatalos elnevezése Royal Navy Fleet Air Arm (vagyis Királyi Flotta Légi Fegyvernem).

• A Royal Navy (Királyi Haditengerészet) Zászlaja

A más elnevezések is jelezték elkülönülésüket a Királyi Légierőtől. Ahogy az idők változnak, úgy változik a gyakorlat is, hiszen a Harrier repülőgépeket közös Joint Harrier Force-ként (Közös Harrier Erőként) a két haderőnem együttesen használta (bár a nagyobb testvér a RAF volt), jelenleg pedig a 617. repülőszázad az első alakulat, amely az egyébként haditengerészeti (pontosabban tengerészgyalogos) változatú F-35B harci repülőgépeket megkapta, és a Királyi Légierő első szuperszonikus repülőszázada, amely repülőgép-hordozóra települt.

Visszatérve a 899. századhoz. Az egységet a második világháború éveiben alakították, Hatston Tengerészeti Állomáson 1942. december 15-én. Az alapítás szerint hat pilótát leválasztottak Spitfire IIc vadászrepülőgépeikkel együtt a 880-as repülőszázadtól. A század címerén ezért az öt felhő az első ott eredeti pilótát jelképezi..

• A 899. tengerészeti repülőszázad címere. A jelmondata, csapás és védelem,A szárnyas repülő ököl feletti felhők a század első öt repülőgép-vezetőjének állít emléket.

A 899-esek 1943-ban Gibraltárba az R92 HMS INDOMITABLE (Őfelsége hajója a SZELIDITHETETLEN) repülőgép-hordozóra települtek. A hajó megtorpedózása után szárazföldre a CORMORANT II (KORMORÁN II) RNAS-ra kerültek, amely egy Gibraltári légierős bázis volt, amelyet 1940. szeptemberben átadtak a tengerészpilótáknak.

• A század első hajója a R92 HMS INDOMITABLE (A SZELÍDITHETETLEN) repülőgép-hordozó volt. 1943. július 16-án az Olasz Légierő 41. torpedóvető csoport 204. századának SM.79 típusú torpedó-bombázója  Carlo Capetti százados és Ennio Caselli hadnagy pilóták vezetésével megtorpedózta. A hajó nem süllyedt el, kijavítása után a Meditárránumban majd a Távol-Keleten is tevékenykedett, még egy kamikaze bombázó találatát is túlélte. Végül 1953-ben vonták ki a flottából és 1955-ben szétszedték.

Onnan a D80 HMS HUNTER (Őfelsége Hajója a VADÁSZ) kísérő repülőgép-hordózóra települtek. Ekkor már elsősorban Seafire LIII vadászrepülőkkel repültek, bár régebbi légierős Spitfire VXB repülőgépekkel is rendelkeztek.

• A Supermarine Seafire a Spitfire tengerészeti változata volt. Kisebb dicsőség jutott neki, mint a Királyi Légierős bátyjának, de jelentős mennyiséget 2026 darabot gyártottak belőlük. 

A század részt vett a világháború nagyobb Mediterrán térségben vívott műveletekben. A Szicíliai és Salernói partaszállások támogatásában 1943-ben, majd az 1944. évi az Égei tengeren, Görögországban és Dél-Franciaországi végrehajtott partaszállásoknál.

• A D80 HMS HUNTER (VADÁSZ), egy ATTACKER osztályú kísérő hordozó volt, amelyet nagyobb sorozatban az Egyesült Államokban gyártottak. A 14ezer tonnás hajó 20 repülőgépet hordozott. A hajó túlélte a háborút és 1947-ben a gyártó ország visszavásárolta, utána ALMDIJK néven kereskedelmi hajóként folytatta 1965-ig, utána Spanyolországban bontották szét.

• A felhajtható szárnyvég és a fékezőhorog volt ami külsőleg elsődlegesen megkülönböztette a Seafire-t a szárazföldi változattól. A brit hordozók (általában az Amerikában épített hajók, sok esetben Wildcat és Hellcat (brit nevükön Martlett) valamint Corsair vadászrepülőgép változatokat üzemeltettek.

• A SeaFire jellegzetes Spitfire jellemző elipitikus szárnyakkal készült. Duxford és Yeovilton egén a repülőnapokon látható még repülés közben a hordozófedélzeti vadászrepülőgép.
  

1945. februárban csatlakoztak 24 Seafire LIII-al a D32 HMS CHASER (Őfelsége hajója az ÜLDÖZŐ) kísérő repülőgép hordozó légi egységéhez A brit flotta hordozóinak és csatahajóinak nagy részét kísérőhahajóival átvezényelték a Távol-keletre Japán elleni harc folytatásához. Áprilisban érkeztek meg Ausztráliába, de csak kiképző egységként repültek, majd 1945. szeptember 27-én a századot a feloszlatták.

• A HMS CHASER (ÜLDÖZŐ) egy BOGUE osztályú Amerikában gyártott kísérő hordozó volt. Az Atlanti- óceán északi részén és az északi konvojutakon harcolt, közreműködött a U-472 az U-366 és U973 német tengeralattjárók elsüllyesztésében. A háború után kereskedelmi hajóként folytatódott pályafutása és 1972-ben Taijvanban szedték szét.

1955-ben újjáalakították az egységet. November 7-én a RNAS Brawdy Repülő Állomáson kaptak 12 darab FGA6 Seahawk sugárhajtású vadászrepülőgépet. Gyors és intenzív kiképzés után, 1956. április 12-én érkeztek meg az R05 HMS EAGLE (Őfelsége hajója a SAS) repülőgép-hordozóra.

• Az R05 HSM EAGLE (SAS) építését 1942-ben megkezdték AUDACIOUS osztályú hordozóként. A Királyi Haditengerészet 1946 márciusban állította szolgálatba. 1951-ben jelentősen átépítették ferde fedélzetet és gőzkatapultokat kapott. Sea Hawk, Sea Venom, Sea Vixen, Supermarine Scimitar, Blackburn Buccaneer gázturbinás repülőgépeket üzemeltettek róla, de McDonell Douglas F-4 Phantom 2 vadászrepülőgépek nem kerültek fedélzetére. 1972. januárban vonták ki és utána egyetlen hordozóként az R09 ARK ROYAL maradt a brit flottának 1979-ig. Azóta gőzkatapulttal felszerelt hajója nincs a tengerészetnke, még az két új hordozó sem, ezért volt szükséges kisebb kapacitású STOL-STOVL (rövid távú felszállás, helyből leszállás) F-35B változatot rendszeresíteni a hordozófedélzeti gőz/mágneses katapulttal indítható F-35C helyett.

A hajó aktívan vett részt hordozófedélzeti egységként a Muskétás hadműveletben. Az Operation Muskateer egy légi-tengeri műveletekkel kombinált partaszállás volt az Szuez környékén Egyiptom ellen, amely az akkori Nasszeri kormányzás alatt államosította a volt gyarmattartók tulajdonait és egyben szovjet befolyási övezetté is tette az országot. A 899-esek 165 földi célok elleni bevetést hajtottak végre veszteség nélkül, majd a hordozóval együtt visszatértek az Egyesült Királyságba. A századot újra feloszlatták, de 1961-ben már ismét aktivizálták Yeovilton RNAS-ban. Február 1-én öt darab Sea Vixen FAW-1 hordozófedélzeti harci repülőgépet kaptak, amelyeket De Havilland Firestreak légiharc rakétákkal fegyvereztek fel.

• Red Bull színekben, amely borzalmas mázolmány volt, a De Havilland DH-110 Sea Vixen hordozófedélzeti vadászrepülőgép. Istennek hála, hogy britek visszavásárolták és a 899. század színeiben lehet találkozni vele repülőnapokon.

• Red Bull-ként néhány alkalommal a Duna felett is láthattuk a Sea Vixen-t.Nemzeti jelképünk a Citadella felett a repül a brit Tengeri Boszorkány.

• A 899-es század repülő ikonja a de Havilland DH-110  Sea Vixen volt. A repülőgép jelenlegi festése alapján a tengerészet emlékkötelékében is helyett kaphatna de magántulajdon, és magán üzemeltetésű (forrás: Wikipedia)

Az egység a Sea Vixen harcászati alkalmazásának és felszerelésének kiértékelésében vett részt. A 899-esek nevéhez fűződik buddy pack-kal (másik harcászati repülőgépen hordozott üzemanyag feltöltő konténerrel) repülés közbeni üzemanyag-felvétel első kísérletei.1961-ben és 62-ban a Farnborough-i Légikiállításokon ezt dinamikus bemutatón repülték a nagyérdeműnek.

• Két Sea Vixen FAW-1 légi utántöltés imitációja a Farnborough-i légikiállításon (forrás: Wikipedia)

1962-től a 899-esek modernizált Sea Vixen FAW-2 harci repülőgépekre cserélték a régebbi modifikációt. A FAW-2 már Hawker Siddeley RedTop légiharc rakétákkal volt felfegyverezve. 1964-ben a század ismét az első vonalban találta magát, igaz mint kiértékelő egység, Flying Trials Unit (IFTU (Intenzív Repülési Próbacsoport). Tizennégy Sea Vixen FAW-2-vel a HMS EAGLE-re települtek és a távol-keletre hajóztak. A század évekre a hordozóra költözött, csak akkor került szárazföldre, amikor a flottaegység honi kikötőbe hajózott. 1965-ben részt vett a Rhodéziai (ma Zimbabwe)-i válság során, Biera környékén a légtér lezárásában. A hordozóegység ekkor rekordot jelentő 72 napig volt a tengeren. 1967-ben az Egyesült Királyság elismerte Jemen önállóságát és az Adeni kikötőből kihajózó flottaegységből a 899-esek egyik Sea Vixen-je volt az utolsó brit felségjelű harci repülőgép, amely elhagyta Jement.

• Sea Vixen FAW-2 a HMS EAGLE fedélzetén. Jól látható a MATRA  nem irányított rakétakonténer (18 darab SNEB 68mm rakéta fért bele) a egyik külső függesztőponton. Forrás: Wikipedia

1972-ben az akkori Munkáspárti Brit Kormány úgy értékelte, hogy a Királyi Haditengerészetnek nincs szüksége nagyméretű repülőgép-hordozókra. A 45 repülőgép hordozására képes, modernizációi ellenére a 20 éves szolgálat után lassan elavuló HMS EAGLE selejtezésre került, és a fedélzeti hordozócsoport Sea Vixenjei harci repülőgépeire is ez a sors vált.

A 899-esek ismét tetszhalott állapotba kerültek, de 1980-ban újraalakították Őket, ekkor Sea Harrier FRS-1 (Fighter, Recce, Strike – vadász, felderítő, csapásmérő) helyből felszálló harci repülőgépeket kaptak.

• A 899. repülőszázad FRS-1 Sea Harrier vadászbombázói Yeovilton-ban (forrás: Wikipedia)

• A 899. repülőszázad BAe Harrier T.4N két üléses gyakorló repülőgépekkel is rendelkezett, mint kiképzőegység.(forrás. Wikipedia)

Ezek a repülőgépek vették át a brit flotta légvédelmét, miután az utolsó hagyományos katapulttal és fékező-berendezéssel ellátott R09 HMS ARK ROYAL II. repülőgép-hordozót is kivonták a szolgálatból. A 899. repülőszázad újjáalakításakor a 700(A) egységtől kapott hajózókat és repülőgépeket. Feladatuk a Harrier (Rétihéja) tengerészeti változat tesztelése volt, beleértve a hordozófedélzeti üzemet is. 1982-ben a század hajózói és műszaki állomány túlnyomó legtöbb tagja résztvett a Falkland (Malvin) szigeteki Argentin - Brit konfliktusban, a szigetek visszafoglalásában. A 899-es század ekkor már teljes értékű egység volt, de a konfliktus idején a 800-as és 801-es századhoz átvezényeltek a repülőgép-vezetőket. sőt 1982. áprilisig a nagyon rövid életű 809. tengerészeti repülőszázad magját is az Ő hajózóik alkották. A konfliktus idején a tengerészpilóták 1435 bevetésen 23 légigyőzelmet arattak és hat Harrier vesztettek. (A légierő GR3 Harrierjei 126 csapásmérő bevetést repültek négy repülőgépet elvesztve.) A veszteségeket nem légiharcban keletkeztek. Kettő tengerész Harriert és három GR3-ast légvédelem lőtt le a szigetek felett, négy FRS-1-es közül kettő a 801-asoktól őrjárat közben veszett oda, egy a 800-asoktól és egy landolás közben a 801-es századtól. A légierő egyik FR-3 gépe szintén landoláskor zuhant le.

A Falklandi konfliktus után a század visszatér 1982. augusztusba Yeoviltonba. Néhány kétüléses gyakorló T4N Harriert is üzemeltettek, amelynek nem volt lokátora, és hiányzott az FRS-1 műszerezettsége is. A hajózók lokátor-kezelői kiképzéséhez ezért kaptak három Blue Fox radarral felszerelt kétüléses Hawker Hunter T8M repülőgépet.

• A 899-esek a Sea Fox radarok irányításának oktatására néhány Hawker Hunter T8M kétüléses gyakorló repülőgépet is alkalmaztak. A legendás Hawker Huntereket, bár a harci változatokat kivonták, de gyakorlásra még sokáig alkalmazták. (forrás: Wikipedia)

Az 1990-es évek elején a század a Szerbia, Bosznia környéki békefenntartó műveletekben vett részt. Amikor hazai földön voltak, akkor a század harckiképző egységként is működött, magába olvasztva az Operatív Kiértékelő Egységet (OCU-t).

1993. januárban repülték először a Sea Harrier FA-2 (Fighter, Attack – vadász, támadó) új változatot. A repülőgépek már új Blue Vixen lokátorokkal felszerelt nagyméretű orrésszel épült, amelyhez integrálták többet között az amerikai Raytheon gyártású AIM-120 látóhatáron túli légiharcra optimalizált rakétákat. Ez volt a legfejlettebb haditengerészeti változat, gyakorlatilag a mai napig sem lenne elavult típus. Az FA-2 változatok egy részét a régebbi FRS-1 Sea Harrierek átépítésével gyártották. A 899-esek a kiképzőrepüléseik során több nemzetközi gyakorlaton is rész vettek, köztük 2003-ban a Kecskeméti Repülőbázison tartott AMPLE TRAIN nemzetközi kereszt-kiszolgálási gyakorlaton.

• A 2003-ban Kecskeméten rendezett AMPLA TRAIN keresztkiszolgálási gyakorlaton a brit "Shar"-ok mellett hazánk Pumáinak MIG-29 repülőgépei láthatóak.

A század repülőnapokon is résztvett, Ausztriában például a Zeltwegi Air Power rendezvényen 1999-ben vagy Pozsonyban a SIAF-on 2003-ban.

• 1999-ben a Zeltwegi AIr Power repülőnapon két 899-es Sea Harrier FA-2-es mögött a francia demócsapat, a Patrouille d' France Alpha Jet-jei sorakoznak

• Egy kétüléses Harrier gyakorló repülőgép landolás közben a Pozsonyi Repülőnapon. (Nem a 899. század repülőgépe)

A flottalégierő fenntartási költségei miatt a brit döntéshozók 2005-ben a tengerészeti Sea Harrier repülőgépek kivonásáról döntöttek. (Ezzel a flotta légvédelmi képességét is nagymértékben csökkentették, mivel a szárazföldi Harrier GR7, GR9 csapásmérő repülőgépek nem rendelkeztek sem lokátorral, sem látóhatáron túli légiharc rakétákkal, repülőgépek elleni légiharcra szinte alkalmatlanok voltak. Érdekes módon az amerikai AV-8II (licencgyártású Harrier) harci repülőgépek, amelyeket az Államok tengerészgyalogsága valamint Spanyolország és Olaszország haditengerészete a mai napig hadrendben tart, hasonlóan a brit tengerészeti FA-2 változathoz, légiharcra és földi-vízfelszíni csapásérésre is képes).

A 899-esek utoljára kaptak engedélyt, hogy Európában, Magyarországon légiharc-kiképzési gyakorlaton vegyenek részt. A gyakorlat nem szerepelt a Magyar Légierő (ekkor önálló haderőnem volt) 2005. évi kiképzési tervében, a megkeresés február közepén érkezett Veszprémi parancsokságra. Rendkívül gyors szervezés után a Magyarország feletti FAOR1-2-3 légtereket jelölték ki a gyakorlat számra (ezek a légterek az Alföld középső és déli része, valamint a Kisalföld feletti légterek voltak).

Magyarországra március 7-én napos felhős, de hideg időben érkezett meg öt darab, köztük a ZH809-es lajstromszámú századparancsnoki díszfestett FA-2 Sea Harrier harci repülőgép.

• A közös brit-magyar gyakorlaton a központi zónában békésen indításra készül egy Brit Shar és két magyar 29-es

Az első napon közös MiG-29/FA-2 közös légtérbejárás után géppár-repüléseket, majd egy-egy elleni gyakorló légiharcokat hajtottak végre. A március 8-án és 9-én a légiharcok 1-2, 2-1 2-2 repülőgépes formációkig terjedtek. A repülőgépekkel közeli VVR és távoli BVR harcokat is repültek. A feladatok között voltak OCA (Offensive Counter Air) támadó és CAP (Controll Air Patrol) őrjárat) védekező feladatok. A brit repülőgépek a Kecskeméti repülőtér Központi zónájában kerültek felkészítésre. A hideg idő és a nagy hó a telet idézte. A Magyar oldalon az 59. Repülőbázis 1. Puma századának MiG-29B és UB repülőgépei vettek részt a gyakorlaton. A fegyverzetük UZR-73 rakétaimitátor (Az R-73-as közelharc rakéta, gyakorló változata) és R-27 súly makettek (az R-27 (SARH) lokátor-vezérlésű rakéták emulálására). A 29-eseken kötelező volt a törzs alatti póttartály használata, ez rontotta a manőverező képességet.  A brit „Sharok” (ez a Sea Harrier rövidített szleng elnevezése volt a flottánál) az AIM-9L Sidewinder gyakorló változatával voltak felszerelve. Az AIM-120 AMRAAM rakétákat csak szimulálták. A repülések során két póttartályt hordoztak a bevetések alatt.

• Brit Harrier FA-2 Sea Harrier taxizik a kifutópálya felé. Nagy hó esett azokban a napokban Kecskemét környékére.

• Hazánk Nagyvasa kormolja az eget. Az egyetlen függesztmény az R-27 (NATO kód:AA-10 Alamo) légiharc rakéta súlymakettja (dummy)

• Egy másik Nagyvas a 03-as függesztménye, egy R-27 súlymakett és egy UZR-73 (R-73E közelharc rakéta gyakorló változata)

Március 10-én mini COMAO (Composite Air Operations) bevetést terveztek. A tervek szerint FA-2 brit vadászgépek fedezete alatt három L-39ZO Albatrosz kísérelt volna csapást mérni Kecskeméti Repülőbázisra, amelyet a MiG-29-esek CAP (Controll Air Partol) vagyis őrjáratból próbálták volna megakadályozni. Sajnos ezt a bevetés heves hóvihar ezt megakadályozta.

• Két "Shar" egyszerre emelkedik Short Take-Off  – rövid távú felszállás üzemmódot alkalmazva

A gyakorlaton, a látóhatáron túli légiharcok során a Sharok fölényben voltak az AIM-120 rakétákkal az R-27-est hordozó magyar MiG-ekkel szemben. Akkori értékelések szerint a hajózók 15-30%-os esélyt láttak a kivédésére. A védekezés az un. Beaming manőver alkalmazása volt, aminek célja, hogy a rakéta és az ellenséges repülőgép lokátora elveszítse a célt. A magyar repülőgépekkel a 2004-es NATO Tiger Meet gyakorlaton gyakorolták be „élesben” a manővert. A látóhatáron túli légiharcokat 2:1 arányban nyerték a brit pilóták (valószínűleg ez kozmetikázott eredmény volt a sajtó számára, jobban megismerve a JAS-39C-kez rendszeresített AIM-120 légiharc rakétákat). A közeli légiharcok során a 29-esekkel nem okozott gondot a Harrier elfogása, bár a gázsugár elfordításos manőverek (mint például a VIFF manőver) okozott meglepetést. A magyar fölényt segített kiharcolni a R-73E és a Sjel sisakcélzó együttes használata. Az AIM-9L jóval kisebb szögtartományban indítható rakéta, és sisakcélzó sem volt a brit pilótáknak.

• Az egyik Sea Harrier FA-2 függeszkedés közben a kecskeméti repülőtér felett. A hó felkavarodik kicsit a gázsugár alatt.

A légiharcok intenzitására jellemző, hogy az egyik fiatalabb brit repülőgép-vezető a díszfestésű századparancsnoki Sea Harrier FA-2-be, amelyet 6,5G terhelésre terveztek több mint 9G-t húzott be, ezért a következő napot a „kék” javítóhangárban töltötte a brit repülőgép és Magyar MIG-29 között. A repülőgépet március 9-re átvizsgálták és kijavították és már részt vehetett a további gyakorló repüléseken. A brit század földi lépcsője március 11-én távozott Kecskemétről, és ezen a napon emelkedtek el az utolsó brit FA-2 Sea Harrier harci repülőgépek is a század utolsó külföldi gyakorlatáról.

• A Javítóhangárban a díszfestett  századparancsnoki repülőgép a 26-os oldalszámú MIG-29UB mellett.

• A ZH 809 lajtromjelű Shar függőleges vezérsíkján a 25. éves 899-es századra emlékeznek

•  Sea Harrier FA-2 géppár a kecskeméti beton felett. A típus a mai napig alkalmazható lehetne, karbantartási igénye viszont jelentős.

• Landolás közben a 899-esek "Shar" vadászbombázója. A két póttartály mellett a külső függesztmény, két AIM-9L gyakorló légiharcrakéta. 

A 899. század utolsó parancsnoka: John A "Chips" Lawler alezredes volt. 1985-ben végezte el az edinburghi egyetemet. Műszaki mérnöki diplomával rendelkezett 1987-ben a Királyi Haditengerészeti Főiskolán tanult repülni, majd 1987-ben a RAF Valley bázisra került. 1989-ben kezdte meg első vonalbeli szolgálatát a R05 HMS INVINCIBLE (Őfelség hadihajója a LEGYŐZHETETLEN) hordozón a 800. repülőszázadnál, a FRS-1 Sea Harrieren. Légiharc-instruktornak nevezték ki, majd részt vett 1993-ban a Denny Flight hadműveletben Bosznia fölött. 1994-ben került a 899. századhoz Yeoviltonba. Ő indított először brit pilótaként AMRAAM-rakétát FA-2 Sea Harrierről. A 899. századtól Amerikába helyezték, és öt évig a JSF-programban vett részt. 2002-ben tüntették ki az MBE címmel. 2002 januárjától a 801. majd 2004 áprilisától a 899. század parancsnoka volt. Lawler parancsnok nős, egy fia van.

• John A "Chips" Lawler alezredes hordozófedélzeti pezsgőzése (forrás: Wikipedia)

Lawler parancsok utolsó Harrier repülésére 2013. májusban került sor.

A FA-2 Harrier repülőgépeket végül 2006-ban vonták ki a hadrendből. A Joint Harrier Force utána már csak a Légierős GR.7 és GR.9-es csapásmérő változatot repülte. Ez a típus sem maradt hadrendben 2010-ben kivonták az összes Harriert a britek. Az amerikaiak értetlenül nézték a britek intézkedéseit, de gyorsan lecsaptak a FA-2-es tengerészeti és GR-7/9-es légierős repülőgépekre és alkatrészbázisnak szinte az összes repülőgépet megvették saját AV-8BII Harrier típusváltozatukhoz. A brit fél is érezte, hogy valamit elrontott, mert fél évre a kivonás után érdeklődött, hogy nem-e lehetne a Harrierek egy részét visszaszerezni és ismét hadrendbe állítani.

A briteknél a probléma az volt, hogy az INVINCIBLE osztályú hordozókon csak helikoptereket lehetett üzemeltetni, és a két új nagy hordozó (HMS QUEEN ELIZABETH és a HMS PRINCE OF WALES hadrendbe állítása, akárcsak az F-35B helyből felszálló szuperszonikus harci repülőgépek késésében voltak. Végül a problémát az idő oldotta meg. A három „bébihordozó” a (HMS INVINCIBLE, ILLOUSTRIOUS és ARK ROYAL III.) kivonásra került 1980-85 között, és a két új hordozó 2017, illetve 2019-ben rendszerbe állt. Hadrendbe még egyik sem, bár az ERZSÉBET KIRÁLYNŐ-n már megkezdődött a gyakorlás az amerikai tengerészgyalogság és a 617-esek F-35B Lightning II. harci repülőgépinek közreműködésével a hordozófedélzeti üzemeltetésre.

• Brit F-35B harcászati repülőgép bemutatója 2018-ban Fairfordon. A "tengerészgyalogos" változatot a légierő repülőszázadai repülik, de a két repülőgép-hordozó fedélzeti egységéhez is tartozhatnak.

Az írás a 2005. április 30-án Jetfly-n megjelent írásom bővített változata.