Lengyelországban több múzeum van, amely a polgári és katonai repüléssel foglalkozó kiállításoknak ad helyet, illetve repüléstörténeti jelentősége van. A Krakkói Lengyel Repülési Múzeum (Muzeum Lotnictwa Polskiego) az ország hivatalos repülőmúzeuma.  A gyűjteménynek régebben Repülési és Űrhajózási Múzeum (Muzeum Lotnictwa i Astronautyki) volt a neve.  A múzeumot Osztrák–Magyar Monarchia által 1912-től üzemeltetett Rakowice–Czyżyny-i katonai repülőtér területén hozták lére, 1963-ban. A repülőteret ekkor zárták be, és Balice területén kapott új helyet, ahol a mai napig is üzemel.

• A múzeum területén 1939-ben Rakowice–Czyżyny-i katonai repülőtér állt.

A múzeum gyűjteményébe elsősorban a Lengyelországban szolgálatba állított vagy gyártott repülőeszközök tartoznak, de sok külföldről származó repülőgép is látható. A második világháborús előtti és világháborús korszakból olyan német repülőgép is van, amelyből a megmaradt roncsdarab, egyedül itt található. A teljes gyűjtemény több mint 150 repülőgép és közel 200 repülőgép motor és hajtómű tartozik,

• A Repülőmúzeum lógója.

A modern harci repülőgépek és a több nagyobb méretű repülőgép a múzeum szabadtéri részén kapott helyet. Három fedett csarnokban (két régi hangár és egy üzemcsarnok) a kisebb repülőgépek, vitorlázó repülőgépek, motorok és hajtóművek, valamint az első világháború időszakából származó eredeti repülőgépek, vagy azok fennmaradt darabjai találhatók. 2010-ben egy új, 4000 m²-es kiállítócsarnokot nyitottak meg, amely egyben a múzeum bejárata és közösségi rendezvények számára színhelyül is szolgál.

• A legutolsó épület, az 2010-ben létrehozott fogadó és kiállító komplexum.

A lengyel repülés kezdeteit bemutató kiállítás egyben egy első világháborús bemutató is, hiszen önálló Lengyelország nem létezett, területe az Osztrák-Magyar Monarchia, a császári Németország és Oroszország része volt, tehát a repülőeszközök is a három hadviselő fél repülőgépeiből került kiállításra. Az első világháborús kiállítás részben a Luftwaffe egykori múzeumából került átmentésre 1944-ben, amikor a szövetséges bombázások elől átmenekítették Krakkóba.

A múzeumi gyűjtemény bemutatása, jóval meghaladná a blog kereteit, ezért inkább figyelemfelkelő szándékkel, és a teljesség igénye nélkül javaslom a továbbiakat elolvasni.

• A Repülőmúzeum a Google Earth térképen.

A Nagy világégés korából többek között Farman IV. Bleriot CI. Sopwith Camel F.1, Halberstadt CL.II. LFG Roland D.VI.b, Albatros B.II és C1. Avitatik-Berg C.III. Különlegesség a Grigorovicscs M 15 repülőcsónak. A Siemens-Scukhert D.IV. vadászrepülőgép. Egy későbbi 1926-os Albatros H.1 is látható, amely magassági rekorddöntésre készült, de balesetet szenvedett még a rekordrepülés előtt.

• LFG Roland D repülőgép, amelynek továbbfejlesztett  változatai az eső világháborúban is repültek.
  

•  A Német Légjáró csapatok Albatros C.1 repülőgépe. Az típus 1915-ben repült először és 1917-ig állt szolgálatban. A német Luftstreitkräfte mellett a Lengyel, Bolgár Török, Svéd és a Litván Légierő is üzemeltette.Lengyelország az első világháború után 49 példányt vett át a haderejébe,

• Aviatik C.III vadász és felderítő repülőgép az első világháborúból.
  

• Az első világháborús repülőgépeknek külön csarnok áll rendelkezésre.

• Manfred von Richthofen az első világháború Vörös lovagjának képe és egy Albatros gyártmányú vadászrepülőgép is rá emlékezik.

• Grigorovicscs M 15 repülőcsónakot 1917-ben állították rendszerben Oroszországban.1916-ban tervezték és tette meg első repülését. Összesen 80 darab készült a repülőcsónakból.

• Grigorovicscs M 15 másik oldalról. A Finn Légierő két darabot használt a repülőcsónakból. Az utolsó repülőeszközöket 1920-as években vonták ki a szolgálatból a Szovjetunióban.

• Sopwith Camel F.1 vadászrepülőgép.1916-ban repült először és 5490 darab épült a Sopwith Aviation Company üzemében. A nyugati fronton kiemelkedő eredményeket ért el. A Royal Flying Corps (Kriályi Repülőhadtest), a Royal Air Force (Királyi Légierő) és a Royal Naval Air Service (Királyi Tengerészeti Légi Szolgálat) repülte elsősorban.

• A "Tevével" Billy Barker a kanadai LÉgierő ásza 46 légigyőzelmet ért el az első világháborúban.

• DFW C.V repülőgép amelyet 1916-ban Karl Sabierski-Mussigbrodt tervezett. 1926-tól 1918-ig gyártottak, mintegy 3250 darabot az összes változatát beleértve. Repült a nyugat és keleti fronton és Olaszországban is. Lengyelország a háború után a toruni repülőtiszti iskola számára 63 darabot rendszeresített.

• Albatros B.II.A L-30 felderítő repülőgép amelyet 1914-ben terveztek. Az első világháború után a Lengyel Légierő 116 darabot üzemeltetett 1927-ig, de polgári lajtromjelzéssel még 1937-ben is repültek a típussal.

• Albatros AI. 101 német gyakorló repülőgép az 1930-as évek elejéről. 71 darabot építettek belőle.

• Francia gyártmányú Antoinette V–8 repülőeszköz amely 1908 és 1909 között épült.

• Etrich Taube. A világháború során Lengyelországba telepített német repülőgépek közül a 1936-ban építette Alfred Friendrich és Berlin-London távolságot is lerepülte a típussal. 

• Heinkel H-5F szintén a második világháborús áttelepítés után került Lengyelországba. A repülőgépet Svédországban Scenska S5 néven gyártottak és egy hidroplán volt, amelyet felderítő feladatra szántak.A HE elnevezés a monoplán szárnykonstrukcióra utal (Heinkel Eindecker)

Az önálló lengyel repülőgépipar az első világháború után kezdte meg működését. A második világégés előtt már olyan vadász és bombázó repülőgépeket építettek, amelyeket exportáltak is. A PZL (Państwowe Zakłady Lotnicze) vagyis állami repülőgépgyárak, illetve később Polskie Zakłady Lotnicze (Lengyel Repülőgépgyárak) sorozatban tervezték és gyártották a különféle típusokt.

A PLZ hazai tervezésű repülőgépek mellett licencben is épített repülőgépeket, például a SPAD S.61 vagy a Wibault 70 típusokat. A világháború előtt azonban PZL. P.11 majd P.24 vadászrepülőgépeket, PZL 23 Kares felderítő és könnyű-bombázókat, PZL 37 Los közepes bombázó repülőgépeket. Kisebb mennyiségben sport, túra és futárrepülőgépek is készültek Lengyelországban. A PZL hajtóműgyárakat is üzemeltetett is saját konstrukciók mellett a brit Vickes Jupiter és Mercury csillagmotorjait is gyártották.

• A Legendás vadászrepülőgép a PZL P.11 A sirályszárnyú könnyű repülőgép körülbelül a Gloster Gladiator és a CR-32/42 lengyel megfelelője volt. 1931-ben volt az első felszállása és 1934-től gyártották sorozatban. 325 darab készült belőle. A Lengyel pilóták több mint 110 német repülőgépet, első sorban felderítő és bombázó típusokat, valamint Bf-110 rombolókat lőttek le velük, közel 100 repülőgépes veszteséggel. Utóbbiak a Bf-109 vadászoknak, illetve földön kerültek veszteséglistára.

• A lengyel repülőgépek közül 36 darabot Romániába evakuáltak hajózóik. Ott gyakorló repülőgépeknek használták azokat. Kettő példányt a Szovjetunió tesztelt Lengyelország orosz oldali lerohanása után. Egy darab Magyarországra repült és később Műegyetem Repülőklubja használta vitorlázó repülőgépet vontatására. A Lengyelországban maradt példányokat a Luftwaffe kiképzésre használta. A világ egyetlen épségben maradt P.11.c változata látható Krakkóban.

• A PWS.26 oktató, felderítő és könnyű-bombázó feladatkörben is repült. 1935-ben végezték első repülését és 1937-től állt szolgálatba. 320 darabot építettek a típusból. Lengyelország lerohanásakor futárfeladatra használhatták, alacsony sebessége és elégtelen fegyverzete (egy 7,7mm-s géppuska). A háború során a németek kiképzésre használták. Néhány példányt átrepültek a lengyelek Romániába, ahol szintén gyakorló feladatkörben repültek, akárcsak a Lettországba menekített 33 darab repülőgépet. Utobbit szintén a Luftwaffe használta a későbbiekben. A világháború után az 1937-ben épített (81.123 gyári számú) példányt Poznańban kijavítottak, majd 1949–1953 között az SP-AJB lajstromjelet kapott gép a sportrepülést szolgálta. Ez látható a múzeumban egyedüli túlélő repülőgépként.

• RWD-13 alapvetően túra repülőgépnek tervezték, de a második világháború során a Lengyel Vöröskereszt is használta, sőt a Lengyel Légierő is repülte futár repülőgépnek. 1935-1939 között körülbelül 100 darab készült el és export sikereket is elértek vele, hiszen Spanyolország 20, Brazília 13 darabot vett meg a típusból. Lengyelország elfoglalása után több példánya Romániába menekült.
  

• TS-9 Junak 3 típusú felderítő repülőgép, amelyet 1954-1961 között a Lengyel Légierő rendszeresített.

• A Junak 3-ból 252 darab épült, és kivonásuk után jó egy évtizedig még a polgári repülőklubok pilótái és növendékei repültek velük.

• LWD Zurav egy katonai prototípus volt a második világháború után. Valószínűsíthetően futár és tüzérségi helyesbítő feladatokra tervezték. 1951-ben repült először, de végül a sorozatgyártásról lemondtak.

A lengyel repülőgépek a világháború kezdetére azonban elmaradtak Németország azonos kategóriájú repülőgépei mögött. Az ikonikus PZL P-11c vadászrepülőgép 1939. szeptemberben a múzeum területéről - a korábbi repülőtérről - repülte bevetéseit a 121. század állományában.  Látható egy PWS 26 típusú oktató repülőgép, valamint német kézben repült Curtiss Hawk II. amellyel szintén a második világháború előtt Ernst Udet kiváló első világháborús pilóta, később a Luftwaffe vezérkari főnökeként hunyt el, repült a Müncheni Olimpia megnyitóján.

• Az amerikai gyártású Curtiss Hawk II.(Goshawk) amellyel Ernst Udet első világháborús mesterpilóta, a második világháborúban később a Luftwaffe fejlesztésekért felelős tábornoka műrepült a berlini 1936-os Olympián. A típusból két példányt vásárolt Németország tesztelésre.

• A Curtis Hawk II. későbbiekben a 10 ország Légierőiben teljesített szolgálatot. A repülőgépből három példány maradt, a Krakkóin kívül egy Thai példány és a floridai  National Naval Aviation Museum-ban látható  BFC-2 változat.

 

• Ernst Udet repülőtábornok. Az első világháború ünnepelt vadászpilótája (62 igazolt légigyőzelem) a háború után légibemutatókon vett részt, majd a Luftwafféhez csatlakozott. Ott a repülőgépek fejlesztésével bízták meg. és Generalluftzeugmeister (fegyverkezési közbeszerzési igazgató) beosztást kapott. Ehhez nem igazán értett, például a Bf-109 típusra azt mondta soha nem lesz vadászrepülőgép. Az angliai légicsata vereségét Erhart Milch Ő-t okolta. A megtört Udet öngyilkos lett. Halálakor a következőt írta Herman Göringnek. "Cserbenhagytál Vasember".. Udet soha nem volt náci.

A megszállt Lengyelország azonban elfoglalása után, sem adta fel a harcot és keleten és nyugaton, vagyis a Szovjetunióban és a nyugati szövetségeket haderői közül a Francia és Brit haderőkben is tovább folytatták a harcot. Ez azt is eredményezte, hogy szovjet, illetve francia, brit és amerikai repülőgépekkel felszerelt Lengyel repülőegységek a háború végig harcoltak a tengelyhatalmak ellen.

• A francia gyártású Caudron C.714 Cyclone egy gyatra teljesítményű vadászrepülőgép volt. 1939-től 1940-ig gyártották és összesen 90 darab épült belőle. Érdekes módon Finnországban is rendszeresítették. Franciaország megadása utána a túlélő 20 repülőgépet a Luftwaffe is repülte, gyakorló vadászrepülőként.

• A gall földre menekült lengyel pilóták közül a varsó repülőszázad kapott kiképzést a típusra. A Groupe de Chasse polonais I/145 június 8-11 között három légcsatában 12 megerősített és három meg nem erősített légigyőzelmet ért el kilenc saját veszteség mellett. Másik 9 francia repülőgépet a földön lőttek szét. A német repülőgépek közül négy Dornier Do-17, három Bf-109 és öt Bf-110 típus volt. A francia légierő annyira rossz véleményt adott a repülőgépekről, hogy azokat 1940. május 25-én kivonták az aktív szolgálatból.

• Supermarine Spitfire. A lengyel pilóták Franciaország után az Egyesül Királyságban leltek új otthonra és szövetségesre a világháború során. A lengyel vadászpilóták két típust, a Hawker Hurricane és a Supermarine Spitfire különféle változatait repülték a háború során. A lengyelek vadászrepülők komoly eredményeket értek el, és az angliai légicsatában kiemelkedő szerepet játszottak. Ahogy nőtt a RAF, a lengyel századok mennyisége folyamatosan csökkent a Királyi Légierőnél.

• A múzeumban egy Spitfire LF.XVI. változat került kiállításra. A repülőgép festése a lengyel 308. századét viseli, de eredetileg ezt a példányt 421. kanadai század repülte. A leghíresebb század a 303. "Kosciuszko" repülőszázad az angliai légicsata ideje alatt 126 igazolt és 34 valószínű légigyőzelmet ért el. Összességében a lengyel pilóták a második világháborúban több mint 900 igazolt és még további közel 600 valószínű győzelmet értek el a tengelyhatalmak repülőgépei ellen.

• A de Havilland DH.82 Tiger Moth a második világháború előtt tervezett és gyártott brit gyakorló repülőgép. Szinte az összes lengyel pilóta repülte, akik a RAF kötelékében teljesítettek szolgálatot.

• A T-6G Texan szintén egy második világháborús gyakorló repülőgép.A repülőgép amerikai színekben pompázik.

• A North Amercian Texan T-6-ból a különböző változatait is beleszámolva 15495 darab készült. Ausztrália is ebből a típusból fejlesztette harci repülőgépeit a CAC Wirraway és a CAC Boomerang típusokat. A T-6 nem állt rendszerben a lengyel haderőknél.

• Cessna UC-78 Bobcat (T-50) egy öt üléses, gyakorló, könnyű szállító repülőgép, amelyből 1939 és 1944 között 5422 darabot gyártottak. Az amerikai haderőn kívül a kanadaiak is repülték.A közforgalmi változatból a LOT légitársaság 1946-tól 1950-ig 14 darabot üzemeltetett.

• A Bücker Bü-131B Jungmann repülőgép a Luftwaffe egyik alapfokú gyakorló repülőgépe volt. A típusból több mint 5000 darabot gyártottak, köztük cseh és japán licencgyártásban is. Lengyel szempontból érdekesség, hogy négy darabot SSH T-131P és 2022-ig 29 darab SSH T-131PA modernizált változatot gyártottak 1994-től polgári alkalmazásra.

A második világháborús repülőgépek közül említést érdemel a Bücker Bü-131 Jungmann és a De Havilland DH-82A Tiger Moth, a Piper L-3 Grasshopper, mint gyakorló és felderítő repülőgép, de lengyel színekben pompázik a Supermarine Spitfire LF Mk.XVIe vadászrepülőgép, amely eredetileg a kanadai 421-es vadászrepülő század állományába tartozott, de emlék a Lengyel Légierő brit oldalon lévő vadászegységeinek színeiben. Egy C-47 Dakota szállító-repülőgép is befért a nagy csarnokba a szövetséges repülőgépek közül.

A szovjet oldalról egy Po-2 éjszakai könnyű-bombázó, és Tu-2Sz gyors-bombázó mellett IL-10 licenc alapján Csehszlovákiában gyártott Avia B-33 csatarepülőgép is helyet kapott, akárcsak egy Jak-11, vagy CSS-13-R (amely egy zárt pilótafülkével épített Po-2.

• A Tu-2 bombázó repülőgépeket 1941-48 között gyártották a Szovjetunióban.2257 darab készült belőlük. A repülőgépek típusváltozattól függően 1500-2200 kg bombát tudtak hordozni, és erős csöves fegyverzettel is ellátták (2-4 darab 20mm-es gépágyú, vagy illetve 12,7mm-es nehézgéppuska, 7,62mm-s géppuska. Lengyelországban is rendszeresítették, de csak egy századnyi (9 darabos) sorozatban a légierőnél.

• A lengyel Tu-2 repülőgépek 1950-1957 között álltak szolgálatban, a haditengerészet felderítésre is használta a típust. A repülőgépek szolgálatuk vége felé célvontató feladatkörben repültek. A Krakkói Múzeum Tu-2S repülőgépe mellett Varsóban is van kiállított múzeumi példány. 

• Az IL-10 Sturmovik licencgyártásból készült cseh gyártású AVIA B-33 csatarepülőgép. Az IL-2 repülő harckocsi a Lengyel Légierőben a második világháború 3. csatarepülő ezred repülte, amely Szovjet arcvonalon tevékenykedett. A világháború után 1949 és 59 között szovjet és 1954 után cseh gyártású IL-10 repülőgépek is álltak szolgálatban Lengyelországban. Összesen 120 példány repült a Lengyeleknél.

• A világháború után 1949 és 59 között szovjet és 1954 után cseh gyártású IL-10 repülőgépek is álltak szolgálatban Lengyelországban. Összesen 120 példány repült a Lengyeleknél.

 

• A PO-2 a keleti repülőgépgyártás legnagyobb példányszámban épített gyakorló repülőgépe, amely katonai változatban éjszakai bombázóként is megállta a helyét. Polgári üzemeltetésben mezőgazdasági repülőgépként is több ezret építettek. A szovjet Vörös Légierő éjszakai bombázóinak egy részét katonahölgyek vezették. Őket éjszakai boszorkányoknak nevezték..

• A Li-2T változat a múzeumban. A DC-3 licenc gyártott változatának egyetlen repülőképes példánya Magyarországon  van a Gold-Timer alapítvány kezelésében.

• A Li-2T csapatszállító repülőgép egy másik szemszögből. Az eredeti DC-3 tulajdonságainál gyengébbre sikerültek a repülési tulajdonságai, de még mindig kiváló repülőgép kerekedett a licencgyártásból.

• Aero L-60A Birgadyr többcélú repülőgép.273 darab készült, több változatban.Lengyelország 19 darabot vásárolt, amelyet katonai felderítési célokra, valamint a polgári példányokat növényvédelemre alkalmazták.

A Luftwaffe repülőgépei is helyet kaptak a kiállításon. A Messerschmitt repülőtervező iroda két repülőgépe is látató, az egyik egy Bf-109G-6 vadászrepülőgép, a másik egy igazi kuriózum, a Bf-209V1 prototípus maradványai. Utóbbit a tervező Willy Messerchmitt a 109-esből kifejlesztett típusként először sebességi rekordok elérésére, majd később váltótípusnak tervezett. Utóbbit erősíti, hogy a V4 prototípus beépített MG17 géppuskákkal rendelkezett. A sebességi rekordot 1939-ben Fritz Wendel 755 km/órával érte el. A rekordot rá több évtizedre, 1969-ben egy speciálisan átépített Grumann Bearcar F8F-2 repülőgéppel sikerült megdönteni.

• Bf-109G6 vadászrepülőgép. A német légierő első számú vadászrepülőgépe volt a háború elejétől kezdve az utolsó évekig. Gyártását más motorokkal és némileg áttervezve Spanyolországban és Csehországban is folytatták a világháború után.

• A képen látható Bf-109G6 vadászrepülőgép a szolnoki RepTárban is vendégeskedett egy ideig. 

• A Ju-52m3 Németország által gyártott katonai és polgári repülőgépcsalád egyik példánya. A közforgalmi repülőgép, kiváló csapatszállító és ejtőernyős ugratásra is alkalmas repülőgép volt. Vitorlázó repülőgépek vontatására is használták.Németországban 4845 darabot gyártottak, de a háború után az építése folytatódott Spanyolországban C.A.S.A 352 és Franciaországban A.A.C.1 Toucan néven.

• A Ju-52m3 sebessége miatt nagy veszteségeket szenvedett katonai szállító repülőgépként akár Észak-Afrikai üzemeltetése során, akár az ejtőernyős bevetésekkor, akár Sztálingrád térségében.

• A Messerschmitt Me-209-es prototípusának maradványa. A Me-209 sebességi világrekorder repülőgépet Hitler parancsára vadászrepülőgépnek próbálta Willy Messerchmitt átkonstruálni, de ez nem sikerült. A gyenge fegyverzet, a túl erős és gyors motor, rossz fordulékonyság miatt nem volt alkalmas vadászrepülőgépnek.

• A repülőgépet 1940-ben bemutatták egy szovjet katonai küldöttségnek is, amelynek tagja volt többek között Szergej Jakovlev tervező is, a későbbi Jak-1/3/7/9/11 sorozat tervezője. Az orosz konstruktőr már ekkor elmondta, hogy ebből nem lesz bevethető harci repülőgép.

• A típusból összesen négy darabot építettek.1939. április 26-án Fritz Wendel gyári berepülőpilóta a V1-es példánnyal 755 km/h sebességet ért el, ezt csak 1969-ben döntötték meg a kategóriájában egy F8F Hellcat repülőgéppel.

• A Me-209 alkalmatlan volt a légiharcra. A szárnyakba épített hűtőrendszer miatt lehetett fegyverzetet telepíteni. A repülőgép rosszul manőverezett, karbantartása nehéz volt. A szárnyakat áttervezték hosszabbra, a függőleges vezérsíkot magasabbra helyezték és a motorburkolat alá 2 darab 7,92-es géppuskát szereltek. A módosítások miatt azonban megnövekedett a repülőgép súlya és csökkent a sebessége, annyira, hogy lassabb lett, mint a Bf -109E.

A Messzerek mellett, más német repülőgépek, például egy Junkers Ju-52m3 is látható a múzeumban.

A világháború után, a nyugati hatalmak nem becsülték meg a lengyeleket és Sztálinnak megkötött paktum alapján a lengyel erőket lefegyverezték és személyi állományukat szinte átadták a Szovjetunió és keleti Lengyel szövetségeknek. A katonák közül sokan maradtak és a brit szigeteken vagy az Egyesült Államok területén kezdtek új életet.

A Lengyel repülőipart újra létre kellett hozni az szinte földig lerombolt országon belül. A kezdetekben szovjet tervezésű repülőgépek és helikopterek licencgyártása folyt, de azokat több vonatkozásban modernizálták, korszerűsítették, némileg átalakították. Később elsősorban a PZL-nél saját tervezésű repülőeszközök gyártása.

A PZL gyártókapacitását is helyreállították. A PZL-Okecie Varsó közelében, a PZL-Mielec, PZL-Swidnik, PZL-Kalisz, PZL-Rzezsov a nevükben is jelzett városok térségében üzemelt

A PZL-Mielec volt elsősorban a katonai repülőgépek gyártója. Az ott gyártott típusok legnagyobb része helyett kapott a múzeumi gyűjteményben.

A MiG-15 típuscsalád különféle változatait Lim-2 típusjelzéssel gyártották. Ezekből kiállításra kerültek a LIM-1/2 változatok.

• Lim-1 vadászrepülőgép. A lengyel gyártású típus a MiG-15 licencgyártása.227 darabot építettek a típusból. A lengyel gyártmányú repülőgép, jobb gyártástechnológia és minőség ellenőrzés miatt jobb repülési tulajdonságokkal rendelkezett. A Lim-1 korai példányai az orosz RD-45F később pedig a lengyel szintén licencgyártású Lis-1 hajtóművekkel épültek.

• A MiG-17 sorozatot Lim-5/6 jelzéssel készítették. Ezekből is a teljes gyártási sor látható. Lim-5, Lim-5R, Lim-6M és Lim-6BiSz került kiállításra. A 1230-as oldalszámú repülőgép egy Lim-2 típus, amely a MiG-15BiSz licence.

• A Lim-6M egy MiG-17 változat, de ez már minden időben repülhető vadászbombázó repülőgép, látható a lokátorkúp. A típus lengyel fejlesztés Lim-5P verzió átépítése. A Lim-5P orosz változata a MiG-17PF volt.

• Lim-2R a MiG-15BiSz vadászrepülőgép felderítésre módosított változata volt. Lengyelország 13 darabot építettek át a felderítő verzióból le a saját légierő részére.

• A Lim-5 (licencyjny myśliwiec - vagyis licenc vadászrepülőgép) a MiG-17F lengyel licencváltozata. Ez a típus is nappali vadászrepülőgép volt, nem rendelkezett lokátorral. A repülőgépet olcsóbban adták, mint az eredeti szovjet típust, ezért a Közel-Keleten, Délkelet Ázsiában is sok példányt exportáltak.

• A Mieleci gyár 477 Lim-5 változatot gyártott, amely után áttértek a LiM-6 (MiG-17BiSz) gyártására. Bissau-Guinea hadereje 2011-ig repülte a típust. 

• A Lim-6BiSz egy modernizált MiG-17 vadászbombázó. A fegyverzete erős,az orr részben kettő darab 23mm-es és egy 37mm-es gépágyú, valamint két-két szárny alatti függesztőpont, amelyre 100kg légibombákat, valamint ha csak egy-egy függesztőpontot használtak bombákhoz, akkor 250kg-os ejtőlőszert is lehetett függeszteni. A belső fegyvertartó pilonokra Mars-2 típusú rakétakonténerek is függeszhetők voltak, ezekben 16-16 darab Sz-5 nem irányított rakétát hordozhattak. A típus is alkalmassá vált vadászombázó feladatok végrehajtására. A hajtómű a Klimov VK-1F utánégetős turbina lengyel licence a Lis-5 volt.

• Lengyel gyártású sugárhajtású repülőgépek Lim-1, Lim-2, Lim-5, Lim-6 mellett egy PZL Iskra gyakorló repülőgép is látható.

A MiG-21 sorozatot már nem gyártották Lengyelországban. Csehszlovákiában még az F-13-as változatot építették, de a későbbi változatok már csak a Szovjetunióban készültek. A múzeumban láthatóak a MiG-21F-13, PF, PFM,M, MF, R, U,U-400, USz, UM US, GT változatok.

• A MiG-21 sorozat Lengyelországban repült változatainak kiállítása a krakkói múzeumban.

• A 809-es oldalszámú MiG-21F-13. A legkönnyebb és legjobban manőverező 21-es. Tipikus nappali vadászrepülőgép, lokátora nincs. Gyakorlatilag a MiG-17 sorozat több repülőgépe jobb harci-technikai értékkel rendelkezett, mivel radaros változatok voltak.  A lengyelek 25 darabot vásároltak 1961-1963 között a típusból.

• A MiG-21PFM lokátorral ellátott típusváltozat volt. A szárnyon azonban még mindig csak két felfüggesztési pilonra lehetett fegyverzetet függeszteni, tehát a törzs alatti függesztőhellyel is csak három függesztőpont volt. Módosított lokátorral, és hajtóművel, valamint R-802 rádióval építették. A GP-9 gépágyú konténert a törzs alatt hordozhatta. Külsőleg is látható, hogy a kabintetőre nem szereltek periszkópot.1966 és 67 között egy századnyi, tehát 12 repülőgépet vásárolt ebből a modifikációból Lengyelország.

• A MIG-21PF, a PFM előtti változat. Lokátora RP-21 Szapfir típusú volt. Je-7 volt katonai jelzése. 1964-65 között a típusból 84 darabot tehát mintegy négy századot szereztek be polák testvéreink A Magyar Néphadseregben is rendszerben állt.

• MiG-21R, vagyis felderítő repülőgép. Ez a típus hazánkban nem volt szolgálatban.Az 1970-es évek elején 36 darabot szerzett be Lengyelország harcászati felderítési feladatokra.

• MiG-21MF, az első két fegyvertartóval felszerelt szárnyú változata a 21-es típuscsaládnak. Lengyelország 120 darabot vásárolt, tehát ez a típus volt egy ideig a fő vadászrepülőgépe az Légierőnek. A típussal a PF/PFM változatok váltották le. Az első repülőgépek 1972-ben érkeztek be, és kivonásuk 1999-től került sor a MiG-29 és F-16 repülőgépek beszerzése után.

• MiG-21U 400. Ez a kétüléses gyakorló változat a korai gyakorló 21-esek közé tartozott, amelyet az F-13 vadászváltozatól alakítottak ki. Egyetlen 30mm-es gépágyú marad az eredeti fegyverzetből, lokátorral nem rendelkezett és a rövidebb törzs miatt kevesebb üzemanyagot tudott hordozni. Lengyelországon kívül, a Szovjetunió, Csehszlovákia és a Keletnémet Légierő alkalmazta.

• MiG-21UM, a kétüléses vadász gyakorló repülőgép utolsó változata. Harcra is alkalmas volt, de lokátorral nem rendelkezett. 1971-től indult a gyártása, és ebben az évben már vásárolt is belőle Lengyelország. 52 darabot rendszeresített és a típust 2003-ban vonták ki a szolgálatból
  

• A MiG-21 repülőgépcsalád változatai hosszú sorokban láthatóak a szabadtéri kiállítóhelyen.

A MiG-19PM napjainkban restaurált változata – fém színben pompázva - külön hangárban található.Az utolsó Lengyelország által üzemeltetett Nagyvasak közül a MiG-23MF, UM és 29UB tekinthető meg,

• A MIG-19PM restaurálása után külön hangárba került. A   650905 gyári számú repülőgép csodálatos a felújítás után.

• A gyönyörűen felújított 905-ös oldalszámú MiG-29PM. A típusból Lengyelország viszonylag keveset, 24 darab P és 12 darab PM változatot (vagyis három századot) szerzett be és 1957-től 1974-ig repülték a MiG-19-est.

• Lengyelország 36 darab (tehát egy ezrednyi) MiG-23MF harci és hat darab kétüléses 23UB repülőgépet tartott rendszerben 1999 szeptemberig. A kivonási dátumig négy darabot vesztettek el különféle balesetekben. A 120-as oldalszámú UB került a Krakkói múzeumba.

• A MiG-29 volt a legfejlettebb orosz vadászrepülőgép, amelyet Lengyelország is repült. A volt német példányokkal együtt 44-et, (két ezrednyi) köztük nyolc UB változatot állítottak rendszerbe. Napjainkban Malborkban 13 darab harci és elvileg mind a nyolc kétüléses áll még hadrendben, de ez alapból nem igaz, hiszen a múzeumban látható 4115 oldalszámú 9.51-es UB is a nyolc közé tartozna. Hivatalos források szerint 14 darab Fulcrum került átadásra Ukrajnának, de valószínűleg az ténylegesen átadott, illetve donorként használt lengyel 29-esek száma ennél jóval több.

A Szuhoj iroda csapásmérő repülőgépei közül a Szu-7BM, UM, BKL, 20,20R, 22M4, 22UMK3 látható. Nehezebb típusok közül a Li2T, Il-28U és 28 került a múzeumba.

• Két Szuhoj Szu-7B csapásmérő repülőgép. 

• A Szu-20R változat felderítő feladatra készült, de természetesen csapásmérésre is alkalmas volt. A Szu-20R repülőgépek a KKR.1 felderítőkonténerrel elsősorban a Németország északi részénél fekvő Dánia felé repültek. 1997-ig álltak hadrendben felderítő Szu-20-asok

• Szu-22M4, a legjobb export változat, hazánk az M3-ast repülte, mivel hajtóműve azonos volt a MiG-23 gázturbinájával elméletileg. Gyakorlatilag nem, tehát voltak a hajtóművek csereszabatosak. A lengyelek 110 darabot állítottak szolgálatba a típusból. Napjainkban egy bázison Swidwinben vannak a Szuhojok összevonva. A 16 repülőgép az 40. elt (harcászati vadászszázad, ( Eskadra Lotnictwa Taktycznego) állományába tartozik, kivonásuk a közeljövőben várható.

• Egy korábbi változat a kétüléses gyakorló csapásmérő változat a Szu-7U. A típus nyolc példánya a Szu-7N vadászbombázók személyzetének kiképzésére szolgált.

• A Szu-7BKL vadászbombázó. A Szu-7 modernizált változata megerősített futóművel és modernebb fegyvereket is integráltak hozzájuk. A fő feladata a csapásmérést volt az újabb Szu-20 és Szu-22 változatok rendszeresítéséig. 30 darabot szereztek be a lengyelek az átmeneti típusból.

• Szu-22UM3K, vagyis a 22-es együléses harci gyakorló változata, amely egyébként alkalmas volt csapásmérésre is. 21 darabot állítottak szolgálatba a típusból, amelyek nagy részét már kivonták a hadrendből. Hat darab áll még Swidwinben szolgálatban.

• A Szu-7BM az alapváltozat modernizált verziója. módosított AL–7F–1 hajtóművel továbbfejlesztett üzemanyagrendszerrel és külső üzemanyagtartályokkal, alkalmas volt harcászati nukleáris bombák hordozására. A típusváltozatot 1963-1965 között gyártották, 290 darab készült belőle, amelyekből hat darabot állítottak lengyel szolgálatba.

Az Iljusin bombázók közül

• Az IL-28 közepes bombázócsalád gyakorló változata. Az IL-28U ritkaság európai múzeumokban. A Lengyel Légierő 35 bombázó és öt darab felderítő repülőgépéhez vásárolt nyolc darabot. Az Iljusinok az 1950-se évektől az 1970-es évekig álltak rendszerben.

• Az Il-28R felderítő változat a múzeumban. Az öt példányból a  69216 gyártási számú repülőgép került a Krakkói gyűjteménybe.

• A felderítő változatból mintegy 900 darabot építettek. Hatótávolsága meghaladta a bombázó változat hatótávját.

A Jakovlev iroda polgári és katonai repülőgépei közül, a Jak-11, 12M, 17W, 18, 23 és 40-es típust lehet látni Krakkóban.

• Jak-11 (amely Magyarországon Ölyv néven repült a Légierőben.) Lengyelország 40 darabot rendszeresített a gyakorló repülőgépből, amely a második világháborús Jak vadászrepülőgépe alapján épült. Csehszlovákiában Let C.11 néven licencben gyártották.

• Jak-18 kiképző  és gyakorló repülőgépnek építették a Szovjetunióban 1946-tól. Összesen 4830 darab készült nyolc fő változatban. Licencben Kínában is gyártották Hongzuan 501 illetve Nanchang CJ-5 néven. Magyarországon Fürj néven rendszeresítették.

• Lengyelországban mintegy 150 darabot állítottak rendszerbe. Az egyik utolsó üzemeltetője az Észak-Koreai Légierő.

• Jakovlev JaK-17W a sikertelen Jak-15 vadászrepülőgép (amelyből a Jak-23-at fejlesztették) kétüléses gyakorló változata. 1948-49 között 430 darabot építettek a típusból. Lengyelország három darabot vásárolt a Szovjetuniótól a légierő számára.

• A Jak-23 vadászrepülőgép nem készült nagy sorozatban, a MiG típusok vették át a Jakovlev gyártmányok helyét a Szovjetunióban. A Jak-23 mindössze a három proton kívül csupán 316 darab készült, és ezekből is a Lengyel, Román, Csehszlovák és Bolgár Légierő vásárolt. Lengyelország 1950 és 1961 között 100 darabot üzemeltetett. A licencgyártás lehetőségét is megkapta Lengyelország, de inkább a MiG-15 vadászrepülőgép gyártását kezdték meg északi testvéreink.

• A Jak-40 közforgalmi utasszállító repülőgépből VIP szállításra a Lengyel Légierő is rendszerbe állított 16 darabot.2009-ben kezdődött meg a típus kivonása a rendszerből, napjainkban már egyetlen példány sem repült a piros-fehér kockás jelzéssel.

• Antonov AN-26. A mai Ukrajna területén gyártott típus, a maga idejében az egyik legsikeresebb szállító/utasszállító ejtőernyős hordozó repülőgép volt. 1403 darabot gyártottak a típusból Szovjetunióban és Ukrajnában. Kínában Xian Y-7 néven katonai, Y-14 néven polgári változatokat is gyártottak. Lengyelország egy századnyi mennyiséget 12 darabot vásárolt. Ezek 1972-től 2009-ig álltak hadrendben.

• A kiállított AN-26 repülőgépen egy híres nagy hatótávolságú repülésre emlékeztek. A repülést Mieczysław Kocjan hajtotta végre aki a második világháború alatt a lengyel légierő kötelékében szolgált a brit légierő lengyel kontingensében kiemelkedő teljesítményt nyújtott.

A Nyugati repülőtechnika is jelentős számban képviselteti magát Krakkóban. Fontossági sorrend nélkül, A-37B Dragonfly, AJSF-37 Viggen, F-104S-ASA, CF-104, CH-136, CM.170 Magister, F-5E, F-84F, Harrier Gr-3, Jaguar Gr-1, J-35I Draken, Mystere 4A, Mirage-5BA, Sea Venom, Vampire FB.6 is megtalálható a gyűjteményben.

• F-105D Thunferchief. Az amerikai Repulic gyártotta 1955-től 1964-ig.833 darab készült. A Vietnámi háború igáslova. Nem került exportra. Fegyverzete egy darab 20mm-es gépágyú volt, de öt függesztési ponton hordozott maximum 6400 kg fegyverzetet. Nukleáris csapásmérésre is fel volt készítve.1984. februárban vonták ki az utolsó példányokat a 466. TFS állományából.

• Az AJSF-37 Viggen vadászrepülőgép a Svéd Légierő a Flygvapen kötelékében repült. A típus csak a gyártó országban állt szolgálatba, bár részt vett az európai vadászrepülő tenderben.  329 darab épült a Viggen összes változatából.

• A  J-35J Draken svéd tervezésű és gyártású vadászrepülőgép. 651 darabot építettek a "sárkány"-ból. A gyártó országon kívül Ausztria, Finnország és Dánia is rendszeresítette.

• A Dán Légierő ajándéka a CF-104 Starfighter. A "C" a kanadai licencgyártás miatt került a típusjelzésbe. A Canadair mintegy 200 darabot épített a típusváltozatból 104 darab "G" verzió mellett.A kanadai gyártású repülőgépek J79-OEL-7 gázturbinát kaptak. 46 darabot szállítottak a kanadai gyártásból Norvégiának, Törökországnak és Dániának.

• Az FU-36 oldalszámú  F-84F a Belga Légierőben repült. A Thunderstreak résztvett a Vietnámi háborúban elsőssorban csapásmérő, vadászbombázó feladatkörben. Belgium 197 darab F-84F és 34 darab RD-84F (Tunderflash) repülőgépet üzemeltetett 1955-től

• A Portugál Légierő is üzemeltette az LTV (Ling-Temco-Vought) Corsair II csapásmérő repülőgépet, amelyet elsősorban haditengerészeti célra fejlesztettek. Görögország szintén repülte a típust. A Portugálok a 44 darab együléses A-7P típusjelzésű változatot (amely TF-30-P-408 gázturbinával felszerelt és nagyjavított  A-7E) volt és hat darab A-7A kétüléses gyakorló verziót repülték. 1999-ben vonták ki az utolsó példányokat a szolgálatból.

• A-37B Dragonfly. A repülőgép a Vietnámi Légierő ajándéka a múzeumnak. A típust Európában nem repülték. A Vietnámiak a "déliek" veresége után sok repülőgépet zsákmányoltak ezekből került egy darab, a 68-7916 gyári számú a lengyel múzeumba.

• Egy másik vietnámi zsákmány az F-5E Tiger. A régebbi Freedom Fighter mellett 27 darab fejlettebb változatot is kaptak egy Egyesült Államoktól, de ez nem gátolta meg a "déliek" vereségét.

• A Fracia Dassault a Mirage előtt is alkotott kiváló harci repülőgépeket a Mystere 4A típusból 411 darabot építettek 1953-1958 között a gallok. A gyártó mellett, az izraeli és az indiai Légierő is rendszeresítette. Harcban próbált típus. Izraeli pilóták MiG-15/17 és 21-és valamint Hawker  Hunter repülőgépeket is lelőttek velük, Az indiaiak viszont Pakisztáni F-104 repülőgépekkel keveredtek több ízben harcba és ott az amerikai vadászrepülőgépek AIM-9 Sidewinder rakétákkal több Mystere-t is megsemmisítettek.

• A Dassault a Mystere és Super Mystere sorozat után a Mirage típuscsaládot tervezte meg és gyártotta. Az első elterjedt típus a Mirage III és annak egyszerűsített nagyobb változata a Mirage 5-ös lett. A Belga Légierőben szolgálat a Mirage 5BA, amely a Krakkói múzeumban látható. Az 5-ből 582 darabot építettek. 1968-ban a belga SABCA repülőgépgyár megvásárolta a licencet és saját légierőnek három fő verziót gyártottak. Az 5BA a csapásmérő, 5BR felderítő és 5BD kétüléses gyakorló változatban 106 darabot építettek. Az 1980-as években modernizáltak.- MIRage Safety Improvement Program (MIRSIP) - keretében ezekből 20 darabot, amelyből 15 darab 5BA és öt darab 5DB volt. 20 darab régi modifikációt Chile vásárolt meg. A repülőgépek kivonása után az F-16 maradt egyetlen szuperszónikus típusa Belgiumnak.

• A SEPECAT Jaugar, az első összeurópai harci repülőgép volt, amely közös brit-francia együttműködésből készült. A csapásmérő és felderítő típus brit változata a Gr1-es látható a lengyel gyűjteményben.  A legyártott 543 darab repülőgépből 165 darab volt Gr.1 csapásmérő.

• Egy másik ikonikus brit típus a  Harrier Gr.3 A "Rétihéja" a Kestrel által gyártott (későbbi BaE) helyből felszálló csapásmérő repülőgép, amely a brit légierőben teljesített szolgálatot. A különleges repülőgép típuscsaládból a RAF a Királyi Légierő a csapásmérő változatokat a Royal Navy (Air Arms) a vadász és vadászbombázó Sea Harrier változatokat üzemeltette. A szárazföldi változatokat elsősorban azért gyártották, mert a katonai doktrína szerint a szilárdpályás repülőtereket egy Varsói Szerződés és NATO közti háború során néhány napon belül lebombázzák, használhatatlanok lesznek és ez a típus, amelynek kis méretű beton le és felszállóhely is elég, közeli légi támogatást tud nyújtani a csapatoknak. A korai változatok, viszonylag kis tömegű fegyverzettel és hatótávolsággal rendelkeztek, de egyedi tulajdonságuk a helyből fel és leszállási lehetőség kompenzálta gyengeségüket, feltételezve, hogy ellenséges repülőgépekkel sem nagyon találkozhatnak. A Harrierek a brit-argentin Falkland/Malvin szigeteki konfliktusban estek át a tűzkeresztségen,a hol a szárazföldi változatokat is bevették.A Harrierek több mint 2000 bevetést hajtottak végre. A Gr.3 változatok fegyverzetébe rohammunkával integrálták az AIM-9 Sidewinder rakétákat..A konfliktus során négy Gr.3 és hat Sea Harriert vesztett a brit légiegység jóval több argentin repülőgép megsemmisítése és a légvédelem semlegesítése során.

• A De Havilland DH-112 Sea Venom hordozófedélzeti vadászrepülőgép. 151 darabot gyártottak a típusból. A britek mellett a francia SNCASE is gyártotta Aqulion néven. A minden időben repülhető lokátorral is felszerelt repülőgép 1951-ben repült először és hosszú életút után 1970-ben vonták ki a szolgálatból. A britek mellett az ausztrál és francia hordozókon is rendszeresítették. A brit gyártás 298 darab volt, franciák 98 darab volt, utóbbiak között sok átépítést is beleszámítva.

• Fegyverzete négy darab 20mm-es gépágyú valamint  nyolc darab RP-3 nem irányított rakéta volt. Kettő darab 454kg-os bombát is szállíthatott. A kiállításon  az XG613 lajstromjelű brit példány látható.

• A De Havilland DH.100 Vampire FB.6 típus 3268 darabos gyártással jelentős exportsikere volt a brit cégnek. A repülőgép vadászbombázó volt és 1946-ban végezte el első repülését. A svájci légierőnél szolgált a kiállított példány. Svjác licencben saját gyártással első ütemben 85 darab FB.6 változatot állított szolgálatba. A második sorozat némileg módosított 100 darab repülőgépe Emmenben a mai Pilatus gyárban készült. A típust 1990-ig használták.

A saját tervezésű és gyártású katonai repülőgépek között kiemelendő a TS-11 Iskra gyakorló repülőgépek sorozata. TS-11, 11BiSzB. BiszDF, és R változatok láthatóak. Mellettük az I-22 Iryda, amely a TS-11 váltótípusa lett volna, a TS-8 Bies, M26 Iskierka, ZL-130 gyakorló repülőgépek, PZL-230 Skorpion csapásmérő repülőgép.

• A TS-8 Bies egy saját gyártású gyakorló repülőgépe volt a Lengyel Légierőnek. Napjainkban is van repülőképes példánya. 1957-1960 között 251 darabot építettek belőle a PZL Mieleci gyárában. A Légierőtől 1978-ban vonták ki a szolgálatból.

• A TS-8 Bies egy másik még nem restaurált példánya.

• A PZL 130 Orlik egyik prototípusa, kicsit hányatott külsővel a szabadtéri kiállítóhelyen.

• A PZL-130 Orlik gyakorló repülőgép napjainkban is szolgálatban áll. A képen a TC-1 változat látható. A kilátás kiváló a repülőgépből és a Team Orlik napjainkban a Lengyel Légierő bemutatócsapata is ezt a típust használja.

• A PZL-130 Orlik repülőgépeken ritkán látható üzemanyag póttartály, nos itt felfüggesztésre kerültek.

• A TS-11 Iskra a lengyel gyakorló repülés kiemelkedő repülőgépe és az önállóság szimbóluma. Gyakorló repülőgépekre a Varsói Szerződés teljesen meglepő módon beszerzési tendert írt ki, amelyen a L-29 Delfin, a TS-11 Iskra és a Jak-30 indult. Komoly tesztelés után az Aero Vodochody gyártmánya lett a győztes, és a Szovjetunió és a Varsói Szerződés országai a Delfint választották gyakorló repülőgépnek. Kivétel Lengyelország, amely a TS-11-est is sorozatban gyártotta saját használatra, illetőleg exportsikert is elértek a típussal, India vásárolt meg belőlük 100 darabot a 424 darabos gyártásból. A képen a TS-11BiSzDF változat egyik példánya látható a múzeum előtti területen.

• A 1909 oldalszámú TS-11R vagyis felderítő változat szintén a múzeum előtti téren került kiállításra. A tengerészet által használt hat darabos sorozatot 1991-ben építették át beszerelve egy RDS-81 rádiólokátort.

• A TS-11/MR Iskra változatot 1998-ban alakítottak ki a lengyel légierő Bialo-Czerwone Iskry bemutató csoportja számára. A gépágyút eltávolították, helyére a repülőbemutatókon használatos füstgenerátor 45 literes gázolajtartályát helyezték el. Mindegyik gép SO–3W hajtóművet kapott.

• Egy TS-11BiSzDF Iskra a belső kiállítási helységben.

A nagy vetélytárs a tendergyőztes Aero Vodochody L-29 Delphin gyakorló repülőgép. Lengyelország is 166 darabot vásárolt a típusból és 1963-ban állította szolgálatba.

• Az Iskra utódja egy korszerű kialakítású gyakorló repülőgép az I-22 Iryda lett volna. Az utódtípus 1985-ben repült először, majd nyolc darabos előszéria épült, amely 1992-1996 között a 58. repülőezrednél repült csapatpróbán. Tervezési problémák akadályozták meg a típus rendszeresítését, amely egy kicsit az Alpha Jet, az L-39 Albatrosz és a BAe Hawk típusokra hasonlító repülőgép volt.

• A PZL Mielecben még legyártottak 1996-ra újabb 16 darabot az Irydából, amely soha nem emelkedett a levegőbe. Napjainkban több lengyel repülőmúzeumban és alakulatnál látható a nagy várakozást kiváltó és végül csúfosan megbukott típusból egy-egy példány. 

• Az I-22 Iryda külső szemlélőnek egy modern gyakorló repülőgépnek tűnik, de tervezési hibák miatt erre a feladatkörre végül nem felelt meg.

•  Az EM-10 Bielik egy gyönyörű konstrukció, amely 4. generációs könnyű vadászbombázó tervezet volt. Levegőbe nem emelkedett.Margański & Mysłowski Zakłady Lotnicze tervezte 2003-ban. Az Orr-része mutatja,hogy lokátor nem került volna volna bele, talán gyakorló repülőgépnek is megfelelő lett volna. Módosított orr-résszel és függesztőpontokkal könnyű harci repülőgépként (mint az L-159 ALCA) talán lett volna piaca ebben a szegmensben.

• Oldalról impresszív látványt nyújt a soha meg nem valósult harci repülőgép. Jó lett volna látni legalább a prototípust a levegőben, de ezen a példányon kívül nem készült több az M-10 típusból.

A legnagyobb repülőgép egy Tu-134A a közforgalmi repülésből. Az M-28 könnyű csapat, és teherszállító, illetve partvédelmi repülőgép.

• Tupoljev Tu-134A, amely nem a haderőtől, hanem közforgalmi légitársaságtól került a múzeumba. 1966 és 1984 között 852 darabot gyártottak a Szovjetunióban. Licencgyártása nem volt.

• A PZL-Mielec MD-12F SP-PBL típusú repülőgép.1961-ben készült. Összesen három darabot építettek  Egy prototípust, egy MD-12P utasszállító változatot, amely néhány évig Varsó-Zreszow útvonalon repült. A harmadik repülőgépet az MD-12F térképészeti repülőgép, ez látható a múzeumban.

A lengyel repülőipar a merevszárnyú típusok tekintetében nem csak katonai célú típusokat gyártott. A mezőgazdasági, növényvédelmi repülőgépek családja is megtekinthető a múzeumban. Közülük többek között a PZL-108 Gawron, 106 Krug, 109 Wilga,   M-18 Belphegor, M-18/21/24/25 Dromader is megtalálható a gyűjteményben.

• AN-2R típusú repülőgép. Az "R"  a mezőgazdasági változatot jelöli. AN-2 típussal még sok helyen lehet találkozni permetezéskor, szúnyoginváziók esetén.

• A Lengyel mezőgazdasági repülőflottát a PZL építette és a Szovjetunió mellett a Varsói Szerződés tagországaiban is sok példányt sikerült eladniuk. A PZL-106A változatú repülőgép elsősorban permetezésre használták.

• PZL 106 Kruk mezőgazdasági repülőgép. Elsősorban permetezésre használták. 1973 és 2004 között mintegy 273 darabot építettek a típusból.

• PZL 101 Gawron mezőgazdasági repülőgép a krakkói múzeumban. Napjainkban is több repülőképes példánya van, hazánkban is ritkán látni repülés közben. 325 darabot gyártottak 1960-68 között a típusból.

• Egy ikonikus mezőgazdasági repülőgép, amely egyetlen megmaradt példányát Magyarországról a szandaszöllősi  repülőtérrel sikerült visszavásárolni a Lengyeleknek. A PZL M-15 Belphegor.

• Az M-15-ös 1973-ban emelkedett a levegőbe, majd 1974-ben követte a második prototípus. 1976-ban Párizsban is bemutatták.Sorozatgyártásának elkezdésekor több mint 3000 példány legyártását tervezték, de az üzemeltetési tapasztalatok és a drága fenntarthatóság miatt gyártását 175 darab építése után 1981-ben leállították.

• Letov L-200A Morava. A csehszlovák típusból 367 darabot építettek 1957-től 1964-ig. Lengyel repülős mentőszolgálat 10 darabot rendszeresített.

• Aero AE-145 típusú repülőgép.590 darabot gyártottak belőle Csehszlovákiában 1947-1961 között. Lengyelországban a LOT három darabot üzemeltetett, de többet a légi mentőszolgálat is rendszeresített.

A helikopterek a második világháború után kerültek gyártásra Lengyelországban. A PZL-Swidnik először szovjet típusok licencét gyártotta.(Mi1 = SM-1, Mi-2, de azokat modernizálva és újratervezve az SM-2, W-3, Kania, SW-4 típusokat is gyártották.

• A PZL Swidnik SzM-2 helikoptere, A Mi-1 nagyobb belső térrel rendelkező áttervezett változata volt. Az 1950-es évek végén tervezték a Mi-1 (lengyel SM-1) helikopter átdolgozásával.

• Az SM-2 helikopterből összesen 86 darab készült. A kivonása 1970-es évek elején a modernebb helikopterek megjelenésével kezdődött.

• Egy PZL által gyártott MI-2 (W-2) mezőgazdasági helikopter amelynek fő feladata a permetezés volt.

• A PZL Swidnik által előállított Mi-2 licencből épített helikopterek különböző változata. (Mi-2,-2Ch,-2FM, -2M2 -2T, -2URP)

• PZL Mi-2 (W-2) Ch (Chelka) változat, amelyet gyakorlatilag kémiai hadviselési valamint füstképzési feladatokra építettek.

• A Mi-4A helikopter  kis mennyiségben került rendszeresítésre. A négy darab forgószárnyas az 1950-es évek végén került Lengyelországba.

• A Mi-4M változat a haditengerészeti légierőnél szolgálat. Felszerelésével vízfelszíni hajók és tengeralattjárók felderítésére is alkalmas volt.

• A 11 darab tengerészeti változatot felderítési, szállítási és tengeri deszantfeladatokra is használták.

• A mágneses (MAD) detektor a tengeralattjárók víz alatti felderítésére szolgál. A búvárhajók  enyhén, megváltoztatják körülöttük a mágneses teret és a MAD ezt detektálja.

• Egy ismert helikoptert hazánkból. A 717-es oldalszámú forgószárnyas Mi-24V változat. (Lengyelországban W-ként a jelzése.). A 220717 gyári számon került Honvédségünk állományába 1985-ben.

• A helikopter 2001-ig repült hazánkban, majd selejtezésre került. Innen került Krakkóba. A szárnyai valamint a rotorlapátok nem kerültek kiállítása.  

• Az Instytut Lotnictwa BZ-1 Gil SP-GIL típusú repülőeszköze.

A lengyel sportrepülés területéről szintén tucatnyi repülőgép és vitorlázó repülőgép van a múzeumi gyűjteményben.

• Zlin Z-50LA cseh gyártmányú műrepülőgép. A Zelazny demócsapat adományozta a múzeumnak.

• Janowski J-5 Marco könnyű repülőgép

• PZL S-4 Kania 3 túrarepülőgép

PZL M-4 Tarpan gyakorló repülőgép.Összesen két prototípusa épült meg a típusnak, amely 1961-ben emelkedett a levegőbe. Sorozatgyártásra nem került.

• Az Aeroem Małgosia II. egy Burt Rután utánérzésű tolólégcsavaros kétüléses repülőgép

A Múzeumban jelentős légelhárító tüzér és rakétarészleg is helyett kapott, de ezeket külön posztban fogom majd bemutatni, így is elég hosszú lett a bejegyzés.

A múzeumban található shopban az ilyen helyeken szokásos, könyvek, makettek, modellek és játékok mellett különféle emléktárgyakat is lehet kapni.

A múzeum általában 09.00-től 17 óráig tart nyitva (nyáron hosszabb ideig), a normál belépőjegy ára 30 ZL, de vannak, családi és csoportos jegyek is kedvezményekkel.