Az utolsó NATO és Lengyel Szu-22 repülőgépek kivonása 2025

A Szovjetunióban létesült Szuhoj repülőgép tervező iroda második világháború utáni időszakban a vadászbombázók gyártásával foglalkozott az 1980-as időkig. Utána következett a Szu-27 család tervezése és megépítése, azóta a negyedik és ötödik generációs vadász és vadászbombázó repülőgépek tervezésének és gyártásának főszereplője Oroszországban.

OKB Szuhoj konstruálta az 1970-es évek elejére, a szárazföldi csapatok harcának támogatására a Szu–17/Szu–20/Szu–22 (NATO-kódja: Fitter) szuperszonikus, egyhajtóműves, változtatható nyilazású szárnyú harcászati vadászbombázó repülőgép-családot, melyet a Szu–7 továbbfejlesztésével terveztek.

A Szu-22 egyik őse, a Szu-7U kétüléses gyakorló vadászbombázó.

A Szu-7BM együléses csapásmérő szintén rendszerben állt Lengyelországban.

A Szu–17 típusjelzést a Szovjetunióban hadrendbe állított gépekre használták, a Szu–20 és 22 a külföldre exportált gépek jelzése volt. Az erős fegyverzetű repülőgépeket számos országba exportálták, több fegyveres konfliktusban is részt vett. A Magyar Néphadseregben és Honvédségben 1984-től 1997-ig egy századnyi repülőgép állt hadrendben.

Magyarországon is rendszerben volt Taszáron egy század Szu-22-es csapásmérő repülőgép. A harci Szu-22M3 és a Szu-22UM3K is kivonásra került.

Magyar Szuhoj Szu-22M3 az 1991-es Taszári Repülőnapon. Ekkor még "Pajtás" minőségű géppel fotóztam..

A 04-es pilótája intett a közönség felé.

A Lengyel Légierő első Szu–20-asait 1974-ben kapta és 27 példánya állt hadrendbe Powidzban, a 7. bombázó-felderítő repülődandárnál, ahol az Il–28-asokat váltotta le. Az átképzést a Szu–7U lengyel változatával (SBLim–2) végezték. A gépek feladata elsősorban atomcsapás mérése lett volna. A lengyel gépekre rendszeresen függesztették az RN–24 atombomba gyakorló változatát. Az 1980-as Lengyelországi forradalom után az atomtölteteket visszaszállították a Szovjetunióba. A gépek egy része a KKR–1 felderítőkonténer hordozására alkalmassá tett Szu–20R volt, a balti tengeri NATO országok partjai mentén repültek felderítő bevetéseket. A gépek 1997-ig álltak hadrendben. 1983 és 1988. között 90 Szu–22M4 és 21 Szu–22UM3K repülőgépet állítottak hadrendbe, ezek először a 7 PLB-R (felderítő-bombázó ezred), majd a 6 PLM-B (6. vadászbombázó-ezred) és a 40 PLM-B állományába kerültek. Az első 30 gép szintén alkalmassá volt téve atomcsapás mérésére, a többiek későbbiek műszerfalán az atomfegyverek kezelőszervei helyett képernyőt építettek televíziós irányítású H–29T rakéták számára. A gépek száma a 2000-es évekre 48 darabra csökkent. A három 16 repülőgépes század a 7. és a 40. elt (harcászati vadászszázad, lengyelül: Eskadra Lotnictwa Taktycznego) Świdwinbe, a 8. elt pedig Mirosławiecbe települt. 2007-ben a 7. elt-t feloszlatták.

A Szu-22 bázisok látogatások alkalmával mindig volt eligazítás, történelmi bemutató és például a bemutató eszközeit is lefotózhattuk.

Kellemes kávézási emlék Swidinből.

Prezentáció. A bázis akkori felépítése

A 40. vadászrepülő század igazából csapásmérők.

A bázis..

A bemutatott fegyverek, nem irányított rakéták.

Irányított légiharc és csapásmérő rakéták.

Különböző konténerek.

Akciórádiusz számítás

Szu-22M4 csapásmérő gurul a futópálya felé az egyik ELITE hadgyakorlaton Lechfeldben. Az orr részén a tipikus vaddisznó festéssel.

Oldalról a 8. repülőszázad Szu-22UM3K kétüléses gyakorló harc változata Lechfelden.

A 8-asok egyik Szu-22M4-ese feladatra felkészítés közben. Fegyverzet nélkül ledobható póttartályokkal.

Szemből a Szukával..

1983. augusztus 19-én egy lengyel légierő Szu-22M4K gépet véletlenül lelőtt egy lengyel 2K12 Kub rakétabázis egy gyakorlat során. A repülőgép a parttól 21 km-re repült a Balti-tenger felett, Ustka közelében. A pilóta katapultált és két óra után kimentették a vízből.

A javítóbázis csarnoka

A javítóhangár fotózása..

Elfértek bennük a Szukák

Egy karbantartás utáni fotó

Az egyik díszfestett példány a 305-os lajstromszámú fekete Szuka

Géppár indulása.

Szemből a Szuhoj 22-es csapásmérő..

Gurulás felszálláshoz.

Hazánkban Nyílt napon is szerepeltek 2006-ban a Lengyel Szukák. Gyakorlatról visszatérve tankolásra landoltak a kecskeméti betonon szakadó esőben majd az üzemanyag feltöltés és némi pihenés után folytatták a repülést Lengyelországba.

A 308-as oldalszámú kétüléses gyakorló Szu-22UM3K leszállás közben Kecskeméten. A póttartály mellett gyakorló UZR-60 légiharc rakétaváltozat van függesztésen.

2015-ben úgy döntöttek, hogy a fennmaradó 32 gépből csak 12 Szu-22M4 és 4-6 Szu-22UM3K marad szolgálatban. A nagyjavításuk után tíz évvel meghosszabbították élettartamukat. Gazdasági okokból a repülőgépeket nem modernizálták, kivéve egy további RS-6113-2 C2M rádió felszerelését, amelynek tetején egy pengés antenna található, de szürke, több árnyalatú álcázást kaptak, hasonlóan más lengyel repülőgépekhez. Több repülőgépet adományoztak különböző múzeumoknak, vagy emlékművekként kerültek több helyre illetve iskoláknak adományoztak technikai segédeszközként.

Az új festésű légifölény szürkében furcsán néztek ki a "sártúrók". A csapásmérő változatok régebben akár nyugaton, akár keleten terepszínű festésben repültek, mivel az ellenséges vadászrepülőgépek felül azonosíthatták azokat vizuálisan

Egy Szu-22 géppár az egyik Radomi repülőnapon.

Radomban statikus bemutatón.

A 8309-es oldalszámú Szu-22M4 a levegőben.

Jómagam több alkalommal voltam Swindwiben a Szu-22-esek (lengyel becenevük Szukák) bázisán. Egyik alkalommal még az Aranysasban is név nélkül megemlített egy barátom a bázison tett tevékenységem miatt. A lengyelek szerették, ápolták és kiválóan repülték a nehéz vadászbombázó, csapásmérő repülőgépeket. A repülőgépek sokszor különleges díszfestéssel repültek. A "Tigris" mellett a századok jelzései sok esetben az orr részre voltak festve, például a vaddisznó jelzések. Az utóbbi időszakban a légvédelmi rakéta lövészeteken sőt repülőgépek éleslövészetén is, ledobott infrabombáik voltak a célok.

A híres díszfestésű 707-es oldalszámú Tigris a 6. repülőszázadtól.

A "Tigris" fordulás közben (Forrás: Toldi Miklós képe)

Ugyanez a repülőgép műszaki előkészítés közben.

Egy szépen dekorált orrész a vaddisznóktól.

A másik század jelvénye egy mén volt.

A fekete vaddisznó..

Swidwinben az egyik Szuka szemből. Sok esetben aszimetrikus módon voltak a függesztmények.

A repülésre előkészített Szukák sora betonon.

Egy másik látogatásom, más kameraállás, de a Szuhojok is repülésre sorakoznak.

A 8102-es oldalszámú Szuka landolás közben.

Letárolt Szu-22 csapásmérők Swidwinben.

A letárolt repülőgépe másik sora a bázison.

Este és éjszaka is folytak a kiképző repülések.

Éjszakai repülőnapon Radomban egy áthúzás közepette.

Amikor jól látható a AL-21F gázturbina utánégetője.

Itt szintén látható a lángcsóva, bár még csak felszállás közben került bekapcsolásra a "forszázs" a fáklya.

Egy éjszakai üzemeltetési kép Swidwinből. Ilyen díszkivilágítás csak békeidőben lehetséges.

A Két repülőgépből álló Szuhoj Demó körtelék repülés közben. Jól látható manőver volt az eltérő szárnnyilazással repült formáció.

Szu-22 kötelék áthúzás Radom felett. A kötelék végén két "vendég MiG-29 Malborkból..

Miután 2022-ben 48 darab KAI T-50 Golden Eagle repülőgépet vásároltak Dél-Koreától, a Su-22-es flottának kivonását 2025. szeptemberben tervezték. Végül Miroslawiecben szeptember 10-én került sor a Szukák búcsúztatására. Négy Szuhoj 22-es repült a kivonás napján, köztük a kétüléses Tigris, valamint egy festett svancú példány, amely büszkén hirdette, hogy 1984 és 2025 között álltak hadrendben a "bicskaszárnyú" csapásmérők.

A kivonási eseményre a 21. harcászati repülőezred 309-es oldalszámú Szu-22UM3K kétüléses vadászbombázója kapott új díszfestést. A kivonásra hat darab harci Szu-22M4 és hat Szu-22UMK3 kétüléses változat maradt. A Szukákra mindig emlékezni fog a Lengyel Légierő. A kivonás után, Európában a Szu-22 típust nem repüli a NATO légiereje.