Európa Legnagyobb magán Repülőmúzeuma - Flugausstellung Peter Junior, Hermeskeil
A Németországi Hermeskeilben található Európa legnagyobb magán repülési múzeuma. A „Flugausstellung Peter Junior” 1973. júliusban nyitotta meg kapuit a Nagyérdemű előtt, és azóta, négy összesen 3600 m2-s csarnokban, valamint 76000 m2-es szabadtéri bemutatóhelyen, több mint 100 repülőeszköz, 60 repülőgép motor, gázturbina, valamint sok más repüléssel kapcsolatos eszköz és felszerelés tekinthető meg a kiállításon.
- Ez a Concorde nem eredeti. A replikában kávézó található
Külön érdekesség a 150 személyes Concorde szuperszonikus utasszállító repülőgép replikából kialakított kávézó, ahol szünetet lehet tartani és kicsit megpihenni a múzeumlátogatás közben.
- A múzeum bejárata. A képbe belógó orrész a Concorde Replikához tartozik..(forrás: www.comturist.com)
Magánmúzeum révén a látogatásnak ára van. A belépőjegy 10 EUR, de a 4-14. éves kor közti gyermekek 6 EUR-ért juthatnak be a kiállításra. Létezik csoportos belépő is 20 fő feletti társaságoknak.
- A múzeum felülről. (forrás: Wikipedia.org)
A repülőgép és forgószárnyasok általában nyugat-európai, amerikai és a volt kelet-német légierőben rendszeresített típusokból tevődik össze, de néhány második világháborús repülőgép is megtalálható a gyűjteményben. Néhány közforgalmi, polgári repülőgép is látható a kiállításon. Következzen a gyűjtemény - nem teljeskörű – bemutatása.
- A szovjetgyártású Iljusin IL-18V utasszállító a keletnémet Interflug légitársaságnál repült DDR-STH lajstromjellel.
- A Lockheed L-1049G Super Constellation viszont az egykori nyugatnémet Lufthansa légitársaság D-ALIN lajstromjelű utasszállító repülőgépe volt.
- A szép vonalú repülőgép 1955. szeptemberben Konrad Adenauer német kancellárt és kíséretét szállította Moszkvába a diplomácia kapcsolatos újrafelvételéről és a Szovjetunióban lévő német hadifoglyok hazaszállításáról tárgyalni. Utóbbiak között volt Erich Hartmann a második világháború legtöbb légigyőzelmével rendelkező pilóta, aki később Németországban az újjáalakult Luftwaffe tábornokaként ment nyugdíjba.
- A pilótafülke az 1950-es éveket idézi
- Szintén a Lufthansa használta a Vickers Viscount 814 típusú utasszállító repülőgépet. A típusból 11 példány repült a németeknél 1959 és 1971 között.
A gyűjteményben láthatóak olyan utasszállító repülőgépek, amelyeket különféle légierők használtak, majd átkerültek a polgári légitársaságokhoz.
- A De Havilland DH106 Comet 4C, az a repülőgép, amely a nyugati világban meghódította a levegőt, és a modern sugárhajtású utasszállító repülőgépek első típusa volt. Sajnos katasztrófák sora vezetett el hozzá, hogy felismerjék, hogy túlnyomásos környezetben a szögletes ablakok az akkori gyártástechnológia mellett nem biztonságosak, idővel környezetük megreped. Később a hibákat javították, de légitársaságok elfordultak a típustól, a francia Caravele, valamint az amerikai Boeing 707 is megelőzte.
- A Comet volt az alapja a Brit Királyi Légierő Hawker-Siddeley Nimród típusú partvédelmi járőr és felderítő repülőgép típusának, amelyet utolsó változata hatalmas költségtúllépések miatt a hírekbe és leállításra is került. A típus 2011-es kivonása után majd 8 évig nem volt a Királyi Légierőnek képessége orosz tengeralattjárók követésére a GIUK térségében. Napjainkban az Egyesült Államok légierejétől kiselejtezett, RC-135W River Joint repülőgépeket használnak felderítő feladatkörben, tengeralattjáró vadászatra pedig a Merlin 101 helikoptereket, bár azok hatótávolsága, repülési sebessége eltér természetesen a Nimródétól.A kiállított repülőgép XR398 lajtrommal repült a RAF-nál, majd 1975-ben eladták a Dan-Air légitársaságnak, ott repült 191. februárig.
- A Percival P.66 Pembroke C.Mk54 könnyű szállító repülőgép tipikus brit típus. Partvédelmi és járőr repülőgépnek tervezték, az AVRO Anson felváltására.Nyolc változatban építették 1953-tól 128-as darabszámban. A Brit légierős festése nem típusidegen, de eredetileg 54+24 lajstrommal a Luftwaffe állományában repült
- Az 54+21-es társa már német festést kapott. A A Percival P.66 Pembroke C.Mk54-t 10 országban rendszeresítették, A Nyugat-németeknél a Luftwaffe, a Heer és a Bundesmarine is kapott a típusból
- Egy másik De Havilland a DH.104 Sea Devon C.Mk20 szállító repülőgépet szintén közforgalmi légitársaságoknál is alkalmazták, de a kiállított példányt a Brit Királyi Flotta repülő-tengerészei repülték.
- A BAe (Handley Page HP.137) Jetstream T.Mk2 kiképző repülőgép a Brit Flottalégierő 750. tengerészrepülő századában repült a Royal Naval Observer School-ban. A repülőgép típuscsalád legtöbb példánya azonban a közforgalmi repülést szolgálta.
- A BAC Vickers VC10 utasszállító repülőgépet a BOAC légitársaság rendelte meg. A többi brit utasszállítóhoz hasonlóan ez a típus sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, és amikor a BOAC és a BEA - a Jelenleg British Airways – egyesült, akkor a VC-10 helyett beérkező Boeing 747-esek váltották le.
- A G-ARVF végül az Egyesült Arab Emirátusok kormánya vásárolta meg, és VIP szállító repülőgépként használták 1981-ig. Az Emirátusok a múzeumnak adományozták és utolsó útját Abu Dhabi - Saarbrücken útvonalon repülte, ahonnan közúton kerül Hermeskeilbe. A pilótafülke hagyományos műszerezettségű, de ergonomikus kialakítású volt.
- A Tupoljev Tu-134AK nem ismeretlen a Magyarországon. A DM-SCK lajstromjelű példány Interflug színeiben, de a hadsereg Transportfliegergeschwader 44 (TG-44) állományába tartozott. A szállító-repülőgép századtól 1975-ben ténylegesen átkerült a kelet-német légitársasághoz, ahol 1990. szeptemberig repült.
- A Nord 2501D Noratlas a Luftwaffe állományában repült 52+56 lajstromban. A típus az egyik első korszerű ejtőernyős ugratásra is alkalmas francia szállító-repülőgép volt. amelyet a Német Légierő 187 darabot rendszeresített.Ezekből 151 darab a Nord németországi üzemében készült 2150D típusjelzéssel. Összesen 451 darabot építettek belőle. A kiállított példány megvásárolta a légierőtől az Elbenflug GmbH, de átfestése után már nem emelkedett a levegőbe.
- A Dornier Do-28D Skyservant szállító repülőgép. A Do-28 repülőgépcsalád polgári és katonai változatai is sikeresek voltak, még indiai licencgyártásba is került, utódtípusa a Do-228 kialakításában hasonló repülőgép.
- A Douglas C-47A-75-DL Skytrain teherszállító repülőgép az Amerikai hadsereg repülőhadtestében (USAAF) szolgálat, majd a 134. Air Refueling Group (légi-utántöltő csoport) állományából került Davis-Monthanba a híres sivatagi tároló-helyre. 1964-ben (születésem évében) amerikai katonai segélyprogram keretében reaktiválták és a Jordán Légierő állományába került. Jelenlegi festése az akkori állapotot tükrözi.
- Az Iljusin IL-14P utasszállító repülőgép a lengyel légierő állományában repült. A repülőgépet VEB-14P típusjelzéssel Kelet-Németországban gyártották.
- Az Antonov AN-26 harcászati teherszállító repülőgép hazánk napjainkig hadrendben van, amíg utódtípusa kiválasztásra és legyártásra nem kerül. Ez a példány a kelet-német Légierőben a Transportfliegerstaffel 24-ben (TS 24) repült 368-as lajstromszámmal. Az Inteflug is többször igénybe vette, ilyenkor DDR-SBB lajstromszámot kapta. 1991. februárig repült, jelenleg az Aero Carebbean légitársaság színeire festve kerül bemutatásra.
Jöjjenek a harcászati repülőgépek:
Sok az Amerikai Légierő (USAF) állományába tartozott repülőeszközt lehet megtekinteni.
A McDonell Douglas F-4 Phantom II. harci repülőgép családból 5195 darabot gyártottak. 1958-ban repült először és 1960-ban állt szolgálatba. Az F-4C volt az első minden időjárási körülmények között bevethető verzió, amely csapásmérésre is alkalmas volt. Összesen 583 darabot gyártottak a „C” változatból, amelyhez AIM-4 Falcon levegő-levegő és AGM-12 Bullpup levegő-föld rakétafegyverzetet integráltak.
- F-4C-MC Phantom II. vadászbombázó függesztőpontjain póttartályhegyekkel oldalról
- és az orrész irányából.Az Egyesült Államok Légierejének (USAF) 182. vadászrepülő századnál (182.FSQ) volt hadrendben a Kelly Repülőbázison
- A Michigani Nemzeti Gárda jelzései az F-4C-19-MC vadászbombázó függőleges vezérsíkján
- A Michigani Nemzeti Gárdában repült, F-4C-19-MC vadászbombázó repülőgép. A 171. vadászrepülő században (171.FIS) állományába tartozott.
Az RF-4C az F-4C sárkányán alapuló, minden időben bevethető harcászati felderítő repülőgépből 503 darabot építettek. A törzs középpontra függeszthető HIAC-1 LOROP (Long Range Oblique Photography) fotómasinájával 160km-ről is nagyfelbontású fotókat lehetett készíteni. Lokátorral is önvédelmi képességgel is rendelkezett. Atombomba hordozó volt. 1973-ban és 1976-ben 1-1 darab vegyes amerikai-iráni személyzetű "recce" Phantomot lelőtt a szovjet légvédelem.
- A McDonell Douglas RF-4C-39MC Phantom II. felderítő repülőgépe. Az törzsorr rész szemmel láthatóan átalakításra került a kamerarendszer beépítése miatt.
- Az RF-4C-39MC Phantom II. a 363. harcászati Repülőezred (TRW) repült. Az ezred 33. gyakorló százada a C változatú felderítőket 1964. szeptemberben kapta meg.
- A Convair F-102A-60-CO Delta Dagger szintén az Egyesült Államok Légierejében repült, mint elfogó. 1000 darabot építettek belőle. A belső fegyverterében lévő rakétákkal átléphette a hanghatárt és az első deltaszárnyú sorozatban gyártott amerikai vadászrepülőgép volt. 1953-ban repült először. Fegyverzete kilenc darab AIM-4 Falcon rakéta volt, amelyek között infravörös és radarvezérlésű is volt. Később a fegyvertárba 2x12 FFAR rakétát is be lehetett tölteni 51 illetve 70mm-es átmérővel. Kiképzéshez kétüléses TF-102A gépet építettek 111 példányban.
- Az 1970-es évek végéig állt a Repülő Nemzeti Gárdáknál szolgálatban. Az F-102-ből összesen 15 veszett el, ebből légiharcban egy gépet néhányat a légvédelem lőtt Vietnamban, a többi balesetben pusztult el. A múzeumi példány 1969-ben segélyprogram keretében a Görög Légierőhöz került. A törökök és görögök F-102 vadászai a ciprusi konfliktus során harcérintkezésre kerültek, nem hivatalos források szerint 1:1-es veszteségaránnyal.
- A Vietnami háború igáslova és bombahordozója a Republic F-105F-1-RE Thunderchief .A Georgiai Légi Nemzeti Gárdában a 128. vadászrepülő században (128. TFQ) repült. Az A "Thug" ikonikus típus a Vietnami háború során az Amerikai Légierő vízhordója volt, nagyon sok bevetést hajtottak végre velük, elsősorban bombahordozóként.
- Légiharcba is keveredtek sokszor az amerikai pilóták az Észak Vietnami vadászrepülőkkel.. A típusnak 27-28 igazolt légigyőzelme volt Észak-Vietnami MiG-ek felett. Ebből három AIM-9 Sidewinder rakétával, a többi gépágyúval. Az igazsághoz tartozik, hogy Amerikai adatok szerint 17, Vietnámi adatok alapján 40 darab F-105 viszont az Ázsiai ország vadászgépeinek áldozata lett. Összesen 334 darab "Thug" volt a délkelet-ázsiai harci veszteség és 61 darab balesetben veszett oda.
- A Luftwaffe állományában is sok amerikai tervezésű, gyártású harcászati repülőgép repült. A CL-13B Mk.6 Sabre (Szablya) a korai háború amerikai legendájának az F-86F Sabre vadászrepülőgépnek a kanadai licencgyártott változata. A Luftwaffe repülte a típust. A kiállított repülőgép a Jagdgeshcwader (JG) 73 állományába tartozott.
- Republic F-84 repülőgépcsaládját a Luftwaffe is szolgálatba állította. RF-84F Thunderflash felderítő változat.
- A kiállított Republic RF-84F Thunderflash felderítő repülőgép az Aufklanrungsgeschwader 51 (51.felderítőezred) állományába tartozott. A híres ezred jelenlegi repülőgépei a PANAVIA Tornado PA200 Recce változatok. Az ezredet 2013-ban átnevezték.Taktisches Luftwaffengeschwader 51 "Immelmann" vagyis harcászati repülőezredre. A névadó Max. Immelmann hires első világháborús pilóta, akiről még légiharc manővert is elneveztek. A legmagasabb első világháborús kitüntetést a Pour La Merite-t is kapta, ezt a lovagkeresztet "Blue Max"-nak, Kék Max-nak nevezték szintén Immelmann emlékére.
- A Republic F-84F-45RE Thunderstreak vadászbombázót is rendszeresítette a Luftwaffe. Az F-84F változatot az Amerikai Légierő Thunderbirds bemutató köteléke is repülte. 1962-ben a Török légierő F-84F vadászai két Iraki IL-28 bombázó repülőgépet lőttek le. Amerikában a típust 1964-ben az F-100 Super Sabre váltotta le. Az utolsó harendben álló amerikai változatot 1971-ben a Nemzeti Gárdistáktól vonták ki.A görögök csak 1991-ben váltották le az RF-84-eseket, Németországtól beszerzett F-4 Phantom II. felderítő repülőgépekre.
- A Lockheed F-104G Starfighter vadászbombázó a hírhedt „Özvegycsináló”. A Luftwaffe Jagdbombergeschwader 33 (JaboG 33) ezredéből kiállított típus, gyakorlatilag az amerikai típus vadászbombázó változata, amelyet kifejezetten a Nyugat-Németek kérésére fejlesztettek ki. A típus kis és vékony szárnyai nem igazán alkalmasak alacsonyrepülésre, valamint nagyobb mennyiségű fegyverzet hordozására. A németeknek további gondot okozott a kisebb sebességű típushoz szokott repülőgép-vezetők gyors erőltetett átképzése. Nem véletlenül Erich Hartmann a repülő legenda, aki ezredparancsnok volt, a típus rendszeresítése ellen foglalt állást, mert túl nagy ugrásnak tartotta. Ő az F-86 Sabre továbbfejlesztett változatát az F-100 Supersabre-t ajánlotta. Hartmann-t nyugdíjazták, a 104-es rendszeresítették. Egy másik legenda Macky Steinhoff (176 légigyőzelem) viszont megreformálta a kiképzést, és utána már jóval kisebb lett a kiképzési veszteség a típusból. Az Olasz Légierőnél repült F-104S később ASA elfogóvadászoknál, amelyek a típus utolsó változatai voltak, és tényleges feladatkörében alkalmazták azokat, nagyon kevés volt a veszteség.
- Egy másik G változatú Starfighter is megtalálható a gyűjteményben. A Belga Légierő (Force Aerianne Belge) 23. escradrille repülte kivonásáig.
- Ha már Supersabre. Az egyik kiállító teremben látható és North American F-100F-15NA kétüléses változat. A repülőgépet nem az Amerikai, hanem a Francia Légierő repülte az EC 3/11 Corse században. Alatta a Svájci Légierőből nyugdíjazott DH-112 Mk4 De Havilland Venom repülőgép látható.
- A legidősebb kétmotoros repülőgép és nagy ritkaság a Heinkel HE-111H felderítő repülőgép. A típus spanyol licencgyártás típusjelzése C.A.S.A 2.111.D. A 111-es a Luftwaffe legnagyobb darabszámban rendszeresített bombázó-repülőgépe volt, amely részt vett Varsó és Rotterdam bombázásán keresztül, az Angliai Légicsatán át Málta bombázásában, valamint a Szovjetunió elleni légiháborúban egészen 1945-ig. A szemből készített képen látható, hogy miért hívták a típust "fogfájos"nak.. (Asszimetrikus pilótakabin).
- . A spanyolok a repülőgépeket a beszerezhetetlen és eredetileg alacsonyabb teljesítményű német motorok helyett brit Rolls-Royce Merlin 500-29 típusú aggregátokkal gyártották. Szintén Merlin motorokkal repültek az „ellenség” AVRO Lancaster bombázói is. Azok nagyobb méretű és négymotoros repülőgépek voltak. Az Angliai Légicsata című 1968-ban készült szuperprodukcióban szinte az összes megmaradt C.A.S.A gyártmányú repülőgépet bevetették a film forgatásakor.
- Brit repülőgépeket is lehet találni a múzeumban. A Fairey Gannet AEW Mk.3 a 849-es tengerészeti repülőszázadnál szolgált a Fleet In Arm-nál, a flottalégierőnél.
- Az érdekes kialakítású turbólégcsavaros-gázturbinás repülőgép hordozófedélzeti felderítő és légtérellenőrző feladatot látott el AN/APS-20 lokátorával.
- Szintén a Royal Navy hordozófedélzeti repülőszázadai alkalmazták a Hawker Sea Hawk FGA Mk.6 vadászbombázót.
- A Brit Királyi Légierő (Royal Air Force) volt a Hawker Hunter F.Mk.6A vadászrepülőgépek legnagyobb felhasználója. A jól sikerült típust 22 országban került rendszerbe, és több háborúban is aktív szolgálatot látott el, akár a Közel-keleten, de India-Pakisztáni konfliktusok során is. A kékre festett példány a 92. repülőszázad Blue Diamonds (kék gyémántok) bemutató-kötelékben is repült. Német vonatkozású, hogy Laarbruchban kivonása után, harci sérülések javítását gyakorolták rajta.
- A múzeumban látható egy másik Hunter is. Az F.Mk.58 változat a svájci Légierő 4. Fliegerstaffel-nél repült 1960-1994 között. A típussal repült a Patrouille.’de Suisse is például a taszári Repülőnapon 1992-ben
- A Brit Királyi Légierő (Royal Air Force) egyik legjobb elfogó típusa volt az English Eletric Lightning F.Mk.2A vadászrepülőgép. A 19. vadászrepülő században repült példány a németországi Gütersloh-ban szolgált 1963-tól. Később átépítették és a 92. századhoz került. 1977. április 5-én vonták ki a szolgálatból.
- Szintén a Királyi Légierő repülte a Hawker Siddeley Harrier Gr.Mk.3 repülőgépet. A Harrier (Rétihéja) típusnak a jellegzetessége a helyből fel és leszállási képesség, amellyel repülőtér nélküli betonos helyről is lehetséges üzemeltetése. Ennek ellenére üzemanyag takarékossági okokból általában STOL (rövid távú fel és leszállással) vagy STOVL (rövid távú felszállás, függőleges leszállással) üzemeltették. A Gr.Mk.III a szárazföldi változat, amely elsősorban csapásmérésre készült, bár önvédelemre rövid hatótávolságú hőkövető légiharcrakétákat is hordozhatott. Lokátor viszont nem került az orrészébe, azok csak az FRS-1 és 2 változatú tengerészeti változatok privilégiuma volt. Utóbbiakhoz még az AIM-120 AMRAAM látóhatáron túli légiharc rakétát is integrálták. A kiállított XZ998 lajstromjelű példány 1982. április 14-én repült először, majd a 233 OCU/No.20(R) kiképzőszázadhoz került. A repülőgépet 1993-ban vonták ki a szolgálatból.
- A kiállításon inkább replikának néz ki, de valódi az English Electric Canberra B (I)Mk.8 csapásmérő repülőgép. A bombázónak van német kötődése, mert Laarburchban a No.16-os, Geilenkirchenben az No.14 majd Wildenrathban No.14-es században is repült.
- A Canberra Amerikában gyártott felderítő változatával a Martin RB-57 Canberrával az 1950-es években több felderítő repülést is végrehajtottak Magyarország felett. A pilótafülke kialakítása típikus brit. Hasonló a De Havilland Sea VIxen pilótafülke elhelyezéséhez
- A PANAVIA Pa 200 Tornado IDS vadászbombázó repülőgépet Németország, Olaszország, az Egyesült Királyság és Szaúd-Arábia is rendszerbe állította. A britek kivonták, a többi ország még még repüli a modernizált változatokat. A kiállított P.06 prototípust XX948 illetve (8879M) lajstromjellel fegyverzeti tesztekre használták Coswordban. Érdekesség, hogy egy másik prototípus Manchingban az AIRBUS területén van kiállítva. A Messerschmitt Stiftung hangárjának látogatásakor busszal elmentünk az irodaépületek között kiállított prototípus mellett, de fényképezni nem engedték.
- A SEPACAT Jaguár szintén nemzetközi együttműködésben épült. A brit-francia könnyű vadászbombázót más országok, például Omán, Nigéria és India is hadrendbe tartotta. A hindusok 2019-ben vonták ki a típust. A Királyi Légierőben repült az XX955 lajstromszámú Gr.Mk.1A példány az 54. repülőszázadban.
- Olasz tervezésű- gyártású repülőgépek rendszerbe kerültek a Nyugat-Német Légierőben. A FIAT G-91-est vadászbombázónak tervezték Olaszországban az F-86 sárkányszerkezetének továbbgondolásával. A gyártó, és Nyugat-Németország mellett Portugália is rendszeresítette. A típusból összesen 770 darabot építettek, ebből a Luftwaffe 440 darab „R/3” és 40 darab „T” (Trainer) változatot üzemeltetett. A múzeumban látható FIAT G.91 R/3 a 42. könnyű csapásmérő században repült (Leichtes Kampfgeschwader). A repülőgép olasz festéssel került bemutatásra Hermeskeilben.
- Igaz csak kiképző repülőgépként, de egy másik olasz tervezésű típus is volt a Luftwaffe-nél. A gyártás nagy része 190 darab már német gyártónál, mégpedig a Focke-Wulf-nál történt. Olaszországból még 72 darab érkezett. A német gyártású repülőgépeket WFP. 149D típusjelzéssel gyártották. A repülőgépen nagy többsége a légierő kiképző egységeinél repültek, de néhány elkerült a Flottalégierő (MarineFlieger) állományába is. A kiállított Piaggio WFP.149D „Piggi” a 49. vadászbombázó alakulatnál Jagdbombergeschwader (JaboG 49) repült.
- A brit-francia Jaguar mellett a Dassault francia repülőtechnikát is találtunk. Az idősebbik francia repülőgép a Super Mystére B.2 vadászbombázó. Az első repülése a típusnak 1954-ben volt, és a gall repülősök 1977-ben vonták ki a típust. A típust Izrael harcba vetette az 1967-es és 1973-as háborúban. Később 16 darabot eladtak a Hondurasi légierőnek, ahol 1996-ig teljesítettek szolgálatot. Az Armée de l’ Air EC 1/12 Cambresis századánál repült a kiállított példány.
- Dassault Mirage IIIR felderítő repülőgépet is láthatunk, amely az ER 3/33 Moselle alakulatnál repült. A delta szárnyú harci repülőgép nagy exportsiker volt a Dassaultnak, összesen 1422 darabot gyártottak belőle. 1956-ben repült először és 1961-ben állt szolgálatba. Sok változatot fejlesztettek ki, szinte minden megrendelő testreszabott verziót kapott. 22 ország állította szolgálatba. A harcban próbált típus az Arab-izraeli háborúk mellett az indai-pakisztáni háborúban és a Falkland szigeteki konflikusban is részt vett. A IIIR felderítő változat a „C” avionikáját kapta, de az orrában a lokátor helyett OMERA típusú kamerarendszert telepítettek. A francia légierő két prototípuson kívül 50 darabot rendszeresített. A múzeumban látható felderítő delta lajstromjele a felfestett 33-TN helyett eredetileg 33-TF volt.
- Egy másik Mirage, a 13-PL lajstromjellel ékített deltaszárnyú, a III és V változat típusjeleit együtt viseli. A jelzés szerint az EC 3/13 Alpes században repült, de valójában több repülőgépből került összerakásra. A farokrész egy 5F-é, a törzs viszont egy 5BA-jé amely a Belga Légierő BA-35 lajstromú repülőgépéből van, amely hajtóműtűz áldozata lett 1979-ben. Az orrész egy Mirage IIIC-ről van leszerelve.
- Van egy szintén belga-francia vegyes építésű Fouga CM.170-1 Magister gyakorló repülőgép, amely MT-31 lajstrommal a Red Devils belga bemutató-kötelék színeit viseli. Ők napjainkban SF.260 légcsavaros oktató repülőgépekkel repülnek. A Magister viszont MT-43 lajstromjellel repült eredetileg, de 1985-ben felszállás során megrongálódott. Az alkatrészeiből és egy francia 410-es gyári számú Magister részeiből épült a kiállított repülőgép.
- Bemutatóteremben látható egy Alpha Jet is, amelyet a Dassault-Breguet és Dornier közös gyakorló és könnyű csapásmérő repülőgépe, nagyon sikeres típus volt, fél tucat nemzet rendszeresítette. A repülőgépből összesen 480 darabot építettek. A németek a szintén a gyűjteményen látható FIAT G-91-est váltották ki 175 darabot rendszeresítve. 1985-ben modernizálták először a repülőgépeket, ekkor integrálták az AGM-65 Maverick levegő-föld és AIM-9L közel légiharc rakétákat. (Ezek a rakétatípusok Magyarországon a hazai JAS-39 Gripen flotta rendszerben álló fegyverzetébe tartoznak.) 1992-ben 50 darabot eladtak a Portugál légierőnek. A kiállított repülőgép 40+61 oldalszámmal a Luftwaffe színeiben látható, de hosszú és hegyes orr-része alapján is megállapítható, hogy a németeknél repült. A francia változat orrésze tompa kiképzésű.
- Ugyanott található a keletnémet légierőben repült Aero Vodochody L-39ZO könnyű támadó és gyakorló repülőgép. A Fliereausbildgeschwader 25 (FAG 25) kiképző alakulatnál repült kivonásáig. A típus különlegessége, hogy a német újraegyesítés után, a hazánkba került keletnémet Albák 2009-ig szolgáltak magyar felségjelzéssel.
- Fedett helyen látható 99+16 oldalszámú North American OV-10 Bronco megfigyelő és csatarepülőgép, amelyeket a németek célvontató repülőgépnek alkalmazta. Érdekes módon a Rheinflugzeugbau GmbH üzemeltette a típust, de a repülőgépek a Luftwaffe állományába tartoztak.
- Több svéd repülőgép is látható a múzeumban. A SAAB J35E Draken felderítő repülőgép a Flygvapnet (Svéd Légierő) Norrbottens F21 Flygflotijj (ezred) állományába tartozott. A J-35 Draken-t a gyártó országon kívül Dániában Finnországban és Ausztriában hadrendbe állították, és 14 változatban összesen 615 darab épült a típusból. A svédek 2005-ben állították le a saját harci repülőgépeiket, de van repülőképes változatuk a Történelmi Kötelékükben.
- A felderítő utódja az AJSF 37 Viggen felderítő változata volt. amely szintén a F21-nél repült. A J-37 Viggen 330 darabszámban készült, exportra nem került. A „Mennydörgés” indult az „Eurovadász” tenderen, ahol végül a Lockheed-Martin F-16 nyerte el Belgium, Dánia, Norvégia, Hollandia harci repülőgép beszerzését. A Viggen öt változatban épült, ebből az AJSF egy támadó és fotófelderítő verzió. Érdekesség, hogy az egyik legpotensebb, AMRAAM rakétákkal is integrált Viggen, a Szolnoki Helikopterbázison található, a RepTÁr-ba még nem sikerült átvinni, és helyet találni neki. (egy Lansen-nel együtt).
- Kanadai repülőgépnek van festve a Lockheed T-33 Shooting Star „Silver Star” mk.3 változata, amely kiképző és gyakorló repülőgép volt az Észak-Amerikai juharleveles államközösségben. Eredetileg azonban az 1959-ben érkezett T-33 95+17 lajtrommal repült (két másikat is kapott még) a Luftwaffe állományában. A repülőgépre festett lajstromjel viszont a Németországban állomásozó 1. Canadian Group kötelékében repült 21393 lajstromjelű CT-33-é volt.
Jöjjenek a Varsói Szerződés oldalán rendszeresített repülőeszközök.
- A Keletnémet Légierőben (Lutftsreitkrafte der Nationalen Volksrarmee) repült típusok közül a 853 számú MiG-21BiSz kiváló állapotban, de felségjel nélkül látható a múzeumban. A német típusjelzése Bis-SAU (75B gyártmány). Ebből a változatból 75 darab volt rendszerben. (a 75A gyártmányból további 25 darab). A vadászrepülőgép a Jadfliegergeschwader 8 (JG 8) állt szolgálatban
- A 775-ös oldalszámú MiG-21MF (96F gyártmány) német elnevezése MF-75 volt. Az MF-ből 47 darabot állítottak hadrendbe a Néphadsereg Repülőalakulatainál. 1975-ben Jagdfliegergeschwader 9, majd a 8-as és végül a 3. alakulatban repült 1990-es kivonásáig. A Keletnémet felségjelzés szintén eltávolításra került.
- A MiG-21USz (68-as gyártmány) kétüléses kiképző-gyakorló változat volt szintén a Német Demokratikus Köztársaság repülőalakulatainál. Az „USz”-ből 13 darabot repültek, de mellette 36 darab „UM” és 13 darab „U” kétüléses változat is rendszerben volt Kelet-Németországban.
A MiG-21-es típusnál korszerűbbeket, a 23-ast és a 29-est hadrendbe állították a Keletnémeteknél. A MiG-23ML (23-21-es gyártmány) és MiG-23MF (23-11-es gyártmány) vadászrepülőgépet a 9. ezred „Heinrich Rau” repülte. Az ezred két századát 23ML és egyet MF változattal szerelték fel.
- 1990-ben 10 darab MF, 29 ML és öt darab kétüléses UB volt állományukban. Nálunk a Pápai alakulatnál volt egyetlen század rendszerben.
- A „papucsorrú” MiG-27BN (32-24B gyártmány) - a „szegényember” MiG-27-se - szintén rendszerben áll a Volksarmee-nél. A repülőgép a Jagdbomberfliegergeschwader 37-ben (JBG 37) „Klement Gottwald” alakulatnál repült. A Drewtzi ezred két századában 20 darab állt szolgálatban. A németeknél nem 23BN, hanem MiG-24BN típusjelzéssel álltak szolgálatba. Az ezred négy darab -23UB kétüléses gyakorlóváltozattal is rendelkezett.
- A Szuhoj Szu-22M4 (Sz-54K) vadászbombázó repülőgép a Jagdbomberfliegersechwader 77-ben (JGB77)-ben repült, nem kérdés melyik oldalon, hiszen felségjelzést eltávolították. A Szuhojok két ezredben állomásoztak. A JBG 77 „Gebhardt Leberecht von Blücher” két századában 24 darab Szu-22M4 és négy Szu-22UM3K kétüléses változatot repülték, a MFG 28 „Paul Wieczorek” haditengerészeti repülőezredben 23 darab M4-es támadó és négy UM3K gyakorlóváltozat volt. A Szu-22-esek egyébként kis időt repültek az egyesített Luftwaffe állományában is, kiértékelésük szerint 60 méter magasságig könnyen és biztonságosan repülhetőek voltak földközeli magasságon is. A repülőgépeket azonban leállították és leadták Lengyelországnak.
- A Lengyel Légierő is viszonylag sok típussal képviselteti magát a gyűjteményben. A Szuhoj SzU-7BM vadászbombázó 1964-ben került a Polskie Sily Powertrzne állományába. Az 5. csatarepülő ezredben (Pulk Lotnictwa Mysliwsko Szturmowgo) repült, amelyet később 3. bombázóezredre neveztek (Mysliwsko Bombowego). A Szu-7 vadászbombázóból hat darab Szu-7BM, 33 darab Szu-7BKL és nyolc kétüléses Szu-7U-t repültek. A múzeumi példányt 1980. augusztusban selejtezték ki, de a típust 1990-ben vonták ki a Lengyel Légierő állományából.
- Szinten lengyel repülőgép a 413-as oldalszámú MiG-17F vadászrepülőgép. Sőt lengyel licencgyártás, ezért hivatalos típusjele WSK Lim-5. A „Lim” annyi jelent Licencyjny myśliwiec ("Licenc-vadászgép"). 1956, novemberben indult a gyártás és 477 darab készült a típusból Mielecben.
- Talán a legszebb vonalú 21-es típus a MiG-21F (74-es gyártmány) volt. A 741217-es gyári számú fémszínű, és felségjel nélkül kiállított repülőgép különlegessége, hogy az első 21-es volt, amely Lengyelországba érkezett 1961-ben.
- Az egyik kiállítótérben látható egy vörös csillagos MiG-15UTI-ös repülőkép is. A repülőgép azonban lengyel licencgyártott WSK SB Lim-2, amely soha nem repült a Szovjet Légierőnél. A Lim-2-öt 1952 és 1956 között gyártottak több változatban (-15, -15BiSz, --ÚTI) 500 körüli darabszámban Mielecben .
A helikopterek bemutatása előtt nézzük meg a magyar felségjelet viselő repülőeszközöket. Mindkettő a kiállítás egyik fedett helységében van.
- Az 162473210 gyári számú, Antonov AN-2T szállító-repülőgép 1956-ban érkezett hazánkba a típus első magyar lajstromú képviselőjeként. A 10-es oldalszámú repülőgép a Néphadseregben 1957-ig repült, majd az Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSz ) vette át és HA-ANA lajstromszámmal 1987-ig repült.
- A Mil Mi-1T helikopter, amelyet Lengyelországban gyártottak licencben, ezért hivatalos típusjele WSK SM-1 szintén hazánkban repült 1964-től 1982-ig a 86. Önálló vegyes repülőosztálynál és később utódalakulatánál. A típusból a WSK PZL-Swidnik összesen 1594 darabot épített.
Lássuk a többi helikoptert:
- A Keletnémet légierőben repült a MIl Mi-8IV más típusjelzéssel Mi-9. Ez a változat egy légi harcálláspont. A 402-es oldalszámú példány a Néphadsereg Hubsgraustaffel de Führung und Aufklarung (HSFA 3 - vezetési és felderítő egység) állományában volt kivonásáig. A helikopteren, amely szigorúan felségjel-mentes, különböző rádiók antennái láthatóak.
- A Mil Mi-6A nehéz szállító helikopter eredeti orosz gyártású, üzemeltetésű forgószárnyas. A típusból 700 darabot építettek, 24 változatban. Először az Aeroflot, majd a Komiaviatrans társaságok használták a nagyméretű helikoptert, amelyet 22 országban állítottak szolgálatba. Az Aeroflot példányok 1990-re 15 millió tonna árut és 12 millió utast szállítottak. Modernizált, újratervezett változata a Mi-26.
- Kevés olyan múzeum van, ahol nincs Mil Mi-24-es. A kiállított P változat a Keletnémet légierőben kezdte pályafutását, a Kapfhubschraubergesschwader 5 (KHG 5) Harci-helikopter alakulatnál, majd az egyesített Légierőtől ment nyugdíjba 56+50-es lajstromjellel. A kivont példányok közül összesen 51 darab „V” és „P” változatot átadtak Lengyelországnak és hazánknak. A múzeumi példányon az ikercsövű 30mm-es GS-30-2K gépágyút kiszerelték. Hazánkban ex.német helikopterekből először kettő példányt állítottunk hadrendbe, amelyet üzemidő kirepülése után leállítottak a több 24-es változattal együtt, majd hat darabot közülük (és még kettő „V” modifikációt) 2018-19 évben nagyjavították és ismét szolgálatba állítottak. Jelenlegi tervek szerint 4-6 évig szolgálnak még magyar felségjellel a felújított forgószárnyasok.
A brit Westland Wessex HC.Mk2 szállító helikopter a Brit Királyi Légierőnél repült a 72. században.Elölről egy órási repülő sügérnek látszik, érdekes kialakítású orr-része miatt.
- A forgószárnyaitól megfosztott példány sajnos nem a legjobb állapotban van. A jobb oldalán, a helikopter tolóajtaján KAAPSTAD III felirat olvasható, amely Afrikaans nyelven Fokvárost jelenti, tehát valamilyen dél-afrikai kötődése is van a kiállított példánynak.
- A brit helikopter testvére is lehetne rondaságban, és kissé hasonló alakja miatt, a Mil Mi-4A szállító helikopter, amely a Csehszlovák Légierőben repült. A 02139-es sorozatgyártású példányon felségjel nem látható. A típusból több mint 4000 darabot gyártottak. Hazánkban szintén rendszeresítésre került ez a típus, és a Reptárban is megtalálható belőle múzeumi példány. A magyar kiállításon látható az Afanaszjev A-12,7mm-es géppuska is, amely a törzs alsó részén lévő lövészteknőbe volt szerelve. Itt a fegyver hiányzik.
- A Mil Mi-14PL tengeralattjáró vadász helikoptert a Volksmarine (Népi Tengerészet) rendszeresítette 1979-ben, a Marinehubschraubergeschwader 18 (MHG 18) állományába. A kékre festett forgószárnyason a keletnémet felségjel látható. Másik posztomon olvasható, a lengyel tengerészrepülőkről írtam, ott mai napig szolgálatban áll a típus.
- A Mil Mi-8T szállító-helikopter nemcsak a szovjetunió és a Varsói szerződés igáslova volt, mert a világ egyik legelterjedtebb forgószárnyasa. Több mint 12 ezer darabot készítettek. Polgári alkalmazásra tervezeték, de számos katonai modifikációja is van. Napjainkban is gyártják erősen korszerűsített változatait Mi-8MTV illetve Mi-17, Mi-171 típusjelzésekkel. A német egyesítés után a Luftwaffe is átvette és repülte rövid ideig a típust.
- A Westland Lynx AH.Mk7. többfeladatú könnyű helikopter a Brit Királyi hadsereg állományából került a múzeumba. Az Army Air Corps (légihadtest) 671. századában repült. A Lynx a világ egyik leggyorsabb forgószárnyasa 400,87km-es rekorddal, emellett komoly műrepülő képességgel is rendelkezik. Tizennégy nemzet rendszeresítette és tengerészeti és szárazföldi verzióit 38 változatban gyártották. A harci, páncéltörő verziót többek között az 1990-es öböl háborúban is repülték, amellyel több iraki harckocsik, és páncélozott járművet is megsemmisítettek.
- Szintén brit tervezésű és gyártású a Bristol 171 Sycamore HR.Mk.52 helikopter, amely német D-HFUM lajstromjelzéssel repült. A helikoptereket a MarineFliegerek, a Nyugatnémet tengerészpilóták is használták. A 2019-es Ausztriai Air Power repülőnapon a típust repülés közben is látható volt, a RedBull veterán repülőeszköz flottájának részeként. A típusból 1953-as első repülése után 180 darabot építettek.
- A Westland Whirlwind HAR.MK.10 helikopter a Sikorsky S-55 licencgyártott változata volt. A sárgára festett forgószárnyas a Királyi Légierő 202. századában repült.
- A Sud Aviation (később Aerospatiale) gyártotta az SE.3130 Aloulette II. (Pacsirta) könnyű helikoptert, amelyet a Bundesgrenzschutz (német határőrség) repült. Az elsősorban katonai feladatra készült típusból 1305 darabot építettek 1956-1975 között és 50 országban rendszeresítették 1305 darabot építettek belőle.. Ebből Németországban 267 állt szolgálatban több fegyveres testületnél.
- Az utódtípus a Sud Aviation SE.316 Alouette III. (Pacsirta) többfeladatú könnyű forgószárnyas, amely a nyugati világban hasonlóan elterjedt, mint a Mi-8-as a keleti blokkban. Több mint 3000 darab készült, ebből több mint 300 darab Chetak néven indiai licencgyártásban. A múzeumban lévő példány a svájci légierőnél repült.
- A Westland Wasp (Darázs) HAS.Mk.1 a Brit Királyi flotta (Royal Navy) 703. Naval Air Squadron, vagyis tengerészeti repülőszázadnál állt szolgálatba. A minikopterből 133 példányt építettek. Tengeralattjáró elhárító feladatkörben fregatt és annál nagyobb méretű hajófedélzetről üzemeltethető volt, még két torpedót is lehetett ráerősíteni. Lajstromszáma XS569.
- Hasonló minihelikopter a Westland Scout AH.Mk.1 könnyű forgószárnyas amely a Wasp szárazföldi változata. 148 épült futár és megfigyelő feladatokra.A múzeumi példány a Brit Hadsereg Repülőhadtestének 653. századában állt hadrendben. Sajnos a forgószárnyai hiányoznak.
- A Westland Wessex HC.Mk.2, amely a Királyságban licencgyártott Sikorsky S-58) szállítóhelikopter. A típusból 382 darabot építettek 1958 és 1970 között.
- A helikoptereket 2003-ban vonták ki a RAF-tól. A sárga szín a RAF kutató és mentő alakulatának gyakorló egységénél (SARTU) miatt került a helikopterre. Az orrész kialakítása ennél a típusnál is a sügérekre emlékeztet.
- Németországban Dornier licencben gyártotta, más országok, például az olasz Augusta mellett a Bell UH-1D Iroques helikoptert. Az UH-1 16ezer darabos gyártásával talán legnagyobb legtöbb példányban gyártott forgószárnyas volt. A "D" változat nem Németországra utal, hanem egy hosszított törzsű változatot típusjelzése. Németországban 241 darabot kapott a Hadsereg, de a Légerő kutató-mentő alakulatai is ezzel repültek 1967-1981 között. A narancssárga forgószárnyas mentőhelikopter feladatkörben repült D-HBZV jelzéssel.
- Német saját tervezésű és gyártású a Bo-105P (PAH-1) helikopter, amelyet páncéltörő fegyverzettel (hat darab TOW rakétával) szereltek fel. A kiállításon a rakétatartó nincs felszerelve. A helikoptert az MBB gyártotta, vagyis ez is Messerschmitt. A helikopter a német hadsereg állományában a 36. harci-helikopter ezrednél teljesített szolgálatot.
A repülőeszközök nem teljeskörű felsorolása után következnének a hajtóművek, katapultülések és sisakok felsorolása, de ettől a blog terjedelme és helyhiány miatt eltekintek. Akit érdekel egy komoly gyűjtemény és Észak-nyugat Németország környékén jár, az keresse fel a múzeumot, Garantáltan egy napot el lehet benne mászkálni és nem fog unatkozni.
A múzeumban kis shop is található, ahol némi relikviákat, gyermekjátékokat és üdítőket is vásárolható. A képek 2010-es és 2017-es látogatásomkor készültek.