A NATO jelenlegi legveszélyesebb küldetése a balti légtérvédelmi misszió, mert itt történt a legtöbb orosz oldalról a közlekedési szabályok be nem tartása. Oroszország rendszeresen megsértette a balti államok légterét. 2014 óta több mint negyvenszer, az előtte lévő tíz évben - mióta Észtország a NATO tagja lett - pedig további húsz alkalommal.

• A Balti Légirendészet légtere (forrás: facebook)

A három balti állam 2004-ben csatlakozott a NATO-hoz, de mivel harci repülőgépekkel nem rendelkeznek, azóta a transzatlanti szövetség szavatolja légterük biztonságát. A baltikumi légi rendészet (Baltic Air Policing) a NATO légvédelmi riadókészültség (QRA), és egyben a NATO Integrált légvédelmi rendszerének (NATINADS) része. A NATO készültségi erejének tagjai látják el önkéntes felajánlás alapon, Észtország, Litvánia és Lettország légirendészeti feladatait, mivel azok nem rendelkeznek hangsebesség felett repülő harci repülőgépekkel. A művelet célja a Chicagói egyezmény szerinti polgári légiforgalmi rendészeti feladatok ellátása és az Oroszország és Belorusszia felől érkező légtérsértő repülőgépek ellenőrzése és irányítása. 2009-től a három tagország költségtérítéses alapon fizet a szolgáltatásokért.

• Orosz légtérsértések Észtország felett (forrás: The Analyst)

A NATO-tagállamok négy hónapos váltásban, közösen látják el a Baltikum légtérrendészeti feladatait. Magyarország 2015, 2019 és 2022 után negyedszer vesz részt vezető nemzetként az Észak-atlanti Szerződés Szervezete balti légtérrendészeti missziójában (Baltic Air Policing – BAP).

Tősér Péter alezredes a MH Balti Fegyveres Légvédelmi Készenléti Alegység 69 (MH BAP FLKA69) parancsnoka elmondta, hogy az idén eddig 20 éles, azaz Alpha riasztásuk volt. Az MH vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár négy JAS-39 vadászrepülőgépet biztosít a magyar kontingens számára. Ezek közül kettőnek kell folyamatos készenlétben lennie. Az Alpha és Tango riasztásokkal, valamint a kiképzési repülésekkel együtt ebben az évben több mint 364 órát repültek a magyar Gripenek a Baltikumban. A missziós szolgálatban számos közös gyakorlaton, demonstrációs repülésen vettek részt más nemzetek légierejével.

A szinte minden esetben a légiközlekedési szabályokat be nem tartó orosz harci repülők miatt elrendelt éles riasztások során, vagy azok elfogásával szintén rendkívül értékes tapasztalatokra tettek szert. A magyar repülőgépek Litvániában nyolc spanyol C.15 Eurofighter repülőgéppel és Észtországban olasz F-35A repülőgépekkel látják el közösen a szolgálatot.

• A svéd Gripenek az észtek felett segítettek be, a mieink Litvánia felett repülnek.

A légirendészeti szabályok be nem tartása nemzetközi légtérben folyik, általában nem sértik meg „hivatalosan” a légtereket az Orosz polgári és katonai repülőgépek. Nemhivatalosan több esetben „levágtak-levágnak” a levegőben néhány km-t különösen Kalinyingrád felé repülve, amellyel csökkentik a repülési távolságot, üzemanyagot takarítanak meg.  Ugyanakkor más ország területe felett csak a légiirányítás felé leadott útvonalterv alapján lehet repülni. Igazából saját terület felett is. Az Oroszok nem tartják az előírásokat, nem adnak le repülései terveket, ezért nem lehetséges, különösen polgári lokátorokkal azonosítani a repülőgépeket. A légiközlekedés biztonságát „csökkenti” az ICAO eljárások be nem tartása. A repülőgépek mellett tehát nincs járatszám, a repülési terv azonosító kódja és típusjelzés sem különösen polgári légiközlekedési radarok esetében. A tényleges légtérsértések nem sűrűn fordulnak elő.

• A Tu-95MSz bombázók a Ukránok elleni légitámadások során sok esetben aktív szereplők voltak robotrepülőgépek és szárnyasrakéták indítóplatformjaként.

A katonai repülőgépek esetében rutinszerű a piszkálódás, ami persze több öncélú méregetésnél. Racionális háttér egy ilyen légtérsértésnek, hogy felmérik a NATO reakcióját, „honnan szállnak fel a légtérrendészeti repülőgépek, a NATO milyen radarrendszereket aktivál, milyen frekvencián működik a radar, kivel kommunikálnak, egészében milyen harcászat eljárásokat használnak”.

A NATO Légvédelmi a NATINADS főparancsnoksága Ramsteinben van (HQ AAC) és a szintén németországi Udemen a CAOC vagyis a hadműveleti központ. 3 egységes légi irányítási központ van (CAOC - Combined Air Operation Centre). Magyarország a spanyolországi Torrejonban lévő délihez tartozik, a Baltikum viszont a korábban északinak nevezett, a németországi Uedem központ alárendeltségébe tartozik, innét rendelik el a BAP gépei számára a riasztást a légi helyzetkép alapján.

Innen a helyi litvániai Karmelava légvédelmi központon keresztül érkeznek a utasítások a Siauliai Repülőbázisra (WOC) ahonnan a jelenleg a magyar vagy spanyol kontingenset (Detachment) állomásozik, illetve az Észtországi Amari Repülőbázisra, ahol Olasz F-35A repülőgépek települtek. A Svéd Légierő, saját légtere védelme mellett mint NATO tag a nemzetközi légtérben is repült - leadott repülési tervekkel – és segíti a Balti missziót.A harmadik CAOC  a norvégiai Bodoban lévőt nevezik már északi központnak.alig pár hónapja működik,

• Az Olasz Légierő F-35A vadászbombázója

A NATO szeptember 19-én olyan harcászati eljárásokat alkalmazott az Észt  légtérsértő orosz vadászrepülőgépekkel szemben, hogy azok azóta sem merészkednek a három NATO-tagállam légterébe, pedig ez rendszeresen használt terepük volt arra, hogy a katonai szövetség reakcióját teszteljék.

Ezúttal nem a megszokott forgatókönyv szerint zajlott le a fogadtatás. Az általános szabályok szerint légtérsértés esetén általában a légvédelemre kirendelt gépek megközelítik az ellenséges repülőt, még le is fényképezik, integetnek is egymásnak a pilóták, megmutatják, hogy nem saját légtérben vannak, vagy nincs joguk repülési terv nélkül, vagy esetleg transzponder bekapcsolása nélkül repülni a kikísérik a gépet és ezzel vége is az néhány perces ügynek.

•  A NATO AWACS&CO Boeing E-3 Sentry légtérellenőrző repülőgépei.

A korábbi észtországi és Litvániai behatolásokat sem sikerült megakadályozni, és a NATO parancsnoksága jól tudta, hogy az oroszokat nem győzi meg a régi módszer. Ez nem akadályozta meg őket abban, hogy átlépjék Észtország légterét, és előnyükre szolgált, hogy hatalmas légtér állt rendelkezésükre, ahonnan bármikor irányt válthattak, behatolhattak és távozhattak – valószínűleg még mielőtt a NATO repülőgépei elérték volna őket. Az oroszok minden lehetőséget kihasználtak, hogy érvényesítsék helyi fölényüket, és biztosítsák, hogy a NATO is tudjon róla.

Szeptember 19-n Észtország légterébe három orosz MiG–31-es gép repült be - május óta negyedik alkalommal. A MiG–31-esek elfogó vadászrepülőgépek, gyorsak, végsebességük 2,8 Mach, vagyis a hangsebességet 2,8-szor meghaladó, nagyjából 3400 km/h, hatótávolságuk háromezer kilométer és akár 25 ezer méter magasra is feljutnak. Ezekből repülőgépekből, 512 darabot építettek és 1982-től állítottak hadrendbe, a hidegháború korszakában megszokott műveletekre. A repülőgépek elsősorban légvédelemre és robotrepülőgépek lelövésére  alkalmasak. A típust napjainkra már modernizálták több szériában. A MiG-31BM és más elfogóvadász és felderítő változatokat mellett a MiG-31K csapásmérőt is kifejlesztették a Kh-47M2 Kinzsal ballisztikus rakéta hordozására.

• Orosz Légtérsértés Észtország felett.(forrás: the Analyst) 

• MiG-31BM az elfogóvadász (forrás: facebook)

Az orosz vadászgépek eljárásaira jellemző, hogy nagyrészt a földi irányításra hagyatkoznak. Ennek az egyik oka a szigorú orosz parancsorientált vezetési kultúra, a másik pedig az orosz vadászgépek alacsonyabb technikai színvonala. A MiG–31-es előre néző radarja már a doppler-impulzusnál modernebb RP-31 Zaszlon-M típusú PESA fázisvezérelt lokátort kapott, amelynek nagy radartányérral és teljesítménnyel rendelkezik, egyszerűen fogalmazva egy bivalyerős radar. Hatótávolsága több mint 200 km és a BM változat 24 légicélt képes követni és ebből hat darabot egyidejűleg támadni. 70km-n belül akár 0,3m2 radarkeresztmetszetű célokat is képes követni.

A térképező szintetikus apertúrájú üzemmódja illetve a lefelé néző, horizont alatt célok elleni  képessége gyengébb és sok paramétere a nyugati AESA lokátorokénál fejletlenebb. Ennek ellenére ezzel a típussal 2022 októberben az elavultnak számító R-27ER/ET rakéta nem nyilvános, hogy a radar vagy infravörös hőkövető és kombinált radarvezérlésű változattal ukrán repülőgépet lőtt le majd 100 km-es távolságról. Az R-37M rakétái hatótávolsága meghaladja a 320 km-t. Az orosz repülőgépben is amerikai szabványú MIL Std 1553B adatbuszok kötik össze a rendszereket.

• A MiG-31BM elfogóvadász repülőgépek nagy hatótávolságú rakétáit veszélyt jelentenek az összes ukrán repülőgépre.

A NATO műholdas rendszere, valamint a légtérellenőrző repülőgépek (AWACS) már akkor érzékelték az orosz gépeket, amikor a Finn-öböl nemzetközi vizei felől megközelítették az Észt légteret, a Közös Légi Műveleti Központ elrendelte két olasz F–35A felszállását az észtországi Ämari légibázisáról. Ezek a gépek jóval modernebbek a MiG-31BM-nél 2006-ban állították őket hadrendbe, továbbfejlesztett verzióik 2016-tól szolgálnak. Legfontosabb erősségük nem a nagy sebességük, hanem, hogy a fejlett fedélzeti informatikai rendszereiknek köszönhetően egy információs hálózat részeként sokkal jobb helyzetképet biztosítanak a pilótáik számára. Egyszerűen jobban és pontosabban ismerik a helyzetet, annak ellenére, hogy a NATO Link-16 adatrendszerhez amelyen keresztül a különböző harc és harctámogató eszközökben lévő katonák adatokat, képeket is tudnak küldeni on-line, hasonló rendszerrel rendelkezik adattovábbításra a MiG-31 is, de azok csak egymással tudnak köteléken belül kommunikálni, adatot küldeni, de máshova nem.

Miután felszálltak az olaszok, AN/APG-81 radarjukat kikapcsolva, az orosz gépek számára láthatatlanul repültek, miközben ők maguk a NATO Link-16 adatkapcsolatán keresztül valamint a saját lokátorok is lehetett passzív üzemmódban használatával tudták, merre vannak a MiG–31-esek.

• Az Olaszok a légierős és a tengerészgyalogsági változatból is vásároltak, mivel rendelkeznek olyan partaszálló-repülőgép hordozókkal amelyekre települhetnek a típussal.

• Az egyik talján F-35B tehát a helyből felszálló tengerészgyalogos változat. A Légierős Lightning II. változatokból települtek Észtországba az olaszok.

A korábbi évtizedekhez képest a helyzet annyival bonyolultabb az oroszok számára, hogy már Finnország és Svédország is a NATO tagja – ennek a csatlakozásnak a katalizátora lényegében a Kreml volt az Ukrajna elleni háború elindításával –, így a légtérsértést már a svédek MDBA Meteor rakétákkal felszerelt Gripenjei is figyelemmel kísérték, megkapva minden adatot a NATO németországi Udemben lévő Közös Légi Műveleti Központjától és AWACS-aitól. Mindezt anélkül, hogy az orosz gépek ezt érzékelték volna.

• JAS-39 Gripen Svéd színekben és Arexis zavarórendszer moduljaival.

Az oroszok a rutinszerű légtérsértés protokollja szerint haladtak, figyelve a NATO reakcióidejét, keresve, hogy hol lehetnek ellenőrzési lyukak a radarok által lefedett területeken.

Eközben az F–35A-k saját radarjaikat passzív módban használva figyelték az oroszokat, adatokat továbbítottak a NATO-nak és a Gripeneknek, amelyek szintén kikapcsolt radarokkal repültek. Rögzítették mindazt, amit az oroszok tesznek, ami később is hasznos információt szolgál a NATO-nak az orosz légierő várható lépéseiről.

A JAS-39 Gripenek egyik erőssége a rádióelektronikai hadviselés. A nemrégiben kifejlesztett Arexis EK zavarórendszerrel zavart keltenek az ellenfél radarjában és kommunikációjában, hamis célpontokat vetítenek az ellenséges gép elé. Így a MiG–31-esben lévő Zaszlon-M radar műszerfala értelmezhetetlen jelek sokaságát villantja fel, amelyek alapján a pilóta már nem tud érdemben tájékozódni. Az Arexis fejlesztésének  körülbelül alapja 8 éve a JAS-39C/D Gripenek önvédelmi rendszere volt. Az Arexis rendszer moduljait, akár más-más repülőgép típusokban is lehet, beépítve vagy konténerbe hordozni. A svédek mesterséges intelligencia alkalmazásával a felderített és megkapott adatokból képezett helyzetképet. A rendszer aktív oldalon a legmodernebb AESA antennák és gallium-nitrit AESA technológia, DRFM memóriák és nagy teljesítményű processzorokkal nagyszámú erős adóval hatékonyan zavaró vagy megtévesztő jeleket képes generálni. A csalik koordinált kilövése szintén szabadon programozható. Az Arexis az agilis, szélessávú, platformok közötti adatátvitelre is alkalmas. A Svéd Gripenek Leonardo Skyward-G IRS és az Arexis EW csomaggal egyedülálló elektronikai képességgel emelkedtek a levegőbe.

• Az Arexis rendszer a saját repülőgépet és kiterjesztett módban egész kötelékeket védhet, elektronikai zavarással, elnyomással illetve hamis célok generálásával. (forrás: SAAB)

• A rendszer moduljai közül van amelyet a szárny törővégére lehet  függeszteni.(forrás: SAAB)

Ha ez egy ellenséges helyzet lett volna, a svédek használhatták volna 200 km hatótávolságú, ramjet hajtású francia gyártmányú MDBA Meteor BVR légiharc rakétáikat, amelyekről az oroszok nem is tudták volna, hogy jönnek. A rakéta úgy van kialakítva, hogy radarjel nélkül is befogja a célt, így az orosz repülőgépek nem tudják azonosítani, hogy fenyegetést jelent. A történtekkel együtt ez az oroszoknak egy olyan elképesztő fejlettségi szintet mutat be, amellyel még soha nem találkoztak. Amikor visszatértek a bázisukra és beszámoltak az eseményről, rájöttek, hogy milyen hatalmas veszélyben lehettek, ha ez egy harci helyzet lett volna.

• Svéd Gripen multirole fegyver függesztéssel. Látható MDBA Meteor nagy hatótávolságú légiharc rakéta és GBU-39 SBD siklóbomba. Nem látható a szárnyvégi önvédelmi hőkövető Iris-T légiharc rakéta.

Igaz, hogy a NATO elfogási politikája megköveteli az ellenséges repülőgépek fizikai megfigyelését, ezért ahhoz, hogy ez a legnagyobb hatást érje el, az F-35-ösöknek elég közel kellett kerülniük a MiG-31BM Foxhoundokhoz. A JAS-39C Gripenek rádiós digitális memóriazavaró eszközöket vetettek be, hamis célpontokat hoztak létre, és a Zaszlon-M-et radarrendszerét értelmetlen adatokkal töltötték meg. Az orosz pilóták „pilótafülkéi úgy világítottak volna, mint egy karácsonyfa”, de a Zaszlon által szolgáltatott információknak semmilyen értelme volt.

Az F-35-ösök hátulról – láthatatlanul – közeledtek, és IRST (DAIRS/DAS) valamint EOTS képalkotó optikai rendszerükkel és érzékelőikkel szkennereikkel azonosították az orosz repülőgépeket, mielőtt elhúzódtak..

• Olasz F-35A Zeltwegben 

• A két amerikai lopakodó típus amely rendszerben áll. F-22 és F-35 

• Az F-22 fegyverkamrái nyitott állapotban. 

• F-35A nyitott fegyverkamrákkal.

A szokásos mellérepülés helyett tehát az oroszok nem integető, őket udvariasan kikísérő NATO-gépeket kaptak, hanem először gyanúsan hosszú csendet. Majd megszakadt a kommunikációjuk a földi irányítással, műszerfalaikon fals adatok jelentek meg. Lényegében vakon repültek, miközben látóhatáron belül egyetlen NATO gépet sem láttak sehol, látóhatáron kívülről érzékelt adatok pedig nem vagy hibásak voltak, és rengeteg „hamis” légicél jelent meg a lokátorukon. Ekkor a Gripenek parancsnoka a nemzetközi szabvány vészhelyzeti frekvencián lépett kapcsolatba az orosz gépekkel, közölve a pilótákkal: „Ellenőrzésünk alatt állnak. Haladéktalanul távozzanak az orosz légtér felé.” Az egész akció 12 percig tartott, ezután a három orosz gép, szembesülve azzal, hogy mattot kapott, sietve távozott is. Az utolsó pillanatig semmit sem érzékeltek abból, ahogyan a NATO gépei befogták őket.

• A Magyar  JAS-39C Gripenek felszerelésébe és a Svédekébe is tartozik Rafael Litening III. célzó és felderítőkonténer.

• A Meteor mellett rendszerben van az AIM-120C AMRAAM látóhatáron túl is használható légiharc rakéta.

• Magyar légierő még hordozza az AIM-9L-I-1 légiharcrakétákat, amely békebeli légirendszeti feladatokra - nem harcászati repülőgépek ellen - több mint megfelelő. 

• A BAP69 már a jóval modernebb Iris-T képalkotó önvédelmi légharc rakétákat hordozta gyakran az AMRAAM mellett. A géppár egyik tagja Iris-T a másik AIM-9L-I-1 rakétával repült. 

• Gripen üzemanyag póttartály kis magyar díszítéssel.

Az orosz pilóták eleinte zavarodottak voltak, de végül egymás után megfordultak, elhagyták az észt légteret, visszatértek a nemzetközi légtérbe, és folytatták útjukat Kalinyingrád felé.

„Az orosz parancsnokság számára is nyilvánvaló volt, hogy nem lett volna menekvés, miközben még csak radarról sem látták, hol van a velük ellenséges gép, nemhogy szabad szemmel” – írta a Military Analyst.

Ha ez egy harci helyzet lett volna, akkor ezek a gépek úgy semmisülnek meg, hogy azt sem tudják, honnan jött az őket ért találat. Azt, hogy a NATO technikai fölénye ilyen meggyőző volt, bizonyítja, hogy az orosz gépek azóta nem próbálkoztak hasonló légtérsértéssel. Az akció révén az oroszok azzal szembesültek, hogy légi erejük valójában évtizedes lemaradásban van a repülőgépek terén és az integrált irányításban is nagy a hátrányuk a NATO-val szemben.

 „Olyan rendszerekről van szó, ahol a harc már látótávolságon kívül, akár egymástól 100-200 kilométeres távolságból zajlik. Itt már a rendszerek együttműködése, az információ kezelésének minősége számít.” Az oroszoknak jelenleg nincs olyan komplex irányítási képességük és technikai hátterük, amilyen a NATO-nál van. Légierejük most a rakétákra épít, – mint amilyen a Kinzsal – és a siklóbombákra, ám ezek is inkább Ukrajna ellen jók. Ha a megtámadott országban NATO-szintű légvédelem lenne, ezek sem lennének hatékony támadó eszközök.

Az oroszokkal szemben hasonló akciót még nem hajtott végre a NATO. Ahhoz, hogy ez megtörténhetett, tehát, hogy az oroszok évtizedes technikai hátrányt nyilvánvalóvá tette a katonai szövetség, politikai döntés is kellett.

A gyakorlatban hazánk kormánya is egyetértett, hiszen a szeptember 19-i légtérsértés után Észtország a NATO alapokmányának 4. cikkelyére hivatkozva konzultációt hívott össze, majd a NATO kiadott egy közleményt, amely nem csak az Észtország légterének mélyébe hatoló orosz akciót ítélte el, de ismételten Oroszország Ukrajna elleni agresszióját is.

Ugyanakkor az Arexis önvédelmi rendszer konténerbe telepített moduljait jó lenne a magyar Gripenekhez is beszerezni ezzel kötelékszinten is újabb védőpajzsa lenne a magyar repülőgépeknek.

• Arexis zavarókonténer (forrás: SAAB)

A poszthoz a Military Analyst és a Telex cikkeit és szakmai, sajtónyilvános anyagokat használtam.