Londontól délkeletre található Yeovilton, amely a tengerészeti repülőállomáson kívül helyet ad a Brit Flotta Air Arm (légi fegyvernem) múzeumának. A haditengerészeti repülés ugyan már 1907-ben megkezdődött a királyi hajóhadnál, azonban a repülőegységek fejlesztése és a nagyobb szabású repülőesemények az első világháború kezdetére datálódnak.

• A Yeolviltoni Air Navy Station vagyis tengerészeti állomáson többek között a 815 század is települt

• A múzeum lógója

A Királyi Flottánál először léghajók jelentek meg, amelyek fő feladata a felderítés volt. A világégés kezdetére megépültek akár harminc kilométerre is elhordó ágyúkkal felszerelt, mechanikus és analóg számítógépes tűzvezető rendszerrel ellátott, erős páncélzatú csatahajók, azonban a tengernagyok sem tudták igazán, hogy mi rejtőzik a látóhatáron túl. A felderítést gyorsjáratú cirkálókkal próbálták megoldani, mert a kisebb hajóegységek, köztük a leggyorsabb torpedónaszádok is korlátozott hatótávolsággal rendelkeztek. A híradás a kor vívmánya az akkor még kezdetleges rádió és a szikratávíró biztosította, de sok esetben a flottákat még zászlójelekkel irányították.

A tűzerős, nagy páncélvédettségű hajókból álló flottaegységek gyakorlatilag vakon bolyongtak az Északi-tengeren. Amennyiben ellenséges hajókkal találkoztak, akkor a lövegek hatótávolságának széléről már megkezdődött az ellenséges hajók belövése. Az analóg számítógépek és az optikai tűzvezető rendszerek ellenére a lövedékek vizet érve hatalmas vízgejzíreket csaptak az égre, és különösen, ha több hajó több lövege lőtt egy célra, szinte lehetetlen volt a pontos tüzelés.

Erre az egyik megoldás a felderítő és tüzérségi megfigyelő repülőgépek/hidroplánok alkalmazása volt, amelyeket a nagyobb csatahajókról indítottak katapultról, vagy daruval emelték őket a vízre, és onnan indultak. A visszaérkezés és landolás minden esetben vízre szállással történt. A vízi repülőegységek fejlődése ellenére a Jutlandi/Skaggeraki a világ legnagyobb tengeri csatája, is a légi felderítőerők kudarcának is tekinthető, ugyanis sem a német császári flotta léghajói, sem a brit repülőgépek nem találták meg az ellenséges flotta fő erőit, és a két hajóhad élegységei gyakorlatilag egymásba futottak.

1917-ben az első repülőgép-hordozó, a Furious is elkészült, és augusztus 2-án E.H. Dunning századparancsok Sopwith Pup vadászával végrehajtotta a szűzlandolást és felszállást. Sajnos a parancsok már öt nappal később elvétette leszállását és repülőhalált halt. Az egyik első stratégiai légitámadást is a Repülőszolgálat hajtotta végre. 1918. július 19-én a Furious fedélzetéről indított Sopwith repülőgépekkel intéztek légicsapást a német Zeppelinnek toderni támaszpontja ellen. A gépekkel a hordozóra történő leszállás kockázatos volta miatt inkább a semleges Dániában landoltak a pilóták. A támadásban több léghajó megsemmisült, az épületekben is minimális károkat okozva. Ugyanakkor az elgondolás és annak végrehajtása úttörő jellegű kezdeményezés volt.

• A repülős szárnyak "flotta módra"

• A Sopwith Pup az első típus, amely repülőgép hordozó fedélzeti fel és leszállást hajtott végre.

• A HMS Furius fedélzete a sikeres leszállás után. A repülőgépen a pilóta Sqdrn. Cdr. Edwin Harris Dunning (századparancsnok volt).

• Dunning kapitány második és egyben halálos landolása a HMS Furius fedélzetén.

A Királyi Haditengerészet Repülő Szolgálata (Royal Navy Air Service) a háború kezdetén hétszáz főt számlált, állományában hat léghajó, és kilencvenhárom repülőgép tartozott.

A Királyi Haditengerészet repülőcsapatai az első világháborúban elsősorban a nyugati hadszíntéren a szárazföld felett is megütköztek az ellenséggel, a Repülő Szolgálat 1918. áprilisban 67 ezer fővel, 2949 repülőgéppel, 103 léghajóval valamint 126 tengerészeti repülőtámaszponttal beolvadt a Királyi Repülőhadtest állományába, majd az követően némileg később megalakult a brit Királyi Légierő.

• Sopwith Triplane version kicsit olyan volt mint a Fokker Dreidecket. Három szárny és gyors fordulékonyság. 

• Egy biplán szerkezete 

• Fairey Albacore a Swordfish modernizált változata. Kabintető némileg műszerezettebb avionika. 

• A Fairey Swordfish a Királyi Haditengerészet hírhedt torpedóbombázója. Lassú, alacsony öreg, de mégis ez rongálta meg a Bismarck csatahajót és torpedózta meg az Olasz Flotta több csatahajóját Tarantóban,

•  Sopwith Baby hidroplán szintén a hősi időkből.

• Fairey Flithacher a Glorius repülőgéphordozón is szolgálta típus.

• Bristol Scout D felderítő repülőgép.

• Az ellenség "Albatros D.V-os vadászrepülőgépe.

A száz éve kitört első nagy világégés megemlékezésére a yeoviltoni múzeum is külön készült. Az múzeum első termében állították ki a Short testvérek által konstruált S27 tengerészeti telepítésű repülőgép replikáját, amellyel Charles Samson a HMS Hibernian fedélzetéről 1912. május 9-én felszállását végrehajtotta. A repülőgép replika építését az IRA terroristák által később megölt Lord Mountbatten (volt második világháborús tengernagy) finanszírozta az 1970-es években. Szintén ki van állítva egy eredeti Short 184 repülőgép váz-szerkezete, amely 1916-ban készült és részt vett felderítő repülőgépként a Jutlandi/Skaggeraki tengeri csatában. A RNAS vadászrepülő alakulataira emlékezik egy Sopwith Pup replika, ez volt az egyik legjobb brit vadászrepülő típus az első világháborúban. A tengerészet későbbi építésű helikopterei, mint például a Westland Whirlind, és egy Dragonfly, valamint a korai második világháborús Supermarine Walrus felderítő hidroplán szintén megtekinthető ebben a múzeumrészben.

A következő kiállítóterem a második világháborúnak, valamint a koreai háborúnak állít emléket. A Királyi Flotta légiereje, bár a Légierő alá tartozott, külön parancsnokságként működött. Az 1924-ben vízrebocsátott HMS Hermes után sorra készültek a Royal Navy repülőgép-hordozói. Az Ark Royal, az Eagle, a  Courageous,  a Glorious, a Victorious, a Formidable, az Implacable, és Indefatigable a korszak amerikai és japán hordozóival összemérve, kevesebb számú repülőgépet tudott hordozni, viszont páncélozott fedélzetüknek köszönhetően kevésbé voltak sebezhetőek a légibombákkal szemben. A brit hordozók repülőegységei komoly harcokat vívtak a Földközi-tengeren, az Atlanti-óceánon és az amerikai haditengerészetet segítve ”Tiger” csoportként a Csendes-óceánon.

• A North American Harvard III. a pilótaképzést segítette,

• A Fairery Sworsdfish a legendás "kardhal"

• Az amerikai F4U Vought Corsair  vadászbombázók légi/tengeri és földi célok ellen is bevethetőek voltak

• A Vought "Kalóza" oldalról

• Az F6F Grumann Hellcat szintén bevált  Amerikában gyártott vadászrepülőgép volt. A britek Martlett-nek nevezték.

• Grumman Avanger amerikai gyártmányú torpedó-bombázó

• A Supermarine Spitfire tengerészeti változata modifikációtól függően kapta a Sea Spitfire és Seafire nevet.

• Közös jellemző, ha futóműve nem hordozófedélzeti használatra volt tervezet,

• Fairey Firefly más kameraállásból.

• Hawker Sea Fury XI.B. erőteljes vadászbombázó

• A Fairey Fulmar felderítő és vadászrepülőgép, tényleg hordozófedélzetre tervezték.Komoly harcokat vívott a német és olasz légierő repülőgépei ellen.

• A Fulmar vadászok alacsony sebességükkel hátrányban voltak a német-olasz típusokkal szemben, de nagyobb hatótávolsággal rendelkeztek.

A csekély kísérettel hajózó Glorioust Norvégia közelében 1940-ben ágyútűzzel szétlőtte a Gneisenau és Scharnhorst csatacirkáló, a hordozott repülőegységgel együtt. Az Ark Royalt többször elsüllyesztette a náci propaganda, majd végül egy német tengeralattjáró torpedótalálatai után, hazai kikötőbe vontatás közben érte a végzett. Az Eagle is német U-boot áldozata lett. A Hermest japán repülőgépek pusztították el az Indiai-óceánon 1941-ben. A többi hajó azonban túlélte a háborút.

Dicső tettük volt az olasz flotta tarantói bázisa elleni légitámadás, amelyben az öregecske Fairey Swordfish torpedóvető biplánokkal három olasz csatahajót is kiütöttek több mint fél évre a háborúból. Az olasz flotta a támadás után a háború végéig szinte teljes passzivitást mutatott, és az afrikai konvojok kíséretén kívül egyetlen tengeri csatát kivéve nehéz hajóegységeivel nem ütközött meg a brit flottával. A brit hordozókon szállított Hawker Hurricane és Supermarine Spitfire vadászgépek a tengerészet Gloster Gladiator kétfedelű, és Fairey Fulmar vadászgépeivel tartották meg Máltát – ahogy a tengerészek nevezték, az elsüllyeszthetetlen repülőgép hordozót – a német–olasz légi és tengerészeti haderő támadásai ellenére.

A Sea Hurricane és a Sea Spitfire/Seafire vadászgépek tengerészeti változatokban is készültek, azonban a brit flotta amerikai gyártmányú harci repülőgépeket – például Widcat/Martlett csak Corsair vadász és vadászbombázó repülőgépeket is alkalmazott. A Swordfishek komoly szerepet játszottak a Bismarck csatahajó elsüllyesztésében, mivel egyik torpedójuk eltalálta annak kormánylapátját és a sérülés miatt a német hajó nem volt képes elérni Brest kikötőjét, az angol csatahajók utolérték és több órás tűzpárbaj után szétlőtték. A brit flottalégierő a német tengeralattjárók, és a Luftwaffe Condor felderítő-bombázó repülőgépei ellen is váltakozó sikerű harcot vívott.

A konvojokat kísérő néhány repülőgépet szállító repülőgép-hordozókra telepített újabb gyártású Albacore és Barracuda torpedóvetők, vagy a Blackburn Skua zuhanóbombázók kevésbé sikeres konstrukciók voltak, de az amerikai Avanger és Hellcat hordozófedélzeti repülőgépekkel, de a parti parancsokság (Coastal Command) brit Sunderland és amerikai Catalina hidroplánjaival, és amerikai Liberátor bombázóival végül légifölényt, majd légiuralmat értek el, és a tengeralattjárók űzött vadként működtek a világháború végéig, számottevő sikert 1943-tól már nem értek el.

• Fairey Albacore más szemszögből.

• Fairey Valrus hidroplán sok felszíni hadihajó egyetlen hordozható típusa,

• Yokosuka MXY-z Ohka III.

A északi konvojok vitték az utánpótlást a Szovjetuniónak. A királyi tengerészet kísérőhordozóiról felszállt repülőgépek, illetve sok esetben katapultról felbocsájtott régi Sea Hurricane vadászrepülők küzdöttek a Luftwaffe Arado és Heinkel torpedóvetőivel és bombázóival. A vízreszállás egyenlő volt a halállal, az ember egy-két perc alatt kihűlt és megfagyott a sarki vizeken. Mégis mindig volt pilóta, és volt repülőgép, amely felvette a harcot a természettel és a náci repülőegységekkel.

A második világháborús küzdelmeknek állítanak emléket a második teremben kiállított, kisebb emléktárgyak és festmények mellett a Supermarine Seafire, Fairey Fulmar, Fairey Firefly, Fairey Swodfish, amerikai Grumman Avanger, Grumann Hellcat, és Martlett, és Vought Corsair repülőgépek. Japán részről Európában egyedül itt látható az Okha rakéta-meghajtású ember vezette repülőeszköze.

A világháborút Nagy Britannia megnyerte és egyben elvesztette. A gyarmatok függetlenné váltak, a flotta pedig elvesztette első helyét a világon. Az amerikai haditengerészet károkat nem szenvedett ipara, és gazdasági fölénye révén sorozatban gyártotta a legmodernebb nagyobb hajóegységeket, a repülőgép-hordozókat, és az azokat fedező csatahajókat, cirkálókat és rombolókat.  A világháború végén csak a Csendes-óceánon működő Task Force hordozóerők nagyobb csapásmérő erőt képviseltek, mint a világ összes többi haditengerészete együttvéve.

A brit flottát a munkáspárti kormány lefejezte, elsüllyesztette. Elavult hajói kohókban végezték, új gyártás minimális volt. A nehéz hordozók közül csak az Eagle és az új Ark Royal III., valamint a kisebb méretű Hermes hordozók maradtak meg. A rossz emlékű szuezi kaland rámutatott arra, hogy a brit és francia flotta légierőnek erősen korlátozottan a csapásmérő és légitámogatási képessége. Az új hordozók Sea Hawk, Sea Venom és Sea Vixen sugárhajtású vadászai nem voltak összemérhetőek a szárazföldi telepítésű sugárhajtású repülőgépekkel.

• A HMS Ark Royal (a Királyi bárka) egyik horgonya.

• A HMS Eagle horgonya, pestiesen "vasmacskája"

A koreai háborúban a Sea Fury turbólégcsavaros csatagépek a szárazföldi csapatok támogatásban megállták a helyüket. Ebben az időben kezdtek elterjedni a helikopterek a szárazföldi és a flottalégierőnél.

A koreai háború relikviája egy Sea Fury csatagép, és egy Westland Dragonfly helikopter, az orosz MiG-15-öst a lengyel gyártású LiM-2 licencváltozat képviseli, észak-koreai festéssel. A teremben állandó helyet kapott a Flottalégierő női segédszemélyzetéről megemlékező kiállítás. A nők különféle szolgálatokat láttak el, de a konyhai és kantinüzemeltetés, gépjárművezetés, egyenruhák, ejtőernyők egyéb felszerelési tárgyak varrása, javítása, és a logisztikai feladatok mellett például sok hölgy repülőgép szerelőként teljesített szolgálatot.

A brit flotta az 1950-es években, bár kevés repülőgép-hordozója volt megkezdte az átállást a légcsavaros repülés után a sugárhajtású gépekre. Hagyományos hordozófedélzeti sugárhajtású repülőgépekkel gyakorlatilag az utolsó szolgálatban állt R09 Ark Royal III. nehéz csapásmérő hordozó kiselejtezéséig rendelkeztek, majd annak korszerű repülőgépei, mint az amerikai McDonell Phantom FG-1 vadászrepülőgépek és a Blackburn Bucanneer bombázók, a Királyi Légierő állományában repültek tovább, szárazföldi bázisokról.

• A Kestrel (Hawker) P1127 prototípusa már függőlegesen is fel és le tudott szállni. 

• A Hawker illeve később BAE Harrier FRS-1 egy képzeletbeli hordozó elején.

Az 1970-es évektől a brit találmány, a helyből felszálló Hawker Harrier vadászbombázók számára építettek repülőgép-hordozó cirkálókat. A három hajó a 2010-es évek első éveiben biztosította a merevszárnyú fedélzeti repülőegységek hordozását.A Harrierek dicső pillanatai az 1982-es Fakland/Malvin-szigeteki konfliktusban csúcsosodtak ki, amikor a Sea Harrier FRS1-ek és a sebtében átképzett szárazföldi pilóták által vezetett, és szárazföldi hadviselésre kifejlesztett Harrier Gr.3-sok légifölényt vívtak ki, és a Gr.VII-esek amelyeket  Légierőtől kölcsönöztek biztosították a Brit Tengerészgyalogos Kommandó, az Ejtőernyős és Gurkha ezred valamint a Walesi Gárda néhány könnyűharckocsival és löveggel támogatott alakulatait a szigetek visszafoglalásában.

A sugárhajtású repülés korszakát mutatja be a múzeum a harmadik bemutatórésze, amely gyakorlatilag egy repülőgép hordozó, kicsinyített fedélzettel, toronnyal és híddal. A fedélzeten de Havilland Sea Vampire, Scimitar F1, Vickers Supermarine Sea Hawk és Attacker F1, Hawker Sea Hawk, Balckburn Bucaneer, légcsavaros Fairey Gannett légtérellenőrző és McDonell Phantom FG-1 állomásozik. Kutató-mentő helikopter egy Westland Wessex, ami ötletesen félig a falba van építve, és azon keresztül „repülünk a hordozóra”. A repülés élményét a mozgó Wessex és a beépített hangszórók imitálják.

•  De Havilland Sea Vampire az 1950-es évek brit hordozófedélzeti harci repülőgépe

•  A De Havilland Sea Hawk szintén harci repülőgép volt.

• Vickers Supermarine Attacker F-1

•  McDonell-Douglas FG-1A az Ark Yoral és az Eagle kivonása után a Brit Királyi Légierő kötelékében szolgált tovább.

• Hawker Sea Vixen nagy teljesítményű vadászrepülőgép,

• Vickers Supermarine Attacker F-1

• Fairey Gannet AEW3

A hordozó elején és végén hatalmas vászonra vetítenek filmet, amely a hordozó orr és tatrészét szimulálja. Az imitáció szerint kora esti időben érkezünk, már alig vannak fények. A fedélzeti gépek megtekintése után felmehetünk a toronyba, a keselyűrészről nézhetjük a fedélzetet és sok helyiséget, köztük a pilóták eligazító helyiségét, a kapitány szobáját, a meteorológusokat is meglátogathatjuk

• Westland Wywern az utolsó légcsavaros.

• Blackburn Buccaner S1

• Tömött fedélzet

• A virtuális hordozó

A 2000-es években nagy volt a bizonytalanság a merevszárnyú tengerészeti repüléssel kapcsolatban. A Comet katonai partvédelmi változata, a Nimrod sokáig állt szolgálatban a flottánál, végül bár utolsó változatába font-milliárdokat öltek, kivonták a szolgálatból. A Sea Harrier FRS2 vadászbombázókat, amelyek korszerű lokátorral, AMRAAM rakétákkal voltak felszerelve, szintén kivonták költségtakarékosság miatt a hadrendből.

Az egyesített Harrier flotta (Joint Harrier Force) Gr 6-9 támadógépei időnként a hajókra települtek, de azok légvédelmi feladatra alkalmatlanok voltak. A repülőhordozó cirkálókat 2000 és 2010 között kiselejtezték, és ezzel egy időre megszűnt a merevszárnyú repülés. 2013-ban a teljes Harrier-flottát selejtezték a britek, az amerikaiak nagy örömére, akik azonnal megvásárolták a gépeket, és pótalkatrésznek használják tengerészgyalogságuk saját gyártmányú AV-8 Harrier II gépei üzemeltetéséhez. A britek az eladás után jöttek rá, hogy mennyire hiányzik a „Jump Jet”, de visszavásárlásra már nem volt lehetőség.

A flottalégierő helikopterekre redukálódott. A legkorszerűbb forgószárnyasuk a Merlin, amelynek közepes csapatszállító, kutató-mentő, és speciális légtérellenőrző és tengeralattjáró kutató modifikációk vannak. A brit parlament hosszas huzavona után megszavazta először az R08 II. Erzsébet Királynő (Queen Elizabeth II.) majd az R09 Walesi Herceg (Prince of Wales) repülőgép-hordozók építését és rendszerbe állítását. A két hordozóval a Királyi Tengerészet ismét a második/harmadik legerősebb flottalégierővel rendelkezik a világon.

A hajókon amerikai építésű Lockheed-Martin F-35B alacsony észlelhetőségű ötödik generációs vadászbombázók és helikopterek teljesítenek szolgálatot. A flotta rendelkezik még néhány partraszálló hajóval, amelyen a tengerészgyalogság forgószárnyasain kívül például a szárazföldi erők Augusta-Westland Apache harci, és Puma szállító helikoptereit is hordozhatják.

A negyedik kiállítási terem kicsit különbözik a többitől, mivel a tengerészeti szolgálatot a Falklandi/Malvini konfliktusra emlékeztető Sea Harrier FRS-1 mellett prototípusok és polgári légiforgalmi repülőeszközök vannak kiállítva. A termet uralja a BAE Concorde egyik példánya, mellette eltörpülnek az Királyi Légierő Hawker Hunter és a Vampire T2 harcigépei, és az utolsó turbólégcsavaros harci repülőgép szörnyeteg a Westland Wyvern egyik példánya. A csarnokban állították ki a Hawker P1127 a BAC 221 kísérleti repülőgépeket is.

• Minden ami szem-szájnak ingere. BOAC Concorde kísérleti repülőgépek. Kestrel Harrier

• Handley Page HP115

• Concorde és a Hawker Hunter 8(TM)

• Hawker Hunter 8 (TM)

• A nagy terem is tele van.

• British Aircraft Corp 221.

Az első emeleti kiállítási termek bemutatják a repülés fizikáját, egyszerű közérthető módon. A második világháború Atlanti-óceán csatáinak relikviák között található egy 1939-ben építet Blackburn Skua zuhanóbombázó roncsa, amely a Norvég-tenger felett zuhant le, rendszerbe állítása után egy évvel. A gépet 1975-ben kapta meg a múzeum.

Az emeleti részen található a legkorszerűbb brit helikopter, a Westland Merlin szimulátora, amellyel tenger feletti repülés és fedélzeti landolás is megtekinthető. A szimulátor a Lockheed Martin terméke, akárcsak a közeljövőben a két új brit hordozó fedélzetére telepítendő Lightning II. vadászbombázók.

A tengerészet légi fegyvernemének múzeuma remek bolttal is rendelkezik, ahol a néhány fontos patch-ektől és matricáktól akár több száz fontos haditengerészeti repülős dzsekiig minden akár online is megvásárolható.

Amivel még adós vagyok: a nyitvatartás és árak. Télen 10-től 16.30-ig, nyáron 10-től 17.30-ig látogatható a múzeum, télen zárva tartanak hétfőn és kedden. A felnőtt jegyen kívül gyermek és csoportkedvezményekre is vannak lehetőségek. A múzeum területén étterem, kávézó valamint piknik terület is található.

Akinek szerencséje van, vagy okosan előzetesen érdeklődik, és jól időzíti a látogatását, az a Fleet in Arm múzeummal szemben megnézheti a Musem’s Reserve Collectiont, amely nem más, mint egy nagy hangár, tele régi pótalkatrészekkel és repülőgép-tartozékokkal, de két sorban különleges repülőgépek és helikopterek is találhatók benne, például Westland Whirlind, Wasp és Gazelle helikopterek, de Havilland Sea Vixen és több kísérleti repülőgép is. Ennek nyitvatartása hektikus, mert pótalkatrész-raktára és felújító műhelye egyben a múzeumnak, és a Tengerészet történelmi repülő emlékrajának.

• A legmodernebb Sea Harrier FRS-2 a Cobham Hall kiállítóteremben. Ezt a típust is kivonták, de már az F-35B alacsony észlelhetőségű vadászbombázó. (közösen üzemeltetve a Légierővel)

• Douglas Skyraider

• Douglas Skyraider másik oldalról.

• De Havilland Tiger Moth

• De Havilland Sea Vampire

• Blackburn NA39

• Hawker P.1052 az egyik prototípusa a Harriernek.

• De Havilland Sea Venom

• Gloster Meteor  TT.20

• Hunting Jet Provost T3A

• Supermarine 510 egy prototípus

• Fairey Ganett COD4

• Hunting Pecival Sea

• Westland Dragonfly helikpter

•  Westland Whilind

• Westland Whirlind forgószárnyas.

•  Saunders Roe P.531

• Westland Aerospital Gazelle

Ne feledjük el, hogy a múzeum mellett található a RNAS jelenleg is működő repülőállomása, helikopterszázadokkal, valamint itt rendezik meg évente a Királyi Haditengerészeti repülő fegyvernemének repülőnapját. A repülőnapon általában a Királyi Tengerészgyalogos Kommandóezred, valamint a flotta helikopterein túl, a Tengerészet Történelmi köteléke (Helikopterek, Swordfish torpedóvető, Sea Spitfire, Sea Fury) és sok már repülőeszköz is részt vesz, nemzetközi meghívottakkal, valamint a nagytestvér Királyi Légierő repülőseivel.

A szerző ajánlja a tengerészet és a repülés szerelmeseinek ezt a múzeumot, amelyben egész napot el lehet tölteni, és ha lehet meg kell nézni egyszer legalább a Fleet in Arm repülőnapját is Yeoviltonban.

• AW-149 Wildcat HMA2

• Sea King AEQ.5

• Merlin HM2

• F-35B Lighning II.

• Fleet Air Arm - A flotta légi haderőneme sapka.