Görögország fővárosa Athén lassan már egy várost alkot Pireusszal, a legnagyobb hellén kikötővel. A Palaio Faliro öbölben horgonyoz egy múzeumhajó, amely páncélos cirkálóként épült Livorno hajógyárában.

• A páncélos cirkálót az olaszországi Livornoban építették a Fratelli és Orlando hajógyárban.

A Georgios Averof (Θ/Κ Γεώργιος Αβέρωφ) egy módosított olasz Pisa-osztályú páncélos cirkáló, amelyet Olaszországban építettek a Görög Királyi Haditengerészet számára 1907 és 1911 között A hajó a század első felének nagy részében görög zászlóshajóként szolgált. Bár a köznyelvben csatahajóként (θωρηκτό) ismert görögül, valójában páncélos cirkáló (θωρακισμένο καταδρομικό), a világon egyetlen még létező ilyen típusú hajó.

• A cirkáló vizrebocsátása 1910-ben (forrás: wikipedia)

A hajót olasz királyi haditengerészet a Regia Marina rendelte meg, de költségvetési megszorítások miatt Olaszország eladásra kínálta nemzetközi megrendelőknek. Görögország a 20. század elején úgy döntött, hogy megerősíti flottáját, amelynek hajói a korszak gyorsan fejlődő haditengerészeti technológiája miatt gyorsan elavulttá váltak. A gazdag George Averoff hagyatékával, amely előlegként szolgált, Görögország 1909-ben megvásárolta a hajót. A páncélos cirkálón kívül 1905 és 1907 között nyolc rombolót is beszereztek, azok akkoriban új típusú hajóegységek voltak a könnyűcirkálók és a torpedónaszádok közti nagyságban és felszereltségben.

Az 1910. március 12-én vízre bocsátott Averof nevére keresztelt cirkálót olasz motorokkal, francia kazánokkal, brit ágyúkkal és német generátorokkal szerelték fel, és két olasz testvérhajától elsősorban a hat lövegtornyának eltérő alakja volt. A hajó 10400 tonnás vízkiszorítással rendelkezett, Két gőzgépének huszonkét darab Belleville kazánja két hajócsavart hajtott meg és összesen 14000 kW-s teljesítmény adott le, amellyel teljes sebességgel mintegy 23,5 csomós (43,5 km/órás) sebességet tudott elérni. Hatótávolsága 4590 km volt, de ez az Égei és Ion tenger korlátozott kiterjedése miatt másodlagos volt. A hajó erős tüzérséggel rendelkezett. Az orr és tatfedélzetén két forgótoronyban 2x2 darab 234mm-es nehézágyú, két oldalán pedig kettő-kettő forgótoronyban 4x2 190mm-es löveg került beépítésre. Egy-egy oldalra a négy 234mm-es nehéz és négy 190-es löveg tudott tüzet nyitni, előre és hátrafelé pedig egy nehéz és két közepes torony lőhetett. Másodlagos fegyverzete 16 darab 76mm-s és négy darab 47mm-es ágyúból állt. A hajót felszerelték három darab torpedóvető csővel is.

A páncélos cirkáló torony és oldal-páncélzata elérte a 200mm-et, a fedélzetet 40mm-es páncélzat borította. A hajó kezeléséhez 670 tengerészre volt szükség, nagyobb részük matróz volt. Az Averof szükség esetén 1200 embert tudott a fedélzetére venni.

A páncélos cirkáló legénységét Görögországból Itáliába szállították és a hajó parancsnokának Ioannis Damianos kapitányt nevezték ki. Érdekes módon az első út nem Athén felé vezetett, hanem Angliába, ahol az Averof részt vett V. György király koronázási haditengerészeti szemléjén. Utána május 16-án megkapták az első éles lőszereket az Armstrong Whitworth lövegekhez. Június 19-én Spitheadnál homokzátonyra futott, emiatt szárazdokkban kellett javítani. Javítás során a legénysége a brit tengerészekkel verekedésbe keveredett emiatt végül Damianos kapitányt felmentették a szolgálat alól és Pavlos Kountouriotis nevezték ki helyére. A páncélos cirkáló végül 1911 szeptemberében érkezett meg Görögországba.

• Az Averof építés közben Livornoban.(forrás: wikipedia)

Az első balkáni háború kitörése után Pavlos Kountouriotis ellentengernagynak nevezték ki, és ebben a rendfokozatban volt a Görög haditengerészet főparancsnoka. Az Averof zászlóshajójaként az Égei-tenger akkori legmodernebb hadihajó volt. Az első balkáni háborúban, Sofoklis Dousmanis kapitány parancsnoklása alatt a flotta zászlóshajójaként szolgált, és részt vett az északi és keleti Égei-tenger szigeteinek elfoglalásában. Az 1912. december 3-nál Ellinél és 1913. január 5-én Lemnosznál a török haditengerészettel vívott tengeri csaták során szinte egyedül biztosította a győzelmet. Mindkét ütközetben a hajó, köszönhetően nagyobb sebességének, páncélzatának és fegyverzetének, elhagyta a csatasort, és egyedül üldözte a török flottát.

• Az Averof fedélzetén Kountouriotis kapitány és legénysége (forrás: wikipedia)

Az Elli csatában Kountouriotis kapitány a három idősebb görög csatahajó lassúsága miatt felhúzta a Z betűs zászlójelzést, amely az "önálló akciót" jelentette, és egyedül, 37 km/órás (20 csomós) sebességgel előrehajózott a török flotta ellen, amelynek „T” alakzatán átkelve lövegei tüzét az ellenséges zászlóshajóra összpontosította, így az török flotta rendezetlen visszavonulásra kényszerült. A Lemnosi csata során, amikor a régebbi csatahajók ismét nem tudták követni az Averofot, Kountouriotis kapitány újra önálló akciót folytatott. A tengeri csaták során a páncélos cirkáló 11 találatot kapott, de csak csekély károkat szenvedett, a török hajókat viszont súlyosan megrongálta. A harcok egyik érdekessége, hogy a görög hajó lőszer takarékosságból először az Elli csatában lőtt az ágyúival, tehát egyetlen éles lövészet nélkül került bevetésre.

• Pavlos Kountouriotis tengernagy a török-görög háború hőse, az Averof parancsnoka, majd a görög flotta vezetője (forrás: wikipedia)
  

A páncélos cirkáló az első világháború idejére már elavult, hiszen a brit-német flottafegyverkezési verseny létrehozta brit oldalról a HMS Dreadnought csatahajót, amely minden más előtte épített csatahajónál fejlettebb osztályt jelentett, valamint a HMS Invincible osztályú csatacirkálókat, amelyek minden más cirkálónál erősebbek és gyorsabbak voltak, tüzérségük a csatahajókéval egyenértékű volt, sebességük gyorsabb, védettségük pedig azonos volt a páncélos cirkálókéval.

• A görög tengerészek is tudnak muzsikálni.(forrás: wikipedia)

A görög cirkáló az első világháború éveiben alig volt akcióban, mivel a hellének 1917-ig semlegesek voltak, majd hivatalosan is beléptek az Antant oldalán a háborúba. A fegyverszünet után az Averof brit, olasz és francia hajókkal együtt Konstantinápolyba hajózott. A páncélos cirkáló a nagy világégés után is a Görög Királyi Haditengerészet zászlóshajója maradt, Ioannis Ipitis ellentengernagy vezetésével. Az 1919-1922-es görög-török háborúban tűztámogatás biztosított a kelet-trákiai hellén partaszállás során, majd a görög csapatok veresége után a menekültek evakuálásában is kivette részén.

Az erősen elavult cirkáló 1925 és 1927 között Franciaországban korszerűsítésen esett át. A modernizáció során légvédelmi fegyverzetet, új háromlábú előtornyot és parancsnoki tornyot, jobb tűzvezető berendezéseket, valamint a motorok, kazánok és kemencék felújítását végezték el. A hajó elavult torpedócsöveit is eltávolították. Tekintettel a hajó korára, a hajó szén helyett tüzelőolaj tüzelésre való átállításának költségeit viszont a görögök megfizethetetlennek tartották.

• A hajó széntüzelésű kazánokkal volt felszerelve, az olajtüzelésre átépítése nagyon költséges lett volna.

1937.május 20-án tizennégy másik nemzet hadihajóihoz csatlakozva az Averof is résztvett az angliai Spitheadben megrendezett Coronation Naval Review-n. A 150 jelenlévő hajó közül csak a páncélos cirkáló volt az egyetlen, amely az előző, 1911-es koronázási szemlén is részt vett. Erre VI. György király is emlékezett és örömmel üdvözölte az Averof kapitányát.

• Az Averof páncélos cirkáló a görög flotta zászlóshajója Spitheadnál VI. György király koronázási ünnepségére rendezett flottafelvonuláson.

Görögország 1941. áprilisi német inváziója után április 18-án kora reggel, a görög-német front összeomlását követően az cirkáló legénysége megtagadta a közvetlen parancsot, hogy elsüllyessze a hajót. Fejszékkel és kézifűrészekkel átvágtak egy zárt kikötőgátat, amely menekülésüket akadályozta és parancsnokuk egy kötéllétrán felszállt, hogy csatlakozzon hozzájuk, amikor a hajó már úton volt Kréta felé hajózott. A Luftwaffe légitámadásai állandó fenyegették a hajót, amely a krétai Souda-öbölbe, majd az Egyesült Királyság Alexandriai haditengerészeti állomására hajózott, és április 23-án érkezett meg Egyiptomba.

Az öreg páncélos cirkáló lassú volt, és nem rendelkezett megfelelő légvédelmi fegyverzettel sem ahhoz, hogy a Földközi-tengeren a brit Királyi Haditengerészettel közösen harcoljon, az Indiai-óceánon közlekedő konvojok kíséretére alkalmasnak tartották. Tüzérsége kisebb hatótávolságú, de nagyobb tűzerejű volt és védettsége is kétszeres haladta meg egy korabeli nehézcirkálókét, így elegendő volt a szektorban működő német portyázók jelentette fenyegetéssel szemben.

• A hajó főtüzérsége. Az középső toronyban 234mm-es (10 hüvelykes) a két kisebb toronyban 190mm-es (8 hüvelykes) lövegekkel.

• Közelről az egyik Whithworh-Amstrong löveg

• Az egyik 190mm-es lövegekkel felszerelt oldaltorony.

• Egy másik nyolc hüvelykes lövegekkel felszerelt forgótorony.

• Az oldalra épített forgótornyokkal előre, illetve hátra is lehetett célozni és tüzelni.

• A páncélos cirkáló hajó orra és az első torony és 234mm-es lövegei.

• Vagy 10 perces gyaloglással egy párhuzamos mólon lehet elérni, hogy oldalról is fotózható lehessen a cirkáló.

Ez a feladat nem igényelt nagyobb sebességet, mint az hajó akkora már jelentősen csökkentett maximális 12 csomós (mintegy 22 km/órás) sebessége. Szuezben azonban, miután egy csapatszállító hajó tengerészeinek és katonáinak kimentése után kiderült, hogy meghajtási gondok léptek fel a hajón és csak maximum kilenc csomós mintegy 16 km/órás sebességgel tudott vánszorogni. Ezért Port Szudánban háromhetes sürgősségi javításon eset át és sebességét 12 csomóra lehetett növelni. A hajó utána a Vörös-tengeren át, az Indiai-óceánon keresztül érkezett meg egy konvoj kíséretében 1941. szeptember 10-én Bombaybe. (ma: Mumbai). A görög cirkáló ott 1942 októberéig brit irányítás alatt az Indiai-óceánon konvojkísérő és járőrözési feladatokat látott el. A hajót, mivel komolyabb nagyjavításban soha nem vett részt és állandó meghibásodásokkal nézett szembe a hadrafoghatóságának alacsony volta miatt a Bombayi tengerészeti állomás legénység Georgios Never-off névre keresztelte. Egy gyors javítás után a hajót ezért visszaküldték az egyiptomi Port Szaidba, ahol a Szuezi csatorna őrhajójaként teljesített szolgálatot.

• Az Averoff Port Szaidban a második világháború idején. (forrás: wikipedia)

• Az indiai óceánon és a földközi tengeren új brit mintájú álcázómintával hajózott a cirkáló. (forrás: wikipedia)

1944. október 17-én a görög haditengerészet zászlóshajójaként, Theodorosz Koundouriotisz kapitány (az híres tengernagy fia) parancsnoksága alatt a görög emigráns kormányt Kairóból a felszabadított Athénba szállította. Az Averof flottaparancsnokságként működött 1952-es kivonásáig. Ezt követően a hajó Szalamiszban horgonyzott és 1952-ben leszerelték, utána Porosz kikötőjébe vontatták, ahol 1956-tól 1983-ig vesztegelt.

1984-től ismét aktív szolgálatot teljesít, és múzeumhajóként az athéni Faliroban található Haditengerészeti Hagyományok Parkjában található. 2016-ban a hajót utólagosan belső lifttel szerelték fel, amely lehetővé teszi a mozgássérült látogatók számára a legtöbb fedélzet megközelítését. A hajó a Trocadero rakparton, a Tengerészeti Hagyományok Parkjának részeként horgonyoz. A 2017 végén befejezett karbantartás után elérték a tengerállósági állapotot, és a veterán páncélos cirkálót elvontatták a D-462 Kountouriotis (Φ/Γ Κουντουριώτης) fregatt kíséretében a görögországi Thesszalonikibe, ahol 53 napos tartózkodása alatt több mint 130 000 látogatót fogadott. Az Averof december 13-án tért vissza Athénba a Palaio Faliro múzeumi dokkjába.

• Az egyik kémény alsó része a háromból.

• A lövegtorony után látható a parancsoki híd fedett része a kormányállással.

A hajó legénysége aktív szolgálatban lévőnek tekinthető, és az ellentengernagyi rangjelzésű zászlót viseli, amely egy négyzet alakú kék zászló, fehér kereszttel, mint a görög bubi, a két négyzetben két fehér csillaggal a zászlórúd oldalán a főárbóc tetején, az árbóc-zászlóval (hosszú háromszög alakú kék zászló fehér, ortogonális görög kereszttel) lefelé eltolva. A Faliro öbölbe belépő vagy ott áthaladó minden görög haditengerészeti egység tiszteleg az Averof előtt.

• A kormányállás.

• Az első árbóc.

• A parancsnoki motoros

• Egy kutter a legénységnek.

• Az Averof fedélzete.

• A hajó névtáblája.

• A tengerészek hálóhelye

• A hajókonyha

• A hajókonyha másik helyisége

• Egy tiszti kajüt.

• Néhány tengerész szekerce sohasem árt.

• A tiszti étkezde

• Ez már vitorláshajó volt, a gépészeti berendezés egyik része.

• A kötélzet valószínűleg a horgony felhúzására szolgált.

Az Averof páncélos cirkáló 1944. október 20-án Pireusznál.